Sürgöny, 1864. december (4. évfolyam, 275-299. szám)

1864-12-01 / 275. szám

áll a nagy államcsaládban, minek bebizonyítására elő­sorolja az egyes nagy államokat, melyek közül egy sem viseltetik iránta barátsággal. Az egész európai hely­zetből az tűnik ki, hogy Austriának csak egy természetes és értékes szövetségese van, t.i. a Poroszországon kívüli Németország, és ha Austria fenn akarja magának e szövetséget tartani, nemcsak nem szabad Poroszország­gal előhatalmi politikát űznie, hanem annak külön­ tö­­rekvései ellenében is erélyesen kell föllépnie. Azonban a birodalom benső megerősödése több értékkel bír mint valamennyi szövetség. Austriáról áll azon közmondás, melyet Olaszország magáról mond, és a­mint ez utóbbi így szól: „Italia fara da se“, úgy Austriának szintén ezt kell­­mondania: „ Austria fara da se.“ (Bravó.) Dea bel­­kérdésekben ép oly szükséges a fordulat a közigazgatás, valamint a pénzügy terén is. Szónok az alkotmány­kér­dést tárgyalja. A febr. alkotmány csak vázlat és azt véli állíthatni,­hogy Ausztria nem is alkotmányos; a kormány a képviseleti testületek minden lépését paralysálja. Hogyan volna tehát gondolható, hogy Magyarország ezen viszonyokba vágyik lépni ? Úfjabb kerékvágásba vezettetett-e a közigazgatás ? A régi Austria az, a­mely az újnak bejegyzett c­ége alatt régi ügyleteit folytatja; az absolut deficit alkotmányossá vált. Birodalmi pénz­ügyünki ikohó éhsége elvoná az őstermeléstől a tőkét. Az Tizgora-törvénynyel halálig védték az őstermelést. Nagy Fridrik következő mondatával szeretné végezni beszédét: »Mily földje, mily forrásai vannak e kime­ríthettem.birodalomnak? Romjain évek óta dolgoznak a ministerek, és nem képesek tönkre juttatni !“ (Átalános derültség.) Vajha miniszereink akként működnének, hogy ne lehessen felőlük hasonlót mondani.(Nagy tetszés.) Skene: Hol állunk a béke 4 éve óta ? Mi az adó­kölcs­ön előtt állunk. 4 év előtt gördült le a függöny a történelemnek egy szomorú korszaka fölött, most, azt mondják, hogy Austria nem tűrhet el alkotmányt. Ő az ellenkezőt hiszi, azonban az, mit ő nem helyeselhet, az oly meddő kormányzat, mely mindenre hagyja magát szolíttatni.­Ő mindazon számok összeszámítására szólít föl, melyek 3 év óta régi hagyományoknak áldoztattak föl. Ha a hitel­műveleteket tekintjük, a legkárhozato­­sabb eszközöket találjuk. Mi már a tízforintos sorsjegy előtt állünk,de rövid időn az egyforintos sorsjegyhez jutunk.­Az első ülésszakban történt valami, azóta többé semmi sem­. Mindenekelőtt kereskedelmi miniszerre van szüksége;­egy sajátképi népgazdászati ministérium ala­kításé,­­sü­rgetőleg szükséges. Szónok végül a kormány­nak azt ajánlja, hogy a végperczben forduljon meg. Egy gyenge kormányt nem lehet támogatni. Obért mindenek előtt azért ért egyet a föl­irattal, m­ivel az törhetlenül ragaszkodik a birodal­mi egységhez. Ő fölfoghatja, hogy Austriában viszály létezhetik a birodalmi egység alakja iránt, de annyi bizonyos, hogy az alkotmány annak minimumát foglal­ja magába is,a­mi az egység föntartására szükséges. Szó­nok a külpolitikára térvén át, azt mondja, hogy ő ad h ó c s­­a d h á' e c szövetségek mellett nem lelke­sültet. Ő­ főleg a szövetségjogi viszonyok ajánlását óhajtja. A fölirat mellett van, mivel abban a birodalom pénzügyi helyzetét valódilag látja rajzolva. N­á­d­i 1 azt véli, hogy a ministériumnak az új aerá­j kezdetén tett ígéretei nem valósultak. Az adók türhetlen magasságot értek el, s mégis emelkedik az államadósság. A politikai szabadság még oly törvények alatt nyög, melyek oly nagy kitartással tartatnak fönn, hogy kételkedni kell az iránt, hogy a kormánynak ko­moly szándéka lenne, mélyen beható reformokat vinni keresztül. A'mezőgazdászat s ipar emelése végett sem­mi sem történik. Szónok a Németországhoz! legszo­rosabb csatlakozást pártolja, még azon esetre is, ha Austria a'szövetségnél mirorizáltatnék. Az­­általános Vita bezáratván, G i­s­k­r­a előadó erőimmel elinstatk­ozá, hogy se a házban se a miniszeri padról nem történt fölszólalás a szükséges fordulat hang­­súlyzása ellen­. A részletes vita megkezdettén, az 1. s 2-ik be­kezdések vita nélkül­­elfogadtatnak. A 3. bekezdéshez az előadó azon felvilágosítást adja, mikép a bizottmányban 5 szavazat azon nézetben volt, hogy oly­ tárgyak, melyek a szűkebb birodalmi tanácsot illetik, a ház határozata által egyszerűen napirendre tűzethetnek ki. —­6 szavazat ezt ellenze­­tte mindnyájan egyetértettek abban, hogy a szűkebb birodalmi tanács évenként összehívandó. Gr. Khuenburg ezen bekezdést tételen­­ként , indítványozza szavazatra bocsáttatni, mire ezen bekezdés is elfogadtatik. Berger indítványáva­­ az ülés bezáratik. — Jövő ülés csütörtökön lesz; napirend: a fölirati vita folytatása. " B­écsbe a prágai vonattal a pályaudvarban neje s a­­térparancsnokság egy. alezredese által fogadtatott, Gab­­lentz dzsidás ezredesi egyenruhát viselt. Bécs község, am­elynek az altbnagy ur vendége és díszpolgára, a „Bá­rányához cíimzett szállodában rendelt számára lak­­osztályt. A délelőtt folyton Gablentz ab­ba. Császár Ő Felsége első tábornoki hadsegédénél gr. Crenneville­­nél, valamint több más katonai tekintélyeknél tett láto­gatást. Császár Ö Felsége tegnap volt őt elfogadandó. * A „Pester Bote“ írja : Francisci János helytartótanácsos úr főispánná lett kineveztetése alkal­mából Liptó megyének több mint 90 községe köszönő feliratot intézett Császár Ő Felségéhez. *­­A L­l­o­y­d -t­á­r­s­a­s­á­g szokott estélyei az­ idén is megtartatnak. Tegnap volt az első. Ezen ze­­­nészeti estély bevezetését Mendelssohn egy quartettje nyitá meg, melyet a nemz.­színház quartettistái: Spiller, Suck, Saphir és Zöllner urak adtak elő. Ezenkívül ér­­­dekesítették az estvét Moser k.­a. a német színháztól, ki Meyerbeer és Donizettitől énekelt egy dalt és ro­­mánczot. Boscovitz, az édes­ ujja zongoraművész Cho­pintől és saját szerzeményét „dans ma barque“ játszot­ta zongorán. Soupper Jenő úr két dalt énekelt : „Estve a tengerparton“, Heine verse, zenéje Schumann Róbert­tel , és egy spanyol dalt „la Calasana“ eredeti szö­veggel. * A pestvárosi színpadon Freytag „Báró és bankár“ (Soll u. Haben) czímű híres regényét e napokban dra­matizálva adják. * A lipcsei Brockhaus F. A. czég — mint a „D. Alig. Zig“ jelenti — az austriai kormánytól engedélyt nyert Pécsben könyvkereskedést nyithatni. * Filius ante patrem. A „P. N.“ egy szinbirálója III. Richard előadásáról szólván, a czímszerepben Tóth József jeles játékát így demonstrálja: „Hogy csakugyan kitünően, fogta fel szerepét és azt egy kis kivétellel helyesen is játszotta, mutatta azon tiszta szivhől jövő -taps és babérkoszorú, amelylyel a közönség a művészt első..kilépte­kor üdvözölte.“ (pic!) * A p­e­s­t-b­u­dai dalárda Liszt Feren­­czet, Lorencz Jánost, Köszeghy Károlyt, Szántóffy An­talt, Vogh Alajost és Volkmann Róbertet tiszteletbeli tagjaivá választotta. * Gr. E­r­d­ö­d­y Antal szomorú kimúlásának oka újabb tudósítások szerint nem fegyverének vélet­len elsülése volt. A gróf maga irányza élete ellen az öldöklő golyót. Mint e tudósítások mondják, a hivata­los vizsgálatból kiderült volna, hogy a 67 éves gróf el­méjében meg volt háborodva s életuntságból lőtte ma­gát agyon. Még 1861-ben készített végrendeletében kis­korú fiát Nép. Jánost tette átalános örökösévé. Földi maradványai a Klanjac helységben (Zágrábtól több óra járásnyira) lévő családi sírboltba helyeztettek el örök nyugalomra. Hagyományai közt 4000 ft készpénz is találtatott. A szakoroveczi uradalmon kívül övé volt Njegovecz is, Kőrös megyében. Neje, kitől már régen törvényesen el volt választva, a Lopresti családból való. Rimbl Anna nevelőnőnek, ki 18 év óta vezette gyerme­kei nevelését s háztartását, 500 ft évpénzt biztosított végrendel­etéb­en. * Dr. D­e­m­m­e-r­e nézve, a ki arájával, Trumpy Flórával a genfi tó körül, az Abelard és Heloise emlék­sugárénál a szerelmesek ideál-alakjai közé kezdett fel­hatolni, az utóbbi időkben ez eszményt mindinkább devalváló dolgok kezdenek napfényre jönni. Ha már egy szerelmi hősnél megbocsáthatlan, ha érzékeny bú­csúlevele után nem öli meg magát, mint ígérte, még vastagabb illusió-rontó az, ha még lopás gyanújába is keveredik. Demme úr azon gyanúban áll, hogy egy angol családtól, hol mint orvos lépett volt be, egy ér­tékes gyémántgyűrűt orzott el. E gyűrűt illetőleg figye­lemreméltó a „Neue Züricher Zeitung“ közleménye . F. évi május 16-án, pünkösd hétfőjén Trumpy asszony oly időben, midőn legjobban gyötrötték sötét visiói, fogságából Leuzinger-Schnell úrhoz, Trümpy egykori üzlettársához, ki ezzel és Flóra, — Trümpyné leánya gyámjával Vogttal unokatestvér, a következő sorokat irta : „Leuzinger-Schnell úr! Flóra dr. Demme úrtól egy 2000—2500 frank értékű gyémánt­gyűrűt kapott aján­dékba. Most visszakívánja. Borzasztón jajgat és sopán­kodik, hogy a gyűrűt bírnia kell. Mostani helyzetében úgy vélem, hogy Flórának haladéktalanul vissza kel­lene küldenie a gyűrűt. Ő hajlandó is volna erre, de nagyanyja, ez az önző lény kényszeríti, hogy megtart­sa ; én e cselekedetet igen rútnak találom, s egyátalá­­ban azt akarom, hogy Flóra küldje vissza. Hanem az öreggel nincs mit kezdeni, azért kérlek, hogy állásod hatalmánál fogva követeld vissza tőle. Kérlek, szigorún parancsold meg ezt neki rögtön. Végre kérlek, hogy semmi esetben se add át állásodat Vogtnak. Maradok stb. Trümpy-Müller Zsófia“. Ezen levelet a vizsgáló­biró annak idején nem küldte el czimzetére. * M o q u a r d ur, Napoleon császár cabineti fő­nöke és meghitt barátja, veszélyesen beteg s tartanak tőle, hogy nem rábolja ki. A császár óhajta, hogy egy külön vonaton ágyban fekve Compiègnebe szállíttassák, de a beteg oly gyönge, hogy ez utat nem bízná meg. Ezen férfiú halála nagy veszteség volna a császárra, mert eltekintve attól, hogy leghívebb szolgáját vesztené el benne, egyszersmind egy oly tolltól fosztatnék meg, melyet nehéz lenne pótolni. Moquard ur irja t. i. a csá­szár minden leveleit, s már annyira begyakorlá magát a császár irmodorába, hogy ez maga se tudja gyakran megkülönböztetni, ha vájjon valamelyik levelét , ma­ga tette-e fel vagy nem. Moquard ur ifjúságában (most 74 éves) a legszavasabb ügyvédek sorába tartozott, s íróasztala fiókjában Tacitusnak egy fordítását tartogat­ja, melyet az öreg úr barátai remeknek mondanak. * Mint a részletes­ tudósításokból kivehető, Compiégnében nem idősb Dumas Sándor, hanem fia, az ifjabb Dumas azon vendég, kiről állíttatik, hogy a tegnap idézett életet mondta volna. Mondják, hogy ha jó kedélyben van, egész élet-tűzjátékot pattogtat el a társaság mulattatására, míg máskor szótalan mint egy parlamenti tag, kinek beszédét elfelejtették elkészíteni. Egy proverbet (kis vígjáték) a császár kívánatéra 24 óra alatt írt meg, a­nélkül, hogy dolgozni látták volna. * Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent új könyvek : Cornelii Nepotis liber de excellenti­­bus ducibus exterarum gentium, cum vitis Catonis et attici — herum recognovit Ignatius Veress. Ára 20 krajczár. Phaedri Augusti libertifabularumaeso­piarum libri V. et appendicis fabularum 1IL curante Ferdinandó Kovács. Ára 20 kr. Uj franczia-magyar és magyar-franczia szótár. Mólé után, első kötet: franczia-magyar rész. Ára 1 ft 60 kr. Austriai átalános polgári törvénykönyv, felvilá­gosító jegyzetekkel stb., kisérve Ökröss Bálint köz- és váltóügyvéd és váltójegyző által. I. kötet. A teljes mű két kötetben 4 ft 20 kr. Törvény a peres ügyeken kivüli jogügyletekben­ birósági eljárás iránt az austriai birodalom számára. A törvénytár V. füzete. Ára 1 ft. Függelék az ideigl. törvénykezési szabályokhoz — második évfolyam — második füzet. 2 forint 50 krajczár. Váltójogtan ■— irta dr. Karvasy Ágost egyetemi tanár s magyar tud. akadémiai lev. tag. 2-ik kiadás. Ára 1 forint. Emlékirat — irta Jósika Miklós. I. kötet. Ára 1 forint. mi­.­tv) Hölgyek lantja — magyar költőnök műveiből szerkesztő Zilahy Károly. — Ferenczy Teréz arczké­­pével. Ára fűzve 2 ft, diszkiadás 3 ft. Falusi könyvtár IV-és V-ik füzet: keresk. nö­vények mivelése — juhtenyésztés — gyapjuismeret —* a juhbetegségek gyógyítása — irta Reicher Endre, volt keszthelyi tanár. Ára egyenkint’50 kr. Magyarország története, kapcsolatban az átalános történelem legfőbb vonásaival. Népiskolák számára írták Ballagi K. és Nagy László képezdei taná­rok, ára kötve 30 kr. * Hoffmann 100 kis történet — gyermek­olvasmány. Ára 1 ft, színezett képekkel 1 ft 40 kr. * Hugo Károly Párisban van, költői, drama­turgiai s plastikai diadalainak küszöbén — tehát me­gint hozzátehetjük: „jeles hazánkfia.“ Automimikai előadása már hirdetve van; jelszava: „Iliade seul“. Tragoediáinak minden alakját egymaga fogja játszani: a lángoló Brutust, a tiszta Lucrecziát. A „Moniteur“ mint oly költőt mutatja be, ki Németországon némi hatást tett. Vidéki levelek: Kassa, nov. 22-én. Felső-Magyarország fő- és Abaujmegye székvárosa f. hó 19-én nagytiszü polgári ünnepélynek való színhelye. — Megyénk közönsége ugyanis a­z. évi május 24-ik napján lelkes főispáni helytartó, jelenben már szeretve tisztelt főispánunk L­á­n­c­z­y József e méltóságának elnöklete alatt tartott közgyűlésben . Császári királyi Apostoli Felsége és legfenségesebb hitvese Erzsébet, életnagyságu arczké­­peiknek, a legmagasabb fejedelmi pár iránti hit alatt­valói hódolat, és azon felejthetlen jótéteményeknek, melyekkel Felséges Urunk a közelebb múlt mostoha év folytán legnyomasztóbb szükségtől sújtott hazánk, s megyénk számos lakosait a véginségtöl megmenteni kegyeskedett, — méltó hálaérzelemnek örök időkre ta­núsítása emlékjeléül a megyehatósági terembe ünne­pélyesen leendő helyezésére nézve tett indítványt egy­hangú lelkesedéssel elfogadván, és közhatározati ér­vényre emelvén, a magasztos czél kivitelére öt tagból álló bizottság neveztetett, mely ezen kiválólag becses feladatát a megyei közönség minden osztályának buz­galomig fokozott részvéte és átalános elismeréssel találkozás mellett teljesítette.­­ A művészi becsű értékes arczképek Klimkovics Ferencz hazánkfia által Pesten készíttetvén, az ünnepély előtt pár nappal ren­deltetésük helyére hozattak. — Legkegyelmesebb asz­­szonyunk és királynénk névünnep-napja jelöltetett ki a leleplezési diszünnepély megtartására, mely ma ment véghez. Reggeli 9 órakor nagymrrgy és fő­tisztelendő F­á­b­r­y Ignácz megyés püspök úr pontificálása alatt fé­nyes papi segédszemélyzet mellett a sz. Erzsébetről nevezett székesfőegyházban, Magyarország régészeti és művészeti tekintetben páratlannak mondható ezen hí­res dómjában a Te Deum-mise megtartatván, ennek végével Kassa városában, és a megye területén székelő egyházi, polgári és katonai hatóságok, valamint a fő­­rendű, nemes, földbirtokos és polgári osztályt képvi­selő legtekintélyesebb egyéniségek a főispán úr elnök­lete alatt, a megyei és városi tisztikar személyzete tel­jes diszöltönyben, nagyszámú, s minden rétegű közön­ség tagjaival csaknem zsúfolásig megtelt megyei tanács­kozási közteremben 11 órakor megjelenvén, főispán ur ő méltósága az ünnepély magasztos czélját velős és hatályos szavakkal előadá, melyet a megye főjegyzője Fekete István által mondott, közhelyesléssel fogadott, s kinyomatni határozott alkalmi szónoklatu beszéd kö­vetett. — Az ábrázatok a Felséges párt életnagyságban, a fejedelmi legfőbb méltóság jelvényeivel, Urunk ki­rályunkat tábornagyi magyar formaruhában, király­nénkat nemzeti drága öltönyben, élethű alakban tünte­tik fel. Felséges Urunk arczképe keretén ezen felirat: „Fejedelmi Urunknak hódolat, és az MDCCCLXIII. ínséges évre hálaemlék jeléül“ szemlél­hető. — A két arczkép észrevétlen jeladásra a járások föszolgabirái által lelepleztetvén, a gyülekezet részé­ről kifejezett általános lelkesültség sokszoros élyen ki­áltásokban nyilvánult.­­ E megható pillanatban a megyeház előtt felállított báró Reiner nevét viselő cs. kir. gyalogsorezred jeles zenekara a néphymnusz zen­­gedezé, e közben a bel- és külváros közötti téren fel­állított lövegek huszonegyszer ismételt dörgése visz­­hangzott. , A leleplezési díszünnepélyt berekesztő szónok­lat után az öröm-érzelem egyetemes kitörése megújult és egy magyar induló­ zene harsogása alatt a közönség emelt lelkülettel vonult el a teremből. Az ünnepély estéjén a Felséges Fejedelmi pár legmagasabb tisz­teletére teljes kivilágítás mellett válogatott közön­séggel megtelt nemzeti színházunkban díszelőadás volt, mely alkalommal a néphymnusnak a színházi dalkar személyzete által éneklése és a cs. kir. Felségeik arcz­­képeinek allegóriás ábra melletti felmutatása után, a „Becsületszó“ és ezt követőleg „Tiz leány egy férj sem“ adatott elő. A cs. kir. állami- és katonai hatósá­gok legtekintélyesb személyei és a megyei s városi tisztikar tagjai teljes diszöltönyben jelentek meg. A következett napon, november 20-án délutáni 2 órakor a városi casinó nagy teremében a megyei tiszti­kar költségén rendezett 200 terítériű s 101 öröm­lövéssel kisért fényes diszlakoma tartatott, me­lyen a leleplezési ünnepélyen jelen volt egyházi, kato­­nai és polgári rendű vendégek részt vevén, a cs. kir. Felsége, felséges hitvese és fenséges magzataik legbe­­csesb életéért, valamint a legmagasb uralkodóház tag­jaiért legelőször is a megyei főispán — Abauj egyik tekintélyesb földbirtokosa F. F. részéről tulajdon ter­meléséből e czélra szívélyesen felajánlott, 37 éves leg­­válogatottabb tokaji aszúborral telt, egyedül ez alka­lomra saját költségén készíttetett és az uralkodó­, va­lamint a bajor királyi házak és a magyar nemzeti szí­nekkel ékített, a diszlakoma-asztal főhelyén egy állvá­nyon letéve volt, 40 stczes tonnából csapolt valódi nektárral töltött, s felemelt pohárral köszöntött fel; mi a jelenvolt vendégek által ugyanezen minőségű itallal töltött poharak ürítésével viszonoztatok; mire hosz­­szas szünet után Magyarország királyi helytartója és kir. udv. főkanczellár­i nagyméltóságaikért a megyei főjegyző emelte poharát, a közönség és a tisztikar ér­zelmét és bő kivonatát fejezvén ki. A diszlakoma folytán a kedélyek mindinkább felvidámulván, az általános derültség közben köszöntő poharak emeltettek az egyházi rendet képviselő me­gyés püspök­i excellentiájáért, a premontrei rend jász­óvári prépostja R­é­p­á­s­s­y József, czimzetes püspök s a kassai káptalan nagyprépostja Lipcsey György e méltóságaikért és a cs. kir. vitéz hadseregért és en­nek helyőrségi jeles s közbecsülésben álló parancsnoka Packens báró tábornokért, a törzs- és főtiszt urakért, valamint a cs. kir. állami hivatalok képviselt egyénisé­geiért és számos kitűnőbb állású vendégekért. Ekként megy véghez megyénkre nézve ezen ép oly örvendetes, mint jelentékeny horderejű polgári dísz­ünnepély. Óhajtásunk legfőbbje, hogy e nevezetes na­g­yon Felséges Urunk iránt tanúsított hódolat és hálaem­­ék által kedves hazánk s magyar nemzetiségünk he­lyesen értelmezett valódi javának előmozdítására ve­zető ösvényt egyengetve, Abaujmegye közönségének ez alkalommal bizonyított leyális érzülete legfelsőbb he­lyen kegyelmesen fogadtassék. Külföld. ANGOLORSZÁG. Mint már emlitek, C­o­b­d­e­n legközelebb Rochdaleban választói előtt beszédet tartott. Ezen beszéd leglényegesebb helyei igy hangzanak: „Már 30 év óta-igyekszem szóval s írásban ki­mutatni a be­ nem­ avatkozási elv fontosságát. Azt min­dig Angolország jólétének fő okául tekinté rt, mivel ezen elv egyedül biztosíthat számunkra benn jó kormányza­tot, s a külföld irányában egyedül az őrizhet meg ben­nünket végnélküli zavarok, s bonyodalmaktól. Már egy egész parl­amenti ülésszak egyetlen kérdésnek, a schles­­wig-holsteini kérdésnek volt szentelve. És miért? Mi­vel 1852-ben 7 diplomata összeült Londonban, egy zöld szőnyeggel bevont asztal körül, s a nélkül, hogy tekintetbe vette volna amaz 1 millió főnyi nép vágyait, s szükségeit, oly szerződést kötött, melynek szükségkép föl kelle bontatnia. Akkor, 1864-ben a vita képzelhetlen arányokat vett föl, az alsó­házban az valódi harcz volt, a felső házban pedig egy nemes lord (Ellenborough gróf) a ki­rálynénak azt veté szemére, hogy a német kérdésben miniszereire nagy befolyást gyakorolt. Angolország nem köztársaság, azonban mindnyá­jan tudjuk, hogy ő felsége midőn egy, az alsó­ház által kijelölt miniszer­elnököt elfogad, semmi politikai hata­lommal sem bír. Mit gondoljunk egy oly gyülekezet­ről, melyben egy távollévő személy megtámadtatik, akkor, midőn ama személy nő, s midőn ezen nő király­nő ? Russel lord kivételével, ki válaszában inkább ön­magát, mint a királynőt védelmező, senki sem válaszolt a nemes lordnak a királynő elleni szavaira. Legigabban egyik barátom választói előtt ezt mondá: „Angolország haderejét arányba kell hozni Fran­­cziaországéval, hogy igy ez utóbbi meggátoltassák Né­metország elnyelésében.“ Én nem osztozom ezen véleményben. Ha Franczia­­ország mindezen nehézkes németeket el akarná nyelni, valódi nehéz emésztésbe esnék s ekkor őt sajnálnunk kellene. (Nevetés.) De uraim nem elég, hogy Angolország ne avat­kozzék be más nemzetek ügyeibe, nem elég, hogy az tartózkodjék más nemzeteknek tanácsokat adni a kor­mányzás módja iránt, hanem az is szükséges, hogy An­golország tisztelje a többi nemzeteket, mivel mi néha a világon a legjobb szándékkal is megszóljuk a többi ha­talmakat. Előterjesztéseket teszünk, s óvakodunk ezen előterjesztéseket fegyverrel támogatni. Manifestatiókat rendezünk e vagy ama nemzet mellett, s azt nem segít­jük hatályosan. íme ezt tettük Lengyelország ügyé­ben is. Mire szolgálnak ama szép beszédek, miket a Guild­­hallban hallunk ? Arra, hogy még azokat is megcsal­ják, kikért ama beszédek tartatnak. S a schleswig-hol­­steini kérdésben nemde ellentállásra bátoriták föl Dá­niát, nemde reményt nyújtottunk annak hatályos segé­lyünkre ? Minő eredménye lett az általunk követett po­litikának ? Oroszország megkettőzteté szigorát Lengyel­­ország irányában. Németország meguyitá a háborút Dá­nia ellen s mi a helyett, hogy a népeket védelmeznék, fölizgatták a nagyhatalmak szenvedélyeit saját alatt­valóik ellen.“ Erre szólok az amerikai ügyre térvén át, az észa­kiakat dicséri, s teljes rokonszenvét nyilvánítja Lincoln irányában, ki szintén akarja a rabszolgaság eltörlését. Végül a szabad­ kereskedést magasztalja s annak minden megszorítás nélküli teljes alkalmaztatását óhajt­ja. Szónok Smith Ádámra támaszkodik, s reméli, hogy legközelebb a hadügyi s tengerészeti budget kevesbít­­tetni fog. A Gladstonera hivatkozik, kinél Angolország­­nak sohasem volt jobb kincstár-kanc­ellárja. „Tudják önök kérdé végül, „hogy miért költhet ma Amerika napon­kint 2 millió dollárnál többet? Azért, mivel béke­idő­ben nem tett háborús kiadásokat. Ez az oka, hogy a háború kiütése után Amerikának nem volt szüksége, Európától kölcsönözni pénzt.“ Mint a „Patrie“-nak Londonból írják, a mexicói angol követté kinevezett Scarlett nov. 26-án a királynőnél búcsú-audientián volt. Kedden jelen leend egy Russell gróf által az ő tiszteletére adandó nagy lakomán, s másnap Southamptonból Vera­ Cruzba induland. Azt állítják, hogy a Scarlettnek adott utasí­tások Miksa császár kormánya irányában igen jóindu­latuak. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Párisból nov. 29-től távirják, a pápai udvar megtagadja az in­­vestiturát a gallican érzelmű perpegnani püspöktől, s e tárgyban, egy e napokban tartatott ministeri tanács­ban, B­a­r­o­c­h­e cultusminister nagy ingerültséggel nyilatkozott. Napoleon herczeg legközelebb nagy lako­mát adott, melyen Roucher, Randon, Gi­rard­i­n , Parimon s i Q. Dumas is jelen­voltak. Pereire Izsák egy pénzügyi tervet dolgozott ki, mely a császár elé fog terjesztetni. Girardin Emilnek P­e­r­s­i­g­n­y levelére adott válasza így hangzik: „Kedves herczegem! Ön ezt írja nekem : „Nem elég, hogy igazunk legyen; az is szüksé­ges, hogy a közvélemény igazat adjon nekünk. Azt hi­szem, hogy ön — valamint sok más nagyon messze s nagyon gyorsan látó kitűnő szellemek — megelőzi a közvéleményt.“ Valóban ha van oly egyén Francziaországban, kinek nincs joga gyanút táplálni azok irányában, kik saját körükhöz képest nagyon messze s nagyon gyor­san látnak, s kik megelőzik a közvéleményt, —szabad­jon kimondanom, ez ön, ki oly messze megelőző a köz­véleményt, akkor, midőn az 1840-ben közönyösen hagyá ' Lajos herczeget elítéltetni a pairek törvényszéke által. Én jelen voltam a tárgyaláson s az elítélésen. Ne szól­jon ön nekem a közvéleményről. Ez nem oly név, melyre hivatkozni önhöz illő lenne, mivel ezen név semmi szabatos jelentéssel sem bír, vagy ha bír, az az összes ellenkező állítások csomóját jelenti, mi egy je­­lentése egyiknek a másik általi tagadásával, mely ta­gadás a tudatlanság s kétely uralmára vezet. Én megfordítom ön mondatát, s ezt mondom : „Nem elég, hogy a közvélemény igazat adjon ne­künk, igazunknak is kell lenni.“ Mily sok ideig adott igazat a közvélemény, azaz a tudatlanság helytelenül Ptolemaeusnak, ki rend-­­kívül nevetségesnek tartá azon állítást, hogy a föld forog ? _ Egy állítás s egy tagadás közt csupán egy biró létezik, s ezen biró nem a közvélemény, mivel az maga is tagadás s állítás ; állitván azt, a mit tagad, s tagad­ván azt, a mit állít; ez a tévelynek a tény, az igazság­nak a nyilvánság, az elmélet helyességének a tapaszta­lás sikere általi bebizonyítása. A történelemből láthat­juk, hogy a varázslók megégetését még akkor sem­ szünteték meg, midőn már megszűntek azokban hinni, hanem akkor szűntek meg azokban hinni, midőn meg­­szünteték azok megégetését. Ott, hol a kormány nem fordít figyelmet a la­pokra, a közönség csakhamar ugyanezt teendi, s azo­kat csupán a hírek s hirdetmények végett olvassa. Ez történt Angolország­, Belgium, az Egyesült­ Államok­ és Schweitzban. Ön „nem a vélemény megvitatásától,­ hanem a botrány kizsákmányolásától fél.“ Én ezt vála-­­szolom : Ha a botrány kizsákmányolásától kellene félni, akkor teljesen át kellene alakítni Francziaország-­ ban a­ jelen sajtóügyi rendszert,­ ezen rendszer csupán ama lapok irányában gyakorol szigort, melyekre nézve

Next