Sürgöny, 1864. december (4. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-01 / 275. szám
áll a nagy államcsaládban, minek bebizonyítására elősorolja az egyes nagy államokat, melyek közül egy sem viseltetik iránta barátsággal. Az egész európai helyzetből az tűnik ki, hogy Austriának csak egy természetes és értékes szövetségese van, t.i. a Poroszországon kívüli Németország, és ha Austria fenn akarja magának e szövetséget tartani, nemcsak nem szabad Poroszországgal előhatalmi politikát űznie, hanem annak külön törekvései ellenében is erélyesen kell föllépnie. Azonban a birodalom benső megerősödése több értékkel bír mint valamennyi szövetség. Austriáról áll azon közmondás, melyet Olaszország magáról mond, és amint ez utóbbi így szól: „Italia fara da se“, úgy Austriának szintén ezt kellmondania: „ Austria fara da se.“ (Bravó.) Dea belkérdésekben ép oly szükséges a fordulat a közigazgatás, valamint a pénzügy terén is. Szónok az alkotmánykérdést tárgyalja. A febr. alkotmány csak vázlat és azt véli állíthatni,hogy Ausztria nem is alkotmányos; a kormány a képviseleti testületek minden lépését paralysálja. Hogyan volna tehát gondolható, hogy Magyarország ezen viszonyokba vágyik lépni ? Úfjabb kerékvágásba vezettetett-e a közigazgatás ? A régi Austria az, amely az újnak bejegyzett cége alatt régi ügyleteit folytatja; az absolut deficit alkotmányossá vált. Birodalmi pénzügyünki ikohó éhsége elvoná az őstermeléstől a tőkét. Az Tizgora-törvénynyel halálig védték az őstermelést. Nagy Fridrik következő mondatával szeretné végezni beszédét: »Mily földje, mily forrásai vannak e kimeríthettem.birodalomnak? Romjain évek óta dolgoznak a ministerek, és nem képesek tönkre juttatni !“ (Átalános derültség.) Vajha miniszereink akként működnének, hogy ne lehessen felőlük hasonlót mondani.(Nagy tetszés.) Skene: Hol állunk a béke 4 éve óta ? Mi az adókölcsön előtt állunk. 4 év előtt gördült le a függöny a történelemnek egy szomorú korszaka fölött, most, azt mondják, hogy Austria nem tűrhet el alkotmányt. Ő az ellenkezőt hiszi, azonban az, mit ő nem helyeselhet, az oly meddő kormányzat, mely mindenre hagyja magát szolíttatni.Ő mindazon számok összeszámítására szólít föl, melyek 3 év óta régi hagyományoknak áldoztattak föl. Ha a hitelműveleteket tekintjük, a legkárhozatosabb eszközöket találjuk. Mi már a tízforintos sorsjegy előtt állünk,de rövid időn az egyforintos sorsjegyhez jutunk.Az első ülésszakban történt valami, azóta többé semmi sem. Mindenekelőtt kereskedelmi miniszerre van szüksége;egy sajátképi népgazdászati ministérium alakításé,sürgetőleg szükséges. Szónok végül a kormánynak azt ajánlja, hogy a végperczben forduljon meg. Egy gyenge kormányt nem lehet támogatni. Obért mindenek előtt azért ért egyet a fölirattal, mivel az törhetlenül ragaszkodik a birodalmi egységhez. Ő fölfoghatja, hogy Austriában viszály létezhetik a birodalmi egység alakja iránt, de annyi bizonyos, hogy az alkotmány annak minimumát foglalja magába is,ami az egység föntartására szükséges. Szónok a külpolitikára térvén át, azt mondja, hogy ő ad h ó c sa d h á' e c szövetségek mellett nem lelkesültet. Ő főleg a szövetségjogi viszonyok ajánlását óhajtja. A fölirat mellett van, mivel abban a birodalom pénzügyi helyzetét valódilag látja rajzolva. Nádi 1 azt véli, hogy a ministériumnak az új aeráj kezdetén tett ígéretei nem valósultak. Az adók türhetlen magasságot értek el, s mégis emelkedik az államadósság. A politikai szabadság még oly törvények alatt nyög, melyek oly nagy kitartással tartatnak fönn, hogy kételkedni kell az iránt, hogy a kormánynak komoly szándéka lenne, mélyen beható reformokat vinni keresztül. A'mezőgazdászat s ipar emelése végett semmi sem történik. Szónok a Németországhoz! legszorosabb csatlakozást pártolja, még azon esetre is, ha Austria a'szövetségnél mirorizáltatnék. Azáltalános Vita bezáratván, G iskra előadó erőimmel elinstatkozá, hogy se a házban se a miniszeri padról nem történt fölszólalás a szükséges fordulat hangsúlyzása ellen. A részletes vita megkezdettén, az 1. s 2-ik bekezdések vita nélkülelfogadtatnak. A 3. bekezdéshez az előadó azon felvilágosítást adja, mikép a bizottmányban 5 szavazat azon nézetben volt, hogy oly tárgyak, melyek a szűkebb birodalmi tanácsot illetik, a ház határozata által egyszerűen napirendre tűzethetnek ki. —6 szavazat ezt ellenzette mindnyájan egyetértettek abban, hogy a szűkebb birodalmi tanács évenként összehívandó. Gr. Khuenburg ezen bekezdést tételenként , indítványozza szavazatra bocsáttatni, mire ezen bekezdés is elfogadtatik. Berger indítványáva az ülés bezáratik. — Jövő ülés csütörtökön lesz; napirend: a fölirati vita folytatása. " Bécsbe a prágai vonattal a pályaudvarban neje s atérparancsnokság egy. alezredese által fogadtatott, Gablentz dzsidás ezredesi egyenruhát viselt. Bécs község, amelynek az altbnagy ur vendége és díszpolgára, a „Bárányához cíimzett szállodában rendelt számára lakosztályt. A délelőtt folyton Gablentz abba. Császár Ő Felsége első tábornoki hadsegédénél gr. Crennevillenél, valamint több más katonai tekintélyeknél tett látogatást. Császár Ö Felsége tegnap volt őt elfogadandó. * A „Pester Bote“ írja : Francisci János helytartótanácsos úr főispánná lett kineveztetése alkalmából Liptó megyének több mint 90 községe köszönő feliratot intézett Császár Ő Felségéhez. *A Lloyd -társaság szokott estélyei az idén is megtartatnak. Tegnap volt az első. Ezen zenészeti estély bevezetését Mendelssohn egy quartettje nyitá meg, melyet a nemz.színház quartettistái: Spiller, Suck, Saphir és Zöllner urak adtak elő. Ezenkívül érdekesítették az estvét Moser k.a. a német színháztól, ki Meyerbeer és Donizettitől énekelt egy dalt és románczot. Boscovitz, az édes ujja zongoraművész Chopintől és saját szerzeményét „dans ma barque“ játszotta zongorán. Soupper Jenő úr két dalt énekelt : „Estve a tengerparton“, Heine verse, zenéje Schumann Róberttel , és egy spanyol dalt „la Calasana“ eredeti szöveggel. * A pestvárosi színpadon Freytag „Báró és bankár“ (Soll u. Haben) czímű híres regényét e napokban dramatizálva adják. * A lipcsei Brockhaus F. A. czég — mint a „D. Alig. Zig“ jelenti — az austriai kormánytól engedélyt nyert Pécsben könyvkereskedést nyithatni. * Filius ante patrem. A „P. N.“ egy szinbirálója III. Richard előadásáról szólván, a czímszerepben Tóth József jeles játékát így demonstrálja: „Hogy csakugyan kitünően, fogta fel szerepét és azt egy kis kivétellel helyesen is játszotta, mutatta azon tiszta szivhől jövő -taps és babérkoszorú, amelylyel a közönség a művészt első..kiléptekor üdvözölte.“ (pic!) * A pest-budai dalárda Liszt Ferenczet, Lorencz Jánost, Köszeghy Károlyt, Szántóffy Antalt, Vogh Alajost és Volkmann Róbertet tiszteletbeli tagjaivá választotta. * Gr. Erdödy Antal szomorú kimúlásának oka újabb tudósítások szerint nem fegyverének véletlen elsülése volt. A gróf maga irányza élete ellen az öldöklő golyót. Mint e tudósítások mondják, a hivatalos vizsgálatból kiderült volna, hogy a 67 éves gróf elméjében meg volt háborodva s életuntságból lőtte magát agyon. Még 1861-ben készített végrendeletében kiskorú fiát Nép. Jánost tette átalános örökösévé. Földi maradványai a Klanjac helységben (Zágrábtól több óra járásnyira) lévő családi sírboltba helyeztettek el örök nyugalomra. Hagyományai közt 4000 ft készpénz is találtatott. A szakoroveczi uradalmon kívül övé volt Njegovecz is, Kőrös megyében. Neje, kitől már régen törvényesen el volt választva, a Lopresti családból való. Rimbl Anna nevelőnőnek, ki 18 év óta vezette gyermekei nevelését s háztartását, 500 ft évpénzt biztosított végrendeletében. * Dr. Demme-re nézve, a ki arájával, Trumpy Flórával a genfi tó körül, az Abelard és Heloise emléksugárénál a szerelmesek ideál-alakjai közé kezdett felhatolni, az utóbbi időkben ez eszményt mindinkább devalváló dolgok kezdenek napfényre jönni. Ha már egy szerelmi hősnél megbocsáthatlan, ha érzékeny búcsúlevele után nem öli meg magát, mint ígérte, még vastagabb illusió-rontó az, ha még lopás gyanújába is keveredik. Demme úr azon gyanúban áll, hogy egy angol családtól, hol mint orvos lépett volt be, egy értékes gyémántgyűrűt orzott el. E gyűrűt illetőleg figyelemreméltó a „Neue Züricher Zeitung“ közleménye . F. évi május 16-án, pünkösd hétfőjén Trumpy asszony oly időben, midőn legjobban gyötrötték sötét visiói, fogságából Leuzinger-Schnell úrhoz, Trümpy egykori üzlettársához, ki ezzel és Flóra, — Trümpyné leánya gyámjával Vogttal unokatestvér, a következő sorokat irta : „Leuzinger-Schnell úr! Flóra dr. Demme úrtól egy 2000—2500 frank értékű gyémántgyűrűt kapott ajándékba. Most visszakívánja. Borzasztón jajgat és sopánkodik, hogy a gyűrűt bírnia kell. Mostani helyzetében úgy vélem, hogy Flórának haladéktalanul vissza kellene küldenie a gyűrűt. Ő hajlandó is volna erre, de nagyanyja, ez az önző lény kényszeríti, hogy megtartsa ; én e cselekedetet igen rútnak találom, s egyátalában azt akarom, hogy Flóra küldje vissza. Hanem az öreggel nincs mit kezdeni, azért kérlek, hogy állásod hatalmánál fogva követeld vissza tőle. Kérlek, szigorún parancsold meg ezt neki rögtön. Végre kérlek, hogy semmi esetben se add át állásodat Vogtnak. Maradok stb. Trümpy-Müller Zsófia“. Ezen levelet a vizsgálóbiró annak idején nem küldte el czimzetére. * M o q u a r d ur, Napoleon császár cabineti főnöke és meghitt barátja, veszélyesen beteg s tartanak tőle, hogy nem rábolja ki. A császár óhajta, hogy egy külön vonaton ágyban fekve Compiègnebe szállíttassák, de a beteg oly gyönge, hogy ez utat nem bízná meg. Ezen férfiú halála nagy veszteség volna a császárra, mert eltekintve attól, hogy leghívebb szolgáját vesztené el benne, egyszersmind egy oly tolltól fosztatnék meg, melyet nehéz lenne pótolni. Moquard ur irja t. i. a császár minden leveleit, s már annyira begyakorlá magát a császár irmodorába, hogy ez maga se tudja gyakran megkülönböztetni, ha vájjon valamelyik levelét , maga tette-e fel vagy nem. Moquard ur ifjúságában (most 74 éves) a legszavasabb ügyvédek sorába tartozott, s íróasztala fiókjában Tacitusnak egy fordítását tartogatja, melyet az öreg úr barátai remeknek mondanak. * Mint a részletes tudósításokból kivehető, Compiégnében nem idősb Dumas Sándor, hanem fia, az ifjabb Dumas azon vendég, kiről állíttatik, hogy a tegnap idézett életet mondta volna. Mondják, hogy ha jó kedélyben van, egész élet-tűzjátékot pattogtat el a társaság mulattatására, míg máskor szótalan mint egy parlamenti tag, kinek beszédét elfelejtették elkészíteni. Egy proverbet (kis vígjáték) a császár kívánatéra 24 óra alatt írt meg, anélkül, hogy dolgozni látták volna. * Heckenast Gusztáv kiadásában megjelent új könyvek : Cornelii Nepotis liber de excellentibus ducibus exterarum gentium, cum vitis Catonis et attici — herum recognovit Ignatius Veress. Ára 20 krajczár. Phaedri Augusti libertifabularumaesopiarum libri V. et appendicis fabularum 1IL curante Ferdinandó Kovács. Ára 20 kr. Uj franczia-magyar és magyar-franczia szótár. Mólé után, első kötet: franczia-magyar rész. Ára 1 ft 60 kr. Austriai átalános polgári törvénykönyv, felvilágosító jegyzetekkel stb., kisérve Ökröss Bálint köz- és váltóügyvéd és váltójegyző által. I. kötet. A teljes mű két kötetben 4 ft 20 kr. Törvény a peres ügyeken kivüli jogügyletekben birósági eljárás iránt az austriai birodalom számára. A törvénytár V. füzete. Ára 1 ft. Függelék az ideigl. törvénykezési szabályokhoz — második évfolyam — második füzet. 2 forint 50 krajczár. Váltójogtan ■— irta dr. Karvasy Ágost egyetemi tanár s magyar tud. akadémiai lev. tag. 2-ik kiadás. Ára 1 forint. Emlékirat — irta Jósika Miklós. I. kötet. Ára 1 forint. mi.tv) Hölgyek lantja — magyar költőnök műveiből szerkesztő Zilahy Károly. — Ferenczy Teréz arczképével. Ára fűzve 2 ft, diszkiadás 3 ft. Falusi könyvtár IV-és V-ik füzet: keresk. növények mivelése — juhtenyésztés — gyapjuismeret —* a juhbetegségek gyógyítása — irta Reicher Endre, volt keszthelyi tanár. Ára egyenkint’50 kr. Magyarország története, kapcsolatban az átalános történelem legfőbb vonásaival. Népiskolák számára írták Ballagi K. és Nagy László képezdei tanárok, ára kötve 30 kr. * Hoffmann 100 kis történet — gyermekolvasmány. Ára 1 ft, színezett képekkel 1 ft 40 kr. * Hugo Károly Párisban van, költői, dramaturgiai s plastikai diadalainak küszöbén — tehát megint hozzátehetjük: „jeles hazánkfia.“ Automimikai előadása már hirdetve van; jelszava: „Iliade seul“. Tragoediáinak minden alakját egymaga fogja játszani: a lángoló Brutust, a tiszta Lucrecziát. A „Moniteur“ mint oly költőt mutatja be, ki Németországon némi hatást tett. Vidéki levelek: Kassa, nov. 22-én. Felső-Magyarország fő- és Abaujmegye székvárosa f. hó 19-én nagytiszü polgári ünnepélynek való színhelye. — Megyénk közönsége ugyanis az. évi május 24-ik napján lelkes főispáni helytartó, jelenben már szeretve tisztelt főispánunk Lánczy József e méltóságának elnöklete alatt tartott közgyűlésben . Császári királyi Apostoli Felsége és legfenségesebb hitvese Erzsébet, életnagyságu arczképeiknek, a legmagasabb fejedelmi pár iránti hit alattvalói hódolat, és azon felejthetlen jótéteményeknek, melyekkel Felséges Urunk a közelebb múlt mostoha év folytán legnyomasztóbb szükségtől sújtott hazánk, s megyénk számos lakosait a véginségtöl megmenteni kegyeskedett, — méltó hálaérzelemnek örök időkre tanúsítása emlékjeléül a megyehatósági terembe ünnepélyesen leendő helyezésére nézve tett indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadván, és közhatározati érvényre emelvén, a magasztos czél kivitelére öt tagból álló bizottság neveztetett, mely ezen kiválólag becses feladatát a megyei közönség minden osztályának buzgalomig fokozott részvéte és átalános elismeréssel találkozás mellett teljesítette. A művészi becsű értékes arczképek Klimkovics Ferencz hazánkfia által Pesten készíttetvén, az ünnepély előtt pár nappal rendeltetésük helyére hozattak. — Legkegyelmesebb aszszonyunk és királynénk névünnep-napja jelöltetett ki a leleplezési diszünnepély megtartására, mely ma ment véghez. Reggeli 9 órakor nagymrrgy és főtisztelendő Fábry Ignácz megyés püspök úr pontificálása alatt fényes papi segédszemélyzet mellett a sz. Erzsébetről nevezett székesfőegyházban, Magyarország régészeti és művészeti tekintetben páratlannak mondható ezen híres dómjában a Te Deum-mise megtartatván, ennek végével Kassa városában, és a megye területén székelő egyházi, polgári és katonai hatóságok, valamint a főrendű, nemes, földbirtokos és polgári osztályt képviselő legtekintélyesebb egyéniségek a főispán úr elnöklete alatt, a megyei és városi tisztikar személyzete teljes diszöltönyben, nagyszámú, s minden rétegű közönség tagjaival csaknem zsúfolásig megtelt megyei tanácskozási közteremben 11 órakor megjelenvén, főispán ur ő méltósága az ünnepély magasztos czélját velős és hatályos szavakkal előadá, melyet a megye főjegyzője Fekete István által mondott, közhelyesléssel fogadott, s kinyomatni határozott alkalmi szónoklatu beszéd követett. — Az ábrázatok a Felséges párt életnagyságban, a fejedelmi legfőbb méltóság jelvényeivel, Urunk királyunkat tábornagyi magyar formaruhában, királynénkat nemzeti drága öltönyben, élethű alakban tüntetik fel. Felséges Urunk arczképe keretén ezen felirat: „Fejedelmi Urunknak hódolat, és az MDCCCLXIII. ínséges évre hálaemlék jeléül“ szemlélhető. — A két arczkép észrevétlen jeladásra a járások föszolgabirái által lelepleztetvén, a gyülekezet részéről kifejezett általános lelkesültség sokszoros élyen kiáltásokban nyilvánult. E megható pillanatban a megyeház előtt felállított báró Reiner nevét viselő cs. kir. gyalogsorezred jeles zenekara a néphymnusz zengedezé, e közben a bel- és külváros közötti téren felállított lövegek huszonegyszer ismételt dörgése viszhangzott. , A leleplezési díszünnepélyt berekesztő szónoklat után az öröm-érzelem egyetemes kitörése megújult és egy magyar induló zene harsogása alatt a közönség emelt lelkülettel vonult el a teremből. Az ünnepély estéjén a Felséges Fejedelmi pár legmagasabb tiszteletére teljes kivilágítás mellett válogatott közönséggel megtelt nemzeti színházunkban díszelőadás volt, mely alkalommal a néphymnusnak a színházi dalkar személyzete által éneklése és a cs. kir. Felségeik arczképeinek allegóriás ábra melletti felmutatása után, a „Becsületszó“ és ezt követőleg „Tiz leány egy férj sem“ adatott elő. A cs. kir. állami- és katonai hatóságok legtekintélyesb személyei és a megyei s városi tisztikar tagjai teljes diszöltönyben jelentek meg. A következett napon, november 20-án délutáni 2 órakor a városi casinó nagy teremében a megyei tisztikar költségén rendezett 200 terítériű s 101 örömlövéssel kisért fényes diszlakoma tartatott, melyen a leleplezési ünnepélyen jelen volt egyházi, katonai és polgári rendű vendégek részt vevén, a cs. kir. Felsége, felséges hitvese és fenséges magzataik legbecsesb életéért, valamint a legmagasb uralkodóház tagjaiért legelőször is a megyei főispán — Abauj egyik tekintélyesb földbirtokosa F. F. részéről tulajdon termeléséből e czélra szívélyesen felajánlott, 37 éves legválogatottabb tokaji aszúborral telt, egyedül ez alkalomra saját költségén készíttetett és az uralkodó, valamint a bajor királyi házak és a magyar nemzeti színekkel ékített, a diszlakoma-asztal főhelyén egy állványon letéve volt, 40 stczes tonnából csapolt valódi nektárral töltött, s felemelt pohárral köszöntött fel; mi a jelenvolt vendégek által ugyanezen minőségű itallal töltött poharak ürítésével viszonoztatok; mire hoszszas szünet után Magyarország királyi helytartója és kir. udv. főkanczellári nagyméltóságaikért a megyei főjegyző emelte poharát, a közönség és a tisztikar érzelmét és bő kivonatát fejezvén ki. A diszlakoma folytán a kedélyek mindinkább felvidámulván, az általános derültség közben köszöntő poharak emeltettek az egyházi rendet képviselő megyés püspöki excellentiájáért, a premontrei rend jászóvári prépostja Répássy József, czimzetes püspök s a kassai káptalan nagyprépostja Lipcsey György e méltóságaikért és a cs. kir. vitéz hadseregért és ennek helyőrségi jeles s közbecsülésben álló parancsnoka Packens báró tábornokért, a törzs- és főtiszt urakért, valamint a cs. kir. állami hivatalok képviselt egyéniségeiért és számos kitűnőbb állású vendégekért. Ekként megy véghez megyénkre nézve ezen ép oly örvendetes, mint jelentékeny horderejű polgári díszünnepély. Óhajtásunk legfőbbje, hogy e nevezetes nagyon Felséges Urunk iránt tanúsított hódolat és hálaemék által kedves hazánk s magyar nemzetiségünk helyesen értelmezett valódi javának előmozdítására vezető ösvényt egyengetve, Abaujmegye közönségének ez alkalommal bizonyított leyális érzülete legfelsőbb helyen kegyelmesen fogadtassék. Külföld. ANGOLORSZÁG. Mint már emlitek, Cobden legközelebb Rochdaleban választói előtt beszédet tartott. Ezen beszéd leglényegesebb helyei igy hangzanak: „Már 30 év óta-igyekszem szóval s írásban kimutatni a be nem avatkozási elv fontosságát. Azt mindig Angolország jólétének fő okául tekinté rt, mivel ezen elv egyedül biztosíthat számunkra benn jó kormányzatot, s a külföld irányában egyedül az őrizhet meg bennünket végnélküli zavarok, s bonyodalmaktól. Már egy egész parlamenti ülésszak egyetlen kérdésnek, a schleswig-holsteini kérdésnek volt szentelve. És miért? Mivel 1852-ben 7 diplomata összeült Londonban, egy zöld szőnyeggel bevont asztal körül, s a nélkül, hogy tekintetbe vette volna amaz 1 millió főnyi nép vágyait, s szükségeit, oly szerződést kötött, melynek szükségkép föl kelle bontatnia. Akkor, 1864-ben a vita képzelhetlen arányokat vett föl, az alsóházban az valódi harcz volt, a felső házban pedig egy nemes lord (Ellenborough gróf) a királynénak azt veté szemére, hogy a német kérdésben miniszereire nagy befolyást gyakorolt. Angolország nem köztársaság, azonban mindnyájan tudjuk, hogy ő felsége midőn egy, az alsóház által kijelölt miniszerelnököt elfogad, semmi politikai hatalommal sem bír. Mit gondoljunk egy oly gyülekezetről, melyben egy távollévő személy megtámadtatik, akkor, midőn ama személy nő, s midőn ezen nő királynő ? Russel lord kivételével, ki válaszában inkább önmagát, mint a királynőt védelmező, senki sem válaszolt a nemes lordnak a királynő elleni szavaira. Legigabban egyik barátom választói előtt ezt mondá: „Angolország haderejét arányba kell hozni Francziaországéval, hogy igy ez utóbbi meggátoltassák Németország elnyelésében.“ Én nem osztozom ezen véleményben. Ha Francziaország mindezen nehézkes németeket el akarná nyelni, valódi nehéz emésztésbe esnék s ekkor őt sajnálnunk kellene. (Nevetés.) De uraim nem elég, hogy Angolország ne avatkozzék be más nemzetek ügyeibe, nem elég, hogy az tartózkodjék más nemzeteknek tanácsokat adni a kormányzás módja iránt, hanem az is szükséges, hogy Angolország tisztelje a többi nemzeteket, mivel mi néha a világon a legjobb szándékkal is megszóljuk a többi hatalmakat. Előterjesztéseket teszünk, s óvakodunk ezen előterjesztéseket fegyverrel támogatni. Manifestatiókat rendezünk e vagy ama nemzet mellett, s azt nem segítjük hatályosan. íme ezt tettük Lengyelország ügyében is. Mire szolgálnak ama szép beszédek, miket a Guildhallban hallunk ? Arra, hogy még azokat is megcsalják, kikért ama beszédek tartatnak. S a schleswig-holsteini kérdésben nemde ellentállásra bátoriták föl Dániát, nemde reményt nyújtottunk annak hatályos segélyünkre ? Minő eredménye lett az általunk követett politikának ? Oroszország megkettőzteté szigorát Lengyelország irányában. Németország meguyitá a háborút Dánia ellen s mi a helyett, hogy a népeket védelmeznék, fölizgatták a nagyhatalmak szenvedélyeit saját alattvalóik ellen.“ Erre szólok az amerikai ügyre térvén át, az északiakat dicséri, s teljes rokonszenvét nyilvánítja Lincoln irányában, ki szintén akarja a rabszolgaság eltörlését. Végül a szabad kereskedést magasztalja s annak minden megszorítás nélküli teljes alkalmaztatását óhajtja. Szónok Smith Ádámra támaszkodik, s reméli, hogy legközelebb a hadügyi s tengerészeti budget kevesbíttetni fog. A Gladstonera hivatkozik, kinél Angolországnak sohasem volt jobb kincstár-kancellárja. „Tudják önök kérdé végül, „hogy miért költhet ma Amerika naponkint 2 millió dollárnál többet? Azért, mivel békeidőben nem tett háborús kiadásokat. Ez az oka, hogy a háború kiütése után Amerikának nem volt szüksége, Európától kölcsönözni pénzt.“ Mint a „Patrie“-nak Londonból írják, a mexicói angol követté kinevezett Scarlett nov. 26-án a királynőnél búcsú-audientián volt. Kedden jelen leend egy Russell gróf által az ő tiszteletére adandó nagy lakomán, s másnap Southamptonból Vera Cruzba induland. Azt állítják, hogy a Scarlettnek adott utasítások Miksa császár kormánya irányában igen jóindulatuak. FRANCZIAORSZÁG. Mint a „Pr.“-nek Párisból nov. 29-től távirják, a pápai udvar megtagadja az investiturát a gallican érzelmű perpegnani püspöktől, s e tárgyban, egy e napokban tartatott ministeri tanácsban, Baroche cultusminister nagy ingerültséggel nyilatkozott. Napoleon herczeg legközelebb nagy lakomát adott, melyen Roucher, Randon, Girardin , Parimon s i Q. Dumas is jelenvoltak. Pereire Izsák egy pénzügyi tervet dolgozott ki, mely a császár elé fog terjesztetni. Girardin Emilnek Persigny levelére adott válasza így hangzik: „Kedves herczegem! Ön ezt írja nekem : „Nem elég, hogy igazunk legyen; az is szükséges, hogy a közvélemény igazat adjon nekünk. Azt hiszem, hogy ön — valamint sok más nagyon messze s nagyon gyorsan látó kitűnő szellemek — megelőzi a közvéleményt.“ Valóban ha van oly egyén Francziaországban, kinek nincs joga gyanút táplálni azok irányában, kik saját körükhöz képest nagyon messze s nagyon gyorsan látnak, s kik megelőzik a közvéleményt, —szabadjon kimondanom, ez ön, ki oly messze megelőző a közvéleményt, akkor, midőn az 1840-ben közönyösen hagyá ' Lajos herczeget elítéltetni a pairek törvényszéke által. Én jelen voltam a tárgyaláson s az elítélésen. Ne szóljon ön nekem a közvéleményről. Ez nem oly név, melyre hivatkozni önhöz illő lenne, mivel ezen név semmi szabatos jelentéssel sem bír, vagy ha bír, az az összes ellenkező állítások csomóját jelenti, mi egy jelentése egyiknek a másik általi tagadásával, mely tagadás a tudatlanság s kétely uralmára vezet. Én megfordítom ön mondatát, s ezt mondom : „Nem elég, hogy a közvélemény igazat adjon nekünk, igazunknak is kell lenni.“ Mily sok ideig adott igazat a közvélemény, azaz a tudatlanság helytelenül Ptolemaeusnak, ki rend-kívül nevetségesnek tartá azon állítást, hogy a föld forog ? _ Egy állítás s egy tagadás közt csupán egy biró létezik, s ezen biró nem a közvélemény, mivel az maga is tagadás s állítás ; állitván azt, a mit tagad, s tagadván azt, a mit állít; ez a tévelynek a tény, az igazságnak a nyilvánság, az elmélet helyességének a tapasztalás sikere általi bebizonyítása. A történelemből láthatjuk, hogy a varázslók megégetését még akkor sem szünteték meg, midőn már megszűntek azokban hinni, hanem akkor szűntek meg azokban hinni, midőn megszünteték azok megégetését. Ott, hol a kormány nem fordít figyelmet a lapokra, a közönség csakhamar ugyanezt teendi, s azokat csupán a hírek s hirdetmények végett olvassa. Ez történt Angolország, Belgium, az Egyesült Államok és Schweitzban. Ön „nem a vélemény megvitatásától, hanem a botrány kizsákmányolásától fél.“ Én ezt vála-szolom : Ha a botrány kizsákmányolásától kellene félni, akkor teljesen át kellene alakítni Francziaország- ban a jelen sajtóügyi rendszert, ezen rendszer csupán ama lapok irányában gyakorol szigort, melyekre nézve