Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1865-01-01 / 1. szám

1. S2. Ötödik évi folyamN&t Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Q­v­á­r­i Pál papirkereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. _______________ IKA|[án*hir­­etések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt'b an Mellen Ottó; Hamburg-Altenában BI»nneu«t**iu és Volfler; Hamburg­ban Türkheijit Jakab; Lipcsében Engler fcl., Elégen és Fort araknál. Félévre . Negyedévre 'Was Buda* Vasárnap, jai Előfizetés Naponta! postai szétküldéssel. B Egész évre ....................20 frt. ] ... 10 B 1 . . . 5­­ 1 Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ Budán, a magyar királyi egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartá­sával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-h­ivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén,­a posta szomszédságában, hol magán­os hivatalos­ hirdetmények is felvétetnek; vidé­ken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak ! Vidékre naponkint küldve egész évre 20 ft. — Félévre . ................................10 „ — Negyedévre......................................5 „ — Egy hóra...........................................­­ ft. TO kr. Budapesten házhoz hordva egész évre.................................................18 ft. — kr. Félévre . . 9 „ — „ Negyedévre.......................................4 „ 50 „ Egy hóra.......................................... 1 » 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A forgalomban lévő váltópénzek állásai Az 1864. november végén forgalomban lévő vál­tópénzek öszlete 4,160,670 ftból állott. Bécs, dec. 30-kán 1864. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle, a Természeti, hogy mindaddig, míg schleswig-holseini ügyben folyó tárgyalások szembeötlőbb eredményt nem szolgáltatnak, a legkülönbözőb combinatiók nem fognak meg­szűnni. Ezért nem csoda, h­a a napi­sajtóban folyvást ús é­­j hírek merülnek föl, melyekre aztán a czáfott el nem marad, így az „Alig. Ztg.“ egy bősi levelezője arról akar tudomás­sal bírni, miserint a szövetségnél közelebb in­dítvány fog létetni, hogy a holsteini szavazat­nak ideiglenes képviselete a szövetségnél Mohi úrra ruháztssék, — megjegyezvén egyszersmind a levelező, miszerint „az austriai kormány ezen indítványba valószínűleg beleegyezését adand­­ja. Austri úgy látszik, Pfordten és Beustnak e szándékr vonatkozó értekezleteiről előre ér­tesítve ro.“ A „Wien. Abendp.“ most meg­­jegyzi, szerint austriai kormánykörökben ily indítványtételének szándékáról semmi sincs tudva. Áltában óvatossággal kell fogadni min­den h­irt bármely táborból jöjjön, úgy látszik, hogy a ítélés positív tények gyér volta miatt a felriaszt tudósítások csak nagyon is könnyen születni s lépnek napvilágra, még oly lapok­ban is melyeknek talán volna alkalmuk az igazságok előleges kinyomozására, mielőtt még valótlanságot rostálatlanul kibocsátanak, ha az elfogultság őket egyszersmind néha hi­­székesekké nem tenné, így a „N. Pr. Zig“ h­ozt egy közleményt, mely szerint Bajor- és Szásország a szövetséggyülésnél indítványt akarnak tenni az augustenburgi örökös her­­cze egyszerű elismerése iránt, melynek a szö­­ve­ggyülés többsége általi előrelátható elfogad­tad után Poroszország a szövetség által fel fog­­­szólittatni, miszerint a szövetségi határozat­ig engedjen, minek folytán Frigyes herczeg a kormányt átvenné; ha aztán Poroszország határozat kivitelének akadályozólag állna út­ba, elhatároztatnék a szövetségi végrehajtás, s­zász- és Bajorország egyesítenék csapatjaikat, avatkozván egyszersmind Európára s a német nemzetre. Nem kell kiemelnünk, miszerint ily in­­dítvány tétele, ha való volna, oly fokát jelölné , bonyodalomnak, melyből végzetes követ­­kezmények könnyen fejlődhetnének. Azonban pen nem állnak meg a dolgok ott, hogy ily élükre állított indítványok keletkezhetnének, s a „Dresdn. Journ.“ kijelenti, hogy „Pfordten­ és Beustnak azon állítólagos terve nem egyéb, mint a „N. Pr. Ztg“ egyik munkatársának merő képzeleti szüleménye,“ s e lap ennélfogva »meg­kímélhette volna szép phrasisait heves porosz­­gyűlöletről, Poroszország kisepréséről stb. vala­mint jámbor nézleteit jogellenes tények elisme­réséről s végre hiányos és hézagos elméletét a szövetség nem-illetékességéről német tartomá­nyok örökösödési ügyében.“ Kurhessent illetőleg pedig Frankfurtból hoznak, egy feltűnő hírt. E szerint a hesseni el­lenzékiek az ottani országgyűlésen Bismark úr­hoz fordultak, hogy Poroszország beavatkozását a kurhesseni fejedelem ellen kikérjék. Ez ugyan csak hír, mely meg­valósulásra vár, de már mint ilyen is magán kívül ragadta állítólag a democratiát. A középállamok politikájára nézve most a „D. Nords. Ztg“ hoz igen higgadt czikkeket. Az általános béke biztosítása, úgymond, német rész­ről legnagyobb biztosítékát a két német nagy­hatalom szövetségében búja. De a középálla­moknak egyszersmind kötelességük, saját önál­lóságukat megtartani, s e tekintetben e köteles­ség teljesítése őket közelebb hozza Austriához mint Poroszországhoz. Amannak érdeke e tekin­tetben, így folytatja, párhuzamos a középálla­mokéval, annyira, hogy Austria természetes kép­viselője a középállamok önállóságának, akár a szövetségnél, akár a másik német nagyhatalom­­mal a szövetségben. Ennélfogva a középállamok saját érdekük ellen cselekednének, ha Austria ezen állását gyöngíteni akarnák, s ezért saját helyesen felfogott érdekükben cselekesznek, ha mindent megtesznek, a­mit tehetnek, hogy saját súlyuk hozzácsatolása által Austria állását meg­erősítsék. Bismark úr a „Nordd. A. Ztg.“ szerint né­hány napra Pomerániába ment. Visszatérte után a király az államministeriumot gyűlésre hivand­­ja egybe, hogy az 1865-ki országgyűlési­ idő­szaknak közelebbi megnyitására nézve a szük­séges határozatokat meghozza. A megnyitás e lap szerint jan. 14-e előtt alig fog megtörténni. Mi a pártokat illeti, nem lehetséges ugyan­azok csoportozatait meghatározni, azonban úgy lát­szik, hogy az „ó-liberális“ párt egy része a„bal­­közép“-pel egyesülni akar, míg a maradék haj­landó a kormánynyali kiegyezés iránt kezdemé­nyezéshez nyúlni. A bal­közép a katonai- és budget-kérdésben be akarj előzékenységét, azonban se­­m­, a­mi a kormánynak a kiegyezett lépéseit nehezítené. A tulajdonképi „haladási” párt állása teljesen határozatlan s most fog elválni, várjon annak keblében valóban uralko­dik-e oly hajlandóság a compromissumra, mint ezt néha állíták. Francziaországban is nagy feszültséggel néznek a törvényhozói ülésszak megnyitása elé, mely febr. 12. vagy 15-én fog megtörténni.­­ Foly­vást kiemelik a franczia kormánynak felette békés hangulatát. A „La France“ ennek elle­nében szükségesnek tartja egyszer ismét a hely­zet bizonytalan voltát tolni előtérbe. Idegen la­poknak azon állítására nézve azonban, hogy a császár februárban a törvényhozó gyűlés meg­nyitásakor congressusról s általános lefegyver­zésről fog szólni, kiemelik, miszerint Franczia­­országnak az államtitkokba legjobban beava­tott férfiai ez irányban még semmit sem tudnak. Az olaszországi állapotokat a „France“ igen szomorú világban tünteti föl. Mind Tos­cana­, mind Emíliában s másutt is komor szín­ben látják a jövőt. Az adókötelezettek által ez évben tett áldozatok után a közelebbi évre nem lehet hasonlót várni, s ezért czélszerű lesz, a tömegekben többé balga reményeket nem élesz­teni, hanem a sept. egyezményt épen arra hasz­nálni, hogy a jövő békésen alakulhasson. mm Vá3B£SA.­­ Hagyaromág három nádora a Pál­fi nemzetségéből. E czim alatt egy érdekes történeti rajzzal tö­ktözünk a „P. Hírnök“ tározójában; a gonddal ele­illesztett életirati adatokat engedelmével átvesz szüla­­rábjaiakba. A nádori méltóság, a melyhez azon szép bitás kapcsoltatott, hogy a közvetítő szerepet játszó asrály és nép közt, s a mely az utóbbi időben az austrii csá­szári ház két fenséges ivadéka által lön dicsőitv kez­det óta legfőbb czélja volt a legnemesebb nagynem­­zetségek törekvésének és működésének. Eze magas tisztséget csak azok nyerték el, kiket mind király, mind az összes nép képviselői egyhangúlag aigmél­­tóbbaknak ismertek el és valóban nem csekély dicső­­ség, ha valakit az egész haza mint kortársaik leg­­méltóbbikát oly közel emel az Uralkodó trónjét. Magyarország legnemesebb családai kitt csak kevesen léteznek még, melyek azon dicsőség­ része­sültek, hogy őseik közt egy-egy nádort számhatnak, például a Perényiek (Imre 1517.), a N­­a­s­dy­­ak (Tamás 1554.), az Illésházyak (Istv 1608.), az Eszterházyak (Miklós 1625, Pál 181.), a Draskovicsok (János 1642.) és a Itthyá­­nyiak (Lajos 1751.) — csak a Pálffyk szám­lálnak csupán mostani családi ágazatukb 100 évi időközben, azaz 1649—1751-ig h­á­r­o­m elismert nagy férfit, kik ezen magas tisztséget közt­éssel vi­selték. Nem czélja e szükkeretü tárczánakzon, még sok más tekintetben nevezetes nemzetség íténetét ki­­meritőleg adni, és megújítani emlékét én számos nagy férfiaknak, kik más működési kikben nagy érdemeket szereztek maguknak a drága­i körül. — Elég legyen itt csak a Pálffyak tulajaképt újabb családjához tartozó azon három férfiúr életrajzát adni, kik mint Magyarország nádorai tűzköitek. A valóban nagynak nevezhető Ni­a­s­d­y Ta­más halála után, kinek nevét mindig tisdettel fogják említeni a magyarok, a nádori méltóság évig betöl­tetlenül maradt, míg végre 1608-ban I£ s­h­á­z­y Ist­ván, ki nőül vette Pálffy Katalint, Pál Miklósnak, a győri hősnek nővérét, és a ki nagy érdieket szerzett magának az oly sóvárogva várt békénekelyreállitása által hazája körül, megválasztatott nádiak. A nádori széken már 1609-ben követte őt T­h­u­jé György, ezt még 1618-ban Forgách Zsigmondi az említett Miklós hősnek egyik s­úm­án Kata­ nevü leányát birta nőül, utána pedig 1646-ban Draskovics Já­nos következett, ki 1648-ban meghalt. Erdödi P­á­l­f­f­y Pál, Vöröskő örökös ura, de­­trekő-váraljai gróf, aranysarkantyús vitéz, később az aranygyapjas rend lovagja is, valóságos titkos tanácsos, kamarás és ezredes, Pozsonmegye örökös főispánja, és az ottani királyi várnak örökös kapitánya, végre nádor és királyi helytartó Magyarországban, negyedik fia volt a nagy érdemeiért átalánosan ismert hősnek, erdődi P­á­l­f­f­y Miklós bárónak és nejének kirchbergi és weissenhorni Fugger Mária bárónőnek, ki leánya volt augsburgi Fugger Márk bárónak, és ebersteini S­y­b­i­­­­­a grófnőnek. Pálffy Pálnak születési éve pontosan nem tudatik , de, mint látszik, leghelyesebben van az 1589. és 1590. közt téve. Már 1625-ben elnöke volt­ a kir. magyar udvari kamrának, mely hivatalt 1646-ig viselte. Azonkívül ugyan 1625-ben oct. 10-dikén kine­veztetett főpohárnokká, ugyanazon év és hó 21-dikén udvari tanácsossá; aztán 1646-ban febr. 6-dikán meg­választatott országbíróvá, 1649-ben nádorrá, királyi helytartóvá és a jászok s kunok főbirájává. Miután ugyanis Draskovics János nádor a megelőző évben meghalt, az országos Rendek mind­járt az ápr. 21-dikén 1649. Pozsonyban megnyitott országgyűlés kezdetén sürgették ezen fontos méltóság betöltését, mely czélra a király négy jelöltet ajánlt, úgymint: Pá­l­ffy Pált és Forgách Ádámot, kik katholikusok voltak, L­ó­n­y­a­y Zsigmondot és N­y­á­r­y Lajos evangélikusokat, az előbbeni helvét, az utóbbi ágostai hitvallású volt Ezen nádorjelöltek közül az említett országgyű­lés első czikke szerint egyhangúlag P­á­l­f­f­y Pál vá­lasztatott meg, kinek még ezen országgyűlés folyama­tában alkalma volt a vallásügyekben kölcsönös türel­metlenség által a legnagyobb elkeseredésre fokozódott kedélyek izgultságát bölcs mérsékeltség által lecsilla­pítani, ezáltal a vészteljes viszály elhárítására nem cse­kély mértékben befolyni és a legsürgősb országos ügyek tárgyalását a rendes kerékvágásba ismét vissza­vezetni. E közben 1646-ben, ugyanazon egy napon el­haltak idősb fivérei : István és János, és így Pálra szállt Pozsonymegye főispánjának és a pozsonyi királyi vár kapitányának méltósága is; azonkívül érdemeinek megjutalmazásául 1651. márt. 12-dikén egy királyi adománylevelet nyert, melynélfogva épen ezen méltó­ságok, melyek már korábban az ő atyjának Miklós­­nak a maga, fiai és unokái részére adományoztattak, most már az­­ összes fiutódainak örök időkre kor­rend szerint, családi senioratus alakjában lettek adományoz­va.­­ Ugyanezen idő tájban diszité­lt fel IV. F­ü­l­ö­p az aranygyapjat spanyol rend jelivel is. Kortársainak állítása szerint Pálffy Pál jelle­mének fövonásait bölcs mérsékeltség és rendezett tevé­kenység képezék, és csak ezen sajátságok tették lehet­ségessé neki, hogy ő minden zaj nélkül, de annál na­gyobb sikerrel titokban oly sokat tett, a­mi még most is bámulatra ragadja az utókort. Az országos Rendek 1630-ban megbízták őt az egészen romokban hevert pozsonyi kir. vár újbóli felépítésének vezetésével és főfelügyeletével, és már az 1­649-diki országgyűlés 73. czikke dicsérő bizonyítványt szolgáltatott neki a nagy munka befejezéséről, és sáfárkodásáról tett számadásá­nak helyes voltáról. Az ő munkája volt ama nagy, szép vár, mely ezelőtt 50 évvel még dísze volt Pozsonynak és egész Magyarországnak, és a mely körülszegélyezve mo­solygó szőlődombok által, mintegy uralgva emeli büszke­­ fejét a hatalmas Duna felett, nyájas vendégszeretettel­­ és oltalommal kinálván meg a vándort. E vár tanúja­­ volt a legnagyobb eseményeknek, melyek azon idő óta az egész haza sorsára befolytak. Itt csak az azután következett országgyűlések maguktartását és az ország szent jelvényeinek őrzését kívánjuk megemlíteni, megjegyezvén egyúttal, hogy épen ezen várban állapíttatott meg 1687-ben az austriai­­Habsburg Császári-ház trónörökösödési joga, és hatá­roztatok el 1723-ban a pragmatica sanctió elfogadása. És épen ezért azon jelentéktelen romok is, melyeket a romboló elemek az ép oly szilárd, mint díszes épület­ből hátrahagytak, mindig becsesek maradnak a hazai történet búvára előtt, a a vándor is szívemelő megha­tottsággal fog e helyre lépni, melyhez oly nagy emlé­kek tapadnak, de a­mely egyszersmind arról is tanú­bizonyságot tesz, hogy az emberi erők legremekebb műve is alá van vetve az idő és az elemek rombolá­sainak, a nagy tettek emléke ellenben, mint az emberi lélek, halhatatlan. P­á­l építtető továbbá a Pálffy-udvar nevezet alatt még most is a kir. várban létező tágas udvartelket is, valamint a Stomfán lévő urlakot; tökéletesen helyre­­állíttatá a malaczkai kastélyt, mely most romokban he­ver, épitteté Malaczkán a Ferencz-rendiek nagy kolosto­rát a templommal együtt, és minthogy e kolostort sze­melte ki családja temetkezési helyéül, azt jelentékeny alapitványnyal ellátta. Családjának fényéről valóban atyailag gondosko­dott és e tekintetben méltán tekintethetik ő családja jóléte alapítójának, mert az örökös főispán és a pozso­nyi várkapitány tisztségével összekötött senioratusi jószágokon kívül, melyek Pozsonváraljából, a pozsoni udvartelekből és a hozzátartozó fekvőségekből és több helységből Csallóközben állnak, családja részére meg­szerezte a jelentékeny Detreköváralja és Malaczka jó­szágokat, a detreköváraljai, bajmócai és dévényi gróf czimével Magyarországban, és Marchegget Austriában, melyeket ő később kir. jóváhagyással ellátott végren­­rendeletében, Bajmócznak kivételével, majorátussá emelt. P a­­ kitűnő tulajdonságai miatt köztiszteletben és szeretetben részesült ; meghalt az általa a pozsoni várban­­ építtetett udvartelken nov. 26-kán 1653. Földi maradványai ugyanazon év dec. 3-kán azon sírboltba takarittattak el, melyet atyja a pozsoni székesegyház­ban építtetett, szive pedig egy ezüst tartóban az általa alapított malaczkai kolostor sírboltjába helyezte­tett el. (Folyt. köv.) •Imm A cs. k. pénzügyministerium­tól. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztetett: „ & Ferencz­ Károly Föherczeg Ur O cs. k. Fensé­génél kamrai főnökül alkalmazott czimzetes vezérőr­nagy, báró Reischach Károly, valóságos vezér­­őrnagygyá, jelen szolgálati állomásán meghagyatván. Nyugdíj­aztattak: Gr. Paar Venczel őrnagy a hadseregben, s né­hai Lajos Föherczeg Ur 0 cs. k. Fenségének szolgálati kamarása, és dr. F­i­n­g­e­r­ Gyula, első­ osztályú főtörzs-orvosr­a nevezett Főherczeg Ur házi orvosa. a k- ------------- h Az amerikai csatatérről a legújabb tudósítások oly harczi eseményeket jelente­nek, melyek két különböző, egymástól 100 mértföldre fekvő csatatéren egyszerre történtek. Shermann tbl hadseregéről most határozottan áll, hogy az az össze­köttetést az atlanti h­ajórajjal Dahlgreen admirál alat helyreállította. A sereg tehát azon veszélyeket, melyeknek az unionista expeditio az ötheti idő alatt ki volt téve, szerencsésen leküzdötte; csak az a kérdés, váljon azon állapot, melyben a pártot elérte, megengedendi-e hogy az irányában emelt követeléseknek azonnal meg­feleljen, melyek Charleston haladéktalan megtámadá­sában állnak. Mint egy tekintet a térképre mutatja, Sherman the Millenből a vasút hosszában egyenesen Savannahba indult. Első támadását a Mac­ Allister-erőd ellen intézte, mely, mint tudva van, a Savannah folyó torkolatát, va­lamint a város szárazi részét védelmezi. A folyam a tengerbe szakadásánál nagyon széles és mély, minél­fogva hadihajók nehézség nélkül mehetnek be, úgy hogy az erőd eleste után az unionista szárazi és tengeri hatalom egyesítése nem gátoltathatott meg. Ezen előnyből, melyet Shermann Ilok kivívott, nem következtetendő azonban, hogy Charleston tart­ Napi újdonságok. 9 Császár és Császárné . Felségeik a fel­nőtt vakokat gyámolító és foglalkoztató egyletnek 1864-re száz-száz forintot legkegyelmesebben adomá­nyozni méltóztattak. * Az elhunyt Lajos főherczeg ö­cs. fenségéért dec. 29-én a Prágában állomásozó tüzérség ünnepélyes gyász-isteni­ tiszteletet rendezett a Malthezi-templom­­ban. A feketével bevont főoltár közelében ez alkalom­ból egy ravatal volt felállítva a legkülönfélébb fegyve­rekből, melyen égő viaszgyertyáktól körülvéve a bol­­dogultnak mint főtüzérségi igazgatónak jelvényei és tábornoki kalapjával, az arany tábori szalaggal, kard- és hüvelylyel ékitett és gazdag paszománya lepellel be­vont koporsó nyugodott. Az isteni tiszteleten városi és várparancsnok kellemesik. Meitzer altábornagy úrral s az országos tüzérigazgató Fabisch vezérőrnagy úrral élén a cs. k. tisztikar a templom hajója jobb oldalán fekete posztóval bevont üléseket foglalt el. A legény­ség a templom mellékhajóiban foglalt helyet. Isteni tisztelet után a kivonult csapatok csengő zenével lép­tettek el a Malthezi-téren egybegyűlt tábornoki és tisz­tikar előtt laktanyáikba. * Az Eszterházy Pál hg fővédnöksége alatt álló „Magyarhoni zenészsegélyző egyl­et“ felhí­vása Magyarország minden rendű emberbarátaihoz. Századunk jelszava lévén a szellemi és anyagi jólét, előhaladás s kifejlődés, az egyesek sorakozása által tömörített erő hatalmát azon arányban látjuk min­denfelé működni, a minőben csak a népek, nemzetek, osztályok s egyesületek érdeke a helyi viszonyokhoz mérve ezt követeli és megengedi. Minden osztálynak vannak a sors kedvezményei­ben részesülő s viszont a sors mostoha szeszélyeitől ül­dözött tagjai, képviselői. Ez utóbbiak száma sokkal te­temesebb. Az embernek veleszületett nemesebb érzü­letéből folyó felebatári részvéte és szemete, ennek kö- ■ |M M Ifll

Next