Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1865-01-01 / 1. szám
1. S2. Ötödik évi folyamN&t Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Qvári Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. _______________ IKA|[án*hiretések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt'b an Mellen Ottó; Hamburg-Altenában BI»nneu«t**iu és Volfler; Hamburgban Türkheijit Jakab; Lipcsében Engler fcl., Elégen és Fort araknál. Félévre . Negyedévre 'Was Buda* Vasárnap, jai Előfizetés Naponta! postai szétküldéssel. B Egész évre ....................20 frt. ] ... 10 B 1 . . . 5 1 Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra. A „Sürgöny“ Budán, a magyar királyi egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén,a posta szomszédságában, hol magános hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak ! Vidékre naponkint küldve egész évre 20 ft. — Félévre . ................................10 „ — Negyedévre......................................5 „ — Egy hóra........................................... ft. TO kr. Budapesten házhoz hordva egész évre.................................................18 ft. — kr. Félévre . . 9 „ — „ Negyedévre.......................................4 „ 50 „ Egy hóra.......................................... 1 » 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A forgalomban lévő váltópénzek állásai Az 1864. november végén forgalomban lévő váltópénzek öszlete 4,160,670 ftból állott. Bécs, dec. 30-kán 1864. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle, a Természeti, hogy mindaddig, míg schleswig-holseini ügyben folyó tárgyalások szembeötlőbb eredményt nem szolgáltatnak, a legkülönbözőb combinatiók nem fognak megszűnni. Ezért nem csoda, ha a napisajtóban folyvást ús éj hírek merülnek föl, melyekre aztán a czáfott el nem marad, így az „Alig. Ztg.“ egy bősi levelezője arról akar tudomással bírni, miserint a szövetségnél közelebb indítvány fog létetni, hogy a holsteini szavazatnak ideiglenes képviselete a szövetségnél Mohi úrra ruháztssék, — megjegyezvén egyszersmind a levelező, miszerint „az austriai kormány ezen indítványba valószínűleg beleegyezését adandja. Austri úgy látszik, Pfordten és Beustnak e szándékr vonatkozó értekezleteiről előre értesítve ro.“ A „Wien. Abendp.“ most megjegyzi, szerint austriai kormánykörökben ily indítványtételének szándékáról semmi sincs tudva. Áltában óvatossággal kell fogadni minden hirt bármely táborból jöjjön, úgy látszik, hogy a ítélés positív tények gyér volta miatt a felriaszt tudósítások csak nagyon is könnyen születni s lépnek napvilágra, még oly lapokban is melyeknek talán volna alkalmuk az igazságok előleges kinyomozására, mielőtt még valótlanságot rostálatlanul kibocsátanak, ha az elfogultság őket egyszersmind néha hiszékesekké nem tenné, így a „N. Pr. Zig“ hozt egy közleményt, mely szerint Bajor- és Szásország a szövetséggyülésnél indítványt akarnak tenni az augustenburgi örökös hercze egyszerű elismerése iránt, melynek a szöveggyülés többsége általi előrelátható elfogadtad után Poroszország a szövetség által fel fogszólittatni, miszerint a szövetségi határozatig engedjen, minek folytán Frigyes herczeg a kormányt átvenné; ha aztán Poroszország határozat kivitelének akadályozólag állna útba, elhatároztatnék a szövetségi végrehajtás, szász- és Bajorország egyesítenék csapatjaikat, avatkozván egyszersmind Európára s a német nemzetre. Nem kell kiemelnünk, miszerint ily indítvány tétele, ha való volna, oly fokát jelölné , bonyodalomnak, melyből végzetes következmények könnyen fejlődhetnének. Azonban pen nem állnak meg a dolgok ott, hogy ily élükre állított indítványok keletkezhetnének, s a „Dresdn. Journ.“ kijelenti, hogy „Pfordten és Beustnak azon állítólagos terve nem egyéb, mint a „N. Pr. Ztg“ egyik munkatársának merő képzeleti szüleménye,“ s e lap ennélfogva »megkímélhette volna szép phrasisait heves poroszgyűlöletről, Poroszország kisepréséről stb. valamint jámbor nézleteit jogellenes tények elismeréséről s végre hiányos és hézagos elméletét a szövetség nem-illetékességéről német tartományok örökösödési ügyében.“ Kurhessent illetőleg pedig Frankfurtból hoznak, egy feltűnő hírt. E szerint a hesseni ellenzékiek az ottani országgyűlésen Bismark úrhoz fordultak, hogy Poroszország beavatkozását a kurhesseni fejedelem ellen kikérjék. Ez ugyan csak hír, mely megvalósulásra vár, de már mint ilyen is magán kívül ragadta állítólag a democratiát. A középállamok politikájára nézve most a „D. Nords. Ztg“ hoz igen higgadt czikkeket. Az általános béke biztosítása, úgymond, német részről legnagyobb biztosítékát a két német nagyhatalom szövetségében búja. De a középállamoknak egyszersmind kötelességük, saját önállóságukat megtartani, s e tekintetben e kötelesség teljesítése őket közelebb hozza Austriához mint Poroszországhoz. Amannak érdeke e tekintetben, így folytatja, párhuzamos a középállamokéval, annyira, hogy Austria természetes képviselője a középállamok önállóságának, akár a szövetségnél, akár a másik német nagyhatalommal a szövetségben. Ennélfogva a középállamok saját érdekük ellen cselekednének, ha Austria ezen állását gyöngíteni akarnák, s ezért saját helyesen felfogott érdekükben cselekesznek, ha mindent megtesznek, amit tehetnek, hogy saját súlyuk hozzácsatolása által Austria állását megerősítsék. Bismark úr a „Nordd. A. Ztg.“ szerint néhány napra Pomerániába ment. Visszatérte után a király az államministeriumot gyűlésre hivandja egybe, hogy az 1865-ki országgyűlési időszaknak közelebbi megnyitására nézve a szükséges határozatokat meghozza. A megnyitás e lap szerint jan. 14-e előtt alig fog megtörténni. Mi a pártokat illeti, nem lehetséges ugyanazok csoportozatait meghatározni, azonban úgy látszik, hogy az „ó-liberális“ párt egy része a„balközép“-pel egyesülni akar, míg a maradék hajlandó a kormánynyali kiegyezés iránt kezdeményezéshez nyúlni. A balközép a katonai- és budget-kérdésben be akarj előzékenységét, azonban sem, ami a kormánynak a kiegyezett lépéseit nehezítené. A tulajdonképi „haladási” párt állása teljesen határozatlan s most fog elválni, várjon annak keblében valóban uralkodik-e oly hajlandóság a compromissumra, mint ezt néha állíták. Francziaországban is nagy feszültséggel néznek a törvényhozói ülésszak megnyitása elé, mely febr. 12. vagy 15-én fog megtörténni. Folyvást kiemelik a franczia kormánynak felette békés hangulatát. A „La France“ ennek ellenében szükségesnek tartja egyszer ismét a helyzet bizonytalan voltát tolni előtérbe. Idegen lapoknak azon állítására nézve azonban, hogy a császár februárban a törvényhozó gyűlés megnyitásakor congressusról s általános lefegyverzésről fog szólni, kiemelik, miszerint Francziaországnak az államtitkokba legjobban beavatott férfiai ez irányban még semmit sem tudnak. Az olaszországi állapotokat a „France“ igen szomorú világban tünteti föl. Mind Toscana, mind Emíliában s másutt is komor színben látják a jövőt. Az adókötelezettek által ez évben tett áldozatok után a közelebbi évre nem lehet hasonlót várni, s ezért czélszerű lesz, a tömegekben többé balga reményeket nem éleszteni, hanem a sept. egyezményt épen arra használni, hogy a jövő békésen alakulhasson. mm Vá3B£SA. Hagyaromág három nádora a Pálfi nemzetségéből. E czim alatt egy érdekes történeti rajzzal töktözünk a „P. Hírnök“ tározójában; a gonddal eleillesztett életirati adatokat engedelmével átvesz szülarábjaiakba. A nádori méltóság, a melyhez azon szép bitás kapcsoltatott, hogy a közvetítő szerepet játszó asrály és nép közt, s a mely az utóbbi időben az austrii császári ház két fenséges ivadéka által lön dicsőitv kezdet óta legfőbb czélja volt a legnemesebb nagynemzetségek törekvésének és működésének. Eze magas tisztséget csak azok nyerték el, kiket mind király, mind az összes nép képviselői egyhangúlag aigméltóbbaknak ismertek el és valóban nem csekély dicsőség, ha valakit az egész haza mint kortársaik legméltóbbikát oly közel emel az Uralkodó trónjét. Magyarország legnemesebb családai kitt csak kevesen léteznek még, melyek azon dicsőség részesültek, hogy őseik közt egy-egy nádort számhatnak, például a Perényiek (Imre 1517.), a Nasdyak (Tamás 1554.), az Illésházyak (Istv 1608.), az Eszterházyak (Miklós 1625, Pál 181.), a Draskovicsok (János 1642.) és a Itthyányiak (Lajos 1751.) — csak a Pálffyk számlálnak csupán mostani családi ágazatukb 100 évi időközben, azaz 1649—1751-ig három elismert nagy férfit, kik ezen magas tisztséget köztéssel viselték. Nem czélja e szükkeretü tárczánakzon, még sok más tekintetben nevezetes nemzetség íténetét kimeritőleg adni, és megújítani emlékét én számos nagy férfiaknak, kik más működési kikben nagy érdemeket szereztek maguknak a drágai körül. — Elég legyen itt csak a Pálffyak tulajaképt újabb családjához tartozó azon három férfiúr életrajzát adni, kik mint Magyarország nádorai tűzköitek. A valóban nagynak nevezhető Niasdy Tamás halála után, kinek nevét mindig tisdettel fogják említeni a magyarok, a nádori méltóság évig betöltetlenül maradt, míg végre 1608-ban I£ sházy István, ki nőül vette Pálffy Katalint, Pál Miklósnak, a győri hősnek nővérét, és a ki nagy érdieket szerzett magának az oly sóvárogva várt békénekelyreállitása által hazája körül, megválasztatott nádiak. A nádori széken már 1609-ben követte őt Thujé György, ezt még 1618-ban Forgách Zsigmondi az említett Miklós hősnek egyik súmán Kata nevü leányát birta nőül, utána pedig 1646-ban Draskovics János következett, ki 1648-ban meghalt. Erdödi Pálffy Pál, Vöröskő örökös ura, detrekő-váraljai gróf, aranysarkantyús vitéz, később az aranygyapjas rend lovagja is, valóságos titkos tanácsos, kamarás és ezredes, Pozsonmegye örökös főispánja, és az ottani királyi várnak örökös kapitánya, végre nádor és királyi helytartó Magyarországban, negyedik fia volt a nagy érdemeiért átalánosan ismert hősnek, erdődi Pálffy Miklós bárónak és nejének kirchbergi és weissenhorni Fugger Mária bárónőnek, ki leánya volt augsburgi Fugger Márk bárónak, és ebersteini Sybia grófnőnek. Pálffy Pálnak születési éve pontosan nem tudatik , de, mint látszik, leghelyesebben van az 1589. és 1590. közt téve. Már 1625-ben elnöke volt a kir. magyar udvari kamrának, mely hivatalt 1646-ig viselte. Azonkívül ugyan 1625-ben oct. 10-dikén kineveztetett főpohárnokká, ugyanazon év és hó 21-dikén udvari tanácsossá; aztán 1646-ban febr. 6-dikán megválasztatott országbíróvá, 1649-ben nádorrá, királyi helytartóvá és a jászok s kunok főbirájává. Miután ugyanis Draskovics János nádor a megelőző évben meghalt, az országos Rendek mindjárt az ápr. 21-dikén 1649. Pozsonyban megnyitott országgyűlés kezdetén sürgették ezen fontos méltóság betöltését, mely czélra a király négy jelöltet ajánlt, úgymint: Pálffy Pált és Forgách Ádámot, kik katholikusok voltak, Lónyay Zsigmondot és Nyáry Lajos evangélikusokat, az előbbeni helvét, az utóbbi ágostai hitvallású volt Ezen nádorjelöltek közül az említett országgyűlés első czikke szerint egyhangúlag Pálffy Pál választatott meg, kinek még ezen országgyűlés folyamatában alkalma volt a vallásügyekben kölcsönös türelmetlenség által a legnagyobb elkeseredésre fokozódott kedélyek izgultságát bölcs mérsékeltség által lecsillapítani, ezáltal a vészteljes viszály elhárítására nem csekély mértékben befolyni és a legsürgősb országos ügyek tárgyalását a rendes kerékvágásba ismét visszavezetni. E közben 1646-ben, ugyanazon egy napon elhaltak idősb fivérei : István és János, és így Pálra szállt Pozsonymegye főispánjának és a pozsonyi királyi vár kapitányának méltósága is; azonkívül érdemeinek megjutalmazásául 1651. márt. 12-dikén egy királyi adománylevelet nyert, melynélfogva épen ezen méltóságok, melyek már korábban az ő atyjának Miklósnak a maga, fiai és unokái részére adományoztattak, most már az összes fiutódainak örök időkre korrend szerint, családi senioratus alakjában lettek adományozva. Ugyanezen idő tájban diszitélt fel IV. Fülöp az aranygyapjat spanyol rend jelivel is. Kortársainak állítása szerint Pálffy Pál jellemének fövonásait bölcs mérsékeltség és rendezett tevékenység képezék, és csak ezen sajátságok tették lehetségessé neki, hogy ő minden zaj nélkül, de annál nagyobb sikerrel titokban oly sokat tett, ami még most is bámulatra ragadja az utókort. Az országos Rendek 1630-ban megbízták őt az egészen romokban hevert pozsonyi kir. vár újbóli felépítésének vezetésével és főfelügyeletével, és már az 1649-diki országgyűlés 73. czikke dicsérő bizonyítványt szolgáltatott neki a nagy munka befejezéséről, és sáfárkodásáról tett számadásának helyes voltáról. Az ő munkája volt ama nagy, szép vár, mely ezelőtt 50 évvel még dísze volt Pozsonynak és egész Magyarországnak, és a mely körülszegélyezve mosolygó szőlődombok által, mintegy uralgva emeli büszke fejét a hatalmas Duna felett, nyájas vendégszeretettel és oltalommal kinálván meg a vándort. E vár tanúja volt a legnagyobb eseményeknek, melyek azon idő óta az egész haza sorsára befolytak. Itt csak az azután következett országgyűlések maguktartását és az ország szent jelvényeinek őrzését kívánjuk megemlíteni, megjegyezvén egyúttal, hogy épen ezen várban állapíttatott meg 1687-ben az austriaiHabsburg Császári-ház trónörökösödési joga, és határoztatok el 1723-ban a pragmatica sanctió elfogadása. És épen ezért azon jelentéktelen romok is, melyeket a romboló elemek az ép oly szilárd, mint díszes épületből hátrahagytak, mindig becsesek maradnak a hazai történet búvára előtt, a a vándor is szívemelő meghatottsággal fog e helyre lépni, melyhez oly nagy emlékek tapadnak, de amely egyszersmind arról is tanúbizonyságot tesz, hogy az emberi erők legremekebb műve is alá van vetve az idő és az elemek rombolásainak, a nagy tettek emléke ellenben, mint az emberi lélek, halhatatlan. Pál építtető továbbá a Pálffy-udvar nevezet alatt még most is a kir. várban létező tágas udvartelket is, valamint a Stomfán lévő urlakot; tökéletesen helyreállíttatá a malaczkai kastélyt, mely most romokban hever, épitteté Malaczkán a Ferencz-rendiek nagy kolostorát a templommal együtt, és minthogy e kolostort szemelte ki családja temetkezési helyéül, azt jelentékeny alapitványnyal ellátta. Családjának fényéről valóban atyailag gondoskodott és e tekintetben méltán tekintethetik ő családja jóléte alapítójának, mert az örökös főispán és a pozsonyi várkapitány tisztségével összekötött senioratusi jószágokon kívül, melyek Pozsonváraljából, a pozsoni udvartelekből és a hozzátartozó fekvőségekből és több helységből Csallóközben állnak, családja részére megszerezte a jelentékeny Detreköváralja és Malaczka jószágokat, a detreköváraljai, bajmócai és dévényi gróf czimével Magyarországban, és Marchegget Austriában, melyeket ő később kir. jóváhagyással ellátott végrenrendeletében, Bajmócznak kivételével, majorátussá emelt. P a kitűnő tulajdonságai miatt köztiszteletben és szeretetben részesült ; meghalt az általa a pozsoni várban építtetett udvartelken nov. 26-kán 1653. Földi maradványai ugyanazon év dec. 3-kán azon sírboltba takarittattak el, melyet atyja a pozsoni székesegyházban építtetett, szive pedig egy ezüst tartóban az általa alapított malaczkai kolostor sírboltjába helyeztetett el. (Folyt. köv.) •Imm A cs. k. pénzügyministeriumtól. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztetett: „ & Ferencz Károly Föherczeg Ur O cs. k. Fenségénél kamrai főnökül alkalmazott czimzetes vezérőrnagy, báró Reischach Károly, valóságos vezérőrnagygyá, jelen szolgálati állomásán meghagyatván. Nyugdíjaztattak: Gr. Paar Venczel őrnagy a hadseregben, s néhai Lajos Föherczeg Ur 0 cs. k. Fenségének szolgálati kamarása, és dr. Finger Gyula, első osztályú főtörzs-orvosra nevezett Főherczeg Ur házi orvosa. a k- ------------- h Az amerikai csatatérről a legújabb tudósítások oly harczi eseményeket jelentenek, melyek két különböző, egymástól 100 mértföldre fekvő csatatéren egyszerre történtek. Shermann tbl hadseregéről most határozottan áll, hogy az az összeköttetést az atlanti hajórajjal Dahlgreen admirál alat helyreállította. A sereg tehát azon veszélyeket, melyeknek az unionista expeditio az ötheti idő alatt ki volt téve, szerencsésen leküzdötte; csak az a kérdés, váljon azon állapot, melyben a pártot elérte, megengedendi-e hogy az irányában emelt követeléseknek azonnal megfeleljen, melyek Charleston haladéktalan megtámadásában állnak. Mint egy tekintet a térképre mutatja, Sherman the Millenből a vasút hosszában egyenesen Savannahba indult. Első támadását a Mac Allister-erőd ellen intézte, mely, mint tudva van, a Savannah folyó torkolatát, valamint a város szárazi részét védelmezi. A folyam a tengerbe szakadásánál nagyon széles és mély, minélfogva hadihajók nehézség nélkül mehetnek be, úgy hogy az erőd eleste után az unionista szárazi és tengeri hatalom egyesítése nem gátoltathatott meg. Ezen előnyből, melyet Shermann Ilok kivívott, nem következtetendő azonban, hogy Charleston tart Napi újdonságok. 9 Császár és Császárné . Felségeik a felnőtt vakokat gyámolító és foglalkoztató egyletnek 1864-re száz-száz forintot legkegyelmesebben adományozni méltóztattak. * Az elhunyt Lajos főherczeg öcs. fenségéért dec. 29-én a Prágában állomásozó tüzérség ünnepélyes gyász-isteni tiszteletet rendezett a Malthezi-templomban. A feketével bevont főoltár közelében ez alkalomból egy ravatal volt felállítva a legkülönfélébb fegyverekből, melyen égő viaszgyertyáktól körülvéve a boldogultnak mint főtüzérségi igazgatónak jelvényei és tábornoki kalapjával, az arany tábori szalaggal, kard- és hüvelylyel ékitett és gazdag paszománya lepellel bevont koporsó nyugodott. Az isteni tiszteleten városi és várparancsnok kellemesik. Meitzer altábornagy úrral s az országos tüzérigazgató Fabisch vezérőrnagy úrral élén a cs. k. tisztikar a templom hajója jobb oldalán fekete posztóval bevont üléseket foglalt el. A legénység a templom mellékhajóiban foglalt helyet. Isteni tisztelet után a kivonult csapatok csengő zenével léptettek el a Malthezi-téren egybegyűlt tábornoki és tisztikar előtt laktanyáikba. * Az Eszterházy Pál hg fővédnöksége alatt álló „Magyarhoni zenészsegélyző egylet“ felhívása Magyarország minden rendű emberbarátaihoz. Századunk jelszava lévén a szellemi és anyagi jólét, előhaladás s kifejlődés, az egyesek sorakozása által tömörített erő hatalmát azon arányban látjuk mindenfelé működni, a minőben csak a népek, nemzetek, osztályok s egyesületek érdeke a helyi viszonyokhoz mérve ezt követeli és megengedi. Minden osztálynak vannak a sors kedvezményeiben részesülő s viszont a sors mostoha szeszélyeitől üldözött tagjai, képviselői. Ez utóbbiak száma sokkal tetemesebb. Az embernek veleszületett nemesebb érzületéből folyó felebatári részvéte és szemete, ennek kö- ■ |M M Ifll