Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1865-01-01 / 1. szám

A nak egészen más a helyzete és í, s ha, mint a hir mondja, megadta magát, úgy ez csak confonderáltak azon okból on, hogy Charlestonban an­­''tosithassanak. Savannah 'í'esen vesztett volna, ha '•»írt állást foglalni, mi, k, ezéiba van véve. 'jó része, úgy lát­­odi ellene Hood __eiou nem volt képes megoldani. Úgy látszik, hogy ezen vezér túlságosan bízott kezdet­leges fensőségében az unionisták fölött;túlmenő tervekre ragadtató magát s ennélfogva ellentámadásra nem gondolt. Miveletei oda voltak irányozva, hogy Thomas Irinkot Nashville előtt minden összeköttet­éseitől elvágja. Ennek folytán szükségkép hézagok álltak elő homlok­­állásába­n, miket az ellen, úgy látsz­i, felhasznált, hogy egész erővel kitörjön s őt megverje. Az 1862-ki hadjá­ratnak ismétlése e szerint, mely hasonló viszonyok közt a confoederátiaknak Buel­­tlik ellen sikerült, úgy lát­szik, jelenleg Thomas tbk vitézsége által racghiusitta­­tott. A nyugalom, melyet Grant tbk ekkorig Rich­mond előtt tanúsított, csak látszólagos volt. Alig hogy a savann­ahi és nashvillei csatatereken az első h­arczok megkezdődtek, már itt is elevenség kezd uralkodni.­­ Hogy Lee tlk elöl az összeköttetést Winh­ingtonnal el­vágja, egy csapatosztályt indított Grant Weldon irá­nyában s az odavezető vasutat szétromboltatá. Egy má­sik hadtestet a Jam­es-folyó éjszaki partjára indított, hogy Lee figyelmét azon oldalra irányozza. Nem lenne lehetetlen, hogy ezen, a két szárnyra tett demonstrátió­­kat egy az ellenséges közép elleni támadás követendi. Országos kath. elemi iskolai alap. Nem egy üdvös intézkedés mutatja, mennyire ki­váló tárgya a kormány folytonos gondoskodásának a népnevelés és oktatás ügye. A polgárilag és politikailag felszabadult népet kétszeres buzgósággal kell nevelni és oktatni, ha azt akarjuk, hogy ez szabadságát úgy használja, mint ezt az isteni és emberi törvények kívánják, s az egyház és haza érdekében fekszik, miszerint t. i. függetlenített helyzetében nevelés­hiányból s tudatlanságában erköl­csi és anyagi önjólétét ne csak ne veszélyeztesse, ha­nem inkább ezzel­­együtt az összes társadalom javát és virágzását előmozdítsa. A kormány ez iránybani súlyos feladatának teljes érzetében megtett mindent, a­mit a fennálló tanügyi törvények és rendeletek nyomán és szellemében tennie lehetett, hogy az iskolákat szaporítsa és biztosítsa, a tanerőket nevelje és kiképezze, a tankönyveket és tanm­ódszert tökéletesítse, a tanítási segédeszközöket előállítsa s a szülőket és gyámokat az iskoláztatás kö­telmének pontos és lelkiismeretes teljesítésére szo­rítsa. Azonban úgy tapasztalt, hogy idevágó erélyes in­tézkedései végrehajtás alá kerülvén, azon mértékben, melyben a foganatosítás megkísértetett, mutatkozni kezdettek elháríthatlan anyagi szükségek is, melyek a további haladásnak útját állták, vagy legalább teteme­sen gátolták, s napról napra érezhetőbbé vált egy o­r­­szágos kath. elemi iskolai alapnak hiánya. Tudva van, mily nagy számmal léteznek szegény ügyefogyott kath. hitközségek, gyakran virágzó más vallásbeli hitközségek közt elszórva, melyeknek tagjait kall , hitükben csak is az iskola fogja megtarthatni; legalább a kormánynál sűrűn fordulnak elő folyamod­ványok, melyekben az iskola fölépitésére, s a tanitó díjazására épen ezen az alapon s mindig az illető egy­­házmegyei és polgári hatóságok erősitő bizonyítványai mellett, valamely segély kéretik a közalapokból. Valamint figyelemreméltó azon körülmény is, hogy a kapcsolt részekben, úgy az újabb időben léte­sített gör. kath. egyházmegyék kivált azon hitközsé­geiben, melyek a hitegységre az utóbbi évek alatt tér­tek, az iskolai ügy szembetűnőleg elhanyagolva van,­­ csak hogy a tanítás megindíttathassék, kápolnául és iskolául egyes falubeli házakat kellett részben a vallás-, részben a tanulmányi alap terhére kibérelni. Oly országokban, hol az oktatás vallásfelekezeti­­leg törvényesen elválasztva van, ezen oktatás terheit szükségeskép az illető hitközségek viselik, s méltányos, hogy oly esetekben, midőn egyes hitközségek ezen költségekre képtelenek, erkölcsi hivatásból az egész hitfelekezet pótolja ebbeli képtelenségüket s nyújtson segélyt az ügy­efogy­ottaknak. A közadó alap­t végre nem vétethetik igénybe a­nélkül, hogy a közös iskola eszméje ezen indítvány­­nyal együtt előtérbe ne lépjen; a vallási­ és tanulmányi alap pedig a felséges alapítók világos rendelkezésénél fogva saját rendeltetéssel bírnak, s ebből folyó, szintén elutasíthatlan s nagy horderejű szükségeik fedezésével annyira el vannak foglalva, hogy azok a jövő évre az eddig kiszolgáltatott rendkívüli kegyelmi segélyzések folytatását is alig ígérhetik. Unámitás volna, de nem látni, hogy a népoktatás előmenetele hazánkban még mindig hiányos. S ha te­kintetbe veszszük, hogy Ő Felsége legmagasb gondos­kodásából már az izraelita vallásfelekezetnek is van elemi iskolai pénzalapja s a királysággal egyidős ma­gyar kath. egyház azt még mindig nélkülözi, valóban a népnevelés és oktatás fontos ügyére nézve lelki örömmel kell üdvözölnünk azon hathatós kezdemé­nyezést, miszerint — mint halljuk — a katholikus főpapság közelebb felszólíttatott egy ily országos kath. elemi iskolai pénzalap létesítésére. Kihez fordulhatna ez ügy meggyőző érveivel köz­vetlenebbül, mint épen a magyar fcdelerus férfiaihoz, midőn oly baj és hiányok orvoslásáról van szó, melyet az ország és a kath. egyház közjava iránti tekintetek sugallanak, — hozzájok, a kiknek állásához s nevéhez úgy saját, mint elődeik érdemeinél fogva a hazában valósított üdvös czésok és közjótékonyságban örök em­lékű cselekedetek hosszú sora mint hervadhatatlan ko­szorú fűződik. S meg vagyunk győződve, hogy e téren az Ecclesia praecedit­a a leghathatósb értelemben fogja magasztos példájával mindazok hozzájárulását maga után vonni, a kiknek a népnevelés nagyfontos­­ságú ügye, mint a jelen és jövő nemzedék valláserkölcsi s polgári raiveltségének előkészítő alapja honfiúi szí­vükön fekszik. vetkeztéb­en lépteti életbe a mindenféle czimű és irányú philantropikus segélyző egyleteket, melyek még egy­részt kevesbítik az állam terheit és gondjait, másrészt szorosabb tánczszemekkel fűzik egymáshoz a külön­böző osztályok tagjait, kik a mindenség anyagi s szel­lemi munkásságának mezején számtalan utakon bár, de mindig ugyanazon egy czél elérésén, t. i.: az embe­­rség jóléte, boldogsága s felvilágosítása kieszközlésén­örekednek és munkálkodnak. Magyarország e részben is megérte a kor intő zavát , a jó példák követését e téren is kiválóbb teen­­ei közé sorozza. S ha nem is mondhatjuk még el magunkról, hogy a társadalom minden osztályának se­beit már sikerült eltakarnunk , de büszkén utalhatunk sok olyan emberbaráti intézetre, melyek a civilisatio­­nak, az emelkedett nemzeti életnek legcsalhatatlanabb tanujelei. Az irodalom s művészetek virágzása egyik leg­hatalmasabb közvetítő világlánczszemet képezvén a kü­lönböző nemzetek közt, hazánk sem­ maradhatott s nem is maradt hátra ezek felkarolása­ s művelésében. De hol van az az osztály, melynek tagjai ki ne lennének téve a sorstól a legnehezebb megpróbáltatásoknak ? Van-e halandó, ki egész életére biztosan érezh­etné ma­gát a szükség, nyomor s szerencsétlenség rémképei el­lenében? S ha még a jólét tetőpontján álló halandók is ki vannak téve a sors szeszélyeinek, mennyivel inkább mondhatjuk ezt el azokról, kik a művészet változó csil­­lagzata mezején, saját szorgalmuk s tudományuk után, egyedül csak a kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb he­lyi viszonyok­ nyújtotta napi keresményekre vannak utalva ! A zenészek osztálya az elsők sorában áll e szo­morú tekintetben! Nincs pálya, melyen a szerencse és szerencsétlenség, a pazar bőség és a végnyomor több példájával lehetne találkozni, mint épen a zenészed pá­lyán, melyek annál nagyobb mérvben mutatkoznak, mentői többen lépnek reá, s mentői kedvezőtlenebbek­ké alakulnak a társadalom viszonyai. Az e téren felmerülő sebek eltakarására alakult a „magyarhoni zenész-segélyző egylet“ is, mely jelen emberbaráti felhívásával Magyarország minden rendű és művészpártoló emberbarátaihoz fordul, elősegítését, gyámolitását kérvén azon felebaráti szent czélnak, mely a Magyarhonban élő és működő zenészi osztály érdekei képviselésére s szerencsétlen tagjai gyámolitására vál­lalkozott. Midőn a nevezett egylet ügyefogyott tagjai szá­mára Magyarország nemeskebl­i lakosainak minden kö­rülmény között tapasztalt páratlan nagylelkűsége­ és pártfogásáért esedezik, csak azon számtalan jótékony segélyforrásra utal, melyet a zenészi osztály minden al­kalommal kés* * volt s eiután is kés* kend az emberi­ség más osztályai nyomora s szüksége enyhítésére szol­gáltatni. Milliók és milliókra megy az az összeg, mely­­lyel már a zenészek áldoztak a felebaráti szeretet és részvét oltárának, s milliókra fog az menni, melyekkel még ezentúl is áldozni fognak. A művészet gyakorlása nemesid a keblet s fino­mítja az érzést. A kik vele foglalkoznak, s a­kik benne vigasztalást, szellemi emelkedettséget keresnek, azok nem lehetnek érzéketlenek annak papjai és képviselői iránt, kik annyi szellemi nemes élvezetet nyújtottak és nyújtanak a társadalom minden rendű és rangú tag­jainak. Adja az Ég, hogy a jelen emberbaráti felhivás sorai ne hangozzanak el nyomtalanul a pusztában, s hogy Magyarország minden szép és nemesért bőn lán­goló fiai és honleányai keblében megérintsék a részvét húrjait azok irányában is, kik a magyar nemzet felvi­­rulásán, a zenemüvészet mezején fáradoznak! Az Ég áldása lebegjen s nemze keze őrködjék a haza felett! Pest, dec. 1864. A „zenészsegélyző egylet“ igazgató választmánya. * Az „Eger“ Írja : D­a­n­i­e­­­i­k János czim. püs­pök Ő maga azon nagy viaszgyertyával, melyet a múlt évi aprilban pápa­i szentsége kegyességéből ajándékul kapott, az egri magos főkáptalannak kedveskedett s az a székesegyházban fog őriztetni. A gyertya 7 láb ma­gas, mintegy 40—50 font nehéz, átmérője 3 ujj. A gyer­tya műbecsét a rajta lévő mesteri virágfestmények te­szik, melyek oly remekek, mintha vászonra olajjal vol­nának festve. Fődíszét teszi a gyertya derekán lévő sz. Péter alakja, e felett a pápai tiara, alatta a pápai czi­­mer díszük, mind remekül viaszra festve. A tiara alatt római initialékból e felirat olvasható: Sacro sancta pa­triarchalis basilica vaticana. * Zágrábból Írják: Skarics zenggi káplán úr a metszésben majdnem hallatlanul tökélyest mu­tatott fel. Közönséges késsel, minőt a határőrök hasz­nálni szoktak,­­ 5 nap alatt egy cseresznyemagra a görög „Miatyánkot“, „Üdvözlet“-et s „Hiszek­ egy“-et szóról-szóra kimetszette. A három ima 293 szóból áll, melyet a művész két példányban kimetszett. Az egyik példány Ozegovics püspöknél van, a másikat Kr­­ 8­k­a kapitány bírja. A betűket szabad szemmel alig lehet ugyan kivenni, de nagyító üveggel a betűk tisztán kimetszve láthatók. E rendkívüli műdarab bár­mely múzeumban is illő helyet foglalna.­­ Tegnapelőtt alkalmunk volt a pesti nagy re­dout terem elkészült első pompás csilláját teljes vi­lágítás mellett szemlélhetni; az azon lévő 102 légszesz­­láng oly világosságot árasztott el az óriási mérvű helyi­ségben, hogy ha majd a második csillár is elkészül, s a két oldalfalon alkalmazott 240 láng is elárasztandja fényét, a világítás valóban tündérinek lesz nevezhető. A nagy terem egyik végén a kis­ terem, a másik végén­­ pedig a csemege­terem van, melyek mindegyikében egy hasonló nagyságú csillár lesz felfüggesztve, mi az összhatást tetemesen növelendi. Egyébiránt a különféle mesteremberek erélyes tevékenységet fejtenek ki, hogy a termek megnyitására kitűzött közel határnapig a még hátralévő tetemes munkálatok befejeztessenek. * A pesti vakok­ intézete növendé­kei Bohus Antónia v­áltsága, mint a pesti jótékony nőegylet elnöke és Wodiánerné O­lga által a kará­csonyi ünnepek alkalmával sokféle sütemény-, gyü­mölcs- és játékszerekkel lépettek meg, mely kegyes adományokért a szenvedő emberiség nevében az igazgatóság a jótékonyság e két régen ismert nemzeté­­nek hálás köszönetet mond, nemkülönben a pest-loson­­czi vasut­társaságnak is, mely az intézetet dec. hó 29-én 20 mázsa kőszénnel megajándékozta. *A pompeji-i ásatásokat újabban Fiorelli úr, a nápolyi múzeum igazgatója vezeti; igen tevékeny és leleményes férfiú, kinek neve csakhamar ismeretes lett egész Európában. Fiorelli meg is érdemli e hírt.— Négy éve, hogy az ásatás élén áll, s e négy év alatt egy harmadrésze ásatott ki oly területnek, melynek napvi­lágra juttatása előtte egy évszázadot foglalkoztatott. A mi Pompejiből eddig ki van ásva, az összes város har­madrészét teszi, kétharmad még a föld alatt van, s eh­hez tartozik a régi város, Pompejinek tulajdonképen magva. A munkások száma újabban tetemesen meg­­szaporíttatott, a kiásott anyag eltávolítására vasat építtetett. Az örök is 19-ről 30-ra szaporittattak s az ásatás meglátogatása igen meg van könnyítve. Min­den látogató a bemenetnél két frankért vált jegyet s aztán egy őr által kisértetik, kinek borravalót elfo­gadni szorosan tiltva van. Az egyedüli nyereség, mely az öröknek meg van engedve, Pompeji fényké­peinek eladásából áll, melyekkel a látogatót megkí­nálják. Vasárnaponkint mindenki szabadon beléphet. Ekkor az egész napon át kalandozhatni e meseszerű világban, egy eltemettetett kor titkai között. Ez oly élvezet, melynek a világon nincsen hasonmássá. . . . Most nem oldalvást ásnak, mint azelőtt, hanem egye­nesen fölülről lefelé. Egyetlen egy ház sem ásatott ki eddig ép tetővel, de igenis több épület egy-két emelet­tel. Ez emeletek a kiásatásnál összedőlnek, ha nincs jelen építész, ki az elporladt gerendákat azonnal újak­kal cseréli föl. Pompéjiben alig volt tekintélyes a ház két emelet nélkül. A legtöbb terasse-al is bírt, honnan festői kilátás kínálkozott a tenger­ és vidékre. Fiorelli azt hiszi, hogy Pompéji csak a házfödelekig temette­­tett be, s hogy ezek a hamuból kimagaslottak, hogy a szomszéd vidékre menekült , visszatért lakók házaik­ra ismerhettek. Az első ásatásokat etetették. Valószínű, hogy becsesb ho­­jaikba­ vitt. Pompejiben eddig egyetlen egy nagyobbszerü ékszkereskedés kincseit sem találták meg, s a pén­zek és drágaköveket, melyek kiásattak s most a ná­­pok múzeumban őriztetnek, a kiásott város­terület­­hez épest igen csekély mennyiségüeknek kell mon­dan Újabban a festéseket nem szakítják el a házak falai s nem viszik Nápolyba, hanem a házakon hagy­­ják,így ezek helyes színezete fennmaradjon. Mait évbi több mint 18,000 idegen látogató meg Pompejit, a kepti dijakból 37,000 frank gyűlt össze. E szám arán­zat nem nagy, de az előbbi évekbeli látogatók számhz képest igen tetemesnek mondható. A Rómá­ból Nagyba vezető vasútvonal megnyitása az idege­­nekek helyre tódulását lényegesen elő fogja mozdí­tani, s akor a belépti dijakból begyülő pénz az ásatá­sok kölyeit fedezni fogja. Jelenleg az olasz kormány e czélra­enkint 60,000 frankot költ. S­emjén József könyvárus Pesten, az egye­temi útiban, kéri, hogy a­hol könyvgyűjte­mény­e részben, vagy egészben eladók volnának, sziveskenek et az illetők értesíteni. A levélforgalom Angliában. Miután mi közelin lapjainkban foglalkoztunk e tárgygyal az itthoni foalmat illetőleg, érdekes lesz az angol főpos­­tamester a múlt évről szóló ebbeli jelentését tudomá­sul venni, jelentéshez mellékelt táblázatok szerint az egyesült rályságok levélforgalma 1839­, mint azon év óta, min a krajczáros-posta életbeléptetett, 70 mil­lióról 64 millióra­ emelkedett évenkint. 1854-ben,mie­lőtt a lev­ hitelbér Anglia­ és Francziaország közt mérsékeltet, a két ország levélforgalma 3 millió le­­vélre hágótól, 1857-ben már 4­2 millióra, 1863-ban pe­dig 6,373,0­ levél adatott fel. — Sínház és művészet Gounod új operája „Maille" sehogy sem akar a párisiaknak izleni. Teht alkalmasint nálunk se számíthatna a „Faust“ sikere. Graildridge — a moszkvai lap szerint jelenleg Kazvan vendégszerepei. Tambowban, hol a simbirszki b­öttek javára játszott, a közönségtől ezüst­­beakészletrejándékoztaték meg. — A petárosi német színház az újévet, a meny­nyire a repert­oki csalhatatlanságában hinni lehet, Sardouas vigylkával: „A szomszéd almái“ — nyitja meg. Ab­o­n­a a saját jutalomjátékára ismét °SJ új bohózat lép ki, s ezúttal a „szelídített orosz­lányokat“ vett parodiája tárgyául. Vidéki levelek: Ungvár, dec. 20. Az ungmegyei statistikai bi­zottmány által folyó évi december 19-én tartott ülés jegyzőkönyve: Jelenlévők : Nehreboczky Sándor főispán t­mltsága mint elnök, P­á­l­f­fy István nyug.­tervszéki elnök a­nga, M­i­s­­­i­n­s­z­k­y József közp. főszolgabíró, Antalóczy Péter tiszteletbeli esküdt, Paulovits Imre megyei számvevő, Szmolniczky János városi kapitány, L­is­z­ka­y János polgári kereskedő, Tar­­n­ó­c­z­y Ferencz polg. kereskedő, W­e­i­m­a­n­n Mór bér­lő, Nehrebeczky György bizottmányi jegyző. Főis­pán m­aga a bizottmányi tagokat üdvözölvén, a gyűlést megnyitottnak nyilvánító s a napirenden lévő ügyek tárgyalása következőleg foganatosíttatott. A megyebeli 10 járás szolgabirái az 1861. évi termés eredménye felöl a helyszínen készített közsé­­genkinti és összes kimutatásokat megbirálás végett beterjesztik. A beérkezett kimutatások összehasonlítása alkal­mával kiderülvén, hogy a szolgabirák — csaknem hasonló helyi viszonyok mellett, a különböző termény-, neműekbeni fogyasztást igen eltérőleg számították ki, illetőleg a fogyasztás mennyiségének kitudása végett egymástól nagyon eltérő kulcsot állapítottak meg, — a bizottmány, kellő öszhangzás tekintetéből, hosszas és alapos vitatkozás eredményeként a járásokat a helyi viszonyokhoz képest 4 osztályba sorozza és a fo­gyasztani szokott termények nemeit, valamint azok fogyasztott mennyiségét is az osztályok különfélesé­géhez képest határozza meg, és pedig olyformán, hogy az I-sö osztályba Ungvár város esik, hol is : búzából 2, gabonából (rozs) 4, tengeriből •/„ burgo­nyából 4, paszulyból %, káposztából % kölesből g„ lencséből ga pozsonyi mérő vétetik fogyasztási szük­ségletül átlagosan egy személyre; a II. osztály­ba a doboruszkai, minaji, vinnai, bezei, nagykaposi járások területe soroztatván, a fogyasztási szükséglet búzából 1, rozsból 4, tengeriből 1, paszulyból y2, ká­posztából %, burgonyából%­ , kölesből %, pozsonyi m­ér­őre számíttatott ki személyenkint; a III. osz­tályba a szerednyei s szobránczi járás Boroztatott, hol is búzából 1, rozsból 6, paszulyból 1, káposztából ö1, burgonyából 6 pozsonyi mérő vétetik egy személy után fogyasztási szükségletül. A IV. osztályba a felvidéki s­ungi járások esnek, fogyasztási szükségletként pedig egy személy után burgonyából 8, zabból 8, tengeriből 1, káposztából 8, paszulyból 12 pozsonyi mérő szám­íttatik; más termény­­neműek mint fogyasztáson kívül esők, e járásokban említés nélkül hagyatnak. A hasznos baromálladék fogyasztására az istál­­lózási 6 hónapon át valamennyi járásban átlagosan kö­vetkező kulcs állapíttatott meg: 1 darab szarvasmarhára 25 mázsa szína vagy sarju. 1 „ „ 38 „ szalma 1 „ lóra 20 „ sizna vagy sarju. 1 „ „ 20 „ szama. 1 „ „ 20 pozsonyi fúró zab. 1 „ sertésre 3 „ árpa. 1 » » 4 „ , burgonya. Mely határozat a megyei számvetől oly utasí­tás mellett közöltetik, hogy a beérkezett imutatásokat ezen fogyasztási kulcs szerint mielőbb kijvitani, azok­ból az egész megyére vonatkozó összes l­ekutatást ké­szíteni, ezen munkálatot pedig a bizottságnak lehető gyorsasággal bemutatni igyekezzék. Ezen jegyzőkönyv kapcsolatán sajálattal kell egyelőre is jelentenünk , hogy a leggondosbban gyűj­tött hivatalos adatok tanúsításaként az lei termés eredménye a rendszerinti szükségletnek Volról sem felel meg. Ez áll a megye 8 járására néző, s csak 2 járás van kevésbé aggasztó helyzetben. Az unghi, fel­vidéki s szerednyei járás lakossága csakim kivétel nélkül oly sajnálandó helyzetben van, hogy elebaráti könyörület és hatósági gondoskodás nélk nem fog megélhetni, sőt azon kevés baromálladék is mely ed­dig a dühöngő marhavész által megkíméltek, takar­mányhiány miatt áldozat leend. A hatóságok ezen ügyet komoly gondoskodásuk tárgyává tevék, és már ekkoráig egyrészre a felvi­déki szegény­ alap tőkéjét élelmiszerek besízésére fordították, másrészről pedig a főkormányokét az állapotok aggasztó voltának feljelentése mellett­ in­tézkedésekre kérték fel, melyek alkalmasak vannak arra, hogy a felvidéket fenyegető ínség lehetősg­eny- ', hittessék. (IV.) , Külföld. ,­­ ANGOLORSZÁG. A „France“ szerint V­­­i0-­­­r­­­a királynő személyesen nyitandja meg a parl­arat­­ legközelebbi ülésszakát. • A „Patrie“-nak egy Londonból dec. 27-ről ír­t levele egészen uj részleteket közöl azon politika­ira( melyet — mint mondják — az angol kormány legk­ö­zelebb a japáni kérdésben fogadott el. Ugyanis a ti­t kun képviselője s a 4 szövetséges hatalmasság közt ii­­­tött béke­szerződés szerint, az ez utóbbiak számára fize­­tendő hadi kártérítés közegyetértéssel m­egváltoth­atja egy bel-tengeri kikötő megnyitása által. Azt állítják, hogy a britt kabinet, az angol kereskedők kérelmére,a szerződésben említett engedmény mellett nyilatkozik, s hogy ezen eszme létesítése végett legközelebb alkudo­zásokat nyitand meg Francziaország­, az Egyesült­ Ál­­lamok é­s Németalfölddel. A japáni egész nagy­keres­kedés, — mely roppant segélyforrásokat tüntet föl — a belső-tengeren által történik, mely eddigelé a simono­­saki-i szorulat által el volt zárva, s az angol kormány azt véli, hogy az ama tengeren valamelyik kikötő megnyitása kiszámíthatlan előnyöket nyújtani minden nemzet tengeri kereskedésének. Egyébiránt ezen kér­dés tetemesen tanulmányoztatni fog az érdeklett felek közt tartandó értekezletekben. A legutóbbi postával Londonba érkezett kelet-in­diai lapok hossza­­n tárgyalják a Közép-Ázsiábani ál­lítólagos orosz hódítási vágyakat, s Oroszországnak eb­ből következtetendő fenyegető magatartását India irá­nyában. A „Bombay-Gazette“ többek közt így nyilat­kozik :­­ „A busz év előtti csekély kezdetből Oroszország folyvást s biztosan haladt előre, úgy hogy az most már Közép-Ázsiában a legerősebb politikai s katonai hatal­masság, s e mellett kedvező alkalommal b­r. Afgha­­nisztán politikai ügyeibe beavatkozni, s befolyását azon egyetlen még független államban érvényesitni, mely azt még az indiai britt birtoktól elválasztja. Mi ugyan egy perczig sem hiszszük, hogy az oroszok, még ha az afghánokat meghódítnák is, valaha kierőszakolandják az Indiába vezető utat, míg egy angol sereg őrzi a szo­ndátokat; azonban mégis kellemetlen ránk nézve, hogy a határhoz ily közel nyomulnak oly időben, midőn hír­­szerint az indiai főkormányzó az Indiábani európai csa­patok leszállítását­­ajánlá, hogy így az angol katonai hatóságokat kisegítse az ujonczozás nehézségeiből. Legalább is nagyon kívánatos lenne, hogy a kormány a persa tengeröbölnéli állásunk erősbítése által előre súlyt igyekezzék szerezni Oroszországnak a Hima­­layán túl növekedő hatalma ellenében.“ FRAN­CZIAORSZÁG. A „Patrie“ szerint arról van szó, hogy megszabott fizetéssé alakíttassák át azon havi kártérítés, mit a törvényhozó­ testület tagjai húznak. Ugyanezen lap tudni hiszi, hogy a kamrai ülés­szak megnyitása febr. 10—15-kén leend. Azt állítják, hogy az 1866-ki budget terve a kamra asztalára mind­járt megalakulása napján le fog tétetni, s hogy a pénz­ügyi törvény vizsgálatával foglalkodó bizottmány tüs­tént ki fog neveztetni. E szerint a budget megvitatása nem fogna többé oly elsietve történni, mint a­midőn az az ülésszak végére volt halasztva. Ugyancsak a „Patrie“ azt hiszi, hogy M­o­n , a párisi spanyol követ, még az újévi elfogadások előtt átnyújtandja meghitelező­ iratait. Mint tudva van, a franczia kormány eleitől fogva hajlandónak mutatkozott minden oly­at................ tolni, mely Karam József maronita­­engedné a Libanon­ vidékén­ maradást, nem tudja, hogy mi lesz a folyamatban sok eredménye. Azonban remélhető, hog teljesen felismerendi a franczia kabiné hülékeny szellemét. Royer, a számvevő­szék elnök átnyújta a császárnak a számvevő­szék évreli jelentését. A „France“ az „Indép.“ azon közp­­­rólag, miszerint D­e c­­­e­r­s legközeleb érkezni, a franczia-austriai kereskedelm­­ötti alkudozás végett, megjegyzi, mikor nem haladt oly messze, hogy a franczia az alkudozó megválasztásával kellett kodnia. Mint a „Pr.“-nek Parisból! doc. N­i­g­r­a a pápai encyelicára vonatkos­szas táviratot küldött La M­a­r m­o­rint Victor Emanuel király iránt Napoleon herczegtől l­e­velet kapott, melyben az illő ellen­ de­klácsol. Folyvást az hallatszik, hogy mim­­almasság hajlandónak mutatkozik had­akra; ezen körülmény igen valószínűl inni a császár újévi beszédében. A császárné Nizzába kirándulása is el van határozva. A „Constitutionnel“-ben egy,­e­­­m t­alálrt czikk kijelenti: „Az encyclici

Next