Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-01 / 26. szám

2­1. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Hók-kiadó-fiatal Pesten U­­ &­11 Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Késiatok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­ztü­nktől fogadtatnak el. mHK­Allahi­ilvic-ezik : egy hasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 8 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majuai Frankfurti an tluli«­ii One; Hamburg-Altenában HaMaenstein és Engler; Hamburg­ban Türkh**fiu Jakab; Lipcsében En­gler H., Iliit«-» és Fort uraknál. sjgsoLinjj, Budapest, Szerda, február 1.1865. Előfizetési árak ! Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. i­kr. Félévre . Negyedévre 10 Félévre . , Negyedévre . 9 »­­ . ^ H 50 h HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége in. évi nov. 25-rt­l kelt legfelsőbb határozatával, Fogarassy Mihály sku­­tari-i czimzetos-pü­spököt s olvasó-kanonokot a nagy­váradi székes­egyháznál, erdélyi r. katholikus püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 27-töl kelt legfelsőbb határozatával, báró Birch-Dahlerup János al-admirálnak, nyugalomba helyeztetése alkal­mával, érdemdús szolgálatainak elismeréséül, a legm­a­gasb megelégedés kifejezését legkegyelmesebben tud­tára adatni méltóztatott Az 1859. dec. 23-ról kelt legfelsőbb nyiltparancs 6. §-a értelmében, az austriai értékre szóló 5 petes ál­lam-adóssági kötelezvényekből az 1864. november s december hónapokra eső 88,200 ftnyi 12 petes bányad beváltatott. Ezen álla­m­-adóssági kötelezvények a hitel-köny­vekben kiterült­etnek, s erre törlesztésre adatnak át. A „Wien­ Zeitung“ 1864. dec. 30-ki számában foglalt hirdetmé­ny értelmében, addig beváltott 2.019,300 ft. hozzászámítá­sával, e szerint most már austriai ér­tékben 5 %-ot kamatozó kötelezvényekben összesen 2.107,500 ft helyeztetett forgalmon kívül. Bécs, jan. 28-án 1865. A cs. k. pénzügyministeriumtól. A forgalom­­ttan lévő váltópénzek állása. Az 1864. .december végén forgalomban volt vál­tópénzek összeg­­­e 3,613,677 forintra ment. Bécs.jan . 28-án 1865. A cs. k. pénzügyministeriumtól. Biharra­egye főispáni helytartója Toperczer Miklós hite­s ügyvédet megyei tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki -F­ars megye főispánja kesselökeöi Majthényi Tivadar alszolgabirót tiszteletbeli főbírói czimmel felru­házta, és az oszlányi járás vezetésével ideiglenesen meg­bízta, — továbbá horthi Kovács Ferencz, Uj­bánya szab. kir. s bányaváros aljegyzőjét megyei rendes es­küdtté, Moravcsik Mihály megyei írnokot Új­bánya szab. kir. város aljegyzőjévé, és Bellán Adolf megyei tiszteletbeli esküdtet megyei rendes ír­nokká nevezte ki. Vas megye főispáni helytartója s Kőszeg sz. kir. város királyi biztosa a nevezett városnál megürült s a városbirói állomással újólag egyesített polgármes­teri állomásra K­r­a­n­c­z Sándort, eddigi városb­rót nevezte ki. Komárom megye főispáni helytartója Kossár Dezső helybeli lakost és ügyvédjelöltet e megye tiszte­letbeli aljegyzőjévé nevezte ki. A Bihar megyében uralgó keleti marhavész miatt a Mezőtelegd, Élesd és Nagy-Várad ▼árosokbani szarvasmarhavásárok megtartása a vész tartama idejére, további intézkedésig ezennel betil­tatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Az Austria és a vámegylet közti tárgyalá­sokra vonatkozólag hoztunk múltkor egy kedve­zőtlen s tüstént reá egy kedvezőbb tudósítást. Ma ismételnünk kell az egymást c­áfoló tudósí­tások közlését, a­mennyiben t. i. a „Bérs. Bors. Ztg.“ újabban azon hírt hozta, hogy a keresk. politikai szerződés iránti tárgyalások annyi, mintha már meghiúsultak volna, miután porosz részről nem egyeztek Austria azon kivonatába, hogy a horvám még jobban mérsékeltessék, s tüstént rá a porosz „Nordd. Alig. Ztg.“ a fölebbi közlést határozottan megc­áfolá. Ama tárgya­lások — úgymond a félhivatalos lap — épen nincsenek azon ponton, hogy félbeszakíttassa­­nak, habár a borvám magassága iránt az egyes­­ség még nem jött létre, s az esetben, ha b. Hock ezen hét folytán csakugyan Bécsbe megy, a nélkül, hogy a szerződést aláírta volna, úgy ez igen természetes, miután oly roppant kiterjedt munka, mint egy tarifának átalakítása vagy új felállítása, csak megkíván egy egyszeri értekezletet, melyben a közbenjáró számot ad kormányának azon indokokról, melyek őt arra határozák, hogy egyik tételt ily magasra, másikat pedig ily alacsonyra téve, hisz minden végleges kötés előtt megtörténik, — úgymond a „Nordd. Alig. Ztg.“ — hogy előtte még egy jelentés létezik. Arról is gyakran volt szó, hogy Bécs és Páris közt is szándék egy kereskedelmi szerző­dés­ kötése iránt tárgyalásokat indítni meg, sőt — bár a »Pays“ állítja, hogy az erre vonatkozó alkudozások még nem indíttattak meg, a Mem. dipl.“ mégis azzal ellenkezőleg tudni akara, miszerint az austriai császári kabinet már közléseket tett a tuileriák udvarának a két ország közti közelebbi kereskedelmi összekötte-­ tés czélszerűségéről, s hozzáteszi, miszerint ezen közlések készséggel fogadtattak, minthogy Aus­tria, 36 millió népességével, a franczia iparnak jelentékeny előnyöket nyújthat. Hogy ezen al­kudozások gyorsabb folyamatot vegyenek, — mond továbbá a „Memor. dipl.“ — felhatal­­maztatott Benedetti, miszerint a Berlinben tartózkodó b. Hockkal magát egyenes összeköt­tetésbe tegye s vele az előzetes alapokat meg­állapítsa, melyeken azután később Párisban s további alkudozások folytattatni fognának. B. Hock e czélból, berlini küldetésének be­fejezte után Párisba jönne s Metternich­ig. mel­lett mint második meghatalmazott fogna egy austriai-franczia kereskedelmi szerződés végle­ges megkötésén működni. Mennyiben alaposak a nevezett lapnak adatai, majd csak a közelebbi jövő mutatandja meg. A herczegségek ügyében folyó tárgyalá­sokra vonatkozólag érdekkel bír azon berlini távirati tudósítás, miszerint a porosz állammi­­nistérium hötelében a schleswig-holsteini kérdés ügyében miniszertanács tartatott, mely után Bismarck úr a tanácskozás eredményéről jelen­tést volt teendő, mely körülményből, talán nem alaptalanul, azt következtetik, hogy az erre vo­natkozó tárgyalások gyorsíttatni fognak. Ugyan­csak a herczegségek ügyét illetőleg meglehetős fé­lénken merül föl némely lapokban azon hír, misze­rint a bajor kormány részéről még egy indítvány készíttetik elő a szövetséggyűlés elé.­­ »Bár­mily kevéssé határozott körvonalakat vett még föl e hír —jegyzi meg arra a „Wien. Abendp.“ — mégis a fenforgó kérdések, s különösen az örökösödési kérdés nemsokára­ és örvendetes megoldása érdekében szükségesnek hiszszük a figyelmeztetést, miszerint alig lenne czélszerű, a kifejtés menetét új, közbevetett kérdésekkel fél­beszakítani. A késleltetés, melynek ennélfogva szükségkép be kellene állnia, tényleg talán épen azon kormányok óhajainak fogna legkevésbbé megfelelni, melyeket ekkorig a szövetségi ki­sebbséghez kelle sorozni.“ — Mi a franczia kor­mány magatartását a herczegségek kérdésében illeti, a félhivatalos lapok hangja megerősíti, miszerint tartózkodó állásából nem szándékozik kilépni. Nevezetesen fontosságot tulajdonítanak e tekintetben a „Patrie“ c­áfolatának, melyet az egy franczia jegyzéknek állítólag a berlini és bécsi követekhez küldetése felőli hit ellen hozott Mi a Róma és Páris közti viszonyokat illeti, ezekre nézve bizonytalanok, sőt ellentmondók a tudósítások. Párisban tudni akarák, miszerint a franezia követ Rómában a kormánynak egy jegy­zéket nyújtott át, melyben állítólag a franczia kabinetnek a fölötti sajnálata van kifejezve, hogy a szó­szék vonakodik Olaszországgal al­kudozásokba ereszkedni. Francziaország, igy szólana állítólag ama jegyzék, kimeríté a kibé­külés minden eszközét, s ennélfogva lemond az alkudozások folytatásáról s az egyezményt végre fogja hajtani. Ezen adatokkal ellenkeznek az „Ind. belge“nek tudósításai, melyek szerint se a sept. egyezmény, se az encyclika nem volt ekkorig semmi jegyzékváltásnak tárgya a pápai és fran­czia kormányok közt. Szintúgy kétségbe vonják azon jegyzék létezését is, melyben Drouin de Lhuys állítólag az encyclika közzététele tilal­mának indokait fejtegette. Birodalmi tanács: A követek házának ülése (január 30-dikán.) A napirend élt­ő tárgya: a bizottmány által a pá­linkaadó leszállítására tett óhajtások és felhívások fö­lötti vita folytatása volt. Előadó dr. D­­­e­­ 1. Az első javaslat oda megy ki, miszerint a kor­mány a mérőkészülék tartós szerkezetéről gondoskodjék, hogy a csalás elkerültessék. Ha ez nem sikerülne, a czefre-térfogat megadóztatására való visszatérés ajánl­­tatik. Simonowicz nem tartja oly ellenőrzési készü­lék felállítását lehetségesnek, mely a csalást lehetlenné tenné, s azt hiszi, mikép már most kell a termelési adó ellen, és határozottan a czefre-térfogati adó mellett nyilatkozni. Ez értelemben a következő indítványt tette : Szólíttassék fel a kormány, hogy a czefre-térfo­gati adót illetőleg sietve terjeszszen elő törvényjavas­latot. (Támogattatik.) Skene a bizottmányi javaslat mellett szól. Megengedi, hogy a terményadó a borszesz-termelőt érzékenyebben sújtja, mint a czefre-térfogati adó, azon­ban azt hiszi, miszerint a könnyítésnek az adó­tétel leszállításában kellene állnia. Ha hiányos is az ellen­őrzési készülék, alkalmaztatásának rövid ideje mellett­­ még­sem lehet föltétlenül félredobni. Szónok több le­­­­velet kapott e tárgyban a szesztermelőktől, de mind­­nyájan csak a nagy adó­tétel, és nem más miatt pa­naszkodnak. Mint termelő, a mostani megadóztatási mód mellett szól, miután ez több előnyt nyújt, mert a pénzügyi közeg nem avatkozhatik a keze­ésbe, ellen­ben a kormány irányában szigorúbb ellenőrzést kell megengedni. (Hopfen al­elnök veszi át az elnökséget.) G­r­­o­c­h­o­w­s­k­i azt állítja, hogy az adó jelen­­eg a vásári árnak felét teszi, m­íg a másik felére ez a termelési költségeket nem fedi­zi. A pálinka-égetés Ga­­liziának egyedü­l kereset-ága. Az egyedül ad értéket­­ mezőgazdászainak, s teszi az országot adóképessé. Azonban az adójelen magassátrának Galicziában a ter­helést tönkre kell juttatnia. A legu­óbbi ülésben a pá­­nka termelésnek adott kedvezmények, a galicziai köz­­■kedési viszonyok mellett, ama tartományra nézve emmi értékkel sem b­árnak. Szónok végül Simonovicz indítványa mellett nyilatkozik, s azt oda módosítja, hogy ezen szavak ig tartassanak be: „még ezen ülésszakban.“ (Támogattatik.) Ricse Stallburg a termény-megadózta­tást pártolja. A pontos elenőrség végett csupán részle­tes sorjegyzékek vitele hiányzik, a temetés s a keze­­lésbeni minden előforduló esemény fölött. Bachofen a szesz­termelésre nézve az egye­düli üdvöt a czefre-térfogat megadóztatásáhozi visszaté­résben látja. S­k­e­n­o kimutatja, hogy az adó nem határozza meg az árt. Már alacsony adó mellett voltak magas áraink, s most magas adó mellett alacsony áraink van­nak. Ez azt bizonyítja, hogy csak a kereslet határozza meg az árt. Az adóbó­l 10 peres elengedés az egyesekre nézve oly jelentéktelen, hogy a mezőgazdászainak épen semmi előnyt sem hoz , azonban az ebből eredő 1­2 mil­liónyi hiánylat a pénzügyre nézve igen érezhető lett volna, ezért a többség a leszállítás ellen nyilatkozott. Ha eljövend azon idő, midőn ezt a pénzügy eltűri,­­ akkor örömest fog még nagyobb leszállítás mellett sza­vazni. Az előadó zárszavai után szavazásra kerül a do­log. Simonovicz indítványa 57 szavazattal 51 el­len elfogadtatik. Grocholski módosítványa fölött név szerint kell szavazni, mivel a szavazás eredménye kétséges marad, s az 78 szavazattal 70 ellen elvettetik. A bizottmány 2, 3 s 4-ik indítványa vita nélkül elfogadtatik. Azok az átszállításra használt edények pontos mérték-igazolására, a technicai czélokra alk­al­­mazott szesz adójának megtérítésére, s az élesztő meg­adóztatására vonatkoznak. Az 5-ik pont a vasút-társulatok teher­díjszabá­­lyainak leszállítását illeti. A bizottmány öszhangúlag következő határozat elfogadását ajánlja : „A ház azon meggyőződését fejezi ki, hogy sem­miféle engedély sem hatalmazhat föl valamely vasúti vállalatot differentiális díjszabályokra, melyek közvetle­nül, vagy szükségképi következmény­eikben, a külföld közlekedése­­s termelésének javára, Austria gazdászati érdekeit hátráltatják s károsítják.“ Winterstein ellenzi ezen indítványt, noha el kell ismernie, hogy a teherszállítási tételek igen magasak. Továbbá ú­gy találja, hogy a teherszállítási tételek leszállítása az iparon nem fog segítni, s az éj­szaki vasút védelmére kel mindazon megtámadások ellen, melyek az ellen mind más jelentésében intéztettek. Riese-Stallburg megjegyzéseit megc­áfolja. 8 k­e­n­e megjegyzi, hogy Winterstein egy rész ügyet szép szavakkal védelmezett; a díjszabályok kü­lönbségéből mutatja ki, hogy mily nyomasztók ezek az iparra nézve; csodája, hogy a kereskedelmi millis­­teriura azt tűri, s a bizottmányi indítványt igazoltnak találja. Dr. Herbst kimutatja, hogy ama kedvezmé­nyek, miket az éjszaki vaspálya a szesz­iparnak ad, s melyekre Winterstein hivatkozott, sajátkép nem kedvezmények, mivel azok oly esetekre vonatkoznak, melyek sohasem állhatnak be. Winterstein válaszol, s mint az éjszaki vas­pálya igazgatója, némely hivatalos felvilágosításokat ad az árszabályról. Pankratz ama szerepre utal, melyet az égetési anyagszer a szesz­termelésnél játszik, s továbbá meg­jegyzi, hogy az északi vaspálya csupán azoknak en­ged fizetési levonást, a­kik sokat szállítnak ki. Azok, kik csak kevés terhet raknak föl, semmi fizetési levo­nást sem kapnak. Ez a nagy iparosok részéről kedvez­mény a kisebb termelők kárára s bukására. (Hasner ismét átveszi az elnökséget). Kalchberg kinyilatkoztatja, hogy a jelen pil­lanatban nem bocsátkozik vitatkozásba, hanem csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozik. A kormány figyelmét — úgymond — a létező bajok semmiesetre sem kerülték el; az a részben jogosult panaszokat meg is hallgatta, a­mi arra a­dett neki alkalmat, hogy azon vizsgáló bizottmányt alakítsa, melyről a vita folyamá­ban többször létetett említés. Ezen bizottmány c­élja a vasutak minden fennálló forgalmi körülményeit szi­gorún megvizsgálni. Itt nemcsak a maximál­s átalános, hanem a részletes díjszabályok, a vasutak által enge­dett fizetés-levonások, s a külföldi és egylet-országi ke­reskedés irányábani viszonyok is tüzetes tárgyalás alá vézetnek. E bizottmány már kiterjedt mérvben kezdte meg munkáját. Valamennyi kereskedelmi s iparkamara felszólíttatott, hogy óhajtásaikat s panaszaikat eléje terjesszék. Ezenkívül valamennyi gazdasági egylethez is fordult a bizottmány, valamint mindazon testületekhez, melyek érdekelték. E tárgy azonban oly bonyolódott, hogy csak pontosan kipuhatolandó tények alapján ítél­tethetik meg. Ennélfogva azt hiszem, hogy a kormány azt, mit a resolutio mondani akar, már megelőzte, és ennyiben ez — mondhatnám — nem látszik szükségesnek. Azonban a resolutio ellen, a­mint hangzik, szin­tén fontos aggodalmaim vannak, a­mennyiben t. i. már a többség, mind a minori­ Wintersteinnak némely létező pályákról van szó, melyek jogosultsága a birto­kukban lévő okmánytól függ. Itt bizonyos szerződési viszony áll fenn, melyet nem lehet ignorálni, és én nem tudom­, hogy ily körül­mények közt miként értessék ezen kifejezés, „misze­rint egy engedély sem hatalmaz fel.“ Ha e szerkezet választatnék „felhatalmaztassék“, úgy ez jövőre adandó engedmények mellett szólana; de ha az­t mondatik : „felhatalmazhatja“ vagy felhatal­mazhatja — akkor nekem úgy látszik, hogy maga a resolutio által már megadott engedélyokmányok hiteles magyarázásának egy neme kiséreltetik meg, s ez oly meggondolni való, melyet én a resolutio irányában, mint épen előttünk fekszik, érintetlenül nem hagyhatok. Továbbá a resolutio utolsó részében, hol Austria gazdászati érdekei háttérbe­ szorításáról és károsítá­sáról van szó, oly átalános álláspontot foglal el, hogy a gyakorlati alkalmazásnak jelentékeny j­átéktét en­gedtetik és végül talán a czél nem egészen fogna eléretni. — Végre e tárgy nekem fontosbnak lát­szik, mintsem azt hihetném, hogy az csak úgy mel­lékesen végeztessék el épen azon alkalommal, midőn a pálinka kiviteléről van szó. Továbbá azt hiszem, hogy a tárgy bonyodalmassága mellett néhány szóval nem sok van téve, s hogy ennélfogva a resolutio, a­mint előttünk fekszik, a kormánynak tulajdonképeni fo­gantyút nem nyújt, hogy a czélt, melyre törekszik, el­érhesse. Ezek átalában az okok, melyek arra indítanak, hogy e resolutio elfogadása ellen szót emeljek, bárha ismétlem : az, a­mire a resolutio maga, utolsó megol­dásában c­éloz, mindenesetre a kormány szándéka is. Hagenauer megjegyzi, mikép a ház nem nyilatkozhatik a vasúti eng­délyek hordereje fölött a­nélkül, hogy ezeket m­eg ne vizsgálja, a­mi eddig nem történt. De ha az megtörténnék is, az értelmezésbe nem lehet bocsátkozni, mert ez, nézete szerint, az administra­­tio dolga. A különbözeti vámokra áttérvén megjegyzi, mikép ezek valódi szerencse Austriára, azok nélkül a forgalom meg volna rontva és a porosz szállítmányok nem Triestbe, hanem északnak irányoztatnának. Herbst: A bizottmánynak épen nem az volt szándéka, hogy a megadandó engedé­sekre vonatkoz­zék, mert a már fennállók vétettek tekintetbe. Az utolsó szónok megjegyzéseit illetőleg azt hiszi, hogy egy vagy két vasútvállalat előnyére nem szabad egy belföldi iparágat megrontani. Szavazás alkalmával a resolutio elfogadtatik, va­lamint az azzal összekötött óhajtás is, hogy a kormány oda működjék, miszerint a szesz szállítási díja a vasuta­kon , a Lloyd gőzösein mérsékeltessék és az austriai konsulátusok az olasz és levantei tengeri kikötőkben o­dá utasittassanak, mikép az austriai szesz­kivitel élénkí­tésére megfelelő tevékenységet fejtsenek ki. A napirend második tárgya a kérvény bizottmány jelentése. — S­chuf­er-Li­h­­­oy 18 erdélyi aranybá­nya-társulat kérvényéről tesz jelentést, a mely hegyes méltánylásba történt ajánlat mellett a kereskedelmi mi­­nisteriumhoz tétetett át. Triest városának fölirata Császár ő Felségéhez: „Cs. kir. Apostoli Felség! A Felségedhez legmélyebb tisztelettel ragaszko­dó Triest, az ő területével, fájdalmasan megszomorítva azon alkalom által, mely Felségedet a városképviselet feloszlatásának elhatározására indította, azon parancsoló szükségét érzi, meggátolni, hogy az említett esemény kétes világot vessen azon rendíthetlen lojalitásra és hűségre, melyet az majdnem öt század óta a Habsbur­gok dicsőséges dynastiájának esküdött s a legkülönbö­zőbb viszontagságok közt megtartott. Áthatva azon odaadástól, mely sziveiket Felséged iránt lelkesíti, a legmélyebb alázattal alólk­ottak azon tiltakozványt, melyet egy állítólagos titkos comité a ministerelnök­­nek Turinba, Triest városa nevében átküldeni me­részkedett, oly óhajokat és czélratokat tukmálván fel annak, miket az bizonyára nem táplál s mik század­éves hagyományaina­k ellenmondanak, — mint az igaz­sággal s az itteni lakosság érzületével ellenkezőt meg­győződésük egész erejéből visszautasítják. Ezzel azon tiszteletteljes kérelmet kötik össze, miszerint Felséged a szent személye és a felséges Császári ház iránti válto­zatlan ragaszkodásának, mely Triest lakosságát min­dig kitüntető, ünnepélyes biztosítását jóakarólag fogadni méltóztassék, miután az minden alkalommal s bármely próbára téve, ezen városnak a legh­űbb, tisztel­­­tteljes és büszke nevét szeplőtlenü­l megőrizni tu­­dandja. Az ég tartsa meg Felségedet alkotmányos csá­szárságának dicsőségére, s legmagasb kegyelmét min­dig csorbitlanul őrizze meg a legmélyebb tisztelettel hódoló triestiek számára.“ A birodalmi fogyasztási adónemekről. A söradó után, mennyiséget tekintve, mind­járt következik a répaczukoradó, mert ez 1863-ban 6,085,000 forint rendes,507,000 ft rendkívüli, összesen 6,592,000 forint adóra tétetett. Már 1865-re a finánczministerium 7,810,530 forint jövedelmet vár ez iparágból, mit azonban a birodalmi tanács fináncz­­választmánya 7,361,000 forintra leszállított. De ez is örvendetes tünemény, mely világosan tanúsítja, hogy ez iparág, mely a földmivelésre oly jó­tékony visszahatással van, s mely még 1851-ben csak bölcsőjében volt, s azért ezu korért milliók vándoroltak ki a birodalomból — folyvást növekedőben van, mit nem sok iparágról mondhatunk el. Egyébiránt eddig ez iparág főleg a cseh korona tartományokban, u. m. Cseh- és Morvaországokban Sziléziában v­ette fel tanyáját, és csak ezek után­­ vetkezik Magyarország, majd Galiczia és Alsó-­s­zent Austria. Jelesül tett a czukoradó: Csehországban , rendes adó 2,584,610 forint­­rendkívüli 215,390 Morvaországban rendes 1,569,230 • rendki­v. 130,770 X III.

Next