Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-01 / 49. szám

49. SK. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, bucni-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G . 6­r­­ Pál papirkereskedés­ben (hatvani-utcza, a ca. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY: magán­hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban S Hoh­en Ottó; Hamburg -Altinában Hannenstein és Vogler; Hamburg­ban Xürkhr­us Jakab; Lipcsében Eng­ler H., Zü­gen és Furt uraknál. Bu­da-Pest. Szerda, márczius 1.1865. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 fkrt. —­kr. Félévre........................10 „ Félévre ..... 9 B , Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Biharmegye nagyváradi járásában kebelezett Mező-Telegd mezővárosban gróf Haller Sándor ma­jorjában uralgott keleti marhavész teljesen megszűnt, minek folytán nevezett község a hatósági zárlat alól felmentetett, s N­a­g­y-V­áradon és Élesd szom­széd városokban a marhavásárok tartása meg­enged­tetett. SZEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A rég várt porosz jegyzék végre megérke­zett. Megérkeztének lűrével egyidőben merül­nek föl egyszersmind az annak tartalmát inkább találgató mint ismerő versiók. A „C. Ö. Ztg.u­­úgy véli, hogy annak tartalma kissé vigaszta­lóbb, mennyiben a porosz jegyzék Schleswig- Holsteinnak önálló állammá alakulását nem ugyan alapul s czélul, hanem mégis többek közt lehető esetlegül elfogadja; azonban az önálló állammá alakulást oly föltételekhez s illetőleg követelésekhez köti, melyek teljesítése azon ön­állóság valósulását nagyon kétségessé tenné. Több más bécsi lap szerint a porosz jegyzék azon austriai javaslatot, hogy a herczegségek­­ben a trónörökösödési kérdés eldöntéséig a kor­mányhatalom ideiglenesen az augustenburgi herczegre ruháztassék, megint elutasítá. E sze­rint, ha valósul ezen javaslat el nem fogadása, úgy az örökösödési kérdés nem téve meg azon előhaladó lépést, mely a megoldás hamarabbi bekövetkeztének jele gyanánt ü­dvözöltethetett volna. Egyébiránt mindenesetre czélszerű lesz előbb ezen okmány közzétételét bevárni, mie­lőtt annak tartalmáról ítéletet képeznénk. A „Wien. Abendp.“ is figyelmeztet, miszerint a jegyzéknek várható számos taglalatai alig fog­nak hitelességre igényt tarthatni. Különben a­mi a porosz követeléseket illeti, ezek megítélésénél — úgymond a „Nordsee Zig“, melynek nyilatkozatai az egyes német ál­lamok viszonyáról egymáshoz s különösen a né­met nagyhatalmakhoz figyelmet érdemelnek, — mindenekelőtt azon elv tartandó szem előtt, hogy Poroszország, mely nem jelentéktelen ál­dozatokkal járult a herczegségeknek Németor­szág számára történt meghódításához, alig fog­hat ezen harczból előny nélkül kiléphetni, s hogy Németországhoz roszul illenék, bizalmat­lanságból vagy barátságtalan érzetből, azon ha­talomtól, mely a bécsi béke megkötésében oly erőteljesen közrehatott, az általa igénybe vett előnyöket megtagadni. Azonban arra minden­esetre néznie és súlyt kell fektetnie Németor­szágnak, hogy a Poroszország által igénybe vett engedmények a szövetségjog teréről el ne térje­nek. Reális előnyök megadandók Poroszország­nak , de nem lehetene megengedni, hogy a szo­­ros­ szövetségi állam neve alatt porosz vazall­­ság állíttassék föl a herczegségekben. Németor­szág erősítheti Poroszország hatalmát, de soha­sem nyújthat kiindulási pontokat annak hege­móniájára. Ezekben adja a nevezett lap azon név­­pontokat, melyekből a porosz követeléseket meg kellene ítélni; egyébként azt tartja, miszerint azokat Berlinben is tökéletesen méltányolják és semmit sem fognak kívánni, mi a német szövet­ség alapelveivel öszhangzásban nem volna. Miután a nevezett lap ekként előadá néze­tét azon útról, melyen a középállamoknak s Poroszországnak Németország érdekében a her­­czegségek kérdésének szabályozásánál el kel­lene járniok, imigy szól Németország viszo­nyáról Austriához: „ Ha Németországnak hála kötelességei vannak Poroszország iránt , nem kevésbbé vannak Austria iránt , s ha azon hála Poroszország irányában egyes reális hata­­lom-erősítések által lenne tanúsítandó, úgy annak Austria irányában azon nemzeti együ­­vé-tartozás tartaléktalan s föltétlen elisme­résében kell kifejezést nyernie, melyben azok egymáshoz állanak. Austria nem német tarto­mányainak, hanem az egész császárságnak ha­talmával képviselte a német becsületet és jogot. Németországon a sor, az egyetemes austriai császárságnak benső nemzeti szövetséghez kezet nyújtani. S valóban Németország ily szövetség által csak nyerhetne. A német szövetség katonai védereje jelentékenyen emelkedik, ha Németor­szág austriai és porosz előtartományai véd- és daczszövetség által a német szövetségi terület­tel egyenlő lábra állíttatnak. Austria irányá­ban a német szövetség azon fölötte előnyös helyzetben van, hogy magát erősítheti s egy­szersmind a császári államnak a megérdemlett elégtételt megadhatja. Austria s Poroszor­szág nem német tartományainak szövetségi biz­tosítéka azonban egyszersmind rendíthetlen súlypontot nyújtana Európa békéjére nézve is, s ekként, ha a függő viszonyok ilyszerű végle­ges rendezése elérettetnék, a dán háború gyü­mölcsében Európa minden civilizált állama ré­szesednék“. Ezen jelentős hírlapi nyilatkozathoz hozzá kell tennünk, miszerint a „Nordd. Alig. Ztg“, mely szintén erősíti, miszerint a formulázott po­rosz követelések f. h. 23-án Bécsbe elküldettek, kijelenti, hogy azok teljesítése által az ígért ha­tályos oltalom s ezzel megtartatásuk a német hatalmi érdek részére tartósan biztosittatik. Különben e lap szükségesnek tartja, azon pártnak, mely a herczegségekben még folyvást el szeretne Poroszországtól s a porosz érdektől fordulni, szemére vetni vakságát, melynélfogva nem látja, miszerint az összes viszonyok oda utasítanak, mennyire szükséges a herczegségek tétele­­s biztonságára nézve az egy erős nagyha­talomra való támaszkodás, mely az éjszak-aibin­­gi partokat megvédeni s érintetlenül fentartani képes. Nagyon csalódnak a herczegségekben, úgymond, ha azon illuzióban élnek, hogy a dá­­nok Schleswig visszahódításának szemügyre véte­léről lemondtak. Az egykor dánizálni akaró párt nincs ugyan most kormányon, sőt hitelét is veszté, de mindamellett e pártnak értelmes s erélyes tagjai folyvást új tettekre készülnek. Ezek folyvást lesnek minden hitre, mely vagy angol, vagy franczia beavatkozást he­lyez kilátásba. Az általuk előidézett izgatás­nál a jelszó : Schleswig dán részének visszanye­rése. E czélból alakítottak is már egy egyletet, melynek már is az egész országban el van ter­jedve hálózata s mely Schleswigre nézve a kö­zös nemzetiség öntudatát a múltra való emlé­­keztetés s ropiratok szétosztása által igyekszik erősíteni; továbbá támpontokat keres Své­zia­ és Norvégiában, s minden más irányban törek­szik ham­i s előkészítni. Még egy fontos politikai hírt kell említe­nünk. Valósulni látszik t. i., hogy a dél-amerikai köztársaságok a Brazília elleni harc­ban Fran­cziaország közbenjárását hívták föl.Ezen hír erősí­tést nyert az angol alsóház egyik utolsó ülésében, melyben Layard azon biztosítást adá, hogy An­glia ezen ügyben semleges fog maradni. Nem is kell említenünk azon fontos következményeket, melyeket ezen közbenjárási szerep Francziaor­­szágnak Mexicóbani állására nézve maga után Kíi Á 'Stdgy. A Könyvismertetés. Az austriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistikai kézi­könyve, írta dr. K­o­n­ek Sándor, egyetemi jogtanár. III. füzet. Pest. Kiadja Hepkenast Gusztáv 1865. (Előfizetési ára 5 f1.o. é.). (Vége.) A szőlőmivelést és borászatot illetőleg szerző számokban kimutatja a szőlővel beül­tetett földek térmértékét, a boroknak évenkint termő mennyiségét s minőségét, h­áttér azon okokra, melyek miatt a borászat mindeddig oly hasznokat nem hajt, melyeket méltán várni lehetne. „S ennyi sok és ennyi jeles termelvények mellett az ausztriai birodalom, név­­szerint a magyar tartományok a legújabb időkig nem tudtak a szenvedőleges forgalom békéiből kibontakoz­ni s némi jelentőségre vergődni; csak az utolsó két évtizedben, midőn a szőlőkózság dél- és nyugat-Európa ültetvényeit egynéhányszor érezhetően elpusztította, fordult a közfigyelem hazánk borai felé és hazánkfiai dicséretes buzgalommal kezdék felkarolni a jó alkal­mat, mely borainknak a világ piaczán rést tör; külö­nösen a magyar gazdasági egyesület, szokott hazafias készséggel minden eszközt felhasznált, hogy borásza­tunkat itt az országban emelje, kinn pedig elismerésre juttassa, így nemcsak saját budai szőlőiskolájában a legjelesebb fajok tenyésztéséről és azokkal való kísér­­lettételről, valamint vinczellérek gyakorlati kiképezte­­téséről gondoskodik, nemcsak a londoni világkiállítás­ra, kivált pedig a hamburgi terménykiállításra szánt hazai boraink szigorú kíráltatása és megrostálása által azok iránt külföldön jó véleményt kelteni, ha­nem Korizmics kiküldetése által mind a levantei kereskedésben, mind jelesen Angolhonban azok­nak biztos piaczot szerezni törekedett, legutóbbi idők­ben pedig szakértőknek Francziaországba és a Rajna vi­dékére való utaztatása által az okszerűbb szőlőmivelés és helyes boriparnak mértani elveit és fogásait itt meg­honosítani igyekszik.“ A bor kezelésére nézve f­elvül állítja , hogy csak tökéletesen kiforrott és minden sa­laktól megszabadított borok előállításában rejlik a bor­­kereskedési talánynak egyszerű megfejtése. Itt is vi­lágosan , számokkal bizonyítja szerző, hogy a kiviteli kereskedés sokkal csekélyebb, mint lehetne. Hasonlókép nem a legkedvezőbbek a viszonyok az erdészetet illetőleg; nem, mintha fában hiányt szenvednénk, hanem részint az erdőknek földrajzi aránytalan felosztása, részint az okszerű erdőmivelés csekély terjedtsége miatt. Innen van, hogy némely he­lyeken, különösen nagyobb városokban a fa ára oly roppant magas , másutt pedig épenséggel, mint például az alföldön, szalmával, náddal, kukoricza-kóróval, sőt szárított ganéjjal kell tüzelni. A tüzelőfa ekként kivi­telnek sem igen örvendhet, de annál jelentékenyebb az építő- és máfának kivitele, mert 1862-ben 64, 1863-ban 59 millió köblábra rúgott. Fordítsuk most figyelmünket a mezei gazdászat­­nak másik főfontosságú tárgyára: az állattenyész­tésre, s itt különösen a ló-, baromfi- s méhtenyésztésre. „A lótenyésztés — ezek szerző szavai — azon egyik ága a birodalmi marhatenyésztésnek, melyre legújabban úgy a kormány, mint egyesek részéről na­gyobb gond és figyelem fordittatik. Ugyanis tekintve a lo­vak általános létszámát, a birodalom csak kevés európai államnak enged elsőbbséget, miután az 1857. évi ösz­­szeirás alkalmával nem kevesebb, mint 3,460,399 ló találtatott, mi az 1850-ki összeírás eredményéhez ké­pest, a midőn Lombardiával együtt egészben 3,229,884 darab számíttatott,­­„ vagyis évenkint körülbelül egy százaléknyi növekvést tüntet fel, mi, feltéve, hogy mind­­a két felvétel ugyanazon alapokon nyugszik és a való­sághoz egyformán közel vagy attól egyformán távol áll, mindenesetre jelentékeny gyarapodásnak mond­ható , mert ha nem gyorsabb, legalább is egyenlő az ugyanez időből való népszámnövekvéssel, holott ren­desen úgy számíttatik, hogy egy-egy lónak tartása há­rom ember élelmével felér. Nem is annyira a mennyiség, mint minőség az, mely ellen méltán kifogás tehető ; ez ágban is a földmivesek törekvése a legutóbbi időkig inkább a darabszám növesztésére, mint a faj nemesíté­sére lévén irányozva.“ „A lovak nemesítését illetőleg valamint hajdan, úgy jelenleg sem hiányzanak e fontos gazdasági ág emelésére irányzott törekvések; mindamellett a legne­mesebb belboni fajok lassankint elkorcsosodás­ és vég­pusztulásnak indultak“ . A szerző itt elsorolja a Mária Therezia korától tett intézkedéseket, mint ménesek fel­állítását, dijak kitűzését sat, melyek a lótenyésztés, különösen pedig a fajnemesités körül tétettek. Halljuk szerző szavait a baromfi-tenyész­tés körül. „Az okszerű mezőgazdászainak egyik elutasitlatlan követelménye azon mellékfoglalkozások­­nak felkarolása és minél nagyobb mértékbeni kiakná­zása, melyek által egyrészt a földipar jövedelmezősége tetemesen felfokozódik, másrészt a földművelés és ba­romtenyésztésnél egyik másik évben felmerülő hi­ánylatok és veszteségek szerencsésen kipótoltatnak és mik által mindenesetre a gazdaközönségnek adó­képessége szembetűnően gyarapittatik. — Ezen mel­­lékfoglalkodások közé kiválólag a baromfi- és méh­­tenyésztés sorolandó, melyeknek felvirágzása és foly­tonos emelkedése kétségkívül az okszerű mezőgaz­daság elhaladására mutat.“ — „Báró­l 2 6 r - i­g az összes birodalmi szárnyas állatok mennyiségét 60 millió darabra teszi 10 —100 millió forintnyi érték­kel, úgy hogy nem csak a tetemes belfogyasztás fedez­tetik teljesen, hanem mind az élő baromfi, mind a tol­lak és tojás nem megvetendő bel- és külforgalmi czik­­ket képeznek; jelesen a pehely és ágy tollaknak évről évre emelkedő kivitele a tenyésztés gyarapodása mel­lett szól, így a birodalom határain át 1841—50 átlag 22,288, 1863-ban pedig 43,879 mázsa toll szállíttatott. De a tojások is nem megvetendő gazdászati tőkét ké­peznek, legalább Czörnig és utána a hivatalos kimuta­tások a 2400 millió darab tojást, mennyit az egész bi­rodalomra felvesznek, 10 millió forint értékűnek állít­ják.­­ Hogy Magyarországban, különösen a dunántúli kerületben igen virágzó a baromfi­, kivált a tyúktenyész­tés, már azon nagyszerű forgalomból kitűnik , mely ha­zánk és a birodalom többi tartományai közt úgy élő baromfival, mint ágytollal foly.“ „A méh­tenyésztés leginkább Mária Therézia és II. József serkentései folytán honosult meg a birodalom legtöbb részeiben, név szerint a magyar ko­rona tartományaiban. Az évi méz- és viasznyeremény 560,000 mázsára menne 11 millió frt értékkel. Külön­ben a birodalmi méhgazdaság termelvényei csak a bel­­fogyasztásnak vannak szánva, czikkei a kiviteli tár­gyak közt nem szerepelvén. Az őstermelésnek még egy ágát nem hagyhatjuk szó nélkül, t. i. a b­á­n­ya­m­­i­v­e­t­é­s­t, s itt különösen a kőszén-termelést akar­juk kiemelni. Az egész birodalomra nézve mindent ki­kifejez a néhány szó: 1818—1829 átlag 2,886,321, 1863-ban pedig 81,676,805 mázsa kőszén termeltetett. Ehhez Magyarország eddig ugyan aránylag csekély adaggal járult, de az utóbbi években tapasztalt fejlő­dés azon reményre jogosít bennünket, hogy rövid idő múlva utólérendjük a többieket. Magyarországban a fekete szénre két igen gazdag vidék kínálkozik; az egyik Baranyában Péch körül, a másik a szakáli völgy­ben Resitza, Domán és Steierdorf határán. Egyebütt jobbára barna széntelepek vannak feltárva. Mi Ma­gyarország összes termelését illeti, 1856-ban 4,327,779, 1863-ban 10,358,965 mázsa termeltetett. Az eddig megjelent három füzetben szerző még tüzetesen szól a répa-ezukor-gyártás-, sörtermelés-, do­hány-gyártásról. „A répa-ezukor - gyártás, mely te­kintve a földtermények értékesítését, valamint a gyár­tási hulladékokban kínálkozó marhatenyésztési anya­got, közvetlenebb összefüggésben áll a belföld mezei iparával, mint bármely más iparág. — Austriában szép fejlődést mutat ugyan, de korántsem olyant, mint az itteni kedvező előzmények után lehetséges lenne.“ Tá­jékozásul szolgáljon ezen összehasonlítás: 1840-ben 60 gyárban feldolgoztatott 2,144,000 mázsa; 1863-ban pe­dig 136 gyárban 15,383,000 mázsa. Mi a serfőzést illeti, ez, daczára annak, hogy a főzőtelepek száma fogyott, mindig nagyobb mérvben űzetik, mert csak a kisebb főzödék szűntek meg, a nagyobbak pedig évről-évre többet állítanak elő. — Bécs környékén vannak olyanok, melyek évenkint 2—300.000 adót termelnek. Különben ez jobbára bel­földön fogyasztatik, a kivitel körülbelül félmillióra rúg. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint a tudós szerzőnek megkezdett műve folytatásához és bevégzé­séhez kitartást, állandó jó egésséget kivánni, hazánkfiai irányában pedig azon élénk óhajtásunkat kifejezni, hogy az alapos ismereteknek e munkában felmutatott sokszerű adatait használatlanul ne hagyják­ volna; az pedig akaratlanul is szembetűnik, mennyire jellemző a nyugati hatalmak kölcsö­nös hatalmi viszonyaira nézve, hogy azon távol tengerentúli államok most először folyamodnak segélyért a büszke Albion mellőzésével a császári Francziaországhoz. Az iparszabadság.. . Hogy a műipar néhány év óta az ausz­triai birodalomban nevezetes lendületet nyert, ez nem tagadható. S ha az előhaladás e téren nem is ment oly gyorsan, mint sok más, iparilag jobban kifejlődött országokban, s név szerint a szomszéd Poroszországban, de más oldalról meg kell engednünk, hogy nálunk számtalan akadá­lyokat kellett lekü­zdenie, melyek más orszá­gokban az ipar kifejlésének útjában többé nem állottak. Ezen felül az óvatosabb fokozatos kor­mányi­­ntézkedések ez ügyben kezességül szol­gáltak arra, hogy az előhaladás tartós és állan­dó legyen, s a rögtöni átalakulás következtében se visszaesés ne következzék be, sem ezer meg ezer állampolgár törvényesen szerzett jogaitól s felsőbb oltalomtól minden előkészület nél­kül rögtön meg ne fosztassék. A birodalmi műipar felvirágzására kétség­kívül legtöbbet tett az,hogy a cs. kir. Apos­toli Felsége 1859. dec. 20-kán kelt nyílt­­parancsában maga mondá ki az iparszabad­­ság elvét, s már az 1860-ik évi január elseje óta az egész birodalomban ki van tűzve az ipar­szabadság zászlója. Nagyszerű esemény volt ez, mert az ipart felszabaditá a ezéhrendszer békéi alól, s midőn ezáltal százezereknek uj mező nyílt becsüle­tes kenyérkeresetre, más oldalról a fenálló ezé­­hek is nagyobb buzgalomra, jótékony erőkifej­tésre indíttattak, s e dicséretes versenyben maga a társadalom és az állam nyert legtöbbet. A mondott cs. k. nyiltparancscsal, — Velen­­czét és a Végvidéket kivéve, mely utóbbiban a katonai erő fentartása mindig a főczél, — az egész birodalomban életbe lépett az uj iparrendtartás, mely szerint minden iparág szabadnak mondatik ki, és csak 14 iparágnál köttetett ki a közható­sági engedély. Az engedélyhez kötött iparágak a követ­kezők: 1) minden, az irodalmi és művészeti ter­mékekkel való üzlet, mint a kő-, könyv-, réz-, fa- és aczélnyomás; könyv-, mű- és zeneáru- Napi újdonságok. * Ő cs. k. Apostoli Felsége febr. 27-én délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Ő cs. k. A p­o­s t­o­­­i Felsége az e tél foly­tában a bécsi valódi szegény és segélyre méltó egyének közt kiosztás végett ajándékozott 4000 fthoz még ezer forintot méltóztatott legkegyelmesebben ado­mányozni. — Császár és Császárné . Felségeik a Schwarzenberg Adolf herczegnél tegnapelőtt tartott bált legfelsőbb látogatásukkal megtisztelni s 10—12 óráig ott mulatni méltóztattak. — Az államminister ur ő excellentiája magát éntek óta roszul érezvén, a febr. 26-ki alkotmány egy­­ázi ünnepélyén nem vehetett részt.­­ Az alkotmány negyedik évfordulója tegnapelőtt minden vallásfelekezet templomai s egyházaiban ünne­pélyes isteni tisztelettel lett megülve. A Szt-István templomában 10 órakor bibornok-érsek­i eminentiája maga tartotta nagyszámú segédkedés mellett az ünne­pélyes isteni tiszteletet. Délután 3 órakor a községtanács s a kerületi bi­zottmányok M­u­n­s­c­h vendéglőjében egy esti hat óráig tartott bankettet adtak. Az itt mondott toasztok közül megemlítjük azt, melyet dr. Z­e­­­i­n­k­a pol­gármester Ő Felsége a Császárra, az osztrák alkotmány teremtőjére, dr. F­e­l­d­e­r polgármesteri helyettes az alkotmányra, Stubenrauch községtanácsos az összes ministeriumra, Frankl a birodalmi tanács­ra, h­o­p­p az alsó-austriai országgyűlésre mondottak. Ezután S­u­e­s­s községtanácsos a polgármesterért emelt poharat, kinek a főváros körüli érdemeit, mi­után kiemelte volna, ez mindezen dicséreteket a köz­ségtanácsra halmozta át, s ivott B­é­c­s­n­e­k jólétéért. Ezenkívül még következők szólottak : Mayrhofer polg.­helyettes ivott a hadseregre, K­h­u­n községtanácsos mindkét polgármesteri helyettesre, Klemm a biro­dalmi tanács ellenzéki tagjaira, Helm érdemdús tag­­tanain stb.

Next