Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-01 / 49. szám

49. SK. Ötödik évi folyam. Biida-Pest. Szerda, márczius 1.1865. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, b^cni-utcza (a várban) 184. az. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G ; 6 r i Pál papirkereskedésáben (hatvani-uteza, a ca. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek viasza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. mRgán.htrdeléiek: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő arak: Majnai Frankfurtban IHolien Ottó; Hamburg -Altinában üaaaeusteiu és Vogler; Hamburg­ban Xürkhriui Jakab; Lipcsében Eng-ler H., Zllgen és Furt uraknál. Előfizetési árak t Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ...................20 frt. gész évre . . . . 18 firt. — kr. Félévre ........................10 „ Félévre ..... 9 B , Negyedévre ...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Biharmegye nagyváradi járásában kebelezett Mczö-Telegd mezővárosban gróf Haller Sándor ma­jorjában uralgott keleti marhavész teljesen megszűnt, minek folytán nevezett község a hatósági zárlat alól felmentetett, s N a g y-V áradon és Élesd szom­széd városokban a marhavásárok tartása meg enged­tetett. SíEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A rég várt porosz jegyzék végre megérke­zett. Megérkeztének lűrével egyidőben merül­nek föl egyszersmind az annak tartalmát inkább találgató mint ismerő versiók. A „C. Ö. Ztg.u iígy véli, hogy annak tartalma kissé vigaszta­lóbb, mennyiben a porosz jegyzék Schleswig- Holsteinnak önálló állammá alakulását nem ugyan alapul s czélul, hanem mégis többek közt lehető esetlegül elfogadja; azonban az önálló állammá alakulást oly föltételekhez s illetőleg követelésekhez köti, melyek teljesítése azon ön­állóság valósulását nagyon kétségessé tenné. Több más bécsi lap szerint a porosz jegyzék azon austriai javaslatot, hogy a herczegségek- ben a trónörökösödési kérdés eldöntéséig a kor­mányhatalom ideiglenesen az augustenburgi herczegre ruháztassék, megint elutasitá. E sze­rint, ha valósul ezen javaslat el nem fogadása, úgy az örökösödési kérdés nem tévé meg azon előhaladó lépést, mely a megoldás hamarábbi bekövetkeztének jele gyanánt tidvözöltethetett volna. Egyébiránt mindenesetre czélszerü lesz előbb ezen okmány közzétételét bevárni, mie­lőtt annak tartalmáról Ítéletet képeznénk. A „Wien. Abendp.“ is figyelmeztet, miszerint a jegyzéknek várható számos taglalatai alig fog­nak hitelességre igényt tarthatni. Különben a mi a porosz követeléseket illeti, ezek megítélésénél — úgymond a „Nordsee Ztg“, melynek nyilatkozatai az egyes német ál­lamok viszonyáról egymáshoz s különösen a né­met nagyhatalmakhoz figyelmet érdemelnek, — mindenekelőtt azon elv tartandó szem előtt, hogy Poroszország, mely nem jelentéktelen ál­dozatokkal járult a herczegségeknek Németor­szág számára történt meghódításához, alig fog­hat ezen harczból előny nélkül kiléphetni, s hogy Németországhoz roszul illenék, bizalmat­lanságból vagy barátságtalan érzetből, azon ha­talomtól, mely a bécsi béke megkötésében oly erőteljesen közrehatott, az általa igénybe vett előnyöket megtagadni. Azonban arra minden­esetre néznie és súlyt kell fektetnie Németor­szágnak, hogy a Poroszország által igénybe vett engedmények a szövetségjog teréről el ne térje­nek. Reális előnyök megadandók Poroszország­nak ; de nem lehetend megengedni, hogy a szo- rosb szövetségi állam neve alatt porosz vazall- ság állittassék föl a herczegségekben. Németor­szág erősítheti Poroszország hatalmát, de soha­sem nyújthat kiindulási pontokat annak hege­móniájára. Ezekben adja a nevezett lap azon néz- pontokat, melyekből a porosz követeléseket meg keilend Ítélni; egyébként azt tartja, miszerint azokat Berlinben is tökéletesen méltányolják és semmit sem fognak kívánni, mi a német szövet­ség alapelveivel öszhangzásban nem volna. Miután a nevezett lap ekként előadá néze­tét azon útról, melyen a középállamoknak s Poroszországnak Németország érdekében a her- czegségek kérdésének szabályozásánál el kel­lene jármok, imigy szól Németország viszo­nyáról Austriához: „ Ha Németországnak hálakötelességei vannak Poroszország iránt , nem kevésbbé vannak Austria iránt , s ha azon hála Poroszország irányában egyes reális hata- lom-erősitések által lenne tanúsítandó, úgy annak Austria irányában azon nemzeti együ- vé-tartozás tartaléktalan s föltétien elisme­résében kell kifejezést nyernie, melyben azok egymáshoz állanak. Austria nem német tarto­mányainak, hanem az egész császárságnak ha­talmával képviselte a német becsületet és jogot; Németországon a sor, az egyetemes austriai császárságnak benső nemzeti szövetséghez kezet nyújtani. S valóban Németország ily szövetség által csak nyerhetne. A német szövetség katonai védereje jelentékenyen emelkedik, ha Németor­szág austriai és porosz előtartományai véd- és daczszövetség által a német szövetségi terület­tel egyenlő lábra állíttatnak. Austria irányá­ban a német szövetség azon fölötte előnyös helyzetben van, hogy magát erősítheti s egy­szersmind a császári államnak a megérdemlett elégtételt megadhatja. Austria s Poroszor­szág nem német tartományainak szövetségi biz­tositéka azonban egyszersmind rendithetlen súlypontot nyújtana Európa békéjére nézve is, s ekként, ha a függő viszonyok ilyszerü végle­ges rendezése elérettetnék, a dán háború gyü­mölcsében Európa minden civilisált állama ré­szesednék“. Ezen jelentős hirlapi nyilatkozathoz hozzá kell tennünk, miszerint a „Nordd. Alig. Ztg“, mely szintén erősiti, miszerint a formulázott po­rosz követelések f. h. 23-án Bécsbe elküldettek, kijelenti, hogy azok teljesítése által az Ígért ha­tályos oltalom s ezzel megtartatásuk a német hatalmi érdek részére tartósan biztosittatik. Különben e lap szükségesnek tartja, azon pártnak, mely a herczegségekben még folyvást el szeretne Poroszországtól s a porosz érdektől fordulni, szemére vetni vakságát, melynélfogva nem látja, miszerint az összes viszonyok oda utasítanak, mennyire szükséges a herczegségek létele- s biztonságára nézve az egy erős nagyha­talomra való támaszkodás, mely az éjszak-aíbin- gi partokat megvédeni s érintetlenül fentartani képes. Nagyon csalódnak a herczegségekben, úgymond, ha azon illusióban élnek, hogy a dá- nokSchleswig visszahóditásának szemügyre véte­léről lemondtak. Az egykor dánizálni akaró párt nincs ugyan most kormányon, sőt hitelét is veszté; de mindamellett e pártnak értelmes s erélyes tagjai folyvást uj tettekre készülnek. Ezek folyvást lesnek minden hirre, mely vagy angol, vagy franczia beavatkozást he­lyez kilátásba. Az általuk előidézett izgatás­nál a jelszó : Schleswig dán részének visszanye­rése. E czélból alakítottak is már egy egyletet, melynek már is az egész országban el van ter­jedve hálózata s mely Schleswigre nézve a kö­zös nemzetiség öntudatát a múltra való emlé- keztetés s rophatok szétosztása által ügyekszik erősíteni; továbbá támpontokat keres Svéczia- és Norvégiában, s minden más irányban törek­szik hatni s előkészitni. Még egy fontos politikai hirt kell említe­nünk. Valósulni látszik t. i., hogy a dél-amerikai köztársaságok a Brazília elleni harezban Fran cziaország közbenjárását hivtákföl.Ezenhir erősí­tést nyert az angol alsóház egyik utolsó ülésében, melyben Layard azon biztosítást adá, hogy An­glia ezen ügyben semleges fog maradni. Nem is kell említenünk azon fontos következményeket, melyeket ezen közbenjárási szerep Francziaor- szágnak Mexicóbani állására nézve maga után vonna; az pedig akaratlanul is szembetűnik, mennyire jellemző a nyugati hatalmak kölcsö­nös hatalmi viszonyaira nézve, hogy azon távol tengerentúli államok most először folyamodnak segélyért a büszke Albion mellőzésével a császári Francziaországhoz. Az iparszabadság;. L Hogy a müipar néhány év óta az ausz­triai birodalomban nevezetes lendületet nyert, ez nem tagadható. S ha az előhaladás e téren nem is ment oly gyorsan, mint sok más, iparilag jobban kifejlődött országokban, s névszerint a szomszéd Poroszországban; de más oldalról meg kell engednünk, hogy nálunk számtalan akadá­lyokat kellett lektízdenie, melyek más orszá­gokban az ipar kifejlésének útjában többé nem állottak. Ezen felül az óvatosabb fokozatos kor­mányi intézkedések ez ügyben kezességül szol­gáltak arra, hogy az előhaladás tartós és állan­dó legyen, s a rögtöni átalakulás következtében se visszaesés ne következzék be, sem ezer meg ezer állampolgár törvényesen szerzett jogaitól s felsőbb oltalomtól minden előkészület nél­kül rögtön meg ne fosztassék. A birodalmi müipar felvirágzására kétség­kívül legtöbbet tett az,hogy 0 cs. kir. Apos­toli Felsége 1859. dec. 20-kán kelt nyílt- parancsában maga mondá ki az iparszabad- ság elvét, s már az 1860-ik évi január elseje óta az egész birodalomban ki van tűzve az ipar­szabadság zászlója. Nagyszerű esemény volt ez, mert az ipart felszabaditá a ezéhrendszer békói alól, s midőn ezáltal százezereknek uj mező nyílt becsüle­tes kenyérkeresetre, más oldalról a fenálló ezé- hek is nagyobb buzgalomra, jótékony erőkifej­tésre indíttattak, s e dicséretes versenyben maga a társadalom és az állam nyert legtöbbet. A mondott cs. k. nyiltparanescsal, — Velen- ezét és a Végvidéket kivéve, mely utóbbiban a katonai erő fentartása mindig a főczél, — az egész birodalomban életbe lépett az uj iparrendtartás, mely szerint minden iparág szabadnak mondatik ki, és csak 14 iparágnál köttetett ki a közható­sági engedély. Az engedélyhez kötött iparágak e követ­kezők: 1) minden, az irodalmi és művészeti ter­mékekkel való üzlet, mint a kő-, könyv-, réz-, fa- és aczélnyomás; könyv-, mü- és zeneáru­Kíi Á 'Stdgyw A Könyvismertetés. Azaustriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistikai kézi­könyve, írta dr. K o n ek Sándor, egyetemi jogtanár. III. füzet. Pest. KiadjaHeokenast Gusztáv 1865. (Előfizetésiára5ft.o. é.). (Vége.) A szölömivelést és borászatot illetőleg Bzerzö számokban kimutatja a szőlővel beül­tetett földek térmértékét, a boroknak évenkint termő mennyiségét s minőségét, b áttér azon okokra, melyek miatt a borászat mindeddig oly hasznokat nem hajt, melyeket méltán várni lehetne. „S ennyi sok és ennyi jeles termelvények mellett az ausztriai birodalom, név- ezerint a magyar tartományok a legújabb időkig nem tudtak a szenvedöleges forgalom békéiből kibontakoz­ni s némi jelentőségre vergődni; csak az utolsó két évtizedben, midőn a szölökórság dél- és nyugat-Európa ültetvényeit egynéhányszor érezhetően elpusztította, fordult a közfigyelem hazánk borai felé és hazánkfiai dicséretes buzgalommal kezdék felkarolni a jó alkal­mat, mely borainknak a világ piaczán rést tör; külö­nösen a magyar gazdasági egyesület, szokott hazafias készséggel minden eszközt felhasznált, hogy borásza­tunkat itt az országban emelje, kinn pedig elismerésre juttassa, igy nemcsak saját budai szőlőiskolájában a legjelesebb fajok tenyésztéséről és azokkal való kisér- lettételröl, valamint vinczellérek gyakorlati kiképezte- téséröl gondoskodik, nemcsak a londoni világkiállítás­ra, kivált pedig a hamburgi terménykiállitásra szánt hazai boraink szigorú biráltatása és megrostálása által azok iránt külföldön jó véleményt kelteni, ha­nem Korizmics kiküldetése által mind a levantei kereskedésben, mind jelesen Angolhonban azok­nak biztos piaczot szerezni törekedett; legutóbbi idők­ben pedig szakértőknek Francziaországba és a Rajna vi­dékére való utaztatása által az okszerűbb szőlőmivelés és helyes bőriparnak miítani elveit és fogásait itt meg­honosítani igyekszik.“ A bor kezelésére nézve föelvül állítja : hogy csak tökéletesen kiforrott és minden sa­laktól megszabadított borok előállításában rejlik a bor- kereskedési talánynak egyszerű megfejtése. Itt is vi­lágosan , számokkal bizonyítja szerző, bogy a kiviteli kereskedés sokkal csekélyebb, mint lehetne. Hasonlókép nem a legkedvezőbbek a viszonyok az erdészetet illetőleg; nem, mintha fában hiányt szenvednénk, hanem részint az erdőknek földrajzi aránytalan felosztása, részint az okszerű erdömivelés csekély terjedtsége miatt. Innen van, hogy némely he­lyeken, különösen nagyobb városokban a fa ára oly roppant maga9 ; másutt pedig épenséggel, mint például az alföldön, szalmával, náddal, kukoricza-kóróval, sőt szárított ganéjjal kell tüzelni. A tüzelöfa ekként kivi­telnek sem igen örvendhet, de annál jelentékenyebb az építő- és müfának kivitele, mert 1862-ben 64, 1863-ban 59 millió köblábra rúgott. Fordítsuk most figyelmünket a mezei gazdászat- nak másik főfontosságu tárgyára: az állattenyész­tésre; s itt különösen a ló-, baromfi- s méhtenyésztésre. „A lótenyésztés — ezek szerző szavai — azon egyik ága a birodalmi marhatenyésztésnek, melyre legújabban úgy a kormány, mint egyesek részéről na­gyobb gond és figyelem fordittatik. Ugyanis tekintve a lo­vak általános létszámát, a birodalom csak kevés európai államnak enged elsőbbséget, miután az 1857. évi ösz- szeirás alkalmával nem kevesebb, mint 3,460,399 ló találtatott, mi az 1850-ki összeírás eredményéhez ké­pest, a midőn Lombárdiával együtt egészben 3,229,884 darab számíttatott, 7„ vagyis évenkint körülbelül egy százaléknyi növekvést tüntet fel, mi, feltéve, hogy mind- akét felvétel ugyanazon alapokon nyugszik és a való­sághoz egyformán közel vagy attól egyformán távol áll, mindenesetre jelentékeny gyarapodásnak mond­ható , mert ha nem gyorsabb, legalább is egyenlő az ugyanez időből való népszámnövekvéssel, holott ren­desen úgy számittatik, hogy egy-egy lónak tartása bá­rom ember élelmével felér. Nem is annyira a mennyiség, mint minőség az, mely ellen méltán kifogás tehető ; ez ágban is a földmivesek törekvése a legutóbbi időkig inkább a darabszám növesztésére, mint a faj nemesíté­sére lévén irányozva.“ „A lovak nemesítését illetőleg valamint hajdan, úgy jelenleg sem hiányzanak e fontos gazdasági ág emelésére irányzott törekvések; mindamellett a legne­mesebb belboni fajok lassankint elkorcsosodás- és vég­pusztulásnak indultak“ ; — szerző itt elsorolja a Mária Therezia korától tett intézkedéseket, mint ménesek fel­állítását, dijak kitűzését sat, melyek a lótenyésztés, különösen pedig a fajnemesités körül tétettek. Halljuk szerző szavait a baromfi-tenyész­tés körül. „Az okszerű mezőgazdászainak egyik elutasitbatlan követelménye azon mellékfoglalkodások- nak felkarolása és minél nagyobb mértékbeni kiakná­zása, melyek által egyrészt a földipar jövedelmezősége tetemesen felfokozódik, másrészt a földművelés és ba­romtenyésztésnél egyik másik évben felmerülő hi­ánylatok és veszteségek szerencsésen kipótoltatnak és mik által mindenesetre a gazdaközönségnek adó­képessége szembetűnően gyarapittatik. — Ezen mel- IékfoglaTkodások közé kiválólag a baromfi- és méh- tenyésztés sorolandó, melyeknek felvirágzása és foly­tonos emelkedése kétségkívül az okszerű mezőgaz­daság elhaladására mutat.“ — „Báró 0 2 ö r n i g az összes birodalmi szárnyas állatok mennyiségét 60 millió darabra teszi 10 —10% millió forintnyi érték­kel, úgy hogy nem csak a tetemes belfogyasztás fedez­tetik teljesen, hanem mind az élő baromfi, mind a tol­lak és tojás nem megvetendő bel- és külforgalmi czik- ket képeznek; jelesen a pehely és ágy tollaknak évről évre emelkedő kivitele a tenyésztés gyarapodása mel­lett szól, igy a birodalom határain át 1841—50 átlag 22,288, 1863-ban pedig 43,879 mázsa toll szállíttatott. De a tojások is nem megvetendő gazdászati tökét ké­peznek, legalább Czörnig és utána a hivatalos kimuta­tások a 2400 millió darab tojást, mennyit az egész bi­rodalomra felvesznek, 10 millió forint értékűnek állít­ják. — Hogy Magyarországban, különösen a dunántúli kerületben igen virágzó a baromfi-, kivált a tyúktenyész­tés, már azon nagyszerű forgalomból kitűnik , mely ha­zánk és a birodalom többi tartományai közt úgy élő baromfival, mint ágytollal foly.“ „A méh tenyésztés leginkább Mária Therezia és II. József serkentései folytán bonosult meg a birodalom legtöbb részeiben, névszerint a magyar ko­rona tartományaiban. Az évi méz- és viasznyeremény 560,000 mázsára menne 11 millió frt értékkel. Külön­ben a birodalmi mébgazdaság termelvényei csak a bel- fogyasztásnak vannak szánva, czikkei a kiviteli tár­gyak közt nem szerepelvén. Az őstermelésnek még egy ágát nem hagyhatjuk szó nélkül, t. i. a b á n ya­rn i v e 1 é s t, s itt különösen a kőszén-termelést akar­juk kiemelni. Az egész birodalomra nézve mindent ki­kifejez o néhány szó: 1818—1829 átlag 2,886,321, 1863-ban pedig 81,676,805 mázsa kőszén termeltetett. Ehhez Magyarország eddig ugyan aránylag csekély adaggal járult; de az utóbbi években tapasztalt fejlő­dés azon reményre jogosít bennünket, hogy rövid idő múlva utólérendjük a többieket. Magyarországban a fekete szénre két igen gazdag vidék kínálkozik; az egyik Baranyában Pócb körül, a másik a szakuli völgy­ben Resitza, Domán és Steierdorf határán. Egyebütt jobbára barna széntelepek vannak feltárva. Mi Ma­gyarország összes termelését illeti, 1856-ban 4,327,779, 1863-ban 10,358,965 mázsa termeltetett. Az eddig megjelent három füzetben szerző még tüzetesen szól a répa-ezukor-gyártás-, sörtermelés-, do­hány-gyártásról. „A répa-ezukor - gyártás, mely te­kintve a földtermónyek értékesítését, valamint a gyár­tási hulladékokban kínálkozó marhatenyésztési anya­got, közvetlenebb összefüggésben áll a belföld mezei iparával, mint bármely más iparág, — Austriában szép fejlődést mutat ugyan, de korántsem olyant, minő az itteni kedvező előzmények után lehetséges lenne.“ Tá­jékozásul szolgáljon ezen összehasonlítás: 1840-ben 60 gyárban feldolgoztatott 2,144,000 mázsa; 1863-ban pe­dig 136 gyárban 15,383,000 máasa. Mi a serfőzést illeti, ez, daczára annak, hogy a főzötelepek száma fogyott, mindig nagyobb mérvben űzetik; mert csak a kisebb főzödék szűntek meg, a nagyobbak pedig évröl-évre többet állítanak elő. — Bécs környékén vannak olyanok, melyek évenkint 2—300,000 akót termelnek. Különben ez jobbára bel­földön fogyasztatik, a kivitel körülbelül félmillióra rúg. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint a tudós szerzőnek megkezdett müve folytatásához és bevégzé­séhez kitartást, állandó jó egésséget kivánni, hazánkfiai irányában pedig azon élénk óhajtásunkat kifejezni, hogy az alapos ismereteknek e munkában felmutatott sokszerü adatait használatlanul ne hagyják. Napi újdonságok. * Ő cs. k. Apostoli Felsége febr. 27-én délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * Ő cs. k. A p o s t o 1 i Felsége az e tél foly­tában a bécsi valódi szegény és segélyre méltó egyének közt kiosztás végett ajándékozott 4000 fthoz még ezer forintot méltóztatott legkegyelmesebben ado­mányozni. — Császár és Császárné 0 Felségeik a Schwarzenberg Adolf herczegnél tegnapelőtt tartott bált legfelsőbb látogatásukkal megtisztelni s 10—12 óráig ott mulatni méltóztattak. — Az államminister ur ö excellentiája magát éntok óta roszul érezvén, a febr. 26-ki alkotmány egy- ázi ünnepélyén nem vehetett részt. — Az alkotmány negyedik évfordulója tegnapelőtt minden vallásfelekezet templomai s egyházaiban ünne­pélyes isteni tisztelettel lett megülve. A Szt-István templomában 10 órakor bibornok-érsek ö eminentiája maga tartotta nagyszámú segédkedés mellett az ünne­pélyes isteni tiszteletet. Délután 3 órakor a községtanács s a kerületi bi­zottmányok M u n s c h vendéglőjében egy esti hat óráig tartott bankettet adtak. Az itt mondott toasztok közül megemlítjük azt, melyet dr. Z e 1 i n k a pol­gármester 0 Felsége a Császárra, az osztrák alkotmány teremtőjére, dr. F e 1 d e r polgármesteri helyettes az alkotmányra, Stubenrauch községtanácsos az összes ministeriumra, Franki a birodalmi tanács­ra, K o p p az alsó-austriai országgyűlésre mondottak. Ezután S u e s s községtanácsos a polgármesterért emelt poharat, kinek a főváros körüli érdemeit, mi­után kiemelte volna, ez mindezen dicséreteket a köz­ségtanácsra halmozta át, s ivott B é c s n e k jólétéért. Ezenkívül még kővetkezők szólották : Mayrhofer polg. helyettes ivott a hadseregre, K h u n közsógtanácsos mindkét polgármesteri helyettesre, Klemm a biro­dalmi tanács ellenzéki tagjaira. Helm érdemdús tag- tanain stb. SÜRGÖNY.

Next

/
Thumbnails
Contents