Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1865-04-01 / 75. szám

75. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, Vcsi-utcsa (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Brogán-hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban fflok­en Ottó; H­a­m­b­u­r­g - A­r1­6­n­á­b­a­n Hausemtein és Vogler; Hamburg­­ban Türkheim­ Jakab; Lipcsében Engler H., Jilgen és Port uraknál. Buda-Pest. Szombat, április 1. 1865. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. —­kr. Félévre........................10 „ Félévre....................9 ,­­ , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ Budán, a magyar kir. egye­tem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek, vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak: Vidékre naponkint küldve 8 évre . 15 ft. — Félévre ..............................................10 „­­Negyedévre . . . . . . . . 5 „ — Egy bóra............................................. 1 ft. 70 kr. Budapesten házhoz hordva % évre . ...................................13 ft. 50 kr. Félévre ........ 9 „ — „ Negyedévre.........................................4 „ 50 „ Egy hóra ..........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 16-ki leg­felsőbb elhatározásával a kalocsai érseki káptalannál m­egürült czimzetes kanonoki állásokat Hümpfner András érdemesült alesperes s­kernyai lelkésznek, és H­o­m­á­n­y­i Sándor katymári lelkésznek méltóztatott legkegyelmesebben adományozni. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. é. mart. hó 8-án 3271. sz. a. kelt kir. udv. rendelet szerint Prinstill Vincze kis-ujszállási postamester vezetéknevének ,K­ö­r­t­v­é­n­i­-re kért átváltoztatását legkegyelme­sebben megengedte. Zala megye főispánja D­u­g­o­v­i­c­h Pál tiszte­letbeli esküdtet a muraközi járásban üresedésben lévő esküdti állomásra nevezte ki. Arad megye főispánja a boros­sebesi kerület szol­­gabirájává a megyehatóságnál szolgálattétel végett be­osztva volt Pichler József r. a. cs. kir. szolgabi­­ró-hivatali tollnokot nevezte ki. Ungmegye főispánja P­u­z­a Nándor joggyakor­nokot megyei tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Pozsonmegye főispáni helytartója K­osaczky Rezső főbírói dirnokot ezen megye tiszti esküdtjévé ne­vezte ki. Nyitramegye főispánja Kálmán István szakol­­czai járási főszolgabirósági hivatalnál alkalmazott rend­szeres írnoknak halálával megürült irnoki állomásra Krivényi Rudolf szolgabirói gyakornokot nevez­te ki. S&SE mn­em« Fővárosi élet. (Két hang- s egy ökölverseny.) B­a­r­t­a­y Ede úr, egyik kiválóbb tehetségű zon­­goratanítónk jelesebb tanítványaival a redout kis ter­mében hangversenyt tartott múlt szerdán, s helyes, hogy őket nyilvánosan föllépteté, mivel ezáltal egyrészt ön­­becsérzetük, szorgalmuk s ügyekezetük növekszik, másrészt routint nyernek az élet számára, melyre a ne­velésben szintén gonddal kell lennünk, — ezenkívül igen jól tévé mesterük, hogy föllépésüket a jótékonyság keretébe foglalta, a hangverseny t. i. a zenesegélyző egylet javára ment végbe ; ezáltal mintegy letörlé azon külső hiúságot, mely az ily nyilvános föllépésekhez gyak­ran tapadni szokott, s idejekorán hozzá lesznek szok­tatva e gyöngéd keblek, hogy saját érdekük mellett embertársaik javát is figyelembe vegyék s úgy ápolják mint az erények legnemesblkét. A hangverseny, mely a czélnak megfelelő programmal volt kiállítva, oly jó eredménynyel ment végbe, mint tehetségesebb műkedve­lőktől kívánhatjuk, s egyúttal azon megnyugtató bizo­­nyítványnyal is, hogy e reményre jogosító tehetségek oktatás, vezetés s irányadás tekintetében igen jó kezek közt vannak. A programm folytán mint előhaladtabb tanítványok Hedry Mária és Zsófia, Winter Paulina és Kemény Adél kisasszonyok mutattattak be s a darabok, melyeket előadtak: Cherubini, Reisinger, Kalkbrenner, Chopin s Moschellestől voltak ; s a­mire különösen ügye­letet óhajtunk a növendékek képzésében fordittatni: a tiszta hangvétel, a szabatos, correct játék s az előadásban művészi érzék és lélek — úgy látszik, mai játékuk leg­alább igazolt, mesterüknek is főgondját képezi. A hangversenyben egy kis hegedűjátszó is hallata magát, a kik­ (40 éves) Pinkusz, Ridley tanítványa. E gyer­mek igen ügyes, de a virtuozitás kedvéért Bennot-t még nem játszatnánk vele. Ez alapos jövője rovására történ­hetik. F a 11­7 fuvolaművész ugyanc nap az „Európa“­­teremben rendezett hangversenyt, Carina, Felekiné és Ormaival. A cercle teljes volt, mi gyöngéd viszonzás­nak látszott Foltz úr abbeli készségéért, hogy elég önzet­len vola magát először a főrendnek jótékony hangver­senyében hallatni. Isten fizesse meg!... de azt elfelejtet­ték hozzátenni, s adjon ezer annyit, mert a terem egyéb helyei rendkívül gyéren voltak látogatva, pedig Foltz azon hangszeren — mely egy híres zenész mondása szerint magában jobb, mintha kettő volna — nagy tö­kélyre vitte. A­ki hallja, alig hinné, hogy egy sovány fából ennyi mesterséges változatban lehessen a hango­kat kicsalni. Bricciardi óta nem volt nálunk tökélete­sebb fuvolaművész Foltznál. Talán egy hangversenye a reboutban, vagy még egyszer a nemzeti színpadon anyagi tekintetben jobban fogna kiütni. A lapok tegyék meg a magukét, mint a párisiak Reményi mellett. Mert jól esik ám annak, a­ki idegenek közé jut, ha egy kis melegebb szív dobog feléje s az erős hotel-száma­dást egy kis bevétel paralyzálja. A Suhr-circusban újra alkalmunk volt gyönyör­ködni azon élvezetben, mely, mióta a nagyhaju Toldi a királyutczában bort mér — szóval, mióta Herkule­sünk civilizáltabb eszközt használ, hogy embertársait néha földre terítse — már-már divathagyottá lesz. Csü­törtökön a circus iránti részvét fölébresztésére egy Hugo nevű rajnai birkózó jelentkezett, ki 50 - 100 frankos jutalmat tűz ki győzőjének, de suttyomban hozzágondolja: — Ihr sollt ihn nicht haben den freien deutschen Rhein. Az előadás egyéb részletei,melyek közt igen kecses volt az igazgatónő, ki a magas iskolát fol­vágóivá, egy másik csinos szürke lovacskát is hajt maga előtt s ezzel is megtéteti a lóidomitás nehezebb mu­tatványait, — a maga rendje szerint taps közt végbe­­menvén , a hős Hugo tricotjában kilépett a fövenyre, •­*­ miután egy előbbi mutatványban erejét mázsás sú­lyokkal és kétmázsás vasruddal szokás szerint kitün­tette s megmutatta, hogy a mai gyönge korban is talál­kozik még elvétve erős kar, mely ily dolgokkal laptá­­zik , persze kifelejtvén a számításból azt, hogy vannak vetélytársai, a­kik még nagyobb dolgokkal laptáznak, mint sir Patrik mondaná. — Hugo erőteljes, jól nőtt alak, rőtbe játszó szőke, és vérmes, a­mi azonban her­­culesi játékának inkább hátrányára mint előnyére van. Hugo tehát kilépett é­s ellenfele egy idevaló egyén volt, nálánál kisebb, de a­mint a küzdés folytában lát­tuk, elhatárzott, vakmerő birkózó, ki képes volt a rajnai Herculesnek dolgot adni. Miután a rendező, Hüttemann úr kijelenté, miszerint föltételezi a tisztelt közönségről (a gyengébb szép nem összenézett), hogy a birkózás szabályaiban jártas, jelt adott s megkezdődött a harcz. A műkedvelő ellenfél igen edzettnek és honosnak lát­szott, s mindjárt kezdetben komoly gondot adott Hugo úrnak, hogy Antaeus sorsát meg ne kóstolja. — Rövid pihenési körökkel háromszor (e szám a hatás sine qua nonja) kapaszkodott a két hős egy­másba. A küzdők homlokán verejték és a karokon pi­ros és kék foltok jelentkeztek, a keblek ziháltak a munkában, s még mindig nem volt a csata eldöntve. A karzat ujjongott s már maga sem tudta, kinek kívánja a diadalt, midőn végre a negyedik fordulónál a rajnai Hercules, hogy, hogy nem, lágyan odatette emberét a ho­­mokra, s egy attitűd­del várta a tapsot, de mi történik ! a birkózás parlamentáris alakot öltött. A circus egyik oldaláról siv­tó fütty vegyült a taps közé. A rendező megjelent s némi iróniával kérdezte : „Hát mit kíván a publikum?“ (A manége-n kívül egy hang: „tisztelt“ publikum.) Egy másik hang a füttyoldalról: Az volt jelentve, hogy a birkózás szabályos lesz, és a Hercules ellenfelének hasába lökött! (Több hang: bravo !). Egy népszava a karzatról: „Az a becsületes ember maga fe­küdt le!“ Rendező: Hugo úr még többször fog bir­kózni, s ha önnek ott a karzaton tetszik, próbálkozha­­tik vele, természetesen nem ön­maga fog lefeküdni, ha­nem majd a porba tétetik. (Hangos bravo.) Zúgolódás és taps vegyesem. Kiáltások: új birkózás! Végre megje­lenik a legyőzött Champion, s még mindig hevült mel­lel következőt proclamál: Én ezen embert holnap még egyszer ki fogom hívni. Ajánlom magamat. (Bravo.) Ily nehéz a győzők sorsa: ha elbuknak, kinevetik, ha győznek, a másiknak van igaza! B. NEMHIVATALOS RÉSZ. Birodalmi tanács. A­ követek házának ülése mart. 30. A jegyzőkönyv felolvasása után a külügyminis­­terium budgetje feletti általános vita folytattatik. C­upr képv. szót emel, hogy, mivel az ellenzéket tegnap jellemezték, saját nézeteit is közölje e felett. Az elvileges ellenzék a házban képviselve nincs, erre mutatnak a csehek, magyarok stb. üres helyei. Ő az ál­lamminiszterrel abban tökéletesen egyetért, miszerint a házban találtató jelenlegi ellenzék nem nyújthat oly anyagot, melyből miniszert lehet gyúrni, s ez különben is nem tulajdonképeni ellenzék, mivel ugyanazon elve­ket követi, melyeket a ministerium. A ministerium fel­hivatott arra, hogy forduljon vissza; egy ily fordulat csak akkor látszik előtte előnyösnek, ha a centralismustól a foederalismushoz fordul. Ebben látna­t egy további lépést a magyar kérdés ,megoldására. Az ő nézete a sok millió adózó nézete. Áttérve a német kérdésre, ki­fejti szónok, hogy a szlávok eziránt nem rokonszenvez­nek. Rájuk nézve mindegy, ha a herczegségek poroszszá lesznek-e vagy nem, csak Austria ne veszítsen e mel­lett. A szlávok nem rokonszenveznek a porosz szövet­séggel, de a kisebb államokkal sem, melyek mindig a viszály almáját képezték, s azt is fogják képezni. A függő kérdéseket szónok következő módon akarja meg­oldani. — Vegye át Poroszország a herczegségeket s mondjon le Austria részére a glatzi grófságról (bal­oldalról nevetés), a többi pénz által lenne kiegyenlí­tendő. (Fokozott nevetés). De a szlávok másképen fog­ják fel a német kérdést mint a német képviselők. To­vábbá szónok Austria és Olaszország közt, a szövetség kezdeményezéséül, kereskedelmi szerződést akar. Erre annál inkább kell törekedni, miután ismételve ki lett fejezve, hogy Austria támadó politikát nem követ. Miután T­i­n­t­i a maga indítványa mellett még egyszer szót emelt, s Kramer a ministeri pártot G­i­s­k­r­a­tr. tegnapi beszéde ellen védelmezte volna, Toman kezd szólani. Ez C­a­p­r fejtegetéseinek lép ellenébe. O azon párthoz tartozik, mely egy erős központi kormányt kí­ván a népek államjogi követelményeinek tökéletes ki­elégítése mellett. O a jelenlegi ellenzékhez számítan­dó, noha nagyon távol áll attól, hogy centralista legyen. De a rendezett háztartás s alkotmányos intézmények utáni óhaj készü­­l­t arra, hogy, az ellenzékkel tartson. Cupr nézeteit a német kérdésben megtámadja s azt mondja, nem tudja, hogy ő­(t. i. Cupr) kitől vette mandátumát nyilatkozataira, ő tőle bizonyára nem. K u r­a­n­d a képv. a múlt évben kifejezett kíván­ságot a kékkönyv iránt, ismét szóba hozza, s az ezt il­lető indítványt a részletes vita alkalmával akarja meg­tenni. Reméli, hogy a mostani külügyminiszer teljesí­teni fogja ezen kívánságot. Mily szükséges egy ily könyv, a német kérdésben látjuk. Bármennyire érintse is eze­n kérdés a nép érdekeit, mindennek daczára mit­­sem lehet annak állásáról megtudni.Csak azt tudjuk,hogy ott egy barátunk van, ki ellen a föld alatt hadakozunk; de a tulajdonképeni diplomatiai harczról, mely folytat­tatik, mitsem lehet megtudni. Szónok azon aggódik, hogy Austria befolyását Németországban nem sokára megsemmisítve látja. Van most egy kérdés a külföldi politikában, mely fontosabb, mint a pénzügyi. Ha Po­roszországnak sikerül, a gyeplőt Németországban meg­ragadni, akkor vége Austria állásának Németország­ban. Hol van akkor azon ragasz, mely Austriát össze­tartja, ha Austria nem birja többé Németországbani ál­lását. Hallatszott ma már egy szerény hang, mely ak­kor erősebben fog hangzani. Akkor Austria fenállása van kétségbe vonva. Erre fordítja ő a ház figyelmét. B­r­i­n­z képv. Cupr indítványát gyalázatos­­ csereberének nevezi, s azt mondja, ő többé nem lenne büszke arra, hogy austriai, ha a kormány ily utat kö­vetne. Szónok Campo-formiára utal, hol Austria ha­sonló módon jutott egy oly tartomány birtokába, mely őt oly kevés előnyökben részesité. Herbst képvi­z­i­n­­­i fejtegetéseire vá­laszol. Utal az albizottmány tanácskozmányaira, hogy megmutassa, miszerint ez sem nyilatkozott feltétlenül a kiadás-áttételek mellett. Neki úgy látszik, hogy a ki­adás-áttételek, ha feltétlenül engedélyeztetnek, ve­szélyesek. A­mi a vita alatt lévő pontot illeti, a pénz­ügyi bizottmány soha sem nyilatkozott a kiadás-áttéte­lek mellett. Winterstein képve a vámszövetséggel kötött kereskedelmi szerződésről szól. Ő csak arra vo­natkozik, a­mit ő ezen irányban a felirati vita alkal­makor mondott, s most már sajnálja, hogy csak panaszt emelhet ezen már megtörtént ügy felett. Mert a­mit ed­dig erről hallani lehetett, az nem hathatott megnyug­­tatólag. Szónok az Olaszországgal­ kereskedelmi ösz­­szeköttetések mellett szól, s arra utal, hogy elmulasz­­tatik a Dunafejedelemségekkeli kereskedelmi szerző­dések megkötése. Az elnök bezárja az átalános vitát. Erre szót emel: Gróf Mensdorff külügyminiszer, ki kijelenti, miszerint ő a diplomatiát nem tartja czébtitoknak, sőt tökéletesen osztja azon itt kimondott nézetet, hogy minden tanult s némileg tehetséges embernek lehetsé­ges, a­nélkül hogy diplomatiai iskolán ment volna ke­resztül, a külügyi politika kérdéseiben magának he­lyes ítéletet képezni. De szintoly szilárdul ragaszkodik azon nézethez, miszerint a külkérdések kezelése a leg­nagyobb discretiót igényli, hacsak nem szándék, a diplomatiai tért elhagyni, s a tettlegesség mezejére át­menni. A szónak, mely egy nagy­ állam külügyministe­­rének ajkáról a nyilvánosságra jön, — folytatja a mi­nister — pontosan s jól meg kell fontolva lennie, mint­hogy az államra azon kötelezettséget rója, ezt szükség­esetében egész hatalmával érvényre emelni. (Kiáltások: nagyon helyes és éljen.) Ez lehet egyszersmind oka annak, hogy a visszatartózkodás mindenkor s min­denütt a diplomatia első szabályát képező s még most is képezi. Viszonyainknak a magas házban elég söté­ten festett képe után arra nézve, kinek szerencséje van a külügyek vezetésével megbizattatva lenni, kettős szent kötelességgé válik, egész törekvését a béke fen­­tartásának szentelni, melyet a birodalom minden te­kintetben szükségeim látszik. Ezen szólt, úgy hiszszük, soha sem vesztettük szem elöl s a csász. kabinet által követett után annyiban elértnek tartjuk, mennyiben e perezben egy oldalról sem fenyeget komoly harczi ve­szély. Oly bonyolódott kérdésnek, mint a schleswig­­holsteini, gyors megoldatását komolyan bizonyosan senki sem hitte. Ha a jogi kérdés oly elvitathatlanul világos s kétségtelen volna, milyennek itt több oldalról előadják, úgy arra nézve bizonyosan nem léteznének oly különböző felfogások s az ügy már rég megoldatást talált volna. A cs. kabinetnek ápr. 6-án lesz alkalma Frankfurtban azon álláspontot kijelölni, melyet ez ügy­ben elfoglalni szándékozik. A herczegségek közös bir­toka által Austria azon helyzetben van, egy reánézve hát­rányos megoldást visszatartani s a német szövetség jogos igényeit megőrizni. (Éljen balról). Ugyanezen előnyöket élvezi Poroszország hasonló jogosultsággal s mi azon biztosságban élünk, hogy a sokat emlegetett diploma­­tiának sikerülni fog, egy oly megoldást lehetségessé tenni, a­nélkül, hogy a Poroszországgali egyetértés ve­szélyeztetnék , mely minden ellenkező állítások daczá­ra benső meggyőződésem szerint ekkorig a külföldnek a német ügyekbe beavatkozását visszatartotta. Én ab­ban még most is alapot látok Németország nagyobb egységére s így tekintélyének emelésére a külföld irá­nyában. Kevésbbé higgadt politika valószínűleg már háborúba kevert volna bennünket, melynek kiterjedése s a következményeire nézve tartózkodnom kell az ítélet hozásától. De hogy vájjon azáltal pénzügyi nehézségeink csökkentek volna-e, valamint állami alakulásunk kifej­tése előmozdíttatott volna-e, ezek oly kérdések, me­lyekre önmaguktól készülnek a feleletek. Mi a biroda­lom népgazdászati érdekeit illeti, meg lehetnek önök, uraim! győződve, miszerint a cs. ministérium bizonyo­san teljes mértékben azon lesz, hogy azokat előmozdít­sa, mennyiben ez hatáskörében fekszik. De hogy e té­ren is nagy nehézségek forognak fen, ezt önmaguk is kénytelenek bevallani. Az Olaszországgal­ viszony­nak is megvannak nehézségei. — Az ellenséges ma­gatartás nem egyedül Ausztria részéröl jó, hanem folyvást onnan tartatik fen, hol semmi nyilvános alkal­mat sem mulasztanak el, hogy olaszországi birtokunkat jogosulatlannak s Olaszország elleni támadásnak jelle­mezzék. Hogy ily eljárás a külügyministériumra nézve nem csekély nehézséget képez arra nézve, miszerint Austria becsülete s méltóságával megegyező utat talál­hasson s az austriai kereskedelmi érdekekre nézve, me­lyek bizonyosan teljes jogosultsággal bírnak s egyszers­mind a legteljesb figyelembe vétetést érdemlik, ez irány­ban kimenekvést szerezzen, ezt, uraim! szintén meg fogják önök engedni. A vita folytán kifejezett azon állításra nézve, hogy a Dániával kötött békeszerződés az államra pénzügyi terheket ró, csak korábbi nyilatkozatomra hivatkozha­­tom, miszerint esetleges megterheltetésről nem lehet szó, mert a IX. czikk csak azon biztosítékot tartalmaz­za, hogy a herczegségek új kormánya a dán államadós­ságnak reá eső részét az ott jelölt módozatok szerint elvállalja.­­ Hogy a porosz királyi kormány ezen felfogást teljesen osztja, okmányszerűen constatírozva van. A kormány ennélfogva, miután fizetési kötelezett­ség a békeszerződésből nem vonatkozik le s azáltal a törvényhozás sem érintetik, egy miniszeri határozatnál fogva, miszerint erre kötelezettség nem forog fen, kész­tetve érzé magát, a békeszerződést a m. háznak elő nem terjeszteni. Higyék el, uraim! a cs. külügyministeriumnak épen úgy szivén fekszik, mint a ra. háznak , hogy le­hető megtakarítások tétessenek. Én úgy hiszem, épen a külügyministérium részéről jött javaslatban tanúsí­tottam , miszerint a ministérium komoly szándéka, a­mennyit csak a szolgálat hátránya nélkül lehet, meg­takarítani. De egyszersmind fontolóra veendőnek tar­tom , miszerint oly szolgálati ágban, mely épen arra van hivatva, a béke áldásait az államnak megtartani, túl nagy megszorítások nem lehetségesek a­nélkül, hogy befolyásunknak a külföldön ne ártsunk. Azon indítvány, mely egyik részről létetett, hogy különféle követségek megszüntessenek, olyan, mely, míg ugyanazon helye­ken más nagyhatalmak követségeket tartanak, Austria által nehezen lenne végrehajtható a­nélkül, hogy Austria nagyhatalmi állása fel ne adatnék. Én tehát csak báró Tinti indítványához jelenthetem ki beleegyezésemet, mert az körülbelül összeesik azzal, a­mit magam is indít­ványba hoztam; én tehát újra késznek nyilatkozom a cs.­ház és külügyek ministériumának 2,377,430 ftra tett össz­­szükségletében 148,000 ftnyi, tehát 9340 fttal nagyobb letörlést eszközölni, mint mennyit a pénzügybizottmány fenforgó jelentésében indítványoz, hanem csak a több­let­áttételek engedményének föltétele mellett, legalább az első három czímre nézve. Dr. Herbst megnyug­tatására szabadságot veszek még magamnak meg­jegyezni, miszerint — a pénzérték jelenlegi állását tekintve, a százaléki pótlékok iránti követelések, melyek a költségvetésben 114,377 ftban lőnek elő­irányozva , már a folyó évben felére, 57,137 fo­rintra szállíttattak le; a második fele azonban, mint magától értetik, a 148,000 ftnyi pártok­ csökkentési sommában benfoglaltatik és hogy, ha az ezüstágró még lejebb szállása vagy teljes eltűnése folytán még va­lamit megtakarítani leh­etene, ez nem fog más czélokra fordittatni, hanem az állampénztárnak szolgálatid javára. Ha a m. ház ezen javaslatomba nem egyeznék, akkor ter- Napi ujdonságok. * Ő cs. k. Apostoli Felsége martius 30-kán dél­előtt magán-audientiákat adni méltóztatott... * Martius 30-kán délután Császár Ő Felsége az austriai műegyletet Bécsben legmagasb láto­gatásával tisztelte meg.­­ Az „Alig. Ztr­“-nak írják München­­b­e 1 mart. hó 28-káról: ü Felsége az ausztriai Csá­szárné s Thurn-Taxis herczegné ide érkeztek, hogy a fenséges anyának ő iránta hűséggel viseltetett házitársnője elvesztése feletti fájdalmát enyhíteni se­­gítsenek. Rotenhan Ágosta grófnő 1815. octoberben mint 28 éves virágzó és gondosan nevelt leány a bam­­bergi szülei hajlékot elhagyta. Azon határozatot, hogy az akkoriban hét éves Lujza bajor herczegnő vezeté­sét átvegye , bizonyára némely szívküzdelmek előzhe­­tők meg! Hisz drága szüleitől kelle megválnia, kik példás benső családéletet alapítottak, testvéreitől, kik egymás iránti szeretetükbe merültek. Uj hivatási kö­rében Rotenhan grófnő második otthonra talált, igen bízvást mondhatni, második családra. Ötven éves együttélés, zavartalan egyetértés, gondos szeretet és feláldozó hűség a lelkek oly rokonságát eredményezik, mely gyakran szebb és igazabb a vérrokonságnál. Ő Felsége megérkeztekor a müncheni indóházban a kir. felsége által austriai ezredének egyenruhájában fogadtatott s valószínűleg szombatig fog Münchenben mulatni. * Lapok Írják, hogy kir. helytartó gróf P­á­­­f­f­y Mór­a excja a nemzeti szinház színészi ké­­pezdéjét közelebb látogatásával tisztelte meg és az igaz­

Next