Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-02 / 100. szám

lami, melyet nem szaporitni, hanem megszoritni s végre­­ nullára kell leszállítani. Azért az idénre a bizottmá­­nyi indítvány elfogadását ajánlja, hogy a jövő évben semmit sem kelljen többé jóváhagyni. Ingram : A rendelkezési alap kérdésének kettős oldala van, egy pénzügyi s egy politikai. A kö­vetelt összeg magassága némely koronatartomány egye­nes adóját fölülhaladja. Poroszország tízszer csekélyebb észletet vesz igénybe. A­mi a politikai oldalt illeti, nem látja be ily kiadások szükségességét; a kormány sem okadatolta e szükségességet. Előbbi években ily alapot nem ismertek. Azon czélok, melyeket el akarnak érni, úgy látszik előtte, hogy nem ajánlják a javaslást. Szó­nok czéltalannak tartja, ha a kormány a külföldi lapok­ban a levelezéseket fizeti s megjegyzi, az mondatott, a kormány az alapot a Magyar és Horvátországgal­ ki­egyenlítésre is használja, de ő hiszi, hogy a kormány maga át fogja látni az ily eszközök alávalóságát. A bi­zalom kérdésébe bocsátkozva, szónok azt hiszi, utalhat a föliratra, mely nem épen volt különös bizalom jele. Szónok ezután a ház nagy zaja között s a karzatra néz­ve teljesen érthetlenül az objectív büntetőeljárás kö­vetkezményeiről beszél. Szab­el a bizottmányban következő indítványt tett: „Megfontolva, miszerint a rendelkezési alap kü­lönféle szükségletekre fordítandó; továbbá megfontolva, miszerint több oly központi helyekre,melyek rendelkezé­si alappal nem bírnak, ezen alapból kell segél­- lyel szolgálni, s föltéve, miszerint ezen alap csak részben van a napisajtó czéljaira határozva,­­ indítvá­­nyoztatik , hogy „az átalános rendelkezési alapra 400.000 ft jóváhagyassák“. Ezen indítvány a pénzügyi bizottmányban nem került szavazás alá, mivel egy más, egy csekélyebb összegre c­élra előbb érkezett be. Azért most ő maga hozza elő a házban az indítványt. A házban a súlypon­tot nagyon is a sajtóra helyezték, mely annyival inkább helytelen, mivel a megkezdett tárgyalások után kide­rült, miszerint más politikai czélok teszik ezen alapot szükségessé. A fejlődési folyamat jelleme tesz ily ala­pot szükségessé, s igazolja annak magasságát. Azon körülmény is, hogy az év már előrehaladt s az alap már jelentékenyen meg van támadva, ajánlja indítvá­nyának elfogadását. Az indítvány pártoltatik. Króm­er: A lapoknak­ pénzbeli beavatkozás szüksége fölösleges lenne, ha rendezett viszonyokban élnénk, s ha a lapok saját hazafias föladatukat meggyő­ződés-hűséggel teljesítnék. Azonban amaz átmeneti stá­dium, melyben élünk, maga után vonja, hogy az egyik foederalisticus, a másik dualisticus stb. legyen. Ide járul még az egyes nemzetiségek s hitfelekezeti jogok kérdése. Ama forrongási folyamat, melyben mozgunk, szükségessé teszi, hogy a kormány a sajtó eszközét mint igen alkalmast használja föl arra nézve, hogy a helyzet fölött uralkodhassék. Szónok a független sajtó magatartására térvén át, elismeri azon befolyást, melyet a sajtó a népre gyakorol. Ő minden oly lapot becsül, mely ezen befolyását legális s hazafias módon használja föl. De azt nem lehet nyugodtan szemlélni, ha némely lapok a végrehajtó­ hatalom munkáit gyalázó czikkek­­ben tárgyalják, a birodalmat a végbukáshoz közelálló gyanánt, s az alkotmányt látszólagos alkotmány gyanánt tüntetik föl, s a pártok közti űrt még szélesbítik, mi által a kiegyenlítés lehetetlenné tétetik. Ezen lapok meggondolatlan megtámadásainak lehet tulaj­donítni, hogy a kormány tekintélye a bel-­s külföldön gyöngül, s az kénytelenné lesz, nagy összegeket adni ki a saj­tóra. Míg ily viszonyok léteznek,­­ minden, a kormány által kivánt összeget megszavazand. Herbst a kérdés általános politikai oldalát tár­gyalja. Ő már a múlt évben megmondá, hogy ezen kér­dés nem bizalmi kérdés. Az államminiszer azt olyanul nyilvánítá, mire oly szavazás történt, mit ő élénken fáj­lal. Az idén az államminiszer világosan kijelenti, hogy az nem bizalmi kérdés, ezért ő­ppen nem fog arról szólni, mivel általában azt hiszi, hogy nem illő, egy szavazásban bizalmat, vagy bizalmatlanságot fejezni ki. Hiszen a háznak gyakran van alkalma, szavazásaiban kifejezni bizalmának fokozatát. Ő csupán pénzügyőri álláspontból akarja a kérdést tárgyalni; itt pedig nem csak az összeg magassága, hanem a hovafordítás módja, s az elért czélok is irányadók. A Szónok a hivatalos lapok számára megajánlott összegek bírálatába bocsát­kozik, s azt mondja, hogy ezen összeg még magasabb lesz, ha meggondoljuk, hogy ezen lapok bélyeg­mente­sek. Ezen öszletet szónok szintén némileg titkos­ pénz­alapnak nevezi, s erre megemlíti, hogy a porosz kor­mány ugyanazon czélokra, melyekre a rendelkezési pénzalap szolgál, csak 31,000 tallért kivánt. Szónok a félhivatalos lapokat azzal vádolja, hogy azok a nemze­­tiségi viszályt szítják, s azt állítja, hogy a félhivatalos­­ lapok nem teljesítnék czéljukat, ha az ellenzékiek azok­­ ellen nem polemizálnának. Ezen polémia nélkül a kö­zönség sohasem tudná meg, hogy mi áll a félhivatalos lapokban. A Szónok tagadja a külföldi lapokban­ meg­fizetett czikkek hatását, s erre beszédét a hivatalnoki osztály helyzetének rajzolásával végzi, melynek szá­mára fölemeléseket nem lehet megajánlani. Ő a bizott­­mányi indítvány elfogadását ajánlja, melyet ő a bizott­mányban is pártolt. Toman panaszt emel aziránt, hogy az ellenzéki sajtó üldöztetik, még ha az az államjog terén áll is. Ő hiányát érzi a nemzetiségek közti egyenjogúságnak, s kijelenti, hogy a rendelkezési pénzalap közlönyei az ő szűkebb honában viszály magvait hinték el, s még az ellenzék orgánumait is előidézték. Szónok még váda­kat hoz föl a félhivatalos sajtó ellen, hogy annak czél­­talanságát kimutassa. W­a­i­d­e­r­e válaszol Berger észrevételeire, ki az objectív büntető­eljárást a félhivatalos sajtóval hozó összeköttetésbe, s arra utal, hogy az első eset a legfőbb törvényszék által amaz eljárás mellett döntetett el. Miután Berger kijelenté, mikép­p csupán azt mondá, hogy a segélyezett sajtó előmozdítá az objectív eljárást, az elnök a vitát bezártnak nyilvánítja. T­a­s­c­h­e­k előadó zárszava után Schmerling államminiszer szól : Az általános rendelkezési alap fölötti tárgyalás hosszas fejtegetése­ket vont maga után, s én valóban az ügy érdekében csak igen megszorított mértékben hiszem azt követ­hetni. Egyáltalában nem lehet feladatom az austriai sajtóállapotok fejtegetésébe általában, arra, a­mit telje­sít a hivatalos, félhivatalos s ellenzéki sajtó, széleseb­ben kiereszkedni, még kevésbé pedig azon fejtegetése­ket követni, melyek az úgynevezett objectív büntető eljárást ma ismét megérintették. Én csak a dologra szo­rítkozom , arra, hogy az általános rendelkezési alap szükségét összevont rövidséggel előadjam, az összegek nagyságát igazoljam s különösen, a­mennyire lehet, azt kimutassam, miszerint egészen téves nézet azt állítani, hogy más államokban csekély összeg vagy épen semmi sem követeltetik a kormány oly czéljaira, melyek a számtétel alól magukat elvonják. De mielőtt ezen fejtegetésbe bebocsátkoznám, legyen nekem megengedve néhány szóval visszatérni arra, a­mi ma is szóba hozatott, t. i. azon kérdésre, váj­jon bizalmi vagy bizalmatlansági szavazat forog-e fön, s azon állításra, hogy ezen kérdés felfogásában e kor­mány részéről az annyira óhajtott következetesség nem tartatott meg. Az állíttatott t. i., hogy midőn múlt év­ben ezen tárgy itt tárgyalás alá vétetett, személyem részéről különösen arra fektettetett a súly, hogy itt bi­zalmi szavazat forog­jon, míg az idén e tárgy­­megvita­tása alkalmával a pénzügyi bizottmányban egészen más véleményt állítottam föl s kinyilatkoztattam volna, hogy a bizalom vagy bizalmatlanság kérdése e tárgyat nem is érinti, hanem hogy az ügy objective tárgyalandó. Azon urak, kik az e tárgy fölötti múlt évi tár­gyalásokat még emlékükben tartják, talán emlékezni fognak, hogy akkor is az egész tárgyalás s az egész beszédek alatt, melyek tartottak, a dolog mindig objec­tíve tárgyaltatott, hogy csak végül, előidéztetve azon nyilatkozatok által, melyek a kormány ellen ejtettek, használtam azon fordulatot, hogy egészen a kérdés eldöntését a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésétől nem lehet elválasztani, mert, ha nem tévedek, úgy ezen szavakkal zártam be beszédemet : „Egy ember­nek jelentékeny sommákat rendelkezésére helyezni, annyit tesz, mint: benne bízni; azokat neki rendel­kezésébre nem helyezni annyi, mint: benne nem bíz­ni.“ Én tehát ennélfogva nem fektettem a súlypon­tot a bizalmi vagy bizalmatlansági szavazatra, hanem csak mellékesen érintettem s elválasztani végre még sem lehet egészen a tárgyat. Mi már ezen alap természetét illet, újólag kije­lenthetem, a­mit már múlt évben kijelentettem s a bi­zottmányban ismételve kimondottam, miszerint igen téves nézet, mindig e pénzeknek sajtóczélokra s külö­nösen az államminiszer czéljaira leendő fordíttatásáról beszélni. Ezen igénybe vett pénzek az összes államczélokra szükségesek, melyek nem egyedül az államminiszer, hanem a központi hatóságok más ágai által is keresz­­tülviendők, melyeket minden államban követni kell, államczélok, melyek különösen­­Austriában, mely ekko­­rig a kifejtés stádiumában van, melynek alkotmánya még távolról sincs a birodalom minden részeiben ke­­resztülvive, teljesen világosak s mindenki által belát­­hatók, ki a tárgyakat objective s részrehajlatlanul mél­tányolja. Midőn ezt ismételve kijelentem, meg lesz nekem engedve, mindazon fejtegetéseket tovább nem követni, melyek ezen irányban érvényessé tétettek, hogy az indítványozott summákkal mindig a sajtóra szándék hatni, a­mi tettleg nem az eset. A második kérdés az összeg magasságát illeti.­ Mindig arra történik utalás, hogy végre is 200.000 fttal igen jól beérketni, mert ekkorig az e pénzekkel eszkö­zölt eredmények épen nem helyeztettek világosságba s mert némely oldalról arra történt ezélzás, mikép a ház­nak semmi tekintetben sem adatik felvilágositás arra nézve, hogy hová szándék ez összegeket fordítani. Erre nézve, uraim! bízvást röviden fejezhetem ki magamat. Ha rendelkezési pénzekről beszélnek, me­lyek minden ellenőrzés alól elvonandók, hol a betekin­tés számadásokban nem látszik lehetőnek, úgy azokról az államigazgatás részéről is csak érintve tétethetik szó. Ez a dolog természetében látszik feküdni. Ez ab­solut lehetetlenség, de nem meg nem engedett visszatar­­tózkodás a kormány részéről, mert annyit tenne, mint az egész czélt meghiúsítani, ha a kormány a rendel­kezési alap pénzeinek hová­ fordításáról felvilágosítá­­sokat akarna adni. Ha a monarchia állapotait s a kormány tevékeny­ségét szemügyre veszszük, úgy a 400.000 ftnyi összeg mindenesetre szerény s igen csekély követelés. Ez vi­lágos lesz azok előtt, kik szemük előtt tartják, miként szoktak más államokban hasonló összegekre nézve el­járni. Egy tisztelt szónok ma arra utalt, miszerint Po­roszországban a jelen ministérium, mely felé valóban az ország rokonszenve nincs fordítva, 31,000 tallérnyi mérsékelt követeléssel a sajtó számára megelégszik. Ismétlem, hogy ha a porosz kormány 31,000 tallért kíván sajtóc­élokra, ezen összeget egy bizonyos lap támoga­tására kívánhatja. De ki a porosz kormány tevékeny­ségét bizonyos évek óta a sajtó tekintetéből veszi szem­ügyre, az előtt világos lesz, hogy ezen 31.000 tallér­ral a porosz kormány tevékenységét semmi tekintetben, még csak megközelítőleg sem fedezhetni. A porosz kormánynak végre is más eszközök fognak rendelkezésére állni, ennek így kell lenni, nem dolgom vizsgálni, én csak az eredményeket látom; de hogy azon eredményeket, miket a kormány Porosz­­országban eszközöl ,­s ezek e kormányra nézve, Isten látja, elismerésre méltók, 31,000 tallérral nem lehet esz­közölni, ez világos. Angliában tökéletesen nyílt titok, hogy a kormány ugyan az államköltségvetésben egy schillinget sem vesz igénybe, de mindamellett milliók adatnak ki erre, s a gyakorlati angolok, kik igen jól tudják, hogy egy kormány sem nélkülözhet ily eszkö­zöket, nyugodtan nézik azt. Habár tehát titkos összegek felhasználása fölött erkölcsi indignatio nyilatkozik is, habár azon nézet uralkodik, hogy a czél nem szentesíti az eszközöket s hasonló más phrasisok , gyakorlati emberek rég azon meggyőződésre jöttek, hogy bármily színezethez tartoz­zék is valamely kormány, bármily pártból keljen is az ki, bizonyos összegeket rendkívüli czélokra nem nél­külözhet. S ezért azt hiszem, hogy a magas ház sem fogja magát azon ellenvetések által, melyek ez ügy ellen s miatt tétettek, azon meggyőződésben megingat­­tatni, miszerint a kormány követelése a dolog termé­szetében alapul, s a viszonyok által tökéletesen iga­zolva van. Mi ép oly élénken elismerjük , mint bárki más, hogy takarékoskodni kell; mi a takarékosság iránti becsületes szándékunkat minden alkalommal kitüntet­tük, habár végre nem jutottunk is el a megtakarítás azon összegéhez, melyet más oldalról javasoltak. De hogy nem lehet minden álladéknál oly mértékben taka­rékosságot gyakorolni, mint óhajtatnék, mindenki előtt világos, ki a viszonyokkal ismeretes, s én kinyilatkoz­tatom, hogy az adott viszonyok közt azon somma, mely a kormány részéről igénybe vétetik, valóban mérsékelt és szerény. Miután az 500,000 ftnyi általános követelésből 50,000 ftnyi összeg már kivágatott s illetőleg jóváha­gyás alá terjesztetett, ennélfogva az le is­ vonatkozik, s én azt hiszem, nem adhatom határozottabb bizonyságát készségemnek, a megtakarításokkal ez álladékban is a lehetőnek határáig jutni, mint midőn a kormány ne­vében Szábel követ indítványához csatlakozom, mely indítvány további 50.000 ftnak levonását foglalja ma­gában. Szavazásra kerül a dolog: S­z a­b e­l indítványa 79 szavazattal 66 ellenében elvettetik, mire a pénz­ügyi bizottmány indítványa fogadtatik el. 16. Czim: „A montenegrói, boszniai s herczego­­vinai menekültek segélyezése.“ 50.000 ft az extraordi­­nariumba vita nélkül beigtattatott. Ezzel az államminiszeri költségvetés feletti tár­gyalás befejeztetett. Schmerling államminiszer erre a Porosz­­országgal kötött kereskedelmi szerződést alkotmányos tárgyalás végett a ház asztalára teszi s kéri, hogy ezen tárgy a legközelebbi napirenden első olvasásra fölvé­tessék; annak magyarázatát K. Hock osztályfőnök fogja adni. Elnök ezt megígéri, mire az ülés bezáratik. Legközelebbi ülés: hétfőn. Napi újdonságok.­ ­ A „Wiener Abendpost“ m. apr. 29-ei számá­ban írja : Mint halljuk, a cs. kir. austriai kormány Lin­coln elnök meggyilkoltatása után azonnal az itteni ame­rikai követnek szintúgy, mint az austriai követség által Washingtonban, mely részvétét a szomorú esemény fe­lett s azon reményét fejezte ki, hogy a megvetésre mél­tó tett sem az Egyesült­ Államok benső békéjének visz­­szaállítására, sem azoknak a külföldi hatalmakhozi ba­rátságos viszonyára hátrányos hatást nem fog gyako­rolni. * A „P. H.“ K­u­n­s­z­t József kalocsai érsek­­ ex­­cellentiájának egy újabb nagyszerű jótékonyságát hoz­za köztudomásra. Ő excja ugyanis m. hó 28-tól a főt. kalocsai káptalanhoz intézett kegyes sorai mellett az elaggott papok nyugdíjintézete tőkéjének növelésére 10,000 ftot tett le. Pár héttel ezelőtt pedig több házhe­lyet vásárlott össze örök adományképen a végre, hogy a papnövelde kertjét tágítani lehessen, s az ifjú papnö­vendékek ott a tanórák fáradalmai után üditőleg pihen­hessenek. — Ő excja Bartakovics Béla egri érsek a pest-lipót-templomi kölcsönre 1000 ftot irjt alá. A pestvárosi vízvezeték ügye közelebb fel­sőbb helyről is hathatós lendületet nyert. A nm. magyar kir. helytartótanácsnak tudomására jutván, miszerint a városnak vízvezeték létesítése által egészséges ivóvíz­zel leendő ellátása iránt tárgyalások indíttattak meg s a városi hatóság az e vállalat kivitelére nézve alakult társulattal is érintkezésbe tette magát. Pest sz. k. város közönségéhez egy rendelvényt menesztett, hogy ezen, a városra nézve olyannyira fontos, és sok tekintetben mulasztást nem szenvedő ügyre kiváló figyelmét fordítván,a megkezdett tárgyalások befejezését siettetve, azoknak eredményét az összes tárgyiratok és egy minden részleteiben kész tervnek bemutatása mellett oda mihamarább terjessze fel, egyszersmind kimutatván azon járulékot, melyet a vál­lalat létesítésének biztosítására saját részéről megaján­­land, valamint azon pénzalapot is, melyből eme járulék­­öszveget fedezhetőnek vált. * Czélszerű óvszer a pusztító rovarok ellen. A ha­zai gabna­termelést különféle, újonnan feltűnt s eddig ismeretlen rovarok és férgek által uj veszély fenyeget­vén, ezeknek elterjedése ellen B­á­c­s vármegyében az ellepett földrész egyszerű elárkolása legczél­­szerübb óvszernek tapasztaltatott, miután en­nek foganatbavétele által az elszaporodásnak minde­nütt, s idejekorán gát vettetett. Figyelmeztetik a gazda­közönség ezen hatásosnak bizonyult óvszer helyes al­kalmazására. — Ft. D­r­­­á­s­s­y Mihály, Szathmár-egyházme­­gyében lévő felsö-domonyai lelkész urnák, a süket-né­mák váczi intézete alaptőkéjének javára beküldött 100 frtnyi adományáért hálás köszönetét nyilvánítja az intézet igazgatója.­­ Tegnap, május elsejének reggelén jó­kora eső frissítette fel a természetet, mely ez enyhítő cseppekre már régen várakozik. Daczára annak, hogy sokan a napfény aranyos ruhájában szerették volna inkább május elsejét üdvözölni, s e helyett közbe-közbe hullongó hópelyhekkel lepettek meg, — igen szép má­jusi reggel volt ez gazdáinkra nézve, a kik földjeik és vetéseik felüdülését üdvösebbnek tartják, mint a majális röpke mulatságait, melyeket ezen eső megzavart. Egyéb­iránt dél felé derülni kezdett és igy ezúttal az ég mind­egyik félnek eleget igyekezett tenni. A pestvárosi törvényszék fentartására 1861. évtől 1864-ik év végéig tett kiadások összege a városi számvevőség által összeállított, s a tanács elé terjesztett kimutatás szerint 401,722 ft 4 krra rúg; ezen összeg­ből a tiszti kar fizetéseire 328,955 ft 69 kr, a fenyitó törvényszéki kiadásokra 72,766 ft 35 kr esik. E ki­mutatás a magy. kir. helytartótanácshoz lészen felter­jesztendő, — mint halljuk, használatul a törvénykezési kiadások megtérítése körüli tárgyalásoknál. * A tiszántúli ref. egyházkerület tavaszi közgyű­lése ápril 20-kán vette kezdetét s ugyane hó 24-kén érte végét. Az első három napon egyházi törvénykezési ügyek s az utóbbi két napon közigazgatási tárgyak ke­rültek szőnyegre. Hogy­ A Pest-józsefvárosi templom helyreállítási költ­ségei a nm. magy. kir. helytartótanács által 36,456 fttal engedélyeztetvén, az illető bizottmány tegnap tartott ülésében az ezen építkezési javítások befejeztetése iránti intézkedéseket haladéktalanul megtevő. B. A magyar kereskedelmi banknál alakult hiteltulajdonosok társulatának nagyobb választ­mánya ápril 27-ikén délutáni 4 órakor a bank épületé­ben a nevezett intézet egyik igazgatója R­ó­s­a Lajos úr elnöklete alatt közgyűlést tartván, ez alkalommal kebeléből következő választásokat tett: I. Censorokká lettek: Englaender Károly, Brüll Gusztáv, Gya­­pay Miklós, Sgalitzer Vilmos, Maer­­­e Márk, Latzkó Náthán, Schlesinger József, Herr­mann Albert, Goldstein Jakab, Szumrák Fri­gyes, Müller Vilmos és Herzl Jakab. — II. A számvizsgáló­ bizottmány tagjaivá: Lackenbacher Gusztáv, Weiner Henrik, P­ü­r­n­e­r Keresztély. — III. A liquidáló (felszámitoló) bizottmány tagjaivá: Dr. Bellaagh József, Br­ass Zsigmond, Ernst Mór, R­u­h Hermann, S­i­r­á­k­y J. M. urak. — A megvá­lasztottak — mint értesülünk — az irántuk tanúsított bizalmat a kijelölt tiszteletbeli állomások elfogadása által viszonozták. B. Bécsben a Favorit-vonalnál múlt hó utolsó napjaiban két sopronyi paraszt­ember tartóztatott le és adatott át a városi hatóságnak, mert 80 madarat, legin­kább csalogányt akartak eladás végett a városba szál­lítani. Bécsben ugyanis a madarak fogása és eladása tiltva van. E részben, mint tudjuk, Buda város terüle­tén is létezik szigorú tilalom. Várjon Pestre nézve, hol az ég madarai elárusítására külön piacz létezik, nem le­hetne-e az e tekintetben immár elölment hatóságok in­tézkedését követni ? A ligetek lakói méltán megérdem­lik ez oltalmat. * A „Magyarország anyagi érdekei“ czímű nem­zetgazdasági folyóirat II. füzete megjelent. * A tegnapi bécsi lapokban az utóbbi rablógyil­kosság áldozatáról, Obristné asszonyról a következő je­lentés foglaltatik: Obristné assz. állapota tegnap 9 óra­kor következő volt: A gyuladások valamennyire en­gedtek ; átalános állapota egy kevéssé javult, s esz­mélete lassan kint visszatér. A gyilkos — mint egy előbbi tudósításban olvastuk — már részben bevallotta bűntettét. A szembesítést a súlyos beteg asszony érde­kében az orvosok nem javallták. * Csongrádról értesítik a „Sz. Híradót“, miszerint ott bizonyos Sz. F. nevű ember nagypénteken kiment nejével a szöllőbe, s este egyedül tért haza. Nagyobbik leánykája azonnal kérdést ten, hogy édes­anyját hol hagyta? Erre az apa félig kitérőleg, félig pedig akként felelt, mintha többé aligha látnák gyer­mekei anyjukat, mert az egy ember áttal megöletett, s a kunyhó mögé eltemettetett. — Eközben — mint hallók — az ember jelentést ten a főkapitányi hivatal­nál, hogy neje elveszett, tehát köröztessék. — De lány­kája, korábbi zivataros életét tekintve szüleinek, apjá­nak elejtett szavait följelenté a főkapitányi hivatalnak, honnan — ápril hó 20.dikán — vizsgálat rendeltetett el a kis leányka vallomása után, s egy csomó venyege alatt, mintegy 4 lábnyi mélységben csakugyan megta­láltatott a nő, éktelenül eltorzítva a feje az ütések által. A férj azonnal elfogatott, s félig-meddig be is valla bűnét. Másnap tenger nép jelenlétében, egyházi szer­tartással kisértetett második sírjába a szerencsétlen négy gyermek anyja. Úgy látszik, nincs a gyilkos tél- Szanton b­a­l­ügy­minister sürgönye, melyben Észak-Amerika londoni követét, Adams urat, Lincoln meggyilkoltatásáról értesíti, a következőleg hangzik: Sir! Szomorú kötelességem, önt értesíteni, hogy tegnap este 6 excellentiája, Lincoln Ábrahám, az Egye­sült­ Államok elnöke mintegy 10 és 9 órakor, magán­pá­holyában a Ford-színházban, a városban meglövetett. Mintegy 8 órakor kisére az elnök nejét a színházba. Még egy más hölgy és egy úr is volt vele a páholyban. Körülbelöl 10 és 9 órakor, a szünet alatt, lépett be a gyilkos a páholyba, mely előtt őr nem állott, s gyorsan sietett az elnök háta mögé, s egy pisztolyt sütött el a feje mellett. A golyó a koponya hátulsó részébe fúródott, s majdnem egészen keresztülhatott a fejen. A gyilkos a páholyból a­ színpadra ugrott, s kiálta: „Sic semper tyrannis!“, kezében kést vagy tört forgatott, s így kiszökött a színházból. A lövés után az elnök eszmélet­lenül bukott földre, s ma reggel 7-ig utolsó lélegzetéig ezen állapotban maradt. Ugyanazon időben, a­midőn a színházban ezen gyilkosság történt, egy más orgyilkos Seward úr lakásának ajtaja előtt jelent meg, s azon ürügy alatt, hogy az orvostól gyógyszert hoz, a harma­dik emeleti szobába ment, hol a beteg feküdt. Itt Se­ward Frigyes úrral találkozott, kinek fejére nagyot ütött, több helyütt megsebesíté, s koponyáját két helyen bezúzta. A sebek halálosak. Innen Seward szobájába rohant, a­hol a beteg mellett leánya s egy ápoló virasz­­tottak. A gyilkos erre késsel vagy tőrrel két nagy sebet ejtett Seward nyakán, és két sebet arczán. E pillanat­ban Seward őrnagy, az államtitkár legidőbb fia, s egy szolga segítségére siettek. Ezek is sebet kaptak a küz­delemben, de a gyilkos megmenekült. E sebek által va­lamely üzetet vagy nemesebb véredényt nem metszett ugyan keresztül, azonban vérvesztés miatt a sebesült sokáig eszméletlenül maradt. Némi remény van rá, hogy élete megmenthető lesz. Az elnök halála után az eset azonnal bejelentetett Johnson alelnöknek, a­ki tör­ténetesen a városban volt, s a­kire most az elnöki tiszt­ség átmegy. Ma fogja hivatalát átvenni. Az elnök gyil­kosa felfedeztetett, és bizonyítékok kerültek napfényre, hogy e borzasztó bűntény csak egy előre tervezett össze­esküvésnek eredménye, a­mit a lázadók azon ürügy alatt szerveztek, hogy a déli tartományokért boszut áll­janak, s azon ügyet előmozdítsák. Remélik, hogy a köz­vetlen tettes kézre kerül. Az ezen bűntény által felkel­tett érzelem oly élénk, rögtöni, s mindent túlszárnyaló, hogy e pillanatban nem tehetek egyebet, mint ennek a tényeket megírni. Az elnök tegnap oly korán reggel, mint csak lehetett, cabineti tanácsot tartott, melyben Grant tlck is jelen volt. És vidámabb és derültebb volt, mint valaha csak láttam őt; örvendett az állandó béke közelsége fölött, úgy a bel- mint a külföldön. Jelét adó jóakaratának és az emberiség iránti érzelmeinek, szel­leme szelíd és bocsánatra készséget tanúsított. Köztudo­másul volt, hogy az elnök és Grant tábornok a színház­ban jelen lesznek, és a tervre nézve, hogy a feláldozan­­dók közé a tábornokot is sorozzák, kedvező alkalom mutatkozott. Grant azonban akadályozva volt a szín­házba menni, s így kikerülő a merényt. Nem szükség valamit mondanom azon befolyásról, melyet ezen ocs­­mány gyilkosság hazánk ügyeire nézve előidézend, csak annyit jegyzek meg, hogy azon vakmerő tettek, mikhez a haza ellenségei folyamodtak, előreláthatólag semmiben sem gyengítendik honfitársaink hazaszerete­tét, s a lázadók teljes leveretését nem gátolandják. Mély fájdalmamban, a midőn ezen szomorú kötelességemet teljesítem, van szerencsém, stb. stb. Edwin M. Stanton. A „Globe“ melyből ezen jegyzéket átveszszük, nem közli a keretet. Azonban kétségtelenül ápr. 15-től van keltezve. Az amerikai lapok szerint Stanton meg­gyilkolása is tervezve volt. Mint beszélik, a gyilkosok testvérek voltak, és mindketten fanatikus secessionis­­ták, sikerült lóra kapniok, mik előre oda voltak rendel­­ve,és így menekülhettek. Külföld. ANGOLORSZÁG. A felsőház ápr. 27-ki ülésében Russell gróf jelenti, hogy ő hétfőn egy oly fölira­tot inditványozand, melyben a ház Lincoln meg­gyilkoltatása fölötti fájdalmát s indignatióját fejezendi ki, s a királynőt arra kérendi, hogy az Egyesült­ Államok­nak küldje meg ezen érzelmek kifejezését. Derby lord reméli, hogy Russell lord javasla­tában semmi olyan sem lesz, mi legkevésbé is kétessé tehetné a ház öszhangú csatlakozását. „Én“ — úgy­mond —­ „bizonyos vagyok a felől, hogy a ház teljesen osztandja ama fájdalom s indignatio érzelmeit, miket amaz iszonyú bűntény gerjesztett.“ Russell gróf azt állítja, hogy az ő javaslatá­ban semmi olyas sincs, mi a ház csatlakozását gátol­hatná.

Next