Sürgöny, 1865. július (5. évfolyam, 148-173. szám)

1865-07-01 / 148. szám

148. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bicsi-utc­­.a (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten G­­­í­­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-ut­za, a ee. kir. postahivatal melletti earokbán). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el_____________ _____ SÜRGÖNY. fungáa.hü­ndetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért t1 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Kü­lföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Májusi Frankfurtban Előb­en Ottó ; H­a­m­b­u­r­g - Arj­ó­n­á­b­a­n Spannens­teín és Vogrter; Hamburg­ban TUi­khieim Janunt ; Lipcsében Kurier 85., Hígén és Fort urak. Buda-Pest. Szombat, julius 1. 1805. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...........................20 frt. Egész évre . . . .18 frt. — kr. Félévre ...... 10 „ Félévre­ . . .­­ . 9 „ — „ Negyedévre.............................5 „ Negyedévre .... 4 . 50 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ Budán, a magyar kir. egye­tem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten­ Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán­- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek­ vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­térítvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Félévre ..........................................10 „ — Negyedévre.....................................5 „ — Egy bóra..........................................1 ft. TO kr. Budapesten házhoz hordva : Félévre ...........................................0 „ — „ Negyedévre......................................4 „ 50 „ Egy hóra...........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. % .,0 cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jun. 24-töl kelt legfelsőbb határozatával, Adolf, schwarzburg-ru­­d­o­l­s­t­a­d­t­i herczeg altábornagyot a Lipót-rend­ nagy­­keresztjével legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. A cs. kir. számvevő ellenőrségi legfőbb hatóság a magyar királyi államszámvevőségnél M­o­s­s­i­g Fe­­rencz eddigi irattárnokot, továbbá Hrubik Jakab, Schiffner Sándor és Vetter Sándor szám­tiszte­­ket számtanácsosokká nevezte ki. Fehérmegye kir. biztosa Berényi György ed­digi főszolgabírót megyetörvényszéki ülnökké, — en­nek helyére pedig a bicskei járás főszolgabirájává Lechner Ignácz r. a. cs. kir. szolgabirói segédet és tiszt. megyetörvény­széki ülnököt nevezte ki. Változások a cs. k­. hadseregben Kineveztetett: Sarempa Károly őrnagy a 7. sz. b. Marolcsics gyalog-ezredtől, a n.-szebeni katonai élelmezési raktár ellenőrévé, ugyanekkor a nevezett ezred rang­létszá­mába helyeztetvén. Nyugdijaztattak: B. Moltke Antal őrnagy, s a n.-szebeni kato­nai élelmezési raktár ellenőre, a hadseregi létszámban; Schnitzky János arctére-testőrségi első­ osztá- lyú százados, őrnagyi ranggal adhonores, nemhivatalos rész. B­é­cs, junius 28. A tegnap az egész birodalomra s különö­sen hazánkra nézve nagy fontosságú elhatáro­zások napja volt, melyek hírét távirati után bi­zonynyal már vették olvasóink Fölösleges volna az ügyekkel ismerős ma­gyar olvasó előtt eme változások horderejének s jelentőségének értelmezésébe ereszkednünk; tudásból feladatunkhoz képest inkább a tények előadására szorítkozva, jelenthetjük, miként fő­­kanczellár székhelyi Majláth György ur ő nagyméltósága ma délelőtt 10 órakor a kan­­czelláriai termekben megjelenvén, a testületileg tisztelkedő hivatalos személyzet— élén Koriz­mi­cs Antal czimz. püspök s udvari tanácsos.uz ő­sltga által következőképen üdvözöltetek : „Nagymélt. magy. kir. udv. főkanczellár! Kegyelmes Urunk! O cs. kir. Apostoli Fekége, legkegyelme­sebb Urunk legfelsőbb elhatározása folytán ma­gyar kir. udvari kanczellárnak kineveztetvén, exclád a magyarországi közigazgatási ügyek élére egy boldog emlékű és valóban ország­szerte érdemdús atyának fénylő nevét hozza ma­gával. A fényt, mely e névhez járul, saját szol­gálatai és bokros érdemei összegéből fűzött ko­szorú fonja körül. Láttuk excládat Baranya megyében a me­gyei hivatalos pályát megfutni; ismét hallottuk mint országos követet az országos teremben ; tapasztaltuk továbbá mint az ország bölcs ta­nácsadóját a m. kir. helytartó-tanács élén; min­denütt lankadatlan buzgalommal, odaadással a Felséghez, odaadással a haza és ország szolgá­latában. Fölülmúlják exclád érdemes előadási tehetségemet; legyen elég mondva, hogy exclád neve már jelenleg is a történelemben díszes he­lyet foglal. Bizton hiszszük, miszerint excládnak, —Fel­séges Urunk és Királyunk legkegyelmesebb vá­rakozásának és a haza közóhajainak megfelelve,­­ sikerülni fog a közügyi kérdéseket a közhaza érdekében szerencsésen megoldani. Áldja meg az Eg s vezérelje excládat min­denkor szerencsésen! Engedje megérni azt, hogy legkegyelmesebb Urunk s Királyunk vá­rakozásainak és a haza óhajainak eleget te­hessen ! Minket pedig, mint ezen főméltóságu m. k. udvari kanczellária személyzetét méltóztassék excládnak állandó kegyére érdemesiteni, a kik excláddal egy czélra osztatlan fáradozással já­rulunk.* Az Ur Isten tartsa meg! Éljen!“ Ezen üdvözlő beszédre főkanczellár ur ő amlig a következőleg válaszolt: „Ezen megható tolmácsolást, melylyel micsgod szavaiban az üdvözletét kifejtette, rész­­rehajlatlan örömmel veszem. Midőn O cs. és Apostoli királyi Felségének, legkegyelmesebb Urunknak határozott parancsa nyomán tisztelt elődöm lemondása által meg­ürült ezen díszes, de a jelen körülmények között kettőzött súlyú állást elfoglaltam, tettem ezt sze­rény tehetségeim nyomasztó érzetében, azon erős hit által támogatva, miként a czél, melyet ő Felsége legközelebb ünnepélyes alkalommal kijelölni méltóztatott, s­ melynek valósításától a haza s közvetve a birodalom jólétének mara­dandó biztosítása függ, csak akként sikeresíthe­­tő, ha minden honpolgár azon körben, melyben hatnia adatott, öntagadással, sőt önfeláldozással, mindenesetre pedig terhetlen erélylyel közre­működik. E czél irányábani törekvésemet úgy hiszem s remény­em, támogatni fogja a főmél­tóságú m. kir. udvari kanczellária megkettőzte­­tett szorgalommal, támogatni ismereteivel és ta­pasztalatai gazdag tárával, támogatni nemcsak a kötelesség rideg érzetével, hanem azon odaadás­sal, melyet a pillanat komolysága, sőt azon lel­kesedéssel , melyet a czél magasztos volta igényel.“ A főkanczellár úr ő nagy méltóságának ezen önérzetemelő szép szavait a jelenvolt sze­mélyzet méltó s őszinte lelkesedéssel, éljenek­kel viszonozta. Ezután a személyzet egyes tagjainak bemu­tatása következett. Egyébként a központi ministériumban tör­ténendő további személyváltozásokról keringő számos különféle hírekre vonatkozólag e pilla­natban semmi biztosat sem mondhatunk. Azok egyelőre tehát óvatosan veendők, miután ebbeli legfelsőbb intézkedések a fennforgó viszonyok közt talán csak néhány nap múlva fognak történni. B­é­c­s, jun. 29. Örömmel értesülünk s van szerencsénk je­lentést tenni a cs. kir. Apostoli Felségének egy legújabb kegyelmi tény­éről, mely, habár csak egyes családot ért is, de jelentősségénél fogva mégis bizonnyal az egész nemzetet a leg­kellemesebb érzelmekre ragadhatja. Felséges Urunk ugyanis egy, a legutóbbi napokban kelt legfelsőbb elhatározásával, üdvözült hazánkfia s jeles tudósunk Szalay László özvegyének, szü­letett B­é­k­e­f­f­y Francziskának , özvegysége tartamára évi ezer forint nyugdíjt, két kis­korú gyermekének pedig fejenkint két-két száz forintnyi nevelési dijt a regnicolaris alap­ból engedélyezni kegyeskedett.­­ Ismét egy újabb tanúsága tehát ama honatyái gondolko­zás és érzelemnek, melyben nemzetiségünk leg­főbb biztosítékát szemlélhetnünk engedi a gond­viselés. A hálára oly fogékony magyar kebel örömmel és reményekkel telhetik meg, midőn szeretett Felséges ura királyának legmagasb figyelmét a nagyobb országos ügyek mellett egyéb érdekeire is kiterjedni és mindenütt ál­dást osztogatni látja! mss. Napi újdonságok. — Egy megnevezetlenü­l maradni akaró bécsi ha­zafi a pest-budai őrségbeli azon zenekarok számára, me­lyek Ó cs. kir. Apostoli Felségének a testvérvárosokat szerencséltető ittléte alkalmával kü­lönféle ünnepélyeknél működtek, kétszáz forintot o. é. ajándékozott. A midőn a föhadiparancsnokság ezen összeget már rendeltetésére juttatá, nem mulaszthatja el, egy­szersmind ezen nemesszivü tényt az érdekeltek nevé­ben köszönettel nyilvános tudomásra hozni. Buda, jun. 28. 1865. * A „B. N­.“ összeállítja a fölséges austriai ház uralkodása alatti magyar kanczellárok teljes névsorát. Kineveztetett: 1) Zalaházai Tamás, I. Ferdi­­nánd alatt 1527-ben. 2) Ol­á­h Miklós, 1543-ban au­­gustushóban. 3) Li­s­t­h­y János, alkanczellárból. 4) Draskovics György. 5) Heresziiczky Péter. 6) Kutassy János, 1592-ben. 7) Hethesi Pethe Márton. 8) Fo­rgách Ferencz ; 1603-ban jan. 4-én. 9) Lépes Valentin; 1609-ben;meghalt 1623-ban. 10) Sennyey István ; alkanczellárból. 11) L­i­p­p­a­y György. 12) Bosnyák István; 1642-ben. 13) Sze­­lepcsényi György. 14)Szegedy Ferencz; 1666 ban. 15) Pálffy Tamás; 1669 ben. 17)Gubassóczy János. 17) Korompay Péter. 18) Jaksi­ Balázs 1690-ben jun. 16-án; megh. 1695 ben oct. 23-án. 19) Mattyasovszky László; 1696 ban febr. 20-án; mgh. 1705-ben máj. 10-én. 20) 111 é­s K­á­z­y Miklós; 1706- ban sept. 27-én; mgh. 1723-ban sept. 10-én. 21)Erdö­­dy László gr. 1725-ben február 14-én alkanczellárból; csakhamar lemondott. 22) Eszterházy Imre gr.; 1725-ben jan. 23-án, beigtattatott febr. 25-én; mh. 1725- ben aug. hóban mint esztergomi érsek. 23) A­c­s­á­d­y Ádám ; 1725-ben sept. 22-én, beigtattatott 25-én ; 1732- ben márcz. 28-án lemondott. 24) Batthyányi Lajos gr.; 1733-ban máj.­­ én alkanczellárból; 1746-ban apr. 8-án lemondott. 25) Nádasdy Lipót gr.; 1746-ban juh 26-án; 1758-ban márcz. 13-án lemondott; mh. u. é. máj. 31-én. 26) P­á­l­ffy Miklós gr.; 1758-ban márcz. 15-én; 1762-ben lemondott.27) Eszterházy Ferencz gr.; 1762-ben nov. 19-én; mh. 1785-ben. 28) Pálffy Károly gr.; 1787-ben márcz. 11-én; 1807-ben nov. 5-én lemondott. 29) Erdő­dy József gr.; 1807-ben nov. 5-én; lemondott 1819-ben jan. 17-én; mh. u. é. febr. 5-én. 30) Koháry Ferencz hg.; beigtattatott 1820-ban máj. 20 án ; mh. 1826-ban jun. 27-én. 31) Nádasdy Mihály gr.; beigtattatott 1826-ban jun. 20-án; 1826 ban,sept. 3 án állomásától fölmentetett. 32) Reviczky Ádám gr.; beigtattatott 1828-ban máj. 1-én alkanczellárból; lemondott 1836-ban aug. 26 án. 33) Pá­l­ffy Fidél gr. 1­836-ban országbíróból; fölmentetett 1838-ban decz. 22 én; mh. decz. 30-án. 34) Máj­láth Antal gr.; beig­tattatott 1839-ben máj. 22-én alkanczellárból; fölmente­tett 1847-ben. 35) Apponyi György gr.;beigtattatott 1847-ben alkanczellárból; lemondott 1848-ban márcz. 13-án. 36) Vay Miklós b.; 1860. oct. 20-kán az oct. di­ploma alapján; fölmentetett 1861. jul. 15 én. 37) For­­gách Antal gr.; 1861. jul. 18-án cseh kir. helytartó­ból; lemondott 1864. apr. 22-én. 38) Zichy Hermann gr.; 1864. apr. 22-én vasmegyei administratorból; le­mondott 1865. jul. 26-án. 39) Maj­láth­ György, 1865. jun. 26-án tárnokmesterből. Azon kanczellárok, kiknél a halálozási évszám nincs kitéve, életfogytig viselték e méltóságot. — Az Eger irja : Érsekünk e nagy méltósága, mint értesülünk, junius hó 25-én hagyta el Marienba­­dot, honnan Regensburgon és Passaun át Mariaczellbe volt utazandó. Hazaérkezését jul. 3—5-re várhatjuk. Némely pesti lapok azon közleményére vonatkozólag, mintha ő nagyméltósága Mariaczellben végezné arany­miséjét, helyreigazítólag megjegyezzük, hogy ő nagy­méltósága Marienbadban még május 2- án mutatta be egész csendben aranymiséjét a Mindenhatónak. A Szerdahelyi Kálmán vidékre ránduló kis színtársulatának körútja ez: Kecskeméten 6-dikáig lesznek; Aradon 8-dikán, Makón 15-dikén, Szegeden jul. 20-kán kezdik meg előadásaikat, s e körutat Deb­­reczenben fogják bevégezni, hol 27-dikétől 31-dikéig játszanak.­­ Minden városban négy, legfölebb öt előa­dást tartanak, kettőt mindenütt eredeti művei, s a dara­bok úgy lesznek beosztva, hogy minden város részint előtte egészen ismeretlen, részint csak kevéssé ismert vígjátékokat élvezzen.­­ Zimay Lászlót, a pest-budai dalárda el­­nök-karigazgatóját névnapja előestéjén a dalárda tagjai serenaddal tisztelték meg, mely alkalommal mind az ő szerzeményeit énekelték. Ezek között különösen si­került a „magyar induló“ négyes karra. — Hangversenyzések. A „F. L.“-ban olvassuk: Ma indul el körútjára Balázs-Bognár Vilma, ő kedves énekesnő, ki legszebb népdalainkat bizonyo­san tapsok közt fogja szerteszét hordani Szathmár, M.­Sziget, Dézs, Kolozsvár, Torda, M.-Vásárhely, Kereszt­­ur, Udvarhely, Kézdi-Vásárhely, Szeben és Déva városaiban. * Néhai Fejér György prépost, kir. tanácsos, s a m. kir. egyetemi könyvtár igazgatója felett f. hó 3-án délutáni öt órakor az egyetem nagy dísztermében a di­­csőültnek hivatalbeli utóda dr. Told­y Ferencz, kir. tanácsos, egyetemi rendes tanár és bölcsészetkari dé­kán emlékbeszédet tartana.­­­ Múlt szerdán a városi német színházban mű­kedvelők közreműködése mellett Verdinek ,T­r­o­u­­b­a­d­o­u­re czímű dalművét állták elő a városi l­e­á­n­y­á­r­v­a­h­á­z fölsegélésére. A jótékony czélt te­kintve még több közönséget óhajtottunk vol­na, noha így is a nyári színházlátogatás gyérebb voltát tekint­ve szépen megtelt a ház. A közreműködőket illetőleg szóljunk először is a műkedvelőkről: Leonórát Kra­­brovszkyné asszonyság énekelte, s mindenesetre kö­szönetet érdemel, hogy a jótékony czél iránti buzgó részvétből házi körét a színpaddal cserélte föl s az elő­adás létrejöttét elősegítette. Knahl asszonyság „Azu­­cená“-ja a közönséget igen meglepte, annyira, hogy so­kan alig akarták elhinni, miszerint először áll a szín­padon, s egész szereplése egy már routiniro­­zott énekesnőt árult el inkább, mint műkedvelőt. E fia­tal dennó nagy terjedelmű, minden fokozatban kiegyenlí­tett, csengő, olvadékony és rokonszenves alt-hanggal bír, a­melylyel oly ügyesen rendelkezik, mintha évek óta foglalkoznék az operai szakmával, mert csak kilép­tekor volt néhány perczig elfogult, de azután azonnal beletalálta magát szerepébe és egészen otthonos volt. Játéka is átgondolt és helyes volt, szóval a szép tehet­séggel s buzgó akarattal a siker is párosult. Knahl asz­­szo­nyság az est gyöngye volt; a közönség, mely átalában élis­merő volt, tetszésnyilatkozataiban öt elragadtatás­sal tapsolta és bírta ki. Denkenberger ur (műkedvelő) Fernandót énekelte. Ellinger ur Manricót erőteljesen és hévvel kezdte énekelni, de hiába, a sors másként ha­tározott, mert a harmadik felvonástól kezdve hangja fá­tyolozott kezdett lenni, úgy hogy az utolsó jelenet előtt rekedtségét ki kellett jelentetnie. Mindazáltal köszöne­tet érdemel, hogy ily indispositio mellett sem vonult vissza a közreműködéstől. Végül még Heksch úr eme­lendő ki gr. Luna szerepében, ki egyes énekrészekben terjedelmes erőteljes hangjával jól hatott a közönségre, úgy hogy egyik magán­ áriáját ismételnie kellett. A ze­nekart K n e i f e r ur, szintén műkedvelő, elég ügyes­séggel igazgatta. E jótékony czélu operai előadást kir. helytar­­t­ó ur , excja végig szerencséltette jelenlétével. * Pozsonyban jul. 2-kára datálva megjelent a „Pozsoni lapok“ első száma, Szarvas Gá­bor szerkesztése alatt. Mint a czím mondja: közlöny a tudomány, szépirodalom és nemzetgazdászat köréből, é­s a lapban csakugyan kapunk is idevágó dolgozato­kat. A „Tudomány“ rovatot népszerű értekezések képe­­zendik, s ez helyes; az első ily czikk: a föld belső me­legéről és a vulkáni tüneményekről szól. Szépirodalmi olvasmányul egy novellet nyitja meg a sort. A tárczá­­ban mindenféle hír és elég hasznos böngészet foglal helyet. Jövőben alkalmasint oly közleményeket is tar­­talmazand e lap, melyek Pozson és vidéke közbenső ér­dekeit közelebbről fogják érinteni. Addig is eredetinek találjuk „hangcső“ rovatát, melybe valaki azt fújja bele, miszerint a párbajt minden időre száműzni kellene társadalmi törvényeink (?) sorából. A szerkesztőség erre megjegyzi, hogy óhajtaná, ha többen hozzászól­nának a dologhoz. Ez kissé naiv, mintha bizony ez óhajtás mellett már akárhányan nem nyilatkoztak volna s Pozsonban kellene hozzá szavazatokat szedni. A má­sik interpelláló a hangcsőben praktikusabb. Ez azt kérdi, hogy miért oly drága most is a töltött káposzta mint négy év előtt. E kérdést a szerkesztőség nem akarná bolygattatni. Különben a csinosan kiállított lap ára egész évre 7 — félévre 4 ft. — Temesvárról közült velünk : Simonchich Emil, kitől mintegy két év előtt „Napoleon mint első consul“ c­.imd 4 felvonásos sikerült trageodia adatott az aradi és több vidéki színházakban, két művet végzett be , melyek legköze­lebb megjelennek: az egyik szépirodalmi és czime : „Egy orvos szerelme“ regény két kötetben , a másik nemzetgazdászati és czime „Az okszerű dohány­termelés, általános nézetek és oktatás a magyar dohány okszerű kezelésére“; az utóbbinak leginkább örülünk, miután szer­ző, mint e szakmánál lévő tisztviselő , kellő képességgel bír egy czélszerű kézikönyv kidolgozására.­­ A horvát országgyűlésre a belovári ka­tonai határközségből június 8 án Ruzsicsics György kereskedő választatott meg képviselőül.­­ A „W. Ztg.“ jun. 10-től a következő hirdet­ményt hozza : Úgy a cs. kir. dunagőzhajózási társulat, mint az alább említendő vasúti igazgatóságok, névszerint: a cs. kir. szab. déli­ vasuttársaság, a cs. kir. szab. cseh-nyu­­gati­ vaspálya, a cs. kir. szab. Ferdinánd-császár éjsza­­ki­ vaspálya, a cs. kir. szab. brünn-rossitzi vaspálya, az első magyar pozsony-nagyszombati vaspálya, a cs. kir. szab. gratz-köflachi vaspálya, a cs. kir. szab. buschtiehradi vaspálya, a cs. kir. szab. austriai állam­­vasút, a cs. kir. szab. dél-éjszaki-német összekötő-vas- Lapszemle. A „B. H.“ a kormányon történt változásról igy elmélkedik: „Ila meglepő volt is az — úgymond — váratlan nem volt. Az út, melyre az uj kormány Magyarország irányában lépni fog, rég elökészittetett, s a Császár Pestre rándulása csak tényűvé érlelő, mi már megálla­pított szándék vala — nem mától, sem tegnaptól fogva. Valójában ha végig nézünk a provisorium ne­gyedfél évein, mindazon, mi a Fölség legmagasb elha­tározásának emanatiója volt, egy látható fonal húzódik keresztü­l, — és ezen fonal az Ő Fölségű által az Octo­ber­ diplomában adott, s még az 1861. nov. 5-ki kibo­csátványaiban is nyíltan fönntartott ígéreteinek szentül tartása, é­s szigorú követése Magyarország alkotmá­nyának visszaállítására irányzott, ünnepélyesen kifeje­zett szándékainak. A provisorium a kérdésessé tett állami rend hely­reállítása, a közigazgatás biztosítása, az állambevételek fedezése czéljából hozatott be. Hasonlítsuk össze most, lejárata után, ne reményeinket, hanem azon tényleges adatokat, mik országgyűlésünk előzményei gyanánt még hivatalosan ugyan, legalább mindannyian, nem közölvék, de különben köztudomásúak, — hasonlítsuk össze, mondok, azon hiedelmekkel, s agyrémekkel, me­lyek a provisorium behozatalakor keletkeztek, s azóta kísérteni meg nem szűntek s akkor azon eredményre jövend mindenikünk, hogy közjogi állapotaink szeren­csés kifejlődése meglehetős kedvező színben mutatkozik. A baljóslatok agyrémeknek bizonyultak. Az or­szág, értjük szorosan Magyarországot, integritása 1­861 óta csorbát nem szenvedett; Vojvodina és okoliák nem alakíttattak benne; a nemzetiségek politikai szervezése.

Next