Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-01 / 200. szám
300. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bécsi-utca» (a várban) 184. a«. Fiók-kiadó-hivatal Festeni g 8ri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcsa, a pa. kir. postahivatal melletti aarokban). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.______________________ Hagátiahüntetések : egyhasábos petitor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. n. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majna Frankfurtban és Hamburg-Alténában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Tiirkheim Jakab ; Lipcsében Engler B., Zugen és Jari urak. Buda-Pest, Péntek, September 1.1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshoz hordva. Egész évre ..... 80 firt Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre......................... 10 , Félévre . . . 1 • kr , Negyedévre.................. , Negyedévre .... 4 a SO . Előfizetési árak: Vidéken Helyben September hóra . . . 1 ft 70 kr. 1 fit 60 kr. Sept. dec. havakra . . 6 „ 70 „ 6 „ 10 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával, saját fiának,Eudolf Koronaherczeg Urnak, a Neki adatott hesseni nagyherczegi Lajos-rend nagykeresztjének elfogadására s viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 20-ról kelt legfelsőbb határozatával, gróf Bánffy Bélát Krasznamegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 26-ról kelt legfelsőbb határozatával, báró Bánhidy Albertet Csanádmegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Szepesmegye főispáni helytartója az e megyénél üresedésbe jött irnoki állomásra Kruss Mihály 2-ad osztályú megyei Írnokot, ennek helyébe pedig Mráz Béla 3-ad osztályú megyei írnokot s az ekkér megürült 3-ad osztályú megyei irnoki állomásra Értei Sámuel megyei dirnokot nevezte ki. Nógrád megye királyi biztosa a Vitham Sándor megyei írnok lemondása folytán megürült megyei rendszeresített irnoki állomásra eddigi ideiglenes megyei írnokot Hamar Sándort léptette elő, ennek helyébe pedig Horváthy Albert tiszteletbeli esküdtet megyei ideiglenes írnokká nevezte ki. VIII. Kimutatás. Az ínséggel küzdő máramarosi lakosok felsegélésérel. 1865. évi aug. 1-től ugyanazon hó 2o-káig következő könyöradományok folytak be az aláiirt megyei inségügyi bizottmányhoz : Fehérmegyéből ......................... 13 ft 33 kr. Pest megyéből......................... 53 „ 21 „ Szathmár megyéböl................. 10 „ —— „ iyp . a iMlgs gr. Korgách, Esztergomulegye főispáni helytartójának áldomása. *) (Aug. 26. A primási diszebéd alkalmával.) Előre bocsánatot kérek, ha anyatemplomunk felszentelésének évforduló örömünnepén, szivem ömledezései közt ajkaim talán túláradoznának, mert a magyar e basilikáról csak megindult kebellel szólhat. Már maga a hely, hol e baslika áll, szent minden magyar honfi előtt, nem csak most és azért, mert: „Sanctus hic est locus, in quo orat sacerdos,“ hanem szent volt e hely nemzetünk alakulásának első peresétől, szent, mert innét sugárzott hazánkra először a kereszténység ragyogó fénye; itt született honunk alapítója Szt. István első királyunk, itt koronáztatott, itt ajánlá fel koronáját, országát, nemzetét Isten anyjának, itt kérte mennyei pártfogását, mely nyolca századok viharai közt oly csodaszerüleg őrködött fölöttünk, hogy valóban mondhatjuk: „Misericordia Dei, quod non simus consumit.“ Az egész nemzet és vallásának, polgárisodásának, szabadságának, felvirágzásának, minden szerencséjének, nemzeti dicsőségének s létének első szálai itt nyugszanak e kősziklán, s azért az e sziklára épített basilikát a magyar honfi kém Esztergom imaházának, hanem az ország, a nemzet anyafőtemplomának nevezi és tiszteli. .Szent tisztelete fönnmarad a nemzetnél örökké, mert újjászületésének, nemzeti újjáalakulásának első perezét e hasi Iika felszenteltetésének ünnepétől számítja. E basilikán lebegni látjuk Istennek hazánk fölötti csodaszert! különös gondviselését; ugyanis midőn hazánkat, alkotmányunkat, ősi szent emlékeinket a kitört vihar sarkaiban megrázkódtatá, midőn ősi intézményeinket romba dűlni láttuk, akkor régi romok közül emelkedtek e nagyszerű basilikának izmos falai. Midőn a vihar lecsendesedett, e basilika készen állott, felszentelésére megkondult a harang, a király hű nemzetétől környezve megjelent, a felszentelt új oltár zsámolyánál áldást kérni; az áldás nyomban követte a könyörgést, egy derült szebb jövő reményének égi szikrája átezikázott a király és nemzet keblén. A nemzet látván királya körül az ország prímását, hazánk főpapjait, főnemeseit, ősi családok ivadékait régi díszben és fényben összegyűlve, könnyebben lélekzett, és mintegy felüdült ama hitben és meggyőződésben , hogy a nemzetek sorsát intéző Istennek hatalmas karja megrázkódhatá ugyan e nemzetet, de nem hogy fílszeroskadjon, hanem hogy átalakulva uj erőben éljen. H ősi intézményeink porba döntettek ugyan, de nem hogy örökre eltemettessenek, hanem, hogy irántuk a régi kegyelet feléledjen azon honfiak keblében, kik ezen intézményeket talán már-már avas obscuritásoknak nevezték. A király látván hű nemzetét, nemes daliás magatartását, dynasticus érzetből eredt lelkesedését, a királyi felség és őseiktől öröklött hagyományokhoz idő ragaszkodását, meggyőződött, hogy trónjának és birodalmának erösbitésére és biztosítására e nemzetnek nem karját, hanem szivét kell meghódítani. • A „P. H.“ után. Többen az államférfiak közül látván, hogy a balsors csapásai alatt e nemzet csak számban, de erőben meg nem fogyott, látván különféle nemzetiségeknek s felekezeteknek a haza és ősi intézményei iránti szeretetbeni testvéries szoros összetartását, meggyőződhettek, hogy nyolcz századon át egy testté forrt ily nemzetet szétdarabolni — legalább is — csak hálátlan munka, azt fel- vagy beolvasztani hasztalan törekvés. A felszentelési ünnepély végeztével az áldás meg nem szűnt a hazára áradozni, ugyanis egy évre reá, éppen a felszentelés ünnepének évfordulatán, e vár fokáról ágyudörgések hirdeték felséges Urunk s Királyunk első fimagzatának, sz. István koronája új örökösének, a nemzet jövő szép reményének dicső születését. Az áldás továbbá nem szűnt meg; a nemzet reménye nőtt, mert a felség keblében az égi szikra mindig jobban lángolt. Bekövetkezett nemsokára az idő, midőn a fejedelem határozott akaratát nyilvánítá, miszerint minden népeit alkotmánynyal boldogítani, és e nemzetnek alkotmányát, tekintettel a változott viszonyok mellőzhetlen követelményeire, a történeti alapon visszaállítani akarja. A fejedelmi ígéret és a nemzet reménye teljesülésének küszöbén most, visszatekintve az eseményeknek e szent helyeni végzetszerű találkozására, szemeinket a basilicára emelve, felkiáltunk az apocalipsis mai ünnepélyre rendelt szavaival: „hajlék szózatot a királyi szókból mondani, ime az Isten hajléka az emberekkel, eltöröl az Isten minden könyhullatást szemeikről, és a halál többé nem lészen, és mondá, ki a királyi székben ül vala : ime mindeneket megújítok, ird meg, mert ez igék igazak.“ — Így itt áll az Isten hajléka a nemzet számára, melyben a könyek le fognak töröltetni. — Itt áll a basilika, hogy a nemzet újjászületésének nagy napját ünnepelhesse ott, hol a polgárisodás csillaga először tűnt fel e hazára. — Hogy nemzeti átalakulása szentesittessék ott, hol európailag elismert állammá alakult nyolcz századok előtt. H°gy felséges Urunk s Királyunk, ki e nemzet jövőjét a közszabadság alapján ismét ezer évekre biztositandja, — ki Sz. István koronájának örökösei közt első leend, kit nem csak a kiváltságos nemesi osztály, hanem a politicus jogok kiterjesztése által szabaddá tett — egész nemzet fog megkoronázni, koronáztathassák meg ott, hol első királyunk sz. István koronáztatott. Főmagasságu bibornok Nagy tiszteletben tartja a nemzet prímásainak hálás emlékét, de midőn a basilikára tekint, akkor megindult kebellel, hálakönyek közt említi Rudnay,Kopácsy,Scitovszky nagy prímásainak halhatatlan nevét. Eminentiádnak jutott a szerencse, e basilikát bevégezhetni. Eminentiádnak köszönjük e basilika felszenteltetésének — hazánkra igen nagy horderejű — ünnepélyét, mely a nemzet jobb jövője történetének első lapját képezi. Hálával elismerjük, hogy sok óhajtásunk már teljesült eminentiád közbenjárása s hathatós pártfogása által; kérjük eminentiádat, legyen közbenjárónk, hogy ama forró óhajunk is teljesüljön, miszerint fels. Urunk s Királyunk koronáztatása — ha csak lehetséges — itt, nemzeti múlt emlékeink eme sz. helyén, hazánk eme legnagyobbszerű, legtágasabb templomában történjék meg. Lehetetlen, hogy e forró óhajtásunk ne találkozzék az egész nemzet óhajaival. Leírhatatlan volt a lelkesedés, melylyel a nemzet felséges Urunknak ama legkegyelmesebb nyilatkozatát hálásan fogadá, miszerint megkoronáztatni kíván ; képzelhetni, mily lelkesedést idézne elő oly legkegyelmesebb nyilatkozata felséges Urunk s Királyunknak, hogy ott akar koronáztatni, hol Sz. István király koronáztatott. Ily legkegyelmesebb nyilatkozatban, ily legkegyelmesebb elhatározásban már előre föllelné a nemzet alkotmányának ama biztosítását, mely neki a koronázási eskü által nyujtazik. S engedje meg eminentiád, hogy ez ünnepélyes pillanatban, ez ünnepélyes reményben eminentiád hoszszu boldog jólétéért emeljem e poharat! Csanádmegyéböl..................... 45 ft — kr Szatmármegyéböl..................... 137 „ 59 „ A máramarosi kir. kincstári hivatalnokok s munkásoktól ................. 85 „ 43 „ Fehérmegyéből ..................... — ,92 „ Összesen : 345 ft 48 kr. Ehhez adva az előbbi két kimutatás szerint bevett könyöradományt . 21,550 „ 9), „ teszen az eddigi adakozás . . 21,895 , 57% „ melyért a nagylelkű adakozóknak a szenvedő emberiség nevében hálás köszönetét nyilvánítja Máramaros-Szigeten, aug. 28. 1865. a megyei központi inségügyi bizottmány. NEMHIVATALOS RÉSZ. Az udv. kanczellár köriratáról a lapok közöl első a „P. Lloyd“ nyilatkozik , azt elsőrangú politikai manifestatiónak nyilvánítja, s többek közt így szól: „Az üdv. kanczellár kifejti, mily elvek vezették őt hivatala elvállalásánál, mondja, miszerint a nemzetnek támogatására számít, mely békülékeny hangulatát oly kétségtelen módon tanúsította. Mi hiszszük is, hogy az udv. kanczellár nem fog várakozásában megcsalódni. A nemzet valóban őszinte bizalmat helyez a kormány czélzataiba, öntudattal bir a jelen korszak jelentőségéről s nem fogja azon férfiakat besavouírozni, kik az országgyűlés létrejövésére azon czélból hatnak közre, hogy az Magyarország jogait egész terjedelmükben megőrizze. „Magyarországról nem mondhatni, miszerint a legutóbbi múltnak tapasztalatai számára elvesztek. ” A jelen kisérő iratnak összehasonlítása báró Vayéval 1861-ből nagyon szembeszökőn mutatja azon fordulatot, melyen a közvélemény keresztülment. Ez úgy beszélt, mint egy minister, ki a felvonuló harczokat előre érzi s ki ismeri szükségét, a közvélemény dagadozó hullámait lecsillapítani, hogy az egész veszélybe ne dőljön. Az akkori kisérő irat előre hirdeté a harczokat, melyek a kanczellárra vártak. Ma másként van. Az 1861 -ki országgyűlés felirata a kiegyenlítés politikájának biztos alapot adott. Az ország bizalma a korona kezdeményezése iránt még előbb nyilatkozott, mielőtt még a rendszerváltozás beállt. Azon férfiaknak, kik a kiegyenlítési politika felavatása végett a korona tanácsába hivattak , nem kellett előbb bizalmat kelteni, hanem feladatuk csak abból állt, azt maguk számára megtartani. Innen van, hogy a mostani üdv. kanczellár biztosangot vehetett föl. Oly határozottsággal, milyenre hasonló esetben csak ritkán képes egy államférfiu, állapítható meg politikájának programmját. „Abban azonban hasonlít egymáshoz a két kisérő irat, az 1861-kis a mostani, hogy azokat alkotmányos és szabadelvű hang lengi át; hogy mutatják, miszerint a magyar kormányférfiak öntudattal bírnak az ország irányábani felelősségükről. Valamint K. Vay manifestatiói tanúságot tettek hazafias érzületéről, akként bizonyságot tesz a főispánokhoz intézett jelen körirat azon mély komolyságról, melylyel Majláth úr a maga nagy feladatát felfogta, s miként politikai törekvéseiben őt is a honszeretet vezérli. „Mindez elégséges a kísérő iratnak barátságos fogadtatást biztosítani. Közzététele mutatja, miszerint az országgyűlési előkészületek befejeztettek, s naponként további lépéseknek nézhetünk eléjök.“ A „Debatte“ következő czikket hoz: „Ha helyesek azon adatok, melyek itteni, különben értesült körökben keringnek, úgy a kormány Cselekvési-programmját Erdélyre vonatkozólag végleg megállapította. Annak módozataira nézve közléseket nyerünk, melyek ugyan nem igénylik a hitelességet, de legalább nagyon valószínűen hangzanak. Leglényegesb részletek ezek : Egy erdélyi országgyűlés legközelebb egybehivatik. Egybejövetelének napja még nincs meghatározva. Ezen országgyűlés kizárólag az úgynevezett erdélyi unió-törvénynyel fog foglalkozni.Tehát csak ad hoc országgyűlés. Mint gyanítják, ismét vissza fognak térni azon gondolatra, melyet már korábbi magyar s erdélyi országgyűlések kijelentettek, s mely szerint országgyűlési bizottmány fog alakíttatni a Magyar és Erdélyország közti netaláni törvényhozási unió modalitásai s határainak pontos megállapítására. Erdély autonómiája követelményeinek a közigazgatás szintúgy, mint a tartományi ügyekben való törvényhozásban teljesen szabad tér engedtetik, valamint másrészt a kormány is tökéletes rendelkezési szabadságot tart fen magának az egyezkedési eredmények irányában. Azon nagy fontossághoz mérve, mely az államjogi kérdésekben rejlik, a kormány minden mesterkélt módokat perborrestál, melyek a czélzott eredmény valóságát megszakítják. E czélból, noha Erdély ősi alkotmányos jogaihoz fog csatlakozni, hogy az országgyűlés legitim jellemét kétségenkivülivé tegye, azonban Mai^——BB———HBBBIHBWSilMIMhMBBBMBB—— Napi újdonságok. — Ő Felsége az insbrucki helytartósági elnökségnek a m. hó 22-én tűzvész által károsult deltiroli fondos lakosok közti kiosztás végett 2000 frtot küldetni méltóztatott. Azon kedves hírrel szolgálhatunk olvasóinknak, hogy az országgyűlési helyiségekre vonatkozó legfelsőbb elhatározás tegnap már leérkezett. Ő cs. kir. Apostoli Felsége tudniillik múlt aug. hó 29-től kelt legfelsőbb elhatározásával, királyi főtárnokmester ur ő excellentiájának — főkanczellár ur ő excellentiája részéről is pártolt —indítványához képest, a magyar országgyűlés alsóházának tanácskozásaira egy ideiglenes országház építését a Pest város tulajdonához tartozó úgynevezett Sándor-Csaszárnya-féle telken, a b 1 építész tervezete szerint, 150.000 ftnyi összes költségen belül, valamint a magyar nemzeti múzeum dísztermének a főrendek háza számára leendő átalakítását 4393 ftnyi összes költségen belül, legkegyelmesebben jóváhagyni, egyszersmind pedig megengedni méltóztatott, miszerint ezen építkezés és átalakítás czéljából, főtárnokmester ur ő nagyméltósága kezéhez a budai várpalota alapjából 50.000 ftnyi előleg utalványoztassák. Egyébiránt ezen építkezések házilag lesznek kezelendők ; a műszaki vezetéssel a b 1 építész megfelelő díjazás mellett, a felügyelettel pedig az országos építészeti igazgatóság egy tisztviselője s az építkezés igazgatásával egy korrmányszéki kiküldött részen megbízandó. — Az el nem fogadott 3 további terv készítőinek bizonyos összegű jutalmak engedélyeztettek, Pest város pedig a kaszárnya átengedése által esetleg reá háramló beszállásolási terhekre nézve az országos alapból kármentesítendő részen. A fent említett 50.000 forintnyi előlegnek utalványozására, mint halljuk, a pénzügyminiszérium már mégis lett keresve, hogy ennek folytán az építkezés azonnal megkezdethetvén, a kitűzött háromhavi határidő alatt tökéletesen be is fejeztethessék. Az építési költségek egész összege a jóváhagyott építési tervet kiegészítő részletes költségvetés elkészítése és szabályszerű átvizsgálása után fog utalványoztam. — Kir. főtárnokmester ur ő excja visszaérkezte után Kunszt József kalocsai érsek ő excja hosszabb látogatást tett nála. — A m. kir. helytartótanács aug. 29-ki rendkívüli ülésében tette le az újonnan kinevezett első elnöki helyettes ifj. Bartal György ur , maga a hivatali esküt elnöklő kir. tárnokmester úr ő excja kezeibe. — Liszt tegnapelőtt reggel a pesti szr. imaházat látogatta meg s az ottani orgonán játszott, melyről a P. B. szerint— mint a jelenkor egyik legtökéletebb orgonájáról nagy dicsérettel nyilatkozott. — A Liszt-féle hangverseny a reboutban brutto 5592 fiút jövedelmezett a tiszta bevétel 5080 ft / kr. — A G. C. irja : Azon, bécsi lapokban elterjedt hir, hogy a birodalom különböző országaiból a rendőr-igazgatók Bécsbe tanácskozásra hivattak volna, mint biztosan mondatjuk, teljesen alaptalan. Reitter Ferencz állami főmérnök ismeretes tervei a pesti Duna-Csatorna építése iránt, mától fogva a pesti redoute éttermében közszemlére vannak kiállítva, és pedig naponta délutáni 3 órától esti 6 óráig, nem mulaszthatjuk el a tisztelt közönségnek ezen — fővárosunk szellemi s anyagi érdekeit oly közelről érintő jeles tervezetek megszemlélését ajánlani. 41.A Pozsonban gyülésező magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének egyes szakosztályai aug. hó 29-kén elnöküket s titkáraikat megválaszták, a következő eredménynyel: 1. Gyógyász-sebészi osztály: Elnök: dr. Kovács S. Endre Pestről, titkár: dr. Láng Gusztáv Pestről és dr. Zamár Vilmos Pozsonból. — 2. Államgyógytudományi osztály: Elnök dr. Bene F., titkárok: dr. Gross Lajos N.Váradról és dr. Oláh Gyula. — 3. Állatnövénytani osztály: Elnök Xantus János, dr. Török J. és dr. Frivaldszky Imre; titoknokok: Encz Victor és Szóntagh Miklós. 4. Föld-ásványtani osztály : Elnök : Hernes H., Hauer F., Föttére F.; titkárok : Stelzner Ferd. és Láng S. — 5. Régészeti osztály: Elnök: Rómer Fs., báró Mednyánszky és Heiller K. Titkárok: Kubinyi F. és Frankl tr. 6. Gazdászati osztály: Elnök: gr. Pálffy Istv.; titkár: Földes Gyula. p. A magyar királyi tudomány-egyetemen az 1864—65 tanév folytában a római jogból 45, a politikai tudományokból 30 szigorlat tartatott, és összesen — mint értesülünk — 20 jogász nyerte el a jogtudori babért. Ezúttal megemlítendőver, tartjuk, hogy az utolsó időben promoveáltak között két közjogi- és váltóügyvéd van, u. m.: Schneider Károly és Kormos Béla. Az előbbi f. évi júli 22-én, az utóbbi pedig 24-kén tartván nyilvános vitatkozását. Ebből kitűnik, hogy a jogtudomány alapos nüvelőinek száma napjainkban örvendetes módon szaporodik. Biztos kútfőből értesülünk, hogy a lőcsei ág. hiv. ev. államgymnásiumban a tanítás jövő 186-dik tanévre September hó 4 k én kezdődik, s hogy az ottani 12 egyénből álló tanártestület még egy tanárral fog szaporittatni, kinek főszakmája a magyar nyelv és irodalom leend. — A „Pesti Unió“ dalárdának f. hó 9 én a Ttzköry-féle sörcsarnokban tartandó 26 ik dal*estélyére jegyeket egy személyre 50 krért Kugler A. műkereske- désében a négyszögben, Höffler A. fűszerkereskedésé túlfelől az ekközben létesült viszonyokat lelkiismeretesen számba veszi. Ily értelemben tekinti a kormány az 1791-ki törvényeket, a leopoldi diplomát, mely a pragmatica sanctióval egyesítve, az erdélyi legitimitási jog alapját képezi, valamint az Ő Felsége által proclamált nemzetiségek egyenjogúsítását mint az országgyűlés alapzatait. Továbbá ezen értelemben fognak minden intézkedések megtétetni, melyek a választásra vonatkoznak. Consusul a törvénynek megfelelő 8 ft fejadó a pótlékok nélkül elfogadtatik. A kormány ezen censust anynyival inkább jogosítottnak találja, mivel az a legalsóbb nemcsak a monarchiában, hanem egész Európában. Igazságügy és igazgatás Erdélyben megmarad úgy, amint van ; azonban az eddigi administrátorok helyebe az 1861 -iki főispánok lépnek. A kormányszék is megtartja mostani szervezetét s jelenlegi tagjait; azonban, hogy az országra nézve sürgetőleg szükségesekké vált számtalan reform-munkákat siettessék, az 1861-iki ország-kormányzat tagjai is meghivatnak a guberniumba. S ezzel Erdély kath. püspöke, most kir. tanácsos főt. Fogarassy ur, ismét visszahelyeztetik régi jogaiba. Az országgyűlés helye Kolozsvár lesz, hova Crenneville gr. ő excla a guberniumot egybehiva. Mint továbbá értesülünk, az unió kérdése azon legelső ügyekhez fog számíttatni, melyekkel a magyar országgyűlésnek foglalkoznia kell.* A „G. Corres p.“ esti kiadásában a következő nyilatkozatot olvassuk: „Egy mai reggeli lap szerint porosz közlések érkeztek volna ide (Bécsbe), melyek a gasteini egyezmény keresztülvitelét kérdésbe teszik. Ezen közlés tökéletesen alaptalan.“ Az első austriai ki- és beviteli társulat. Előttünk fekszenek a csimben foglalt társulatnak alapszabályai és az alapító bizottmány elnökének Auspitzer Sámsonnak arra vonatkozó brochureje. Nem célunk ezeket szoros kritikának vetni alá, de nem mellőzhetjük e társulat figyelembevételét, mint oly nemzetgazdasági jelenséget, mely hazánkat is habár csak közvetve érdekli. A társulat czéljául: az austriai termények és iparczikkek elítélésének közvetítését és idegen piaczokon való előmozdítását, valamint idegen terményeknek be