Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-01 / 200. szám

300. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bécsi-utca» (a várban) 184. a«. Fiók-kiadó-hivatal Festen­­i g 8­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcsa, a pa. kir. postahivatal melletti aarokban). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­zőinktől fogadtatnak el.______________________ Hagátiahüntetések : egyhasábos petit­­or egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. n. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő árak : Majna­ Frankfurtban és Ham­­burg-Alténában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Tiirk­­heim Jakab ; Lipcsében Engler B., Zu­gen és Jari urak. Buda-Pest, Péntek, September 1.1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshoz hordva. Egész évre ..... 80 firt Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre......................... 10 , Félévre . . . 1 • k­r , Negyedévre.................. , Negyedévre .... 4 a SO . Előfizetési árak: Vidéken Helyben September hóra . . . 1 ft 70 kr. 1 fit 60 kr. Sept. dec. havakra . . 6 „ 70 „ 6 „ 10 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával, saját fiának,Eudo­l­f Korona­­herczeg Urnak, a Neki adatott hesseni nagyherczegi Lajos-rend nagykeresztjének elfogadására s viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 20-ról kelt legfelsőbb határozatával, gróf B­á­n­f­fy Bélát Krasz­­namegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 26-ról kelt legfelsőbb határozatával, báró Bánhidy Albertet Csanádmegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Szepesmegye főispáni helytartója az e megyénél üresedésbe jött irnoki állomásra K­r­u­s­s Mihály 2-ad osztályú megyei Írnokot, ennek helyébe pedig Mráz Béla 3-ad osztályú megyei írnokot s az ekkér megürült 3-ad osztályú megyei irnoki állomásra Értei Sámuel megyei dirnokot nevezte ki. Nógrád megye királyi biztosa a V­i­t­h­a­­­m Sándor megyei írnok lemondása folytán megürült megyei rend­szeresített irnoki állomásra eddigi ideiglenes megyei írnokot Hamar Sándort léptette elő, ennek helyébe pedig Horváthy Albert tiszteletbeli esküdtet me­gyei ideiglenes írnokká nevezte ki. VIII. Kimutatás. Az ínséggel küzdő máramarosi lakosok felsegélé­­sére­l. 1865. évi aug. 1-től ugyanazon hó 2o-káig kö­vetkező könyöradományok folytak be az aláiirt megyei inségügyi bizottmányhoz : Fehérmegyéből ......................... 13 ft 33 kr. Pest megyéből......................... 53 „ 21 „ Szathmár megyéböl................. 10 „ —— „ iyp . a iMlgs gr. Korgách, Esztergomul­egye főis­páni helytartójának áldomása. *) (Aug. 26. A primási diszebéd alkalmával.) Előre bocsánatot kérek, ha anyatemplomunk fel­szentelésének évforduló örömünnepén, szivem ömlede­­zései közt ajkaim talán túláradoznának, mert a magyar e basilikáról csak megindult kebellel szólhat. Már maga a hely, hol e baslika áll, szent minden magyar honfi előtt, nem csak most és azért, mert: „Sanctus hic est locus, in quo orat sacerdos,“ hanem szent volt e hely nemzetünk alakulásának első peresétől, szent, mert innét sugárzott hazánkra először a kereszténység ragyogó fénye; itt született honunk alapítója Szt. István első királyunk, itt koronáztatott, itt ajánlá fel koronáját, or­szágát, nemzetét Isten anyjának, itt kérte mennyei párt­fogását, mely nyolca századok viharai közt oly csoda­­szerüleg őrködött fölöttünk, hogy valóban mondhatjuk: „Misericordia Dei, quod non simus consumit.“ Az egész nemzet és vallásának, polgárisodásának, szabadságának, felvirágzásának, minden szerencséjé­nek, nemzeti dicsőségének s létének első szálai itt nyug­szanak e kősziklán, s azért az e sziklára épített basilikát a magyar honfi k­ém Esztergom imaházának, hanem az ország, a nemzet anyafőtemplomának nevezi és tiszteli. .Szent tisztelete fönnmarad a nemzetnél örökké, mert újjászületésének, nemzeti újjáalakulásának első perezét e hasi Iika felszenteltetésének ünnepétől számítja. E basilikán lebegni látjuk Istennek hazánk fölötti csodaszert! különös gondviselését; ugyanis midőn ha­zánkat, alkotmányunkat, ősi szent emlékeinket a kitört vihar sarkaiban megrázkódtatá, midőn ősi intézményein­­ket romba dűlni láttuk, akkor régi romok közül emel­kedtek e nagyszerű basilikának izmos falai. Midőn a vihar lecsendesedett, e basilika készen állott, felszentelésére megkondult a harang, a király hű nemzetétől környezve megjelent, a felszentelt új oltár zsámolyánál áldást kérni; az áldás nyomban követte a könyörgést, egy derült szebb jövő reményének égi szik­rája átezikázott a király és nemzet keblén. A nemzet látván királya körül az ország prímását, hazánk főpapjait, főnemeseit, ősi családok ivadékait ré­gi díszben és fényben összegyűlve, könnyebben lélek­­zett, és mintegy felüdült ama hitben és meggyőződés­ben , hogy a nemzetek sorsát intéző Istennek hatalmas karja m­­egrázkódh­atá ugyan e nemzetet, de nem hogy fílszeroskadjon, hanem hogy átalakulva uj erőben éljen. H ősi intézményeink porba döntettek ugyan, de nem hogy örökre eltemettessenek, hanem, hogy irántuk a ré­gi kegyelet feléledjen azon honfiak keblében, kik ezen intézményeket talán már-már avas obscuritásoknak ne­vezték. A király látván hű nemzetét, nemes daliás maga­tartását, dynasticu­s érzetből eredt lelkesedését, a királyi felség és őseiktől öröklött hagyományokhoz i­dő ragasz­kodását, meggyőződött, hogy trónjának és birodalmá­nak erösbitésére és biztosítására e nemzetnek nem kar­ját, hanem szivét kell meghódítani. •­ A „P. H.“ után. Többen az államférfiak közül látván, hogy a bal­sors csapásai alatt e nemzet csak számban, de erőben meg nem fogyott, látván különféle nemzetiségeknek s felekezeteknek a haza és ősi intézményei iránti szere­­tetbeni testvéries szoros összetartását, meggyőződhet­tek, hogy nyolcz századon át egy testté forrt ily nemze­tet szétdarabolni — legalább is — csak hálátlan munka, azt fel- vagy beolvasztani hasztalan törekvés. A felszentelési ünnepély végeztével az áldás meg nem szűnt a hazára áradozni, ugyanis egy évre reá, ép­pen a felszentelés ünnepének évfordulatán, e vár fokáról ágyudörgések hirdeték felséges Urunk s Királyunk el­ső fimagzatának, sz. István koronája új örökösének, a nemzet jövő szép reményének dicső születését. Az áldás továbbá nem szűnt meg; a nemzet remé­nye nőtt, mert a felség keblében az égi szikra mindig jobban lángolt. Bekövetkezett nemsokára az idő, midőn a fejedelem határozott akaratát nyilvánítá, miszerint minden népeit alkotmánynyal boldogítani, és e nemzet­nek alkotmányát, tekintettel a változott viszonyok mel­­lőzhetlen követelményeire, a történeti alapon visszaál­lítani akarja. A fejedelmi ígéret és a nemzet reménye teljesülé­sének küszöbén most, visszatekintve az eseményeknek e szent helyeni végzetszerű találkozására, szemeinket a basilicára emelve, felkiáltunk az apocalipsis mai ün­nepélyre rendelt szavaival: „hajlék szózatot a királyi szókból mondani, ime az Isten hajléka az emberekkel, eltöröl az Isten minden könyhullatást szemeikről, és a halál többé nem lészen, és mondá, ki a királyi székben ül vala : ime mindeneket megújítok, ird meg, mert ez igék igazak.“ — Így itt áll az Isten hajléka a nemzet számára, melyben a könyek le fognak töröltetni. — Itt áll a basilika, hogy a nemzet újjászületésének nagy napját ünnepelhesse ott, hol a polgárisodás csillaga elő­ször tűnt fel e hazára. — Hogy nemzeti átalakulása szentesittessék ott, hol európailag elismert állammá ala­kult nyolcz századok előtt. H°gy felséges Urunk s Királyunk, ki e nemzet jövőjét a közszabadság alapján ismét ezer évekre biz­­tositandja, — ki Sz. István koronájának örökösei közt első leend, kit nem csak a kiváltságos nemesi osztály, hanem a politicus jogok kiterjesztése által szabaddá tett — egész nemzet fog megkoronázni, koronáztathassák meg ott, hol első királyunk sz. István koronáztatott. Főmagasságu bibornok­­ Nagy tiszteletben tartja a nemzet prímásainak hálás emlékét, de midőn a basi­­likára tekint, akkor megindult kebellel, hálakönyek közt említi Rudnay,Kopácsy,Scitovszky nagy prímásai­nak halhatatlan nevét. Eminentiádnak jutott a szeren­cse, e basilikát bevégezhetni. Eminentiádnak köszönjük e basilika felszenteltetésének — hazánkra igen nagy horderejű — ünnepélyét, mely a nemzet jobb jövője tör­ténetének első lapját képezi. Hálával elismerjük, hogy sok óhajtásunk már tel­jesült eminentiád közbenjárása s hathatós pártfogása által; kérjük eminentiádat, legyen közbenjárónk, hogy ama forró óhajunk is teljesüljön, miszerint fels. Urunk s Királyunk koronáztatása — ha csak lehetséges — itt, nemzeti múlt emlékeink eme sz. helyén, hazánk eme legnagyobbszerű­, legtágasabb templomában történjék meg. Lehetetlen, hogy e forró óhajtásunk ne talál­kozzék az egész nemzet óhajaival. Leírhatatlan volt a lelkesedés, melylyel a nemzet felséges Urunknak ama legkegyelmesebb nyilatkozatát hálásan fogadá, miszerint megkoronáztatni kíván ; képzelhetni, mily lelkesedést idézne elő oly legkegyelmesebb nyilat­kozata felséges Urunk s Királyunknak, hogy ott akar koronáztatni, hol Sz. István király koronáztatott. Ily legkegyelmesebb nyilatkozatban, ily legkegyelmesebb elhatározásban már előre föllelné a nemzet alkotmányá­nak ama biztosítását, mely neki a koronázási eskü által nyuj­tazik. S engedje meg eminentiád, hogy ez ünnepélyes pillanatban, ez ünnepélyes reményben eminentiád hosz­­szu boldog jólétéért emeljem e poharat! Csanádmegyéböl..................... 45 ft — kr Szatmármegyéböl..................... 137 „ 59 „ A máramarosi kir. kincstári hiva­talnokok s munkásoktól ................. 85 „ 43 „ Fehérmegyéből ..................... — ,92 „ Összesen : 345 ft 48 kr. Ehhez adva az előbbi két kimu­tatás szerint bevett könyöradományt . 21,550 „ 9), „ teszen az eddigi adakozás . . 21,895 , 57% „ melyért a nagylelkű adakozóknak a szenvedő embe­riség nevében hálás köszönetét nyilvánítja Máramaros-Szigeten, aug. 28. 1865. a megyei központi inségügyi bizottmány. NEMHIVATALOS RÉSZ. Az udv. kanczellár köriratáról a lapok közöl első a „P. Lloyd“ nyilatkozik , azt első­rangú politikai manifestatiónak nyilvánítja, s többek közt így szól: „Az üdv. kanczellár kifejti, mily elvek vezették őt hivatala elvállalásánál, mondja, miszerint a nemzet­nek támogatására számít, mely békülékeny hangulatát oly kétségtelen módon tanúsította. Mi hiszszük is, hogy az udv. kanczellár nem fog várakozásá­ban megcsalódni. A nemzet valóban őszinte bi­zalmat helyez a kormány czélzataiba, öntudattal bir a jelen korszak jelentőségéről s nem fogja azon férfiakat besavouírozni, kik az országgyűlés létrejövésére azon czélból hatnak közre, hogy az Magyarország jogait egész terjedelmükben megőrizze. „Magyarországról nem mondhatni, miszerint a legutóbbi múltnak tapasztalatai számára elvesztek. ” A jelen kisérő iratnak összehasonlítása báró Vayéval 1861-ből nagyon szembeszökőn mutatja azon fordula­tot, melyen a közvélemény keresztülment. Ez úgy be­szélt, mint egy minister, ki a felvonuló harczokat előre érzi s ki ismeri szükségét, a közvélemény dagadozó hullámait lecsillapítani, hogy az egész veszélybe ne dől­jön. Az akkori kisérő irat előre hirdeté a harczokat, me­lyek a kanczellárra vártak. Ma másként van. Az 1861 -ki országgyűlés felirata a kiegyenlítés politikájának biztos alapot adott. Az ország bizalma a korona kezdeménye­zése iránt még előbb nyilatkozott, mielőtt még a rend­szerváltozás beállt. Azon férfiaknak, kik a kiegyenlí­tési politika felavatása végett a korona tanácsába hi­vattak , nem kellett előbb bizalmat kelteni, hanem feladatuk csak abból állt, azt maguk számára megtar­tani. Innen van, hogy a mostani üdv. kanczellár biztos­­­angot vehetett föl. Oly határozottsággal, milyenre ha­sonló esetben csak ritkán képes egy államférfiu, álla­pítható meg politikájának programmját. „Abban azonban hasonlít egymáshoz a két kisérő irat, az 1861-kis a mostani, hogy azokat alkotmányos és szabadelvű hang lengi át; hogy mutatják, miszerint a magyar kormányférfiak öntudattal bírnak az ország irányábani felelősségükről. Valamint K. Vay manifesta­­tiói tanúságot tettek hazafias érzületéről, akként bi­zonyságot tesz a főispánokhoz intézett jelen körirat azon mély komolyságról, melylyel Majláth úr a maga nagy feladatát felfogta, s miként politikai törekvéseiben őt is a honszeretet vezérli. „Mindez elégséges a kísérő iratnak barátságos fogadtatást biztosítani. Közzététele mutatja, miszerint az országgyűlési előkészületek befejeztettek, s napon­ként további lépéseknek nézhetünk eléjök.“ A „Debatte“ következő czikket hoz: „Ha helyesek azon adatok, melyek itteni, külön­ben értesült körökben keringnek, úgy a kormány Cselekvési-programmját Erdélyre vo­natkozólag végleg megállapította. Annak módozataira nézve közléseket nyerünk, melyek ugyan nem igénylik a hitelességet, de legalább nagyon való­színűen hangzanak. Leglényegesb részletek ezek : Egy erdélyi országgyűlés legközelebb egybehivatik. Egybe­­jövetelének napja még nincs meghatározva. Ezen ország­gyűlés k­i­z­á­r­ó­l­a­g az úgynevezett erdélyi u­nió-törvény­nyel fog foglalkozni.Tehát csak ad hoc országgyűlés. Mint gyanítják, ismét vissza fognak térni azon gondolatra, melyet már korábbi magyar s erdélyi országgyűlések ki­jelentettek, s mely szerint országgyűlési bizottmány fog alakíttatni a Magyar é­s Erdélyország közti netaláni tör­vényhozási unió modalitásai s határainak pontos meg­állapítására. Erdély autonómiája követelményeinek a közigazgatás szintúgy, mint a tartományi ügyekben va­ló törvényhozásban teljesen szabad tér engedtetik, va­lamint másrészt a kormány is tökéletes rendelkezési sza­badságot tart fen magának az egyezkedési eredmények irányában. Azon nagy fontossághoz mérve, mely az állam­jogi kérdésekben rejlik, a kormány minden mesterkélt módokat perborrestál, melyek a czélzott eredmény va­lóságát megszakítják. E czélból, noha Erdély ősi alkot­mányos jogaihoz fog csatlakozni, hogy az országgyű­lés legitim jellemét kétségenkivülivé tegye, azonban Mai^——BB———HBBBIHBWSilMIMhMBBBMBB—— Napi újdonságok. — Ő Felsége az insbrucki helytartósági elnök­ségnek a m. hó 22-én tűzvész által károsult deltiroli fon­­dos lakosok közti kiosztás végett 2000 frtot küldetni méltóztatott.­­ Azon kedves hírrel szolgálhatunk olvasóink­nak, hogy az országgyűlési helyiségekre vonatkozó legfelsőbb elhatározás tegnap már leérkezett. Ő cs. kir. Apostoli Felsége tudniillik múlt aug. hó 29-től kelt legfelsőbb elhatározásával, királyi főtárnok­­mester ur ő excellentiájának — főkanczellár ur ő excellentiája részéről is pártolt —indítványához ké­pest, a magyar országgyűlés alsó­házá­nak tanácskozásaira egy ideiglenes országház építé­sét a Pest város tulajdonához tartozó úgynevezett Sándor-Csaszárnya-féle telken, a b 1 építész tervezete szerint, 150.000 ftnyi összes költségen belül, valamint a magyar nemzeti múzeum dísztermének a főren­dek háza számára leendő átalakítását 4393 ftnyi összes költségen belül, legkegyelmesebben jóváhagyni, egyszersmind pedig megengedni méltóztatott, miszerint ezen építkezés és átalakítás czéljából, főtárnokmester ur ő nagyméltósága kezéhez a budai várpalota alap­jából 50.000 ftnyi előleg utalványoztassák.­­ Egyéb­iránt ezen építkezések házilag lesznek kezelendők ; a műszaki vezetéssel a b 1 építész megfelelő dí­jazás mellett, a felügyelettel pedig az országos épí­tészeti igazgatóság egy tisztviselője s az építkezés igazgatásával egy korrmányszéki kiküldött részen meg­bízandó. — Az el nem fogadott 3 további terv készí­tőinek bizonyos összegű jutalmak engedélyeztettek, Pest város pedig a kaszárnya átengedése által eset­leg reá háramló beszállásolási terhekre nézve az országos alapból kármentesítendő részen.­­ A fent említett 50.000 forintnyi előlegnek utalvá­nyozására, mint halljuk, a pénzügyminiszérium már mégis lett keresve, hogy ennek folytán az építkezés azonnal megkezdethetvén, a kitűzött háromhavi ha­táridő alatt tökéletesen be is fejeztethessék. Az építési költségek egész összege a jóváhagyott építési tervet kiegészítő részletes költségvetés elkészítése és szabály­szerű átvizsgálása után fog­ utalványoztam­. — Kir. fő­tárnokmester ur ő excja visszaérkezte után K­u­n­s­z­t József kalocsai érsek ő excja hosszabb látogatást tett nála. — A m. kir. helytartótanács aug. 29-ki rendkívüli ülésében tette le az újonnan kinevezett első elnöki he­lyettes ifj. B­a­r­t­a­l György ur , maga a hivatali es­küt elnöklő kir. tárnokmester úr ő excja kezeibe. — Liszt tegnapelőtt reggel a pesti szr. imaházat látogatta meg s az ottani orgonán játszott, melyről a P. B. szerint— mint a jelenkor egyik legtökéletebb orgonájáról nagy dicsérettel nyilatkozott. — A Liszt-féle hangverseny a reboutban brutto 5592 fiút jövedelmezett a tiszta bevétel 5080 ft / kr. — A G. C. irja : Azon, bécsi lapokban elterjedt hir, hogy a birodalom különböző országaiból a rend­őr-igazgatók Bécsbe tanácskozásra hivattak vol­na, mint biztosan mondatjuk, teljesen alaptalan. Reitter Ferencz állami főmérnök ismeretes ter­vei a pesti Duna-Csatorna építése iránt, mától fogva a pesti redoute éttermében közszemlére vannak kiállítva, és pedig naponta délutáni 3 órától esti 6 óráig, nem mulaszthatjuk el a tisztelt közönségnek ezen — főváro­sunk szellemi s anyagi érdekeit oly közelről érintő je­les tervezetek megszemlélését ajánlani. 41.A Pozsonban gyülésező magyar orvo­sok és természetvizsgálók vándorgyűlésének egyes szakosztályai aug. hó 29-kén elnöküket s titkáraikat megválaszták, a következő eredménynyel: 1. Gyó­gyász-sebészi osztály: Elnök: dr. Kovács S. Endre Pestről, titkár: dr. L­á­n­g Gusztáv Pestről és dr. Z­­­a­m­á­r Vilmos Pozsonból. — 2. Államgyógy­­tudományi osztály: Elnök dr. B­e­n­e F., titkárok: dr. G­r­o­s­s Lajos N.­Váradról és dr. Oláh Gyula. — 3. Állatnövénytani osztály: Elnök X­a­n­t­u­s János, dr. T­ö­r­ö­k J. és dr. F­r­i­v­a­l­d­s­z­k­y Imre; titoknokok: Encz Victor és Szón­tag­h Miklós. 4. Föld-ásvány­tani osztály : Elnök : Hernes H., Hauer F., F­öt­té­r­­­e F.; titkárok : Stelzner Ferd. és Láng S. — 5. Régészeti osztály: Elnök: Ró­mer Fs., báró Mednyánszky és Heiller K. Titkárok: K­u­b­i­­n­y­i F. és Frankl tr. 6. Gazdászati osztály: Elnök: gr. P­á­lf­f­y Istv.; titkár: Földes Gyula. p. A magyar királyi tudomány-egyetemen az 1864—65 tanév folytában a római jogból 45, a politikai tudományokból 30 szigorlat tarta­tott, és összesen — mint értesülünk — 20 jogász nyerte el a jogtudori babért. Ezúttal megemlítendőver, tartjuk, hogy az utolsó időben promoveáltak között két közjogi- és váltóügy­véd van, u. m.: Schneider Károly és Kormos Béla. Az előbbi f. évi júli 22-én, az utóbbi pedig 24-kén tartván nyilvános vitatkozását. Ebből kitűnik, hogy a jogtudomány alapos n­üvelőinek száma napjainkban örvendetes módon szaporodik.­­ Biztos kútfőből értesülünk, hogy a lőcsei ág. hiv. ev. államgymnásiumban a tanítás jövő 186-dik tanévre September hó 4 k én kezdődik, s hogy az ottani 12 egyénből álló tanártestület még egy tanárral fog szaporittatni, kinek főszakmája a magyar nyelv és iro­dalom leend. — A „Pesti Unió“ dalárdának f. hó 9 én a Ttzköry-féle sörcsarnokban tartandó 26 ik dal*estélyére jegyeket egy személyre 50 krért Kugler A. műkereske-­ désében a négyszögben, Höffler A. fűszerkereskedésé­ túlfelől az ekközben létesült viszonyokat lelkiismere­tesen számba veszi. Ily értelemben tekinti a kormány az 1791-ki tör­vényeket, a leopoldi diplomát, mely a pragmatica sanctióval egyesítve, az erdélyi legitimitási jog alap­­ját képezi, valamint az Ő Felsége által proclamált nemzetiségek egyenjogúsítását mint az országgyűlés alapzatait. Továbbá ezen értelemben fognak minden intéz­kedések megtétetni, melyek a választásra vonatkoznak. Consusul a törvénynek megfelelő 8 ft fejadó a pótlé­kok nélkül elfogadtatik. A kormány ezen censust any­­nyival inkább jogosítottnak találja, mivel az a legal­sóbb nemcsak a monarchiában, hanem egész Euró­pában. Igazságügy és igazgatás Erdélyben megmarad úgy, a­mint van ; azonban az eddigi administrátorok helyeb­e az 1861 -iki főispánok lépnek. A kormányszék is megtartja mostani szervezetét s jelenlegi tagjait; azonban, hogy az országra nézve sür­­getőleg szükségesekké vált számtalan reform-munká­kat siettessék, az 1861-iki ország-kormányzat tag­jai is meghivatnak a guberniumba. S ezzel Erdély kath. püs­pöke, most kir. tanácsos főt. Fogarassy ur, ismét visszahelyezt­etik régi jogaiba. Az országgyűlés helye Koloz­s­vár lesz, hova Crenneville gr. ő excla a guberniumot egybehiva. Mint továbbá értesülünk, az unió kérdése azon legelső ügyekhez fog számíttatni, melyekkel a magyar országgyűlésnek foglalkoznia kell.* A „G. Corres p.“ esti kiadásában a következő nyilatkozatot olvassuk: „Egy mai reggeli lap szerint porosz közlések érkeztek volna ide (Bécsbe), melyek a gasteini egyez­mény keresztülvitelét kérdésbe teszik. Ezen közlés tökéletesen alaptalan.“ Az első austriai ki- és beviteli társulat. Előttünk fekszenek a csimben foglalt társulatnak alapszabályai és az alapító bizottmány elnökének Auspitzer Sámsonnak arra vonatkozó brochureje. Nem c­élunk ezeket szoros kritikának vetni alá, de nem mellőzhetjük e társulat figyelembevételét, mint oly nemzetgazdasági jelenséget, mely hazánkat is ha­bár csak közvetve érdekli. A társulat czéljául: az austriai termények és ipar­­czikkek elítélésének közvetítését és idegen piaczokon való előmozdítását, valamint idegen terményeknek be­

Next