Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-01 / 225. szám

225. Buda-Pest. Ötödik évi folyam.­­ Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Festes 9­y 8­r­­ Pál papír keres­kedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­tdinktől fogadtatnak el.___________ ____________■ ■ . ■_______ SÜRGÖNY. SvBag&u­f hirdetéselK: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majna! Frankfurtban és Ham­­burg-Altenában Itaaiensteln és Vogler | Hamburgban l­ urk.­helm Jahab­­ Lipcsében Bugler Sz., Hígen és Fort urak. Vasárnap, October l. 1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hárhoa hordva. Egész évre........................30 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ...... 10 ( Félévre — . Negyedévre ..... I . Negyedévre . . . . 4 „ 30 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny" napi­lapra. A „Sürgöny" f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó­ hivatalnál Budán­, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek, vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Negyedévre........................................5 fte kr. Egy hóra..............................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre...................................4 „ 50 „ Egy hóra........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó­ hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelmi s népgazdászati ministerium S­z­e­n­d­e­y János postaigazgatósági fogalmazót Kas­sán, ugyanott postahivatali kezelővé nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztetett: A mezőhegyesi katonai ménes parancsnokságával ideiglenesen megbizva lévő szalabéri Horváth János, az 1. sz. gr. Grünne dzsidás-ezred alezredese, egyidejűleg a katonai ménes-szakba helyeztetvén át, — a nevezett katonai ménes valóságos parancsnokává. Nyugdijaztattak: Bebich Zachariás őrnagy, a H. sz. lovag Jupiner tüzérezredtől, alezredesi ranggal ad hono­­res, és Obterkius Alajos I. osztályú százados, a 7. sz. broodi határőr-gyalogezredtől, őrnagyi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „D­e b a 11 e“-nak egyik levelezője e követke­ző közlést hozza : „Mint hallatszik, a kormány az al­kotmányos interregnum alatt hivatalos kimutatásokat szándékozik az államháztartásról közzétenni, s ezen közzététel már a közelebbi napokban veendné kezde­tét. A legelőször megjelenendő kimutatás, mint hall­juk, előadandja, miszerint a kormány a 27 millióval le­­jebbszállított 1865-ki budgettel, bárha az csak két hó­val a számadási év kezdete után állapíttathatott meg, nem esik beérni fogja, hanem valószínűleg még fölös­leget fog felmutatni.“ A pestvárosi képviselők értekezlete. A tegnap délután Rottenbiller Lipót pest­városi főpolgármester úr elnöklete alatt az 1861-diki városi képviselőkkel tartott értekezletre 248 képviselő volt meghíva, kiknek legnagyobb része meg is jelen­vén , a terem zsúfolásig megtelt. Főpolgármester úr a terembe belépvén, szűnni nem akaró éljenekkel fogad­tatott,­­ az értekezlet czélját röviden előadván, ab­ban történt megállapodás, hogy a követválasztási te­endők ügyében, név szerint a választó­kerületek meg­állapítása és a központi választó­bizottság kiküldetése végett f. évi oct. hó 3-án d. e. 9 órakor a városi tanács­teremben közgyűlés tartassák. A közgyűlés tárgyaira nézve az értekezlet megállapodása körülbelül ezekbe fog­lalható össze: Minthogy a választó­kerületek beosztásá­ra jelenleg alapul szolgálható hiteles népösszeírás nem létezik, legc­élszerűbbnek találtatott, hogy a város 5 választó­­­kerülete az illető város­részek szerint állapít­tassák meg oly módon, hogy a lipótvárosi s ferenczvárosi két legkisebb választó­kerülethez a kültelkek csatoltas­­sanak, és­pedig­ azoknak a Kerepesi-út jobb oldalán lévő része a Ferenczvároshoz, a baloldali része pedig a lipót­városi választó­kerülethez. A központi választmányban minden választó­kerületnek képviselve kelletvén len­nie, hogy az illető tagokat lehetőleg közmegegyezéssel lehessen megválasztani, minden városrészbeli képvi­selők felhívattak, maguk között a kebelükből meg­hívandó központi bizottmányi tagok iránt ele­ve értekezni, mely értekezés már a legközelebbi napokban megtartatik. A belvárosi képviselőket e­­zer­ből Havas Ignácz úr hívja össze, a lipótvárosiakat Németi János, a terézvárosiakat Balassa István, a józsefvárosiakat G­s­c­h­w­i­n­d­t Mihály, a ferenczvárosiakat pedig M­o­r­ó­c­z István és Pe­­trini Tamás. — Az 1861-ben a nagy­közönség által megválasztott s még jelenleg is hivatalban álló tisztviselők a közgyűlés tagjaiként meg fognak hivat­ni. Főpolgármester úr az értekezlet megállapodásainak foganatosítására szükséges intézkedéseket legott meg­­téve. A pártok az Egyesült­ államokban. A pártok az Egyesült­ államokban nagy buzga­lommal készülnek a bekövetkező őszi választásokra s zilált erőfeszítéseik által inkább bomladozása, mint ösz­­szefüggése mellett az eddigi nagy politikai szerveze­teknek tesznek tanúságot. Azok mindegyikének keb­lében határozatlanság és h­acs létezik; a régi jelsza­vak elveszték jelentőségüket s a különböző elemek, az eddigi összeköttetésekből kibontakozva, új várrokon­­ságokat keresnek. A pártok ezen bomladozási s újra­­alakulási folyamatát a „Köln. Zig“ egy czikke követ­kezőleg adja elő: „Mindenekelőtt az eddigi demokraták igyekez­­nek magukat, a helyiség vagy különbeni állami kü­lönbségek szerint, a népnek ajánlani, s a háború által el­vesztett tért visszanyerni. De a „csalhatlan siker“ bizto­sítására általuk választott eszközök annyira eltérnek egymástól, hogy a párt a maga eredeti egységét töké­letesen elvesztette. Maine és New­ Yorban a demokra­ták a háború eredményeit elfogadták s oly szabadelvű programmot állítottak föl, hogy azt minden mérsékelt re­publikánus bízvást aláírhatja. Ohióban szónokolnak a gyalázatos háború ellen s az egyes államok souveraini­­tására támaszkodnak a szövetségi hatalom ellen, míg Pennsylvania és Új-Jersey a régi jó időt, midőn a rab­szolgatartók az ország sorsát intézők, ismét visszaóhajt­ják s a legreactionáriusabb rendszabályokat pártolják. „Ha ezen utóbbi felfogás minden államban elfo­gadtatott volna, úgy az egész őszi választás kevés je­lentőséggel birondott s a demokraták veresége már előre el leendett döntve, de a demokratáknak New- Yorkban, az Unió vezérállamában, követett po­litikája az ország szabadsági fejlésére nézve fölötte veszélyes, minthogy a győzelemre nagy kilátása van. A new-yorki demokraták t. i. elég­eszélyesek voltak, belátni, hogy múlt évi chicagói hitvallomásukhoz ra­gaszkodásuk által öngyilkosságot követtek volna el, ők ennélfogva a régi elveket a régi vezérekkel együtt ellökvén maguktól, a népáradattal vitorláztak tovább, így legújabb köriratukban elfogadják a rabszolgaság megszüntetését mint bevégzett tényt, helyeslik az el­nök újjáalkotási politikáját, az egyes államokhoz uta­sítják a néger szavazatjog iránti kérdést, elismerik a nagy nemzeti adósság lefizetése iránti feltétlen kötele­zettséget, föllépnek a Monroe-tan mellett, szelídséget s békülékenységet ajánlanak a legyőzött Dél iránt s nagy bölcsen hallgatnak az egyes államok souverainitá­­sának csiklandós kérdéséről, melyet az új demokraták Új-Jerseyben, Ohióban és másutt oly nagy hévvel szo­rítottak előtérbe. „Ezzel azonban azon urak senkit sem csalnak meg, ki a napi eseményeket figyelemmel kiséri s az utolsó évekből tudja, miszerint a demokrata párt az egész háború alatt a fölkelőkkel azonosította magát; a demokraták maguk mosolyognak ezen új taktika fö­lött, de ezen álcra egyelőre szükséges, ez az egyedüli czélszerű s eredményt ígérő politika, s mutatja egy­szersmind, mily roppant politikai haladást tett a föl­kelés leverése által. „A republikánusokra nézve csak egy eszköz van, ezen taktikával szembeszállni; nekik az egyetlen elvi ellentétet világosan s nyiltan előtérbe kell tolni, mely őket a félebbi, reájuk nézve veszélyes programmtól elválasztja; ezen ellentét pedig a szövetségnek az egyes államokhoz­ állása iránti felfogásban áll. Néger szavazatjog, ujjáalkotás s a többi égető kérdések végre azon alkotmányos elvre mennek ki, melyet rövi­den az unió-kormány főurasága­ s az egyes államoknak annak szuverainitása alá rendelésének jelölhetni. A demokraták nyiltan s alattomban, a mint a körülmé­nyek kívánják, a háború vívmányait azáltal akarják kérdés alá helyezni s mellőzni, hogy a félebbi kérdé­sek eldöntését az egyes államokra bizzák s hogy azok szuverainitását jobban hangsúlyozzák mint bármikor — ugyanazon kártékony­­an, mely már harmincz év óta a nullificatiót s nem rég a szakadást idézte elő. En­nélfogva igen határozott programm felállítása szüksé­ges, mely himezés nélkül kimondja, hogy a régi állam­­szövetség magát túlélte, hogy csak egy souverain szö­vetségi állam bocsáthatja ki az egésznek jólétére szük­séges törvényeket és rendszabályokat és hogy az egyes államok csupán helyi ügyekben bírhatnak autonómiá­val, tehát politikai kérdésekben nem igényelhetnek sou­­verainitást. Egyelőre csak a demokrat reactio bársony kezeit látják , de ha a tömegekre ható elmélettel sike­rül nekik a közelgő választásokban győzni s a népnél lábukat ismét megvetni, úgy bizonyos, hogy a győze­lem gyümölcsei lassankint elenyészendnek, s nem csak a Dél kárpótoltatni fog veszteségeiért, ha­nem a felkelők adóssága is egészen vagy részben el­ismertetni. Erre törekszenek a demokraták Éjszakán, a választási győzelem első sikeres lépés lenne e czélra. „Különben egyelőre ezen elvi álláspontnak érvé­­nyesítésére nem lehet gondolni. A republikánusok tö­kéletesen demoralizált párt. Habár nem is annyira egyenetlenek s elszakadozottak önmagukban mint a demokraták, mégis csak a szövetségi hivatalok birtoka tartja őket össze, s hogy ezeket maguknak biztosítsák, remegve ragaszkodnak az elnökhöz. Itt tehát azon nem épületes látvány kínálkozik, hogy mindkét párt az elnök kegyéért verseng s et személyes érdekeiben ki­zsákmányolni igyekszik. Melyik részre fog Johnson lépni ? ez most a nagy kérdés, mely körül az amerikai politika forog. Második Tylerre lesz-e s befolyását és hatalmát azok ellen fogja e fordítani, kik őt a hivatalba bevitték, ki fog-e eddigi elleneivel békülni s a demokra­ták járható vizében tovább vitorlázni igyekezni, vagy mindkét pártot maga számára fogja-e felhasználni s az egyikkel a másik ellen működni ? E perczben majdnem úgy látszik, mintha föltétlenül a demokratákhoz hajla­­nék, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a szél ismét a republicanus, vagy mint helytelenül nevezik, a radi­­kál oldal felé fog fordulni. Washingtonban jelen­leg a Dél nagy kegyben van, már most is inkább déli mint éjszaki város; minden nyomon találkozunk dölyfös déliekkel, kik ugyanoly nagy, ha nem na­gyobb megvetéssel nézik le az éjszaki plebejust. Az elnöknek hizeleg az, hogy a büszke junkerek az ő ke­gyét keresik, megelégedéssel nyilvánítá, miszerint nincsen semmi ok, a déli testvérek béké­­s engesztelé­­kenységi biztosításaiban kételkedni, s az egész hivata­los sajtó hangoztatja az elnök magas bölcseségét. Na­ponként érkeznek, gyakran 50 főből álló, küldöttségek, Georgia, Alabama, Mississippi vagy Tennesseeből a fehér­ házba s biztosítják az elnököt, miszerint politi­kája 8 nemes magatartása azon államok népeinek egyhangú helyeslésére talált.­­ Ezen politika ál­tal a Dél jóformán mindent elnyer, a­mit akar. Itt csak egy példát reá: Az ideiglenes kormányzó Missis­sippiben, Sharkey, ezen állam összes polgáraihoz, kik magukat az utolsó háborúban kitüntették (természete­sen mint felkelők) fölhívást intézett állami militiának a bűnösök elfogatása s a bűntények megakadályo­zása végetti alakítása iránt. — Slocum tábornok, ki ugyan­ e czél végett 10,000 emberrel áll az ál­lamban, megtiltá e kiáltvány közzétételét, minthogy az nem jelent egyebet, mint az alig megkegyel­mezett felkelőknek a fegyvert ismét kezükbe adni. Slocum tlek előterjesztést tett az elnöknek, de ez utasíto­st, hogy a kormányzót az állam megnyugtatása iránti törekvéseiben ne gátolja. A tábornok lemondással felelt. Ekkorig azt hitéli, hogy annak újjáalakítási politikája csak kísérlet; most ez kijelenti, hogy Scharzot csak azon czélból küldé Délre, miszerint azon politika foga­­natositását előmozdítsa, melyet a kormány a Délre nézve elfogadott.“ Erdélyi hírek. Belső-Szolnokmegye. Dézs, sept. 24. Al­kotmányos főispánunk­­ é­s­s Farkas ö­áltsága illeté­kes székét újból elfoglalta. A megyei birtokosság Bzine s az összes hazafias érzelmű értelmiség a casino nagy termében­ összejövén, gróf Bethlen Sándor, volt alkotmá­nyos főbiró vezérlete alatt tömegesen ment főispánunk lakházához, üdvözletét s hazafias örömét az uj változás fölött kifejezendő. Weér Farkas ö­nlega a megye összes birtokossá­­gának és értelmiségének üdvözletére meghatóan s ki­merítő, alapos beszédben válaszolt. A megye ismert bi­zalmát továbbra is kikérte, s ígérte, hogy a megyei bi­zottmányt egy-két nap alatt összehívja, hol az ország­gyűlést összehívó rendelet fel fog olvastatni, s egyéb teendőkről is értekezni fognak. Torda, sept. 23. Tordamegye alkotmányos főispánja b. Kemény György ö mliga minden tün­tetést kikerülendő, f. hó 13-án estve városunkba vélet­len érkezett meg. S más nap délelőtt a megye kormány­zatát a volt administrator milgos Züllich István úrtól személyesen átvette a központi tisztek jelenlétében, kijelentvén ezeknek, hogy további intézkedésig min­den úgy marad, a­mint volt. Elbúcsúzott az administra­tor úrtól. Az administrator úr búcsú­beszédében figyel­­meztető a jelenvolt tiszteket kötelességük pontos teljesítésére, és hogy ne feledjék, miként a fejedelem és a haza közös szolgálatában állanak, kiemelvén egy­szersmind, hogy e mliga a rendszer szigorát annyira kívánta enyhíteni, a­mennyire hivatali állásával meg­férhetett. Folyó hó 16-án e mliga visszaérkezvén, délután tisztelgett a városi tanács számos értelmiség és polgár­ság részvéte mellett, melyhez e­mliga beszédet intézve kiemelte: „Mire említsem fel, hogy 17 év alatt mennyit szen­vedett az ország, mennyit szenvedtünk mi egyesek ? Kinek köszönjük, hogy a kétségbeesés véghatá­ránál egy szebb, egy jobb jövő reményteljes napját él­jük ma ? Ezért kinek tartoznánk hálával másnak, mint Ő Felségének ? Ő cs. kir. Apostoli Felségének ennyi atyai jósága, ennyi államférfim bölcsesége minket mindnyájunkat a legőszintébb hálára kell, hogy köte­­ezzen. Legyünk a magas kormány iránt bizalommal, tá­mogassuk intézkedéseit teljes erőnkből, engedjünk időt, hogy rendszerét vihesse keresztül, nem zavarván azt idő előtt, bár teljesen jogos kívánalmak sürgeté­sével. Engedjék hinnem !, urak, hogy Tordavárosnak értelmesei mindnyájan megértettek, és mindnyájan fog­nak engem támogatni. Legyenek a­z urak meggyőződ­ve, hogy a férfias mérsékletben több erő, több józan hazafiság van, mint a túlzásokban. Minden meggondolat­­an szó, minden éretlen nyilatkozat ellenségeink közé­sen megannyi fegyver, melyet ők azonnal ellenünk fog­nak fordítni. Ilyen botlást követni el: nem hiba, de bűn enne. Újból és ismét köszönöm a szíves fogadtatást, és a személyem iránt nyilvánított bizalmat.“ Folyó hó 18-án e­nliga fogadta a szolgabirákat, aknek példákkal világosította fel, hogy a szolgabirák rendeltetése nem a hosszadalmas írásos eljárás, mely miatt a közigazgatás legsürgetősb érdekei rendszerint későn, s mivel nem maguk idejében, tehát roszul is igazi­tathatnak el; a mellett ott, a­hol egyesek ügye fo­rog fenn, mindenkor terhes, a haza jelen kimerült anyagi állapotában legterhesebb költségeket von maga után , hanem a szolgabirák buzgalmától, erélyes, gyors, okos eljárásától függvén nagy részben a megyei igaz­gatás gépezetének szabályszerű működése, a tettes uraktól, mint szolgabiráktól, kevesebb írást, de több tényt és a költségek meggazdálkodását veszi igénybe. Politikai multjokkal nem bibelődik, de elvárja a köz­­szolgálat pontos teljesítését. Ezzel egyes, a szolgabirói hivatali körbe eső tárgyakról alkalmilag intézkedett. Ez nap délben főispáni ebéd volt a gr. M­i­k­ó Imre ö­nmatga szállodája nagy teremében. Ebéd folytán főispán ö­mliga poharat emelt . Fel­sége, a nagyszivü fejedelem hosszú, boldog életéért, kívánván , hogy becses élete az emberi élet legmagasb korát érje el. Mire az asztal népe háromszoros lelkesült éljenben nyilatkozott. Erre rögtön sietett Miklós Miklós Ő Felségéért, Felséges királynőnkért poharat emelni, ki osztozik a dicsőségben, Felséges Férje utóbbi nagy elhatározását illetőleg. Főjegyző Nagy Miklós poharat köszöntött főis­pán ur ő mlgára. Ezután poharak köszöntettek báró K­e­­m­é­n­y Ferencz s gróf Mikó Imre ö­nmagaikért; gróf Belcredi államminister ö­nmagáért. A finom diplo­matában rendkívüli tüneményként rejlő mély hazafiság megszemélyesítője, az ős Eszterházy család mél­tó utóda gr. Eszterházy Mór tárcza­ nélküli minister ö­nmagáért; a magyar főkanczellár M­a­j­­­á­­­b György ö­nmagáért, jelenben erdélyi főkormányszéki elnök gróf Crenneville Lajos ö­nmlgáért, ideiglenes erdélyi kanczellár gr. Haller Ferencz ö­nmagáért, kir. táblai elnök báró Apor Károly ö mlga, a nagy főpap H­a­y­n­a­l­d Lajos ö­nmagáért és Deák Ferenczért. Szabó Lajos az uniót éltette. M­o­g­a László szolgabiró felköszöntött a nemzetiségek egyetértése­ a a kölcsönös bizalomért. Folyó hó 26-kora főispán ő­slrga értekezletet hi­vott egybe a kezdet fölötti eszmecserére, s annak vé­leményének meghallgatására. Nagyszeben­ből a „Herm­. Ztg.” azon el­terjedt hir ellenében, hogy a nemzet grófja Schmidt Konrád hajlandó lenne állomásáról lemondani, ha ma­­gas­ intézkedés folytán más rendeltetést kapna, — azt mondja, hogy a comes, a­kit a jelen súlyos időben a nemzet oly ritka bizalommal, épen azért, mivel benne látja egyedül azon férfiút, ki hajóját a politikai élet any­­nyira mozgalmas és változásteljes tengerén szeren­csésen fenntartó és sikerrel vezetheti, fejéül válasz­tott, — nem gondol arra, hogy állomását elhagyja. A szász nemzet grófja a politika többé-kevésbé je­lentékeny változásával nem hagyhatja el állását mint egy minister, ő törvényesen hivatva van, hogy minden körülmények közt a nemzet lételét, önállását és jogait őrizze, mi a birodalom politikája által soha lehetlenné nem létezhetik, mert a hu szász nép egész története bizonyságot tesz arról, hogy a szász nemzet existentiája, jól felfogott önállása és jogai, valamint ér­dekei általában soha sem ütköztek össze az állam érde­keivel, sőt hogy az mindig royális vola és a biroda­lomnak súlyos időkben jó szolgálatokat tett. Hogy pe­dig a nemzet grófja valami más rendeltetést kaphatna, azért lehetetlen, mivel ahhoz beleegyezése szükségel­tetnék. A szász nemzet grófja nem közönséges hivatal­nok ; ő alkotmányszerüleg választatik s ennélfogva a kormány puszta intézkedésénél fogva még előmozditás által sem (legalább az utóbb emlitett után, saját bele­egyezése nélkül nem­ nyerhet új rendeltetést. A „Herr­. Ztg.“ csak azért ereszkedett e taglalásba, hogy a fen­tebb érintett hirt defavoyálja. Megyei tudósítások: Krasznamegye, Sz.-Somlyó, sept. 25. Gróf B­á­n­f­f­y Béla m mga, mint főispán székvárosunkba a mai napon vonult be. S ámbár előtte való nap az ideigl­ első alispánt értesítvén arról, hogy hallomása szerint nagy készületek tétettek bevonulása ünnepélyére, s ezt a benne helyezett bizalom jeléül tekinti ugyan, miután azonban a cselekvés terét kivánja rögtön elfoglalni, óhajtása az, hogy a szükségtelen tüntetések által ne gátoltassék, mindazáltal bevonulását eddig általunk szinte nem látott pompa kisérte. Ugyanis : Sept. 25-én a megyei birtokosok és lelkészek nagyrésze d. e. 9 órára nagyfalusi regényes lakához se­reglett szinte 40 kocsival, hol már Kraszna m. város közönségének közpolgáraiból egy önkéntesen ala­kult kis lovas csapat várta a főispán kiindulását. Megérkezve a birtokosok, kárásztelki rém. kath. esperest Horner Jakab ur nyilvánította, miszerint a magas kormány intézkedéseibe helyzett feltét­len bizalmuk s kifolyólag a gróf­ főispán ur iránti tisz­teletük jeléül hivatali székének elfoglalását kísé­retükkel kívánják ünnepélyesitni. A Főispán e mél­tósága szivesen fogadva a kiséretet, az éppen előál­lott fogatra b. H­u­s­z­á­r Lajos úrral felült. Kiindulása után csatlakoztak a kisérethez a Nagy­laki község lakosaiból önkéntesen alakult csapat lo­vasai s a birtokos ifjak egész bandériuma. Megérkez­ve a község bírái , jegyzői, a sz.-somlyói néptömeg, ágyulövések a Rákóczy - induló s szűnni nehezen akaró éljenek zaja között, Krasznamegye telekkönyvi épületének felső osztályába vonult. Néhány percz múlva a bekísérő birtokos osztály tisztelgését, melynek szónoka Incze Károly 1861-ki­sjegyző volt, — azután a román kath., utána a gör. cath. papságot, kiknek szónoka saját főnökük volt, fo­gadta. Az ügyvédi kar nevében ennek a megyében lévő nestora id. Dombi László üdvözölte. Mindeniknek ékes szónoklatát Ő Felsége a magyar király iránti mély hála, öröm s bizalom, hogy a ma­gyar haza alkotmányos útját megnyitni méltóztatott s a gróf­ főispánnak, kinek ősei szakadatlan lánczolatban e megye főispáni székét diszitették, s erényeibe hely­zett remény kifejezése képezte. A gróf­ főispán ur mindeniknek lelkesen s az uj helyzet szellemében válaszolt, kiemelvén azt, hogy Ő Felségének a magyar királynak Magyarország irányá­ban az ideiglenes állapot megszüntetésére, az érdekek­­egyenlítésére, az alkotmányos átalakulásra c­él­­zó jelen lépteinek támogatását mindenkitől el­várja. Ezek után a császári királyi adó-, katas­­teri­­s katonai személyzet tisztelgését fogadta; vég­re a megye ideigl, tiszti­kara küldöttség által hívta meg hivatali állomása elfoglalására a megyeházhoz,a­hova az összes személyzet gyülekezett. A meghivást elfogadva, rögtön a szomszéd telken lévő megyeház te­remébe indult, hol első alispán id. Márkus Flórián úr üdvözölte a tisztikar nevében igen ékes szónoklat­

Next