Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-01 / 225. szám

Ötödik évi folyam. m 225. Buda-Pest. Vasárnap, October l. 1865. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sa. Fiók-kiadó-hivatal Festes 9 y 8 r i Pál papír keres kedésében (hatvani-utcEa, a os. kir. postahivatal melletti sarokház): Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek esah rendes levele- zdinktdl fogadtatnak el. ___________ SvBag&u-fkirdetéaelK: egyhasábes petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majna! Frankfurtban és Ham- burg-Altónában I9aaienit«ln és Vogler j Hamburgban l'ürk. helm lahab j Lipcsében Bugler S3., Hígén és Fort urak. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten háihoa hordva. Egész évre........................30 frt. Egész évre . . . , 18 frí. — kr. Félévre ...... 10 ( Félévre — . Negyedévre ..... I , Negyedévre . . . . 4 „ 30 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny" napi lapra. A „Sürgöny" f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán’; PestenGyőriPál papirkereskedésében, ba- rátokterén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat- ványul és igazolásul a posta-téritvény szolgál. Előfizetési árak s Vidékre naponkint küldve : Negyedévre ........................................5 ft—kr. Egy hóra ..............................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre...................................4 „ 50 „ Egy hóra ........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelmi s népgazdászati ministerium S z e n d e y János postaigazgatósági fogalmazót Kas­sán, ugyanott postahivatali kezelővé nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztetett: A mezöhegyesi katonai ménes parancsnokságával ideiglenesen megbizva lévő szalabéri Horváth János, az 1. sz. gr. Grünne dzBidás-ezred alezredese, egyidejűleg a katonai ménes-szakba helyeztetvén át, — a nevezett katonai ménes valóságos parancsnokává. Nyugdijaztattak: Eebich Zacbariás őrnagy, a H. sz. lovag Jüptner tüzérezredtöl, alezredesi ranggal ad hono- res, és Obterkios Alajos I. osztályú százados, a 7. sz. broodi határőr-gyalogezredtől, őrnagyi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „D e b a 11 e“-nak egyik levelezője e követke­ző közlést hozza : „Mint hallatszik, a kormány az al­kotmányos interregnum alatt hivatalos kimutatásokat szándékozik az államháztartásról közzétenni, s ezen közzététel már a közelebbi napokban veendné kezde­tét. A legelőször megjelenendő kimutatás, mint hall­juk, előadandja, miszerint a kormány a 27 millióval le- jebbszállitott 1865-ki bndgettel, bárha az csak bét hó­val a számadási év kezdete után állapíttathatott meg, nem esik beérni fogja, hanem valószínűleg még fölös­leget fog felmutatni.“ A pestvárosi képviselők értekezlete. A tegnap délután Rottenbiller Lipót pest­városi főpolgármester ur elnöklete alatt az 1861-diki városi képviselőkkel tartott értekezletre 248 képviselő volt meghíva, kiknek legnagyobb része meg is jelen­vén , a terem zsúfolásig megtelt. Főpolgármester ur a terembe belépvén, szűnni nem akaró éljenekkel fogad­tatott, 8 az értekezlet czélját röviden előadván, ab­ban történt megállapodás, hogy a követválasztási te­endők ügyében, névszerint a választó-kerületek meg­állapítása és a központi választó-bizottság kiküldetése végett f. évi oct. hó 3-án d. e. 9 órakor a városi tanács­teremben közgyűlés tartassák. A közgyűlés tárgyaira nézve azértekezlet megállapodása körülbelül ezekbe fog­lalható össze: Minthogy a választó-kerületek beosztásá­ra jelenleg alapul szolgálható hiteles népösszeirás nem létezik, Iegczélszerübbnek találtatott, hogy a város 5 választó - kerülete az illető város-részek szerint állapít­tassák meg oly módon, hogy a lipótvárosi s ferenczvárosi két legkisebb választó-kerülethez a kültelkek csatoltas- sanak, és pedig: azoknak a kerepesi-ut jobb oldalán lévő része a Ferenczvároshoz, a baloldali része pedig a lipót­városi választó-kerülethez. A központi választmányban minden választó-kerületnek képviselve kelletvén len­nie, hogy az illető tagokat lehetőleg közmegegyezéssel lehessen megválasztani, minden városrészbeli képvi­selők felhivattak, maguk között a kebelükből meg­hívandó központi bizottmányi tagok iránt ele­ve értekezni, mely értekezés már a legközelebbi napokban megtartatik. A belvárosi képviselőket e őzéi­ből Havas ígnácz ur hívja össze, a lipótvárosiakat Németi János, a terézvárosiakat Balassa István, a józsefvárosiakat G s c h w i n d t Mihály, a ferenczvárosiakat pedig M o r ó c z István és Pe- trini Tamás. — Az 1861-ben a nagy közönség által megválasztott s még jelenleg is hivatalban álló tisztviselők a közgyűlés tagjaiként meg fognak hivat­ni. Főpolgármester ur az értekezlet megállapodásainak foganatosítására szükséges intézkedéseket legott meg- tavé. A partok az Egyesült-államokban. A pártok az Egyesült-államokban nagy buzga­lommal készülnek a bekövetkező őszi választásokra s zilált erőfeszítéseik által inkább bomladozása, mint ösz- szefüggése mellett az eddigi nagy politikai szerveze­teknek tesznek tanúságot. Azok mindegyikének keb­lében határozatlanság és chaos létezik; a régi jelsza­vak elveszték jelentőségüket s a különböző elemek, az eddigi összeköttetésekből kibontakozva, uj válrokon- ságokat keresnek. A pártok ezen bomladozási s ujra- alakulási folyamatát a „Köln. Ztg“ egy czikke követ­kezőleg adja elő: „Mindenekelőtt az eddigi demokraták ügyekez- nek magukat, a helyiség vagy különbeni állami kü­lönbségek szerint, a népnek ajánlani, s a háború által el­vesztett tért visszanyerni. De a „csaíhatlan siker“ bizto­sítására általuk választott eszközök annyira eltérnek egymástól, hogy a párt a maga eredeti egységét töké­letesen elvesztette. Maine és New-Yorban a demokra­ták a háború eredményeit elfogadták s oly szabadelvű programmot állítottak föl, hogy azt minden mérsékelt re­publikánus bízvást aláírhatja. Obiéban szónokolnak a gyalázatos háború ellen s az egyes államok souveraini- tására támaszkodnak a szövetségi hatalom ellen, míg Pennsylvania és Uj-Jersey a régi jó időt, midőn a rab­szolgatartók az ország sorsát intézők, ismét visszaóhajt­ják s a legreactionáriusabb rendszabályokat pártolják. „Ha ezen utóbbi felfogás minden államban elfo­gadtatott volna, úgy az egész őszi választás kevés je­lentőséggel birandott s a demokraták veresége már előre el leendett döntve; de a demokratáknak New- Yorkban, az Unió vezérállamában, követett po­litikája az ország szabadsági fejlésére nézve fölötte veszélyes, minthogy a győzelemre nagy kilátása van. A new-yorki demokraták t. i. elég eszélyesek voltak, belátni, hogy múlt évi chicagói hitvallomásukhoz ra­gaszkodásuk által öngyilkosságot követtek volna el, ők ennélfogva a régi elveket a régi vezérekkel együtt ellökvén maguktól, a népáradattal vitorláztak tovább, így legújabb köriratukban elfogadják a rabszolgaság megszüntetését mint bevégzett tényt, helyeslik az el­nök ujjáalkotási politikáját, az egyes államokhoz uta­sítják a néger szavazatjog iránti kérdést, elismerik a nagy nemzeti adósság lefizetése iránti foltétien kötele­zettséget, föllépnek a Monroe-tan mellett, szelídséget s békülékenységet ajánlanak a legyőzött Dél iránt s nagybölcsen hallgatnak az egyes államok souverainitá- sának csiklandós kérdéséről, melyet az uj demokraták Uj-Jerseyben, Obiéban és másutt oly nagy hévvel szo­rítottak előtérbe. „Ezzel azonban azon urak senkitsem csalnak meg, ki a napi eseményeket figyelemmel kiséri s az utolsó évekből tudja, miszerint a demokrata párt az egész háború alatt a fölkelökkel azonosította magát; a demokraták maguk mosolyognak ezen uj taktika fö­lött; de ezen álcza egyelőre szükséges, ez az egyedüli czélszerü s eredményt Ígérő politika, s mutatja egy­szersmind, mily roppant politikai haladást tett a föl­kelés leverése által. „A republikánusokra nézve csak egy eszköz van, ezen taktikával szembeszállni; nekik az egyetlen elvi ellentétet világosan s nyiltan előtérbe kell tolni, mely őket a fölebbi, reájuk nézve veszélyes programmtól elválasztja; ezen ellentét pedig a szövetségnek az egyes államokhoz! állása iránti felfogásban áll. Néger szavazatjog, ujjáalkotás s a többi égető kérdések végre azon alkotmányos elvre mennek ki, melyet rövi­den az unio-kormány főurasága- s az egyes államoknak annak souverainitása alá rendelésének jelölhetni. A demokraták nyiltan s alattomban, a mint a körülmé­nyek kívánják, a háború vívmányait azáltal akarják kérdés alá helyezni b mellőzni, hogy a fölebbi kérdé­sek eldöntését az egyes államokra bizzák s hogy azok souverainitását jobban hangsúlyozzák mint bármikor — ugyanazon kártékony tan, mely már harmincz év óta a nullificatiót s nem rég a szakadást idézte elő. En­nélfogva igen határozott programm felállítása szüksé­ges, mely bimezós nélkül kimondja, hogy a régi állam- szövetség magát túlélte, hogy csak egy souverain szö­vetségi állam bocsáthatja ki az egésznek jólétére szük­séges törvényeket és rendszabályokat és hogy az egyes államok csupán helyi ügyekben bírhatnak autonómiá­val, tehát politikai kérdésekben nem igényelhetnek sou- verainitást. Egyelőre csak a demokrat reactio bársony kezeit látják ; de ha a tömegekre ható elmélettel sike­rül nekik a közelgő választásokban győzni s a népnél lábukat ismét megvetni, úgy bizonyos, hogy a győze­lem gyümölcsei lassackint elenyészendnek, s nem csak a Dél kárpótoltatni fog veezteségeiért, ha­nem a felkelők adóssága is egészen vagy részben el­ismertetni. Erre törekszenek a demokraták Éjszakon; a választási győzelem első sikeres lépés lenne e czélra. „Különben egyelőre ezen elvi álláspontnak érvó- nyesitésére nem lehet gondolni. A republikánusok tö­kéletesen demoralizált párt. Habár nem is annyira egyenetlenek s elszakadozottak önmagukban mint a demokraták, mégis csak a szövetségi hivatalok birtoka tartja őket össze, s hogy ezeket maguknak biztosítsák, remegve ragaszkodnak az elnökhöz. Itt tehát azon nem épületes látvány kínálkozik, hogy mindkét párt az elnök kegyéért verseng s öt személyes érdekeiben ki­zsákmányolni ügyekszik. Melyik részre fog Johnson lépni ? ez most a nagy kérdés, mely körül az amerikai politika forog. Második Tylerró lesz-e s befolyását és hatalmát azok ellen fogja e fordítani, kik őt a hivatalba bevitték; ki fog-e eddigi elleneivel békülni s a demokra­ták járható vizében tovább vitorlázni ügyekezni, vagy mindkét pártot maga számára fogja-e felhasználni s az egyikkel a másik ellen működni ? E perczben majdnem úgy látszik, mintha föltétlenül a demokratákhoz hajla- nék, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a szél ismét a republicanus, vagy mint helytelenül nevezik, a radi- kál oldal felé fog fordulni. Washingtonban jelen­leg a Dél nagy kegyben van, már most is inkább déli mint éjszaki város; minden nyomon találkozunk dölyfös déliekkel, kik ugyanoly nagy, ha nem na­gyobb megvetéssel nézik le az éjszaki plebejust. Az elnöknek hizeleg az, hogy a büszke junkerek az ö ke­gyét keresik; megelégedéssel nyilvánitá, miszerint nincsen semmi ok, a déli téstvérek béke- s engesztelé- kenységi biztosításaiban kételkedni, s az egész hivata­los sajtó hangoztatja az elnök magas bölcseségét. Na­ponkint érkeznek, gyakran 50 főből álló, küldöttségek, Georgia, Alabama, Mississippi vagy Tennesseeből a febér-bázba s biztosítják az elnököt, miszerint politi­kája 8 nemes magatartása azon államok népeinek egyhangú helyeslésére talált. — Ezen politika ál­tal a Dél jóformán mindent elnyer, a mit akar. Itt csak egy példát reá: Az ideiglenes kormányzó Missis­sippiben, Sharkey, ezen állam összes polgáraihoz, kik magukat az utolsó háborúban kitüntették (természete­sen mint felkelők) fölhívást intézett állami militiának a bűnösök elfogatása s a bűntények megakadályo­zása vógetti alakítása iránt. — Slocum tábornok, ki ugyan-e czél végett 10,000 emberrel áll az ál­lamban, megtiltá e kiáltvány közzétételét, minthogy az nem jelent egyebet, mint az alig megkegyel­mezett felkelőknek a fegyvert ismét kezükbe adni. Slocum tbk előterjesztést tett az elnöknek; de ez utasitá öt, hogy a kormányzót az állam megnyugtatása iránti törekvéseiben ne gátolja. A tábornok lemondással felelt. Ekkorig azt bivék, bogy annak ujjáalakitási politikája csak kísérlet; most ez kijelenti, hogy Scharzot csak azon czélból küldé Délre, miszerint azon politika foga- natositását előmozdítsa, melyet a kormány a Délre nézve elfogadott.“ Erdélyi hírek. Belső-Szolnokmegye. Dézs, sept. 24. Al­kotmányos főispánunk W é é r Farkas ö mltsága illeté­kes székét újból elfoglalta. A megyei birtokosság Bzine s az összes hazafias érzelmű értelmiség a casino nagy termében'összejövén, gróf Bethlen Sándor, volt alkotmá­nyos föbiró vezérlete alatt tömegesen ment főispánunk lakbázáboz, üdvözletét s hazafias örömét az uj változás fölött kifejezendő. Wéér Farkas ö mltga a megye összes birtokossá- gának és értelmiségének üdvözletére meghatóan s ki­merítő, alapos beszédben válaszolt. A megye ismert bi­zalmát továbbra is kikérte, s Ígérte, hogy a megyei bi­zottmányt egy-kót nap alatt összehívja, hol az ország­gyűlést összehívó rendelet fel fog olvastatni, s egyéb teendőkről is értekezni fognak. Törd», sept. 23. Tordamegye alkotmányos főispánja b. Kemény György ö mltga minden tün­tetést kikerülendő, f. hó 13-án estve városunkba vélet­len érkezett meg. S más nsp délelőtt a megye kormány­zatát a volt administrator mltgos Züllich István úrtól személyesen átvette a központi tisztek jelenlétében, kijelentvén ezeknek: hogy további intézkedésig min­den úgy marad, a mint volt. Elbúcsúzott az administra­tor úrtól. Az administrator ur búcsú beszédében figyel- meztetó a jelenvolt tiszteket kötelességük pontos teljesítésére; és hogy ne feledjék, miként a fejedelem és a haza közös szolgálatában állanak; kiemelvén egy­szersmind, hogy ö mltga a rendszer szigorát annyira kívánta enybiteni, a mennyire hivatali állásával meg­férhetett. Folyó hó 16-án ő mltga visszaérkezvén, délután tisztelgett a városi tanács számos értelmiség és polgár­ság részvéte mellett, melyhez ö mltga beszédet intézve kiemelte: „Mire említsem fel, hogy 17 év alatt mennyit szen­vedett az ország, mennyit szenvedtünk mi egyesek ? Kinek köszönjük, hogy a kétségbeesés véghatá­ránál egy szebb, egy jobb jövő reményteljes napját él­jük ma ? Ezért kinek tartoznánk bálával másnak, mint O Felségének ? Ő cs. kir. Apostoli Felségének ennyi atyai jósága, ennyi államférfim bölcsesége minket mindnyájunkat a legőszintébb hálára kell, hogy köte- ezzen. Legyünk a magas kormány iránt bizalommal, tá­mogassuk intézkedéseit teljes erőnkből; engedjünk időt, hogy rendszerét vihesse keresztül, nem zavarván azt idő előtt, bár teljesen jogos kívánalmak sürgeté­sével. Engedjék hinnem t. urak, hogy Tordavárosnak értelmesei mindnyájan megértettek, és mindnyájan fog­nak engem támogatni. Legyenek a t urak meggyőződ­ve, hogy a férfias mérsékletben több erő, több józan íazafiság van, mint a túlzásokban. Minden meggondolat- an szó, minden éretlen nyilatkozat ellenségeink közé­jen megannyi fegyver, melyet ők azonnal ellenünk fog­nak fordítni. Ilyen botlást követni el: nem hiba, de bűn enne. Újból és ismét köszönöm a szives fogadtatást, és a személyem iránt nyilvánított bizalmat.“ Folyó hó 18-án ö mltga fogadta a szolgabirákat, üknek példákkal világosította fel: hogy a szolgabirák rendeltetése nem a hosszadalmas írásos eljáráB, mely miatt a közigazgatás Iegsürgetösb érdekei rendszerint későn, s mivel nem maguk idejében, tehát roszul is igazi tathatnak el; a mellett ott, a hol egyesek ügye fo­rog fenn, mindenkor terhes, a haza jelen kimerült anyagi állapotában legterbesebb költségeket von maga után ; hanem a szolgabirák buzgalmától, erélyes, gyors, okos eljárásától függvén nagy részben a megyei igaz­gatás gépezetének szabályszerű működése, a tettes uraktól, mint szolgabiráktól, kevesebb Írást, de több tényt és a költségek meggacdálkodását veszi igénybe. Politikai multjokkal nem bibelödik; de elvárja a köz- szolgálat pontos teljesítését. Ezzel egyes, a szolgabirói hivatali körbe eső tárgyakról alkalmilag intézkedett. Ez nap délben föispáni ebéd volt a gr. M i k ó Imre ö nmltga szállodája nagy teremében. Ebéd folytán főispán ö mltga poharat emelt O Fel­sége, a nagyszivü fejedelem hosszú, boldog életéért, kívánván , hogy becses élete az emberi élet legmagasb korát érje el. Mire az asztal népe háromszoros lelkesült éljenben nyilatkozott. Erre rögtön sietett Miklós Miklós 0 Felségéért, Felséges királynőnkért poharat emelni, ki osztozik a dicsőségben, Felséges Férje utóbbi nagy elhatározását illetőleg. Főjegyző Nagy Miklós poharat köszöntött főis­pán ur ö mlgára. Ezután poharak köszöntettek báró K e- m é n y Ferencz s gróf Miké Imre ő nmlgaikért; gróf Belcredi államminister ő nmlgáért. A finom diplo­matában rendkívüli tüneményként rejlő mély hazafiság megszemélyesítője, az ősEszterházy család mél­tó utóda gr. Eszterbázy Mór tárcza-nélküli minister ö nmlgáért; a magyar fökanczellár M a j 1 á t b György ö nmlgáért, jelenben erdélyi fökormányszéki elnök gróf Crenneville Lajos ő nmlgáért, ideiglenes erdélyi kanczellár gr. Haller Ferencz ö nmlgáért, kir. táblai elnök báró Apor Károly ö mlga, a nagy főpap H a y n a 1 d Lajos ö nmlgáért és Deák Ferenczért. Szabó Lajos az uniót éltette; M o g a László szolgabiró felköszöntött a nemzetiségek egyetértése- a a kölcsönös bizalomért. Folyó hó 26-kára főispán ő mltga értekezletet hi­vott egybe a kezdet fölötti eszmecserére, s annak vé­leményének meghallgatására. Nagyszeben bői a „Herrn. Ztg.8 azon el­terjedt hir ellenében, hogy a nemzet grófja Schmidt Konrád hajlandó lenne állomásáról lemondani, ha ma- gasb intézkedés folytán más rendeltetést kapna, — azt mondja: bogy a comes, — kit a jelen súlyos időben a nemzet oly ritka bizalommal, épen azért, mivel benne látja egyedül azon férfiút, ki hajóját a politikai élet any- nyira mozgalmas és változásteljes tengerén szeren­csésen fenntartó és sikerrel vezetheti, fejéül válasz­tott, — nem gondol arra, hogy állomását elhagyja. A szász nemzet grófja a politika többé-kevesbé je­lentékeny változásával nem hagyhatja el állását mint egy minister, ő törvényesen hivatva van, hogy minden körülmények közt a nemzet léteiét, önállását és jogait őrizze, mi a birodalom politikája által soha lehetlenné nem tétethetik, mert a bü szász nép egész története bizonyságot tesz arról, hogy a szász nemzet existentiája, jól felfogott önállása és jogai, valamint ér­dekei általában soha sem ütköztek össze az állam érde­keivel, sőt hogy az mindig Ioyalis vala és a biroda­lomnak súlyos időkben jó szolgálatokat tett. Hogy pe­dig a nemzet grófja valami más rendeltetést kaphatna, azért lehetetlen, mivel ahhoz beleegyezése szükségel­tetnék. A szász nemzet grófja nem közönséges hivatal­nok ; ő alkotmányazerüleg választatik s ennélfogva a kormány puszta intézkedésénél fogva még előmozditás által sem (legalább az utóbb emlitett utón, saját bele­egyezése nélkül nem) nyerhet uj rendeltetést. A „Herrn. Ztg.“ csak azért ereszkedett e taglalásba, hogy a fen­tebb érintett birt desavouálja. Megyei tudósítások. Krasznamegye, Sz.-Somlyó, sept. 25. Gróf B á n f f y Béla ö mga, mint főispán székvárosunkba a mai napon vonult be. S ámbár előtte való nap az ideigl. első alispánt értesítvén arról, hogy hallomása szerint nagy készületek tétettek bevonulása ünnepélyére, s ezt a benne helyezett bizalom jeléül tekinti ugyan, miután azonban a cselekvés terét kivánja rögtön elfoglalni, óhajtása az, hogy a szükségtelen tüntetések által ne gátoltasaék, mindazáltal bevonulását eddig általunk szinte nem látott pompa kisérte. Ugyanis : Sept. 25-én a megyei birtokosok és lelkészek nagyrésze d. e. 9 órára nagyfalusi regényes lakához se­reglett szinte 40 kocsival, hol már Kraszna m. város közönségének közpolgáraiból egy önkéntesen ala­kult kis lovas csapat várta a főispán kiindulását. Megérkezve a birtokosok, kárásztelki rém. kath. esperest Horner Jakab ur nyilvánította, miszerint a magas kormány intézkedéseibe helyzett feltét­len bizalmuk s kifolyólag a gróf-főispán ur iránti tisz­teletük jeléül hivatali székének elfoglalását kísé­retükkel kívánják ünnepélyesitni. — Főispán ö mél­tósága szivesen fogadva a kiséretet, az éppen előál­lott fogatra b. H u s z á r Lajos úrral felült. Kiindulása után csatlakoztak a kiséretbez a Nagy­laki község lakosaiból önkéntesen alakult csapat lo­vasai s a birtokos ifjak egész bandériuma. Megérkez­ve a község bírái , jegyzői, a sz.-somlyói néptömeg, ágyulövések a Rákóczy - induló s szűnni nehezen akaró éljenek zaja között, Krasznamegye telekkönyvi épületének felső osztályába vonult. Néhány perez múlva a bekísérő birtokos osztály tisztelgését, melynek szónoka Ineze Károly 1861-ki Öjegyző volt, — azután a román kath., utána a gör. cath. papságot, kiknek szónoka saját főnökük volt, fo­gadta. Az ügyvédi kar nevében ennek a megyében lévő nestora id. Dombi László üdvözölte. Mindeniknek ékes szónoklatát 0 Felsége a magyar cirály iránti mély hála, öröm s bizalom, hogy a ma­gyar haza alkotmányos útját megnyitni móltóztatott s a gróf-főispánnak, kinek ősei szakadatlan Iánczolatban e megye iöispáni székét diszitettók, — erényeibe hely­zett remény kifejezése képezte. A gróf-főispán ur mindeniknek lelkesen s az uj íelyzet szellemében válaszolt, kiemelvén azt, hogy O Felségének a magyar királynak Magyarország irányá­ban az ideiglenes állapot megszüntetésére, az érdekek ^egyenlítésére, az alkotmányos átalakulásra czél- zó jelen lépteinek támogatását mindenkitől el­várja. Ezek után a császári királyi adó-, katas- teri- s katonai személyzet tisztelgését fogadta; vég­re a megye ideigl. tiszti-kara küldöttség által hívta meg hivatali állomása elfoglalására a megyeházhoz,— hova az összes személyzet gyülekezett. A meghivást elfogadva, rögtön a szomszéd telken lévő megyeház te­remébe indult, hol első alispán id. Márkus Flórián ur üdvözölte a tisztikar nevében igen ékes szónoklat­____________■ ■ . ■ _______ SÜRGÖNY.

Next

/
Thumbnails
Contents