Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-01 / 251. szám
251. sz. Ötödik évi föl Vilm. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcra (a várban} 184. Fiók-kiadó-hivatal Pesten gyűri PA] papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokkal). Köziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Gagrén-kírt feeérett: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért s kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnái Frankfurtban és Hamburg-Astenában Xcaetulin és Vogler; Hamburgban l'Arkehheim Jakab ; Lipcsében logier H., Hígén és Fort urak. Előfizetési árak: Napontai postai snétkfüldéssel. Budapesten hárdon hordva. Égési évre........................... frt. Égési évre . . . .» frt — kr. Félévre ...... *0 . Félévre . . . . • a — , Negyedévre ..... * » Negyedévre • • • • dal a Buda-Pest. Szerda, november 1.1865. Előfizetési felhivás „Sürgöny“ napilapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak Vidékre naponkint küldve : Két hóra..............................................3 ft 40 kr. Egy hóra........................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Két hóra.................................... . 3 ft 20 kr. Egy hóra........................................1 „60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. kir. Apostoli Felsége nagy-barcsai Barcsay Elek nyugalmazott századost cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben felruházni váéltóztatott A m. kir. helytartótanácstól 1865-dik évi October 3-án 70,929. szám alatt kelt, s az ország valamennyi törvényhatóságaihoz intézett rendelet. Egy tiszaszabályozási társulat által feljelentett azon eset indokából, miszerint a védgát biztosítására ültetett füzesben elkövetett károsítás megtérítése, s a kártevők megfenyítése iránt az illető szolgabíróhoz intézett megkeresése csak 14 hó múlva, s akkor is a kártérítési összeg bevetetlenségének egyszerű tudatásával intéztetett el, valamint a vízszabályozási csatornáknak kenderáztatás és raarhalegeltetés által történni szokott elgátlásas elgázolásáról vett értesülés következtében szükségesnek látta ezen igazgató kormányszék, az ország közlekedési eszközeinek kifejtését s anyagi jólétét kiválólag előmozdító vízszabályozási művek biztossága érdekében valamennyi törvényhatóságokat az 1840 : X. tczikk. 12. 13. 14. és 15. §§-ai szerinti eljárás gyors és szigorú alkalmazására oly kijelentéssel ismételve komolyan figyelmeztetni, hogy ezen törvényes határozatoknak az ezek végrehajtására hivatott közhatósági tisztviselők részéről netán ezentúl tapasztalandó mellőzése, avagy lanyha alkalmazásáért az illetők szoros feleletre vonandók és a mulasztás mivoltához képest szigorú elbánásban részesitendők lesznek. E szabályrendelet kellőleg közzéteendő és másolata fa czimzett területén netán létező vizszabályozási társulatokkal közlendő. Tártozások a e. k. hadseregben. Kineveztettek: Lovag Zastavnikovics Gedeon, ezredes és a 4. sz. szluini határőr gyalogezred parancsnoka, a hadügyministerium 10. osztályának főnökévé, —jelenlegi ezredének ranglétszámában meghagyatván; ruebersburgi Rueber Móricz, alezredes és a zárai országos hadi parancsnokságnál a táborkari törzs főnöke, a táborkari törzstől, ezredessé , jelenlegi szolgálati állomásától fölmentetvén; Jovanovics István, a serajevói fő consulatus vezetésével megbizva lévő alezredese a 7. szezzedi határőr-gyalog-ezrednek, ezredessé és ezen ezred parancsnokává, alezredesekké a következő őrnagyok : Jung Frigyes, kronstätti nemes Bozanc Károly, és lovag Pielsticker Lajos, a táborkari törzstől, ezen testületben ; albensbergi Begg Gusztáv Adolf, a 41. sz. báró Kellner gyalogezredtől; ebergi báró Henniger Manó, a 75. sz. gr. Crenneville gyalog-ezredtől; köröspataki gróf Kálnoky Sándor, az 1. sz. gr. Grünne dzsidás-ezredtől; nemes Hirsch Miksa és Leard József, a hadmérnöki törzstől, mindnyájan meghagyatván jelenlegi ezredeik és testületükben; őrnagyokká a következő I. osztályú századosok : Báró Waldstätten János, a táborkari törzstől, a testületben; lovag Gröner Albin, a 23. sz. b Arfoldi gyalog-ezredtől; Dittrich Vilmos, a 41. sz. b. Kellner gyalog-ezredtől, mindketten ezredükben; steinburgi lovag Bogner Guido, a 71. sz. II Lipót toskánai nagyherczeg gyalog ezredtől, a 75. szr. Crenneville gyalog-ezredhez; Riebesam Lajos, az 1. sz. gr. Grünne dzsidán-ezredtől, az ezredben; Füss Frigyes, a hadmérnöki törzstől, a hadmérnöki fegyverzethez; Schiffer Bernát, a 14. sz. III. Lajos hesseni nagyherczeg gyalog-ezredtől, a ruházati szaknál, mint második törzstiszt beosztatva az óbudai ruházati bizottmányhoz. Áthelyeztettek: Schwarzenbrunner Károly, ezredes és a 7. sz. broodi határőr-gyalogezred parancsnoka, hasonló minőségben a 4. sz. szluini határőr-gyalogezredhez ; bogolyai lovag Podlewsky Vincze, alezredes a táborkari törzstől, a 70. sz. báró Nagy gyalog-ezredhez ; Tegetthoff Károly, a 75. sz. gr. Crenneville gyalog-ezred alezredese, a táborkari törzshöz; a thhurnburgi Latour József,alezredes és Császár Ő Felsége szárnyhadsegéde, a 8. sz. báró Gerstner gyalogezred ranglétszámából az 5. sz. II. Lajos bajor király gyalogezred ranglétszámába; lovag Kraus Alfréd, őrnagy és a hadügyminister szárny-hadsegéde, a 11. sz. Albert szász koronaherczeg gyalog-ezred ranglétszámából a 26. sz. Mihály orosz nagyherczeg gyalog-ezred ranglétszámába. Fölruháztatott: Scheibenhoff Froschmayer Lajos, nyugalmazott első osztályú százados, őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdíjaztattak: Alsó-ruszbachi Mayer Ferdinánd, ezredes és a nagy-szebeni országos hadi-parancsnokság hatodik osztályának főnöke, a hadmérnöki törzstől, saját kérelmére ; guggenthali Gugg Győző, a hadilevéltárhoz beosztva lévő alezredes a hadseregből, saját kérelmére; ehrenbergi báró Caballini Antal, alezredes, a hadseregből, a hadi iskolában a lovagolás tanítója; és burggreifi Fokkai János, őrnagy, a velenczei helyőrségi kórház parancsnoka. NEMHIVATALOS RÉSZ gyűlés elfogadható feltételeit, ami mindazonáltal, amennyiben tőlünk függne, nem idegenkedtünk volna, a szűkebb rebchszabtal, mely mint önállótlan szervezet most szintén fel van függesztve, érintkezésbe jönni. Azonban attól is már elrettentettek a centralista journalisták. Mert feltételeik elfogadhatlanok és vakmerők. Miután nem ellenvéleményi, hanem revideálási jogot követelnek, és kétharmad szavazat mellett akarják megállapodásainkat — alkotmányuk módosításának czíme alatt — refelszatbi törvénynyé iktatni. Ez pedig Ő Felsége manifestumának és alkotmányos önállóságunknak egy csapás általi megsemmisítése volna. Ily követelések ellenében aztán nekünk sem lehet más választásunk, mint legálisabb szövetségeseket keresni, s naponkint több bizodalommal tekinteni azon törvényhozások elébe, melyek a manifestumban szorosan kijelölve nincsenek ugyan , de amelyeknek az a csalhatatlan és fontos előnyük van, hogy törekvéseiket legalább még nem ismerjük.“ A Lajthán túl nem csak a német autonomista párt keblében történt változás, hanem szláv részen is határozott átalakulás készül. A cseh „Narodny Listy,“ mely Austriát tisztán szláv birodalommá akarta tenni, s mely végre a nemzetiségi elvvel nemcsak Csehországot, hanem az egész birodalmat reconstituálni akarta, kijelenti, hogy ő a cseh korona területének históriai jogait védi, s nincs semmi köze a pánszlavismussal. „A műveltségre és jellemre nézve oly különböző szláv néptörzseknél — úgymond — a csupa nyelvrokonság nem elegendő kötelék egy politikai egység teremtésére. A cseh federalisták egészen másra törekszenek. Austriában csupán ől azon párt, mely nem kívánja, hogy a nemzetiségi elv szolgáljon az államjogi viszonyok alapjául. Nem kívánnak egyebet a cseh korona helyreállításánál, s ezt nem nyelvi és nemzetiségi, hanem geographiai határai közt ezen királyságnak, odavéve Morvát és Sziléziát. A nemzetiségi elv csak annyiban jönne tekintetbe, amennyiben nyelvi és nemzetiségi egyenjogúságot kiván.“ A „Prager Ztg.“ kiemeli a változást, a nagy különbséget a fentebbi elvek és az 1849 diki cseh programai közt, mely a történelmi jogot merőben félretette. A „Narodny Listy“ — úgymond — évek óta a nemzetiségi elvet tartó fődolognak. Most ezt elhagyva, a történeti jog elvére tért át.A „Pressburger Zig“ írja aet. hu 30-ai számában: „A választási jelen mozgalmak alatt sokat hadonáznak jelszavakkal, s szándékosan és szándéktalanul visszaélnek azokkal. Szándékosan, amennyiben némelyek rejtett czéljaikat tetszetős jelszavakkal palástolják, s akaratlanul, amennyiben e jelszavak legtöbbször mást fejeznek ki, mint a mi alattuk érződik. Így mostanság gyakrabban halljuk a „polgár“ és „nemes“ kifejezéseket előbbi ellentétes jelentőségükben használtatni, mintha csak az országgyűlés új társadalmi elvek fölállítására volna hivatva, és mintha nem is volnának 48-ik törvények, melyek a rendek egyenlőségét törvényesen elismerik, így a Lipót- és Terézvárosban Kemény és Gorove ellenpártjaik a „polgár“ szóra hivatkoznak, és nem mintha attól tartanánk, hogy e két nemes jelölt kisebbségben van, de csupán a jelszót a maga valódi jelentőségére szállítani akarva megjegyzendőnek tartjuk, hogy a történet a nemesség és polgárság ellentétességét megszüntette; a nemzetgazdászati fejlődés a földbirtokot, az egykoron kiváltságos nemesség alapját, mozgóvá tette és minden hasznos polgári munkát megnemesített; a törvények a rendi különbség megszüntetését szentelték, s polgár és nemes mai napság a közjóra hasznos tevékenység terén találkoznak, azon tevékenységén, mely tőkepénz és szellem által értéket teremt. Mindaz, ami e tág mezőn dolgozik, képezi a magasabb értelemben vett polgárságot, és jellemszilárdság, értelmiség, hazafiság, szakismeret azon tulajdonok, melyekkel egy népképviselőnek bíznia kell. A nemesség vagy annak hiánya egészen mellékes dolog. Némelyek azt erősítik, hogy szakismeretekkel csak a polgárok bírnak. Föltéve, de meg nem engedve, hogy így van, még akkor is meg kell gondolni, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye. Mostanság mindenekelőtt az alkotmány megrongált épületét kell helyreállítani, és ide csakugyan oly emberek kellenek, kik a politikai építészetben elismert mesterek, mint Deák Ferencz, a politikai építészek legnagyobbika, — és annálfogva azon képviselők választása leghelyesebb, kiknek elvei az övéivel némileg öszhangoznak. Majd ha az alkotmányépítés be lesz fejezve, majd akkor mind jobban kerül a sor a szakemberekre, de még akkor sem kizárólag, mert mindig lesz szükség oly politikai építészekre , kik az alkotmányépület jó karban tartására felügyelni fognak“. Nyilvánította különösen, hogy az iktató 24 óra alatt, a kiadó 8 nap alatt köteles elvégezni a beadott munkát, és a restantiák egy hónap alatt feldolgoztatván, mindkét hivatal currensben lesz ; a levéltár, melynek 30.000 restantiája van, február haváig rendezve lesz. A szolgák 5 nap múlva kötelesek iveiket bemutatni, a tanukat maguk az illető előadók fogják kihallgatni, az előadásokban a sorrend szigorúan meg fog tartatni, mindennap lesz ülés két tanácsban, s az előadandó számok ki fognak tűzetni egy táblára, — mindennap sommás és rendes szóbeli tárgyalások, úgy hogy az ügyek gyorsan és pontosan intéztethetnek el, anélkül, hogy az ügyvéd drága idejét méltóságát lealacsonyító sürgetésekkel legyen kénytelen elvesztegetni. Küvetjelölti programm-töredékek. Jókai Mór is kiadta programmját siklósi választóihoz, melyben a nemzet kivonatait tiz parancsolatba foglalja össze. Az 1-sk a nemzet s feje közti n’n£ nyugtató egyetértés helyreállitása, hogy törvényes szilárd alapon nyugodt, boldog és nagy legyen e hazának feje és minden tagja; 2-ik Magyarország teljes kiegészítése ; 3-ik felelős magyar kormány; 4 ik a megyék, városok és községek önkormányzati helyreállítása; 5-ik a vallási jogegyenlőség; 6-ik egy politikai nemzet, és a nemzetiségek egyéni szabadságának elismerése ; 7-ik a közös pénzügyi viszonyokat rendező eszközöknek fölismertetése. E pontra, akarok mondani parancsolatra nézve így szól: „A birodalom közös pénzügyi viszonyainak rendezése hazánkra nézve is égető kérdés, mert ime az államadósságok évenkénti kamatai az összes egyenes adót fölemésztik, azért ezek felöl s a közös védelem, katonatartás és fejedelmi udvar költségei iránt intézkedni kikerülhetlen feladat, s meg is oldható oly vegyes bizottmányok utján, milyenre példát ad az 1715- diki 49. 1. czikk, mely vegyes bizottmányok kiküldését rendeli el, de a mely bizottmányok határozatai előbb a magyar országgyűlés elé kerülnek megvitatás és szentesítés végett; s e kérdésben az sem elhallgatandó, hogy mi Magyarország népei a birodalom másik felének népeit sem alkotmányos jogaikban, sem vagyoni létükben megrontani nem akarjuk, sőt inkább erkölcsi támogatás által alkotmányukban szabadelvűig megerősíteni, s czélszerű gazdálkodási rendszer által nyomasztó anyagi viszonyaikban helyrehozni törekedünk .“ — a 8-ik saját pénzügyeink rendezése ; 9-ik katonáskodási ügy, az országgyűlés által szabályozva; 10 ik a függőben maradt magánjogi viszonyoknak, minek az úrbéri viszonyok maradványai, szőlődézsmák, királyi haszonvételek, stb. országos kárpótlás alapján leendő méltányos megoldása, s egy czélszerű magánjogi törvénykezési rendszer kidolgozása “ Horváth Boldizsár vasmegyei szombathelyi választóihoz programmot adott ki, melyet a „P. H.“ egész szövegében kezd közölni. Mi terjedelménél fogva csak azon részt közölhetjük ma, ahol azon irányelveket állítja föl, melyeket a közös ügyek megoldásánál követendőknek vél: „Ő Felsége mint osztrák Császár, a törvényhozás és kormányzat azon jogait, amelyeket eddig az örökös tartományokban mint absolut fejedelem kezelt, szabadon megosztható a többi tartományok népeivel. Azonban Ő Felsége a lajtán túli népekkel nem mint magyar király, hanem csak mint osztrák fejedelem léphetett alkotmányos szerződésre, s mint ilyen nem ruházhatott azokra több jogot, mint a melylyel önmaga bírt; tehát a közös kérdések olyaton elintézése, a mely a magyar nemzet befolyását s beleegyezésének érvényt adó feltételét kizárná, nem volna sem jogos sem érvényes. „ Továbbá Ő Felsége, a midőn mint osztrák fejedelem, jogait az osztrák népekkel megbszta, ezt nem teheté azon kötelezettségek sérelmével, amelyeket mint közös fejedelem Magyarország irányában elvállalt; következőleg a lajtán túli népek is a velük megosztott uralkodói jogokat csak e kötelezettségekkel együtt veheték át. És mivel a pragmatica sanctióban a közös fejedelem Magyarország politikai és területi épségét, állami ■önállóságát és függetlenségét biztosítá, tehát ezt az alkotmányossá vált lajthántúli népek is becsülettel teljesítni tartoznak, s ugyanazért a közös ügyek tárgyalására nézve nem követelhetnek oly módozatot, mely akár már elvileg közvetlenül, akár pedig közvetve, gyakorlati következményeiben hazánk állami önállóságát és függetlenségét megsemmisítené. Elvégre, mivel a közös ügyek csak is onnan eredtek, hogy a fejedelem közösségét, s a birodalom feloszthatlan birtoklásának elvét elfogadtuk, tehát önként foly , hogy közös ügyeknek csak olyanokat ismerhetünk el, amelyek a Fejedelem közösségéből, s a birodalom feloszthatlan birtoklásából szükségkép következnek.“ Kautz Gyula programjának az anyagi kérdésekkel foglalkozó része így hangzik : „Tekintve különösen az anyagi érdekeket, melyekre, fájdalom! hazánkban aránylag még mindig igen kevés figyelem fordíttatik, legbensőbb meggyőzödésem az, hogy korunkban a legtökéletesebb politikai rendszerek s közjogi institutiók is hatásnélküliek maradnak, ha a nemzet anyagilag tehetetlen, ds ha zilált közgazdasággal bir; s hogy e szerínt csak azon állami újjáalakítás lehet sikeres és kielégítő, mely egyidejűleg s karöltve a nemzetgazdasági javítások egész lánczolatával vétetik eszközlébe; mely a népben rejlő minden erőelemeket és faktorokat legteljesebben bírja értékesíteni; az ipar- és forgalom, a pénz- és hitelügy, a köz- és magánháztartás fejlesztésére, szilárdítására irányul; az állam közszükségleteinek mérvét a polgárok adózási ereje és képessgve, helyes egyensúlyba hozza; a vagyonosodás minden forrásait megnyitja, szóval: megvalósítja azon a lefelté Lapszemle. B. Kemény Zsigmond a„Pesti Napló“ban a centralistákkal váltott eszmecserében a legközelebbi múltra nézve egy kis leszámolást tart, melynek eredménye az, hogy bár nem idegenkedett volna a szűkebb bíród, tanácscsal érintkezésbe jönni, de miután ettől elrettentek a centralista fournalisták elfogadatlan föltételei, most csak a sajthán túli törvényhozásokra néz bizalommal. B. Kemény Zsigmond és eszmecseréje a centralistákkal igy hangzik : „Midőn Schmerling megbukott, s előrelátható volt, hogy esése magát a rendszert is elfoglalt helyéből félretaszítja, a „Pesti Napló“ hány czikkben nem ismerte el a reichsrath jogfolytonosságát, a mennyiben t. i. az a mi jogainkat nem nyerte el és saját megegyezésünk nélkül nem gyakorolja? S ugyan mi volt rá a felelet ? Egyik centralista lap válaszolá : amit a reichsrath tényleg bir, az mind az övé, mert birja. Ily Tamerlán-féle érv, épen azon perezban kimondva, midőn a Schottenthor előtti épület portása már a szegről levette a kulcsot, hogy a nagy szónokok épületének ajtaját becsukja, engem rendkívül mulattatott. Egy másik centralista journalista pedig a „Pesti Napló“-t ekként utasította rendre : Ha a magyarok így beszélnek, akkor jobb lesz, ha mi őket fegyverrel újra meghódítjuk. Nem tudtam ugyan felfedezni, hogy e hős journalista a „Niebelungen“ harcrosainak hányadik ivadéka, de azt mégis reménytettem, hogy csak papír karddal nem lehet valami véres csatát vivni. Vigasztalt az is, hogy köztünk, journalisták között, a Lajtban innen és túl nincsenek oly nagy számmal azok, kikről a római történészek dicsérettel szokták volt említeni, hogy cicatricem merutit. Végre arról is meg voltam győződve, miként Ő Felségének ármádiája nem arra való, hogy a centralista vezérczikkezők hadiparancsai szerint tegyen strategicus és tacticus operatiókat. . Ezen okokból szükségesnek sem tartom, a durva gyanúsításra és esetlen fenyegetésre válaszolni. S az eszmék társulásánál fogva gyermekkoromból egy furcsa történet jutott eszembe. Elmondom most azt, s a mese úgynevezett moralitéjét találják ki lajthán túli collegáim. Ugyanazon városban volt egy vézna, de szájas lelkész, ki a másik felekezet papjával egyházi szónoklataiban polemisálni szokott. Egy alkalomkor egészen le akarta sújtani ellenfelét, s prédikátióját igy kezdé : „Keresztyén atyámfiai! Már most én megrázom az eget és földet.“ Erre vetélytársa a következő vasárnap ek■ ként válaszolt: „Atyámfiai a Krisztusban! Tudom, hogy hallottátok, mivel dicsekedett a szomszéd tiszteletes úr. De ti is ismeritek őt. — S ugyan hiszitek-e, hogy a kertjében még csak egy szilvafát is jól meg tudnak rázni?“ Visszatérve a centralistákra, csakhamar azután, hogy ők a „Pesti Napló“ által fenntartások mellett el■ ismert jogfolytonosságát a reichsrathnak büszkén repudiálták , Ő Felsége magas bölcseségével felfüggesztette a februári alkotmányt, s a fictiók bősz álomvilágából a reális megoldások terére vitte át a függő kérdéseket. Most tehát arra kellene törekednünk a Lajthán innen és a Lajthán túl, hogy a paritás alapján, és jogfolytonosságaink kölcsönös elismerése mellett, intézkedjünk a sanctio pragmaticában kimondott közös védelemről, és a monarchia biztosságára múlhatatlanul szükséges eszközökről. S noha, mint a centralisták jól tudják, az osztrák kormány az egész birodalom alkotmányosságainak öszszes jogfolytonosságát tűzte ki elvül, s a reichsrath említése nélkül szól oly törvényhozásokról, melyeknek elébe fogja terjeszteni . Felsége a magyar ország- Pest, oct. 31. E hó 28-kán délután az újonnan kinevezett városi főbiró mintegy 40 ügyvédet, s ezek közt az ifjabbak közöl is néhányat bizalmas értekezletre hivott fel, aziránt tanácskozandók, mikép lehetne a legégetőbb törvénykezési bajokon a városi hatóság hatáskörén belül segíteni. Mint a „T. Cs.“ ez értekezlet folyamát ismerteti, javaslatba jött itt egy bizottmány, melynek feladata lenne a hiányokat kijelölni és orvoslásukra formulázott javaslatot előterjeszteni; mi elfogadtatván, egyelőre elnökül Nagy Károly és jegyzőül Steiger Gyula lett felkiáltással megválasztva. Szóba jöttek az apróbb, de mégis jelentőséggel bíró kezelési bajok, melyeken segíteni rögtön kell. Nem volt jelen senki, ki 10—20 példával ne szolgálhatott volna. Örömmel constatáljuk — folytatja az említett lap — hogy az új főbíró nem csak kész jóakaratot tanúsított azok orvoslására, hanem már tettleg is már tettleg is hozzálátott. A mai nent ünnep miatt lapunk közelebbi száma pénteken, nov. Sokán jelenend meg.