Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-01 / 251. szám

251. sz. Ötödik évi föl Vilm­. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcra (a várban} 184. Fiók-kiadó-hivatal Pesten gyűri PA] papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokkal). Köziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­zőinktől fogadtatnak el. Gagrén-k­írt feeérett: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hir­detésért s kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak : Majnái Frankfurtban és Ham­­burg-Astenában Xca­etul­in és Vogler; Hamburgban l'Arke­hheim Jakab ; Lipcsében logier H., Hígén és Fort urak. Előfizetési árak: Napontai postai snétkfüldéssel. Budapesten hárdon hordva. Égési évre........................... frt. Égési évre . . . .­­» frt — kr. Félévre ...... *0 . Félévre . . .­­ . • a — , Negyedévre ..... * » Negyedévre • • • • d­a­l a Buda-Pest. Szerda, november 1.1865. Előfizetési felhivás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó­ hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak­­ Vidékre naponkint küldve : Két hóra..............................................3 ft 40 kr. Egy hóra........................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Két hóra.................................... . 3 ft 20 kr. Egy hóra........................................1 „­60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. kir. Apostoli Felsége nagy-barcsai B­a­r­c­s­a­y Elek nyugalmazott századost cs. k. kama­­rási méltósággal legkegyelmesebben felruházni váél­­tóztatott A m. kir. helytartótanácstól 1865-dik évi October 3-án 70,929. szám alatt kelt, s az ország valamennyi törvényhatóságaihoz intézett ren­delet. Egy tiszaszabályozási társulat által feljelentett azon eset indokából, miszerint a védgát biztosítására ültetett füzesben elkövetett károsítás megtérítése, s a kártevők megfenyítése iránt az illető szolgabíróhoz intézett megkeresése csak 14 hó múlva, s akkor is a kártérítési összeg bevetetlenségének egyszerű tudatá­­sával intéztetett el, valamint a vízszabályozási csator­náknak kenderáztatás és raarhalegeltetés által történni szokott elgátlása­­s elgázolásáról vett értesülés követ­keztében szükségesnek látta ezen igazgató kormány­szék, az ország közlekedési eszközeinek kifejtését s anyagi jólétét kiváló­lag előmozdító vízszabályozási művek biztossága érdekében valamennyi törvényható­ságokat az 1840 : X. tczikk. 12. 13. 14. és 15. §§-ai szerinti eljárás gyors és szigorú alkalmazására oly ki­jelentéssel ismételve komolyan figyelmeztetni, hogy e­zen törvényes határozatoknak az ezek végrehajtására h­ivatott közhatósági tisztviselők részéről netán ezentúl ta­pasztalandó mellőzése, avagy lanyha alkalmazásáért az illetők szoros feleletre vonandók és a mulasztás mi­voltához képest szigorú elbánásban részesitendők lesznek. E szabályrendelet kellőleg közzéteendő és máso­lata fa czimzett­ területén netán létező vizszabályozási társulatokkal közlendő. Tártozások a e­. k. hadseregben. Kineveztettek: Lovag Zastavnikovics Gedeon, ezredes és a 4. sz. szluini határőr gyalog­ezred parancsnoka, a hadügyministerium 10. osztályának főnökévé, —jelen­legi ezredének ranglétszámában meghagyatván; ruebersburgi R­u­e­b­e­r Móricz, alezredes és a zárai országos hadi­ parancsnokságnál a táborkari törzs főnöke, a táborkari törzstől, ezredessé , jelenlegi szol­gálati állomásától fölmentetvén; J­ovanovics István, a serajevói fő consu­­latus vezetésével megbizva lévő alezredese a 7. sz­ezzedi határőr-gyalog-ezre­d­nek, ezredessé és ezen ez­red parancsnokává, alezredesekké a következő őrnagyok : Jung Frigyes, kronstätti nemes B­o­­­z­a­n­c Károly, és lovag Pielsticker Lajos, a táborkari törzstől, ezen testületben ; albensbergi B­e­g­g Gusztáv Adolf, a 41. sz. báró Kellner gyalog­ezredtől; ebergi báró Henniger Manó, a 75. sz. gr. Crenneville gyalog-ezredtől; köröspataki gróf K­á­l­n­o­k­y Sándor, az 1. sz. gr. Grünne dzsidás-ezredtől; nemes Hirsch Miksa és L­e­a­r­d József, a hadmérnöki törzstől, mindnyájan meghagyatván jelen­legi ezredeik­ és testületükben; őrnagyokká a következő I. osztályú századosok : Báró W­aldstätten János, a táborkari törzstől, a testületben; lovag G­r­ö­n­­­e­r Albin, a 23. sz. b Arfoldi gyalog-ezredtől; Dittrich Vilmos, a 41. sz. b. Kellner gya­log-ezredtől, mindketten ezredükben; steinburgi lovag Bogner Guido, a 71. sz. II Lipót toskánai nagyherczeg gyalog ezredtől, a 75. sz­­r. Crenneville gyalog-ezredhez; Riebesam Lajos, az 1. sz. gr. Grünne dzsi­­dán-ezredtől, az ezredben; F­ü­s­s­­ Frigyes, a hadmérnöki törzstől, a had­mérnöki fegyverzethez; Schiffer Bernát, a 14. sz. III. Lajos hesseni nagyherczeg gyalog-ezredtől, a ruházati szaknál, mint második törzstiszt beosztatva az ó­budai ruházati bizott­mányhoz. Áthelyeztettek: Schwarzenbrunner Károly, ezredes és a 7. sz. broodi határőr-gyalog­ezred parancsnoka, hasonló minőségben a 4. sz. szluini határőr-gyalog­ezredhez ; bogolyai lovag Podlewsky Vincze, alezredes a táborkari törzstől, a 70. sz. báró Nagy gyalog-ez­redhez ; Tegetthoff Károly, a 75. sz. gr. Crenne­­ville gyalog-ezred alezredese, a táborkari törzshöz; a thhurnburgi Latour József,alezredes és Császár Ő Felsége szárnyhadsegéde, a 8. sz. báró Gerstner gyalog­ezred ranglétszámából az 5. sz. II. Lajos bajor király gyalog­ezred ranglétszámába; lovag Kraus Alfréd, őrnagy és a hadügymi­­nister szárny-hadsegéde, a 11. sz. Albert szász korona­­herczeg gyalog-ezred ranglétszámából a 26. sz. Mihály orosz nagyherczeg gyalog-ezred ranglétszámába. Fölruháztatott: Scheibenhoff Froschmayer Lajos, nyu­galmazott első osztályú százados, őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdíj­aztattak: Alsó-ruszbachi Mayer Ferdinánd, ezredes és a nagy-szebeni országos­ hadi-parancsnokság hatodik osztályának főnöke, a hadmérnöki törzstől, saját ké­relmére ; guggenthali G­u­g­g Győző, a hadi­levéltárhoz beosztva lévő alezredes a hadseregből, saját kérelmére; ehrenbergi báró Cabal­lini Antal, alezredes, a hadseregből, a hadi iskolában a lovagolás tanítója; és burggreifi Fok­kai János, őrnagy, a velenczei helyőrségi kórház parancsnoka. NEMHIVATALOS RÉSZ­ gyűlés elfogadható feltételeit, a­mi mindazonáltal, a­mennyiben tőlünk függne, nem idegenkedtünk volna, a szűkebb rebchszab­tal, mely mint önállótlan szerve­zet most szintén fel van függesztve, érintkezésbe jönni. Azonban attól is már elrettentettek a centralista jour­nalisták. Mert feltételeik elfogadhatlanok és vakmerők. Miután nem ellenvéleményi, hanem revideálási jogot követelnek, és két­harmad szavazat mellett akar­ják megállapodásainkat — alkotmányuk módosításá­nak czíme alatt — refelszatbi törvénynyé iktatni. Ez pedig Ő Felsége manifestumának és alkotmá­nyos önállóságunknak egy csapás általi megsemmisí­tése volna. Ily követelések ellenében aztán nekünk sem le­het más választásunk, mint legálisabb szövetségeseket keresni, s naponkint több bizodalommal tekinteni azon törvényhozások elébe, melyek a manifestumban szoro­san kijelölve nincsenek ugyan , de a­melyeknek az a csalhatatlan és fontos előnyük van, hogy törekvéseiket legalább még nem ismerjük.“ A Lajthán túl nem csak a német autonomista párt keblében történt változás, hanem szláv részen is határozott átalakulás készül. A cseh „Narodny Listy,“ mely Austriát tisztán szláv birodalommá akarta tenni, s mely végre a nemzetiségi elvvel nemcsak Csehor­szágot, hanem az egész birodalmat reconstituálni akarta, kijelenti, hogy ő a cseh korona területének históriai jogait védi, s nincs semmi köze a pánszla­­vismussal. „A műveltségre és jellemre nézve oly különböző szláv néptörzseknél — úgymond — a csupa nyelvro­konság nem elegendő kötelék egy politikai egység te­remtésére. A cseh f­ederalisták egészen másra törek­szenek. Austriában csupán ől azon párt, mely nem kívánja, hogy a nemzetiségi elv szolgáljon az ál­lamjogi viszonyok alapjául. Nem kívánnak egyebet a cseh korona helyreállításánál, s ezt nem nyelvi és nem­zetiségi, hanem geographiai határai közt ezen király­ságnak, odavéve Morvát és Sziléziát. A nemzetiségi elv csak annyiban jönne tekintetbe, a­mennyiben nyelvi és nemzetiségi egyenjogúságot kiván.“ A „Prager Ztg.“ kiemeli a változást, a nagy kü­lönbséget a fentebbi elvek és az 1849 diki cseh pro­gramai közt, mely a történelmi jogot merőben félretette. A „Narodny Listy“ — úgymond — évek óta a nem­zetiségi elvet tartó fődolognak. Most ezt elhagyva, a történeti jog elvére tért át.­­­A „Pressburger Zig“ írja aet. hu 30-ai számában: „A választási jelen mozgalmak alatt sokat hado­­ná­znak jelszavakkal, s szándékosan és szándéktalanul vissz­aélnek azokkal. Szándékosan, a­mennyiben néme­lyek rejtett czéljaikat tetszetős jelszavakkal palástol­ják, s akaratlanul, a­mennyiben e jelszavak legtöbbször mást fejeznek ki, mint a mi alattuk érződik. Így mos­tanság gyakrabban halljuk a „polgár“ és „nemes“ kife­jezéseket előbbi ellentétes jelentőségükben használtat­ni, mintha csak az országgyűlés új társadalmi elvek fölállítására volna hivatva, és mintha nem is volnának 48-ik törvények, melyek a rendek egyenlőségét törvé­nyesen elismerik, így a Lipót- és Terézvárosban Ke­mény és Gorove ellenpártjaik a „polgár“ szóra hivat­koznak, és nem mintha attól tartanánk, hogy e két ne­mes jelölt kisebbségben van, de csupán a jelszót a ma­ga valódi jelentőségére szállítani akarva megjegyzen­dőnek tartjuk, hogy a történet a nemesség és polgár­ság ellentétességét megszüntette; a nemzetgazdászati fejlődés a földbirtokot, az egykoron kiváltságos nemes­ség alapját, mozgóvá tette és minden hasznos pol­gári munkát megnemesített; a törvények a ren­di különbség megszüntetését szente­lték, s polgár és nemes mai napság a közjóra hasznos tevékenység terén találkoznak, azon tevékenységén, mely tőkepénz és szellem által értéket teremt. Mindaz, a­mi e tág mezőn dolgozik, képezi a magasabb értelemben vett polgárságot, és jellemszilárdság, értelmiség, hazafiság, szakismeret azon tulajdonok, melyekkel egy népkép­viselőnek bíznia kell. A nemesség vagy annak hiánya egészen mellékes dolog. Némelyek azt erősítik, hogy szakismeretekkel csak a polgárok bírnak. Föltéve, de meg nem engedve, hogy így van, még akkor is meg kell gondolni, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye. Mostanság mindenekelőtt az alkotmány megrongált épületét kell helyreállítani, és ide csak­ugyan oly emberek kellenek, ki­k a politikai épí­tészetben elismert mesterek, mint Deák Ferencz, a politikai építészek legnagyobbika, — és annálfogva azon képviselők választása leghelyesebb, kiknek elvei az övéivel némileg öszhangoznak. Majd ha az alkot­­mányépítés be lesz fejezve, majd akkor mind jobban kerül a sor a szakemberekre, de még akkor sem ki­zárólag, mert mindig lesz szükség oly politikai építé­szekre , kik az alkotmány­épület jó karban tartására felügyelni fognak“. Nyilvánította különösen, hogy az iktató 24 óra alatt, a kiadó 8 nap alatt köteles elvégezni a beadott mun­kát, és a restantiák egy hónap alatt feldolgoztatván, mindkét hivatal currensben lesz ; a levéltár, melynek 30.000 restantiája van, február haváig rendezve lesz. A szolgák 5 nap múlva kötelesek iveiket bemutatni, a tanukat maguk az illető előadók fogják kihallgatni, az előadásokban a sorrend szigorúan meg fog tartatni, mindennap lesz ülés két tanácsban, s az előadandó számok ki fognak tűzetni egy táblára, — mindennap sommás és rendes szóbeli tárgyalások, úgy hogy az ügyek gyorsan és pontosan intéztethetnek el, a­nélkül, hogy az ügyvéd drága idejét méltóságát lealacsonyító sürgetésekkel legyen kénytelen elvesztegetni. Küvetjelölti pro­gramm-töredékek. Jókai Mór is kiadta programmját siklósi vá­lasztóihoz, melyben a nemzet kivonatait tiz parancso­latba foglalja össze. Az 1-sk a nemzet s feje közti n’n£ nyugtató egyetértés helyreállitása, hogy törvényes szi­lárd alapon nyugodt, boldog és nagy legyen e hazának feje és minden tagja; 2-ik Magyarország teljes kiegé­szítése ; 3-ik felelős magyar kormány; 4 ik a megyék, városok és községek önkormányzati helyreállítása; 5-ik a vallási jogegyenlőség; 6-ik egy politikai nem­zet, és a nemzetiségek egyéni szabadságának elisme­rése ; 7-ik a közös pénzügyi viszonyokat rendező esz­közöknek fölismertetése. E pontra, akarok mondani parancsolatra nézve így szól: „A birodalom közös pénzügyi viszonyainak ren­dezése hazánkra nézve is égető kérdés, mert ime az államadósságok évenkénti kamatai az összes egyenes adót fölemésztik, azért ezek felöl s a közös védelem, katonatartás és fejedelmi udvar költségei iránt intéz­kedni kikerülhetlen feladat, s meg is oldható oly ve­gyes bizottmányok utján, milyenre példát ad az 1715- diki 49. 1. czikk, mely vegyes bizottmányok kiküldé­sét rendeli el, de a mely bizottmányok határozatai előbb a magyar országgyűlés elé kerülnek megvitatás és szentesítés végett; s e kérdésben az sem elhallga­tandó, hogy mi Magyarország népei a birodalom másik felének népeit sem alkotmányos jogaikban, sem va­gyoni létükben megrontani nem akarjuk, sőt inkább erkölcsi támogatás által alkotmányukban szabadel­vűig megerősíteni, s czélszerű gazdálkodási rendszer által nyomasztó anyagi viszonyaikban helyrehozni töre­kedünk .“ — a 8-ik saját pénzügyeink rendezése ; 9-ik katonáskodási ügy, az országgyűlés által szabályozva; 10 ik a függőben maradt magánjogi viszonyoknak, mi­nek az úrbéri viszonyok maradványai, szőlődézsmák, királyi haszonvételek, stb. országos kárpótlás alapján leendő méltányos megoldása, s egy czélszerű magán­jogi törvénykezési rendszer kidolgozása “ Horváth Boldizsár vasmegyei szombathelyi választóihoz programmot adott ki, melyet a „P. H.“ egész szövegében kezd közölni. Mi terjedelménél fog­va csak azon részt közölhetjük ma, a­hol azon irányel­veket állítja föl, melyeket a közös ügyek megoldásá­nál követendőknek vél: „Ő Felsége mint osztrák Császár, a törvényhozás és kormányzat azon jogait, amelyeket eddig az örökös tartományokban mint absolut fejedelem kezelt, szaba­don megosztható a többi tartományok népeivel. Azonban Ő Felsége a lajtán­ túli népekkel nem mint magyar király, hanem csak mint osztrák fejede­lem léphetett alkotmányos szerződésre, s mint ilyen nem ruházhatott azokra több jogot, mint a melylyel ön­maga bírt; tehát a közös kérdések olyaton elintézése, a mely a magyar nemzet befolyását s beleegyezésének érvényt­ adó feltételét kizárná, nem volna sem jogos sem érvényes. „ Továbbá Ő Felsége, a midőn mint osztrák feje­delem, jogait az osztrák népekkel megbszta, ezt nem teheté azon kötelezettségek sérelmével, a­melyeket mint közös fejedelem Magyarország irányában elvál­lalt; következőleg a lajtán­ túli népek is a velük meg­osztott uralkodói jogokat csak e kötelezettségekkel együtt­ veheték át. És mivel a pragmatica sanctióban a közös feje­delem Magyarország politikai és területi épségét, állami ■önállóságát és függetlenségét biztosítá, tehát ezt az alkotmányossá vált lajthán­túli népek is becsülettel tel­­jesítni tartoznak, s ugyanazért a közös ügyek tárgya­lására nézve nem követelhetnek oly módozatot, mely akár már elvileg közvetlenül, akár pedig közvetve, gyakorlati következményeiben hazánk állami önálló­ságát és függetlenségét megsemmisítené. Elvégre, mivel a közös ügyek csak is onnan eredtek, hogy a fejedelem közösségét, s a birodalom feloszthatlan birtoklásának elvét elfogadtuk, tehát ön­ként foly , hogy közös ügyeknek csak olyanokat is­merhetünk el, a­melyek a Fejedelem közösségéből, s a birodalom feloszthatlan birtoklásából szükségkép kö­vetkeznek.“ Kautz Gyula program­jának az anyagi kér­désekkel foglalkozó része így hangzik : „Tekintve különösen az anyagi érdekeket, me­lyekre, fájdalom! hazánkban aránylag még mindig igen kevés figyelem fordíttatik, legbensőbb meggyő­­zödésem az, hogy korunkban a legtökéletesebb po­litikai rendszerek s közjogi institutiók is hatásnél­küliek maradnak, ha a nemzet anyagilag tehetet­len, d­s ha zilált közgazdasággal bir; s hogy e szerínt csak azon állami újjáalakítás lehet sikeres és kielé­gítő, mely egyidejűleg s karöltve a nemzetgazdasági javítások egész lánczolatával vétetik eszközlébe; mely a népben rejlő minden erőelemeket és faktorokat leg­teljesebben bírja értékesíteni; az ipar- és forgalom, a pénz- és hitelügy, a köz- és magánháztartás fejleszté­sére, szilárdítására irányul; az állam közszükségletei­nek mérvét a polgárok adózási ereje és képessg­ve, helyes egyensúlyba hozza; a vagyonosodás minden forrásait megnyitja, szóval: megvalósítja azon a lefelté­ Lapszemle. B. K­e­m­é­n­y Zsigmond a„Pesti Napl­ó“­­ban a centralistákkal váltott eszmecserében a legköze­lebbi múltra nézve egy kis leszámolást tart, melynek eredménye az, hogy bár nem idegenkedett volna a szűkebb bíród, tanácscsal érintkezésbe jönni, de mi­után ettől elrettentek a centralista fournalisták elfo­­gad­atlan föltételei, most csak a sajthán túli törvényho­zásokra néz bizalommal. B. Kemény Zsigmond és esz­mecseréje a centralistákkal igy hangzik : „Midőn Schmerling megbukott, s előrelátható volt, hogy esése magát a rendszert is elfoglalt helyéből félretaszítja, a „Pesti Napló“ hány czikkben nem is­merte el a reichsrath jogfolytonosságát, a mennyiben t. i. az a mi jogainkat nem nyerte el és saját megegye­zésünk nélkül nem gyakorolja? S ugyan mi volt rá a felelet ? Egyik centralista lap válaszolá : a­mit a reichs­rath tényleg bir, az mind az övé, mert birja. Ily Tamerlán-féle érv, épen azon perezban ki­mondva, midőn a Schottenthor előtti épület portása már a szegről levette a kulcsot, hogy a nagy szónokok épületének ajtaját becsukja, engem rendkívül mulat­tatott. Egy másik centralista journalista pedig a „Pesti Napló“-t ekként utasította rendre : Ha a magyarok így beszélnek, akkor jobb lesz, ha mi őket fegyverrel újra meghódítjuk. Nem tudtam ugyan felfedezni, hogy e hős jour­nalista a „Niebelungen“ harcrosainak hányadik ivadé­ka, de azt mégis reménytettem, hogy csak papír karddal nem lehet valami véres csatát vivni. Vigasz­talt az is, hogy köztünk, journalisták között, a Lajtban innen és túl nincsenek oly nagy számmal azok, kikről a római történészek dicsérettel szokták volt említeni,­­ hogy cicatricem merutit. Végre arról is meg voltam­­ győződve, miként Ő Felségének ármádiája nem arra való, hogy a centralista vezérczikkezők hadiparancsai szerint tegyen strategicus és tacticus operatiókat. . Ezen okokból szükségesnek sem tartom, a durva­­ gyanúsításra és esetlen fenyegetésre válaszolni. S az eszmék társulásánál fogva gyermek­korom­ból egy furcsa történet jutott eszembe. Elmondom most azt, s a mese úgynevezett mo­­ralitéjét találják ki lajthán­ túli collegáim. Ugyanazon városban volt egy vézna, de szájas lelkész, ki a másik felekezet papjával egyházi szónok­lataiban polemisálni szokott. Egy alkalomkor egészen­­ le akarta sújtani ellenfelét, s prédikátióját igy kezdé :­­ „Keresztyén atyámfiai! Már most én megrázom az eget és földet.“ Erre vetélytársa a következő vasárnap ek­■ ként válaszolt: „Atyámfiai a Krisztusban! Tudom, hogy hallottátok, mivel dicsekedett a szomszéd tiszteletes úr. De ti is ismeritek őt. — S ugyan hiszit­ek-e, hogy a kertjében még csak egy szilvafát is jól meg tudna­k rázni?“ Visszatérve a centralistákra, csakhamar azután,­­ hogy ők a „Pesti Napló“ által fenntartások mellett el­■ ismert jogfolytonosságát a reichsrathnak büszkén repudiálták , Ő Felsége magas bölcseségével fel­függesztette a februári alkotmányt, s a fictiók bősz álomvilágából a reális megoldások terére vitte át a függő kérdéseket.­­ Most tehát arra kellene törekednünk a Lajthán innen és a Lajthán túl, hogy a paritás alapján, és jog­folytonosságaink kölcsönös elismerése mellett, intéz­kedjünk a sanctio pragmaticában kimondott közös vé­­­­delemről, és a monarchia biztosságára múlhatatlanul­­ szükséges eszközökről. S noha, mint a centralisták jól tudják, az osztrák­­ kormány az egész birodalom alkotmányosságainak ösz­­szes jogfolytonosságát tűzte ki elvül, s a reichsrath­­ említése nélkül szól oly törvényhozásokról, melyeknek­­ elébe fogja terjeszteni . Felsége a magyar ország- Pest, oct. 31. E hó 28-kán délután az újonnan kinevezett városi főbiró mintegy 40 ügyvédet, s ezek közt az ifjabbak közöl is néhányat bizalmas értekezletre hivott fel, aziránt tanácskozandók, mikép lehetne a legége­tőbb törvénykezési bajokon a városi hatóság hatáskö­rén belül segíteni. Mint a „T. Cs.“ ez értekezlet folya­mát ismerteti, javaslatba jött itt egy bizottmány, mely­nek feladata lenne a hiányokat kijelölni és orvoslá­sukra formulázott javaslatot előterjeszteni; mi elfogad­tatván, egyelőre elnökül Nagy Károly és jegyzőül Steiger Gyula lett felkiáltással megválasztva. Szóba jöttek az apróbb, de mégis jelentőséggel bíró kezelési bajok, melyeken segíteni rögtön kell. Nem volt jelen senki, ki 10—20 példával ne szolgálhatott volna. Örömmel constatáljuk — folytatja az említett lap — hogy az új főbíró nem csak kész jóakaratot tanúsított azok orvoslására, hanem már tettleg is már tettleg is hozzálátott. A mai nent ünnep miatt lapunk közelebbi száma pénteken, nov. Sokán jelenend­ meg.

Next