Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)

1865-12-01 / 276. szám

m wb Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. (Inda-Pest. Péntek, december 1.1865. Sierkesztóségi iridt és kiadó-hivatal Budán, bécöi-utcra (a várban) 184. ss. Fiók-kiadó-hivatal Pestéi g y 8 r i Pál papirkereBkedésáben (batvani-utoaa, a sí. klr, postahivatal melletti sarokház): Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. ■-------------------- ' — --L-.- -■ . ■ . .... r­Hagán.hirdetéteh : egyhasábes petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. ssámittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdy külön, minden beiktatás ntán SO kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a kővetkező urak : Majnai Frankfurtban és Ha m- bnrg-Alténában Baaiemtein és STof ler; Hamburgban Tick- helm Jakab ; Lipcsében Ingier I., Illően és Kort urak. HIVATALOS RÉSZ. II*fiz«tési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 10 írt. Egész évre . . . . IS irt — kr. Félévre • i . . • . W * Félévre . . . | , I 9 m ^ Negyedévre • . Negyedévre 10 Ő cs. k. Apostoli Felsége november 2I-ről kelt legfelsőbb határozatával Landau Lénárd pestvárosi elemi iskolai rajztanitót, a tanítás terén kifejtett buzgó és sikeres működése elismeréséül arany érdemkereszt­tel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A magyar királyi udvari kanczellária Lukié s Vincze nyitramegyei törvényszéki ülnököt az aradi kir. első biróságu váltótörvényszék jegyzőjévé ne­vezte ki. A magyar kir. helytartótanács körirata az ország valamennyi törvényhatóságaihoz : A reusz-plaveni fejedelemség kormánya által a közokmányok hitelesítésének módozatai iránt Bajoror­szág és Austria között 1863. február 13-án (birod. t. 1. 1863. évi 31. sz.) létrejött szerződés némely módosítá­sokkal szintén elfogadtatván: erről a közönség folyó évi October 23 ról 16,301. szám alatt kelt kegyelmes ud­vari rendelvény folytán, a folyó évi mártius 30-ról és October 13-ról 17,796. és 78,534. szám alatt kelt intéz- vények kapcsában, tudomás és közzététel végett érte- sittetik. Kelt Budán, nov. 20. 1865. A magyar kir. helytartótanácstól. Sárosmegye föispáni helytartója Szmrecsá- n y i László főispáni helytartói titkárt Sárosmegye első aljegyzőjévé nevezte ki. , NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „L 1 o y d“ mai főczikke a Belcredi Majláth- ministerium szabadelvű irányáról tanúskodó állam­tényeket sorolja elő. Előrebocsátja, mi rendkívüli ne­hézségek közt lépett kormányra, s különösen az alkot­mányviszály maga oly nagy feladatot képez, hogy várni sem lehete, miként e sürgős és nehéz kérdés megoldá­sának súlyos munkája közben egyéb anyagi s törvény­kezési reformok keresztülvitelére is ideje maradjon. E körülményt a Belcredi-Majláth-kormány bizton ta­karóul használhatta volna a reform sürgetők ellenében, annálinkább, mivel az alkotmánykérdés függőben lé­tét az előbbi kormány rendes ellenvetésül hozta fel, midőn egyéb, különös reform-intézmények kívánalmai merültek föl. De az uj aera eddigi államtényei fényesen bizonyítják, hogy szintoly tevékeny, mint sza­badelvű ministeriumunk van. Mindenesetre igen dicséretes, ha egy „feudális és reactionarius“ kormány (mint a centralisták nevezik) azzal kezdi működését, hogy a sajtót csaknem tel­jesen korláttalanul szabaddá teszi, feloldván azon bilincsekből, melyekbe az előbbi „szabadelvű“ ministe- rium verte. Az előbbi szabadelvű kormány alatt majd minden hónap hozott egy-egy érdekes sajtó-pert, míg most a Lajthán innen és túl egyaránt szabad a discus- sio. A közigazgatás decentralisatiója szintén a kormány mellett szól, melyet ugyan Bécsben nem akar­nak eléggé méltányolni, de az angolok és amerikaiak, a kik értenek egy kissé a szabadsághoz, a deeentralisa- tióhan szabadságuk valódi biztosítékát látják. De a jelen kormánynak nincsen hitele, mondák un<alan ellensége5, és rajta voltak, a mennyire tőlük te't, hogy ne is legyen. Azonban végrehajtva oly h i- t e 1 műtét, melynek létrejövetele igen épületes s örven­detes mozamokat mutat föl. A kölcsön módozatai s a gyorsaság, melylyel az aláiraték, mutatja, hogy a kül- és belföldi tökének bizalma van a jelen kormány iránt. Azon körülmény, hogy e kölcsön Párisban kötteték,még politikai előnyt is rejt magában : a közeledés útját Francziaországhoz. Kellemes meglepetés volt az u11evé 1-1 átta­rn o z á s eltörlése is a határokon. Ez költséget kiméi, a mellett, hogy humánus intézkedés, mely végre annak is tanúbizonysága, hogy a jelen kormány nem látja többé azon kísérteteket, melyeket a rendőrség ezelőtt látni szokott. A tegnapi bécsi újság szintén egy reformot hozott: a levél-vit elbér leszállítását. Ennek pénzügyi előnyeit nem akarván firtatni, csak Anglia példájára hivatkozunk, hol hasonló leszállítás a legkedvezőbb eredményekre vezetett. Sokkal inkább szembetűnő ez intézkedés haszna a haladás érdekében. Emeli a közművelődést, midőn a szegényebb osztályuaknak is lehetővé teszi a gyakoribb szellemi közlekedést; nö­veli az eszmecserére való hajlamot, szorosabbra fűzi a család és barátság kötelékeit. Szintén igen jelentős reform az uzsora-törvé­nyek kilátásba helyzett megszüntetése. Tény, hogy az uzsoratörvények mindenütt megszegetnek. A töke soha sem enged magának törvényeket szabatni. Az uzsoratörvények csak drágábbá teszik a pénzt, s áthá­gása a törvények tiszteletét kisebbíti. A „reactionarius“ kormány szótárának még egyik legszebb szava az — amnestia. Alig mondhatunk j óbbat a Belcredi-Majláth-kormányról, mint: hogy ural­ma alatt az amnestia mintegy magától értetődik. A rend­szer, mely a belbékét helyreállítani akarja, a népek szivéből kitörülni igyekszik a szomorú múlt emlékeit De mindezen reformok elvesztették értéküket, ha csupán kedv-ellenes engedmények volnának, porhinté sül a pártok szemébe. Azonban ellenkezőleg áll a do­log. A Belcredi-Majláth-kormány a szabadelvüség ut­ján halad, mert alapelvei igazi alkotmányosak. 0 minden népek kívánalmainak eleget tenni óhajt s azért nem akarhat ellenkezésbe jönni az egyesekkel. A Sep­tember! pátens alapján az első gyakorlati reformok oda irányulnak, hogy a személy, gondolat és töke szabadzágát biztosítsák. A „Debatte“ a „Wien. Abendpost“-nak az uj kölcsönről szóló czikkét ezekkel egésziti ki és illu- strálja: „A siker annyival nagyobb, mivel egyetlen egy nap eredménye. Csak magában Bécsben 35,000 darab obligatiót írtak alá, mi hasonlókép nagy eredmény, ha meggondoljuk, mily heves és hazafiatlan izgatást vittek véghez a kölcsön ellen. Nem kell feledni azt sem, hogy az aláíróknak ezüstben kell befizetniük az aláirt összeget, és soka­kat tarthatott vissza annak megfontolása, hogy a köl­csön lefizetése után a valuta tetemesen csökkenhet, habár feledék, hogy ezzel együtt a papírok árfolya­mának emelkedése helyrehozandja az agio csökkenő sében való veszteséget. A bécsi börze matadorai, a főbb bankárházak, nem vettek részt a kölcsönben — kivétel csak a Sta- metz ház, mely i% milliót irt alá. De a börze embe­reinek ezen demonstratiója elenyészik a nap esemé­nyének nagysága mellett, melynek jelentését és hord- erejét egész terjedelmében belátni sem lehet még. — Természetes is, hogy oly emberek, kik az állam beteg ségéböl éltek, visszavonultak, mihelyt ez el kezd egés- séges lenni és régi orvosa után akarja hajitni a kárté­kony orvosságos-üveget. Ép oly természetes, mint az, hogy Poroszországban, mely állítólag Austria szövet­ségese — a kamatlábat feljebb emelték a banknál, nehogy az osztrák kölcsönben részt lehessen venni kölcsönkérdésben a bécsi centralisták hü szövetsége- sai voltak Bismarknak. De Francziaország uralkodójának jó szeme éles hallása van. Centralistáink kiáltozása nem gátolá, hogy az osztrák monarchia népei többségének szavát ki ne vegye, s nem engedő, hogy népe egy jó üzlet al­kalmát elszalaszsza. És Francziaországból érkezik most hozzánk egy „ezüst flotta.“ Nemcsak arra hoz ez módot, hogy az ál­lam szükségei jókora időre fedezve legyenek, hanem hogy a valuta is rendeztessék,mely k<5t évtized alatt oly nyomasztó volt a mi anyagi helyzetünkön. A banknak idő előtt lefizetheti az állam a maga tartozását és a bank képesítve lesz jóval a kitűzött határidő előtt el­kezdeni az érezpénzben fizetést. A politikai bajjal együtt elenyésznék akkor a közgazdasági baj is.“ A „Debatte“, mely egy Horvátországból ka­pott közlésben a horvát viszálynak egyik kérdését, a báni táblai tanácsosoknak szavazat-jogát fejtegeti, — kiemeli, miszerint a magyar-horvát alkotmány úgy a magyar kir. táblának mint a horvát báni táblának, hogy mind a korona mind a nemzet jogainak a szükséges oltalmat megadja, az illető törvényhozó-testületekben helyet adott; azonban a báni tábla összeállításában biztosítékot keresett egyszersmind az ez állássali visz- szaélések ellen azáltal, hogy az al-bán mint a báni tábla a'elnöke, s az itélőmester mint annak referense, nem kir. kinevezéstől, hanem az országgyűlés választásától tétetett függővé. Ezenfölül a korona köteles volt a táb- ához két mágnást s egy főpapot kinevezni. A tábla többi három tagját a korona korlátlanul választá; a bán elnökölt. így volt a báni tábla összealkotva 1848-ig. 1850-ben azonban az akkori mindent nivellirozó rend­szer azt is cs. kir. főtörvényszékké alakította át, de minden politikai jogosultság nélkül, sőt még nem is ugyanazon bírói hatáskörrel, mit a báni tábla birt. Az 1861. mart. 26-ki k. leirat helyreállitá ugyan a báni táblát ideiglenesen s alkotmányos elintéztetésig a ko­rábbi, de a törvényhozás jelen állásához illesztendő intézménynyel; azonban az 1861-ki horvát országgyűlés a vizözön után talált törvényhozás állását fentartá, mert törvényhozási működésében váratlanul félbeszakittatott. — A törvényszékek s igy a báni tábla szervezete is ugyanaz maradt, azon különbséggel, hogy ugyanazon eirat alapján a császári kir. úrbéri főtörvényszék azzal egyesittetett, minek folytán ülnökeinek száma 15 re nőtt fel. — Ezen lényeges különbségen kívül van még több. A bán most nem elnöke a báni táblá­nak ; az országgyűlés által választott al-bán sem tagja annak, hanem a hétszemélyes táblának; az itélőmester választása az országgyűlés által azon időre tétetett, mi­dőn a törvényszéki szervezet alkotmányos utón Iétre- jövendett. — Mágnások nincsenek a tábla tagjai közt, s az egyesitett ideiglenes királyi báni táblai és úrbéri főtörvényszékek még mindig az 1850—60-ki törvényhozás szerinti másodbiróságu törvényszékek. A mostani báni tábla tehát nem azon törvényha­tóság, melynek a horvát alkotmányjog szerint hivatása a korona jogainak sérthetlensége fölött az országgyűlési tárgyalások alatt őrködni; s tagriai ennélfnariro wm te« tületileg, sem egyenként nem igényelhetik azon állást az országgyűlésen, mely a báni tábla számára határoz­va volt. Ennek folytán az 1861-ki országgyűlés megta­gadd á tól a széket és szavazatot az országgyűlésen, a tagjai kiléptek. Azon határozott ellentállás ennélfogva, melyre a bán azon szándéka talált: a báni tábla tanácsod sait az országgyűlésen szavazatjogosultaknak tekinteni, )árha az osztályokban tanácskozó országgyűlés nem verificálta, nem akar a korona jogaiba beavatkozás len­ni. A kormánytól pedig nem lehet kívánni, miszerint az államjogin kivül még egy bel- alkotmány-viszályt idézzen elő azáltal, hogy egy törvényszéknek, me- yet csak a neve hozott az alkotmánynyal laza össze- söttetésbe, azon magas politikai jogokat megadja, me- "yeket az egykori báni tábla birt. A „Wien. Abendp “ az uj utlevólrend- r e vonatkozólag írja: „Egy a „Presse“ nov. 28-ki számában foglalt köz­lés szerint az „uj útlevél-rend“ mellé oly commentár van adva, mely állítólag kevésbbé szabadelvű színezet­tel bir mint maga a rendszabály, és sem az eddigi utle- véli hatóságok megszüntetését a határon, sem a remélt megtakarítások keresztülvitelét nem helyezi kilátásba. „Azon helyzetben vagyunk, a leghatározottabban állíthatni, miszerint a kérdéses rendszabály keresztül­vitele egészen az illető cs. rendelet szellemében követ­kezett be. „Hogy különben az útlevélvizsgálat eltörlésével a birodalmi határokon nem eshetik el minden rendőri határfelügyelet, ez magától értetik s a cs. ren­delet 2-ik pontjában világosan kimondatott. „Felügyeleti közegek csak a legfontosabb határ pontokon hagyatnak meg s legszigorúbb kötelességükké tétetik, az utasokat a legsürgetőbb szükség esetén uta­sítani az igazolásra, és pedig csak akkor, ha oly egyé nek forognak főn, kik elkövetett bűntények miatt ül­döző-levelekkel kerestetnek, vagy kiknek, mint általá­nosan ismert, p. kiutasitottaknak, számkivetetteknek, koldusoknak stb. a határátlépés megengedve nincs, vagy kik csak bizonyos kimutatások teljesítése után bocsáttatnak be, mint p. házalók, szemfényvesztők, vándorló zenészek sat. „Ily esetekre az államok, bármily szabadelvűek legyenek intézményeik, a közérdekben intézkedéseket szoktak tenni. „De hogy a felügyeleti közegek pontosan tudják, mit kell tenniök, s ne „alanyi belátás“ szerint járjanak el, az eddig fenállott intézmények oly teljes változása mellett, milyen az útlevélvizsgálat eltörlése folytán elő­áll , az utasítások kibocsátása mulhatlanul szükséges úgy az állam, mint maguk az utasok helyesen felfogott érdekében. „Kétes politikai magatartásu személyek fölötti el­lenőrzésről , mely a fölebbi közlés szerint a hivatalno­koknak szivükre köttetett volna, sehol semmi szó. „A mi a kétségbevont megtakarításokat illeti elég annyit megjegyezni, miszerint a nélkülözhetőkké vált rendörbiztosságok megszüntetése iránti tárgyalá­sok már folyamatban vannak s az országfőnökök uta- Bitvák, miszerint a nélkülözhető segédszemélyzet be­hívásában azonnal elhaladjanak.“ Követválasztási mozgalmak. A galanthai eseményekről a „Presb. Ztg.“ követ­kező hiteles közlést hoz: A Galanthán nov. 22-kén a követválasztás alkal­mával történt sebesülésekre nézve hozott túlzott hirek ellenében helyreigazitáskép közöltetik, hogy orvosi hivatalos jelentés szerint egészben 18, többnyire köny- nyebb sebesülés jelentetett föl, ezek közt csupán 3 súlyosabb, mindazonáltal ezek sem halálosak. Minde­nütt hátrányos következések nélküli gyógyulás várha­tó; haláleset egy sem fordult elő. Nagy-Márton v.-kerületben gr. Széchenyi Imre. Az ellenfél óvást tett azon ürügynél fogva, hogy a gróf nincs sehol választónak beírva. Kis-Mártonban gr. Széchenyi Béla. Ezen választásnál verekedés történt; az ellenpárt (Halmosi) tiltakozott. A lövői kerületben T h a 1 a b é r Lajos vá- asztatott meg gr. Széchenyi Dénes ellenében. Kapuvárott L u k i n i c s Mihály — Ürményi e!- enében, a kinek pártja tiltakozott a választás ellen. Csornán D ő r y Adám. A gölniczi választó-kerületben Fest Imre egy- lángul a g. Galgóczon: Frideczky Timóth egyhangúlag. A nyitrai v. kerületben Tóth Vilmos szintén. A n.-tapolcsányi választó-kerületben gr. B e r é n y i ~erencz hasonlóképen. A „Felvidék“ írja, hogy azon régi jó szokás, mely szerint a megyék és városok követeik mellé az országgyűlés tartamára jóravaló tanulékony ifjakat rendelnek, tapasztalatok gyűjtése végett: Kassa városa által ezúttal is fentartatik; a tanács ugyanis nov. 23-ki teljgyülésében elhatározta, hogy követe mellé egy ily ifjú fog a pesti országgyűlésre küldetni. Biharmegye bárándi kerületében nov. 27-kén ment végbe Komáromy György megválasztás«. A követet Móricz Pál ur ajánlá. Beszédében, melyet a választókhoz tartott — a többi közt azon vád ellea is izükségesnek látta az ajánlottat menteni, mintha ő a egszélsöbb párthoz tartoznék. Magyarországon, agy­monda. szónok, az 1861-ki feliratok óta nem ismert szélső pártot. Borsodban a m e z ők eresztesi v. kerület nov. 23-án Prónay Józsefet egyhangúlag, a csáti v. ke­rület b. V a y Lajost szintén egyhangúlag választá meg követül. Szabolcsmegye nádudvari kerületébenKáI- 1 ay Ödön. A aradatasi korn!ctl/ou V.ui Duma egyhan­gúlag. Somogymegye csurgói választó - kerületében I n- k e y József szintén. Nagylakon Dedinszky József egyhangúlag. Nyitra - Zsámbokréten herczeg Odescalohi Gyula. Temesvárott Sulyok Móricz szavazattöbb­séggel. Bácsmegye almási kerületében ifj. b. R u d i c s József. Liptómegye szt-miklósi kerületében Szentivá- nyi Adolf. Késmárkon H u n f a 1 v y Pál szavazattöbbséggel. Érsekújvárról távirják a „P. L.“-nak, hogy ott nov. 29-én b. Wodjaner Albert nyert szavazat- többséget. Erdélyi országgyűlés. Kolozsvár, nov. 27. A múlt hét egyhangúsá­gát az utóbbi két napban némi élénkség kezdte fel­váltani. Az országgyűlés megnyitása után, haminfjárt lehetett is itt-ott magánkörökben politikai expectora- tiókat hallani, sem a külön nemzetiségek nem nyilat­koztak mindjárt, sem ezek kebelében a pártok; mind­annyian a kir. leirattal akartak előbb megismerkedni, mert az volt jövendőbeli maguktarlásának irányt adandó. Ezen tartózkodás, hogy ugymondjam : habozás, úgy tűnt fel nekem, mint azon ember situatiója, a ki elérkezett végre a pontra, melyen tudja, hogy keresz­tül kell hatolnia, de nem birja magát elhatározni az­iránt, hogyan lépje azt át? A kir. leirat felolvastatott, az alap, melyen a mű­ködést kezdeni lehetett, megvolt; a nemzetiségek és pártok sorakoztak tehát, és belebocsátkoztak a teendők iránti tanácskozásba. A magyar és székely nemzetiséghez tartozó or­szággyűlési tagok határozottan az unió mellett küzde­nek, és legfölebb is a részletek iránt térnek el egymás­tól, a mennyiben némelyek mérsékeltebbek, mig mások tulzottabbak vágyaikban, mely utóbbiak azonban az opportunitás szempontjából engedni fognak. A szászok között két párt van : Unió-ehenes és unionista. Ez utóbbiak élén Bömches, Maager, Con­rad Mór, a két B r e n n e r b e r g áll, mig az unió-el­lenes párt feje Rannicher gubernialis tanácsos és szebeni követ, s a szász comes stb. Ez utóbbiak határozott ellenei a Magyarország- gali uniónak, testestől lelkestől centralisták, Austriá- val akarnak szoros cenfralictikus unióban élni, mert a Magyarországgali unió esetében nemzetiségük és ed­digi kiváltságaik megsemmisítésétől tartanak. A brassóiak — igy nevezik a magyarabb érzel­mű szászokat — nem félnek az uniótól, ebben a biro­dalom szilárdítását látják, és kész örömmel szavaznak az unió mellett, ki fogván majd adandó alkalommal ter­mészetesen kötni, hogy az unió által nemzetiségük és nemzeti autonómiájuk Iegkevésbbé se veszélyeztessék. Az oláhok között szintén két párt van. Az egyik, melynek vezére S u 1 u t i u érsek, és legkérlelhetlenebb szószólója dr. R a t i u saerda­Az „Oestr. Ztg“ a „birodalmi parla­menti sajtó azon panaszára,“ hogy „Magyar- ország megsemmisíti az alkotmányos közkormány elvét, hátat fordít a birodalomnak s nem akar a birodalmi ügyeknek egyetértő s szabad szellemű kezeléséről tud­ni, sőt ezt egyenesen tagadja, a nemzet ott keleten idegen minden szóbeli és határozatképes birodalmi képvise­lettől a kormány élén s megtagad minden parlamenti tulajdont, mi nélkül szabadelvű birodalmi testület nem gondolható stb.;“ ezen panaszra, melyet a régi „Presse“ a legnagyobb hévvel szokott azon gyanúval együtt ki­szórni, mintha Magyarország csak önmaga s nem a bi­rodalom számára akarna parlamenti szabadságokat, a következőket feleli egy megkezdett pesti levélsorozat­ban, melyek elseje igy szól : „Ezen elvi gyanúsítás ellen határozott óvást kell tennünk. Valóban sajnálandó, ha Bécs szabadelvű saj­tója ily illoyalisan viseli magát egy nemzet iránt, mely­től végre is az austriai alkotmányzavarok rendezése függ' Ha a német ellenzéki sajtó csak azért gyanúsít, mert a februári statútumon kívül általában semmi bár­minemű módját a birodalmi képviseletnek nem akarja elismerni, úgy egyszerűen C3ak azt kell megjegyez­nünk, miszerint ellenzéke igen gyümölcstelen, mert végre ezen ellenzéki sajtó felhatalmazása nélkül is megtalálandják s jóváhagy an dják az alkalmas birodal­mi képviselet módját. „Sajátságosán jellemzi a német ellenzéki sajtót, mely a birodalom politikai világitó tornya akar lenni, h°gy oly meddő utakon jár, s a helyett, hogy a kiegyen­lítést előmozdítaná, azt inkább elrekeszti, sőt a legszí­vesebben meghiúsítaná, csak vesszőparipája, a februári bírod, tanács, bírna ismét feltámadni. Ámde ne feledje, hogy szeszélyéneke gyermeke már saját ölelései által is agyonfojtatott. „Azonban mi jogosítja fel a sajtót azon állításra, hogy Magyarország a közös ügyekre nézve általában közös, alkotmányosan működő birodalmi képviseletet nem akar? S mire támeszkodik e sajtó, midőn denun- ciálja a nemzetet, hogy a birodalmi ügyeknek sem nyilvános, sem szóbeli, sem határozatképes tárgyalá­sát nem akarja? Ha jól kiszámított párttaklika, hogy a Deák-párt végszavát mindaddig legalább, míg az országgyűlés egybegyülve nincs, a nagy harangra nem köti s a magyar lapok ennélfogva e tárgyat nem vitat­ják, úgy másrészt bizonyos, hogy Deák pártja s a ma­gyar sajtó sohasem álliták azt, miszerint a birodalmi ügyek közös tárgyalása sem határozatképes nem lehet, sem a nyilvánosság és szóbeliség tulajdonaival nem bírhat. Tudunk ugyan két-három beszédet követjelöl­tektől, kik minden birodalmi küldöttségtől idegenked­nek ; ámde a többi követek túlnyomó része más néze­teket nyilvánított s a Deák által felállított „küldött- ségi elvet“ föltétlenül elfogadta. Mi tehát a német el­lenzéki sajtónak tanácsolnék, hogy a közös ügyeket illető tételt a követi beszédekben figyelmesen olvassa el. „Még az 1861-ki határozati párt feje, Tisza Kál­mán, a tiszta személy-unionista is tartaléktalanul meg­vallotta, hogy léteznek „közös“ ügyek, melyekre nézve ki kell egyezni, csak azt kívánta, hogy az e végett ki- küldendő küldöttség ne légyen határozatképes, mert különben a magyar országgyűlések régi joga, t. i. teljes törvényhozási hatalma csorbittatnék. Ezt a vezér mondotta s mi nem akarjuk öt azért kárhoztatni, hogy mint a nagyon leolvadt sereg vezére vas következetes­séggel ragaszkodik a személyunióhoz. De vájjon há­nyán lépnek hívei közöl az ő nyomdokiba? Vajha a régi s uj „Presse“ oly szívesek lennének, bennünket eziránt felvilágosítani. Addig gyanúsításaikat, aggo­dalmaikat alaptalanoknak kell nyilvánítanunk s azon állítást fentartanunk, miszerint a bírod, ügyek számá­rai birodalmi küldöttség eszméje az országban már oly mély gyökeret vert, hogy ez eszme ellen az országgyű­lésen néhány egyes követ képezhet ugyan ellenzéket, de párt komolyan nem.“

Next

/
Thumbnails
Contents