Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)
1865-12-01 / 276. szám
Szerkesztőségi kidt és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pestes múlt Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. győri Pál papirkereskedésben (hatvani-utcaa, a sí. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.■-------------------' — --L-.- -■ . ■ . .... r-Hagán.hirdetétek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 6 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdy külön, minden beiktatás után S. kr. e. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Bausemtein és Stofler; Hamburgban Tickhelm Jakab ; Lipcsében Ingier I., Illően és Kort urak. (Inda-Pest, Péntek, december 1.1865. II*fizetési árak. Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 10 írt. Egész évre . . . . II irt — kr. Félévre • . . • . W * Félévre . . . , I 9 m ^ Negyedévre • . Negyedévre 10 HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége november 21-től kelt legfelsőbb határozatával Landau Lénárd pestvárosi elemi iskolai rajztanítót, a tanítás terén kifejtett buzgó és sikeres működése elismeréséül arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A magyar királyi udvari kanczellária Lakics Vincze nyitramegyei törvényszéki ülnököt az aradi kir. első birósági váltótörvényszék jegyzőjévé nevezte ki. A magyar kir. helytartótanács körirata az ország valamennyi törvényhatóságaihoz : A reusz-plaveni fejedelemség kormánya által a közokmányok hitelesítésének módozatai iránt Bajorország és Austria között 1863. február 13-án (birod. 1. 1. 1863. évi 31. sz.) létrejött szerződés némely módosításokkal szintén elfogadtatván, erről a közönség folyó évi October 23 ról 16,301. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelvény folytán, a folyó évi mártius 30-ról és October 13-ról 17,796. és 78,534. szám alatt kelt intézvények kapcsában, tudomás és közzététel végett értesittetik. A magyar kir. helytartótanácstól. Sárosmegye főispáni helytartója Szmrecsányi László főispáni helytartói titkárt Sárosmegye első aljegyzőjévé nevezte ki. , Kelt Budán, nov. 20. 1865. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Loyd“ mai főczikke a Belcredi Majláthministerium szabadelvű irányáról tanúskodó államtényeket sorolja elő. Előrebocsátja, mi rendkívüli nehézségek közt lépett kormányra, s különösen az alkotmányviszály maga oly nagy feladatot képez, hogy várni sem lehet, miként e sürgős és nehéz kérdés megoldásának súlyos munkája közben egyéb anyagi s törvénykezési reformok keresztülvitelére is ideje maradjon. E körülményt a Belcredi-Majláth-kormány bizton takaróul használhatta volna a reform sürgetők ellenében, annál inkább, mivel az alkotmánykérdés függőben létét az előbbi kormány rendes ellenvetésül hozta fel, midőn egyéb, különös reform-intézmények kívánalmai merültek föl. De az új aera eddigi állam tényei fényesen bizonyítják, hogy szintoly tevékeny, mint szabadelvű ministériumunk van. Mindenesetre igen dicséretes, ha egy „feudális és reactionárius“ kormány (mint a centralisták nevezik) azzal kezdi működését, hogy a sajtót csaknem teljesen korláttalanul szabaddá teszi, feloldván azon bilincsekből, melyekbe az előbbi „szabadelvű“ ministerium vette. Az előbbi szabadelvű kormány alatt majd minden hónap hozott egy-egy érdekes sajtópert, míg most a Lajthán innen és túl egyaránt szabad a discussio. A közigazgatás decentralisatiója szintén a kormány mellett szól, melyet ugyan Bécsben nem akarnak eléggé méltányolni, de az angolok és amerikaiak, akik értenek egy kissé a szabadsághoz, a decentralisatióban szabadságuk valódi biztosítékát látják. De a jelen kormánynak nincsen hitele, mondákuntalan ellenségek, és rajta voltak, amennyire tőlük tett, hogy ne is legyen. Azonban végrehajtva oly hit el műtét, melynek létrejövetele igen épületes s örvendetes mozamokat mutat föl. A kölcsön módozatai s a gyorsaság, melylyel az aláiratok, mutatja, hogy a kül- és belföldi tőkének bizalma van a jelen kormány iránt. Azon körülmény, hogy e kölcsön Párisban kötteték,még politikai előnyt is rejt magában : a közeledés útját Francziaországhoz. Kellemes meglepetés volt az áttevő 1-1 áttamozás eltörlése is a határokon. Ez költséget kímér, a mellett, hogy humánus intézkedés, mely végre annak is tanúbizonysága, hogy a jelen kormány nem látja többé azon kísérteteket, melyeket a rendőrség ezelőtt látni szokott. A tegnapi bécsi újság szintén egy reformot hozott: a levél-vitelbér leszállítását. Ennek pénzügyi előnyeit nem akarván firtatni, csak Anglia példájára hivatkozunk, hol hasonló leszállítás a legkedvezőbb eredményekre vezetett. Sokkal inkább szembetűnő ez intézkedés haszna a haladás érdekében. Emeli a közművelődést, midőn a szegényebb osztályúnknak is lehetővé teszi a gyakoribb szellemi közlekedést, növeli az eszmecserére való hajlamot, szorosabbra fűzi a család és barátság kötelékeit. Szintén igen jelentős reform az uzsoratörvények kilátásba helyzett megszüntetése. Tény, hogy az uzsoratörvények mindenütt megszegetnek. A tőke soha sem enged magának törvényeket szabatni. Az uzsoratörvények csak drágábbá teszik a pénzt, s áthágása a törvények tiszteletét kisebbíti. A „reactionarius“ kormány szótárának még egyik legszebb szava az amnestia. Alig mondhatunk jobbat a Belcredi-Majláth-kormányról, mint hogy uralma alatt az amnestia mintegy magától értetődik. A rendszer, mely a belbékét helyreállítani akarja, a népek szívéből kitörülni igyekszik a szomorú múlt emlékeit De mindezen reformok elvesztették értéküket, ha csupán kedvellenes engedmények volnának, porhintésül a pártok szemébe. Azonban ellenkezőleg áll a dolog. A Belcredi-Majláth-kormány a szabadelvűség útján halad, mert alapelvei igazi alkotmányosak. Ő minden népek kívánalmainak eleget tenni óhajt s azért nem akarhat ellenkezésbe jönni az egyesekkel. A September pátens alapján az első gyakorlati reformok oda irányulnak, hogy a személy, gondolat és tőke szabadságát biztosítsák. Az „Oestr. Ztg“ a „birodalmi parlamenti sajtó azon panaszára, hogy „Magyarország megsemmisíti az alkotmányos közkormány elvét, hátat fordít a birodalomnak s nem akar a birodalmi ügyeknek egyetértő s szabad szellemű kezeléséről tudni, sőt ezt egyenesen tagadja, a nemzet ott keleten idegen minden szóbeli és határozatképes birodalmi képviselettől a kormány élén s megtagad minden parlamenti tulajdont, mi nélkül szabadelvű birodalmi testület nem gondolható stb.;“ ezen panaszra, melyet a régi „Presse“ a legnagyobb hévvel szokott azon gyanúval együtt kiszórni, mintha Magyarország csak önmaga s nem a birodalom számára akarna parlamenti szabadságokat, a következőket feleli egy megkezdett pesti levélsorozatban, melyek elseje így szól : „Ezen elvi gyanúsítás ellen határozott óvást kell tennünk. Valóban sajnálandó, ha Bécs szabadelvű sajtója ily illegálisan viseli magát egy nemzet iránt, melytől végre is az austriai alkotmányzavarok rendezése függ. Ha a német ellenzéki sajtó csak azért gyanúsít, mert a februári statútumon kívül általában semmi bárminemű módját a birodalmi képviseletnek nem akarja elismerni, úgy egyszerűen csak azt kell megjegyeznünk, miszerint ellenzéke igen gyümölcstelen, mert végre ezen ellenzéki sajtó felhatalmazása nélkül is megtalálandják s jóváhagyandják az alkalmas birodalmi képviselet módját. „Sajátságosan jellemzi a német ellenzéki sajtót, mely a birodalom politikai világító tornya akar lenni, h°gy oly meddő utakon jár, s ahelyett, hogy a kiegyenlítést előmozdítaná, azt inkább elrekeszti, sőt a legszívesebben meghiúsítaná, csak vesszőparipája, a februári bíród, tanács, bírna ismét feltámadni. Ámde ne feledje, hogy szeszélyének e gyermeke már saját ölelései által is agyonfojtatott. „Azonban mi jogosítja fel a sajtót azon állításra, hogy Magyarország a közös ügyekre nézve általában közös, alkotmányosan működő birodalmi képviseletet nem akar? S mire támaszkodik e sajtó, midőn denunciálja a nemzetet, hogy a birodalmi ügyeknek sem nyilvános, sem szóbeli, sem határozatképes tárgyalását nem akarja? Ha jól kiszámított párttaktika, hogy a Deák-párt végszavát mindaddig legalább, míg az országgyűlés egybegyűlve nincs, a nagy harangra nem köti s a magyar lapok ennélfogva e tárgyat nem vitatják, úgy másrészt bizonyos, hogy Deák pártja s a magyar sajtó sohasem álliják azt, miszerint a birodalmi ügyek közös tárgyalása sem határozatképes nem lehet, sem a nyilvánosság és szóbeliség tulajdonaival nem bírhat. Tudunk ugyan két-három beszédet követjelöltektől, kik minden birodalmi küldöttségtől idegenkednek ; ámde a többi követek túlnyomó része más nézeteket nyilvánított s a Deák által felállított „küldöttségi elvet“ föltétlenül elfogadta. Mi tehát a német ellenzéki sajtónak tanácsolnék, hogy a közös ügyeket illető tételt a követi beszédekben figyelmesen olvassa el. „Még az 1861-ki határozati párt feje, Tisza Kálmán, a tiszta személy-unionista is tartaléktalanul megvallotta, hogy léteznek „közös“ ügyek, melyekre nézve ki kell egyezni, csak azt kívánta, hogy az e végett kiküldendő küldöttség ne legyen határozatképes, mert különben a magyar országgyűlések régi joga, t. i. teljes törvényhozási hatalma csorbíttatnék. Ezt a vezér mondotta s mi nem akarjuk őt azért kárhoztatni, hogy mint a nagyon leolvadt sereg vezére vas következetességgel ragaszkodik a személyunióhoz. De vájjon hányan lépnek hívei közel az ő nyomdokiba? Vajha a régi s ús „Presse“ oly szívesek lennének, bennünket eziránt felvilágosítani. Addig gyanúsításaikat, aggodalmaikat alaptalanoknak kell nyilvánítanunk s azon állítást fentartanunk, miszerint a bírádó ügyek számára a birodalmi küldöttség eszméje az országban már oly mély gyökeret vert, hogy ez eszme ellen az országgyűlésen néhány egyes követ képezhet ugyan ellenzéket, de párt komolyan nem.“ A „Debatte“ a „Wien. Abendpost“-nak az új kölcsönről szóló czikkét ezekkel egészíti ki és illustrálja: „A siker annyival nagyobb, mivel egyetlen egy nap eredménye. Csak magában Bécsben 35.000 darab obligatiót írtak alá, mi hasonlókép nagy eredmény, ha meggondoljuk, mily heves és hazafiatlan izgatást vittek véghez a kölcsön ellen. Nem kell feledni azt sem, hogy az aláíróknak ezüstben kell befizetniük az aláírt összeget, és sokakat tarthatott vissza annak megfontolása, hogy a kölcsön lefizetése után a valuta tetemesen csökkenhet, habár feledék, hogy ezzel együtt a papírok árfolyamának emelkedése helyrehozandja az agro csökkenésében való veszteséget. A bécsi börze matadorai, a főbb bankárházak, nem vettek részt a kölcsönben — kivétel csak a Stametz ház, mely 10 milliót írt alá. De a börze embereinek ezen demonstratiója elenyészik a nap eseményének nagysága mellett, melynek jelentését és horderejét egész terjedelmében belátni sem lehet még. Természetes is, hogy oly emberek, kik az állam betegségéből éltek, visszavonultak, mihelyt ez el kezd egésséges lenni és régi orvosa után akarja hajítni a kártékony orvosságos üveget. Ép oly természetes, mint az, hogy Poroszországban, mely állítólag Austria szövetségese , a kamatlábat feljebb emelték a banknál, nehogy az osztrák kölcsönben részt lehessen venni kölcsönkérdésben a bécsi centralisták hű szövetségesei voltak Bismarknak. De Francziaország uralkodójának jó szeme éles hallása van. Centralistáink kiáltozása nem gátoló, hogy az osztrák monarchia népei többségének szavát ki ne vegye, s nem engedő, hogy népe egy jó üzlet alkalmát elszalaszsza. És Francziaországból érkezik most hozzánk egy „ezüst flotta.“ Nemcsak arra hoz ez módot, hogy az állam szükségei jókora időre fedezve legyenek, hanem hogy a valuta is rendeztessék,mely két évtized alatt oly nyomasztó volt a mi anyagi helyzetünkön. A banknak idő előtt lefizetheti az állam a maga tartozását és a bank képesítve lesz jóval a kitűzött határidő előtt elkezdeni az éretpénzben fizetést. A politikai bajjal együtt elenyésznék akkor a közgazdasági baj is.“ A „Debatte“, mely egy Horvátországból kapott közlésben a horvát viszálynak egyik kérdését, a báni táblai tanácsosoknak szavazat jogát fejtegeti, — kiemeli, miszerint a magyar-horvát alkotmány úgy a magyar kir. táblának mint a horvát báni táblának, hogy mind a korona mind a nemzet jogainak a szükséges oltalmat megadja, az illető törvényhozó testületekben helyet adott, azonban a báni tábla összeállításában biztosítékot keresett egyszersmind az ez állássali viszszaélések ellen azáltal, hogy az albán mint a báni tábla alelnöke, s az itélőmester mint annak referense, nem kir. kinevezéstől, hanem az országgyűlés választásától tétetett függővé. Ezenfelül a korona köteles volt a tábához két mágnást s egy főpapot kinevezni. A tábla többi három tagját a korona korlátlanul választá; a bán elnökölt, így volt a báni tábla összealkotva 1848-ig. 1850-ben azonban az akkori mindent nivellírozó rendszer azt is cs. kir. főtörvényszékké alakította át, de minden politikai jogosultság nélkül, sőt még nem is ugyanazon bírói hatáskörrel, mit a báni tábla birt. Az 1861. mart. 26-ki k. leirat helyreállitá ugyan a báni táblát ideiglenesen s alkotmányos elintéztetésig a korábbi, de a törvényhozás jelen állásához illesztendő intézménynyel; azonban az 1861-ki horvát országgyűlés a vízözön után talált törvényhozás állását fentarta, mert törvényhozási működésében váratlanul félbeszakittatott. — A törvényszékek s igy a báni tábla szervezete is ugyanaz maradt, azon különbséggel, hogy ugyanazon eirat alapján a császári kir. úrbéri főtörvényszék azzal egyesittetett, minek folytán ülnökeinek száma 15 re nőtt fel. Ezen lényeges különbségen kívül van még több. A bán most nem elnöke a báni táblának ; az országgyűlés által választott albán sem tagja annak, hanem a hétszemélyes táblának; az itélőmester választása az országgyűlés által azon időre tétetett, midőn a törvényszéki szervezet alkotmányos utón létrejövendett. — Mágnások nincsenek a tábla tagjai közt, s az egyesitett ideiglenes királyi báni táblai és úrbéri főtörvényszékek még mindig az 1850—60-ki törvényhozás szerinti másodbirósági törvényszékek. A mostani báni tábla tehát nem azon törvényhatóság, melynek a horvát alkotmányjog szerint hivatása a korona jogainak sérthetlensége fölött az országgyűlési tárgyalások alatt őrködni, s tagjai ennél makem testületileg, sem egyenként nem igényelhetik azon állást az országgyűlésen, mely a báni tábla számára határozva volt. Ennek folytán az 1861-ki országgyűlés megtagadta tól a széket és szavazatot az országgyűlésen, a tagjai kiléptek. Azon határozott ellentállás ennélfogva, melyre a bán azon szándéka talált: a báni tábla tanácsadsait az országgyűlésen szavazatjogosultaknak tekinteni, már ha az osztályokban tanácskozó országgyűlés nem verifikálta, nem akar a korona jogaiba beavatkozás lenni. A kormánytól pedig nem lehet kívánni, miszerint az államjogin kívül még egy bel- alkotmány-viszályt idézzen elő azáltal, hogy egy törvényszéknek, meyet csak a neve hozott az alkotmánynyal laza összeköttetésbe, azon magas politikai jogokat megadja, melyeket az egykori báni tábla bírt. A „Wien. Abende “ az uj útlevélrendre vonatkozólag írja: „Egy a „Presse“ nov. 28-ai számában foglalt közlés szerint az „uj útlevélrend“ mellé oly commentár van adva, mely állítólag kevésbbé szabadelvű színezettel bir mint maga a rendszabály, és sem az eddigi útlevéli hatóságok megszüntetését a határon, sem a remélt megtakarítások keresztülvitelét nem helyezi kilátásba. „Azon helyzetben vagyunk, a leghatározottabban állíthatni, miszerint a kérdéses rendszabály keresztülvitele egészen az illető cs. rendelet szellemében következett be. „Hogy különben az útlevélvizsgálat eltörlésével a birodalmi határokon nem eshetik el minden rendőri határfelügyelet, ez magától értetik s a cs. rendelet 2-ik pontjában világosan kimondatott. „Felügyeleti közegek csak a legfontosabb határpontokon hagyatnak meg s legszigorúbb kötelességükké tétetik, az utasokat a legsürgetőbb szükség esetén utasítani az igazolásra, és pedig csak akkor, ha oly egyének forognak fen, kik elkövetett bűntények miatt üldöző levelekkel kerestetnek, vagy kiknek, mint általánosan ismert, p. kiutasítottaknak, számkivetetteknek, koldusoknak stb. a határátlépés megengedve nincs, vagy kik csak bizonyos kimutatások teljesítése után bocsáttatnak be, mint p. házalók, szemfényvesztők, vándorló zenészek sat. „Ily esetekre az államok, bármily szabadelvűek legyenek intézményeik, a közérdekben intézkedéseket szoktak tenni. „De hogy a felügyeleti közegek pontosan tudják, mit kell tenniök, s ne „alanyi belátás“ szerint járjanak el, az eddig fenállott intézmények oly teljes változása mellett, milyen az útlevélvizsgálat eltörlése folytán előáll , az utasítások kibocsátása mélhatlanul szükséges úgy az állam, mint maguk az utasok helyesen felfogott érdekében. „Kétes politikai magatartású személyek fölötti ellenőrzésről , mely a fölebbi közlés szerint a hivatalnokoknak szívükre köttetett volna, sehol semmi szó. „Ami a kétségbevont megtakarításokat illeti elég annyit megjegyezni, miszerint a nélkülözhetőkké vált rendőrbiztosságok megszüntetése iránti tárgyalások már folyamatban vannak s az országfőnökök uta- Bitvák, miszerint a nélkülözhető segédszemélyzet behívásában azonnal elhaladjanak.“ Követválasztási mozgalmak. A galanthai eseményekről a „Presb. Ztg.“ következő hiteles közlést hoz: A Galanthán nov. 22-kén a követválasztás alkalmával történt sebesülésekre nézve hozott túlzott hírek ellenében helyreigazításkép közöltetik, hogy orvosi hivatalos jelentés szerint egészben 18, többnyire könynyebb sebesülés jelentetett föl, ezek közt csupán 3 súlyosabb, mindazonáltal ezek sem halálosak. Mindenütt hátrányos következések nélküli gyógyulás várható, haláleset egy sem fordult elő. Nagy Márton v.kerületben gr. Széchenyi Imre. Az ellenfél óvást tett azon ürügynél fogva, hogy a gróf nincs sehol választónak beírva. Kis-Mártonban gr. Széchenyi Béla. Ezen választásnál verekedés történt, az ellenpárt (Halmosi) tiltakozott. A lövői kerületben Thaabér Lajos váasztatott meg gr. Széchenyi Dénes ellenében. Kapuvárott Lukinics Mihály — Ürményi elenében, a kinek pártja tiltakozott a választás ellen. Csornán Dőry Ádám. A gölniczi választókerületben Fest Imre egylángulag. Galgóczon: Frideczky Timóth egyhangúlag. A nyitrai v. kerületben Tóth Vilmos szintén. A n.-tapolcsányi választókerületben gr. Berényi Ferencz hasonlóképen. A „Felvidék“ írja, hogy azon régi jó szokás, mely szerint a megyék és városok követeik mellé az országgyűlés tartamára jóravaló tanulékony ifjakat rendelnek, tapasztalatok gyűjtése végett. Kassa városa által ezúttal is fentartatik; a tanács ugyanis nov. 23-ki teljgyűlésében elhatározta, hogy követe mellé egy ily ifjú fog a pesti országgyűlésre küldetni. Bihar megye bárándi kerületében nov. 27-kén ment végbe Komáromy György megválasztása. A követet Móricz Pál úr ajánlá. Beszédében, melyet a választókhoz tartott — a többi közt azon vád ellen is szükségesnek látta az ajánlottat menteni, mintha ő aegszélsőbb párthoz tartoznék. Magyarországon, úgymond a szónok, az 1861-ki feliratok óta nem ismert szélső pártot. Borsodban a mezőkeresztesi v. kerület nov. 23-án Prónay Józsefet egyhangúlag, a csáti v. kerület b. Vay Lajost szintén egyhangúlag választá meg követül. Szabolcsmegye nádudvari kerületében Kát-ay Ödön. A aradatasi korn!ctl/ou V.ui Duma egyhangúlag. Somogymegye csurgói választókerületében Inkey József szintén. Nagylakon Dedinszky József egyhangúlag. Nyitra - Zsámbokréten herczeg Odescalchi Gyula. Temesvárott Sulyok Móricz szavazattöbbséggel. Bácsmegye almási kerületében ifj. b. Rudics József. Liptómegye szt miklósi kerületében Szentiványi Adolf. Késmárkon Hunfalvy Pál szavazattöbbséggel. Érsekújvárról távirják a „P. L.“-nak, hogy ott nov. 29-én K. Wodianer Albert nyert szavazattöbbséget. Erdélyi országgyűlés, Kolozsvár, nov. 27. A múlt hét egyhangúságát az utóbbi két napban némi élénkség kezdte felváltani. Az országgyűlés megnyitása után, ha mindjárt lehetett is itt-ott magánkörökben politikai expectoratiókat hallani, sem a külön nemzetiségek nem nyilatkoztak mindjárt, sem ezek kebelében a pártok, mindannyian a kir. leirattal akartak előbb megismerkedni, mert az volt jövendőbeli maguk tartásának irányt adandó. Ezen tartózkodás, hogy úgy mondjam , habozás, úgy tűnt fel nekem, mint azon ember situatiója, aki elérkezett végre a pontra, melyen tudja, hogy keresztül kell hatolnia, de nem bírja magát elhatározni aziránt, hogyan lépje azt át? A kir. leirat felolvastatott, az alap, melyen a működést kezdeni lehetett, megvolt; a nemzetiségek és pártok sorakoztak tehát, és belebocsátkoztak a teendők iránti tanácskozásba. A magyar és székely nemzetiséghez tartozó országgyűlési tagok határozottan az unió mellett küzdenek, és legfölebb is a részletek iránt térnek el egymástól, amennyiben némelyek mérsékeltebbek, míg mások túlzottabbak vágyaikban, mely utóbbiak azonban az opportunitás szempontjából engedni fognak. A szászok között két párt van : Unió-ehenes és unionista. Ez utóbbiak élén Bömches, Maager, Conrad Mór, a két Brennerberg áll, mig az unió-ellenes párt feje Rannicher gubernialis tanácsos és szebeni követ, s a szász comes stb. Ez utóbbiak határozott ellenei a Magyarországgali uniónak, testestől lelkestől centralisták, Austriával akarnak szoros centralitikus unióban élni, mert a Magyarországgali unió esetében nemzetiségük és eddigi kiváltságaik megsemmisítésétől tartanak. A brassóiak — így nevezik a magyarabb érzelmű szászokat — nem félnek az uniótól, ebben a birodalom szilárdítását látják, és kész örömmel szavaznak az unió mellett, ki fogván majd adandó alkalommal természetesen kötni, hogy az unió által nemzetiségük és nemzeti autonómiájuk legkevésbbé se veszélyeztessék. Az oláhok között szintén két párt van. Az egyik, melynek vezére Suu t iu érsek, és legkérlelhetlenebb szószólója dr. Ratius Verda-