Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-01 / 25. szám

Fest. Csütörtök, február 1. 1866. 25. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza X. szám. Kiadó-hivatal: Pattén, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak él. M!a|ffáll-llii-<letéftlols.: egylmsábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után SO kr n. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altó- nában Ilaaseustein és Vogler; Hamburgban XürltUeim •Tálcái» ; Lipcsében Kngl-.'r M. és Fort Ernő urak. Horvátországi ügyek HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. Apostoli Felsége gróf Rosenberg- 0 r s i n i Károly főhadnagyot a 12. sz. Vilmos Főber- czeg-gyalog ezredben, és semsei S e ni s e y Lajos ma­gyarországi földbirtokost cs. kir. kamarási méltósággal legbegyelmesebben folruházni méltóztatott. A m. kir. helytartótanács körrendeleté az ország valamennyi törvényhatóságához. A budai cs. kir. országos hadíőparancsnoksághoz terjesztett jelentések szerint még mindig fordulnak ese­tek elő, bogy a polgári hatóságok részéről katonai egyének házassági kérvényei felesleges okmányokkal és kelleténél magasabb bélyeggel ellátva küldetnek az illető hadtest-parancsnokságokhoz. Ugyanezen hadfőparancRnoksághoz feljelentetett továbbá, hogy a szabadságos és tartalék legények há­zassági kérvényeik és okmányaik kiállításáért legin­kább a községi jegyzők által aránytalan magas dijak követeltetnek , melyek a szegényebbeket annyival job­ban sújtják, minthogy az ezen kérvényekre keletkező határozatok sokszor az óhajtott várakozásnak meg nem felelnek. Az említett országos hadfőparaucsnokságnak folyó hó 7 ről 63. szám alatt kelt megkereséséhez képest meghagyatik ennélfogva a közönségnek, hogy az alattas közegeket és községi elöljárókat az 1864-ik évi május 12-röl 3869G. szám alatt kelt itteni intézvéuy értelmében a felesleges okmányok kiadásától eltiltsa és ezen intéz- vényben foglalt szabály szigorú megtartására kötelezze; egyszersmind pedig intézkedjék, hogy a községi jegy­zők a házassági folyamodványok szerkesztéséért egy, egészen mérsékeit, eleve meghatározandó, sa községben közhírré teendő dijon felül — ne követeljenek; határo­zottan kijelentetvén, hogy sem a jegyzőnek, sem a köz­ségi elöljáróságnak az ez érdemben hivatalból kiállított okmányokért, aláírás és pecsét ráuyomásért dijt elfo­gadni egyáltalában nem szabad. Kelt Budán, jan. hó 15. i860. A magy. kir. helytartótanácstól. A forgalomban lévő váltópénzek állása. Az 1865. dec. végén forgalomban volt váltópén­zek egész összege 2,404,004 ftból állott. Bécs, jan. 29-én 1866. A cs. kir. pénzügy-miuisteriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 31. A Felségek déli 1 órakor az udvari lovagdát szem­lélték meg s ott mintegy 3/« óráig időztek. Január 30-kán fél hatkor ü Felségeiknél udvari disz-ebéd volt, melyben — mint a „M. V “ följegyzé — mintegy negyvenen vettek részt. Császár és Császárné Ő Felségeiken kívül jelen voltak : primás ő eminentiája, gróf Majláth Antal föajtónálló, gr. Cziráky János fő­kamarás, gróf Károlyi György koronaőr, b. Sennyey Pál tárnok, Majláth György főkanczellár, Melczer Ist­ván személynök, gr. Török Bálint országbírói helyet­tes, gr. Eszterházy Mór tárczanélküli minister, gr. Al- másy György, gr. Wenkheim szolgálattevő kamarás; továbbá három udvari hölgy, úgyszintén Liechten­stein herczeg katonai főparancsnok, gr. Pálffy Mór, Cseh, St.-Quentin stb. tábornokok, valamint a nagy számú, Ö Felsége kíséretében lévő badsegédi kar stb. Császárné Ő Felsége franczia szabású fehér öltönyt viselt, brüsseli fekete csipkékkel, dús hajzata babzólag hullott alá vállaira, nyakát remek gyémánt uyakék diszité. Azebéd alatta legnyájasabban beszélgetett szom­szédaival. 0 Felsége huszár-ezredesi ruhát, viselt Csá­szárné Ő Felsége Csáuíár Ő Felségétől balfelől ült, mel­lette primás ő eminentiája foglalt helyet; Császár 0 Fel­sége szomszédságában Königsegg grófnő, Császárné 0 Felségének főudvarmesternője ült; a primás után pedig Th u rn -T axis herczegnő, azután gróf Maj­láth Antal következett a sorban. Az ebéd Vi:7-ig tar­tott. Asztal után cercle volt, mely mintegy 3/4 óráig tartott. Lapszemle. A bécsi lapok ma főleg O Felségeiknek Pestre utazásával s azon óhajok és várakozásokkal foglalkoz­nak, melyek ez úthoz csatlakozuak. Azon reményt fe­jezik ki, hogy ez utazás az országra nézve Udv- és ál dáshozóvá fog alakulni. A „Wien. Abendp.“ igy ir: „Pest-Budáról jövő táviratok messze elviszik hírét azon lelkesedett fogad­tatásnak, melyben O Felségeik Magyarország főváro­sában részesültek. Kétszer kelle az utolsó idő folytán azon nyilvánulatokat túljegyeznünk, melyek által a test­vérország loyalis népessége az örökös Uralkodó iránti hü érzületének, kit színről szinre láthatni szerencsés volt, a legszivélyesb kifejezést kölcsönözte. A mint ak kor nemesség és nép egyformán gyűlt a Fejedelem szent személye köré, úgy most sziveik azon Felséges Asszony felé dobognak, ki megjelenésének varázsa, magas nöiségének szendesége által mindenütt azon lel kesedést ébreszti, melybe azon titokszerlien édes érzés vegyül, melylyel a gyermekek hosszas távoliét után a körükben ismét megjelenő drága anyához tódulnak. A jelentés csak kevéssé rendelkezik azon eszközökkel, melyek a hivatalos fogadás szertartásos jellemét azon örvendetes üdvözléstől megkülönböztetik, melyet egy egész nép a Felséges Uralkodó Párnak ujjongva nyil­vánít. Mindamellett nem lesz nehéz mindazon jelenté­sekből, melyek fenforognak, azon meleg lehelletet kié rezni, mely a fogadtatásnak a tanúsított hódolat köz­vetlenségét és természetességét kölcsönzé. A császári Ház iránti szeretetés lelkesedett odaadásban a magyar nemzet egyérzelmü. Ebből foly az örömriadal, mely azért nem kevésbbé hat a szívhez, mint a császári és atyai kegy magasztos nyilvániilata, melyet az Uralkodó oly kétségtelen, elragadó módon fejezett ki. Bizalommal jött nem rég a Felséges Ur az ő népéhez s bizalommal tér ismét vissza, s ezen lélekemelő biztonság szent zálo­gául azon magas Úrnőt hozza magával, ki oldala mel­lett áll uralkodói életének minden mozzanatában, hogy tannja legyen azon ragaszkodásnak,melynél ragyogóbb a világ szemében sohasem nyilvánulhatott s bizonyosan minden időben valónak fog bizonyulni.“ A „Press e“ szerint nem ünnepelhetnek a nemzetek szebb ünnepeket, mint midőn millió kezeiket bizalommal emelik föl az Uralkodó jobbja mellett. Megfordítva nem létezik szebb kép, mint midőn egy Fejedelem, hatalma teljében állva, önként lép bü alatt­valói közé s ezeknek becses engedményeket nyújt. „Mi mindig nagyrabecsültük azon császári gondolatot, mely Austria népeinek kölcsönös egyetértését czélul tűzte ki “ Bizonyosan nem közönyös dolog az , hogy a Csá­szárné Felséges Férje karján a budai királyi váriakba bevonult. A lelkesedés, melylyel iidvözöltetett, nem szól­hat csak az Uralkodóné személyének. „Férfiak alkudoz­nak. llováanö férje kíséretében lép, többnyire minden viszály elnémul, a béke biztosítva vau. Mi tehát tökéle­tesen felfogjuk, hogy az ország egybegylilt méltóságai­hoz intézett beszédében már nem csupán bizalmát, ha nem Magyarország népének Házához való ragaszkodá­sát hangsulyozá.“ A „Presse“ óhajtja, hogy ezen ma­gasztos biztonság teljesen igazolva legyen. A „Fremdenblatt“ ez örvendetes ese­mény alkalmából a magyar nemzethez következő me­leg szavakat intéz: „Azon férfiakra nézve, kik ma a magyar politikai pártok élén állnak, valóban nehéz lesz, azon ünnepi emelkedettségü hangulat befolyása alatt, mely most az egész országot elfogta, az ország óhajai és követeléseinek a szerkesztendő parlamenti föliratban nagyon határozott kifejezést kölcsönözni. Ha az Ural­kodó maga oly fültétien bizalommal közeleg, ha a ki rály szellemében, kitől néhány év előtt még törvényes czimét is elvitatták, minden feledve látszik lenni, a mit a múlt keserű és szomorú tapasztalatokban hozott: ak­kor bizvást föltehető, hogy a nemzet, közepette a lelke­sedett örömriadalnak, melylyel a bizalomteljes Ural- kodó felé ujjong, habár jogának követeléséről nem is, hanem ezen követelés föltétien teljesüléséről lemondani kész lesz, hogy a nap szigorú politikusai előtt akkor a valódi és tartós kiegyezés gondolata nem fog jogi pa ragraphus bolt alakjában, hanem egy a népeket boldo gitó esemény életteljes képében feltűnni. S ily értelem­ben a Magyarországba jelenleg tett utazás bizonyosan azon valódi érzületek megvizsgálására fog szolgálni, melyektől a vezér pártférfiak jelenleg lelkesitvók.“ Az „Ost Deutsche-Post“ visszapi Hántást, tesz a Császár decemberi útjára, s ma is még azon né­zetben van, miszerint annak közvetlen hatása nagy volt. Ezúttal, reméli, ugyanoly nagy lesz a hatás, talán még uagyobb. Ezúttal a Császárné van Felséges Férje oldala mellett, s az utazás épen azon időszakba esik, melyben az országgyűlés a felirati terv megvitatása végett bizottmányt, választott. Vájjon 0 Felségeik je­lenléte a fölirat tartalmára befolyást fog-e gyakorolni? „Nekünk csak óhajaink vannak — mond az „Ost-D. Post“ s ezek párhuzamosan járnak azokkal, melye­ket mindazoknak, kik az egységet mint a birodalom fennállásának követelményét tekintik, táplálniuk kell, s kiknek első képviselőjük nem a Király, hanem a Császár!“ A „V a t e r 1 a n d“, Császárné 0 Felsége látogatá­sának jelentőségére utalván, a következő gondolatot fe jezi ki : „Nem maradhat el, hogy a Felséges Fejede- lemné kegyessége és szendesége, valamint hü ország­anyai érzülete által a gyors és biztos pacificatiö uj biztositékátne nyújtsa s fogadja.Épen Magyarországban, bol az Uralkodónak uj közeledését az ország lovagias szelleméhez képest kétszeresen fogják méltányolni, kell hogy a legmagasb Pár látogatásának jelentőségét, szi­vük mélyéből érezzék.“ A „M o r g e n p o s t“ hangsúlyozza, miszerint nem csak a lelkesedés, az örömrivalgó kiáltások, az ünnepé­lyes üdvözletek azok egyedül, miket az Uralkodó Pár Pesten találhatni remél. Ezt ott is érzik; mert a pol­gármester beszédében azon tétel fordul elő, miszerint a magyarok uem fognak késni, tettek által bizonyí­tani , hogy az Uralkodó által tanúsított bizalom nem volt meg nem érdemelt. A „G c n. C o r r.“ következő közleményt hoz : „A Lembergben megjelenő „Gazeta Narodowa" az uj pá­linka- és répaczukortürvény kedvező hatásául egy mi­nister! rendeletét hoz fel, mely által a p é n z ü g y ö r- ség leszállittatik. Mint biztos helyről halljuk, már va­lóban kisziimittatott, hogy a pénzügyőrségnek eddig rendszerezett létszáma hány fővel szállítandó le, s a ne vezett lap által a lembergi igazgatási területet illetőleg idézett számszerinti adatok lényegben helyesek. Csak azt tartjuk ezen adatokhoz hozzáadandőuak , hogy az activ szolgálatból kivételre rendeltek isméti elhelyezé­séről gondoskodva lesz, s hogy a „Gazeta Narodowa“ azon adata, mely szerint az elbocsátandó egyének há­rom havi elbocsátási kárpátié i fognának kapni, alap­talan, miután minden elbocsátott a fennálló általános szabály szei’inti elbánásban fog részesittetni “ Zágráb, jan. 28. A tegnapi országos ülésben dr. R a c s k i hosz- szabb beszédben védte a bizottmány felirati javaslatát. Végül azonban igen szétágaztak a szavazás formulázá- sát illető vélemények; egyes viták szenvedélyesen kitörő hangulatba csaptak át; a dolog befejezésére mai dél­előtti 11 órára ad hoc ülés határoztatott. Ebben a ne­vek felolvastatása által történt nyilvános szavazásnál a következő eredmény mutatkozott : a bizottmány felirati javaslatára 140, a felirat ellen..........................7 szavazat adatott be. Elálltak a szavazástól 47 en. A kö­vetkező ülés holnap 9 órára van kitűzve, ezen megkez­detnek a felirati javaslatra vonatkozó részletes viták. Zágráb, j an. 29. Végre ma kezdődött meg a részletes vita az isme­retes Racki-felirat fölött. Az első két pont hosszasabb vita után elfogadtatott. A föliratnak több pontja tár­gyaltatott volna, ha ezen alkalommal is a nemzeti­ségi súrlódás soknemü vitára nem szolgáltat vala alkalmat. A felirat első pontjában ez van t. i., „a há- romegy királyság országgyűlésének összehívása által Felséged „n emzetünk“ egyik legforróbb, legigazsá­gosabb óhaját teljesítette;“ ezen passusra felszólaltak a gyűlésnek azon tagjai, kik a keleti egyházhoz tartoz­nak, és a „nemzetünk1 szó helyébe „h ot v át-szer b nemzet“ kívánták igtattatni. A szavazás eredménye azonban ezen óhaj ellen nyilatkozott. — Egy uj v á- lasztási rend kidolgozására kinevezett bizottmány tauácskozmányait már sajtó alá adta; e tárgy azonnal a felirati vita után kerül napirendre E terv 42 §§-ból és egy függelékből áll a katonai őrvidék választásai­ról. Legfontosabb a4-ikpout: „Az országgyűlést képezi a virilis szavazatokból: a z á g r á b i érsek, a k a r 1 o v i- c z i metropolita és a diakovári püspök. Mág­nások : ezek közöl minden, a horvát-magyar törvény szerint iuarticulált herczeg, gróf, báró, ha a rendes tu­lajdonok mellett 30 éves , és Ilorvát- vagy Tótország­ban a telekkönyvbe beigtatott jószággal bir, melylyel korábban jurisdictio volt összekötve, s pedig oly osztat­lan jószággal bir, minő 1848. előtt volt és ha állan­dóan az országban lakik. A megyék 40, a városok 15, minden batárörvidéki ezred 2, Zimony város 1 képvi­selőt választ, s igy a legközelebbi országgyűlésen csak 78 képviselő ülne. Ezen tervezet szerint az elnököt az országgyűlésnek magának kelle választania. Zágráb, január 30. A tartománygyiilés mai ülése S u h a j alelnök in­dítványára — rövid időre titkos üléssé alakult, nézet- egység elérése czéljábúl, hogy igy a fölirati tervezetek fölötti részletes vitákat előbb be lehessen végezni. A részletes viták e félbeszakítása a határozottan unionista párt sürgetésére történt. A p á r t c 1 nb b o k mindegyike több tagot választ s ezek holnap pontról- pontra fogják tárgyalni a Rack i-f éle felirati ja­vaslatot, mivel mostani szerkezetében azt az unió­párt elfogadhatlannak tartja. (I. T.) I>r. Racski beszede. Mint a válaszfelirati bizottmány előadója köteles­ségem azon elveket fejtegetni, melyektől a bizottmány a felirat szerkezeténél vezéreltetett. Ebbéli kötelessé­gemnek annál gyorsabban megfelelek, minthogy az ügy­rend szerint csak a felirat elveit kell elősorolnom, s mi­vel, ha a magas ház ezt elvben elfogadja, ugyanannak alkalma leeud a különleges ellenindokokat előadni. Ezenkívül jogomban áll utoljára szólani. A válaszfelira­ti bizottmány tudta s bizonyára érezte, hogy nagy és súlyos feladat vár reá. Igenis jól tudtá, bogy a feliratok a szó átalános értelmében mit jelentsenek. Tudta, hogy az országgyűléseken, melyek a közönséges lajstromzás­sal foglalkoznak, a felirat nem egyéb, mint a trónbeszéd körülírása vagy magyarázata, melyben a hála s alatt­valói hűség érzete kifejeztetik. Itt azon kérdés merült fel, vájjon a felirat ily értelemben szerkesztessék-e, az­az mint köriilirott magyarázat a trőnbeszédre. A bizott­mány minden habozás nélkül válaszolá, hogy sem a ko­rona követeléseinek, sem az országképviselet és nem­zet óhajtásainak eleget nem teendne, ha a válaszfelirati javaslatot ily alakban szerkesztené. A korona köve­teléseinek eleget nem tenne, miután az a legf. leiratban kinyilatkoztatá azt, a mit ezen országgyűléstől kiván. Azt kivánja t. i., miszerint az országgyűlés javaslatot készítsen, miként állapíttassanak meg a háromegy ki­rályság államjogi viszonyai Magyarországgal szemben, Ennélfogva a bizottmány jogosítva hitte magát, ezen kérdésre, mely a kir. leiratban megcnxlittetctt, a mennyi­ben a jelen körülmények lehetővé teszik, a következő javaslatot készíteni : A nemzet óhajtásainak ugyanis meg nem felelne, mely, mintán a trón iránti rendithetlcn hűségét mindeddig tanusitá s ugyanazt saját, módja sze­rint e feliratban kifejező, képviselőségétől elvárja, hogy az első nyilatkozatában a főelveket kijelölje, melyek szerint, az ő véleményéhez képest, az államjogi kérdés megoldandó lenne. — Az 1861-ki nov. 8-ról kelt kir. le­iratban világosan kifejeztetett, hogy ez a jövő, tehát ezen országgyűlésen tái’gyalás alá vétessék. Ennélfogva a bi­zottmány azon nézetben volt, hogy már ezen okból is nem csak az 1865. nov. 20-ról, hanem az 1861. nov. 8-ról kelt kir. leiratra is, a mennyiben ez az előbbivel összefüggésben van, válaszolnia kell. — Ennélfogva a bizottmány azt hitte, hogy a feliratnak az első kir. elő­terjesztésre válaszolnia kell: 1) A háromegy királyság államjogi viszonyai fe­lett az összes császári állammal szemben; 2) mily nézetben van a háromegy királyság fövi szonyairól Magyarországgal szemben; 3) ama nagy sérelemről kell szólnia, mely már több év óta egyik országgyűléstől a másikra húzódik, t. i. háromegy királyság épségéről. E tárgy felett a bizottmány kénytelennek hitte magát közelebbről nyilatkozni, miután tőlünk azon nyi­latkozat kívántatik, hogyan lenne berendezendő három egy királyságunk helyzete az összállammal és Magyar- országgal szemben; s ennélfogva az is kívántatik , mi­szerint mi ezen jogalanyt kiegészítsük s oda működ­jünk, hogy a háromegy királyság nemcsak szóval, ha nem tettleg is olyan legyen. A tartalomra nézve a bizottmány azon nézetben volt, hogy annak oly alakot kölcsönözzön, mely a fel irati javaslatban ajánltatik. Az első részben, mint bevezetésben, a hála és hűség kifejezésén kiviil az 1861. évi országgyűlés tevékenysége megemlittetik. Ezt vé leményem szerint annál inkább fel kellett venni a fel­iratba, minthogy nemcsak azon szokás áll fenn, hogy valamely törvényhozótest tárgyalása a lefolyttal össze­köttessék, hanem azért is , hogy ezen országgyűlés te vékenysége is a változott viszonyok miatt magát más­kép alakíthassa. — A császári állam újraszervezésében fordulópontul áll a sept. 20-ki manifestum, mely által ama főnehézségek elmellöztettek, melyek a korona és nemzet közti kiegyezkedés útjában állanak. Maga a korona hívott fel bennünket az egész bi­rodalom újraszervezésénél való közreműködésre Az épség kérdésénél a bizottmány a határkérdést, valamint Dalmátiának Hbrvát- és Tótoi-szággal való uniója fe letti kérdést már azon okból sem mellözheté, mivel az 1861. nov. 8-ki leiratban ugyanezen kéi-dés megemlit­tetik, s mivel a jövő országgyűlés (t. i. a jelen ország­gyűlés) hivatva leend ama kir. leiratot tárgyalás alá venni, azért vélte a bizottmány, hogy már ez okból ezen kérdést szellőztetnie kell. Tehát csak azt akarnám meg­jegyezni, hogy az, a mi itt érintetik, korántsem fölösle­ges, miként az valaki előtt első pillanatra látszhatik. Mi itt a postulatumot a deductiotól megkülönböztetjük. Az 1861. nov. 8-ki kir. leiratban a katonai határ­őrvidék-rendszer fennállása mellett két ok bozatik fel. A bizottmány azon nézetben volt, hogy a válaszfelirat­ban e körülményt sem lehet hallgatással mellőzni. Végre jö a postulatum- A bizottmány azon véle­ményt táplálta, hogy jogi szempontból, a birodalom viszonyait s különféle állapotokat tekintetbe véve, me lyek az idő folyama alatt kifejlődtek, jogos követelésé­től el nem állhat; ennélfogva Ö Felségéhez kérés idéz­tetett, oly rendszabályok legkegyelmesebb elrende­lésére, melyeket Ő Felsége mint átmeneti korszakot te­kintene. Csak röviden említem meg, hogy mindaz, mit e bizottmány kiván és kér, nem először kivántatott és kéretett. Az 1790-ki országgyűlésen, mely az 1861 és 1865- kivel nagyon sok hasonlatossággal bir, a határkérdés is vitatkozás alá került, azután a karok és rendek a va rasdi határ és a felső, a Luiza-ut innenső oldalán elter jedö katonai határvidék részének teljes bekeblezését követelték, (olvassa az illető helyeket). Ezek majdnem azon szavak, melyek ezen válaszfelirati javaslatban foglaltatnak. Dalmatiát illetőleg a bizottmány kinyilatkoztatá, hogy az a háromegy kjrályság épségéhez tartozik; a ki vitelre magára nézve Ö Felsége megkéretik amaz aka­dályok elhárítására, melyek eddig meg nem engedék, hogy Dalmatia mint a háromegy királyság kiegészítő része az utóbbi közös alkotmányát élvezze. Itt tehát semmi egyéb nem kívántatik, mint hogy ama mesterkélt akadályok eltávolíttassanak és a Velebiten túl lakó testvéreinknek szabad akaratukra hagyassék , misze­rint az országgyűléssel egyesülve az egyesítés müvét keresztül vigyék. Az első kir. leiratot tekintve, mely által az octo- beri diploma és a februári patens az országgyűlés elé terjesztetik, a bizottmány azon nézetből indult ki, hogy nem látszik szükségesnek ezen kir. leirat részletes tár­gyalásába bocsátkozni, s hogy elegendő leend az elve két kimondani, melyek szerint az összállam minden or­szágait és királyságait illető közös ügyek rendeztethet- nek s hogy azok mily alakban tárgyaltathatnának. A háromegy királyságnak Magyarországhozi vi­szonyai felett felmerülő kérdést illetőleg zsinórmérté kiil szolgál az összes országgyűlési tagok előtt ismere­tes 1861-ik évi 42-ik czikk. A válaszfelirati bizottmány többsége ezen czikk nyilatkozatához ragaszkodott s azon véleményben volt, hogy a közös ügyek megállapí­tása s azok mikénti tárgyalása csak akkor intéztethetik el, ha a magyar országgyűlés részéről a 42. czikkre vá­lasz adatik; ez okból a bizottmány többsége ezen ja­vaslatban indítványt tön Ő Felsége megkérése végett, hogy a magyar országgyűlés válasza ezen országgyű­lésnek megküldessék. Ha ez a nemzeti követelmények­nek megfelelend, akkor közösen Magyarországgal a közös ügyeket, azok tárgyalásának alakjával együtt közelebbről megjelölnök. Azt hiszem, hogy mint elő­adónak semmi egyéb kötelességem nincs, mint rövid előterjesztésemet a magas országgyűlésnek megfontolás végett ajánlani. Eirteslfvcny. A fömltgu hétszemélyes táblán a II. tanácsban jan. 24 én s a következő napokon elöadat- nak : Förder Paulina férje Fiala Venczel ellen tartás- dij. Petrovits Ignácz neje Kürthy Antónia e. válóper. Sarkady Juliánná férje Verebes István e. hasonló- Nagy Ilona s Borbála Nagy Ferencz s társai e. örökösödés. SzebéDyi Erzsébet férje Szebényi Mihály e. válóper. Bán Gábor neje Tóth Terézia e. válóper. Gyuroska Zsu­Elötizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ............................20 írt. Egégz évre....................18 írt — . Félévre ............................- 10 „ Félévre ...... 9 - „ Negyedévre ........................... 6 „ Negyedévre .... 4 „ 60 „ SÜRGÖNY.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents