Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-01 / 75. szám
becsületét. Máris az egész bombayi hajóraj párán esőt kapott, a persa öböl felé indulni. Ha a wahabiták megveretnek, meg kellene fizetniük a háború költségeit, s Angolország bizonyosan egy földdarabot fog követelni a persa öböl partjain. NÉMETORSZÁG. A „Prov. Corr.“-nek már táviratilag említett czikke lényegesen így hangzik : „Austria készül Poroszország ellen; ez oly tény, melynek hitelességét nem lehet többé kétségbevonni. Szintoly kétségbevonhatlan tény továbbá az is, mikép Austria készül, anélkül, hogy erre Poroszország által hivatott volna ki. Még a legutóbbi napokig lehetséges volt, az Austriábani hadkészületekre vonatkozó közlések alapossága iránt kételkedni, különösen mivel Poroszország részéről azokra se az alkudozások folyama, se katonai lépések által nem adatott alkalom. . . . .... De a legújabb időben eltagadhatlan bizonyossággal kiderült, hogy az austriai hadkészületekről a tudósítások, minden tagadás daczára, teljes mérvben alaposak. A porosz austriai határ minden pontjáról oly jelentékeny csapatmozgalmak s fölállítások iránt érkeznek hiteles hivatalos tudósítások, hogy tetemes csapattömegeknek Morvaország-s Csevországbani összegyűjtetése már most is kétségen kívül áll. Különösen Csehországban rövid idő alatt, a porosz határ közelében, mintegy 54 zászlóalj gyalogság, s megfelelő számú más csapatok vonattak össze. Az összes austriai vasutakon egymást érik a csapatküldések, ágyús hadiszer-szállítások. Az ellenkező állítások daczára, minden állomáson számos, ezredeikhez siető szabadságosok láthatók. A lóvásárlások — a komoly mozgósításnak ezen legbiztosabb előjelei — mindenütt a legélénkebb folyamatban vannak. Ezen föltétlenül hiteles kútfőből merített tények előtt a porosz kormány nem zárható be szemeit. Melyik állam nézhetné nyugodtan, hogy egy szomszéd állam átlátható ok nélkül, fenyegető módon, a határ közvetlen közelében, tetemes csapattömegeket egyesítsen ? Ezen eljárás még aggasztóbbá válik azon alattomosság által, melynek oltalma alatt az végrehajtatott, s az austriai közlönyök tagadásai által. Poroszország maga részéről huzamos időn át minden katonai rendszabálytól tartózkodhatott, mivel kormányunk egyrészről nem hihetett egy Austria részéről, ok nélküli megtámadást, s mivel másrészről jelen seregszervezetünk biztosítékot nyújt aziránt, hogy az egyes seregosztályok — mihelyt szükséges — a legrövidebb idő alatt megfelelhetnek a király fölhívásának. Azonban bármennyire igazolva legyen is Poroszországnak saját igaz ügyében, s a sereg harczkészségébeni bizalma, a kormánynak mégis őrködnie kell a fölött, hogy az ország határai egyetlen perczig se maradjanak védetlenül. Ha Austria számára lehetségessé tétetnék, határunk közelében túlnyomó csapattömegeket egyesítni, anélkül, hogy Poroszország számára a megkívántató ellensúly tüstént készen állana, a dolgok rögtöni további bonyolódása talán legalább pillanatnyi veszélyeket készíthetne a legközelebbről veszélynek kitett országrészekre nézve. Ezen felelősséget a kormánynak nem szabad magára vennie. Ezen perczben hihetőleg már kiadattak a parancsok ama katonai rendszabályok iránt, melyeknélkülözhetlenek arra nézve, hogy a netaláni megtámadtatás veszélye tüstént s hatályosan megelőztessék. Poroszország ez ideig jó lelkiismeretét gondosan megőrzé ; az nem kereste, se nem idézte elő a háborút. TÁRCZA. Április elseje. A kereszténység ma felvirradt magasztos ünnepén , Krisztus urunk feltámadása napján, a természet is feltámadását üli. A föld uj életre ébred, a fák bimbói felemelik fejecskéiket, meleg napsugarak után vágyván. A természet ezen ébredése latin nyelven „aperire“ szóval fejeztetik ki, és ebből ered az „april“ szó is. Nagy Károly német neveket adván a hónapoknak, áprilist „húsvét hó“-nak nevezte el, mert rendesen abban vannak a húsvéti ünnepek ; miután azonban az áprilisi időjárás nagyon változékony, azon embereket, akik minden pillanatban változtatják véleményüket, szintén april-embereknek hívják. Az áprilisnek legrégibb idők óta különös sajátsága van, t. i. első napján az „áprilisbe küldés“, — és ezen szokás oka éppen az ünnepélyes nagyhétben keresendő. Az „áprilisbe-küldés“ által nevezetesen Jézus Krisztusnak egyik birótól a másikhoz történt küldöztetése jeleztetik; azért van még mai nap is használatban ezen régi közmondás: „Pontumtól Pilátushoz küldöztetik.“ Azonban az „áprilisba küldés“ eredete a pogány időkre vihető vissza; a Keleten nagyon el van terjedve; az ókor izraelitáinál, valamint a görögöknél is szokásban volt, és most egész Európában divatba jött, úgy hogy alig van nemzet, melynél azzal — ha mindjárt különböző alakban is — ne találkoznánk. Az angol azt mondja: „an April fool“ s április elsejét „fool’s day“-nak (bolondok napja) nevezi; — a hollandoknak megvan az „April-gek“, a francziáknál pedig a „poisson d’Avril“. Ha azt kérdjük a francziától, miért nevezi az együgyű ficzkót, kivel a bolondját járatják „hal“-nak (poisson), azt mondja, hogy azért, mert ezen állat a legostobább. Azonban ezen indokolás egészen alaptalan. A tudatlan emberek a „la passion d’Avril“ szavakból csinálták a „poisson d’Avril“-t. A németek az 1530-diki augsburgi birodalmi gyűlés korából származtatják e szokást, midőn a német nemzettől segély kéretett a törökök ellen, és sok pénz, midőn a vallásos viszályoknak, valamintsok egyébnek kellett volna elintéztetniök, s ezek között a pénzügynek is. Ez utóbbi tárgyra sok más fontos teendő miatt nem került a sor, tehát april elsejére tűzték azt ki. E nap nagyszerű üzérkedésekre volt kiszemelve, el is érkezett, de a pénzügy nem kértt szőnyegre, minélfogva azok, akik reá számítottak, april bolondokká neveztettek el, mely elnevezés egész Németországban csakhamar elterjedt. Az „áprilisbe küldés“ gyakran nagy szerepet játszott a társadalomban. XV. Lajos a lothringiai herczeget és nejét, — mert Lothringiát Francziaországba akarta kebelezni — Luneville saját városában tartotta fogva. A herczegi pár szökésre határozván el magát, april elsején pórköntösben ment ki a városból, és a kapu előtt álló őr által természetesen nem tartóztattatott fel; de alig értek ki, midőn a velük szemközt jövő parasztleány rájuk ismert, és az őrhelyen elbeszélte kedvesének az esetet. Ez azonban pompás „áprilisi tréfának“ tartotta az egész dolgot, és annál nagyobbakat kacsagott, minél hangosabban bizonyítgatta kedvese, hogy jól látott. A katona néhány percz múlva még sem tartotta a hirt lehetetlennek s rögtön jelentést ten a tisztnél. „Quel joli poisson d’Avril!“ kiáltott fel nevetve. „Kedvesed bolonddá tartott!“ , de rövid idő múlva — ő sem akarván magára venni a felelősséget — a város parancsnokkal közlé a hallottakat. „Ön áprilisi bolond!“ dühöngött ez’; — „hallgasson, különben az egész helyőrség előtt nevetségessé teszi magát.“ Néhány óra múlva a parancsnok is aggódni kezdett, elküldött tehát a herczeg szobája előtti őrség tisztjéhez, megkérdeztetvén, honn vannak-e a magas uraságok? „Alszanak!“ volt a kérdőre vont és csendre intő komornyik válasza, így telt el 8 óra, mely alatt a magas pár átlépte a határt. Ki írhatná le Brassac, a városparancsnok haragját, midőn megtudta, hogy mindnyájukat az április küldte áprilisbe. Regnault de Saint Jean d‘Angey és Carion de Nisas 1805-dik év ápril első napján hivattak egy hamisított miniszteri aláírással Fontainebleauba Napoleon császár elé. Ez utóbbi természetesen semmit sem tudott a dologról; mire Regnault szörnyű haragra lobbant, minden áron ki akarta fürkésztetni a tettest, aki őt áprilisbe küldötte, de biz ez még a rendőrfőnöknek sem sikerült. Carion ügyesebben viselte magát. „Sir! — mondá — nem panaszkodom, hogy áprilisi tréfát űztek velem, mert ezáltal nyílt alkalmam rendkívüli időben is bemutatni felségednél hódolatomat.“ Napoleon jószót nevetett, és mindenütt elbeszélte a tréfát, melyet nagyon kedvesnek találtak. Nagy Péter czár egy ízben egész várost küldött áprilisbe. Szent Pétervár előtt t. i. roppant tömeg fát hordatott össze titokban, s azt felgyujtatta; a tűz, — éjszaka lévén — borzasztó látványt nyújtott; nemcsak a szentpéterváriak, hanem a közel lévő községek is kétségbe voltak esve; eszeveszetten rohantak vizipuskákkal a vész színhelyére ; de mily nagy volt meglepetésük, midőn az őrt álló katonák felsőbb parancsra egyszerre elkiáltották magukat : „Ma április elseje van!" Londonban 1798. mártius végén nemcsak a falragaszok minden utcza sarkán, hanem a lapokban közzétett hirdetések is ezt kürtölték: „Mához egy hétre pontban déli ül 2 órakor nagyon különös, itt még sohasem látott menet tartandja bevonulását a westminsteri apátságba, amely agg férfiak és nőkből, mindkét nembeli özvegyekből, gyermekekből, nős, s nejeiktől elvált férfiakból, férjnél lévő, vagy férjeiktől elválasztott nőkből állandó — és a mely ünnepélyes menetre minden rangos rendbeliek ezennel meghivatnak.“ E hirdetés folytán természetes, hogy a kitűzött időben tömérdek nép lepte el az utczákat, melyeken a menet átvonulandó volt; még az ablakokban is csak úgy hemzsegett a sokaság, midőn a tolongó tömeg közepette egy szentori hang elorditá magát : „Ma van april elseje!“ és az összecsoportosult nép hangos hahoták között boszankodva oszlott szét. Az „áprilisbe küldés“ egy londoni fiatal seborvosnak különös szerencsét hozott. Valaki ugyanis tréfából Dobbs nevű igen gazdag polgárhoz küldte őt, aki állítólag nagy beteg volt. „Nekem semmi bajom — mondá Dobbs, — valószínűleg öcsém, a czukrász van roszul; mindjárt írok neki néhány sort, s átadom lakczimét.“ A fiatal orvos sietve teszi meg az 1/4 mérföldnyi utat, de a czukrász is azt mondá neki, hogy nem beteg, hasonlóképen néhány sor írással szintén öcscséhez utasítván, azonban ez is egésséges volt, és így kitűnt, hogy „áprilisbe küldték.“ Bosszúsan indult hazafelé, midőn nem messze tőle egy megvadult ló levetette lovasát, s ez élettelenül feküdt a földön. A seborvos oda ugrott, a csaknem haldoklót életre hoza, majd egy szomszéd házba vitte, ahol bekötött, és oly hathatós gyógyszert alkalmazott, hogy betege csakhamar felgyógyult. A lóról lebukott egyén gazdag kelet-indiai kereskedő volt, kinek nem lévén családja, magánál tartotta a fiatal orvost, és halála után örökösévé tette. Bécsben egy iparossegéd 1857. ápril elsején kartársait akarta bolonddá tartani, és jól tudván, hogy a linczi lotteria-húzásra már nem lehet tenni, azt mondá, mikép a 30. 44. s 61. számok aranysugarak között jelentek meg előtte, tehát bizonyos, mikép azok a jövő húzás alkalmával ki fognak jönni. Kartársai nem sajnálták a költséget, táviratoztak Linczbe, s estig az életek czéltáblája gyanánt szolgáltak. De a koczka megfordult, mert az iparossegéd által tréfából megjelölt számok valósággal kihúzattak, és 4800 frtot jövedelmeztek az „áprilisbe küldöttek“nek. Ily eredménynyel más se bánná, ha áprilisbe küldetnék, azonban annak oly helyzetben kell lennie, hogy minden esemény elé nyugodtan nézhessen.“ Ezen czikkel öszhangzólag Berlinből egy sziléziai lapnak jelentik, hogy a mozgósítás már el- határoztatok a 27-kén tartatott ministeri tanácsban. Egyelőre minden készen tartatik a tartalékok sandwehr behívására , de az egybehívás napja még nincs kitűzve. Legvalószínűbb azon közlés, hogy az a 6. hadtestre fog vonatkozni. A hadtestek öszpontosítása még most nem szándékoltatik. Egy más közlés szerint a testőr hadtest hadilábra fog helyeztetni, a 4, 5 s 6. hadtestek pedig mozgósíttatni. Ezenkívül szó van még a 3. hadtest mozgósításáról is. SPANYOLORSZÁG. Mint Madridból mart. 27-ről jelentik, Fog es indítványa 157 szavazattal 35 ellen elvettetett. Arizcan tábornok meghalt. A „Leakad“ azt állítja, hogy a ministerium legközelebb beadandja lemondását. OROSZORSZÁG: Az orosz császár Leuchtenberg herczeget nevezi ki az 1867 kiátalános mfizárlati orosz bizottmány elnökévé. A herczeg — mint tudva van — a Beauharnais családból származik ; ő Sándor császárnak unokaöcscse , Napóleon császárnak pedig unokatestvére. Táviratok: Páris, mart. 30. A „Mem. dipl.“ azt hiszi, hogy Poroszországnak Schleswig annectálása iránti kísérlete a nyugati hatalmak vétójával találkoznék, mivel Schleswig nem a német szövetséghez tartozó tartomány. Austria, — hogy mérséklettségét bebizonyítsa, — nem fog tiltakozni Poroszországnak mart. 13-ai rendelete ellen. — Mart. 31. A „Constitutionnel“ írja : A Németországbani nehézségekkel szemben Francziaország helyzete egyszerű: az ama bölcs politika eredménye, mely a „semlegesség“ szóban foglalható össze. A kormány mindenre el van készülve ; Francziaország semmi által sem fog meglepetni. Berlin, mart. 30. Gr. B isma rk ministerelnök tegnap a külügyi hivatalban hosszas ideig beszélgetett az austriai követ, gr. Károlyival. Kiel, mart. 30. A „Kiel. Zig“ írja : „Bizonyossággal állítják, hogy Berlinből parancsok érkeztek ide, a porosz hadihajóknak mielőbb hadilábra állítása iránt. Az „Arcona“ csavar-corvette holnap nagyszámú tisztekkel s tengerészekkel Danzigba indul, a „Gazelle“, „Arminius“ s „Loreley“ hajók legénységgel ellátása végett. Bukarest, mart. 30. Cogolnitsano senator ma egy népcsoport által az utczán durván bántalmaztatott. Páris, mart. 30. Holnap a dunafejedelemségi értekezletnek ismét ülése lesz . Orosz és Törökország buzgón működnek az unió ellen. Napóleon herczeg hétfőn éjjel újólag hosszasan értekezett a császárral. Mint mondják, Baraguay d’Hilliers tábornagy kijelente, hogy az austriai sereg a poroszt 8 hét alatt meg fogná semmiallui. Bukarest, mart. 30. Szourdza Gergely, a hajdani moldvai fejedelem egyik fia, ide érkezett. A katonai kórház nagy lépcsőzete összeomlott. Berlin, mart. 30. A német szövetségi államok legnagyobb része azt válaszolta a porosz körjegyzékre, hogy a szövetségi adtó alapján állanak, s azért feltétlenül az ellen fordulnak, a ki a szövetségi adtót megszegi. Részletes választ azért nem adtak, mivel a porosz jegyzékből nem kaptak másolatot. Magdeburg, mart. 30. A „Magd. Ztg.“ jelenti, hogy tegnap parancs érkezett, melyben a 3-dik, 4-dik s 6-ik hadtest s a testőrsereg egy részének hadi állapotba helyezése rendeltetik el. E haderő a schleziai határok oltalmazására van utasítva. t&MiaaMMMMBMmaHM—Mfe<agtes^3saMaaaiw8gi mi i ■(■■fP——a—i A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJA. XLI. országos ülés 1866. mart. 17-én. Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Bemutattatnak: Kun Gothárd, Ocsvay Ferenc, és Tolnay Gábor megbizó levelei; Bittó István jelentése a kőszegi képviselő választás iránt tett vizsgálatról ; Terbete , Strazsa , Brunócz és Krakován helységek folyamodása a kolozsvári biztosító-társulatnál lévő követeléseik kielégítése iránt; Fehérvár községéé szabad dohánytermesztés iránt; a teremőröké fizetésük emelése iránt. Torma Károly, ifj- Berde Mózes, Hosszú József, Dózsa Elek, Dózsa Dániel, Szentkereszty Zsigmond b., Vay Sándor b., Thury Gergely , Kemény István b., id. Teleki Domokos gr., Nagy Károly, Gecző János , Bethlen Sándor gr., Tisza László, ifj. Huszár Károly b., Zeyk József, Gál Miklós, Bethlen János gr., Szolga Miklós, Mikó Imre gr. és Nagy Elek igazoltatnak. A ház költségvetése mártiusra megállapittatik. Tóth Vilmos és Décsey László 1861-ben végrehajtott vizsgálatuk költségei kifizettetni rendeltetnek. A naplóbiráló választmánynak hat uj taggal megszaporitása elhatároztatik. Szavazás az uj állandó bizottság tagjaira. Országos küldöttség megválasztása határoztatik el, a mely a horvát küldöttséggel lesz értekezendő ; egyszersmind megállas ittatnak az e küldöttségnek adandó utasítás alapelvei. Szerémmegye vukovári kerületének levele , melyben a szerb congressus határozványait törvényes erőre kéri emeltetni, felolvastatik s kinyomatása elhatároztatik. A nemzetiségi ügy tárgyalása iránt beadott két indítvány elvileg elfogadtatok. Az ülés kezdődik délelőtti 10/2 órakor. (Folytatás.) Andrássy Gyula gr. : Méltóztassanak talán abban megállapodni, hogy minden collisio kikerülése végett csak annyit mondjunk, hogy mi küldünk 8 tagot. Mennyit méltóztatnak a méltó főrendek küldeni, majd ők fogják meghatározni. Deák Ferencz : Én azt sem mondanám ki határozatképen, hogy mi 8 tagot küldünk ki innen, hanem azt mondanám, hogy miután Horvátország 12 tagú küldöttséget nevezett ki, legczélszerűbbnek látnók, ha ez az országos küldöttség is 12 tagból fogna állani; felszólítjuk tehát a magas főrendeket, hogy ezen 12 tagból álló küldöttséghez aránylag ők is válaszszanak maguk közül. Tudják a szokásos arányt, megválasztanak anynyit, amennyit az arány kíván. Ha többet választanának, akkor ismét hatalmunkban áll az arányt helyreállítani azáltal, hogy nagyobb számú küldöttséget választanánk , de nem hiszem, hogy ők többet választanának. Ami magát a választást illeti, természetesnek találom, hogy az akkorra halasztassék, mikor a margos főrendek viszonüzenete itt lesz, mégpedig azért, mert előbb azt kell kimondanunk, hogy szükségesnek látjuk egy országos küldöttség kiküldését; erre nézve is kell a mirgos főrendeknek nyilatkozni, és azt mondaniuk, hogy igenis, ők is szükségesnek látják egy országos küldöttség kiküldését, s mikor ezt a mazgos főrendek is kimondják, akkor lesz conclusum diaetale, országos végzés, akkor foghatunk Hozzá az országos határozat teljesítéséhez, t. i. a választáshoz. (Helyeslés.) Az lehetne még itt a kérdés, nem volna-e czélszerű most arról is szólni, minő utasítással kívánjuk a küldöttséget ellátni ? Mert azt alig tartom czélszerűnek, hogy mi külön utasítást adjunk s külön a mazgos főrendek is, és a két külön utasítás mellett megszakadva ottan álljon ezen országos küldöttség. Az én nézetem az utasításra nézve igen egyszerű. (Halljuk !) Az utasítás, melyet a bizottságnak adhatnánk, csak általános elvekből állhat. Én hármat kötnék ki: első voolna, hogy az ország területi épségére, szóval az integritásra ügyeljen a bizottmány ; másodszor ügyeljen a pragmatica sanctióban foglalt törvény azon rendeletére, hogy Magyarország koronájától a magyar koronaországok el ne szakasztassanak, vagyis, mint a törvény kifejezi, hogy a magyar korona országai egymástól el nem szakaszthatók; a 3-dik elv pedig lenne, hogy amit a küldöttség a horvát küldöttséggel tisztába hoz, csak akkor lesz természetesen kötelező erejű, ha a képviselőházhoz véleményüket bemutatják, s a ház, vagyis az országgyűlés azt rendes úton elfogadja. (Helyeslés.) E három általános elvet már most kimondhatnók, és a főrendeknek megüzenhetnők , hogy ily utasítással tartjuk czélszerűnek az országos küldöttség kiküldetését ; jónak látjuk, hogy 12 tag választassék a küldöttségbe; válaszszák meg arány szerint a mazgos főrendek a tagokat maguk közül, akkor majd mi is meg fogjuk választani aránylag kebelünkből a küldöttség tagjait. Az utasítás e három főelvét azonban szeretném már most kimondatni és a mazgos főrendekkel közöltetni. Nem kételkedem, hogy azokat a m. főrendek is el fogják fogadni, s akkor majd, ha visszaérkezik a m. főrendektől az üzenet, hozzáfoghatunk az általunk aránylag kiküldendő tagok választásához. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Elfogadja a tiszt, ház ? (Elfogadjuk !) Ez értelemben fogunk tehát eljárni. Szerémmegye vukovári kerületének egy átirata fog felolvastatni. Dimitrievics Milos jegyző (olvassa Szerémmegye vukovári kerületének átiratát.) Elnök: Ki fog nyomatni és szétosztatni, és azután a tárgyalás napja ki fog tűzetni. Deák Ferencz : A fölolvasott levélben említtetnek valami határozatok : a szerb congressus határozatai. Nem tudom, mellékelve vannak - e határozatok a levélhez ? Ha nincsenek, akkor igen bajos a legelső tárgyalás is, mert a congressus actái, melyekre hivatkozás történik, vonatkozhatnak vallási ügyekre, vonatkozhatnak politikai ügyekre, szóval azoknak különféle tárgyaik lehetnek, és csak azokból tudhatnék meg, mit csináljunk vele. Előfordulhat az a kérdés is, váljon egyesegye az országgyűléssel másként, mint kérvény útján, érintkezhetik e. Kérdés továbbá, hogy ami a vallási ügyet illeti, minő alakban tartozik ide; ami a nemzetiségi ügyet illeti, mennyiben tartozik a nemzetiségi ügyben kiküldött bizottsághoz ; amennyiben pedig Szerém megye saját dolgaira vonatkozik, nem tartozik e a horvát ügyben kiküldött bizottsághoz. Mindezt tudni kellene, pedig nem tudjuk az adók nélkül Ha azok a levélhez mellékelve vannak, le kell fordíttatni és ki kell nyomatni. (Dimitrievics jegyző közbeszól : Nincs mellékelve.) Tehát csak nyomattassék ki a levél (Helyeslés.) Joannovics György jegyző : Épen az mondatik a levél elején (olvassa): „Alázatos feliratunk által, melyet másolatban ide hajlítunk, Ő Felségét a Királyt hódoló tisztelettel megkértük, hogy 1861. évben, gyümölcsoltó boldogasszonykor tartott szerb congressusnak határozatait a magyar, és úgyszintén a horvát és tót országgyűléseknek, mint kbr. előterjesztvényelet beküldeni .........kegyeskedjék.“ Épen azt kérik tehát, hogy a szerb nemzeti congressus határozmányai közöltessenek az országgyűléssel. G hy cz y Kálmán : T. ház ! Minden fontos beadványra nézve, mely a ház elé kerül, szükségesnek tartom, hogy a ház ne egyszerű felolvasás után intézkedjék, hanem a szabályok szerint az illető beadványt nyomassák ki és osztassák szét, azután a ház tűzze ki Napi újdonságok. — Ő Felségeik Buda-Pesten tartózkodása alkalmával — írja a„Hon“— Schrecker fényképész részesült azon szerencsében, hogy Császárné Ő Felségét fényképezhesse. Volt alkalmunk látni a rendkívül sikerült színezett fényképet, mely e napokban Ő Felségének már el is küldetett. — Egyúttal arról is értesülünk, hogy Császárné Ő Felsége, úgyszintén Lajos Victor Főherczeg ő fensége, az akadémiai album egy-egy díszpéldányát elfogadni méltóztatták. — Bécsi lapok az udvarnál húsvéti lábmosás ünnepélyes tényét, mely mart. hó 29-én délelőtt 10 és 11 óra közt ment végbe a cs. k. udvari várlak szertartási termében, igy írják le: A 12 ősz férfi és 12 ősz asszony már kora reggel lakásaikból bérkocsikon elhozattak és az udvari vártemplomba vitettek,hol 6 órakor a szent communión jelen voltak; a reggeli isteni tisztelet után az ősz sereg kávéval láttaték el a cs. udvari várlak helyiségeiben. 7 órakor a császári királyi Felségeik, valamint a többi császári Főherczegek és Főherczegnők szintén jelen voltak a communion a császári várplébániában. A 9 órakor kezdődő nagymiséhez, melyet a skót-rendűek főnöke az összes várplébániás papság segédlete mellett mondott, a fölvonulás már 8 óra 15 perczkor kezdődött ; az udvari vár előtermeiben gyűltek egybe a miniszterek, a titkos állantanácsosok, az udvari tisztek , a cs. kir. testőrség , a tábornoki kar , a törzs- és főtisztek sat. 9 órakor pontban a szertartásmester a diszpálczával jelenté a császári királyi Felségeik és a császári ház többi tagjainak megjelenését, kik, midőn a nagy szárnyajtók felnyíltak, belső termeikből kiléptek és a künn egybegyűlteket üdvözölték. A menet a diszmester által rendezve, az egyházba indult. Az ünnepélyes isteni tisztelet egy óráig tartott, mire aztán a Felségeik s az udvar az egész kísérettel együtt a lábmosás szertartásához a szertartási terembe vonultak. Ott egy nem igen számos, de nagyon választékos közönség jelent meg, mely jegyek mellett nyert bebocsáttatást. A lábmosás szertartására a megfelelő intézkedések megtétettek. Császár Ő Felsége a 12 agg férfi, Császárné Ő Felsége pedig egyszerű gyászöltözetben a 12 agg asszony lábain végzé a szent mosást. A lábmosásnál a Felségeket és aggokat udvari tisztek szolgálták. Hosszú asztalokon voltak az ételek, italok és ajándékok felhordva, melyekkel egy-egy aggot megajándékoztak, és minthogy ezek ott nem ettek, mindegyiknek részét külön-külön, egy kivül sassal és F. J. I. kezdőbetűkkel ellátott edénybe rakták és lakásaikra szállították. Az aggok egyenként 30 ezüst pénzdarabot kaptak, melyek sárga fekete selyem-zsinórral összehúzott fehér bőr-zsacskóban voltak. A szertartásnak 11 órakor délelőtt lett vége. A rendet az egész ünnepély alatt a várpalotai udvarban egy huszárezred osztálya tartotta fenn. .. Tegnap tartott Romeiszer József ur abudakrisztinavárosi egyházban utolsó böjti beszédét. A rész idő daczára az egyház igen látogatott volt. A szónok a „Beteljesedett“ (resurexit sicut dixit) mondái, fölött igen szép elmélkedést mondott. Keményen ostorza a napjainkban is uralgó „nem akarok ellenséget szerezni “-féle bírói vélemények viszásságát, azt mutogatván, hogy ártatlan áldozatot is képesek feláldozni a kegyvesztés és úgynevezett népszerűség gyáva félelme miatt, szívhez-