Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-01 / 75. szám

becsületét. Máris az egész bombayi hajóraj párán esőt kapott, a persa öböl felé indulni.­ Ha a wahabiták megveretnek, meg kellene fizetniük a háború költségeit, s Angolország bizonyosan egy föld­darabot fog köve­telni a persa öböl partjain. NÉMETORSZÁG. A „Prov. Corr.“-nek már táv­iratilag említett czikke lényegesen így hangzik : „Austria készül Poroszország ellen; ez oly tény, melynek hitelességét nem lehet többé két­ségbevonni. Szintoly kétségbevonhatlan tény továbbá az is, mikép Austria készül, a­nélkül, hogy erre Poroszország által hivatott voln­a ki. Még a legutóbbi napokig lehetséges volt, az Austriábani had­­készületekre vonatkozó közlések alapossága iránt ké­telkedni, különösen mivel Poroszország részéről azokra se az alkudozások folyama, se katonai lépések által nem adatott alkalom. . . . .... De a legújabb időben eltagadhatlan bizo­nyossággal kiderült, hogy az austriai hadkészületekről a tudósítások, minden tagadás daczára, teljes mérvben alaposak. A porosz austriai határ minden pontjáról oly je­lentékeny csapat­mozgalmak s fölállítások iránt ér­kez­nek hiteles hivatalos tudósítások, hogy tetemes csapat­tömegeknek Morvaország-s Cse­v­or­szágbani összegyűjtetése már most is kétségen kívül áll. Különösen Csehországban rövid idő alatt, a porosz határ közelében, mintegy 54 zászlóalj gyalogság, s megfelelő számú más csapatok vonattak össze. Az összes austriai vasutakon egymást érik a csa­pat­küldések, ágyú­­s hadiszer-szállítások. Az ellen­kező állítások daczára, minden állomáson számos, ez­­redeikhez siető szabadságosok láthatók. A ló­vásárlá­sok — a komoly mozgósításnak ezen legbiztosabb elő­jelei — mindenütt a legélénkebb folyamatban vannak. Ezen föltétlenül hiteles kútfőből merített tények előtt a porosz kormány nem zárható be szemeit. Melyik állam nézhetné nyugodtan, hogy egy szomszéd­ állam átlátható ok nélkül, fenyegető módon, a határ közvet­len közelében, tetemes csapat­tömegeket egyesítsen ? Ezen eljárás még aggasztóbbá válik azon alatto­mosság által, melynek oltalma alatt az végrehajtatott, s az austriai közlönyök tagadásai által. Poroszország maga részéről huzamos­ időn át minden katonai rendszabálytól tartózkodhatott, mivel kormányunk egyrészről nem hihetett egy Austria részé­ről, ok nélküli megtámadást, s mivel másrészről jelen se­regszervezetünk biztosítékot nyújt aziránt, hogy az egyes sereg­osztályok — mihelyt szükséges — a legrövidebb idő alatt megfelelhetnek a király fölhívásának. Azonban bármennyire igazolva legyen is Porosz­­országnak saját igaz ügyében, s a sereg harczkészsé­gébeni bizalma, a kormánynak mégis őrködnie kell a fölött, hogy az ország határai egyetlen perczig se ma­radjanak védetlenül. Ha Austria számára lehetségessé tétetnék, határunk közelében túlnyomó csapat­tömege­ket egyesítni, a­nélkül, hogy Poroszország számára a­ megkívántató­ ellensúly tüstént készen állana, a dolgok rögtöni további bonyolódása talán legalább pillanat­nyi veszélyeket készíthetne a legközelebbről veszélynek kitett országrészekre nézve. Ezen felelősséget a kormánynak nem szabad ma­gára vennie. Ezen perczben h­ihetőleg már kiadat­tak a parancsok am­a katonai rendszabá­lyok iránt, melyek­­nélkülözhetlenek arra nézve, hogy a netaláni megtámadtatás veszélye tüstént s ha­tályosan megelőztessék. Poroszország ez ideig jó lelkiismeretét gondosan megőrzé ; az nem kereste, se nem idézte elő a háborút. TÁRCZA. Április elseje. A kereszténység ma felvirradt magasztos ünne­pén , Krisztus urunk feltámadása napján, a természet is feltámadását üli. A föld uj életre ébred, a fák bimbói felemelik fejecskéiket, meleg napsugarak után vágyván. A természet ezen ébredése latin nyelven „aperire“ szóval fejeztetik ki, és ebből ered az „april“ szó is. Nagy Károly német neveket adván a hónapoknak, áprilist „húsvét hó“-nak nevezte el, mert rendesen ab­ban vannak a húsvéti ünnepek ; miután azonban az ápri­lisi időjárás nagyon változékony, azon embereket, a­kik minden pillanatban változtatják véleményüket, szin­tén april-embereknek hívják. Az áprilisnek legrégibb idők óta különös saját­sága van, t. i. első napján az „áprilisbe­ küldés“, — és ezen szokás oka éppen az ünnepélyes nagy­hétben ke­resendő. Az „áprilisbe-küldés“ által nevezetesen Jézus Krisztusnak egyik birótól a másikhoz történt kül­­döztetése jeleztetik; azért van még mai nap is haszná­latban ezen régi közmondás: „Pontumtól Pilátushoz küldöztetik.“ Azonban az „áprilisba küldés“ eredete a pogány időkre vihető vissza; a Keleten nagyon el van terjedve; az ó­kor izraelitáinál, valamint a görögöknél is szokás­ban volt, és most egész Európában divatba jött, úgy hogy alig van nemzet, melynél azzal — ha mindjárt különböző alakban is — ne találkoznánk. Az angol azt mondja: „an April fool“ s április elsejét „fool’s day“-nak (bolondok napja) nevezi; — a hollandoknak megvan az „April-gek“, a francziáknál pedig a „poisson d’Avril“. Ha azt kérdjük a francziá­­tól, miért nevezi az együgyű ficzkót, kivel a bolondját járatják „hal“-nak (poisson), azt mondja, hogy azért, mert ezen állat a legostobább. Azonban ezen indokolás egészen alaptalan. A tudatlan emberek a „la passion d’Avril“ szavakból csinálták a „poisson d’Avril“-t. A németek az 1530-diki augsburgi birodalmi gyű­lés korából származtatják e szokást, midőn a német nemzettől segély kéretett a törökök ellen, és sok pénz, midőn a vallásos viszályoknak, valamint­­sok egyébnek kellett volna elintéztetniök, s ezek között a pénz­ügy­nek is. Ez utóbbi tárgyra sok más fontos teendő miatt nem került a sor, tehát april elsejére tűzték azt ki. E nap nagyszerű üzérkedésekre volt kiszemelve, el is ér­kezett, de a pénzügy nem kért­­t szőnyegre, minélfogva azok, a­kik reá számítottak, a­pril bolondokká neveztet­tek el, mely elnevezés egész Németországban csakha­mar elterjedt. Az „áprilisbe­ küldés“ gyakran nagy szerepet ját­szott a társadalomban. XV. Lajos a lothringiai herczeget és nejét, —­­ mert Lothringiát Francziaországba akarta kebelezni — Luneville saját városában tartotta fogva. A herczegi pár szökésre határozván el magát, april elsején pór­köntösben ment ki a városból, és a kapu előtt álló őr által természetesen nem tartóztattatott fel; de alig értek ki, midőn a velük szemközt jövő paraszt­leány rájuk ismert, és az őrhelyen elbeszélte kedvesének az esetet. Ez azonban pompás „áprilisi tréfának“ tartotta az egész dolgot, és annál nagyobbakat kacsagott, minél hangosabban bizonyítgatta kedvese, hogy jól látott. A katona néhány percz múlva még sem tartotta a hirt lehetetlennek s rögtön jelentést ten a tisztnél. „Quel joli poisson d’Avril!“ kiáltott fel nevetve. „Ked­vesed bolonddá tartott!“ , de rövid idő múlva — ő sem akarván magára venni a felelősséget — a város pa­rancsnokkal közlé a hallottakat. „Ön áprilisi bolond!“ dühöngött ez’; — „hallgasson, különben az egész helyőr­ség előtt nevetségessé teszi magát.“ Néhány óra múlva a parancsnok is aggódni kez­dett, elküldött tehát a herczeg szobája előtti őrség tiszt­jéhez, megkérdeztetvén, honn vannak-e a magas urasá­­gok? „Alszanak!“ volt a kérdőre vont és csendre intő komornyik válasza, így telt el 8 óra, mely alatt a magas pár átlépte a határt. Ki írhatná le Brassac, a városparancsnok haragját, midőn megtudta, hogy mindnyájukat az április küldte áprilisbe. Regnault de Saint Jean d‘Ange­­­y és Carion de Nisas 1805-dik év ápril első napján hi­vattak egy hamisított miniszteri aláírással Fontaine­­bleauba Napoleon császár elé. Ez utóbbi természete­sen semmit sem tudott a dologról; mire Regnault szörnyű haragra lobbant, minden áron ki akarta fürkész­­tetni a tettest, a­ki őt áprilisbe küldötte, de biz ez még a rendőrfőnöknek sem sikerült. Carion ügyesebben viselte magát. „Sir! — mondá — nem panaszkodom, hogy áprilisi tréfát űztek velem, mert ezáltal nyílt al­kalmam rendkívüli időben is bemutatni felségednél hódolatomat.“ N­a­p­o­l­eon jószót nevetett, és minde­nütt elbeszélte a tréfát, melyet nagyon kedvesnek ta­láltak. Nagy Péter czár egy ízben egész várost küldött áprilisbe. Szent Pétervár előtt t. i. roppant tömeg fát hordatott össze titokban, s azt felgyujtatta; a tűz, — éjszaka lévén — borzasztó látványt nyújtott; nemcsak a szent­péterváriak, hanem a közel lévő községek is kétségbe voltak esve; eszeveszetten rohantak vizipus­­kákkal a vész színhelyére ; de mily nagy volt meglepe­tésük, midőn az őrt álló katonák felsőbb parancsra e­­­gyszerre elkiáltották magukat : „Ma április el­seje van!" Londonban 1798. mártius végén nemcsak a fal­ragaszok minden utcza sarkán, hanem a lapokban köz­zétett hirdetések is ezt kürtölték: „Mához egy hétre pontban déli ül 2 órakor nagyon különös, itt még soha­sem látott menet tartandja bevonulását a westminsteri apátságba, a­mely agg férfiak és nőkből, mindkét nem­beli özvegyekből, gyermekekből, n­ős, s nejeiktől elvált férfiakból, férjnél lévő, vagy férjeiktől elválasztott nők­ből állandó — és a mely ünnepélyes menetre minden rango­s rendbeliek ezennel meghivatnak.“ E hirdetés folytán természetes, hogy a kitűzött időben tömérdek nép lepte el az utczákat, melyeken a menet átvonulandó volt; még az ablakokban is csak úgy hemzsegett a sokaság, midőn a tolongó tömeg kö­zepette egy szentori hang elorditá magát : „Ma van april elseje!“ és az összecsoportosult nép hangos ha­hoták között boszankodva oszlott szét. Az „áprilisbe­ küldés“ egy londoni fiatal seborvos­nak különös szerencsét hozott. Valaki ugyanis tréfából Dobbs nevű igen gazdag polgárhoz küldte őt, a­ki állítólag nagy beteg volt. „Nekem semmi bajom — mondá Dobbs, — valószínűleg öcsém, a czukrász van roszul; mindjárt írok neki néhány sort, s átadom lak­czimét.“ A fiatal orvos sietve teszi meg a­z 1/4 mérföldnyi utat, de a czukrász is azt mondá neki, hogy nem beteg, hasonlóképen néhány sor írással szintén öcscséhez uta­sítván,­­ azonban ez is egésséges volt, és így kitűnt, hogy „áprilisbe küldték.“ Bosszúsan indult hazafelé, midőn nem messze tőle egy megvadult ló levetette lovasát, s ez élettelenül fe­küdt a földön. A seborvos oda ugrott, a csaknem hal­doklót életre hoza, majd egy szomszéd házba vitte, a­hol bekötött, és oly hathatós gyógyszert alkalmazott, hogy betege csakhamar felgyógyult. A lóról lebukott egyén gazdag kelet-indiai kereskedő volt, kinek nem lé­vén családja, magánál tartotta a fiatal orvost, és halála után örökösévé tette. Bécsben egy iparossegéd 1857. ápril elsején kar­társait akarta bolonddá tartani, és jól tudván, hogy a linczi lotteria-húzásra már nem lehet tenni, azt mondá, mikép a 30. 44. s 61. számok arany­sugarak között je­lentek meg előtte, tehát bizonyos, mikép azok a jövő húzás alkalmával ki fognak jönni.­ Kartársai nem saj­nálták a költséget, táviratoztak Linczbe, s estig az életek czéltáblája gyanánt szolgáltak. De a koczka megfordult, mert az iparossegéd által tréfából megjelölt számok va­lósággal kihúzattak, és 4800 frtot jövedelmeztek az „áprilisbe­ küldöttek­“nek. Ily eredménynyel más se bánná, ha áprilisbe kül­detnék, azonban annak oly helyzetben kell lennie, hogy minden esemény elé nyugodtan nézhessen.“ Ezen czikkel öszhangzólag Berlinből egy szi­léziai lapnak jelentik, hogy a mozgósítás már el-­­ határoztatok a 27-kén tartatott ministeri tanácsban. Egyelőre minden készen tartatik a tartalékok s­­­a­n­d­wehr behívására , de az egybehívás napja még nincs kitűzve. Legvalószínűbb azon közlés, hogy az a 6. had­testre fog vonatkozni. A hadtestek öszpontosítása még most nem szándékoltatik. Egy más közlés szerint a testőr hadtest hadilábra fog helyeztetni, a 4, 5 s 6. had­testek pedig mozgósíttatni. Ezenkívül szó van még a 3. hadtest mozgósításáról is. SPANYOLORSZÁG. Mint Madridból mart. 27-ről jelentik, F­o­g e­s indítványa 157 szavazattal 35 ellen elvettetett. A­r­i­z­c­a­n tábornok meghalt. A „Leak­ad“ azt állítja, hogy a ministe­­r­i­u­m legközelebb beadandja lemondását. OROSZORSZÁG: Az orosz császár Leuchten­berg herczeget nevezi ki az 1867 kiátalános mfizárlati orosz bizottmány elnökévé. A herczeg — mint tudva van — a Beauharnais családból származik ; ő Sándor császárnak unoka­öcscse , Napó­leon császárnak pedig unoka­testvére. Táviratok: P­á­r­i­s, mart. 30. A „Mem. dipl.“ azt hiszi, hogy Poroszországnak Schleswig annectálása iránti kísérlete a nyugati hatalmak vétójával találkoznék, mivel Schles­wig nem a német szövetséghez tartozó tartomány. Aus­tria, — hogy mérséklettségét bebizonyítsa, — nem fog tiltakozni Poroszországnak mart. 13-ai rendelete ellen. — Mart. 31. A „Constitutionnel“ írja : A Német­­­országbani nehézségekkel szemben Francziaország helyzete egyszerű: az ama bölcs politika eredménye, mely a „semlegesség“ szóban foglalható össze. A kor­mány mindenre el van készülve ; Francziaország semmi által sem fog meglepetni. Berlin, mart. 30. Gr. B i­s­m­a r­k minister­el­nök tegnap a külügyi hivatalban hosszas ideig beszél­getett az austriai követ, gr. Károlyival. Kiel, mart. 30. A „Kiel. Zig“ írja : „Bizonyos­sággal állítják, hogy Berlinből parancsok érkeztek ide, a porosz hadihajóknak mielőbb hadilábra állítása iránt. Az „Arcona“ csavar-corvette holnap nagyszámú tisz­tekkel s tengerészekkel Danzigba indul, a „Gazelle“, „Arminius“ s „Loreley“ hajók legénységgel ellátása végett. Bukarest, mart. 30. Cogolnitsano sena­tor ma egy népcsoport által az utczán durván bántal­maztatott. P­á­r­i­s, mart. 30. Holnap a dunafejedelemségi értekezletnek ismét ülése lesz . Orosz é­s Törökország buzgón működnek az unió ellen. Napóleon herczeg hétfőn éjjel újólag hossza­san értekezett a császárral. Mint mondják, Baraguay d’Hilliers tá­bornagy kijelente, hogy az austriai sereg a poroszt 8 hét alatt meg fogná semmiallui. Bukarest, mart. 30. Szourdza Gergely, a hajdani moldvai fejedelem egyik fia, ide érkezett. A katonai kórház nagy lépcsőzete összeomlott. Berlin, mart. 30. A német szövetségi államok legnagyobb része azt válaszolta a porosz körjegyzékre, hogy a szövetségi adtó alapján állanak, s azért feltétle­nül az ellen fordulnak, a ki a szövetségi adtót megszegi. Részletes­ választ azért nem adtak, mivel a porosz jegy­zékből nem kaptak másolatot. Magdeburg, mart. 30. A „Magd. Ztg.“ jelenti,­­ hogy tegnap parancs érkezett, melyben a 3-dik, 4-dik s 6-ik hadtest s a testőrsereg egy részének hadi állapotba helyezése rendeltetik el. E haderő a schleziai határok ol­talmazására van utasítva. t&MiaaMMMMBMmaHM—Mfe<agtes^3saMaaaiw8gi mi i ■(■■fP——a—i A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJA. XLI. országos ülés 1866. mart. 17-én. Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Bemutattatnak: Kun Gothárd, Ocsvay Ferenc­, é­s Tolnay Gábor megbizó levelei; Bittó István jelentése a kőszegi képviselő választás iránt tett vizsgálat­ról ; Terbete , Strazsa , Brunócz és Krakován helységek folyamodása a kolozsvári biztosító-társulatnál lévő követe­léseik kielégítése iránt; Fehérvár községéé szabad dohány­termesztés iránt; a teremőröké fizetésük emelése iránt. Torma Károly, ifj- Berde Mózes, Hosszú József, Dózsa Elek, Dózsa Dániel, Szentkereszty Zsigmond b., Vay Sándor b., Thury Gergely , Kemény István b., id. Teleki Domokos gr., Nagy Károly, Gecző János , Bethlen Sándor gr., Tisza László, ifj. Huszár Károly b., Zeyk József, Gál Miklós, Bethlen János gr., Szolga Miklós, Mikó Imre gr. és Nagy Elek igazoltatnak. A ház költségvetése mártiusra megálla­­pittatik. Tóth Vilmos és Décsey László 1861-ben végrehaj­tott vizsgálatuk költségei kifizettetni rendeltetnek. A napló­­biráló választmánynak hat uj taggal megszaporitása elhatá­­roztatik. Szavazás az uj állandó bizottság tagjaira. Országos küldöttség megválasztása határoztatik el, a mely a horvát küldöttséggel lesz értekezendő ; egyszersmind megállas it­­tatnak az e küldöttségnek adandó utasítás alapelvei. Szerém­­megye vukovári kerületének levele , melyben a szerb con­­gressus határozványait törvényes erőre kéri emeltetni, felol­­vastatik s kinyomatása elhatároztatik. A nemzetiségi ügy tárgyalása iránt beadott két indítvány elvileg elfogadtatok. Az ülés kezdődik délelőtti 10­­/2 órakor. (Folytatás.) Andrássy Gyula gr. : Méltóztassanak talán ab­ban megállapodni, hogy minden collisio kikerülése vé­gett csak annyit mondjunk, hogy mi küldünk 8 tagot. Mennyit méltóztatnak a méltó főrendek küldeni, majd ők fogják meghatározni. Deák Ferencz : Én azt sem mondanám ki hatá­rozatképen, hogy mi 8 tagot küldünk ki innen, hanem azt mondanám, hogy miután­ Horvátország 12 tagú kül­döttséget nevezett ki, legczélszerűbbnek látnók, ha ez az országos küldöttség is 12 tagból fogna állani; fel­szólítjuk tehát a magas főrendeket, hogy ezen 12 tagból álló küldöttséghez aránylag ők is válaszszanak maguk közül. Tudják a szokásos arányt, megválasztanak any­­nyit, a­mennyit az arány kíván. Ha többet választaná­nak, akkor ismét hatalmunkban áll az arányt helyreál­lítani azáltal, hogy nagyobb számú küldöttséget válasz­tanánk , de nem hiszem, hogy ők többet választanának. A­mi magát a választást illeti, természetesnek ta­lálom, hogy az akkorra halasztassék, mikor a margos főrendek viszonüzenete itt lesz, még­pedig azért, mert előbb azt kell kimondanunk, hogy szükségesnek látjuk egy országos küldöttség kiküldését; erre nézve is kell a mirgos főrendeknek nyilatkozni, és azt mondaniuk, hogy igenis, ők is szükségesnek látják egy országos küldöttség kiküldését, s mikor ezt a mazgos főrendek is kimondják, akkor lesz conclusum diaetale, országos végzés, akkor foghatunk Hozzá az országos határozat teljesítéséhez, t. i. a választáshoz. (Helyeslés.) Az le­hetne még itt a kérdés, nem volna-e czélszerű most ar­ról is szólni, minő utasítással kívánjuk a küldöttséget ellátni ? Mert azt alig tartom czélszerűnek, hogy mi kü­lön utasítást adjunk s külön a mazgos főrendek is, és a két külön utasítás mellett megszakadva ottan álljon ezen országos küldöttség. Az én nézetem az utasításra nézve igen egyszerű. (Halljuk !) Az utasítás, melyet a bizottságnak adhat­nánk, csak általános elvekből állhat. Én hármat kötnék ki: első vo­olna, hogy az ország területi épségére, szóval az integritásra ügyeljen a bizottmány ; másodszor ügyel­jen a pragmatica sanctióban foglalt törvény azon ren­deletére, hogy Magyarország koronájától a magyar ko­ronaországok el ne szakasztassanak, vagyis, mint a törvény kifejezi, hogy a magyar korona országai egy­mástól el nem szakaszthatók; a 3-dik elv pedig lenne, hogy a­mit a küldöttség a horvát küldöttséggel tisztába hoz, csak akkor lesz természetesen kötelező erejű, ha a képviselőházhoz véleményüket bemutatják, s a ház, vagyis az országgyűlés azt rendes úton elfogadja. (He­lyeslés.) E három általános elvet már most kimondhat­­nók, és a főrendeknek megüzenhetnők , hogy ily uta­sítással tartjuk czélszerűnek az országos küldöttség ki­küldetését ; jónak látjuk, hogy 12 tag választassék a küldöttségbe; válaszszák meg arány szerint a mazgos főrendek a tagokat maguk közül, akkor majd mi is meg fogjuk választani aránylag kebelünkből a küldöttség tagjait. Az utasítás e három főelvét azonban szeretném már most kimondatni és a mazgos főrendekkel közöl­­tetni. Nem kételkedem, hogy azokat a m. főrendek is el fogják fogadni, s akkor majd, ha visszaérkezik a m. főrendektől az üzenet, hozzáfoghatunk az általunk aránylag kikü­ldendő tagok választásához. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Elfogadja a tiszt, ház ? (Elfogadjuk !) Ez értelemben fogunk tehát eljárni. Szerémmegye vukovári kerületének egy átirata fog felolvastatni. Dimitrievics Milos jegyző (olvassa Szerém­megye vukovári kerületének átiratát.) Elnök: Ki fog nyomatni és szétosztatni, és az­után a tárgyalás napja ki fog tűzetni. Deák Ferencz : A fölolvasott levélben említtet­­nek valami határozatok : a szerb congressus határoza­tai. Nem tudom, mellékelve vannak - e határozatok a levélhez ? Ha nincsenek, akkor igen bajos a legelső tárgyalás is, mert a congressus actái, melyekre hivat­kozás történik, vonatkozhatnak vallási ügyekre, vonat­kozhatnak politikai ügyekre, szóval azoknak különféle tárgyaik lehetnek, és csak azokból tudhatnék meg, mit csináljunk vele. Előfordulhat az a kérdés is, váljon egyes­­­egye az országgyűléssel másként, mint kérvény útján, érintkezhetik e. Kérdés továbbá, hogy a­mi a val­lási ügyet illeti, minő alakban tartozik ide; a­mi a nemzetiségi ügyet illeti, mennyiben tartozik a nemzeti­ségi ügyben kiküldött bizottsághoz ; a­mennyiben pedig Szerém megye saját dolgaira vonatkozik, nem tartozik e a horvát ügyben kiküldött bizottsághoz. Mindezt tudni kellene, pedig nem tudjuk az ad­ók nélkül Ha azok a levélhez mellékelve vannak, le kell fordíttatni és ki kell nyomatni. (Dimitrievics jegyző közbeszól : Nincs mellékelve.) Tehát csak nyomattassék ki a levél (He­lyeslés.) Joannovics György jegyző : Épen az mon­datik a levél elején (olvassa): „Alázatos feliratunk által, melyet másolatban ide hajlítunk, Ő Felségét a Királyt hódoló tisztelettel megkértük, hogy 1861. évben, gyü­mölcsoltó boldogasszonykor tartott szerb congressusnak határozatait a magyar, és úgyszintén a horvát és tót országgyűléseknek, mint kbr. előterjesztvényel­et bekül­deni .........kegyeskedjék.“ Épen azt kérik tehát, hogy a szerb nemzeti congressus határozmányai közöltesse­nek az országgyűléssel. G h­y c­z y Kálmán : T. ház ! Minden fontos bead­ványra nézve, mely a ház elé kerül, szükségesnek tar­tom, hogy a ház ne egyszerű felolvasás után intéz­­­kedjék, hanem a szabályok szerint az illető beadvány­t nyomassák ki és osztassák szét, azután a ház tűzze ki Napi újdonságok. — Ő Felségeik Buda-Pesten tartózkodása alkal­mával — írja a„Hon“— Schrecker fényképész részesült azon szerencsében, hogy Császárné Ő Felségét fényké­pezhesse. Volt alkalmunk látni a rendkívül sikerült színezett fényképet, mely e napokban Ő Felségének már el is küldetett. — Egyúttal arról is értesülünk, hogy Császárné Ő Felsége, úgyszintén Lajos Victor­­ Főherczeg ő fensége, az akadémiai album egy-egy dísz­példányát elfogadni méltóztatták. — Bécsi lapok az udvarnál húsvéti lábmosás ünnepélyes tényét, mely mart. hó 29-én délelőtt 10 és 11 óra közt ment végbe a cs. k. udvari vár­lak szertartási termében, igy írják le: A 12 ősz férfi és 12 ősz asszony már kora reggel lakásaikból bérkocsi­kon elhozattak és az udvari vártemplomba vitettek,hol 6 órakor a szent communión jelen voltak; a reggeli is­teni tisztelet után az ősz sereg kávéval láttaték el a cs. udvari várlak helyiségeiben. 7 órakor a császári királyi Felségeik, valamint a többi császári Főherczegek és Fő­­herczegnők szintén jelen voltak a communion a csá­szári várplébániában. A 9 órakor kezdődő nagymisé­hez, melyet a skót-rendűek főnöke az összes várplébániás papság segédlete mellett mondott, a fölvonulás már 8 óra 15 perczkor kezdődött ; az udvari vár előtermeiben gyűltek egybe a miniszterek, a titkos állan­­tanácsosok, az udvari tisztek , a cs. kir. testőrség ,­­ a tá­bornoki kar , a törzs- és főtisztek sat. 9 órakor pontban a szertartásmester a diszpálczával jelenté a császári királyi Felségeik és a császári ház többi tag­jainak megjelenését, kik, midőn a nagy szárny­aj­t­ók felnyíltak, belső termeikből kiléptek és a künn egybe­gyűlteket üdvözölték. A menet a diszmester által rendezve, az egyházba indult. Az ünnepélyes isteni tisztelet egy óráig tartott, mire aztán a Felségeik s az udvar az egész kísérettel együtt a lábmosás szertartásához a szertartási terembe vonultak. Ott egy nem igen számos, de nagyon válasz­tékos közönség jelent meg, mely jegyek mellett nyert bebocsáttatást. A lábmosás szertartására a megfelelő intézkedések megtétettek. Császár Ő Felsége a 12 agg férfi, Császárné Ő Felsége pedig egyszerű gyászöltözet­ben a 12 agg asszony lábain végzé a szent mosást. A lábmosásnál a Felségeket és aggokat udvari tisztek szolgálták. Hosszú asztalokon voltak az ételek, italok és ajándékok felhordva, melyekkel egy-egy aggot meg­ajándékoztak, és minthogy ezek ott nem ettek, mind­egyiknek részét külön-külön, egy kivül sassal és F. J. I. kezdőbetűkkel ellátott edénybe rakták és lakásaikra szállították. Az aggok egyenként 30 ezüst pénzdarabot kaptak, melyek sárga fekete selyem-zsinórral összehú­zott fehér bőr-zsacskóban voltak. A szertartásnak 11 órakor délelőtt lett vége. A rendet az egész ünnepély alatt a várpalotai udvarban egy huszárezred osztálya tartotta fenn. .. Tegnap tarto­tt Romeiszer József ur abuda­­krisztinavárosi egyházban utolsó böjti beszédét. A rész idő daczára az egyház igen látogatott volt. A szónok a „Beteljesedett“ (resurexit sicut dixit) mondái, fölött igen szép elmélkedést mondott. Keményen ostorza a nap­jainkban is uralgó „nem akarok ellenséget szerezni “-féle bírói vélemények viszásságát, azt mutogatván, hogy ár­tatlan áldozatot is képesek feláldozni a kegyvesztés és úgynevezett népszerűség gyáva félelme miatt, szívhez-

Next