Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-01 / 99. szám

99. sz. Hatodik évi folyam. Pest. ÍKedd, május 1. 1866 Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-uteza 1. szám. Kiadó-hivatal: Pattén, (barátok tere 7-dik szátb.) Kéliffttob fiétft küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendet levelező­inktől fogadtatnak el. ____ ./ ___ Majfún-líiiMletéHels.: egyhasábos petit-sor egyszeri birdetdsárt 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A hélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő nrak : Majnai Frankfurtban és Hamtur g-Alté- nában Haanensteln és Vogler; Hamburgban Ttirlghelm Jakab ; Lipcsében Eisgler M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapestén (titkos hordva. Egész évre ................................S0 frt. Egész évre.......................18 frt — . Félévre ........ 10 , Félévre ...... 9 — , Negyedévre ............................... 5 , Negyedévre ... 4 , M # HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége s Császárné Ő Felsége april 28-án legmagasb lakásukat Schönbrunnba venni méltóztattak. Törvény 1866. april 24-röl, a pénzeszközök előszerzésére vonatkozólag, az állam 1866. évbeni kötelezettségeinek teljesítése végett; érvényes az egész birodalomra. 1865. sept. 20 ról kelt nyiltparancsom alapján (bir. törv.l. 89.), ministeri tanácsom meghallgatása után rendelem, a mint következik : 1. Cz. PénzUgyministerem fölhatalmaztatik, a pénzeszközök előszerzése végett, az 1866. évrei 1865. dec. 30-ról kelt pénzügyi törvény (bir. törv.l. 149. sz.) V. s VI. czikkei szerint, külön műveletek által födözendö állam-kiadásokra, ingatlan állami tulajdon elzálogosí­tása mellett, hatvan millió forintnyi névszerinti ősziét ben, austriai értékű ezüstpénzben, egy jelzálogi hitel intéze tnél, annak alapszabályaihoz képest, annak zálog­leveleiben kölcsönt venni föl, s ezen zálog leveleket le hető legjobban eladni. 2. Cz. Mig a zálog leveleknek a pénzügy-igazgató­ság számadásárai elidegenítése czélravezetőnek nem ismertetik föl, ezenkívül pénzügyministerem fölhatal­maztatik, azokat kiadandó kincstárjegyek födözete s biztositékául alkalmazni, a még el nem adott zálog­levelek névértéke felerészének öszleteig. A kincstárjegyek nem kevesebb, mint 10,000 austr. értékű forintnyi darabokban, vagy a megfelelő öszletü frankok vagy font sterlingekben fognak kiadatni, 6 petét kamatoznak ezüstben, 3 hónap alatt a kötelezett pénzértékben, esetleg a külföld alkalmas helyein vissza­fizetendők, s minden jövedelmi adó- s egyéb levonás’ól mentek. Azok rendeletre szólnak, forgatmány által to­vábbadathatnak , s 3—3 hónapra meghosszabbittat- hatnak. 3. Cz. Ha ily kincstárjegyek adatnak ki, azok bevál­tásáig az azok födözetére szánt zálog- levelek vagy azon intézetnél, melylyel a jelzálogi kölcsön köttetett, vagy ott, hol ez a kincstárjegyek vásárlóival megálla- pittatott, letéve maradnak. 4. Cz. Az 1865. oct. 27-ről kelt törvénynyel (bir. törv.l. 107. sz.) az állam adósság ellenőrzésére hivatott bizottmány a pénzügy igazgatóságnak a kölcsönt adó hitelintézet irányábani jelzálogi kötelezvényeit, valamint a kincstárjegyeket, azok kiadatása esetében, ellenjegy- zendi. 5. Cz. PénzUgyministerem bizatik meg ezen tör vény végrehajtásával. Bécs, april 24-én 1866. Ferencz József, s. k. Belcredis. k. Larischs. k. Legfelsőbb rendeletre : Lovag Meyer Bernát s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbbig aláirt ok­levéllel, B i b i t s Pál görög-keleti lelkészt Mellenczén, az austriai birodalom nemesi rendjébe, „jenopolyi“ elő- névvel, legkegyelmesebben fölemelni méítóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi apr. 25-röl kelt legfelsőbb határozatával, Komissaro w-K ostroms- k o i Osip Iwanow orosz cs. alattvalót, azon nagy ér­dem elismeréséül, mit az a II. Sándor orosz császár ő felsége ellen megkisérlett orgyilkolási megtámadás szerencsés elhárítása által szerzett magának, a Ferencz József-rend közép-keresztjével legkegyelmesebben föl- diszitni méítóztatott. NEMHÍV AT ALOS RÉSZ. Lapszemle. A „ W ienerZeitung“ következő czikket hoz : „Az 1866-ik évi pénzügyi törvényben az állambe­vételek alatt, a 39-ik fejezetben, 14,899,555 frtnyi ősz szeg államjavak eladásából származó bevételül van idézve. „Ámde az 1865. decz. 29-ki legalázatosb előter­jesztésben , melyben a pénzügyi törvény előterjesztése­kor az államháztartás helyzete az 1866-diki közigazga­tási év kezdetén körülményes taglalatnak vettetett alá („Wiener Zeitung“ 1865. dec. 30), jelölve lön, hogy eset­leg az államjavak eladása helyett az azokra teendő köl csönvevésnek keilend végbemennie, ha az utóbbi mód az államkincstárnak nagyobb előnyöket nyújtana. „Ezen esetleg most beáll. Az államháztartásnak folyó kötelezettségeinek fedezésére kész pénzeszközökre van szüksége, melyeket neki a folyó bevételek nem tö­kéletesen szolgáltatnak, s azokat nem szerezheti meg államvagyon eladása által, mert az idökörülmények a nagy földtömbek eladására fölötte kedvezőtlenek s leg­jobb esetben a befizetendő vételösszegekre hosszabb ha­táridőket kellene jóváhagyni, tehát a bevétel akkor nem volna kéznél, mikor szükségeltetnék. „A pénzügyigazgatás tehát a kiterjedt javakra való kölcsönvevési ügylet általi pénzszerzésnek tervét komolyan szemügyre vette s úgy hiszi, miszerint abban a legközelebbi államszükséglet, illetőleg az 1866 diki közigazgatási év szolgálatában felmerülő deficit fedezé­sére kielégítő és czélszerü eszköz található. „A mivelet alapját a földhitelintézettel kötendő jelzálogkölcsönügylet képezi, melynél az állam a maga államjószágok- s erdőkbeli ingatlan tulajdonával egy jelzálogadósnak magánjogi viszonyába egy jelzálogi bankhoz lép. A földhitelintézet az államjószágokra vagy erdőkre ugyanazon föltételek, óvások, biztosítások s jog­következtetések alatt ad kölcsönt, mint melyek alatt azt magán-személyeknek ingatlanokra közvetíti, azaz: az államnak telekkönyvszerü adóssági kötelezvényei s közönséges törlesztékei fejében zálogleveleket ad, me lyek — minthogy ugyanazon biztonságokat nyújtják , egyszersmind ugyanazon értékeket is képviselik, mint általában a földhitelintézetnek záloglevelei. „Ilyfpénzügyi rendszabály előnyei főleg a követ kezök: 1) Az állam legjobb alapú kölcsönt köt, melynél előre csak egyetlen hitelezővel, a szerződő földhitelin­tézettel van dolga. Továbbá semmi más gond nem hárul reá, mint a megállapított törlesztékeket az egyesség s törlesztési terv szerint a kölcsön adónak pontosan meg­fizetni ; mi mellett azonfelül a kölcsönvevönek esetleg fenmarad a joga, töke visszafizetéseket vagy részletfi­zetéseket záloglevelekben, névszerinti érték szerint esz­közölni. 2) Ily jelzálogi ügylet által az álladék kára nél­kül az ingatlan államvagyon azon része is belevonatik a sürgető államszükségek fedezésébe, mely vagy állam­jogi tekintetekből feltétlenül s azonnal el nem adatha- tik, vagy hol népgazdászati tekintetek, milyenek póld. az államerdők egy részénél fenn forognak, az eladást kívánatossá nem teszik. 3) Ellenben a kölcsönvétel által azon államjavak eladása, melyek nemzetgazdászati okokból az állam kezén nem maradhatnak, nem csak nem gátoltatik, hanem még elő in mozdittatik, mert már szilárd minimal felbecsülés forog fenn s könnyen történhetnek előké­születek arra nézve, hogy az uj szerző az államjószá gon fekvő törlesztéki hányadokat a jelzálog-intézet irányában elvállalja s csak a vételösszeg maradékát fizeti ki. Itt mindenekelőtt az forog fenn, hogy a zálog­levelek az állam által, mely csak valósításuk által nyeri meg a valódi viszont értéket zálogba adott tár­gyáért, valóban el is adassanak. „Békés s rendes időkben ezen értékesítésnek semmi akadálya sincs, minthogy egy szilárd jelzálogintézetnek záloglevelei, melyek szabályszerlileg vannak kiállítva, igen kedvelt hitelpapírt képeznek, mely főleg szilárd tőke-elhelyezéseknél kerestetik s mozgó jelzálogi minő­ségében, főleg ha pengő pénzre szól, más hitelpapírok előtt előnynyel szokott bírni, minélfogva ezen tökélete­sen magánjogi alapon nyugvó, a soliditas bélyegét magában hordó mivelet kedvező végeredménye iránt nem lehet semmi kétség.Csakhogy erre nézve a nyugodt viszonyok előfeltételt képeznek. Mig ezek be nem állnak, ellenkezőleg a politikai helyzet nehéz és bonyolódott marad s az összes európai pénzpiaczoknak ezáltal elő­idézett nyomatottsága s bizonytalansága tart, addig az alapítandó értékpapírok szilárd elhelyeztetésének, ha- hogy elvesztegetni nem akarjuk, el kell halasztva ma- radniok, s egyelőre a szilárd kölcsönzés helyébe egy időközi miveletnek a törvényben kilátásba vett fogana­tosítása lép, mely kincstárjegyek kiadásában áll, me­lyek rendeletre szólnak, 3 hónap alatt lejárnak s 3—3 hó mulvai meghosszabbítás mellett évenkint 6 petét kamatoznak, legalább 10,000 ftnyi appoint-ekben állít­tatnak ki, az államadósságot ellenőrző bizottmány ellen­őrzése alatt a kiadott záloglevelek összegének feléig kiadatnak s az utóbbiak által megalapittatnäk.“ A magyar- horvát küldöttségre vonat kozólag több lap azon hirt hozá, miszerint az már ér­demleges tárgyalásokba is bocsátkozott; mire a „Pest. C o r r.“ saját értesülései alapján azt állítja , hogy ekkorig csak az előleges kérdésekre vonatkozólag tar tattak értekezletek. Jelenleg magyar részről várják a horvát küldöttség válaszát és nyilatkozatát, a magyar küldöttség által legújabban megállapított pontokra. A horvát küldöttség e nyilatkozatától fog az érdemleges tárgyalások megkezdetése s folytatása függni. — Mi a közös ügyek bizottmányának tevékenységét illeti, a „P- C.“ most is valószínűnek tartja, hogy az mindaddig nem bocsátkozik feladatának lényegébe, mig a horvát- magyar küldöttség be nem fejezte működését. Annak oka pedig fökép abban keresendő, hogy a magyar or­szágos bizottmány alsóházi tagjai többnyire tagjai a nagy bizottmánynak is, sőt Csengery mindkettőnek előadója ; igy tehát kétfelé egyszerre nem működhet­nek, fökép ha a ház üléseiben is — a fenforgó tárgyak fontossága miatt — részt kell venniök. Azonban való­színű, hogy az alsóház egyideig nem fog ülésezni s ezen esetre a horvát ügyben s a közös viszonyok kérdésében talán felváltva fognak az illetők tanácskozni, és pedig reggel és délután, úgy hogy mindkét ügy naponkinti tanácskozások tárgj át képezhetné. Országgyűlési tudósítások. A képviselőbáz LYT. ülése április 30-dikán délelőtt 10'/, órakor. Elnök: Szentiványi Károly. A jegyzőkönyv fölolvasása, néhány kérvény véte­lének jelentése és Borbély Miklós lemondásának tu- domásul-adása után az állandó igazoló-bizottmány elő­adásai következtek. Domokos László igazoltatott. Olvastatott a Lukynich Mihály választására vonatkozó vizsgálat nyomán képezett osztályvélemény, mely a választás igazolását hozta indítványba. Gr. A p p o n y i György a vizsgáló-biró jelentésé­nek, s H e d r y Ernő a képviselőház határozatának a vizsgálat elrendelésére nézve — fölolvastatását kívánja. Ez megtörténvén, gr. Ap po n y i György még az orvosi látlelet fölolvastatását kívánja, a mi németül lé­vén fogalmazva, a ház fölolvastatásától elállóit és a hitelesítést, továbbá maguk a sebesültek s verekedők vallomásait olvastatta föl. Gr. A p p o n y i György erre igy nyilatkozott: Tisztelt ház! Rövid leszek , mert mélyen ér­zem , mennyire kívánatos , hogy a drága idővel gazdálkodjunk , s hogy a verificatióra — mely bár­mily fontos legyen, mégis mintegy chronicus beteg­ség nehezedik már most a t. házra — csak annyi időt fordítsunk, a mennyi az előforduló esetnek tárgyilagos és igazságos eldöntésére okvetlenül szükséges. A sza­bad választásnak fófeltétele az, hogy azok, a kikre a törvény a szabad választás jogát ruházta, azt szabadon gyakorolhassák. A hol tehát a jogosultak akár kiját­szás, akár erőszak által elüttettek a szabad választási joggyakorlatától, az ily választás törvénytelennek és semmisnek tekintendő. A jelen esetben kétségtelen az, hogy az egyik párt fegyverek használatával veretett szét; meg lett sértve a törvény, mely azt rendeli, ha nem csalatkozom, a 40. § ban, hogy a választóknak semminemű fegyver rel megjelenni nem szabad; meg lett sértve ezenkívül azon vérengzés által, mely mindenesetre alkotmányos jogainknak legnemesbikét lealacsonyítja s a törvény czélját, t. i. a szabad választást meghiúsította azáltal, hogy azok, kik arra feljogosítva voltak, a választási jog gyakorlatától megfosztattak. Mindezek a t. háznak ki­küldött képviselő tagja által tökéletesen be vannak bi­zonyítva. Előttem nem tesz különbséget az, hogy vájjon az ellenfélnek választói 1 asználták-e fel a fegyvereket, a melyekre nézve visum repertumok adattak elő; vájjon ők voltak-e okai annak, hogy a másik párt megfutamo­dott, mint ez akárhány tanú vallomásából, de az egész jelentés szövegéből is látszik, — mindenesetre mégis be van bizonyítva az, hogy igen nagy száma a válasz­tóknak választási joga gyakorlatától megfosztatott. En nélfogva a választást részemről megsemmisítendőnek s uj választást elrendelenlönek javaslom. (Helyeslés.) Egy megjegyzésemet kell még kimondanom azon argumentumra nézve, a mely a bizottság jelentésében foglaltatik. Nagy súlyt fektet a bizottság arra, hogy az Ürményi-párt választói , miután a vérengzés után a rend ismét helyreállittatott, sőt katonák küldettek a megfutamodottak után, hogy őket visszahozzák, — e szerint visszajöhettek és szavazási jogukkal élhettek volna; de kérdem: milyen bizalommal viseltethettek volna az Ürményi párt választói a választási elnök iránt, a ki akkor, midőn figyelmeztetve lett a véreng­zés lehetőségére, semmit sem tett, és miről sem gondos­kodott, hogy őket jogaikban, személyük . bátorságában oltalmazza ? De továbbá, úgy hiszem, a t. ház ebben velem egyet fog érteni, hogy meg nem fér azon tisztelettel, melylyel a választóknak, tartozzanak azok bármely osz­tályhoz, a törvény előtti egyenlőségnél fogva tartozunk, (Helyes) miszerint tőlük olyasmit követeljünk, a mit ha­sonló esetben magunktól indignatióval utasítanánk el. Követelhetjük-e a választóktól, hogy, miután személyes bátorságukban és becsületükben oly alacsony módon megsértettek, a becstelenités helyére visszatérjenek, mi előtt nékik elégtétel adatott volna ? Tennők-e mi azt ? akarnánk-e résztvenni oly vá lasztásban,miután az ily merény által megfertőztettetett ? — Nem azért adta a törvény a szegényebb osztálynak a választási jogot, hogy az mint alacsony eszköz hasz­náltassák fel, (Helyeslés. Felkiáltások: „nem is tör­tént!“) melynél fogva, ha a pártérdek kívánja, neki olyanokat eltűrni kelljen, mikre magunkat kötelezni soha nem fogjuk; hanem azért adta a törvény e választási jo­got a szegényebb osztálynak is, hogy az alkotmányos jogokat velünk egyiránt és szabadon gyakorolja, azo­kat velünk egyiránt tisztelje és szívelje. Nem fogadhatom tehát el azon okoskodást, hogy az a választó, ki a helyreállított rendnél fogva, melyet vérengzés előzött meg, visszahivatván, meg nem jelent, és azért szavazati jogával nem élt többé, annak elvesz­tését magának tulajdonítsa; sőt ellenkezőleg épen az­által bizonyították be, úgy hiszem, a kérdéses választók ezen jogukra való tökéletes érdemüket, hogy oly vá­lasztásban, mely botránkoztató merény által meg lett fertöztetve, többé részt venni nem akartak. Ismétlem tehát előbbi nyilatkozatomat, hogy ezen választást a tökéletesen bebizonyított tényéknél fogva megsemmisí­tendőnek tartom. (Szavazzunk ! Helyeslés! Zaj.) Thalabér Lajos mindazon vádakat s érveket, melyeket első Ízben e választásra nézve fölhozott, a vizsgálat által teljesen igazoltaknak találja; szerinte a választás a lehető legjobb rendben ment végbe, a mint ez az előadó jelentéséből kitűnik. Hivatkozik az érdektelen tanuk állítására, melyek az érdeklettek tanúságánál mindenesetre biztosabbak, és ezek igazolás mellett szólnak, azért ö is arra szavaz. Jekelfalusyaz „eláll“ viharos ostroma ellené­ben föntartja szólási jogát, de csakhamar a ház derült­ségét idézi elő azon állításával, hogy a megsemmisítés által a szavazók választási szabadsága korlátolva van. Egyébiránt ö a bizottmány véleményét pártolja. Zichy Antal a választási jog akadályozását be bizonyultnak látja és megsemmisítést kíván. B e s z e János azt mondja, hogy az egyszer meg­riasztott népet nem egykönnyen lehet visszavinni a választás helyére, kivált a midőn a megfutamlottak a házak első emeletéig is Uldöztettek; ö tehát a megsem­misítést kívánja. Stefanidesz a ház tetszése közt jegyzi meg, hogy a kisebbség talán önmaga közt idézett elő vere­kedést ; végre ha ötven ember visszament, a többi is visszamehetett volna, mert hiszen a félelem akkor, vagy egy hét múlva egyaránt indokolva volt. Pártolja a bizottmány véleményét. Somsich Pál a megsemmisítést kívánja. C s i k y Sándor „eláll, szavazzunk!“ kiáltások közt alig jut szóhoz, és egész beszéde alatt nem is ré­szesül csöndességben. Csak annyit hallottunk belőle, hogy igazolásra szavaz. Gr. Z i c h y Jenő, gr. Z i c h y Nándor és többen elállottak a szótól ; mire következőleg az előadó Gaj- zágó Salamon még néhány magyarázó észrevételt tesz, nevezetesen gr. Apponyi György és Zichy Antal beszé­deire. Szavazásra kerülvén a dolog, az osztály vélemé­nye mellett kivehető többség áll fel, a mi még inkább kiderült, midőn az ellenvélemény mellett állottak fel. Mindazáltal elnök a maga megnyugtatására golyózást rendel. Eredmény: a bizottmány véleménye, vagyis iga­zolás mellett 152; megsemmitésre szavazott 110; e szerint Lukynich választása igazoltnak jelente­tett ki. Nem lévén kész tárgy, elnök kijelenti, hogy a legközelebbi ülés napja attól függ, mikor fog erre kész tárgy kínálkozni, a mit egy nappal előbb fog kihirdet- tetni. Egyelőre a képviselőket kéri, hogy a kitett ive­ken mely bizottmányokba választatásuk iránt nyilat­kozni szíveskednének, hogy azokat azután a 12-es bizottmánynak átadni lehessen. Az ülés vége d. u. 1 órakor. Iliteltelekköny veink. IV. Átalán véve a telekjegyzőkönyvek elővigyázatbóli megtekintése minden oly ügyletnél szükséges, melyek tárgyát valamely telekkönyvdeg bekeblezett jog képe zi; és miután a telekkönyv illető tételeinek megtekinté- e után azon okmány készítéséig jönnek a felek, mely­nek alapján a bekeblezés eszközlendő lesz, először is nem szabad feledni, hogy oly levelek alapján, melyek a fenálló polgári törvények értelmében érvénytelenek, vagy melyekben a követelés érvénytelen jogalapra van fektetve, bekeblezés, de még csak előjegyzés sem esz­közölhető ; ilyenek az uj törvények előtt szokásban volt zálogszerződések , melyekben az ingatlans 'igok ideigle­nes adásvevése a visszaváltási jognak nyílt, vagy hall­gatag fentartásával történt; valamint oly szerződések, melyekben a valaki után még csak remélhető örökség vagy hagyomány az illetőnek még életében elidegenit- tetik, továbbá oly szerződések, melyek kiskorú vagy gondnokság alatti személyek vagy ezek képviselői ál­tal törvényes jóváhagyás nélkül, úgy azok is, melyek községi vagy köz kezelés alatt álló alapítványok, inté­zetek nevében törvény, vagy alapszabályokhoz képest fenntartott jóváhagyás nélkül köttettek vagy állíttattak ki; nem különben volt úrbéri telkek eldarabolását tár- gyazó szerződések, ha azok a közigazgatási hatóság engedélyével ellátva nincsenek; végre halálra vagy nehéz börtönre Ítélt bűntettesek által büntetési idejük alatt kötött szerződések. Ha ily esetek egyike sem forog fönn, következik sajátképen a bekeblezés alapjául szolgáló okmány készitése, mely, miután nem csak törvényesen megköt­tethetett, hanem egyszersmind bel- és külkellékekkel elláttatott, a bekeblezést kérni lehet, és az meg nem tagadtathatik, miáltal a tulajdonjog, vagy telekkönyvileg bejegyzett jog feltétle­nül szereztetik; de ha az okmány érvényes ugyan magánjogi szempontból, azonban a bel- vagy külkellé- kekben hiányos, ez esetben feltéve, hogy legalább fél törvényes erővel bir, csak előjegyzést lehet kérni, miáltal a tulajdon- vagy zálogjog csak feltételesen, azaz a következő igazolás feltétele mellett szereztetik. Telekkönyvi feljegyzés által dologbanijogot nem lehet szerezni, úgy mint a bekeblezés vagy előjegy­zés által; czélja egyedül a telekkönyvet feladatának minél inkább megfelelővé, azaz világossá tenni, az abba jegyzett elsőségi jogokat megőrzeni, főleg pedig azt eszközölni, hogy a ki a nyilván könyvben bizalmat he­lyez, tévútra ne vezettessék. * Miután tudtunkra sok helyütt a telekkönyvek úgy készültek, hogy az egyes birtokiveken a birtoknak csak helyrajzilag megállapított egyes parczelláit vezették be bizonyos sorszámok alatt, a nélkül, hogy magának a birtok állománynak tulajdonképeni mennyiségét meg­határozták volna; tehát azon lényeges körülmény felej tetett vagy hagyatott ki, mely épen az illető tulajdo­nosra nézve a valódi hitelnek kezességéül szolgálandott. Honnan e hiányosság az eljárásban ? a valódi birtokmennyiségnek ezen, úgyszólván eltitkolása? E körülményben részünkről ismét közállapotaink sebhe­lyére találunk. A telekjegyzökönyvek másik hiányos­sága ott rejlik, hogy azokon a bevezetett ,birtok-meny- nyiségnek egyszersmind becsértéke is elöttintetve nincsen; ez igen nagy kelléke a nyilvántartásnak, mért noha a becsérték az ügyködő felek által esetlegesen ujit- tatni szokott ugyan, mindazonáltal annak, ki a telek- jegyzőkönyvet miheztartásul áttekinti, az azon látan- dott becsérték hasznos kalauzul szolgálandna. Nem lenne tehát felesleges, ha az illető telek­könyvi hatóságok most, midőn a telekkönyvek az uj- birtokváltozásokhoz képest alakíttatnak át s egészittet- nek ki, e hiányosság is figyelem alá vétetnék. Tudvalévő dolog az is, hogy megyénkint minde­nütt a telekkönyvek egyedül a megyei tvszék székhe­lyén kezeltetnek, és épen ezért a leginkább távol fekvő községbeli lakosok nagy fáradsága- és költségébe szo­kott kerülni az, ha maguk-alkalmazkodása tekinteté­ből annak egynémely telekjegyzökönyvét megszemlélni kívánnák; ugyanazért mellőzhetlen szükségnek látszik annak behozatala, hogy valahányszoramegyei SÜRGÖNY.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents