Sürgöny, 1866. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1866-08-01 / 174. szám

azonban egy dél­nyugatról feltűnő­ köd csakhamar is­mét lábatlanokká tett. A tengerhullámzás délnyugatról ez időben oly­­nemű­ volt, hogy a II. osztályú pánczéloshajók és a „Sa­lamander“ pánczélos fregatt kényteleníttettek oldaltáb­láikat bezárni. A­mint Lissa felé közeledtünk , és mi­után a szél észak­nyugat felé változott, a hullámzás las­­san kint lecsillapodott és 10 óra felé az ég ismét kide­rült, az ellenség azonnal látható volt Lissa előtt, két csoportra oszolva, melyek, mint látszott, egyesülni töre­kedtek. Foglyoknak későbbi vallomásaik szerint azon időben a szardiniaiak fregattjai Comisa alatt tartóz­kodtak, hogy a már partra szállított katonaságot ismét hajóra vegyék, mert az ellenséges főparancsnok szán­déka volt. Lissát az­nap minden erővel megtámadni és elfoglalni, miért is az­nap az említett helyen és Porto- Manico­nál partraszállásnak kellett volna történnie, mi­alatt a pánczélos flottának Lissa város erődeit kelle megtámadni. A szárd flotta parancsnoka, Persano ten­gernagy azonban még idejekorán értesült a cs. k. hajó­raj kievezéséről Fasanoból, minthogy ez — az említett­ vallomás szerint — az istriai tengerpart egy pontjáról Brindisi­be láviratilag jelentetett és onnan egy gyors­gőzös által a szárd flottának tudtára adatott. Az ellen­séges hajóhadnak előbb említett mozgalma tehát köny­nyen kimagyarázható azáltal, hogy a Lissa előtt lévő hajók a Comisar előtt lévőkkel egyesülni iparkodtak. Nem sokáig tartott, és kifejlődött az ellenséges hajóhad, élén hatalmas pánczél osztálya. A közeledés tehát igen gyorsan történt, és nem maradt idő a már előre meghatározott jelszót: „Lissá­­nál győzelemnek kell lennie a hajórajnak kiadni, siet­tem a szükségeseknek talált intézkedéseket megtenni. Az osztrák hajóhad felállítása a következő volt: A hajók mineműségük szerint három osztályba tétet­tek , ugyanis elöl a pánczélos hajók osztálya, ezután a nehéz- és végre a könnyű fahajók. A pánczélos osztály­nak e parancsot adtam : „Az ellenséget közel ereszteni és igy elsülyeszteni.“ — Az ellenséges vonal azalatt a cs. k. haj­ó­raj irányvonala előtt czirkált, és vezetőjük a „Principe de Carignan“ pánczélos hajó, Vacca ellen­­tengernagygyál fedélzetén nem igen hatályos tüzelést kezdett, mely csakhamar a legközelebbi osztrák hajók által viszonoztatván, rövid idő alatt általános lett. Nem­sokára a szárdok, hadsora az osztrák pánczélos osztály által áttöretett. Átalános küzdelem fejlődött. Az ellen­séges pánczél­osztály hajói éjszak felé vonultak , ez­által fahajóink osztálya lön fenyegetve, én tehát pánczé­­los osztályomat szintén éjszak felé indítottam, hogy így a fahajókat megvédjem és a had zömétől elválasztott el­lenséges pánczélhajókat kereszttűzbe vegyem. A fahajó-osztályok ezalatt folytatták útjukat és az’ ellenséges pánczélhajók során kereszülhatottak, mi mellett ők — fregatták és ágyúnaszádok — több­féle alkalmat találtak az ellenséges pánczélhajókkal megmérkőzni. A „Kaiser“ sorhajó, a második osztály zászlósha­jója — Petz commodore alatt — ez alkalommal egy­szerre négy pánczélos­ hajó által lett megtámadva. Petz commodore nem tétovázott sokáig, hanem azonnal a pánczél hajók egyikére rohant, mialatt a többieknek sürű­ golyó záport szórt oldalaikb­a; mindez oly körü­l­­mények között történt, melyek alkalmasak voltak le­génységének vitézségét és kitartását próbára tenni. Mert az összek­­ödés perezében az előárbocz lezuhant,a gépezet kéményét összezúzta, és sok pusztítást okozott a fedélzeten, a­nélkül azonban, hogy a legénységben komoly sérüléseket okozott volna. Egyszersmind hatalmas tűz veszélye fenyegeti, miután az előárbocz kötélzetével épen a kémény felett feküdt. Legénységének vitézsége által a commodorenek azonban sikerült osztályával a túlerős ellenségen ke­­resztülhatni. Az ütközet általános lett, és nehéz egyes­­ részletekbe bocsátkozni, mert a hajók folyvást egész erővel evezve, mindig találkoztak és sokszor nehéz volt­­ az ellent a baráttól megkülönböztetni. Szerencsés eset­­ volt, hogy a szárd pánczélok valamennyien szürkére voltak festve.­­ — Pinkafőről Írják az „I. T.“nak: Batthyány Antonia grófnő helybeli uradalma és a szürke nénikék sebesült katonák ápolására szintén ajánlkoztak. — L­ó­n­y­a­y Menyhért úr — mint egy lapban olvassuk — Bécsen át Hallba utazott. — A magyar mérnökök közgyűlése. A f. évi aug. 6-án tartandó „Mérnök-egyleti közgyűlés" sor­rendjének programmja következő : Szombat, augustus 4-én: Este nyolcz órak­or találkozás a városerdőben, a páva­­szigeten. Vasárnap, aug. 5-én : Reggel 10 órakor nagy­gyűlés a Köztelken. Délután kirándulás a budai hegyek­be, megtekintése az országos tébolyda építésének. Hét­főn, aug. 6-án : Reggeli 6 órakor kirándulás a lóvonatu vasúton Uj­pestre. — 10 órakor: előtanácskozás a mér­nök-egylet ügyében. Délután megtekintése a redoutenak és abban kiállítandó tervezeteknek, — továbbá a rakpart építésének s a magyar tud.­akadémiának. Kedd, augus­tus 7-én: Reggeli 8 órakor megtekintése az uj ország­­háznak. 9 órakor közgyűlés, az alapszabályok megvita­tása. Délután kirándulás az ó­budai hajógyárba, és este a császárfürdőbe. Kelt Pesten, jul. 29. 1866. A rendező bi­zottmány. — Mi volt a „Szép j­u­h­á­s­z­n­é“-h­oz ne­vezett­ vendéglő hajdanában a budai he­gyekben? A „Religio“ idei dl-ik számában Csil­lag Gyula írja, hogy a hazánkban hajdanra kitűnően virágzó pálos szerzetnek rendházai közöl, melyeknek száma, Pázmán szerint, 170 re ment fel, a t­uda­szt.­­lőrinczi ház volt a legjelentékenyebb. Ezt Lőrincz, a szerzet provinciálisa, s idők folytán első generálisa, a „Szép juhászné“-hoz nevezett mostani vendéglő helyén 1304 ben emeltette ; a főnöki szék is ide lett áttéve. Szerzeteseinek száma, virágzásának korában, 500 volt. I. Lajos itt tétette le remete sz. Pál védszent ereklyéit is, úgy tudjuk, az orosz „Synopsis Annalium Ordinis S. Pauli" bővebben ír e tárgyról.­­ Gyászjelentés. Nádasdi gróf Nádasdy Lipót, Fogarassföld örökös ura, Komárommegye örökös főispánja, cs. kir. kamarás és valóságos belső titkos tanácsos — és fia ifjabb gróf Nádasdy Ferencz szomo­rodott szívvel jelentik szeretett anyósának, illetőleg nagyanyjának, nagyméltóságu soborsini gr. F­o­r­r­a­y Andrásné, Korompai Brunswik Julia grófnőnek, csillagkeresztes- és palota-hölgynek életének 81-dik évében hosszabb betegeskedés következtében, a haldok­lók szentségének ájtatos felvétele után, Budán 1866-iki julius 27-én végleges elgyengülésben történt gyászos kimultat. A boldogult hűlt tetemei I. évi julius 29-én 12 órakor délelőtt Budán Krisztinaváros városmajor utcza 347. szám alatt szenteltettek be s onnan Soborsinba szállíttatván, a családi sirboltban fognak eltakarittatni. Az engesztelő sz. mise-áldozatok pedig Budán a kriszti­navárosi templomban augustus 9 én, délelőtt 10 órakor fognak megtartatni, valamint a jószágokon is. — Múlt hó 30 án délután temettetett el Haase József tisztelt pesti polgár és aranymives , ki ugyan­azon hó 28 án 74 éves korában meghalt. A Temesvárt júl. 20-án délután roppant vihar rombolt. A takarékpénztár épületének nehéz vaslemez fedélzetét feltépte , s a mellék­utczára és dísztérre dobta; hasonlón leszakította a b. Nikolits-ház bádog fedélzetét is, mely lehulltában egy embert veszélyesen megsebesített. A fő őrház s még igen sok épület teteje nem állhatott ellent a viharnak. A fedélcserepek pat­togva hulltak le, úgy hogy néhol fél lábnyi magasság­ban lepték el az utczát. Letört a dísztéren álló emlék­oszlop felső része is. A szép hársfákat a fő­őrhely körül gyökerestől csavarta ki az orkán. A vihar csöndesülte után olyan volt a város, mintha egy ostromot élt volna át. Az utczákon a cserepek közt lesodort redőnyök, ablak­szárnyak hevertek, s minden ház mutatta sérveit. A kárt 60—80,000 írtra teszik. Az orkánt félóráig tartó záporeső követte, mely jeget is hozott magával. — Az állatkert a „M. V.“ újabb értesülése szerint augustus 10 én fog megnyílni, s ekkorra már Xantus János úr eljárása eredményéül a bécsi állatkertből szer­­zendő állatok megérkeztére is számolnak. — Fischer c­ukrász kiosztja a régi szinház téren, mely kopottsága mellett mindig ízletes friss fagy­lalttal szolgál, ez idény végével eltávolittatik. Kívána­tos, hogy jó fagylaltját az erzsébettéri kioszk örökölje. — A császár­fü­rd­ői vendégek óhaj­tása. Múlt vasárnap d. u. a gyönyörű eső a császárfür­dői vendégeket az emeleti zongora terembe szorítván, a terem (!) oly tömve lett, hogy annak czélszerütlen kicsi­sége méltó panaszra adott okot. Jelen volt Bibesco herczeg-kisasszony is s több bukaresti hölgy; ezen ide­genek, de magunk nevében is ajánlatba hozzuk, hogy a terem a külföld nevezetesebb gyógyfürdői példájára nagyobbittassék meg. A teremben egyetlen egy pár lejt­hetett csárdást, az is majd az erkélyre szorult ki. Je­lenleg a császárfürdőnek igen díszes vendégei lévén, a zongorát is többször lehetne hangoltatni. úgy halljuk, hogy Halasy úr legközelebb a vendégek mulatságára a Margitszigeten rendez egy kis hangversenyt, hol ő maga mint kitűnő czimbalmos fog közreműködni. — Az országos naptár érdekében.*) Alulírottak, mint az „Országos naptár“ kiadója és szer­*) Kéretnek t. laptársaink ezen felhívás szives átvételére­­kesztője, vállalatunk és a nagy közönség érdekében hazafias tisztelettel kérjük a t. ez hatóságokat, egylete­ket és közintézeteket, hogy a tiszti névtárt f. évi aug. . 15 ig az „Országos naptár“bani közlés végezt e czim­­ alatt.: „Az országos naptár kiadó-hivatalának Pest,­i egyetem utcza 4. száma — beküldeni, — úgyszintén a­­ vidéki t. ügyvéd urakat, hogy neveiket és lakásukat­­ hasonló czélból közölni, s ezáltal e közhasznú vállalat előmozdításához járulni méltóztassanak. — Gecke­nast Gusztáv, kiadó: Ö­k­r­ö­s­s Bálint, szerkesztő. — A régi botanikus­ kert telke a jövő 1867 ki april­­­tól kezdve három egymásután következő évre bérbe adatik. A kivenni kívánók 200 ft bánatpénzzel lássák el magukat. Kikiáltási ár 1000 ft. Az árverés a pesti pénzügyigazgatóságnál tartatik meg. — Színházi és művészeti hírek. Fe­lek­iné assz., mint" Emsből érkezett távirat jelenti, súlyos betegen fekszik. Drámánk különben is gyöngél­kedő állapotát tekintve kétszeresen szomorú hir. " Alig fejezhettük be e sorokat, már azon nem kevésbé sajnos tudósítást kapjuk, hogy Egressy Gábor, jeles mímünk, a­ki még néhány nap előtt oly dicsőséggel vendégszerepelt vidéken, hétfőn a nemzeti színpadon „Brankovics“ előadása alatt játék közben egyszerre oly rosszul lett, hogy szerepét nem folytathatta tovább és az előadás is félbeszakadt. Két igen leverő eset drámai játékrend linkre épen most, midőn művészeink fris erő­beni összeműködését reméltük a színházi új idény meg­nyitásánál. — A „Főv. lap.“ műegyleti tudósítója a festőművészet érdekében is minden áron óhajtja a bé­két, mert míg a bábom a közlekedést megakasztva tartja, csak a régi képeket szemlélhetjük a tárlatban. — A „M. V.“ tárczaírója kissé túlvitte a finom distinc­­tiót, midőn az ifj. Dumas „Kaméliás hölgyét“ víg­j­á­t­é­k­n­a­k nevezi. A franczia, igaz, hogy a komolyabb tartalmú darabokat is átalában „Comoedie“-nek szokta czimezni, így péld „Lecouvreur Adrienne“-t is. De a franczia „Comoedie“ elnevezést visszás volna kivétel nélkül „víg­j­áték“-nak fordítani, s azonkívül a „la dame aux Camelia“ t maga a szerző se nevezi „Comoe­die“ nek. — A „Főv. lap.“ egy indirect pártoló szót ejt a népszínház mellett, a szünidő utáni első népszínmű­­előadás resultatumát ezekben foglalva össze: „Summa summarum: az előadás nem volt kielé­gítő, s a népszínművekre nincs annyi jó erő, hogy ösz­­szevágólag lehessen előadni. Füredivel, úgy látszik, letűnt a népszínművek csillaga, és megszűntek vonzerő­vel bírni a közönségre; pedig — úgymond — e gem­e­­nek nem szabad volna elmaradni a nemz. színház játék­osak az ellenséges fahajók osztálya feküdt­ némi­leg rendezetten Lissa szigete alatt. Ez általános vadá­szat alkalmával zászlóshajóm parancsnoka Sterneck Miksa báró sorhajó-kapitány vitézségének sikerült há­rom ellenséges pánczélhajót megrohanni, kettő nehezen megsérült, a harmadik pedig: a „Ré d’ Italia“, az olasz flotta egyik legnagyobb hajója fenékre lövetett és két percz alatt több mint 600 emberrel elsülyedt. Minden kísérlettel a „Ré d’ Italia“ úszó legénységének meg­mentésére fel kellett hagyni, miután egy minden oldal­­róli támadás sürgetőleg parancsolta saját biztonságunk­ra ügyelni. Ezen kétoldalróli küzdelem alatt egy szardiniai pánczélos hajó lövéseink által meggyuladt és az ellen­séges pánczélhad, hogy e hajót fedezte, összegyüle­­kezni készült. Én is parancsot adtam tehát hajóim öszpontosítására. A szárd flotta ezalatt visszavonulva összesereg­­lett és körülbelül 3—4 mfdnyi távolságban kerébe vette a lángban lévő pánczélhajót, mi természetesen sikerült,, miután ez gépezetét még használhatta.Még néhány lövések váltottak ezután s a szárd flotta nyugat felé távozott, minek következtében az üt­közet megszűnt, mely délelőtti 10­­ órától délutáni két óráig tartott. Czelom általa el volt érve és Lissa felszabadítva. 2'14 órakor láttuk a meggyuladt szárd pánczélhajó fellobbanását és elsülyedését. Az ellenség további üldözését nem tartottam czél­­szerűnek , miután a hajók különböző gyorsasága miatt együttes és rögtöni működés nem volt kivihető , így te­hát Lissának Szent-György kikötőjébe indultam. A következő nap a hajók megvizsgálására és ki­sebb kijavítások eszközlésére lett felhasználva. A ne­héz sebesültek partra szállíttattak, és a továbbszállít­hatók a „Venezia“ gőzössel Spalatoba és Zárába kül­dettek ; az elesettek katonai tisztességgel eltakarít­­tattak. Ekközben éjjel - nappal kémlelő hajók czirkáltak a tengeren. A „Dalmát“ ágyúnaszádi „Elisabeth“ kere­kes gőzös parancsot kaptak a küzdtéren és a part hosz­szában vizsgálatokat tenni, és az elsülyedt ellenséges pánczélhajónak lehetőleg előtalálandó embereit meg­menteni. Az ellenséges hajóhad a csatanap estéjén Monte Humm-tól még látható volt, de 21 -kén reggel már eltűnt. Miután naplementig nem mutatkozott ellenség, és Lissának új megtámadása nem volt valószínű, felada­tom egyelőre teljesítve volt, tengerre indultam tehát, és előbbi állásomat a fasanai kikötőben, mint működé­seim alapját ismét elfoglaltam. Az ellenség ereje az első összetalálkozásnál 12 nehéz pánczélos­ hajóra, egészben mintegy 27—30 ha­jóra becsültetett. Azonban azon egyének állítása szerint, kik az el­­sülyesztett „Ré d’Italiá“ ról a lissai partra menekültek, a nehéz szárd pánczélos hajók száma — köztük az „Affondatore“ toronyhajóval — 12 re, a könnyít pán­­czélosoké 3-ra, fahajókban 8 fregát, 6 gőzös-, 3 szállí­tó hajóra, összesen 32 re ment. Az ellenséges hajóhad ágyúi, mind az említett foglyok állítása szerint, mind a Lissa szigete különböző helyein talált lövegekből, s a lövegeknek a hajókon hátrahagyott nyomaiból következtetve, a legnehezebb cse­ttregy, s közben legújabb alkotásu lövegekből állott. 80—300 fontos lövegek is találtattak. A többször emlí­tett vallomás szerint az „Affondatore“-n 600 fontosak voltak. Kötelességemnek tartom, mindjárt a harcz bevé­geztével, a hajóhad legénységének, különbség nélkül, elismerésemet s köszönetemet fejezni ki; a parancsno­kok, tisztek s legénység megtevék kötelességüket, s oly odaadás­, kitartás s nyugodtsággal harczoltak, melytől még az ellenség sem tagadhatandja meg az el­ismerést. Azok működése annál magasabban áll, ha meg­gondoljuk, hogy mily rövid idő óta van fölszerelve a hajók legnagyobb része, s hogy némelyiküknél a fölsze­relés napja s a csata napja közt alig telt el 3 heti idő köz. Ezenfölül azt sem kell feledni,h­ogy azok azon tudattal mentek a harczba, miszerint egy anyagilag erősebb ellenséggel van dolguk, s miszerint ezen túlerőt csupán erkölcsi erő s tengerészeti ügyesség ellensúlyoz­hatja. Tegetthoff Vilmos s. k. cs. k. aladmirál. Megemlítendőnek tartjuk e helyen, hogy Bog­gio, ki az elsülyedt „Re ditalia“ pánczélos hajón ha­lálát lelte, mint hírlik, zsebében vitte a királyi megha­talmazásokat, hogy az olasz flotta által elfoglalandó tartományokat Olaszország nevében birtokba vegye. C­áfolat. A „Herrn. Ztg“ kijelenti, hogy hiva­talos tudósítások s­erint azon hír, mintha az oláh had­sereg Sucaváig nyomult volna előre, alaptalan, s ép oly alaptalan az is , mintha Argisnál, Verestorony közelé­ben oláh tábor állana . Az oláh hadsereg legnagyobb része még mindig Giurgevo és Bukarest között táborozik. Külföld. ANGOLORSZÁG. Mint Londonból jul, 30 ról jelentik, az atlanti alattság helyzete kitűnő, azonban az amerikai s­zárazfölddeli közvetlen összeköt­tetés az amerikai vonal megszakadása miatt szombat előtt aligha lesz létesíthető. FRANCZIAORSZÁG. A „Corr. Havas“ szerint, ha Párisban béke­értekezlet ülne össze, az angol kor­mány abban Stanley lord által fogná magát képvi­seltetni. Az esti „Moniteur“ szerint a földközitengeri hajóhad jul. 29 én kiindult, hadgyakorlatának foly­tatása végett, s aug. 15-én Ajaccióban leend. A „Moniteur“ jelenti, hogy a császár Vichy­­be utazott el. — Drouyn de Lhuys szintén oda utazott. A „Patrie“ írja : Szászország állítólag az éjszak német szövetségbe foglaltatik. Bajorország,Ss Württem­berg, Baden, Hessendarmstadt megtartják teljes auto­nómiájukat, azon jogosultsággal, hogy confoederatiós szerződéseket saját akaratuk szerint köthessenek. Az Olaszországgali fegyverszünet alapjai állítólag : Sza­vazatjog alkalmazása Velenczében és az államadósság arányl­agos átvállalása Olaszország részéről. Egy N i­k­o­­­s­b­u­r­g­ ból jul. 27-ről kelt sürgöny szerint, Oaszország válaszát 28 án estre várták, mi azonban Poroszországot s Austriát nem gátja meg a fegyverszünet s a béke előzetek aláírásában. A „Constitutionnel“ a már­ említett b­é­k­e­a­­­a­pokról így nyilatkozik : „Ez­en feltételek méltányosak, ha tekintetbe vesz­­szü­k a háború által előállított helyzetet. Az Austria számára, a háború szerencsétlen kimenetele daczára megőrzött területi épség oly fontos határozat, melyet minden értelmes egyénnek helyeselnie kell, kik egy, súlyegyént tartó nagyhatalomnak Közép-Európábani fönntartását első­rangu érdeknek tekintik. Tudni hisz szük, hogy Benedettinek meghagyatott, a szász királyság épségének fönntartásához ragaszkodni. A franczia kormány továbbá azon igyekezett, hogy a fegyverszünetből eleinte kizárt dél­német államok abba belevonassanak. Ezen államok, melyek érdekeinek to­vábbi alkudozások tárgyát kell képezniök, ezentúl a háború erőszakosságaitól megoltalmazva maradnak.“ A „France“ szerint azt hiszik, hogy a legköze­lebbi béke Austria s Poroszország közt Nikols­b­u­r­g­b­a­n fog megköttetni. A „Mem. dipl.“ szerint a régensségi ta­nács kinevezésének eszméjét, s ama tanács összeállí­tásának módját a franczia cabinet sugallá az egyip­tomi a­l­k­i­r­á­l­y­n­a­k, azon czélból, hogy Egyiptom számára a szerződések által garantirozott függetlenség biztosittassék s az minden eventualitás ellen megoltal­­maztassék. OLASZORSZÁG. Mint Fi­or­enczben július 29-től jelentik, R­i­c­a­s­o­l­i F­e­r­r­a­r­á­b­a utazott el, hol nagy miniszeri é­s tábornoki tanács tartazik. Az al­kudozások az olasz követ beleegyezése számára vannak fönntartva, ki a közlekedési megháborítások következ­tében még nem kapott utasításokat. Ezen utasítások az olasz kormány által már el­­küldettek, s azok B­a­r­r­a­­ grófot fölhatalmazzák arra, hogy a 4-heti fegyverszünethez hozzájáruljon, s hogy béke-előzetekül az Olasz-­s Francziaország közt meg­állapított föltételeket tűzze ki. A florenczi ministerium a herczeg-régens elé, aláírás végett, egy oly rendeletet terjesztett, mely a hadműveleti hajóhadat föloszlatja, s azt egyetlen hajórajjá alakítja át, két osztálylyal, miknek egyike a hadműveleti flottillát, s másika a szállítási flottillát képezi. Napoleon herczeget jul. 28-ra Florenczbe várták. NÉMETORSZÁG. A „Patrie“-nak egy berlini sürgönye szerint a közfigyelem most újra a belpolitika tényei felé fordul. A kamrák megnyitását türelmetlenül várják. A kormány­körökben azt hiszik, hogy a meg­nyitó trónbeszéd igen békülékeny modorban lesz szer­kesztve, a nélkül azonban, hogy annak bármelyik nyi­latkozata a korona jogait compromittálhatná. Egy berlini hivatalos távú­at merő koholmány­nak nyilvánítja azon közlést, mintha Manteuffel tábornok Frankfurt városának bombáztatásával s szabad rablásra bocsátásával fenyegetőzött volna azon esetre, ha a követelt sarct le nem fizettetnék. Ama jegyzék szövege, melyet b. Bernus, frankfurti senator a franczia, orosz s angol külügy­­miniszerekhez intézett, így hangzik : „A poroszok folyvást 25 millió ft lefizetését kí­vánják Frankfurt városától, a már lefizetett 6 millión, s a porosz csapatok számára már átszolgáltatott 2 millió ft-áru élelmiszereken s lovakon fölül. A frankfurti senatus s a többi helyhatósági testü­letek egy kérvényt akarván intézni a porosz királyhoz, s Rothschild urat választván, két más előkelő személy­­lyel, annak személyesen átadására, — a porosz polgári biztos megtagadá a szükséges engedélyt. Fellner polgármester — kit Falkenstein tá­bornok egyik városi biztosul választott — kétségbe­esésből fölakasztá magát, a város s e irányábani bá­násmód fölött. A senatus s a helyhatósági testületek összes tag­jainak névsora s vagyoni kimutatása kivántatott be, hihetőleg azon czélból, hogy a 25 millió ft kifizetéséért felelősekké tétessenek. Ezen rendszabályok következtében az összes ban­károk kijelenték, hogy ilynemű erőszakosság esetében Németországban s a külföldöni összes fizetéseiket föl­­fü­ggesztendik. A Frankfurtban lakó poroszok küldöttséget indí­tottak a porosz biztoshoz, a város ügyének védése , in­­dignatiójuk kifejezése végett. Csupán szent kötelességet teljesítek, midőn ezen tényeket excáddal közlöm, s excádat az emberiség nevé­ben kérem, hogy ő felségénél a szerencsétlen Frankfurt város ügyét védelmezni szíveskedjék.“ A „Staatsanz.“ kénytelenítve látja magát azon nyilatkozatra, hogy a porosz sajtó egy része, mely oda akar hatni, hogy Poroszország az éjszak számára adat­ni szándéklott szövetségi intézményeket a déli államokra is kiterjessze, árt a béke­alkudozásoknak. Ezen alkudozásoknak épen a jelen perezben az a czél­­juk, hogy a poroszok vérével, s éjszaki s Közép Német­ország roppant áldozatával örökre biztosíttassék a te­rületi unió, s hogy ezáltal az éressék el, mit őseink 1815 ben nem tudtak kinyerni. Eszerint arról lenne szó, hogy éjszaki s Közép-Németországbani szövetsége­seinkkel egy államot alakítsunk. A déli államokkali vi­szonyok szabályozása, melyekkel Poroszország hábo­rúban van, minden veszély nélkül a jövő számára tar­­tathatik fön.“ rendéből , míg ez az egyetlen magyar szín­ház Budapesten.“ (Az uj béke talán e tekintetben is uj életet hozand a magyar színművészetre.) Tragoedia a tragoediábaii. Pest, jul. 30. Ma estve „Brankovics György“ előadása alkalmával nagy csapás érte a nemz. színházat: jeles művészünk Egressy Gábor a második föl­vonás leg­­rázkódtatóbb jelenetében, midőn a szultán udvarából a szerb fejedelem ifjabbik fiát Istvánt kiszúrt szemek­kel hozzák és az apa elé vezetik, eszmélet nélkül ösz­­szerogyott. A művész játéka e jelenetben mindig oly élethű­ és oly megragadó szokott lenni, hogy a remekül adott színjáték mellett első perczre a valóság is elhal­ványodott és hamar fel sem tűnik rala, ha a fiút játszó Lendvainé asszony sikoltása az egész környezetet figyelmessé nem teszi. Csakhamar észrevették, mi tör­tént, és a függöny rendkívüli legördülése egy valóban megdöbbentő gyászos eseményt zárt el a közönség sze­mei elől. De így is elég jókor tudta meg, hogy a ma­gyar színművészet legerősebb támasza legnagyobb sze­­rű­ szerepe alatt tört össze, s mint a római hőst, midőn elesett, a mely pajzszsal vivott, azon pajzson emelik tova. .. . Jelen voltunk a színpadon, midőn az elősietett orvosok által a felélesztési kísérletek tétettek a Molie­­rünkön; a legértelmesebb rögtöni segély nem hiány­zott s minden kéz­dő részvéttel gyámolttá azt, de a remény igen halványan pislogott ez összetört hős alakjából. Mély meghatottság ült minden szemben, s a színpadon az álfalak közt, künn a házban mindenütt csak megindulás és részvét nyilatkozott. • A vészthozó jelenet kezdete előtt többen, mintegy balsejtelemtől megkapatva, nyugtalankodtak, várjon e hóban történt többszöri föllépése után ily megerőltető szerep a mű­vész gyönge idegzetére nem lesz-e ártalommal; s a sej­telem végzetszerűleg gyászosan teljesedett. Két év előtt hasonló súlyos betegség érte derék művészünket, s kitűnő orvosi kezeknek sikerült, őt a hazai művészet dicsőségére megmenteni. Talán most se tűnt még el minden remény. A hivatásához ragaszkodó erős lélek talán még föltámasztja a roskadt testi erőket. Adná Isten ! Julius 31. reggel. A tegnap estvét a nemz. művészetre nehezült sú­ly­os csapásával mint nehéz, gonosz álmot akartuk ise-

Next