Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)
1866-11-01 / 250. szám
250. sz. Pest. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, Kigyó-utcza 4. szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Csütörtök, november 1, 1866. Előfizetési árak. Naponta! postai szétküldéssel. Egész évre..........................20 írt Félévre................................10 „ Negyedévre............................5 , Budapesten házhoz hordva; Egész évre . . . 18 frt. — hl Félévre.......................9 „ — , Negyedévre ... 4 , 50 Mn^an-kiríkítóHelt : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkhelm Jakab; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. A magyar kir. udvari kanczellária egy, az unghvári kir. főgymnasiumnál üresedésbe jött valóságos tanári állásra Babits Kálmán bajai gymnasiumi tanárt nevezte ki. Csanádmegye főispánja Vertics Károlyt nagylaki járási csendbiztossá nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kinevezetettek: Fürstenschildi nemes Pokorny Alajos altábornagy a budai főhadiparancsnoksághoz, és báró Baltin Károly altábornagy a bécsi főhadiparancsnoksághoz osztatnak be; az eddig ideiglenesen várparancsnoksággal megbízva volt következő vezérőrnagyok: lovag Ruff Ágoston várparancsnokká Temesvárott; Gaszer János várparancsnokká Josephstadtban; és Conrad Gusztáv várparancsnokká Theresienstadtban; lovag ibenicsi Kussenitz József, ezredes a hadmérnöki törzsben, a lembergi főhadiparancsnokság 6k osztályának főnökévé; Hofmann Ferdinánd ezredes , térparancsnok Laibachban, az orvos sebészi József-akadémia parancsnokává ; Siebert Ignácz őrnagy, a 11. sz. országos csendőrparancsnokság parancsnoka, alezredessé jelenlegi szolgálati állomásán; Klement János őrnagy, a 17. tábori vadászzászlóaljból , az 5. tábori vadászzászlóalj parancsnokává ; Loga Frigyes őrnagy, a 10. szr. Mazzuchelli gyalogezredből, tér örnagygyá Lembergben; karstenfelsi Pacor Albert czimzetes őrnagy a táborkari törzsből, valóságos őrnagygyá ezen testben. Áthelyeztettek: Gróf Ciam Ga 1t as Ede, lovassági tábornok, saját kérelmére számfeletti állásba; Mayer József őrnagy, a 10. sz. gr. Mazzuchelli gyalogezredből, az 58. sz. István Főherczeg gyalogezredbe ; a következő őrnagy hadbirák: Eder József, az 1. sz. Ferencz József Császár liccai határőrgyalogezredből, és Wald József, a 6. sz. varasd-szt.-györgyi határőrgyalogezredből, — kölcsönösen. TÁRCZA. Tárcza Bécsről. (Folytatás.) Tehát ott hagytam el, hogy igen jól éreztem magamat, jelentőségtelenségembe burkolva (oly hosszú szó, hogy Prisznicz-kötőnek lehetne használni) és miután alapos gyanúm volt, hogy a belvederi öreg Ulysses hosszuszáru csizmáim miatt sodort bele engem politikai credójába, szállodámba érve, ezeket azonnal levetettem s legközelebbi kirándulásom már oly lábbeliben történt, melyben a pesti járdán talpam és arczom égett volna. Beledobám magam az utczai hullámba, szemeimet úgy hordva körül, hogy mintegy leeresztettzsaluk mögül láttam, csak azt ismerve meg, akit akartam. A Judenplatzon egy régibb ismerősömet pillantottam meg, igen ártatlan találkozás lett volna, de én azért oldalt felejtettem, hanem ő czélba vett, s egy fordulónál, ahol egy uszály mérsékelte sebes menésemet, el is ejtett. — Mikor jött ön Bécsbe ? Mielőtt feleltem volna, már azon jártattam az eszemet, miket fog még az én Xavér barátom kérdezni, és arczom kiderült, ami éppen alkalmas időben jött a viszontlátás öröméhez, eszembe jutván, hogy Xavér Stájerben lakik, hogy igen szerény fizetéssel catastralis hivatalnok , s hogy ha jól emlékezem, egy kövér, szőke, gráczi lányba szerelmes, — ez nem fog engem politikai vallatásokkal faggatni és gyötreni. — Nem is tudja ugye, hogy mióta utolszor láttuk egymást, én megházasodtam. — Ideáljára (ez a fenntemlített kövér szőke) emlékezem; ön akkor szives volt őt bemutatni, s hajót sejtek... — Azóta nem.. .mondá Xavér, még mindig elég sugárzó arczczal. Igen fog örülni, ha egy ily kitűnő kedves ismerős házunkat meglátogatja. — Ha csak igen kimért időm és dolgaim megengedik. . Oh, ezt a boldogtalan szót nem kellett volna soha kiejtenem! Xavér, az egyszerű jámbor hivatalnok, a hallgatag szelídség példánya, aki irányában én biztosítva kivém magamat, egyszerre átalakult. E szó „dolgaim“ szintén foglalkozására emlékeztette őt. Bevezetésül elmondta, hogy ő egy pár novellás stylpróba után a publicistikára adta magát. Bécsben lakik, három fertály év óta már publicista, munkatársa és levelezője egy vidéki „nagy“ politikai lapnak, mely az autonomisták pártközlönye. E peretben éppen levelet vagy sürgönyt vár tőle a szerkesztő. Egészen szomorún ballagott hazafelé, miután egy morzsányi „stoff“-ra se tehetett szert; ekkor, mintha az ég egy angyalát küldte volna (Xavér még nem lett egészen hűtlen a novellás stylushoz), megpillant engem; én Magyarországból jövök, az alkotmányharcz dicső mezejéről (detto Xaver styl); miután ők és mi — érti az autonomisták és a magyar alkotmánypárt — úgy is egy táborba tartozunk, minden tartózkodás és leplezgetés nélkül el fogom neki a dolgok legújabb állását, a pártok czélzatait s Deák utolsó gondolatát stb. mondani, biztosítván engem, hogy az autonomisták programmjában egy igazán „tiszta" fehér lap van fönntartva a magyar-autonóm német barátság számára, mit egy nagyon üdvös frigykötéssel tölthetnénk ki. Xavér oly gyorsan fonta körülem publicistikai hálóját, hogy már érezni kezdtem szabadulásom nehézségeit ; itt azonban minden bátorságomat összeszedve, kijelentem neki, hogy bár szívem óhajtása és a frigykötéshez én rendkívül sok szerencsét kívánok, de ami engemet illet, nekem hazulról semmiféle mandátumom nincs, s így természetesnek fogja találni — s erre már a válás minden jeleivel tudtára adtam X. barátomnak, hogy odébb akarok menni. De ő előtte kiáltólag állt az üres levélpapiros, melyre még tárgya nem volt, s hogy egy lajthán inneni ember egészen csak úgy „ohne“ szabaduljon meg, ez lehetlennek látszott neki; itt nincs vesztegetni való idő — gondolá —s kijátszó legerősebb atollját. Vallja meg kedves barátom, úgy , ön a soproni vonalon járt, ön keresztülutazott Szent Lászlón ? Szavammal biztosítottam, hogy soha sem jártam arra. Emberemre ez tőrdöfés volt, s ha a régi catastralis kis hivatalnok előtt még értem valamit, azt éreznem kellett kicsinylő tekintetéről, hogy a politikai levelező és publicista előtt végkép semmivé törpültem. Pro forma még Reaumur szerint öt fokkal hidegebb hangon megkérdezte: melyik színházban töltöm az estét,s hogy hol vacsorálok ? — azután elváltunk , s ő valószínűleg mint ügyes levelező, annyiban mégis felhasználta találkozásunkat, hogy megírta: A Lajtán túl titokzatos csend uralkodik, olyanforma, mint amely a vihar kitörését szokta előzni, — egyébiránt maguk a közelálló egyének sem tudnak most positívumot mondani. A szerkesztő meg lehet győződve,miszerint ezt a sz.-lászlói körökhöz igen közelálló egyéntől tudja. Ezen kis intermezzo után az adósok fogásával éltem, kik a legszélesebb utczákat választják, basalvus conductussal akarnak sétálni, hogy valamely kellemetlen egyéniség: a hitelező vagy a törvényszolga elöl mindig sikerrel kitérhessenek. Aki a belső utczák szűk járdáin már eleget carambolozott orrokkal, könyökökkel, szerencsésen letaposott egypár Benoiton uszályt, és szerencsésen el nem tapostatott az úri fogatok 16 markos nehéz lovai által, vagy rá nem dőlt egypár bőrében már csak kopogó omnibus és comfortabb ló, az kiterjeszkedett tüdővel, szabadon fellélegezve fogja üdvözölni a karinthiai kapu előtti nyílt tekintetű palota sorokat. E pompás, fényes paloták, melyek mintegy varázsütésre emelkedtek ki a földből, hogy büszke capitaléikat az égbe tolják, valódi drága kövek Bécs délnyugati gyűrűjében. A szó teljes értelmében drága kövek, mert minden kő, mely beléjük ékelve van, nem megvetendő összeget képvisel. Az egész Opera- és Kolowrat-Ring, akár helyrajziig, akár pompás épületeinek kivétel nélküli szélszerűségét, ízlését és imposant fényét tekintsük, méltán képezi a bécsi ember büszkeségét. A közönség, mely ott a széles koczka-járdákon vasárnaponkint ezrével promeniroz, oly megelégedett arczczal is pillant végig mindannyiszor ez építészeti remekeken, mintha tulajdonukban közvetlenül is participálna, és ha a bécsiek önérzete emelkedett, ha némelyik Bécsre mint birodalmi központra megátalkodottabb súlyt vet mint valaha, ebben e palotáknak (ezélzás nélkül a centralisták gazdájának úri házára) igen nagy részük van. Egy franczia kereskedő, ki Napóleon alkotásai közt a párisi házrombolást nem utolsó helyre tette, rosszul viszszafojtott irigységgel magasztalt előttem e „tündér gyűrűt“, hanem, hogy franczia felsőbbségét menten tartsa, csak azt jegyezte meg, hogy a Hôtel de Villéig nyitott utczavonal Párisban stratégiai szempontból mégis nagyobb. Én erre a florisdorfi sánczokkal akartam replikázni, de nyeldeklőmön akadt. Én a fentebb érintett önérzetnek, megvallom, mélyebb alapját is találtam, mint ez új paloták gyönyörű építészete, nagyszerűsége, kőfaragványai, szobor- és alfredo diszítvényei, — továbbá azon sikerült tervszerűség, mely a kőtömegeknek oly mosolygó és üditő nyilásokat tudott adni pompás kerttelepitvények s egy-egy csaknem átlátszó Üvegcsarnok által, melyek egyúttal szabad pillantást engednek a központot szeretőn körülkaroló külvárosokra, — a bécsi nép ez önérzetének mélyebb alapját én másból magyarázom ki. E paloták minden nagyságuk és fényük daczára sem lehelnek aristocraticus gögöt, mint a párisi hasonló főúri negyed; nem a néptől különválni akarás ültette ide; tömör, fényes falai nem választó sorompók a születés és rang számára A vagyonosság itt nem tűz ki ős czimereket; annyira, hogy e paloták egyik legfényesebbjén s legszebbjén a tulajdonos czimere maga a tégla. Ez a Drasche-palota az Opern-ringben. Miből emelkedett e milliót érő épület? Mindenkép téglákból. Drarche urizersdorfi téglavetője — Bécs környékének nevezetessége — évenkint 66 millió darab téglát állított elő. 1862-ben 2800 munkást foglalkoztatott. S ez nem volt egyedüli telepje, még ezenkivül négy helyen volt ily téglavető-gyára, az ötödik Pest mellett a Rákoson ; az összes termelés 117 millió tégla, 5000 munkás által előállítva. D. úr humanitásáról az a jó vélemény él, hogy munkásairól mint gyermekeire gondoskodott mindig s a jótékonyságnak ime mily boldogitó tudata ez egy oly gazdag embernél, kit más oldalról a sors kérlelhetlen keze azzal sújtott, hogy egyetlen gyermekét a legszebb remények virágkorában fogadá el a halál. Mily kifosztott, üres lenne e szív, a szemkápráztató aranyos palota daczára, ha nem élne benne azon tudat, hogy atyai nemes keblének megszakadtak munkásai, hogy vagyonának van egy általa mindig szeretett örököse:az — emberiség! S több ily palota van e pompás épületsoron, melynek czimere a polgári munka és szorgalom. Az ily czimerek nem hidegen tekintenek le a népre, sőt buzdítják, s ösztönzik a becsületes munkára. (Vége következik.) Felruháztattak: Tripsi gróf Bergh Miksa, nyugalmazott alezredes, ezredesi ranggal ad honores; a következő első osztályú nyugalmazott századosok : Liebenfelsi Ferkert Gusztáv, Vitai Károly, és Hellmer János, — őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdíjaztattak: Szem Ede őrnagy, a 64. sz. Károly Sándor szász weimar eisenachi nagyherczeg-gyalogezredből, alezredesi ranggal ad honores; lovag Mehlem Kázmér, tér őrnagy Lembergben; a következő első osztályú századosok : Ferrari Lajos, a 13. sz. báró Bamberg-gyalogezredből; Kaass Kristóf, a trieszti szállító ház parancsnoka ; Prodanovics Péter, a péterváradi katonai térparancsnokságtól; és Berghofer Guidó, a hadseregi létszámból, őrnagyi ranggal ad honores. A choleid-járvány állásának kimutatása. NEM HIVATALOS RÉSZ. Szemle. A „M. V.“ tegnap az utóbbi hírlapi felszólalásokra a következő czikket közli: „Bécs, October 29. Azon hírlapi zaj, mely utolsó napokban a kormány ellen zúdult, és a mely — mellékesen legyen megjegyezve — soha sem fog kormányt megbuktatni, vagy lelépésre bírni, mert a napi sajtó hivatásánál fogva ily parancsoló szerepre nem jogosult, — azon hirlapi zaj a távolból s kivált Bécsből tekintve, egészen más hatást teszen, mint Buda-Pesten. úgy látszik, önök egymást izgatják bele oly fokozott hangulatba, melynek okát tárgyilagos szemlélő nem érti, s melynek titkos indokait keresni igen természetes; ellenségeink pedig a lehető legroszabb okot keresik és találják. Míg önök a „P. Napló“val polemizálnak, engedjenek nekem néhány szót a „Pester Lloydshoz. Ezen lapnak hazafias szellemével és elismert tapintatával nem tudom megegyeztetni legújabb kitöréseit a magas kormány ellen. Lévén e lapnak nagy olvasó köre a Lajthán innen is, és oly német körök is tanulmányozván a „P. Lloydsból hazai ügyeinket, melyek inkább szeretik fekete szemüvegen át látni hazai állapotainkat, mint rózsaszínűn: úgy hiszem, a „Lloyd“ czikkból elfeledik, midőn ellenzéki zajgásokkal a „Naplódhoz csatlakoznak; elfeledik, mennyire különbözik — quand méme — a lajthán-inneni s a lajthán-tuli oppositiónak álláspontja — a kormány, különösen annak magyar tagjai ellenében. Találkozhatnak ezen ellenzékek azon czélban, hogy a jelen kormányt megbuktassák , de indokaik fölöttébb különbözők. Ennélfogva meg is történik, hogy a miért a Sajbhán inneni sajtó megtámadja kormányférfiainkat — azért otthon egy magyar sem tesz nekik szemrehányást. Ellenben a mit mi magyarok netán fájlalunk, hogy a kormány tesz vagy mulaszt — azért viszont itten senki sem kárhoztatja azt. Vagyis, hogy drastice fejezzük ki a dolgot: ha valaki Magyarországban személy és rendszerváltozást óhajt, azon reményben teszi, hogy erre a miniszérium fog következni. Ellenben itt igen sok elem van, mely ily változást azért sürget, mert azt hiszi, hogy azt új provisorium vagy reichsrathi politika fogja követni. És igy megtörténhetik, hogy midőn a „P. Lloyd“ hazafi szellemből, bona fide a hazai ellenzék nagy trombitáját fújja, tulajdonképi szándéka ellen, nem a haza ügyének használ, vagy legalább nem az ellenzék czélját mozdítja elő , hanem csak azt eredményezi, hogy az ellenzékkel túlzás gyanújába hozza az egész ország hangulatát. Ezt egész szerényen megjegyezve, minthogy a magyar közönségnek írok, szorítkozom néhány oly pontjára a „P. Lloyd“Vasárnapi teaderének, mely magyar szempontból nagy vádat foglal magában. A „Lt.“ azt mondja, hogy mindaz, mit eddig a kormány ten, csak egy előkészületi stádium kezdetének felel meg, s nagyrészt csak elvi engedményekre szorítkozik, s a kormány azoknak gyakorlati következményeitől visszariad. Ezen az elmélet és gyakorlat közti ellentétet látja czikkíró nemcsak a trónbeszédben, hanem az ország összes állapotaiban, s az uralkodási rendszerben. Az 1848 ki törvények a kormány által elismertettek, de az ország politikai állapotai még mindig a jogvesztés jellegével bírnak. — így szól a „Lloyd.“ E vádakban semmi új sincs, de eddig — legalább tudtomra —senki sem rectificálta azon kicsinylést, melylyel most, miután az kivivatott, a törvényesség elvének, az 1848-as törvények formaszerű érvényének elméleti elismeréséről beszélni szokás. Ha visszatekintünk az 1849. mártius 4-iki alkotmánytó Schmerlingig terjedő korszakra, s azon évek alatt átér hazafius aggodalmakra, és azon osztatlan örömre, melylyel sept. 20 ka és később az országgyűlést megnyitó trónbeszéd Magyarországban üdvözöltetett, — azt kell mondanunk , hogy bizony rövid emlékezetűek az emberek. Azon országos öröm csak azon elvi és elméleti vívmányt illeti, mely felett most egy két ellenzéki lap gúnyolódik. Én részemről soha sem kicsinyelném ezen elvi vívmányt, s azt hiszem, és utalok e tekintetben a Skene barátunknál ejtett nyilatkozatokra, ha majdan diis faventibus, ti juttok a kormánypolotra, akkor lesz majd alkalmatok meggyőződni, hogy azok, kik a törvényes szempont elvi elismerését kivívták, s azt nem csak fenn, hanem alól és a lajtbántási közvéleményben megérlelték — azok sem tétlenek nem voltak, sem — merő theoretikusok; és hogy azon elméleti vívmány gyakorlati hordereje és hatása nagyobbszerű, mint hittétek. Igaz, hogy azóta idő múlt, anélkül, hogy az elv egész teljességében gyakorlatba ment volna által. De minő események töltik be ezen időt ? Képes-e a kormány, ipso facto országgyűlés nélkül, a törvényes állotokat helyreállítani? És ha az országgyűlés a közbejött események által munkálatában, mely a törvényes állapotok visszaállíthatásának mellőzhetlen előzménye, félbeszakíttatott, — mit tegyen a kormány egyoldalúan ? Elhanyagolja-e az államnak pillanatnyilag kielégítést követelő életigényeit, mert azokról az elméletileg törvényes formákban nem gondoskodhatik ? A „Lloyd“ csak más szavakban ismétli, mit más magyar lap mondott minap, hogy t. i. a kormány sem törvényes lenni, sem világos véleménynyel bírni nem akar. Igaz, hogy oly politikai közlöny, mely „tollvonásokkal“ hiszi hazai állapotainkat rendezhetőknek, a kormánytól is hasonló joggal követelheti o s c o i hevenyészeteket. Némely észjárásra nézve nem léteznek átmenetek, csakhogy a tényekben léteznek ám. És nem is kell vala különös mély észlelés annak felfedezésére, mert eddigi szavaik s tetteikből kivehető vala, miszerint a mostani magyar kormány férfiak működésüket csak ezen átmenet eszközlése gyanánt akarták tekintetni, és a törvényes állapotok létrehozásának előkészítését czélozták, melynek föltételei a trónbeszédben nyíltan s félremagyarázhatlanul kijelöltettek. E föltételek hallgatólag elfogadtattak. Az országgyűlés működése ezt tanusíta. És most, midőn e föltételek teljesíthetése ismét közeledik , a választott ösvény egyszerre elhagyatik , ámbár a közbejött események ezen hallgatólagos entente préalable szükségét nemcsak meg nem változtatták, hanem még élesebben emelték ki. És mivel indokolná a „Napló“ párt ezen lelépést? A kormány magatartásával? Ha a „Napló“ kormánypárt volna, akkor ezt lehetne érteni. Csalódott a kor- Octob. 30-án beteg maradt Octob. 31-ig szaporodott Összesen E b br E szerint a beteglétsz. meggyógyult meghalt további gyógyk. a. maradt szaporodott fogyott Budán....1 — 1 — —•1 — — Pesten ... 51 10 109 5 47— 4 Összesen 52 10 119 5 48— 4 MT A mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi száma szombaton, f. hó 3-kán jelenend meg. *^| Napi újdonságok. — Öcs. k. Apostoli Felségei, é. oct. 29-ki legfelsőbb határozata által Csehország számára egy gazdasági hitelbanknak Prágában leendő felállitása végett alakított alapitó bizottmánynak a tervezett társulat alakítását előkészítő rendszabályokhoz jóváhagyását legkegyelmesebben megadni méltóztatott. — Ő cs. kir. Apostoli Felsége f é. oct. 28-ki legfelsőbb határozata által a cseh nyugati, éjszaki állam s a jövő Ferencz József pályák közti öszszekötő pálya építésének inségi építésül leendő azonnali megkezdetését jóváhagyni s a Ferencz József pálya amaz építéssel megbízandó engedményeseinek egy és fél millió ftnyi kincstári előleget állambankjegyekben legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. — Prágában azon hir szárnyalt,miszerint Amadé olasz k. herczeg Németországba utaztában Prágába váratik, hogy Mária Anna Császárnét, mint tudva van, Victor Emánuel király nagynénjét, üdvözölje. — Albert szász koronaherczeg ő kir. fensége m. hó 30 kán a prágai vonattal Drezdába elutazott. A szász követ, több attaebé s különféle más magas kitűnőségek kisérték a koronaherczeget a pályaudvar csarnokáig, hol egy készen tartott salon-kocsira szállt s a legélénkebb rokonszenv nyilatkozatok közt elindult. — Egy e napokban bécsi lapokban tett jelentés ellenében jó forrásból hallja a vien. Ztg., miszerint gr. Menabreathoknak Császár Ő Felségénél 8 Albrecht Főherczeg Ő cs. Fenségénél volt audientiámn Mathild Főherczegnő Ő Fensége kezének Humbert olasz koronaherczeg’.számára megkéretéséről semmi szó sem volt, minélfogva az azon lapokban az állítólagos szöveg idézésével jelentett nyilatkozatok, melyek azon audientiákon létettek volna, teljesen légből vannak kapva