Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)

1866-11-01 / 250. szám

mányban, s elhagyja. De hogy a kormány képzelt, vagy lehető tévedései miatt miért kelljen visszalépni saját cselekvési teréről ell­nzéki pártnak? ezt bajos meg­érteni.“ A mai raccolta a német lapokból elég sovány. A „N. D. Ztg.“ hamisításokra figyelmeztet, melyeket a gothai párt a legegyszerűbb tényeken, melyek ingére nincsenek, gyakorol. Még az angol sajtót is elámította­­­Mint a nevezett lap egy londoni levelezője írja, egy nyilván gothai részről Londonba küldött hamis sürgöny jelenté, hogy a württembergi tizenötös bizottmány­­nak tudvalévőleg nagynémet értelemben tartott indít­ványa, mely a felirati tárgyalás és a békeszerződés iránti tanácskozmányra nézve létetett , a kamara által elvettetett s a poroszbaráti ellenzék ellenjavaslata 61 szóval 25 ellenében elfogadtatott. Az angol lapok természetesen azonnal belefújtak a trombitába, miszerint a wü­rttembergi kamra is Poroszországhozi csatlakozás mellett nyilatkozott. A „Times“ e hitbe annyira bele­élte magát, hogy egy német oldalról kapott helyreiga­zítást e tárgyban fel sem vett. És a gothaiak mégis elég képmutatók, journalistikai nyomások és befolyá­sok ellen panaszkodni. A római államadósság egy részének az olasz királyságrai átruházását illetőleg, a­mennyiben e rész az egyházi államtól elválasztott s az olasz monar­chiához csatolt tartományokra vonatkozik , az „Indep­­beige“ úgy hallja, hogy Olaszország elvileg beleegye­zik ez átruházásba, hogy azonban a kivitel még komoly nehézségekkel találkozik. Legközelebb azon összeg pontos megállapításáról van szó, melylyel Olaszország terhelendő; azután az időpont megjelöléséről, melyre az illető liquidatiót vissza kell vezetni. A bz.­szék azt kívánja, hogy egyrészről Olaszország ezentúl az előbb említett államadóssági hányad kamatait az államhite­­lezőknek fizesse ki, másrészt pedig a római állampénz­tár által 1859. óta fizetett kamatokat is neki csengő érekben térítse meg. Ez utóbbi kívánat teljesítésétől Olaszország vonakodik, nem idegenkednek azonban a római államadósságból még nagyobb részt elvállalni, mint a­mely az annectált tartományokra esik, s ennek illető kamatait folyóvá tenni így állnak-e ezen ada­tok? ezt a „W. Abendp.“ az „Indep. beige“ illető párisi levelezőjének felelősségére bízza. A .W. Abendp.“-ban az alábbi közlés olvasható: „Velenczéből különböző bécsi lapokban hírekkel találkozunk, melyek Velenczében időző austriai alattva­lók ellen ottani lakosok által e napokban elkövetett bántalmakról és kihágásokról beszélnek. Ilynemű ese­tek , bárha nagyobb mérveket nem vettek is föl, csak­ugyan tudomására jutottak a császári kormánynak, mely ezáltal indíttatva érze magát, az itt meghitelezett kir. olasz ügyvivőhöz reclam­atiot intézni. Gr. Ratti Oppi­­zoni sietett arra azonnal válaszolni, a­mennyiben egy iratban az itteni külügyminiszer úrhoz azon nyilatkoza­tot téve, hogy ámbár e közbejött események ez ideig előtte ismeretlenek, mindazáltal nem tétovázik, azok fö­lött legőszintébb sajnálatát kifejezni, ehhez azon bizto­sítást csatolva, hogy a kbr. olasz kormány hasonló rend­ellenességek ismétlése ellen teljes nyomatékkal i igyek­­vend hatni.“ Ugyan­ e lap föl van hatalmazva, tökéletesen lég­ből kapottnak nyilvánítani azon több lap által terjesz­tett hírt, mintha a bécsi községtanács föloszlatása szán­­dékoltatnék­ Horvátországból. A horvát országgyűlés tagjaihoz küldött báni meghívó levél szövege így hangzik : „Tekintettel azon körülményre, ho­gy Horvát Szla­­vonország gyűlése, e királyságnak Magyarországgal és az összbirodalommal való viszonyának rendezése iránt, — Főtárnokmester úr ő excellentiája a „Hung.“ szerint vasárnap fogadta az inségügybeni budai pol­gári küldöttséget. Ő excellentiája azon vigasz­taló biztosítást nyújt­, miszerint kellemetes feladata lesz, a budai polgárság óhajtásainak a lehetőségig meg­felelni. Oct. 29-kén ugyanazon küldöttség az inségügyi bizottmány elnöke Zichy grófnál is járt, hogy ez ügyben az ő közrehatását is kikérje.­­ Tegnapelőtt, mint az üdvözü­lt herczeg­­primás temetésének nyolczadán tartatott meg Pesten a szent ferencziek templomában s a Terézvárosban a megdicsőültért az ünnepélyes requiem. A fényes rava­talon a főpapi jelvények diszelgtek, s számtalan gyertya árasztá fényét a tágas szentélyben. Mindkét helyütt Engesszer Mátyás szerzeménye adatott. Ez azon requiem , melyet a most nevezett zeneszerző egykor a Szt. István-Társulat meghalt tagjaiért mondatni szo­kott halotti mise alkalmára irt, s mely a boldogult prí­más mttérte tetszését kinyervén, a kiadatáskor neki ajánltatott. Most tulajdon requiemén adták elő. — Néhány nap előtt ment végbe a pest lo­­sonczi vasuttársulat Pestmegyében lévő tsi­nite­rének a városi hatóság jelenlétébeni átadása. A Kerepesi út melletti pályaudvarban a részvényesek ide­iglenes bizottmányának, valamint a fennállt tömeg­gondnokságnak jelenlétében az összes tárgyak, u. m. : mozdonyok, sínek s egyéb anyagszerek a leltár szerint a társulati képviselőségnek átadattak. Az átadás meg­történte után a bizottmány a társulat irodájába ment s az összes ottlévő értékpapírokat, irományokat, könyve­ket stb. szintén a leltár szerint a jelenlegi képviselő­ségnek rendelkezésére helyezé. Különösen örvendetes körülményül emelendő ki, hogy az egész második hat­van tarján­­i szakaszon az építés tizenöt havi félbesza­­kíttatása alatt pontos nyomozások szerint az összes építési tárgyakban csak alig 300 frfnyi kár adta magát elő, s hogy továbbá a pest­ tarjányi pályarész hosszában négy új gőzmalom, Heréd, Jászapáti, Eger és Gyön­gyösnél keletkezett, melyek közül három már működik s a társulatnak jelentés­eny szénfogyasztói. Az építési vállalkozók kijelenték a bizottmánynak, hogy a sínek idejébeni lerakatása esetében a pálya még ez év foly­tán bevégeztethet­ő s a forgalomnak átadathatik. — A Blumenau mellett elesettek em­lékszobra a Pozsony melletti Zergehegyen f. hó 4-én, vasárnap fog ünnepélyesen beszenteltetni.­­ A pestvárosi gazdasági bizottmány­nak múlt hétfőn, azaz October 29 én tartott teljes ülé­sében Sárkány József urnak lapunk 247. számában közlött közérdekű javaslata, a város tulajdonát képező külbirtokterületeken a házi pénztár érzékeny terheltetése nélkül eszközölhető faültetések és befásítás tárgyában, bemutattatván, közhelyesléssel találkozott; a kivitel részleteinek kidolgozására és előterjesztésére egy albi­­zottmány küldetvén ki, melynek működésébeni részvé­telre maga az indítványozó ur is fölkéretni határoztatott. — Két embernek a Tisza vizéből Ger­­ve István ur által megmentetése esetét, melyet már tegnap emlitünk, a „P. H.“következőleg írja le: A szolnoki Tisza tölté­sen oct. 26-kán egy szajoli lakos megállitá kocsiját s lovait kifogván, azok itatásához látott. A viz partja lej­tős lévén, a kocsi a rajta lévő 3 egyénnel, úgymint: egy nő, egy 12 éves leány s egy csecsemővel a vízbe zuhant. A csecsemő pólyáiban úszott, a nő és leány a viz tete­jére emelkedett, kasba kapaszkodva kiáltoztak se­gélyért, mig a viz alja a szerencsétleneket folytonosan beljebb sodorta. A parton sok nép gyűlt össze, az apa gyermekét megmentendő, állig vizbe rohant s kimenté a csecsemőt, a másik kettő azonban, kiket a hullámok már beljebb sodortak, végveszélyben volt. Egy hintóban éppen ekkor kocsizott erre Gorove István ur, ki, a mint a kétségbeesetteket megpillantó, azonnal vizbe ugrott és szerencsésen kimente mind a kettőt. Elképzel­hető, hogy a nemes cselekedetért mily forró hála fogadta. — (Király iránti példás h­ír­s­é­g). A „Va­­terland“ nak biztos forrásból írják .­ Néhány nap előtt reggel lesoványodva, halványan, teljesen kimerülve ér­kezett meg egy 16 éves legény a braunschweigi villa elé N­­i­t­z­i­n­g­b­e­n. Egy fiatal hannoverai volt ez, ki királyát látni kívánta. E legény dobos volt a testőrez­redben Hannoverában, részt vett a hannoverai sereg hadjáratában s jelen volt a langensalzai csatában. A ki­rály s a koronaherczeg már akkor ismerék őt. Ő azután Hannoverába visszatért. De a porosz erőszakot s a ki­rály iránti igazságtalanságot nem birá elviselni. Ezért oct. 1-jén fölkerekedett, gyalog s minden segélyeszköz nélkül, bejárandó távoli országokat, hogy királyát innét láthassa. Egyetlen segédeszköze egy térkép volt, me­­­lyen vonásokkal jelölte ki útját. Ekként sikerült neki, huszonnégy nap alatt azon hosszú utat megtenni s törek­vése czélját elérni. A király magánál tartandja őt. — Beszélik azt is, miszerint Hannoverában néhány paraszt ajánlkozott, a királyi istállóbeli lovakat mindaddig in­gyen ápolni, míg a király ismét vissza nem jő. — Pápáról írják: A cholera járvány eddig a legtöbb áldozatot a zsidók közül ragadta ki, mi az ot­tani izr. cultus-község elöljáróit furcsa babonás csele­kedetre birta. Összeszedtek ugyanis 200 frtnyi készpénzt a községben s azzal egy árva fiút s egy árva leányt házasítottak ki. Az ifjú párt a temetőben eskettették, a halottas kamra előtt volt megtérítve a lakodalmi asztal s mig a vigadók zeneszó mellett siettek elfogyasztani a minden felöl kihordott lakomái étkeket és veres bort, 8 halottat vittek el mellettük s temettek el hátuk mögött. Este hét órakor azután fáklyákkal, zeneszóval, póz­nákra kötött kendőket lobogtatva kísérte be tömérdek nép az új párt a városba, erősen kiáltozva, hogy az Isten venné el Pápa városáról a cholerát, mire a gyer­mekek torkuk szakadtából éljeneztek. Ez ártatlan babona tény, ellenben a „Prag. Ztg.“-nak veszélyes tévhitről is tesznek jelentést. A­­ cholera a borowitzi kerületben erősen lépett volt föl, s­­ főleg az alsó néposztályból szedte ki áldozatait. Ennek folytán az emberek azon eszmére jöttek, hogy „az urak és zsidók“ a kutakat megmérgezik, így egy ván­dor zsidó, ki hosszú útjától egészen poros volt, nem­rég Lochowitz közelében egy mezei forrásban megmosta arczát. Midőn ezt néhány földmives észrevevé, tüstént oda siettek s nagy hévvel vádolák a vándort, hogy a forrást megmérgezte. Hiába állitá ez a maga ártatlan­ságát , a szenvedélyesen felingerült nép, mely közben összegyülekezett, már tényleg kezdett ellene föllépni, s ha véletlenül a higgadt helységi elöljáró oda nem jő s ez az erősen szorongatottnak pártját nem fogja, a szerencsétlenség aligha elmarad. Riemnikből, a szlavóniai határszélről, egy borzasztó tettről értesítik a „Presb. Ztg“ ot. Ottani lakos, Luka Vaszilovich folytonos veszekedés közt élt feleségével, ki őt négy gyermek atyjává tette. Oct. 17 én V. — mint rendesen — meglehetősen ittas álla­potban jött haza, mindamellett azt kiváná, hogy a fele­sége még pálinkát hozzon neki a pinezéből; a nő azon­ban ezt határozottan megtagadó, s­ szemrehányásokkal illető­tt életmódja miatt s kényes szemekkel mutatott már alvó négy gyermekére. Ez a férfit oly borzasztó dühre ragadta, hogy egy a kályha közelében lévő fejszét ragadott s olyat vágott a szegény asszony fejére, hogy az rögtön halva le­rogyott; ekkor az emberte­len ember gyermekei ágyához rohant, mint egy őrült vágott az alvók közé, s kettőt közülük meg ö 11. A lármára fölébredt másik két gyermek borzasztó jajkiáltására előjöttek a szomszédok, kik a dichönczöt megkötözték s őrizet alá vevék. A háromszoros gyilkos másnap a megyei törvényszéknek adatott át.­­ A Vácz közelében fekvő G 0 z­d­o­n­y helységben lévő szigorú bíróról német lapok következő történetecs­­két beszélnek: A helységen kivül van öt kis hid, ha immár egy ottani lakos vagy valamely idegen a faluban bár a legkisebbet is lopott s rajtakapatolt, az vasár­napig a vecsernye utánig fogva marad, s ekkor dobszó mellett s az egész község kíséretében a falu végére ve­zettetik. Oda érve kiáltania kell: „Tolvaj vagyok“ s meg kell a lopott tárgyat neveznie, igy: „búzát loptam,“ vagy: „szénát loptam“ stb., erre kikapja az első bot­­bü­ntetést, mely a lopott tárgy nagysága szerint szaba­­tik ki. Ugyanezen executió ismétlődik aztán mind a négy hídon. Bár ha ez eredeti igazságszolgáltatási eljá­rás, állítják mégis, hogy ott annak következtében csak kevés tolvajlási eset fordul elő; de a legtöbben, kik az említett módon nyilvánosan megbélyegeztettek, örökre elhagyták a helységet.­­ (H e l y i e s e t.) D. Antal, csalás miatt már két ízben letartva volt egyéniség oct. 6-án J. Annától 300 forintnyi kölcsönt vett fel azon feltétel alatt, hogy ezen összeget M. Johanna háztulajdonosnénál kamatra fogja elhelyezni, ki a kölcsönt saját házára betábláztatja. J. Anna több napig várt, és minthogy a betáblázás nem foganatosíttatott, az egész esetet a belvárosi kapitány­ságnál feljelentette ; ott a vizsgálat folytán kiderült, hogy D. Antal a szegény asszonyt megcsalta; e miatt le­­tartóztattatván a fenyitó­ törvényszéknek lett átadva. D. Antal a szegény asszonytól a 300 forintnyi készpénzen kivü­l 722 forintra menő követeléseiről szóló kötelez­vényt is elvitt azon ürügy alatt, hogy ezt behajtja. D. Antalnak P.- alkusz nyújtott segédkezet, ezért szintén vizsgálat alá vonatott. országos küldöttsége által a magyar országgyűlés ha­son küldöttségével tárgyalásokat indított, és azon előre­látásban, hogy e tárgyalások hosszabb időt veendenek igénybe, a cs. kir. Apóst. Felsége f. é. április 21 én kelt 1. m. leiratával határozatlan időre elnapolta Hor­­vát-Szlavonország gyűlését. „A közvetlenül bekövetkezett háború-események lehetetlenné tették eddigelé az országgyűlés egybe­­hivását. „Miután már a fentijelölt igen fontos közjogi kér­dés tanácskozás tárgya volt, és miután időközben a vi­szonyok is békések lettek, czélravezető, hogy a tár­gyalás eredményéről az országgyűlési­ek jelentés tétes­sék, és maga a tárgyalás sikerrel befejeztessék. E te­kintetből, és abból, hogy az Ö cs. kir. Apóst. Felségé­nek az é. martius 3-diki legalázatosb országgyűlési fel­­­iratban felterjesztett, az országgyűlés és választások­­ rendezésére vonatkozó törvényjavaslatok, a módozatok megtétele után, az országgyűlés által megítéltetés alá­­ jöhessenek, és lehető gyorsasággal királyi szentesítés­­ alá terjesztethessenek. Ő cs. k. Ap. Felsége méltóztatott a horvát és tót királyság elnapolt országgyűlését f. é. oct. 21-diki legkegyelmesebb leirattal f. év nov. 19 ére, Zágráb városba összehívni. „Mi is ezennel valamennyi országgyűlési tag uraknak, maguk mihez tartása végett tudomásul adatik.“ , Vidéki tudósittások. S vs­a­­­m­á­r, October 27 én.­­ Szentkatolyai Cseh Ferencz szatmárnegyei első alispán, néhány órai rohamos szivbajbani szen­vedés folytán, az utolsó szentségeket ájtatosan felvéve,­­ épen midőn végakarata egy részét többek elött egy ifjúkori barátjának tollba mondotta, — életének 35 ik­­ évében mai nap megszűnt élni. Kik mint barátot és tisztviselőt ismerték, azok előtt ritka, szép s nemes tu­­­­lajdonai feltűnhettek ; minő hazafi volt, tanúsítja meg a kezdett végakaratának azon néhány pontja, melyeket " rokonai, barátai s tisztviselő társai előtt toll alá mondott : „Istenemmel kibékülvén, következik szeretett ha­zám : lár a magyar tudományos akadémiá­n­ak hagyományozok 1000 ftot; 2-or a nemzeti mú­z­e­u­m­n­a­k 500 ftot; 3-or a nemzeti színház nyugdíjintézetének 500 ftot;4 er a szatmári római kai­h. iskola tápintézetének 200 ftot; 5 er á­jtatos alapítvány k­épen 300 ftot“. Ezek után megpihenni kívánván, barátait szólí­totta fel, hogy juttassanak eszébe még több hazai szent­szést, de a fájdalom súlya alatt megnémultak a baráti ajkok, a néma hallgatást egy bús felsóhajtás zavarta meg s a végrendelkező lelke­s magasba szállott. _________________L. K. Törvénykezés. A főmért. m. kir. hétszemélyes táblán ehét folyamában még következő jogügyek kerül­nek előadás alá: Az I. tanácsban: Szirmay Ferencz id. Né­methy Ödön sibek c. telekkönyv. Kolcz József Vid Ká­roly c. 65 ft . jár. Ardai Zsuzsánna stbek ifj. Ardai János c. végrendelet megsemmisítése. Csányi István s neje Aposztolovits János stbek c. tartozatlanul fizetett összeg megtérítése. Weltkugel Lipót s Rozália Barna Ferencz mint Weltkugel Simon hagyatéki gondnoka és társa e. Eszterházy-sorsjegyek kiadatása. Varga József Lechner Ferencz e. tandíj. Ser Péterné Ser Péter e. vagyon­közösség megszüntetése. Thuránszky-Zentál Ju­liu­s Anna özv. Báróczy Jánosné s társa e. tulajdon­jog iránti igény. Pélyi Nagy Judit sibek özv. Sóos Am­­brózy Antónia e. örökösödési jog érvényesítése. Megya­szay István Urbánné , Lissányi Constantin e. választott bíróság alakítása. Bicskey Anna szbek Kecskeméti Ist­ván c. örökösödés. Groszmann Mór Weizer Mátyás s Francziska e. adósság. Szathmármegye árvapénztára Teffenhardt András e. hasonló. Előadó: Németh János k. t. biró. Török Dávid Kömmerling Lajosné s társa e. 749 ft. Kem­csey Ferencz Bóka Károlyné e. 300 ft. Kop­csányi József Bragyán Illés e. 607 ft. Baum Herman Weisz Salamon e. 49 ft. Grün József és társa Fischer Gyula e. 1880 ft. Diósán László Bóta Péter e. 540 ft. Előadó : Horváth Illés kir. hétszem. t. tanácsjegyző. Spissich Ignáczné s társa Spitzer Jakab e. örökö­södés. Szunyoghy Anna Sárközy Ferencz e. hasonló. Ercsey Lajos gr. Andrássy Manó e. kártérítés. May Fü­­­löp s társa gr. Karácsonyi Guidó e. 18,972 ft 88 kr. Hajda Mihály ügynök Fodor Antal e. 3077 ft 61 kr. Frank Lajos Steiner Hermann s neje e. 6000 ft. Popo­vits Dénes Weisz Károly e. 737 ft 96 kr és 100 ft iránti kétrendü per. Előadó: S­z­a­l­a­y Zsigmond k. t. biró. Derzsi Antal a néb. Vajda Mihály utáni hagyaték e. 75 hold föld kiadatása és 1260 ft kifizetése. Paskay Antónia és Anna Parcsuga János e. '/m telek kiadása. Ocsovszky Schwarz Mária férje Ocsovszky Samu e. válóper. Derzsy Antal Muraközy Cecilia e. 131 ft 25 kr és jár. Neufeld Mózes Horváth János és neje e. 126 ft és jár. Kindernay István neje Latzkos Sabina e. vá­lóper. Uzovits Motesiczky Nepomuczena Motesiczky László csődtömege és gr. Berchtold Antal e. 27831 ft 15 kr p. p. földtehermentesitési kötvények kiadása. Elő­adó : B­e­r­n Ct­á­k Károly k. t. biró. Fried Hirsch Mária az I. magy. általános biztositó társulat e. kártérítés. Slezák Horváth Ágota Slezák Ágota s tbek e. telekkönyv. Weinhändler Mózes Engel Julia s társa e. szerződés érvénytelenítése. Fisch Izrael Kállay Manó mint a Kállay család igazgatója e. kárté­rítés. Gr. Festetics György Lovrencsics Vincze s tbek c. visszahelyezés. Vilos Antal Besserevics Erdélyi Rozá­lia c. telekkönyv. B. Jósika Miklós csődfelügyelője Kállay Leó örökösei c. 9240 ft. Előadó : P­e­r­l­a­k­y Já­nos k. t. biró. Dáni Korda Erzsébet a triesti nuova societa biz­­tositó-társulat c. 614 ft . jár- Előadó: Csornák Béla k. t. titkár. Szávay Mátyás Pap János s társa e. telekkönyvi ügy. Előadó : R­a­­­s­z Szilárd k. t. biró. A II. tanácsban: Baumgartner József Pintér Károly e. telekkönyv. Jantó Ferencz Dalits Elek e. végrehajtás. Herczeg Eszterházy Pál zárgondnoka Pár­ezer Antal örökösei e. szerződés teljesitése. Soós József Fisch József e. végrehajtás. Szolnok városa Molnár Já­nos e. végrehajtás. Prokop Venczel a Kossuth János­­féle kereskedelmi c­ég e. végrehajtás, fvangiserné szül. Zöllner Sarolta Cseresnyés Nándor e. 600 ft . jár. Weisz Sándorné Winkler Jánosné e. végrehajtás. Kiss Várallyai Katalin Porempovich Mihály s társa e. telekkönyv. Pal­kovich Károly Freystädtler Antal e. telekkönyv. Mező­túr város Litkey Mihály s neje e. végrehajtás. Benczúr József Szirmay József e. végrehajtás. A békési árva bizottmány elleni vizsgálati ügy. Radivojkof Gávra Russ Ávramia e. telekkönyv. Scharnitzer és Neffe ke­reskedőház Fleischmann Henrik e. végrehajtás. Mayer Mandl özv. Dudovits Adolfn é­s társa c. telekkönyv. Előadó : Babos Kálmán k. t. biró. Csuha István a cs. k. pénzügyészség e. kárpótlás. Fischer Adolf Strohoffer István e. adósság. Wohlnhoffer Istvánná szbek Wohlnhoffer József e. egy malom átadá­sa. Nachtnebel János Erős Farkas e. adósság. Sándor István Pap Istvánná e. telekkönyv. Gál János Fehér László mint Kangyár Paulina gyámja e. 26890 forint. Szecsey Péter Arad városa e. igény. Kereskényi Eszter Kereskényi Julia c. osztály. Gyurcsán János stbek Pa­licz György stbek e. kisebb hatalmaskodás. Berger Lá­zárné Nemes János s neje e. tartozatlan fizetés. Kása József s neje Varga Mihály e. egy hold föld kiadatása. Előadó : B­e­ő­t­h­y Zsigmond k. t. biró. A cs. k. pénzügyészség Emich Gusztáv e 532 ft 94 V* kr. Antal Pál szbek Dulovits Makár­s társa e. örök­ség kiadása. Deák Mária Winkler Mátyás e. becsület­sértés. A győr szent-mártoni főapátság özv. Zámory Györgyné e. 666 ft 60 kr. Schiller János Motesiczky Rozina e. 63.000 ft. A cs. k. pénzügyészség Bulboka Ilié e. végrehajtás. Előadó : L­e­n­d­v­a­y József k. t. titkár. Munczig Antal s társa Brunner Károly s neje e. házbeli kiköltözködés és házbér fizetés. Chvala Haller Eufrosina Ujváry László s társa e. zálogváltás. Málity Nagulov Péterné Mility Nitya s társa e. 399 fő . jár. Guthy Benő mint a gr. Beleznay család záros tömegé­nek gondnoka és gr. Beleznay Pál idősb Cserna János e. 1680 ft haszonbér és 100 db arany kötbér. Torday István s társa Andrásek Pál e. szerződés-kiállítás. Elő­adó : Monaszterfy Sándor k. t. biró. Egyletek, társulatok, intézetek. — Rimaszombatban nőegyes­ü­­let van alakulóban, melyről egy levelező igy ír: „Régebben volt kölcsönös értekezés tárgya egy oly női egylet, mely a koldulás megszüntetését és­ a szegények ápolását felka­rolván, önkéntes adakozás útján gyűjtene pénzt, mely az említett czél elérését lehetségessé tenné. — Az eszme felkarolására vidékiek is felszólittattak. Öröm volt látni s a buzgalmat, melylyel Gömör nemeskeblü hölgyei ös­-s szesereglének, hogy mindenik meghozza filléreit a nyo­mor enyhítésére, a szükség­­ sajtolta könylik leszáritá­­sára. — A nőegylet megalakult. Szép összeg van már eddig is aláírva.­­ Nov. elején nagyobb összejövetelt tartandnak, hogy működésük mind a pénz beszedése, mind a segély kiosztása tekintetében megkezdődjék. Ezen nőegylet tagjairól­­azt is hírlik, hogy öltözékeik egyszerűsítése által is példát kívánnak adni másoknak. — Legalább igy fogtam fel abbeli eljárásukat, hogy összejöveteleik alkalmával minél egyszerűbb csínnal öltözködnek". — Az aradi zeneegylet múlt vasárnap tarta meg idei közgyűlését, mely e­sszersmind tiszt­­újítás is volt. Atzél Péter elnök megnyitván az ülést, Nagy Sándor alelnök az egylet működéséről ten jelen­tést, megemlíti, hogy daczára a csekély részvétnek, melyben az egylet részesül az közhasznú feladatában mégis folytonosan előrehalad. Az évi vizsgálatok leg­jobb bizonyítványt nyújtanak az egylet életképességé­ről. A jelentés után dr. Taufy József indítványozá, hogy a közönséghez újabb felhivó intéztessék az egy­­­­et pártolása érdekében, hogy ne legyen az csupán a tanpénekre szorítkozva. Miután a számadások meg­vizsgálása végett egy bizottság neveztetett ki, a gyűlés a tisztújításhoz fogott, melynek eredménye követ­kező­t­ Atzél Péter elnök az alapszabályok szerint min­denkorra megtartván e helyet, alelnökké választatott Nagy Sándor; ügyvéd: Náray Imre; jegyző : Bittó Ká­roly ; titkár: Vásárhelyi Dezső; pénztárnok: Bettelheim Vilmos. Választmányi tagok : Blau Henrik, Goldschei­­der Henrik, Hász Jónás, Hász Sándor, Heeger János, Jankovich Gábor, Kornay­­Károly, Kövér Gábor, Pich­ler József, Szentiványi János, dr. Tanfy József, Var­­jasy József. A választás 3 évre történt. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ közli a h­ad­ü­g­y­minister­nek császári helybenhagyat­ással ellá­tott azon jelentését, melynélfogva a hadsereg szervezése végett egy bizottmány neveztetik ki. A jelentésben ez mondatik : „A Németországban végbement fontos események Európának több hatalmasságát arra bízták, hogy saját katonai szervezetükbe tetemes változtatásokat hozza­nak be. Felséged arra gondolt, hogy Francziaország a dolgok ezen állásánál nem maradhat közönyös, s azon kérdést kell tanulmányoznia, ha várjon a császárság haderejénél nem kell , szintén változtatásokat hozni be. Színház és művészet. — Nemzeti színház. Fen­illet Octave „A kisértés“ czímű színműve valahányszor adatik, szép számú közönséget von a színházba; így volt ez tegnap­előtti színrehozatala alkalmával is. A szereplők ez este is azon igyekeztek, hogy a hallgatókat összevágó és szabatos játékkal elégítsék ki, ámbár F­e­­­e­k­i, gróf Val des Gontran­s személyesítője, művészi elődjét (Egressy) minden buzgalma daczára sem tudta velünk elfeledtetni. A megelégedés legnagyobb részét P­r­i­e­rr­e Kornélia finom játéka aratta. Egyébiránt másod­rend­ben Lendvainé asszony élénk játékát is kiemel­hetjük.­­ A német színházban hétfőn másodszor lépett föl S­­­y­x Anna k. a. Bécsből mint „Szép Heléna“ Offenbach ismert operettjében. A német igazgató, vala­hányszor tele házra van szüksége, előrántja a vöröshajú Helénát s­­ megkapja,am­it kívánt. Ezúttal a vonzerőt növelte még a bécsi vendég is, kiről azt beszélték a színházi habitué­k, hogy duzzadt keble és tele ikrái vannak; kell e csábítóbb reclame a mai Heléna cultus­­hoz ! Styx a régieknél egy folyó volt, a­melyben Achil­les, sarkának sebezhető pontját assecurálta. Styx k. a., a­mi külsejét illeti, ellenkezőleg nagyon is veszedelmes sebezhető pontjainkra, hanem a mint művésznő ő van tele Achilles sarkakkal; játéka és kiváltkép éneke rendkívül defect. S a német színház, midőn fölvezette, nem sokkal áll fölebb azon vásári bódénál, a­hol azzal csalogatják be az embert, hogy ennyi meg ennyi má­zsás szüzet lehet látni. A­mi a test súlyát illeti, Styx k. a. eleget nyom a latban.

Next