Sürgöny, 1867. március (7. évfolyam, 50-58. szám)

1867-03-01 / 50. szám

50. szám, Szerkesztőség: Gránátos utcza 1. sz. XII. emelet. V Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel: jEgész évre .... 20 frt. Félévre ..... 10 ,, Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre ... 18 frt — kr. Félévre .... TLt. — u Negyedévre • • • 1'-^^SO ,, M 1 Pest, péntek, martius 1.1867. VII. évfolyam. Kiadó-hivatal: Pesten, barátok­ tere­m­ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bém­entetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Magán-hirdetések: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszo­ri vagy többszöri hirdetésért 6 krral számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesz­nek a következő lírák : Maj­r­a­­ Frankfurtban és Ham­burg-Altonában J­ansen­­stein és Vegler­­ Hamburg­­ban Til­kheim Jakab, Lip­csében Eugler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február 15-diki legfelsőbb elhatározásával K­o­p­p­é­­­y Fülöp pesti nagy­­kereskedőnek és földbirtokosnak, kitűnő szolgálatai elismeréséül magyar nemességet dij nélkül adományozni és ugyane hó 25 diki további legfelsőbb elhatározásá­val legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az eddigi családneve helyett a Harkány nevet a neki ugyanekkor adományozott harkányi előnévvel együtt viselhesse. A cs. kir. Apostoli Felsége I. évi február 19 diki legfelsőbb elhatározásával Hoffstättner Ferencznek, a Csanádi székeskáptalan kanonokának a Sancti Spiritus de Hrapko apáti ezimet, és Szal­ay Pálnak, ugyanc káptalan kanonokának a Sancti Georgii Militis et Mar­tyris de Szerencs apáti ezimet, a dijak elengedése mel­lett legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A magyar kir. udvari cancellaria Balogh Péter technicust, vizsgázott mező- és erdőgazdászt, és a kas­sai földadó felszólalási hivatal vizsgálófőnökét, a debre­­czeni mező- és erdőgazdászati tanintézet ideiglenes igazgatójává nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítások. Alsó- és felsőházi ülés február 28-dikán d. e. 11 órakor. A képviselőház mai ülésében, mely a legnépeseb­bek egyike volt, a miniszerek teljes díszben jelentek meg , s a képviselők hangos éljenzése közt a jobb oldal harmadik osztályzatának első f­alisorozatában helyet foglaltak ; bejövetelükkor őket az egész jobb oldal, s a balnak igen nagy része felállva fogadta. A lelkesedés­ keltette zaj csillapodtával gróf Andrássy Gyula minisztrelnök a házhoz a következő­­ szabatos előadással mondott beszédet intézte : „Midőn a 48-ki törvények alapján kinevezve, mint Ő Felsége felelős kormánya először jelenünk meg a tisz­telt ház előtt, nem véljük szükségesnek egyenként elő sorolni azon elveket, melyeket követni szándékunk. .. elégnek tartjuk kijelenteni azt, hogy eljárásunk irányát nem meríthetjük máshonnan, mint azon törvényekből, melyek a felelős kormányzati rendszer alapját letevék. Azon vezérelv, mely a 48-ai törvényhozás szemei előtt lebegett, nem volt egyéb, mint a birodalmi kapcso­lat hű megőrzése mellett Magyarország alkotmányos önanapai co­ru&&v.i,jcuscgei umositaui ,neigearess. euró­pai események és szerencsétlen viszonyok nem engedék ezen eszme további békés kifejlődését; a­mint tehát a jogfolytonosság elvének fentartása volt a kormány megalakulásának első feladata, úgy második feladata nem lehet egyéb, mint az ország alkotmányát a biro­dalmi kapcsolat tekintetéből oly garantiákkal ellátni, melyek annak állandó fennmaradását és békés kifejlő­dését biztosítják. (Helyeslés.) A kormány e tekintetben a teljes alkotmányosság terére áll; az egyes törvények módosí­ását csak magától a nemzettől és csak alkot­mányos útón várja. (Helyeslés.) Azonban nem tagad­hatja a kormány, hogy számosak és súlyosak még a törvényesség tettleges életbeléptetésének akadályai. A ministérium egy perc­ig sem fog lankadni ez öröklött akadályok elhárításában és e tekintetben számít e ház és a haza minden fiainak közreműködésére pártkü­lönb­ség nélkül. (Élénk helyeslés.) E támogatásra annál inkább kell számítania a ministériumnak, mert mélyen érzi, hogy az európai át­alakulások mozgalmai között, a mostani időszak elha­tározó fog lenni e nemzet jövőjére is. (Úgy van.) Midőn Ő Felsége az országgyűlési feliratok ál­tal teljesen megnyugtatva, az alkotmányt visszaállítá, a nemzet sorsát saját kezébe téve le. Ha a nemzet e tény horderejét és felelősségét kel­lőleg tudja méltányolni, ha, miután most a jogalap tel­jesen biztosítva van, tehetségeinek egész erejével fogja az erkölcsi és anyagi haladás minden ágaiban nem­csak követni, hanem segíteni a ko­rmányt, ha saját al­kotmányos jogait biztosítván, egyszersmind a testvér­népek érdekei iránt is méltányos teend, akkor, ezt re­ményli a kormány, hazánk még hosszabb és fényesebb jövendőre tarthat számot, mint múltja volt. Kénytelen azonban elismerni a kormány, hogy e minden irányban óriási feladat kétségkívül megha­ladja az egyesek és a kormány erejét is, de nem ha­ladja meg a nemzetét. Erre számított a ministerium, midőn Ő Felsége parancsából ily terhes hivatást vállalt el. (Éljenzés.) A ministerium meg van győződve, hogy az önkor­mányzat ezen százados hazájában a rendet, melynek különösen az átmeneti korszakban egy perczig sem szabad megzavartatnia, minden hatóság saját körében és maga a nagy­közönség józansága fogja megóvni. Ha azonban ez bármely oldalról megzavartatnék, a kor­mány, mint a törvény és alkotmány őre, kötelességének ismerné azt a legnagyobb elhatározottsággal fenn­tartani. (Helyeslés.) A kormány teljes bizalommal lép a haza és a nemzet elébe, és felelősségének teljes fenntartása mel­lett, viszont bizodalmát, és midőn kell, türelmet is kér a nemzettől. Hite az, hogy a nemzet támogatni fogja azon kor­mányt, mely politikai érettségébe helyezett bizalomnál fogva egy perczig sem habozott a teljes alkotmányos­ság terére lépni. (Éljenzés.) Mit a ministérium a maga részéről ígérhet, e ke­vés szavakban foglalható, hogy komoly törekvése lesz a király, a nemzetseház bizalmát kiérdemelni.“ (Élénk éljenzés.) A nagy tetszéssel fogadott és zajos éljenekkel ki­sért beszéd után a szintén dísz­öltözetben megjelent házelnök az ország felelős ministeriumát szép ékesszó­lással, s általános hatás közt mondott beszéddel fogadó, melynek tartalma imez: „Tisztelt minister urak ! (Halljuk.) Nem csak egyés emberek, hanem nemzetek életében is fordulnak elő események, melyeknek czélszerű felhasználásától függ gyakran egy egész jövő boldogsága. Nem állítom, mintha az is, ki a hatalom legmagasabb fokán áll, min­den körülményeket kénye-kedve szerint vezethetne , de a kedvező eseményeket czélszerű­en felhasználni nem csak államférfias bölcseség, hanem kötelesség. (Helyes!) Ily kedvező esemény adta magát elő, midőn Ő Felsége Magyarország alkotmányát visszaállítván, ennek követ­keztében egy nemzeti, felelős, független kormányt ala­kított. Volt idő, midőn a visszavonulás, a nem cselek­vés volt a feladat; jött idő, midőn minden törvényes erővel az alkotmány visszaszerzése mellett kellett mű­ködni ; itt az idő, midőn a visszaállított kincs megőrzése lett kötelességgé. (Helyes!) A régi, elmúlt időkben mennyi küzdésbe került a kormányok által a törvényeken elkövetett sérelmek orvoslása, és vajmi csekély sikerrel! Szenvedett ez alatt a törvény tekintélye, szenvedett a nemzeti erő, a nemzeti hatalom és jólét kifejlődése.­­ Ennek egy magyarországi független kormány alakulása véget vetett; szent és sérthetetlenné lett a törvény, mert felelős kormány őrködik felette. Lehetetlen neve­zetes és örvendetes napnak nem mondanám azt, midőn a törvény szigorú végrehajtói és annak hatalmas oltal­mazói és őrei a törvényhozók előtt jelennek meg. (Helyes!) Engemet a t. ház kegyességéből egy ritka sze­rencse ért. Hanyatló koromban, midőn az úgynevezett „szép napok“ már elmúltának, élem életemnek leg­szebb napjait, midőn szerencsém van Magyarország független kormányát e teremben fogadni. (Éljenzés.) Pályájok, miniszer urak ! dicső, de terhes és ne­hézségekkel jár; de meg vagyok győződve, hogy azon államférfias bölcseség, azon erély és tiszta hazafiság, mely a miniszer urakat az alkotmány visszaszerzésénél vezette, annak megoltalmazása mellett is tökéletesen irányadó leend; és meg vagyok győződve, hogy a ne­tán keletkezhető nehézségeket, jöjjenek azok bármely oldalról, tiszta hazafiságuk le fogja győzni. (Éljen ) A családi kegyelet a művészethez fordul kegyelt­jei emlékének fenntartása végett; a nemzetek azon fiaik­nak, kik a hazának hasznos szolgálatot tesznek, emlé­keit a történelemben teszik le. A miniszter urak számára Magyarország törté­netében egy szép lap van készen ; azt a­ nemzet boldogítására intézett és intézendő műkö­désük emlékéül tele fogják írni. Engedje a Mindenható, hogy minden lépteiket és tetteiket áldás és szerencse kísérje; tehessék és tegyék a hazát oly boldoggá, mint azt tiszta nazansaguk, és nemes érzésük ki­vallja.“ (Élénk­­ éljenzés.) Ezen beszéd után a miniszerek a felsőházhoz távozván el, visszaérkeztükig félórára az ülés felfüg­­gesztetett. Eközben: A főrendek ülése­­ 11 órakor nyittatott meg. Az elnök b. Sennyey jelenté, hogy a magyar királyi ministerium fogja bemutatni magát, s e czélból a háznagyot a ministerium tagjai elé kü­ldé ki. Pár percznyi várakozás után megjelentek a minis­terek teljes számban. A ház közfelállással és hangos él­jenzéssel fogadá őket. Az elnöki szék előtt s ezzel szemben félkörben álló ministeri karszékeken foglaltak helyet. Gr. Andrássy Gyula rövid beszédben jelenté, hogy a szót átadja a ministerium azon tagjai egyiké­nek, ki egyszersmind a főrendi ház tagja. Erre K. Wenkheim Béla belügyminister követ­kező beszédet mondott : „Méltóságos főrendek! Midőn a mélyen tisztelt fel­sőház előtt most először jelenünk meg mint felelős mi­nisterek, kiket Ő cs. kir. Apostoli Felsége a visszaálli­tott alkotmány alapján az 1848 diki törvények értelmé­ben ezen állásra kinevezni kegyeskedett, első köteles­ségünknek tartjuk, a mélyen tiszt, felsőház színe előtt is ünnepélyesen kijelenteni, hogy hivatalos eljárásunkban a törvényt és alkotmányt fogjuk minden lépéseinknél irányadónak tekinteni. — (Élénk helyeslés). Legfőbb törekvésünk az leend mindenkor, hogy hiven teljesítsük törvényszabta kötelességeinket, tiszteletben tartsuk, szi­gorúan megőrizzük azon korlátokat, miket az alkotmány és a törvény kitűzött. (Helyeslés.) Mélyen érezzük, hogy erőnkhöz mérve nehéz a feladat, melyet egyedül polgári kötelességérzetből vál­laltunk el; súlyosak és számosak azon akadályok, melyeket elhárítani, és azon nehézségek, melyeken ke­resztülhatolni múlhatlanul szükséges teend, hogy hiva­talos működésünkben biztosan haladhassunk a czél felé, melyet semmi baj, semmi veszély között szemünk elől tévesztenünk nem szabad. (Helyeslés.) Politikai életünk 18 évig szünetelt, törvényeink, alkotmányunk ezen idő alatt fel valának függesztve; de a társadalmi élet nem szünetelt, annak folytonos működé­sét megszakasztani, vagy felfüggeszteni nem lehetett (Úgy van!). — Ezen folytonos működés naponkint újabb viszonyokat hozott létre a hon polgárai között, és nekünk e viszonyokat ignorálnunk nem lehet. Fel­adatunk legnagyobb nehézségei közé tartozik, a hely­zetet úgy felfogni, hogy a törvény és társadalmi élet működései egymással ellentétbe ne jöjjenek, mert ez nemcsak az egyes polgároknak, hanem a haza közérde­kének is kárára volna. Ha jogfolytonosságunk fel nem lett volna függeszt­ve, a folytonosan működő társadalmi élettel együtt pár­huzamosan fejlődtek volna törvényeink is, egymást se­gítve, és egymásnak irányt adva. Most kell pótolni azt, mit 18 esztendő alatt tenni nem lehetett, és mind a végrehajtás, mind a törvényho­zás körében szükséges leend­ő törvényeket és a társa­dalmi életet ismét teljes öszhangzásba hozni. (He­lyeslés.) Korunkban a mindinkább fejlődő civilisatió, az ipar és kereskedelem terjedése, a könnyű és gyors köz­lekedések, a népeknek és nemzeteknek egymássali folytonos érintkezései lehetetlenné teszik, hogy bármily állam akár törvényhozásában, akár kormányzatában el­szigetelve álljon az átalános civilisatiótól, a mindin­kább fejlődő szabadság eszméjétől elmaradjon. Minden népnek, minden nemzetnek megvan saját nemzeti jelle­ge, melyet figyelembe nem venni káros következések­kel járna; de épen úgy figyelembe kell venni minden új intézkedésnél, minden szükséges átalakításnál Euró­pa civilisaliójának és a népek szabadságának igényeit, mert veszve volna azon állam az európai közvélemény előtt, mely mindezekkel ellenkezésbe hozná törvényeit és intézményeit. (Helyeslés.) Meg vagyunk győződve, hogy a nemzetnek kívánatait teljesítjük, ha szemünk előtt fogjuk mi ezt tartani mind a kormányzatnál, mind az alkotandó törvények előkészítésénél. (Helyeslés.) Ezen általános nézetek mellett helyzetünk speciá­­lis követeléseire is kell ügyelnünk. Alkotmányunk­nak, hazánk szellemi s anyagi érdekeinek fokonkénti fejlődése a fő czél, melyre törekszünk, de törekvésünk­ben mellőznünk nem szabad a birodalmi kapcsolatot, melyet a pragmatica ranctió megalapított, s az 1848. törvények is sértetlenül fenntartani parancsolnak. Igyekeznünk kell, hogy a mi alkotmányos sza­badságunk ne gátja, hanem támasza legyen a testvér­népek alkotmányos szabadságának, figyelembe kell vennünk az ország minden vallási és nemzetiségű pol­gárainak igazságos, méltányos igényeit, mert csak úgy lesz erős és biztos önál­ásunk, ha mindezek veszélyes ellentét helyett egy közös czélra működő öszhangzásban lesznek. (Élénk helyeslés.­ Tudjuk mi azt, hogy nem lesz könnyű mindezt eszközölni; tudjuk, hogy számosak lesznek a fennaka­dások, s rögtön vagy rövid idő alatt nem lesz mindaz elérhető, mit elérni szükséges; tudjuk és érezzük, hogy erőnk gyenge és magában elégtelen e nehéz feladat ke­resztülvitelére. De ha a nemzet bizalma és türelme, ta­nácsa és közreműködése, ha az igazságos fejedelem alkotmányos hajlama és kegyessége támogatnak ben­nünket, erősen hiszszük, hogy e nehéz munkát siker reményével kezdhetjük meg, s megvethetjük alapját egy szebb jövendőnek, melyet évek folytán azok, kik majd utánunk több tehetséggel, biztosabb sikerrel fog­nak e téren működni, szerencsésen bevégezhetnek. Türelmet kérünk tehát a mélyen tisztelt felsőház­iól, s méltányos elnézést ott, hol őszinte akaratunknak, buzgó törekvéseinknek talán lassan sikerül az akadá­lyok elhárítása; ítéljenek cselekvéseink felett bizalommal és sze­retettel­; támogassanak bennünket bölcs tanácsukkal, tapasztalásukkal, s legyenek meggyőződve, hogy mi nehéz tisztünk teljesítésében­ l­if fiai akarunk e­arladni a’ hazának, ha szolgái a fejedelemnek Urunk királyunk­nak, az alkotmánynak és a törvénynek, melyet megtar­tani, fenntartani és minden sérelemtől, és minden ve­szélytől tehetségünk szerint megóvni legszentebb fel­adata leend életünknek.“ (Élénk éljenzés.) A ministereknek, kik mind fennállva maradtak a beszéd alatt, b. Sennyey­i exciája következőleg fe­lelt a főrendek nevében : Elnöki tisztem kedves kötelességét teljesítem, midőn a mélt. főrendek nevében lelkesen üdvözlöm Ő Felsége felelős ministeriumának körünkbeni meg­jelenését. (Éljenzés.) Magyarország főrendei, hiven őseik szelleméhez, mely a dynastia és fejedelem iránti tántorithatlan hűségben, a haza iránti lángoló szeretet­ben, az alkotmányos rend és szabadság iránti ragasz­kodásban, a birodalom érdeke és hatalma iránti meleg rokonszenvben találja hű kifejezését, — meleg méltánylat­­tal és megnyugvással értették azon irányeszméket, me­lyeket Ő Felsége ministeriuma nevében a kir. belügy­­minister úr elünkbe terjeszteni szíveskedett. E téren — a mélt. főrendek nevében kimondhatom, hogy szívesen felajánlják alkotmányos és hazafi közreműködésüket. (Élénk helyeslés) támogatni fogják az alkotmányosság elvét, mely valamint nemzeti életünk s törekvéseink egyetemének, úgy ezen főméltóságú testület törvényes és jogos állásának kutforrása és talpköve. (Helyeslés.) Támogatni fogják a korona és a nemzet, a kormány és a törvényhozó testület hivatott tényezői közötti egyetér­tést, hogy azon örvendetes frigy, melyet a fejedelemnek nemeslelkü elhatározása, s a nemzet hálája megkötni indult, mindnyájunkat, e hazának minden lakosait, osz­tály-, vallás és nemzetiség-különbség nélkül egy czél, egy törekvés felé egyesítvén, ezen frigy, mondom, zavar­talanul fenálljon örökké. (Helyeslés.) És gyakorolni fog­ják ezen támogatást azon alkotmányos függetlenséggel, mely a méltóságos főrendek alkotmányos és társadal­mi állásának természetszerű jellege ; azon mérséklettel és ildommal, melyet a megoldandó kérdések nehézsége igényel, s mely türelmes s elnéző tud lenni a részletek­ben, hogy ne veszélyeztesse a czélt; s azon hazafi érzet­tel, mely keblünkben örökké honolni fog. Azt hiszem, hogy a méltóságos főrendek szándé­kát fejezem ki, midőn kijelentem, hogy az imént kijelen­tett érzelmek a mai jegyzőkönyvben helyet fognak ta­lálni. (Hosszas éljenzés.) Az elnök e szavai a m. főrendek helyeslésével ta­lálkozván , ezután a miniszerek megújult éljenzések kö­zött visszatávoztak a képviselőházba. Erre a jegyző a múlt ülés jegyzőkönyvét olvasta fel, mely hitelesíttetett; utána pedig a múzeumi kin­csek kiküldése tárgyában hozott képviselőházi határo­zat olvastatott fel és kinyomatni rendeltetett, melynek tartalmára nézve Bartakovics Béla egri érsek ő excsa­­ megjegyzi, miszerint a kiküldött részére abban megál­lapított 10­­írt napidíjat kevesli a Páriában lévő nagy­­ drágaság miatt, de e tárgyhoz hozzászólni majd csak a napirendre kitűzéskor kéretett fel az elnök által. Az ülés vége a kegyelet kifejezésének volt szentelve. B. Sennyey elnök felhívta a ház tagjait, jelen­jenek meg István főherczeg nádor koporsójának a családi sírboltba tételénél, mely holnap, pénteken d. e. 10 órakor fog véghezmenni. Elragadó mély érzésű s magas fölfogású beszéde élénk hatást ten, s következőleg szólt . A kir. belügyminiszer egy átirata által értesített engemet, hogy dicsőült István cs. kir. Főherczeg nádor és királyi helytartó ő fenségének földi maradványai Budára megérkezvén, az ünnepélyes gyászisteni tiszte­let folyó évi mart. 1-ső napján, tehát holnap délelőtt 10 órakor a budai várkápolnában fog megtartatni, s annak végeztével a családi sírboltba eltakarittatni. Méltóságos főrendek ! Ezen gyászravatalnál szivreható és nagy emlékek azok, melyek keblünkben kelnek föl. Lehetetlen mindenekelőtt meg nem emlékeznünk a di­­csőültnek atyjáról fenséges József Főherczeg nádor­ról, az országnak félszázados ünnepelt nádoráról,­­­­kinek emlékezete örökké hálás tiszteletben fog élni e nemzetben, s kinek e haza és alkotmánya iránti szeretetét, ragaszkodását és tisztelését dicsőült fia tel­jes mértékben öröklötte Nem lehet meg nem emlé­kezni azon időkről, midőn dicsőült István főherczeg köztünk zsenge korát élvén,érdekeltséggel viseltetett ha­zánk mindennemű társadalmi és egyéb vállalatai iránt, s valamennyiünket nyájas, leereszkedő szívességgel le­kötelezett. Nem lehet meg nem emlékezni arról, h­gy a dicsőült országunknak törvényes nádorispánja, orszá­gunknak közügyeibe hatályos, mélyen beható befo­lyást gyakorolt. Az isteni gondviselés megengedte,hogy az országnak amaz eseményei ma már minden párt­különbség nélkül teljes engesztelődéssel szemléltethet­nek. Azon szerencsés fordulat következtében, mely ho­nunkat épen e napokban érte, megszűnt minden párt­szenvedély, háttérbe szorult az elkeseredés, s immár a hazafias kebel elfordítva szemeit azon tévedésektől, a­melyek akkor minden oldalról történtek, csak a hazafi, a nemes törekvést látja szem előtt, s ezt hálás buzga­lommal tiszteli és méltányolja. (Köztetszés.) Elnök megjegyzi végül, hogy miután a boldogult főherczeg végrendeletében határozottan kijelenté abbeli kivonatát, hogy temetése minden pompa nélkül menjen véghez, a főrendek is csak mint egyesek vegyenek részt a szertartásban. Ezek után több tárgy nem lévén, az ülést felosz­latom. Az alsóház folytatólagos ülésében következő négy indítvány terjesztetett elő a kormány által, me­lyeknek tárgyalása szombatra tűzetett ki : Ministeri előterjeszté­s az 1861 ik évi közterhekről. A közigazgatás átvétele, szervezetének átalakí­tása és a teljes alkotmányosságra való átmenetel annyi nehézséggel­ jár, hogy a ministérium a jelen évre, a­melyből két hónap már úgyis elmúlt,,ái rendes költség­­vetést elő nem terjeszthet; ennélfogva, hogy az állam kiadásaira és a közigazgatás szükségeinek fedezésére megkívántató összegek rendesen befolyjanak, a minis­térium a mindenekelőtt sürgős elintézést kívánó ügyek közé sorozza, az országgyűléstől felhatalmazást kérni a felelős ministérium számára aziránt, hogy a jelenben fennálló adózási rendszert a jelen év végéig fenntart­hassa, a befolyt összegeket a fennakadás nélkül fede­zendő beligazgatási költségekre, s a magyar korona or­szágai és Ő Felsége többi országai által közösen viselt kiadásokra fordíthassa, a tényleg fennálló gyakorlati szabályok szerint,­az utóbbiakra nézve mindazáltal az országgyűlési megállapodások után s azok értelme sze­rint eszközlendő betudás, illetőleg leszámolás fenntar­tása mellett A ministérium meg van arról győződve, hogy az alkotmányos állapotok megszilárdítására czélszerűbb eszköz nem lehet, mint ha az országgyűlés — tekintetbe véve az átmenet nehézségeit — mielőbb oly felhatal­mazásokkal látja el a felelős kormányt, melyek a köz­­igazgatás folyamának megzavarása nélkül teszik le­hetővé az alkotmányos viszonyok gyors kifejtését és biztosítását. Ennélfogva az 1867 d iki közterhekre nézve van szerencséje a ministeriumnak a következő határozati javaslatot a tisztelt képviselőház elé terjeszteni: Határozati javaslat az 1867-ik évi közter­hekről. 1. Miután azon nehézségek, melyek a teljesen alkotmányos kezelésre való rögtöni átmenetet lehetet­lenné teszik, egyátalában meg nem engedik, hogy az adórendszer — mely bővebb megfontolást és hosszabb tárgyalást igényel — azonnal megállapittassék, s már a folyó 1867-dik évre rendszeres költségvetés terjesz­tessék elő, s annak folytán az országgyűlés a szükséges adókat megszavazhassa , nehogy addig is, míg ez meg­történhetik, a közigazgatás a pénzhiány miatt meg­akadjon, a ház ezennel megbízza és előre meghatal­mazza a ministériumot,hogy a már az ezen évre kivetett adókat, s az előbbi évekről fenmaradt és az adózók le­hető kímélésével behajtandó hátralékokat Magyar- és Erdélyország területén behajthassa, a közvetett adókat, illetékeket és államegyedám­ságokat fentarthassa, a begyűlt pénzeket az ország kiadására és az országgyű­­lésileg megállapítandó közös költségekre fordíthassa, a folyó év lefolyta után azonnal adandó számadás és kölcsönös beszámítás mellett; egy szóval: az ország ál­lami jövedelmének beszedéséről, s azok mértékéig az állam szükségeinek pontos fedezéséről saját felelőssége alatt gondoskodjék, és ezen eljárásában, a­mennyire múlhatlanul szükséges, a tényleg fennálló gyakorlati szabályok szerint felelősség mellett eljárhasson. 2. A fentebbi meghatalmazás folytán az ország­­összes törvényhatóságai s azok tisztviselői személyes felelősség terhe alatt kötelesek lesznek az egyenes és közvetett adók behajtásához segédkezeket nyújtani s a közjövedelmeket illető ministeri rendeleteket pontosan végrehajtani. 3. A megyei és kerületi törvényhatóságok folyto­nos gyakorlatában voltak azon jognak, hogy saját bel­

Next