Szabad Föld, 1949. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-02 / 1. szám

Boldog újévei kívánunk minden olvasónknak! AGYAR DOLGOZO PARASZTSÁG HETILAPJA V. évfolyam, 1. szám. ARA 60 FILLÉR 1949 január ÜJESZTENDÖ Az örökkön vénülő, örökkön megfiatalodó időt, az Üjesztendő napja osztja széjjel millió cs millió évszárnokra. Az mellékes, hogy írásban csak mindössze né hány ezer eszterdőt jegyzett fel az emberi történelem. Közben szemünkkel alig láthatóan, alig észrevehetően változik a Föld arculat. . Részben, mert a termé­szet is elvégzi a maga építő, vagy romboló munkáját, de nagyrész­ben mégis csak azért, mert a tő­kés, kapitalista rendszerek nem­csak a dolgozó csztályokat ra- .tolják ki, hanem kirabolják a földkerekséget is. Egyfelől elsze­dik a dolgozók minden csepp zsírját, másfelől a mohó nye­részkedési vágy letarolja a hegy tetőket, kiirtja az erdőket, rabló- gazdálkodást folytat a bányák­ban és hasonlókban. Ez a rabló- gazdálkodás irtotta ki például az óceánokból a cethalakat s ez a rablógazdálkodás tette sivataggá a mi Alföldünket. A rablógaz­dálkodás ellen a do1 gozó osztá­lyok néha mégis csak hallatták a szavukat, de a Föld néma. A Föld türelmes. De ezeket a gondolatokat csak azért említem meg Újév napján, hogy a dolgozó parasztság gon­doljon arra is minden más gond­ja, baja közepette, hogy a sorsa szorosan összetartozik annak a í" földnek, tájnak, természeti kin- cseknek, értékeknek a sorsával, ami a falujában, vajy vármegyé­jében, vagy országában van. Vagyis, amikor a folgozó pá- Sémsltság sorsát a k "ácsony előtt 5 lezajlott kongresszuson bcleépí* AfteUuK „ lófténclembe, azonnal • jtjóvá kell tennünk azt is. amit az előttünk tobzódó kizsákmányoló „felsőbb’1 társadalmi osztályok földben, vizekben, természetben elrontottak. Ezeknek a letűnt „felsőbb" társadalmi osztályoknak a kezén • föld, s paraszt sorsg egyre gyor­sabb ütemben zuhant a végső ka­tasztrófa felé. S ha nem követke­zett volna be negyvenötben a fel- szabadulás, a pusztulás népben és természeti értékekben ki sem .számítható. Valami hallatlanul csodálatos szerencsénk van ab­ban, hogy a felszabadulás bekö­vetkezett, és nyomban megválto­zott a társadalmi osztályerők egy­máshoz való viszonya. Magyarán mondva, aki felül, az alól. Éppen ideje volt. régen adósunk volt már ezzel a történelem. Igaz vi­szont, a szovjet hadsereg mindent elsöprő diád la nélkül a történe­lem csőd it mondott volna és ép­pen ezért most, ezcrkilencszáz- negyvenkilencnek első napján, Üjesztendő ünnepén kell, hogy mink/dólgcz’> parasztok szembe nézzünk múltunkkal és jelenünk­kel, mert csak így tudjuk nagy­jából meghatározni a jövendőt. Újév napja külön nagy ünnepe volt az emberiségnek minden idő­ben. Szegénynek és gazdagnak kizsákmányolónak és kizsákmá nyoltnak . .. de nem egyformán! Dehogy egyformán. A tőkés-úri- polgári társadalmi osztályok Szil veszter estéién azzal a baldog tu dalai szédültek belé az új évbe. lu^gy íme, mégiscsak kegyelmes hozzájuk a sors. Mert jogaikat, kiváltságaikat az új évre is biz­tosította. Ennek a biztonságér­zetnek, ennek a „félelemnélküíi életnek“ a jegyében durrant a pezsgő, húzta a cigány, csattan­tak a kacagások asszonyaik, leá­nyaik ajkán. Mi előttünk, sze­gényparasztok előtt, elképzelhet tetlenek voltak ezek a dáridók. A vagyon és a verejtéknélküli ha­szon féktelen pompában sorako zott fel ezen az éjszakán borban, pénzben, nőben. Mink is széliére ünnepeltünk persze. Részben, hogy íme, megint elmúlt fejünk felől egv keserves, kínnal bélelt esztendő, részben pedig, hátha csakugyan ránkvir­rad már egyszer a boldogabb, em­berségesebb üjesztendő? Feleba­rátaim, atyámfiai, álljunk meg most az új esztendőben egy pilla­natra, s nézzünk vissza elmúlott ünnepeinkre. Az esztendő utolsó napján azok is elmentek templomba, akik egyébként soha nem voltak egész esztendőben. Ös=zeroskadó lélek­kel he.llgattuk, hogy boldogabb újesztendőért imádkozik a pap, ki­felé jövet szorongattuk egymás kezét, komák* rokonok, szomszé­dok, s kívántak egymáqqüt a bol­dog újeszte-időt. Pedig tudtuk, hogy m'tsorn ér a jókívánság, mert ettől még nem változik meg az uraság kőkemény szíve, s nem lesz olyan puha, mint ez író-vaj. Tudtuk, hogy a mi boldog újesz­tendőnkhöz meg kellene változnia a ■,fennálló társadalmi rendnek“, meg kellene változnia ügyvédnek, csendőrnek, szolgabírón-k, besú­góknak, kupeee'-nek, kereskedők­nek, banknak, dollárkö! csődök­nek, szóval az egész siserehad- nak, amely olyan szövevényesen rászervezkedett a dolgozó pa­rasztság nyakára. Kívántuk egy­másnak a boldog újesztendőt, pe dig tudtuk, hogy nincs irgalom a számunkra sem úrban, sem tör­vényben, sem államban. Jókívánságból hát volt elég, hi­szen, ha nem használ, nem is árt. hát nem használt, persze. Az urak tovább és egyre jóiban uralkod tak, a szegény még szegényebb lett. Még tarlott a kastélyban a bál, mikor a béreseknek már fút­ták. De a falusi parasztok közt se volt jobb a hely­zet. Az örök napszámosok a tó, vagy a folyó jegét tapogatták, majd csak megvastagodik már. Ugyanis a jégvágás volt az egyet­len biztos téli naoszám. A kis­birtokosok egvre fogyó remény­kedéssel vették elő a naptárt, er a váltó ekkor jár le, az a vált* meg akkor, csak a dollárkölcsön járt le félesztendőnként. De ak­kor aztán igen. Itt nem volt elég a kamat, ha tökét nem fizetett, a. végrehajtó elárvereztetto feje fe lől a háztetőt. Nem volt ára ma­lacnak, tengerinek, ráadásul fogy tán volt a kenyér, a takarmány a téli tüzelő ... Hát így, ennyi' Irta: Szabó Pál értek ezek az újévi köszöntések Micsoda reménytelen és pokoli sors volt ez, boldog Isten! Gene­rációk születtek, éltek, haltak anélkül, hogy az életnek a derű­sebb oldalát egy kicsit is megíz­lelték vqlna. Ezeknek az időknek egyik szakaszán írtam egy ripor­tomban arról, hogy egy faluban negyven kisgyermek halt meg ha­vonta. Ekkor voltak azok a bízó nyos inség-munkák, népkonyhák, a főző asszonyok kövérre híztak, az éhes parasztok százai sová­nyan ácsorogtrk egy lábossal, fa­zékkal a kondér előtt. A felszabadulás előtt pár évvel enyhült a helyzet, de csak a há­borús konjunktúra miatt! De en nek nsgy ára volt kegyetlen. Ki­vittek a Donhoz magunkat s fiainkat. Minek következtében úgy látszott, hogy a magyar paraszt­ság sorsa a történelemben vég képpen elintéződött. A fejlődés szolgálatában harcoló világerök úgy lesöprik a föld színéről, mint a szemetet. De a szovjet hadse reg, amelynek pedig fenntartás, sőt beleszólás nélkül a kezében volt a maroknyi magyar nép sor­sa, ahelyett, hegy leigázta volna, kezébe adta a | sorsát, azt mond­ta: nesze. Ez a; sors a tied, úgy bánj vele. ahogy neked tetszik, úgy formáld, ahogy kedved és íz­lésed diktálja. A magyar paraszt Ságból így lett máról-holnapra önálló, felszabadult nép, így emel kedott fel a történelemformáló erők rangsorába. Immár az ötödik újesztendőt ér­jük meg a felszabadulásbam és büszkén mondhatjuk, hogy jól sá­fárkodtunk. Jó munkát végeztünk. Megmutattuk a világnak, hogy mink, annyi időn keresztül elnyo­mott nép, tudunk bánni a szabad­sággal. Mert amellett, hogy alapo­san kivettük részünket a rommá zúzott ország felépítésében, a me­zőgazdasági termelést is olyan fokra emeltük, amilyenre soha nem tudták vinni a régi és mindörökre letűnt „felsőbb társadalmi osztá­lyok“. Csakhogy, a szabadság igen nagy dolog, nem tűr megállást, nem tűr félmunkát. A szabadság egész embert, egész munkát köve­tel. Egy régi jó paraszti hasonlat­tal élve, a szabadság minden pa­rasztnak kiosztotta a maga sar- kantyns csizmáját, de ezt aztán össze is ke'l tudni verni! Másként le a csizmát. Mehetünk tovább me­zítláb. Persze, ez csak képletesen van mondva, de a száraz igazság az, hogy nem lehet megállani, el kell végezni minden munkát, ami a parasztság teljes felszabadulá­sát; emberi méltóságát, tudását, ultúráját jelenti. Amit eddig vé­geztünk, azt szinte szétszórva, a koalíciós kormányzás elvének meg- 'elelően végeztük. A koalíció a "'üszajbadu’áskor megszületett de- nokrácia első nagy és sikeres ál- ’omásá volt. ami pontosan elvé­gezte a maga történelmi szerepét. Nagy előnye volt, de megvolt a hátránya is, mert ahány pártból állott a kbalició, a parasíiságot annyi féle szemléletre oktatgatta. Még szerencse, hogy legközépen dtt állott szinte biztos támaszpont­ként a Magyar Kommunist? Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja. Világított. Az égtájak minden ré­széből lehetett világa mellett tájé­kozódni.. A többféle paraszti szem­lélődés még's megvolt, mert hiszen a pártok így akarták, holott a pa­raszti terv, a paraszti sors közös munkát, közös harcot kiván. De melyek is azok a feladatok, amiket a parasztságnak a teljes és tökéletes felszabadulásáért el kell végeznie? Nagyjából mondva a következők. Azonnal el ki 11 kez­deni a munkát, hogy megváltoztat­hassuk országunk sivatagi jelle­gét. A szikes sivatagból virágzó rétek, legelők, rizstelepek lesznek, a futóhomokból gyümölcsösök, a kopár hegyhátakon erdők zöldéi­nek és nem lézengenek meddő üres marhák a lesült gyepen, mert be­rendezkedünk a minőségi állatte­nyésztésre. A tanyaközpontokon, falukon villany, rádió, járda, könyvtár, kultűrház és tájanként mezőgazdasági és ipari központok emelkednek, még az ólból is kidob­juk az, olajmécset! Mert csak ek­kor és így tud boldog újesztendöt adni a parasztnak az idő és az or­szág. Ezt a nagy, világot és min­den parasztok életét átformá ó munkát kapitalista eszközökkel és módszerekkel elvégezni nem lehet. Nem lehet megsemmisíteni osztá­lyunk, tehát az életünk ellenségeit a mindent összehappoló kupecet, ku'.ákot és más nagygazdát. Csak úgy tudunk tovább és tovább ha­ladni a fejlődés útján, ha minden faluban, minden tanyaközpontban kiépítjük a szövetkezeteinket érté­kesítésben és termelésben egya­ránt. Bankot, ügyvédet, végrehajtót, ku’ákot, kupecet egyszerűen lesö­pörjük a do’gozó parasztság nyaká­ról. Hogy ne szívhassa többé a vé­rét semmi élősdi. Krimiére koppin- tunk midsnkinek, aki munkanél­küli haszonra spekulál. Nem lesz annyiféle mérleg, rhánv kereskedő. Csak az ilyképp felszabadult pa­raszt lesz méltó a szabadságra. Tudjuk, hogy íagy munka ez, naey munkához ledig nagy erők kellenek. A dolfozó parasztság nagy ereje. Ezt a nagy erőt jelenti a most megalakilt Dolgozó Pa­rasztok és Földmunkások Orszá­gos Szövetsége. Eü a szövetség olyan nagy paraszti erőt jelent, amilven soha nen volt még eddig a történelemben Ennek a nagv erőiek a svohplatéhen rgvesPR jelen számunkban minden agrár­uké?, a S"abad Föld, a Paraszt Újság, az Igazság, a Dózsa Népe és ü7 Ufosz Érülteié. Történelmünk folyamán a mos­toha sors a parasztságot néha szétszaggatta, majd összehajszolta. Olyan egységes, mint felszabadu­láskor milyen egységes volt a pa­rasztság, csak ritkán volt a múlt­ban. Amikor a földet osztottuk, nem néztük azt, hogy ez a paraszt kommunista, .vagy kisgazdapárti, vagy parasztpárti, vagy szociál­demokrata. Csak azt mondottuk, hogy ... gyerünk, emberek! Kinek mi jut belőle! A kastélyok bontá­sánál sem voltunk ilyesmire tekin­tettel, egyik paraszt felmászott a tetejére, ott bontotta. A másik az ablakszárnyakat tapogatta, a har­madik már a falat döngette... Nem volt szükség pártoskodásra. Én, magam meglehetősen ismerem av, ország parasztságát, ismerem tájanként, fa'unként, jóbarátság­ban is vagyok személyenkint any- nyi emberrel, hogy semmi hiba nem lesz, ha ezek most mind beál- lanak a nagy paraszti harcos szer­vezetbe, a Défosz-ba. Ennek n har­cos szervezettnek pedig az új Sza­bad Főid az egyedüli sajtó szol­gálata. Hiszem, hogy a történelemnek ennek az igen fontos és Su’vos szakaszában az új Szabad *£•■*' megindulásánál megértenek ben­nünket ismerőseink és barátaink egyformán. Megértik azt. hogy immár nem arról van szó, hogy a Kisgazdapártnak veit egy Újságja, az Igazság és azt beszüntette. Hogy a Parasztpártnak volt egy újságja a Paraszt Újság és azt be­szüntette. És így tovább. Hanem tudjuk, hogy ezt a lépést a törté­nelem akarta és siettette. Hiszem, hogy az új lap körül nem kelet­keznek elfogult pártfelfogások és minden dolgozó paraszt e’érkezctt a szabadság ötödik újesztendejére, az emberi értelemnek arra a ne­mes fokára, ahonnan nyugodtan és tárgyilagosan meg tudja látni a fejlődés egy-egy szakaszainak a jelentőségét és a mindennapi pa­raszti élet dolgainak más dolgozó osztályok dolgaihoz való összefüg­gését. Gondolkozzunk az újesztendő napján, emberek, gondolkozzunk. Ha gondolkozunk meg tudjuk hal­lani a történelem szavát, ami azt parancsolja, hogy mindannyiunk­nak a dolgozó parasztság harcos Szervezetében, a DÉFOSz-ban van a helyünk. Ha gondolkozunk rájö­vünk arra, hogy az új Szabad Föld a mi lapunk, előfizetjük, ter­jesztjük, mert csak igy tudjuk tel­jesíteni kötelességünket osztá­lyunkban, országunkban es törté­nelmi hivatásunkban. , Hűíiensét ihémkedés, valutaiizérkedó* min** örizetb Mindszenty József észter, társasai» megdöntésére irá. belügyminisztérium sajtóor.tálya jelenti,; gomi érseket hűtlenség, a Köz- nyúló bu|pelekmény, kémke* nuja alapjái a rendőrhatóság dés és válttá üzérkedés gya. őrizetbe vette.

Next

/
Thumbnails
Contents