Szabad Föld, 1949. június (5. évfolyam, 27-52. szám)

1949-07-03 / 27. szám

II DOLGOZÓ NÉP KENYERÉNEK BIZTOSÍTÁSÁÉRT Irta: Rácz Gyula, a üéFOSz főtitkára A .hároméves terv sikeres befejezése, ötéves tervünk elindításának sikere, valamint a béke megvédésének harca teljesen egybeesik a magyar dolgozó nép, a munkásosztály és a dolgozó parasztság jobb és boldogabb életének biztosításával. Ennek a jobb és bol­dogabb életnek biztosítását mindenben akadályozni akarják a dolgozó nép halálos ellenségei, a kulákok. A falu­nak ezek a vérszopói mindenkor meg­keresik és néha meg is találják azt a kicsi rést, amely lehetőséget nyit szá­mukra, hogy akadályozzák a magyar nép boldogulását és népi demokráci­ánk haladását a szocializmus felé. Most, amikor ezévi kenyerünket az aratás sikeres befejezésével, a cséplő­gép-ellenőrzés és a terménybegyüjtési kampány jó eredményeivel kell, hogy elvégezzük, a kulákok — érezve azt, hogy cséplőgép-ellenőrzés és termény­begyüjtési kampányunk a múlt évben is eredményeket hozott — és ezévben is jól megszervezték, előkészítették, az aratás sikeres befejezését igyekez­nek akadályozni. Ennek érdekében a kulákság min­dent elkövet. Felhasználja a politikai­lag még nem eléggé fejlett szegény­parasztság, és az iparban dolgozó, falun lakó ipari munkásoknak egy kisebb csoportját és minden olyan vívmányt, amit a népi demokrácia biztosít a mezőgazdasági munkavál­lalóknak, igyekszik úgy feltüntetni, mintha az a munkavállalók részére nem volna előnyös. De mindent elkövetnek arra is, hogy még hatalmi erőt mutathassanak, amivel' megfélemlítik a munkavállaló részesaratókat. Ezt a módszert alkal­mazzák akkor, ha a részes aratók nem vállalják a munkát az ő kedvük sze­rint, a DéFOSz háta megett, szerző­déskötés nélkül. Azzal ijesztgetik az aratómunkásokat, hogy más alkalmak­kor és majd a jövő évben nem adnak nekik munkát. A kulákságnak ez a magatartása a népi demokrácia, a dolgozó nép iránti gyűlöletből fakad. Ezt mutatja az or­szág különböző területein, mint pél­dául Békés, Pest, és Szolnok megye különböző részein az aratási szerző­dések megkötésének a multévi szerző­dés-kötésektől való elmaradása. Ga­bonavetésünk ezeken a területeken, mind területileg, mind minőségileg is nagyobb a multévinél, ugyanakkor az sem valószínű, hogy a kulákok maguk akarnának többet dolgozni. Ellenkező­leg! El akarják odázni az utolsó pilla­natokra az aratás megkezdését, hogy ebből a munkából is kiszorítsák a sze­gényparasztokat, a földnélküli arató­munkásokat. Arató gépekkel szeretnék learatni gabonájukat, vagy az utolsó pillanatban a munkabér határozatban megszabott béren alul, a DéFOSz szervezetek kihagyásával, szerződés nélkül szeretnék a mezőgazdasági dolgozókat munkába állítani, hadd érezzék, hogy a kulákok hatalma még megvan és hogy ettől a hatalomtól függnek a munkavállaló részes ara­tók, a földmunkások, szegényparasz­tok. A kulákoknak ez a mesterkedése azonban nem fog sikerülni! Nem sike­rülhet, mert a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével komoly felvilágo­sító munkát végez minden egyes párt­tag és minden egyes DéFOSz-íag, hogy az egész dolgozó parasztság érezze és tudja; mit jelent, hová irá­nyul a népellenség terve. Erezzék és tudják, bogy a kulákság a dolgozó parasztság boldogulásának akadályo­zója. Nem engedjük, hogy munkabér ha­tározatunkat, — amely lényegileg azonos a multévivel, csak módszerei határozottabbak ne tartsák be! Nem engedjük a keresztből való részelést, ami a multévben még száz és ezer deh'etőfeége't adott a kulákoknak, hogy kijátsszák, megrövidítsék a részes­arató munkásokat. A cséplőgép alól kell, hogy részesedjenek a munkabér határozatban megszabott 11-13-15%-os részesedés szerint. Pontos cséplőgép­ellenőrzésnél, az ellenőrök jó munká­ján keresztül nem történhet meg a részes. arató munkás kijátszása, meg­rövidítése a■,kulákság spekulációival. Nézzük csak meg. hogyan akarja elkenni a bérhatározatban lefektetett kosztadás kérdését is? Sajnáltaim akarják magukat, hogy a kosztadásra nincsen fejadagja, a kormány erre nem hagyott részt neki, Azt a vív­mányt hogy a részesarató munká­sok kosztot kapjanak, százezrek ré­szére küzdöttük ki, és nem engedjük meg, hogy a kulákok ne tartsák be ezen a téren is a munkabérhaláro- zatot. De nézzük tovább a kulák-furfan- gok sorozatát. „Ha a gép alól bizto­sítják az aratómunkások szemből való részesedését, akkor mi lesz a szalmá­val, törekkel, amire az aratómunká­soknak is szüksége van?“ Ha a kulák számontartja és ilyen hangosan kérdi, hogy az arató-munkásnak mire van szüksége, ott biztosan meglapul va­lami. Ezzel akarják a kulákok megté­veszteni az arató munkásokat. De minden egyes aratómunkásnak tudnia kell, hogy minden egyes kataszlrális hold föld után 1 mázsa szalma és eh­hez pelyva jár a részesaratóknak. Ez a mennyiség eléri, sőt meg is haladja azt a bizonyos nyolcadik részből való szalmarészesedést, amelyet a kulákok annyira feldícsérnek. ' Harcba kell tehát szállni a kulákok tervei ellen, fel kell világosítani a DéFOSz munkástagozatán keresztül a munkavállalókat, hogy a részükre ki­vívott eredményekből ne engedjenek Azonnal kössék meg az aratási szerző déseket! Minden munkavállaló értse meg, hogy a kulákok ijesztgetései, félemlítései a vízbe fúló ember utolsó próbálkozásai. Törvényileg és rendeletileg -biztosí­tani fogjuk azt is, hogy mindenkinél, aki máskor részes-aratóval dolgozta­tott, de az idén nem készült fel az aratásra, szervezeteink és a népi bi­zottságok határozata értelmében mi állítsunk munkába részesaratókat. Tudnunk kell, hogy ez a harc politi­kai harc! A munkásosztály, a szegény- parasztság és a középparasztság harca a kizsákmányoló kuláksággal szem­ben. Tudnunk kell, hogy ez a harc egyben a hatalom kérdésének is a harca, a kulákok befolyásának, kizsák­mányolási lehetőségeinek további kor­látozása. Az aratás megkezdése előtt a mun­kástagozat és a DéFOSz-szervezetek vezetői hívják tehát össze minden fa­luban a béreseket, a részes-aratókat, a cséplögépmunkásokat. Mozgósítsák, vi­lágosítsák fel őket politikailag, hogy egytől-egyig harcba szádjának a ku­lákok szabotáló tervei ellen. j Még ott is fellép a kulákság ártr I propagandája, ahol állami birtokot I számára hiányzik az arató munkaerő | Azt híresztelik: — „Csak pénzért ne legyetek bolondok aratni, mert akl«r hogyan fogjátok biztosítani családotok évi kenyérfejadagját?“ Ebben a kérdésben is fel kell, bog' világosítsuk a dolgozókat. Meg kel! mondanunk, hogy abból a nemesített vetőmagból, amely az állami birtoko kon termett, minden szem tartaléknak kell a kis- és középparasztok, a tér melőcsoportok é: állami birtokok szá­mára, hogy mezőgazdaságunk tovább és jobban fejlődjön. Az aratómunká­sok megkapják a megfelelő pénzbért. ugyanakkor a felvásárló szövetkezettől megkapják fejadagjukat is olyan áron, amilyenen a terménybegyiíjtés történt. Készüljünk fel tehát a harcra, még ezekben a napokban kössük meg a szerződéseket, világosítsuk fel dolgozó társainkat! Figyeljünk éberen minden, kulákok hangián beszélő, földesúri ügynökkel paktáló árulót és ahol észre vesszünk ilyent, azt közösítsük ki. 1 Szálljunk szembe minden olyan hanggal, amelyik a munkáltató kulá- kokat védi. és a középparasztság meg­nyerésének jelszavával a kulákoknak falaz. Tudnunk kell, hogy a középpa­rasztság megnyerése csakis akkor jár helyes úton, ha a középparasztság látja táborunk erősségét s a kulák tábor gyengeségét. • Ezen az úton induljunk el és ne feledkezzünk meg Rákosi elvtárs útmutatásáról, arról az örök lenini igazságról, hogy harcunkban támaszkodjunk a szegényparasztságra, szövetkezzünk a köz^pparasztsággal és kérlelhetetlenül szálljunk harcba a kulákokkaL ERDEI MIHÁLY: ,,Láttuk a világ legfejlettebb mezőgazdaságát“ Hazaindul a Szovjetunióból a magyar parasztküldöttség l^i.aszlKüidöti-égiiiiK meglátogatta a világtörténoliiii nevezetességű sztálingrádi győzelem színhelyét Erdei Mihály, a DéFOSz alelnöke, Fiilöp Péjor, Nánási László, Szőcs Pá,l, Török Gábor és a küldöttség több tagja Sztálingrád egyik utcáján. Hathetes tanulmányút után a ma­gyar parasztküldöttség hazaindult a Szovjetunióból. Az utolsó héten szer­zett tapasztalataikról többízben be­számolt a szovjet rádió s a szovjet sajtó is egymásután ismertette a pa­rasztküldöttség vezetőinek lelkes nyi- lakozalait. A küldöttség tagjaként a tanul­mányúton résztvett Fehér Lajos, a Szabad Föld felelős szerkesztője is, aki éppen a napokban ígérte meg le­vélben, hogy olvasóinknak részlete­sen beszámol majd Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. Addig is. mintegy ízelítőnek egy:két részletet mutatunk be a küldöttség útjáról. .1 tí%«nY-.vs«rA»s id /«»stiff ott tft! inna aa ff ff ni r A rosztoví kolhozokat és szovhozó­kat látogató csoport a Gigant nevű legnagyobb Doh-vidéki termelő szov- hózzal ismerkedett meg. A csoporRag- jai kijelentették: sokat hallottak már arról, hogyan pvőzik le a szovjet föld­művesek a természet viszontagságait, de amit láttak, minden várakozásukat felülmúlta. A Hortobágyi Állami Gazdaság igaz­gatója elragadtatással mondta, hogy a Gigant-szovhóz valóságos gabo­nagyár, ahol állandóan jó termés­hozamot érnek el. Nagv elismeréssel nyilatkozott a legújabban kitenyésztett lőfajtákró! is és hangsúlyozta, bogy a lótenyésztés körül szerzett tapasztalatait itthon is hasznosítani fogja. 4 Ko niniern-kothox . a pünkösd ünnepén érkezett a Keresztes Mihály vezette küldöttség. A kolhoz tagjai régi orosz szokás szerint kenyérrel és sóval fogadták a ma- ' gyár oarasztokat. A férfiak összeölelkeztek, a küldöttség asszonytagjai pedig kar jukra vették és összecsókolták a kolhózparasztok gyer­mekeit. — Örömmel látunk vendégül tite­ket, kedves barátaink, — üdvözölte a küldöttséget Ivan Leonov, a kolhoz elnöke. Egyszerű, Világos szavakkal szólt ezután a kolhoz keletkezéséről, vala­mint arról, hogyan segített a szovjet állam naggyá és gazdaggá tenni kol­hozukat. — Tíz évvel ezelőtt, — mondotta — bevezettük a jóldmiivelés leghaladot­tabb fiives-vetésforgós rendszerét. Az agrononómusok megtanítottak bennün­ket- a tatyjmegmunkátás tudományá­nak minden szabályára és a növényzet ápolására. Szivattyúállomást építet­tünk. Ennek segítségével öntözzük gabona- és zöldség-területeinket. Mun­kálkodásunk eredményéképpen a ga­bona hektáronként eléri a 25—30 má­zsás állagot. Horváth Vince, a parasztküldöttség egyik tagja feltette a kérdést: — Mennyi földje van a kolhoznak, mennyi a jószág a társas majorság­ban és kolhózparasztok egyéni hasz­nálatában? Ivan Leonov ■ elmesélte, hogy ami­kor még egyéni gazdálkodást folytat­tak egy-egy parasztnak 2—3 hektár földje, - egy lova, esetleg egy tehene volt. Sok szegényparasztnak pedig egyáltalán nem volt igásállata. — Most 47 kolhoz portára 412 hek­tár föld jut. Ezenfelül minden kolhóz- parasztnak egyéni használatra 0.40 hektár kert áll rendelkezésére. A kol­hoznak van 31 lova, 65 ökre és tehene, ISO juha, 1000 tyúkja, kacsája és li­bája. Ezenfelül minden kolhózcsaládnak van egy tehene és borja, egy, vagy két disznója, 10—20 juha és sok ba­romfija. — Résztvesz-e a szövetkezeti mun­kában minden kolhózparaszt? — tette fel a kérdést a Szabad Föld felelős szerkesztője, Fehér Lajos. — Kolhózparasztjaink. — válaszolta Ivan Leonov — a társasgazdálkodás­ban látják anyagi és kulturális jólétük föforrását. Ezért becsületesen, lelkiis­meretesen dolgoznak a szövetkezet és szovjet hazájuk javára. .. Iti’ffe'n kinlmttaís ra»ií iis Hank" A küldöttség tagjai ezután arról ér­deklődtek, mennyire rúg a kolhoz évi jövedelme, illetve mennyit osztottak szét a munkanap-egységekért a kol­hózparasztok között? — 1947-ben — válaszolta a kolhoz elnöke, — mikor gabonából 16 mázsás volt az átlagtermés, s a föld hektá­ronként 185 mázsa répái, 180 mázsa burgonyát és l7o mázsa zöldségfélét hozott, a munkanap egységekért 3.80 hg- gabonát, 4 4 kg. répát és burgo­nyát, 3 kg. dinnyét, 5 dkg gyapjút, 3 rubel 40 kopek készpénzt, s a jószág számára 11.8 kg szénát adunk. 1—1 család 80—1500 munkanap egységet teljesített. Ezenkívül minden család átlag 120 kg. cukrot kapott. Hogy ez a számítások elvégezve mit jelent, arról a parasztküldöttség tagjai a kolhózparasztok otthonába lá­togatva kaptak feleletet. Betértek Ivan Zincsenko 70 éves kolhózparaszt haj­lékába, mely pünkösd lévén, régi szokás szerint illatos virágokkal és zöld gályákkal volt feldíszítve. — Magyarországon azt suttogja a reakció, — jelentette ki Seregély Jó­zsef, — hogy a kommunisták az ün­nepeket betiltják. Most saját szemünk­kel láthatjuk ennek valótlanságát. Ivan Zincsenko arról számolt be, hogy öttagú családja a tavalyi termés után 4 tonna gabonát, több mint 3 tonna répát és burgonyát, több mint 2 tonna dinnyét, sok szénát és szalmát s ráadásul még 4 ezer rubel készpénzt kapott. Bezzeg, nem így voit a régi világban. — Amikor egyéni parasztgazda vol­tam, nem volt az élet, hanem kínló­dás, — folytatta beszámolóját Zin­csenko. — Heledmagammal agyug- padlós földkunyhóban laktam. Nézze­nek most körül: házam ötablakos, két szobából, konyhából áll. Van rádióm, a ház körül virágok és konyhakert. . 1 Hhaaíaaiatstan kü&eíiinti ta inaafftgtar ftaiia szaaviaatisíaa úiailukítfísvrt" Mialatt a vendégek megnézték a kolhozt s a földeket is bejárták, az igazgatóság épülete előtt összegyűlt a nép és sűrűn jöttek látogatók a szom­széd kolhozokból is. Játszott a vonós- zenekar: vendégek és vendéglátók táncra penderütték. A magyar és szov­jet parasztok találkozása bensőséges ünneppé alakult át, melyet hosszú, fe­hér asztalok mellett, valóságos lakoma követett. A baráti vendéglátóktól búcsúzva. Keresztes Mihály földművelésügyi mi­niszterhelyettes kijelentette: — Ez az örömteljes nap nagy iskola volt számunkra. Ha visszatérünk Ma­gyarországra, még állhatatosakban küzdünk a magyar falu szocialista át­alakításáért. Garai Vera nemzetgyűlési képviselő, a DéFOSz vezetőségi tágja a magyar parasztasszonyok őrömét és háláját tolmácsolta: , (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents