Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

1950. január 1. Szabad Föld Hogyan fejlesztjük m£zepzdaságunfcat az új esztendőben ? Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter nyilatkozata a Szabad Földnek ki 1950 es esztendő — ötéves tervünk első éve — nagy változásokat, egyre fokozódó haladást hoz mezőgazdaságunk fejlődésében, a magyar falu életében is. Mezőgazdaságunk korszerűsítése, az új szocialista mezőgazdaság alapjainak lerakása ma egyik legfőbb kérdése népi demokráciánknak. Ez ma az egyik legizgatóbb kérdés, amely a legtöbbet foglalkoztatja falusi dolgozóinkat. Az 1950. esztendő mezőgazdasági beruházásai komoly lépést jelentenek előre az új magyar mezőgazdaság alapainak megteremtésében. Mezőgazdaságunk idei beruházásaival kapcsolatban kérdést intéztünk Erdei Ferenc földművelésügyi miniszterhez, mondja el a Szabad Föld útján olvasóinknak: földművelésügyi kormányzatunk hogyan kívánja fejleszteni mezőgazdaságunk gépesítését, a növénytermelést, állattenyésztést az ötéves terv első évében, az 1950-es esztendőben? Melyek a legfőbb eszközei mezőgazdaságunk fejlesztésének az ötéves terv első esztendejében? — Mezőgazdaságunk fejlesztésére — mondotta Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter — az ötéves terv olyan nagyarányú beruházási összegeket irányoz elő, amilyeneket még soha mezőgazdaságunk fejlesztésére nem fordítottunk: 751 millió forintot. Emellett 1950. évi költségvetésünk is eddg példátlan összegeket fordít a mezőgazdaság fejlesztésére. Ötéves tervünk rámutat azokra a teendőkre, amelyeket mezőgazdaságunk fejlesztése terén el kell végeznünk. A fontosabb feladatok e tekintetben a következők: a gépesítés nagyarányú fejlesztése, a talajerő gazdálkodás megjavítása — beleértve a műtrágya és szervestrágya használatának növelését —, az erdősávok telepítésének megkezdése, az öntözés kiszélesítése, a talajjavítás kiterjesztése. Továbbá az ország növénytermelésének minőségi vetőmagvakkal való ellátása, fejlettebb agrotechnikai módszerek bevezetése mind a szántóföldi termelésben, mind a rét és legelőgazdálkodásban, mind a kertészet terén. Ezenkívül új kultúrák meghonosítása, a növényegészségügy fejlesztése, erdőgazdálkodásunk megszervezése és javítása, állattenyésztésünk minőségi és mennyiségi fejlesztése, nagyüzemi állattenyésztő gazdaságok megszervezése, az állategészségügy megjavítása, a tudományos kutatómunka széleskörű és nagyarányú kiépítése s legfőképpen a társas, szocialista nagyüzemi gazdálkodás területének növelése. — E nagyszámú, de egyaránt fontos feladatok közül is legfőbbek, amelyek már 1950-ben is, az ötéves terv első esztendejében is különösen nagymértékben szolgálják mezőgazdaságunk fejlesztését, a következők: a gépesítés, növénytermelésünk agrotechnikájának fejlesztése, állattenyesztésünk minőségének a megjavítása és végül a társas szocialista szektorban a termelés munkaszervezetének fejlesztése. Mennyire halad előre awaed Hagdesánunk gépesítése a következő esztendőben? — Mezőgazdaságunk gépesítése az állami gépállomások fejlesztését jelenti. E téren tesszük a legnagyobb lépéseket előre. A 751 milliós mezőgazdasági beruházási összeg nagyobbik felét, 59,2 százalékát a gépesítésre fordítjuk. A meglévő 220 gépállomás mellett további 140 gépállomást szervezünk 1950-ben, 1950. év végére tehát elérjük azt, hogy 360 gépállomás szolgálja mezőgazdaságunk gépi erejének biztosítását. A gépállomások számának növelése mellett további fontos teendőnk, amit 1950-ben szintén elvégzünk, a viszonyaink között legjobb traktortípusok kialakítása és a gépállomások ellátása ilyen traktorokkal. Nem kisebb jelentőségű azonban a mezőgazdasági munkagépek fejlesztése és szaporítása sem. 1950 ben meghatározzuk mindazoknak a mezőgazdasági munkagépeknek a típusát, amelyekre szükségünk van, azok gyártását megszervezzük és már 1950-ben mindenütt a gépállomásokon meg fognak jelenni ezek a gépek, így biztosítjuk a technikai alapját annak, hogy gépállomásainkat vidékük termelési viszonyaihoz képest specializálhassuk. Ma még általában egyformák gépállomásaink. 1950 végére meg fogjuk valósítani, hogy minden vidék termelésnek megfelelően az ottani viszonyok között szükséges speciális gépekkel legyenek felszerelve a gépállomások és a gépek szüntelenül növekvő számával fogják szolgálni elsősorban a termelőszövetkezetek gazdálkodását de emellett növekvő mértékben az egyéni termelők gazdálkodását is. Milyen módon fejlesztjük 1950-ben növénytermelésünket? A következő láncszem, amely növény termelésünket előbbre vinni képes s amely legfőképpen és legnagyobb mértékben szolgálja terméshozamaink emelését: a fejlettebb agrotechnikai módszerek széleskörű bevezetése. 1950-ben már a tavaszi munkák idejére kidolgozzuk azokat az agrotechnikai, más szóval a könnyű talajművelési, növényápolási módszereket, amelyeket elsősorban — a példamutatás érdekében — az állam gazdaságok és a termelőszövetkezetek gazdaságaiban vezettük be, de amelyeket az egyénileg termelő parasztság is széles körben alkalmazhat. Gondoskodunk arról, hogy az őszi szántás, a tavaszi talajmunkák, a vetés és a növényápolás minden tennivalóját pontosan és részletesen előírjuk, s ezek alkalmazása érdekében széleskörű felvilágosító mozgalom alján mozgósítjuk dolgoló parasztságunkat. Ennek a törekvésünknek szolgálatába állítjuk egész szakoktatásunkat, továbbá az élenjáró szovjet mezőgazdaság megismerését és módszereinek megtanulását szolgáló mezőgazdasági kiadványainkat. Természetesen ebben a munkában fontos szerepe lesz a DÉFOSZ szervezeteinek éppenúgy, mint a földművelésügyi minisztérium minden vezető szervének. A másik jelentős tényező, ami növénytermelésünk fejlesztését szolgálja: a növénynemesítés munkájának fokozása. E tudományos munka most már legnagyobbrészt jól megszervezett tudományos intézeteink telepein folyik. Meg fogjuk azonban valósítani, hogy ezt a növénynemesítő kutató munkát széles körben kivisszük dolgozó parasztságunk közé. Az állami gazdaságok legjobb dolgozói, a termelőszövetkezetek vezetői és a kimagasló teljesítményt elérő egyéni termelők köréből meghívott értekezleteken fogjuk megvitatni növénynemesítésünk legfőbb kérdéseit és magába a nemesítő munka gyakorlati vitelébe is bekapcsoljuk mezőgazdaságunk dolgozóit, elsősorban az államgazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozóit. A földművelésügyi korrányzat mivel segíti előt az ötéves terv elsőő esztendejében állattenyésztésünk fej- lesztését? — Elsősorban biztosítanunk kell azt, hogy állatállományunk számszerű emelkedése tovább folytatódjék és ezen belül hozzálássunk a minőségi fejlesztés legfőbb feltételeinek megteremtéséhez. Mind a "mennyiségi "növelés mind a minőségi fejlesztés alapvető követelménye az, hogy állatállományunk számára biztosítsuk a megfelelő takarmánymennyiséget. Ez a feladat egyfelől azt követeli termelésünktől, hogy növeljük a takarmánynövények vetésterületét, fokozzuk a takarmánynövények termését, gazdaságosan felhasználjuk az ipar minden takarmányozásra alkalmas melléktermékét. És végül, de nem utolsósorban, feltárjuk azokat a takarmánytartalékokat, amelyek mezőgazdaságunkban vannak A takarmánytartalékok feltárásának legnagyobb tétele a kukoricaszár helyes felhasználása. Ez év őszén szomorú tapasztalataink voltak e téren. Nemcsak a kukoricaszár kellő időben való betakarítását nem tudtuk általában biztosítani, hanem igeneveset alkalmaztunk azok közül a módszerek közül, amelyek a kukoricaszár takarmányértékének növelésére alkalmasak. Mind ez évi tapasztalataik, mind állattenyésztésünk alapvető érdekei azt követelik, hogy 1950-ben ezt a kérdést gyökeresen megoldjuk. Szükséges ehhez a kukoricaszár idejében való betakarításának megszervezése, ezenkívül mindazoknak az eszközöknek a megteremtése és eljárásoknak a kidolgozása, amelyek a kukoricaszár takarmányértékét nagymértékben növelik. Takarmánybázisunk növelése alapján további legfőbb feladatunk állattenyésztésünk minőségi fejlesztése. Legelső teendőnk e téren állattenyésztésünk tenyészirányának meghatározása és a tenyésztési tervek kidolgozása. Egyformán döntő feltétele ez állattenyésztésünk minőségi fejlesztésének minden állatfaj területén. Véget kell vetnünk a tenyészirányok bizonytalanságának és anarchiájának éppenúgy, mint a régi földbirtokos gazdálkodás hamis és népgazdaságunk érdekeivel össze nem egyeztethető nézeteinek. Az a feladatunk, hogy hazai állatállományunk és hazai tenyésztési viszonyaink alapulvételével minden állatfaj tenyésztésében kitűzzük a mi viszonyaink között legmegfelelőbb, legjobb teljesítőképességű állatfajták kitenyésztésének követelményeit. E cél elérésének legfőbb eszköze a ma már csaknem teljes mértékben állami tulajdonba került apaállatokkal való gazdálkodás helyes megszervezése. Mind apaállatállományunk fejlesztése mind pedig egész tenyészállományunk javítása érdekében 1950. évi feladataink közé tartozik a törzskönyvelés általános megszervezése. Feladatunk nemcsak a munka megszervezése és a törzskönyvelés módszereinek kidolgozása, hanem az is, hogy a törzskönyveléssel szorosan együttjáró ellenőrzés munkáját általában az ország minden községére kiterjesszük. Mik a legfontosabb tenni-valóink a növény- és állati egészségügy terén igen nagyok feladataink a termelés és a tenyésztés megjavítása mellett a betegségekkel szemben való védekezés megszervezése terén is. Mind növénytermelésünkben, mind állattenyésztésünkben annyi veszteség éri gazdaságunkat a betegségek , pusztítása nyomán, hogy e pusztítások csökkentése egyik legfőbb eszköze termelésünk emelésének! A védekezés mindkét irányában már 1950-ben jelentékeny lépéseket kell tennünk. Egyik: a betegségek megelőzésének általános megszervezése. A másik: az egyes pusztító betegségek leküzdésének biztosítása. Az állategészségügy terén 1950-ben kell végrehajtanunk az állategészségügyi szolgálat államosítását, az állat- , orvosi munka minden községre kiterjedi a megszervezését , azoknak az anyagi eszközöknek a biztosítását, amelyek a hatásos védekezéshez szük-ségesek. A másik oldalon az a feladatunk az állategészségügy terén, hogy a legsúlyosabb károkat okozó állatbetegségeket hatásosan leküzdjük, vagy legalább is nagy mértékben korlátozzuk. Minden reménységünk megvan arra, hogy a baromfipest.vt és a sertésbénulást teljesen leküzd isik és elérhető célként tűzhetjük magunk elé, hogy a fertőző elvetélést, a gümőkórt és a sertéspestist a legszűkebb területre szorítsuk. A növényegészségügy terén az általános védekezést elsősorban a vetőmagvak megfelelő csávázásával biztosíthatjuk s emellett külön erőfeszítéseket kell tennünk, azért, hogy az egyes pusztító betegségeket a legszűkebb területre korlátozzuk — fejezte be nagyjelenőségű nyilatkozatát a földművelésügyi miniszter. A varsói nemzetközi földmunkás konferencia tanulságai írta: ISO BUSÁS LAJOS Sok-sok millió szervezett föld- és erdőmunkás képviseletében ültek össze december 15—16—17-én Varsóban a Szovjetunió. Kína, a népi demokratikus országok, továbbá Olaszország, Franciaország földmunkás szövetségeinek küldöttei, hogy megalakítsák a Szakszervezeti Világszövetség földes erdőmunkás tagozatát. Számos kapitalista és gyarmati elnyomás alatt sínylődő ország föld- és erdőmunkás szövetségeinek küldöttei azért nem tudtak résztvenni a varsói konferencián, mert népellenes kormányaik megakadályozták őket ebben. Ezeknek az országoknak öntudatos földmunkásai és dolgozó parasztjai azonban reménykedve és bizalommal tekintenek a Szakszervezeti Világszövetség föld- és erdőmunkás tagozatának megalakítása és harcai elé. Reménykedve és bizalommal, mert tudják, hogy az egész világ dolgozóinak még szorosabb öszszefogása lehet csak biztos záloga a békéért, szabadságért folyó küzdelemnek, a kapitalista országokban a földesurak embertelen kizsákmányolása ellen a földért, nagyobb darba kenyérért folytatott harcoknak. A varsói konferencia, a föld- és erdőmunkás tagozat megalakítása nagy jelentőségű esemény a föld dolgozóinak életében. Különösen nagy jelentőségű azért, mert az ipari munkásságnak az egész világot átfogó harcos szervezetén, a Szakszervezeti Világszövetségen belül jött létre. A kapitalista és gyarmati országokban ez a biztosítéka mindenekelőtt annak, hogy a földmunkások, erdőmunkások s a földjeikből kiforgatott szegényparasztok milliói, az ipari munkásságnál való szoros szövetségben sikeres harcot folytathatnak a földesurak, az ültetvénytulajdonosok, a gyarmatosítók embertelen kizsákmányolása és elnyomása ellen. A varsói konferencia a földmunkások és erdőmunkások kérdései mellett, behatóan megtárgyalta a kisbirtokosok és szegényparasztok helyzetét is. A konferencia a földmunkás tagozat fontos feladatává tette, hogy küzdjön a kisbirtokosok, a kis földbérlők milliói érdekeinek és jogainak kiharcolásáért a kapitalista és gyarmati országokban, ahol egyre nagyobb méreteket ölt falun az elszegényedés. Az olasz, a franciaöldmunkás küldöttek beszámolóiból megtudtuk, hogy a kapitalista gyarmati országokban száz- és százezer számra forgatják ki földjeikből a szegényparasztokat s ezzel is növelik a munkaalkalom és kenyér nélkül tengődő földmunkások sokmilliós táborát. Egyetlen tőkés országban, Olaszországban a földnélküli mezőgazdasági munkások száma 7 millió, ebből hivatalos statisztika szerint 1 millió a munkanélküli. Ezek mellett a kis földbérlőknek a száma, akik a földesuraktól és kapitalistáktól bérlik kis parcellájukat, több mint félmillió. Mint ahogy a konferencia megállapította, ezeknek a rétegeknek az életviszonyai a tőkés országokban alig különböznek a nincstelen földmunkások helyzetétől. Az olasz földmunkások a terpeszkedő földesúri és egyházi nagybirtokok megszerzéséért folytatják haráncukat. Az utóbbi időben több mint kétszázezer hektár földet foglaltak el ,Scelba rendőrkopóival, a népellenes államhatalommal szemben folytatott kemény harcokban. A földmunkás szövetség az ipari munkásság hathatós támogatásával, az Olasz Kommunista Párt útmutatásai szerint síkra szállt a kisbérlők több mint félmilliós táborának követeléseiért is. A földbérletek árának csökkentéséért, a természetbeni járandóságok eltörléséért. Ezeknek, a harcoknak eredményeként sikerült elérni, hogy bérleti díj címén a földesurak az eddigi 50 százalék helyett a termés 43 százalékát fizetik, a bérlőnek marad meg 53 százalék. A konferencia feltárta, hogy a kapitalista országokban a gyarmatokon valóságos rabszolgasorsban sínylődnek a föld dolgozói, hogy a délafrikai angol gyarmatokon, a hatalmas farmok földesúri , palotái mellett, sátrakban, földön alszanak páriák módjára a föld dolgozói. A gyermekek 6 százaléka jár csak iskolába. Érvényben van a kényszermunka. A földmunkásokat megfosztják a szervezkedési lehetőségeiktől, nincsenek politikai jogaik. A földtulajdonnal rendelkező kisparasztok millióit pedig kaucsuk és gyapottermelésre kötelezik. A Szovjetunió föld- és erdőmunkás dolgozóinak képviselői arról számoltak be, hogy a sztálini ötéves tervek során felszámolták falun az embernek ember által való kizsákmányolását. Hatalmas kultúrájú, modern gépekkel felszerelt mezőgazdaságot teremtettek. A technikát, a tudományt, a micsurini biológiát, legújabban pedig az atomerőt is a mezőgazdaság szolgálatába állították. Sivatagokat változtatnak át elsőrendű termőföldekké. A népi demokráciák országaiban villanyt, traktort kap a falu dolgozó népe és egyre nagyobb tömegekben tér rá a társas, nagyüzemi gazdálkodás útjára. A dolgozó parasztság gyermekeinek százezrei előtt megnyíltak az iskolák, egyetemek kapui, a Marshall-terv országaiban az imperialista elnyomás alatt szenvedő országok dolgozó földmunkásainak és parasztjainak munkanélküliség, kényszermunka, nyomor, nélkülözés, jogfosztottság a sorsa. Az imperialista gyarmatosítók és elnyomók, a háborús uszítók elleni harcra, a béke megvédésére szólította fel a varsói föld- és erdőmunkás konferencia a világ összes föld- és erdőmunkásait, dolgozó parasztjait. A mezőgazdasági dolgozók életviszonyainak megjavításáért, jogainak kiharcolásáért és a szerzett jogok megvédéséért. A varsói földmunkáskonferencia a világszerte a békemozgalom további megerősödésének újabb állomását, hatalmas győzelmét jelenti! A földmyunkástagozat megalakítása és a konferencia útmutatásai a nagy Szovjetunió parasztságának példája, a felszabadult Kína, a népi demokratikus országok nagyszerű eredményei erőt és biztonságot kölcsönöznek a ma még kapitalista és gyarmati elnyomás alatt sínylődő földmunkásoknak és dolgozó parasztoknak. A konferencia útmutatásai nyomán ők is sikeres harcot tudnak folytatni a háborús uszítókkal szemben a kapitalista földesúri zsarnokság elleni küzdelemben. Fegyházbüntetésre ítélték a szabotáló „borsósokat“ A Szabad Föld legutóbbi számában részletesen megírtuk, hogy a Magtermelő Nemzeti Vállalat központjának három szabotáló főtisztviselőjét, Horvai János volt vezérigazgatóhelyettest, Gölner Frigyes és Kovács József volt oszályvezetőket a rendőrség letar- tóztatta és munkásbíróság elé állította őket. A Szabad Föld falusi levelezőinek tudósításai alapján az ősz folyamán ,több ízben rámutatott, hogy a szerződéses borsótermeléssel kapcsolatos panaszok jogosak. A cikkekben egyúttal a sérelmek gyors orvoslását is sürgettük. Cikkeink és levelezőink igazát a nyomozás és a tárgyaló is bebizonyította. Kiderült, hogy a báránybőrbe bújt szabotáló banditák mintegy 2 és negyed millió forinttal károsították meg nemzetgazdaságunkat. Nemcsak dolgozó pár',9zt,*'trf't k'ross^ót^s.V mész, hanem borsótermelésünket a külföld előtt is olyan színben tüntették fel, mintha mezőgazdaságunk nem tudna kivitelre termelni. Súlyos mulasztásaik következtében ugyanis 22.000 holdon termelt borsóból 200 vagonnyi külföldön való értékesítésre egyáltalán nem alkalmas. A munkásbíróság Horvai Jánost 2 és fél, Göllner Frigyest 3, Kovács Józsefet pedig 2 évi fegyházbüntetésre ítélte. Január 20-án kocsirverés Budapesten! A Honvédség 5452. számú alakulata, Budapest, IX. ker., Timót utca 1. sz. alatt, 1950 január 20-án reggel 7 órakor nyilvános szóbeli árverést tart. Az árvers en 80 darb selejtes szederet, 4 darab hajtókocsit és 9 darab tárkocsit adnak el a legtöbbet ígérőknek. Hidak épülnek Az új esztendőben elkészül a bajai vasúti és közúti híd, a polgári Tisza-híd, az óbudi Árpát-híd és megszedjük a dunaföldvári és Boráros téri hidak építését.