Szabad Föld, 1950. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1950-07-02 / 27. szám

«n mellék tétünk: Tarlóhantasi útmutató 1 - A MAGY. AR DOLGOZÓ PARASZTSÁG HETILAPJA VI. évfolyam, 27. szám. ARA 60 FILLÉR 1950 július 2. AZ EJ KE A VÉRÉRT írta: BOB! ISTVÁN Arat az ország. A munka öröm­teljes lármája tölti meg a határt. Peng a kasza s néhol már az első magyar arató-cséplőgépek biztató hangja hallatszik. Zakatolnak a cséplőgépek. Szekerek, autók hord­ják a telt gabonás zsákokat. Fo­lyik a harc a magyar nép új kenye­réért. A próbacséplések eredményei azt mutatják, hogy bő termést ad az idén a föld. Általában mérsékelt becslések szerint is úgy mutatkozik, hogy búzából országos átlagban 8.5, rozsból 8, ősziárpából pedig 10 mázsás átlagterméssel számol­hatunk. Minek köszönhetjük azt, hogy az idén ilyenformán 5—10 (millió má­zsa gabonával többet takaríthatunk be földjeinkről, mint az elmúlt .esz­tendőben? Azt hiszem, mindenek­előtt arról a jó munkáról kell meg­emlékeznünk, amelyet jdolgozó pa­rasztságunk végzett. Dolgozó pa­rasztságunk szívvel-lélekkel magáé­nak érzi népi demokráciánk társa­dalmi berendezését, állatnrendsze- rét, immár a tények győzték meg arról, hogy tevékenységének első-' sorban maga látja hasznát. Ez a tény mély felelősségre ösztönzi a földdel, a munkával, az országgal szemben, ebből a tényből, mint szűnni nem akaró forrásból fakad a munka kedve, a verseny lelkesedése. De bizonyos, hogy az eredmé­nyek egyben azt a segítséget is tükrözik, amellyel munkás-paraszt államunk sietett a mezőgazdaság dolgozóinak segítségére. A kor­mányzat bölcs előrelátással, terv­szerűen növelte a gép- és traktor­állomások számát. Az állam hitelt adott, olcsó és kedvezményes vető­magot, műtrágyát, s általában több mint 700 millió forintot ru­háztunk be az elmúlt esztendőben a mezőgazdaság fejlesztésébe. Mindez természetesen következik abból, hogy a Magyar Népköztársa­ság a munkások és dolgozó pa­rasztok állama, amelyben minden a dolgozó nép érdekében történik. Es meg kell emlékeznünk arról a tényezőről, amely előrehaladásunk minden új győzelmének legbizto­sabb záloga, a munkásosztályról, amely harcban és munkában egy­aránt példát mutatva jár elől, élén nagy Pártjával, a Magyar Dolgo­zók Pártjával és egész népünk bölcs, forrón szeretett, nagy veze­tőjével, Rákosi Mátyással. És nem lehet hangsúlyoznunk eléggé, hogy sem erre a gazdag aratásra, sem gazdasági és politikai felemelkedé­sünk semmiféle más eseményére nem kerülhetett volna sor, ha a Szovj'etunió dicsőséges Vörös Had­serege nem szabadítja fel hazánkat a fasiszta járom alól és nem ad meg minden segítséget ahhoz, hogy függetlenek maradhassunk és le­gyen elégséges anyagi eszközünk ahhoz,, hogy az ajándékba kapott szabadsággal élni is tudjunk. Ezért van az, hogy a jó termés el­mélyíti népünkben a szeretetet a világbéke legfőbb erőssége, a Szovjetunió és annak bölcs vezére, a világ népeinek nagy tanítómes­tere, a nagy Sztálin iránt, akit magyar népünk úgy tisztel és szeret, mint saját édesatyját. Mind e számos tényező kölcsön­hatásának tudható be, hogy ki­aknázhattuk azokat a lehetősége­ket, amelyeket a jó időjárás kínált', és gabonatábláinkon 100 milliós értékek gyűltek össze. Ez azonban ugyanakkor nagy és halaszthatat­lan kötelezettségeket is ró ránk. Az idő az aratás és a cséplés be­fejezésére sürget és:/ arra, hogy még jobban megszervezzük a ga­bonabegyűjtést. A gabona 10—14 nappal korábban érett be az idén, mint máskor. Mindenütt erőteljesen folynak már az aratási munkálatok. Egyes járásokban, községekben azonban lemaradások mutatkoznak és az a veszély fenyeget, hogyha rövid időn belül be nem hozzuk a késedelmet, csak szemveszteséggel kerülhe^ magtárba a termés. Lema­radás jelentkezik több helyen a tarlóhántásnál is. Nagy egészében megtörtént a kijavított, rendbesze­dett cséplőgépek felülvizsgálata. Éppen mosf van szükség arra, hogy minden erőnket latbavessük az ara­tásnak minél gyorsabb befeje­zésére. Most minden nap való­ságos kincsét ér. A nap érleli a gabonát és a túlérett kalászokból kipereg a szem, ha nem vágja le a kasza és nem csépeli ki a gép. Aki most nem fut versenyt az idő­vel, az drágán fizeti meg a késedel­met. Érdemes, papirt és ceruzát fogni, hogy kiszámítsúk, mennyi pénzt takaríthatunk meg, ha kellő gondossággal járunk el és megbe­csüljük, kihasználjuk a rendelke­zésre álló drága időt. Gondoljuk magunkat — teszem fel — olyan gazdának a helyzetébe, akinek öt holdján búza termett. Hacsak a várható országos átlagtermést vesszük is figyelembe, akkor is 42.5 mázsa élettel számolhatunk. A lelkiismeretes, jó munka 10 szá­zaléknyi szemet menthet meg az elpergéstől, ami pénzben kifejezve 300—360 forintot tesz ki, ha a szállítási szerződési jutalmakat is figyelembe vesszük. Ez bizony nagy pénz! Ebből telik a család­nak ruhára, cipőre, telik könyvre, ebből kényelmesebbé, szebbé vá­lik az élet, ez már olyan ösz- szeg, amiből keríteni lehet arra is, hogy az udvart, a kutat, vagy a ház falát itt-ott takarosabbá te­gyük, ha szüksége mutatkozik. Ha a szóbanlévő gazda egy pár bakan­csot, egy pár női típuscipőt, négy méter női ruhára való pamutszöve­tet és egy pár. gyermekcipőt vásárol meg, akkor még mindig marad 50— 60 forintnyi költőpénz a kezében. Ez azt hiszem, mindnyájan úgy' véljük, — megéri a fáradságot, azt, hogy az aratás gyors 'befejezé­sére 1 fordítsuk most minden figyel­münket, minden erőnket! És hátra van a gabonabegyüjtés alapos megszervezése is. Fokoz­nunk kell a felvilágosítás munkáját, hog.y egész dolgozó parasztságunk megérts,e a gabonabegyüjtés minél rövidebb időn belül történő teljesí­tésének nagy jelentőségét. Dolgozó parasztságunknak minden oka meg­van arra, hogy a jó termés öröm­teljes, jó munkára lelkesítse. A Horthy-fasizmus idején a bő termés — bőséges nyomort szült a dolgozó parasztok házatáján. A világpiaci verseny és a fasiszta állam lelket- lensége leszorította az árakat, .vagy éppen eladhatatlanná tette a búzát, ami végső soron — mivel végén csattan a£ ostor — a mezőgazda- sági munkások, a kis- és közép­parasztok életszínvonalára hatott ki. Az a megdöbbentő helyzet állott elő, hogy az egyik oldalon kínálko­zott az élelem bősége, amelyből ju­tott volna minden asztalra és ugyanakkor a másik oldalon a ku­lákok lova falta fel a denaturált búzát, a béres meg üres levest ka­nalazott. a dolgozó paraszt házát dobra verték. Es ma? Az állam gon­doskodik minden terményfelesleg elhelyezéséről, sőt, a jó termés elle­nére is, változatlanul érvényben tartja, minden csökkentés nélkül, a tavalyi gabonaárakat. A Tervhivatal rendelete szerint a terménybeadási kötelezettség alá eső gabona ára mázsánként: a búzánál 60, a rozs­nál 54, az, árpánál 50 és a zabnál 50 forint. Önkéntes beadás esetén az Állami Terménybegyüjtő búzáért 80, rozsért 60, árpáért 70, zabért 60 fo­rintot fizet mázsánként. De ezen túlmenően is igen nagy segítséget jelent a dolgozó parasztnak a szál­lítási szerződések rendszere. Az állam — a változatlan gabona­árak mellett — jutalmat ad azok­nak, ‘ akik' szerződésben vállalnak kötelezettséget gabonájuk határidő előtt történő beadására. Az augusz­tus 10-ig beadott gabona után 4 forintot,-a szeptember 2-ig beadott termények után 2 forintot kapnak' mázsánként felár címén a termelők.' A dolgozó paraszt pedig, aki ga­bonafeleslegének eladására július 8-ig megköti a szállítási szerződést, 6 forint felárat kap mázsánként. Bizony, megfordult a világ! A rend­szer most nem bünteti, hanem jutal­mazza a jó munkát, a jó termést és nyoma sincs többé nálunk a méző- gazdasági „túltermelésnek”, a piaci bizonytalanságnak, a végrehajtó dob pergésének, az éhségnek, a föl­dönfutásnak. S mindez a változás ugyanakkor következik be, amikor a francia dolgozó parasztok élet­halálharcot vívnak a Marshall-terv „áldásai”, vagyis a tengerentúli ga­bona gyilkos, kivédhetetlen ver­senye ellen és amikor- magában Amerikában ismét javaslat merült fel az eladhatatlan terményfelesleg megsemmisítésére — és tönkrement farmerek karavánjai róják az or­szágutakat : .. A szállítási szerződések közvetve is jelentős könnyítéseket nyújtanak dolgozó parasztságunknak: meg­kímélik a tárolás vesződségétől és költségeitől is, lehetővé teszik, hogy hamarabb és nagyobb bőségben jusson hozzá a gyárak termékeihez, a szövethez, a vászonhoz, a lábbe­lihez, a gazdasági szerszámokhoz. A nyári munkálatok ellátása: harci feladat. Kemény csatát kell vívnunk népünk külső és belső el­lenségeivel, hogy elhárítsuk az út­ból az akadályokat. Az imperialista háborús uszítok keze átnyúlik hatá­rainkon és megmozgatja népünk új kenyere ellen a még rendelkezésére álló maradék erőket, elsősorban a klerikális reakció fekete hadát és a kulákok mindenre elszánt, ádáz se­regét. Éppen ezekben a napokban is javában folyik az az izgatás, ame­lyet a reakció ügynökei visznek véghez a parasztság körében. Min­den követ megmozgatnak, hogy el­tántorítsák dolgozó parasztságunkat attól az egyedül helyes úttól, ame­lyen legjobban szolgálhatja hazánk, népünk és benne saját magának jól felfogott érdekeit. Folyik az alattomos támadás ke­nyerünk ellen. A klerikális reakció, meg a kulákok „jó magyarjai” még- csak néhány nappal ezelőtt is azt magyarázták, hogy „az igazi haza­fiak nem aratnak Péter-Pál előtt”, mert ezzel megsértik „az ősi szoká­sokat” és hogyha a gabona viasz­érésben van, az az ő dolga; de az csak afféle kommunista találmány, hogy az érett búzát Péter-Pál előtt is le lehet aratni. Ez a hírverés járta Baranyában, de másutt is. Több helyen gúnyosan, sokat­mondó arccal kérdezték, hogy ugyan miért akar a kormányzat minden­áron 6 forinttal többet adni a gabo­náért? — így akarva gyanút kelteni a dolgozó parasztok körében az ál­lamvezetés világos, támogató, ju­talmazó szándéka iránt. Másutt megint azzal igyekeznek a munká­latokat gátolni, hogy nem arró' be­szélnek, ami napirenden van, h. m arról, ami nincs; hogy másról De­szélnek, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle. Vallási vitákat szítanak, Hajóson a klérus emberei azt vitatják, hogy nem érdemes jól dolgozni, mert a bő termést sem a munkának, vagy a gépi szántásnak, hanem csak a jó időjárásnak kö­szönhetjük. Egyszóval, nincs hiány az agyafúrt módszerekben, a go­nosz leleményességben. De mindez nem tudja csökken­teni dolgozó parasztságunk hatal­mas lelkesedését, amellyel az aratás, a cséplés és a gabonabegyüjtés nagy munkáját egymással ver­sengve igyekszik elvégezni. Dolgozó parasztságunk tettekkel ad méltó választ a reakció áskálódásaira. Nagy visszhangot váltott ki a tót- komlósi dolgozó parasztok kezde­ményezése. A tótkomlósiak ver­senyre hívták ki az egész ország dolgozó parasztságát, vállalva azt, hogy július 6-ig szemveszteség nél­kül learatják a falu minden gabo­náját, július 20-ig behordják, szep­tember 1-ig teljesítik a község ga­bonabeadási kötelezettségét és a kötelező terménybeadáson felül a szabadforgalmú gabonára július 8-ig szállítási szerződést kötnek. A harc a szállítási szerződések gondolatának népszerűsítéséért lé­nyegében véve még csak most indul meg, de már a kezdeti eredmények is arról tanúskodnak, hogy az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztok is nagy megértéssel és örömmel fogadják a jutalmazás rendszerét. Folyik a döntő ütközet a kleriká­lis reakció és a kizsákmányoló ku- lákság bujtogatásával szemben a magyar nép jövőesztendei kenye­réért. Innen, ezekről a hasábokról is arra hívom fel egész dolgozó pa­rasztságunkat — úgy is, mint a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke, de úgy is, mint a dolgozó parasztság nagy csa­ládjának egy tagja, — hogy foly­tassa tovább és fokozza küzdelmét a népellenes hazugságok leleple­zéséért, az aratás, a cséplés, a ter- ménybegyüjtés jobb elvégzéséért, hogy minél nagyobb darab és íze- sebb kenyér kerüljön minden dol­gozó asztalára, minél több ruha, meg lábbeli a dolgozó' parasztok házalójára; hogy minél gazdagabb és erősebb legyen drága hazánk és a világbéke nagy tábora. Kókai Lajos négyholdas tiszaugi kisparaszt viasz-1 Kókaiék búzaföldjét a gépállomás truntora számolta érésben aratja búzáját a Tisza töltése mentén. | az ősszel, aminek meg is van az eredménye.

Next

/
Thumbnails
Contents