Szabad Föld, 1951. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 1. szám

^^mag^rdolgozóparasztsághetilapjaJ MEGTETTEL-E MINDENT A BÉKE VÉDELMÉÉRT? Több mint egy hónap telt el i var­sói békekongresszus óta. Ez a: idő­szak a háborús gyuj-togatók újabb vereségeinek, a békéért küzdő «épek újabb győzelmeinek ideje volt. A. népek küldöttei Varsóból visszatér­tek hazájukba, vitték magukkal a békekongresszus határozatait, s a békeszerető népek a világ milden táján harcba indultak ezeknek a határozatoknak a megvalósításáért. A mi népünk is őszinte érdeklő­déssel, nagy lelkesedéssel fogadta hazatért küldötteinket. Hazánkban a mostani feszült nemzetközi helyzet­ben megnövekedett a dolgozók kül­politikai érdeklődése, a városi és falusi dolgozók egyaránt eleven ér ; -i,iédessel figyelik, mi történik a világban. Tudjuk, hogv ma a világ minden táján arról az ügyről van. szó, amely mindanru/iunk számára legfontosabb, legszentebb: a béke igy érői. Mit mutatnak a varsói békeviTág- '•ngresszus óta eltelt időszak vílág- olitikai eseményei? ,z amerikai háborús gyújtogatok alig fél évvel ezelőtt még elvakultan .rrol beszéltek, hogy ne,m kell ame­rikai katonáknak harcolni, hogy .merika világuralmáért más népek fiait küldik majd a halálba. Nyíltan azzal hencegtek, hogy pénzért és dollárért olcsón tudnak külföldi kato­nákat vásárolni. Es ma arn' irán- koznak, hogy ,,az amerikai had^c- ■ színe-virágá” dlpu-ztult K • ...... fénytelenek tudomásul/; .v <gyes reakciós kormán ?a­üruló politikusokat me ■ '-íiUan vásárolni, de a népek nem eladók. A megszorult imperialistáik a kudar­cok hatására még es/v.vszdttehb ütemben folytatják = k ' >rús elő­készületeket. A népek harcolnak a háborús Í0'V'tr>i,V. • 1 ’>• ■ • íjainkban vi­lágszerte új születnek a bé­kéért folyó harcnak. A nagy szovjet nép olyan alkotásokkal erősíti hizá- ját, amilyeneket még nem latot: az emberi történelem. A nagy Sztáliní 'építkezések, — a tudományos fel­fedezések, az atomerő békés fellysz- nálása, folyók megfordítása, sivata­gok öntözése, — nemcsak a btkés építést mutatják, hanem a mérhitet- len és egyre növekvő erőt is. Érnek a legyőzhetetlen erőnek a tudatában az emberiség békéje és boldogsága érdekében küzd a Szov jetunió a bé­ketábor élén. S a Szovjetunió béke- javaslatai előtt, a varsói békevüág- kongresszu.s határozatai előtt hiába dugják be fülüket a háborús gyuj- togatók. Ezek a javaslatok vissz­hangra találta A a békeszerető embe­rek százmillióinak szívében és moz­gósítják a népeket a békéért vívott harcra. A szocializmust építő szabad or­szágok a varsói határozatoknak megfelelően egymás után léptették életbe a béke védelméről szóló tör­vényt, amely szigorú büntetéssel sújtja azokat, akik háborúra uszíta­nak: A mi hazánkban is megszületett a béke védelméről szóló törvény. Or­szággyűlésünk ennek a törvénynek az életbeléptetésével is kifejezést adott dolgozó népünk elszántságá­nak, hogy: készek vagyunk a béke védelmére, készek vagyunk keménv kézzel lesújtani azokra, akik a halál ügynökeinek szolgálatában állva a háborúra uszítanak, pusztításra ké­szülődnek. A béke védelméről szóló törvény benne él minden becsületes ember szívében. És minél veszekedettebben készülődnek ellenünk a gyilkosok, minél alattomosabban próbálják gyengíteni országunkat, annál hatá­rozottabban és bátrabban kell har­colnunk ellenük. A béke védelme cse­lekedeteket, gyakorlati helytállást követel mind annyiunktól. Dolgozó népünk napról-napra bizonyítja, hogy tud cselekedni a béke megvédéséért! Bányáinkban, gyárainkban és faivainkban is a ter­melő munkában eddig soha nem lá­tott eredmények születnek. Orszá­gunk dolgozó népe tudja, hogy min­den új eredmény, a Aagyobb teljesít­mény, a több termelés erősíti hazán­kat, erősíti a béke táborát. A bekét védjük, ha könyörtelenül harcolunk a mindennapi életben azok ellen, .akik a háború elkerülhetetlenségét hirdetik, azok ellen, akik igyekeznek rémületet kelteni, akik oktalan és gonosz haráesolással igyekeznek raktározni, árut rejtegetni, zavarni a közellátási. Vain 1c még hazánkban az ellen­ségnek, a háborús gyujtogatókmak ügynökei, gaz kiszolgálói. Sokszor nagyon nehéz kikutatni bűneiket, le­leplezni aknakmunkájukat. Fokozott éberségre van szükség. Mindenütt, ahol bajok vannak, az élet minden területén, ahol elakad a munka, ahol zavar támad: keressük az ellenség kezét. Senki sem mondhatja azt, hogy nem az én ügyem a hibák kija­vítása, az ellenség leleplezése: senki sem mondhatja, hogy nem az én ügyem a kéke védelme. A n.cfcfbni feszült nemzetközi hely­zet. a békéért folyó.harc azt is meg­követeli, hogy a becsületes emberek, a hazájukat szerető dolgozó parasz­tok, parasziasszonyók sajátmaguk felé is feltegyék a kérdést: megtet- tem-e mindent a béke védelméért? Hányszor előfordul még, hogy ké­nyelmeskedve nem végezzük olyan jól munkánkat, ahogy megtehetnénk: nem gondolunk arra, hogy minden jobban végzett munka erősíti orszá­gunkat, erősíti a béke védelmét. Hányszor előfordul még, hogy nem takarékoskodunk üzemanyag­gal, takarmánnyal, gondatlanul bá­nunk a ránkbízott gépekkel, értékek­kel: nem ügyelünk arra, hogy min­den pazarlás, minden oktalan íecsér- lés árt az országnak, árt a béke tábo­rának. A háborút emberek csinálják — emberek meg is akadályozhatják. Nincs az az áldozat, amelyet nem volna érdemes meghozni azért, hogy ne Jég ven háború, hogy meg- vérljük a békét. A béke védelméért folyó harcban,.a mindennapi áldoza­tos munkában: édes hazánk erősítő-^ seben járjanak élen népünk kipróbált jó harcosai, a kommunisták. Mutas­sanak példát mindennapi cselekede­tekkel. Legyen, öntudatos, áldozat­vállaló harcosa a béke nagy ügyének minden becsületes dolgozó paraszt és parasztasszonv! Mindenki hozzájárulhat a béke megvédéséhez. Legyen példaképünk az a szovjet munkás, aki gépe fölé kifüggesztette az amerikai banditák koreai kegyetlenkedéseiről szóló je­lentést és normáját több mint három­szorosára teljesítette. A maga mun­kahelyén így válaszolt a háborús gyuj toga toknak. A béke védelméért harcolni, dolgozni: mindennnapi jel- adatunk! Legszebb, legszentebb köte­lessége minden becsületes embernek: teljes erejével járuljon ahhoz a dia­dalmas harchoz, mely végetvet a háborús gyújtogatok gaztetteinek és megvédi az emberiség legnagyobb kincsét — a békét! A téli hónapok folyamán mindegyikünk öt új fagot szerez a csoportnak Ratal katona ballag az úton a pálosszentkúti tanyák felé. Köpönyegét fújja a szél, ar­cát pirosra csípte a hideg. Az állomáshoz igyekvő asszonyok csak akkor ismerik fel, amikor már néhány lépéssel elkerülték egymást: „Nézd csak, a Fekete gyerek!” „Hogy megemberesedett!”... Fekete Ferkó mosolyog magában. Lám, mit tesz egy esztendő ... Mintha ma tör­tént volna: röpíti a vonat Pécs felé, feje fölött zöld katonaládája, a lak­tanya kapujában az alezredes baj­társ üdvözli az újoncokat: — Jó reggelt, bajtársak! — .S aztán a ki­képzés, tisztiiskola... S most, egy év múltán jön látogatóba édesapjához, a csoporthoz, Fekete Ferenc avatás előtt álló honvédtisztjelölt! A változásokai az látja legjobban, aki huzamos időre elkerült a régi, megszokott környezetéből. Fekete Ferkó is sok mindent észrevesz. Sok­kal több az út mentén az őszi vetés, mint egy éve. Aztán a gyümölcsös. Tavaly még senki se viselte gondját, a csoport se sokat törődött vele. Most meg szépen rendbeszedve, betakarva sorakoznak a szőlőtőkék, a gyü­mölcsfák törzsét szalmabontás védi a nyúlrágástól. Fazekasék házán új cseréptető. Úgy, hogy a szabadságos katona már megsetn lepődik, amikor édesapja, megsimogatva a katona- ruha erős posztóját, büszkén mondja: — Nagyot nőttél, fiam, de mi is kinőttünk a gyerekcipőből! Ez a ,,mi" a Kossuth- termelőcsoport: Fekete Mihály brigádvezető, Faze­kas József, Mészáros János, Pintér István, akik éppen a, holnapi körva­dászat tervét készítik el, Szarvasné, aki csuhéfonásra tanítja az asszo­nyokat és a többiek, akik fákat nyes­nek, tüzelőt készítenek, vagy éppen látogatóba mentek a környékbeli dol­gozó parasztokhoz, hogy meggyőz­zék őket: összefogásban az erő! A katonafiú mindenre kiváncsi, s kérdésein látszik, a hadseregben is gondosan figyelemmel kísérte a cso­port fejlődését. A itthoniak alig győz­nek válaszolni neki. — A gabona és a gyümölcsös jó termést adott. A krumplira se panasz­kodhatunk, holdanként 30 mázsát szedtünk fel. 35 mázsa csemegesző­lőt is értékesítettünk. Aztán van — csippent .szemével Mészáros bácsi — 170 hektó borunk is. Summa sum- máirutn, 12 forint jutott egy munka­egységre! És az állatokról még nem is beszéltem: ki kellett bővítenünk az istállókat! 240 birkánk, 15 tehenük van, felneveltünk tőlük 14 borid es van még nyolc ló, 20 anyád-**2'10 es aprójószág számolatlan! A mi gye­rekeink alig isznak kútdizet, annyi a tej! Hát mit szólsz ehhez, Ferkó! Fekete bajtárs gondolkodik: Szép fejlődés, — mondja dehát mit csináltatok a többi jövedelem­mel? Most meg Pintér István mosolyodik el: — Helyes a kérdés, öcsém! Jutott volna 30 forintos munkaegység is nekünk a jövedelemből. Csakhogy etnlékszel-e, mit mondott Rákosi Mátyás? Azt, hogy kát és több mint 30 ezer forintot tar­talékoltunk hizlaldaépítésre, siló- építésre, kútfúrásra a legelőkön, miegymásra. Ez a közgyűlés határo­zata. Miközben szó szót követ, nyílik Tizennégy Sven szép borjút nevelt fel 1950- ben a pálosszentkúti „Kossuth” tszcs. az ajtó, s a szabadságos fiú ráme­reszti szemét a belépőre: — Kiss Pista, hát téged mi szél hozott erre? Tavaly még azt mondtad, hogy a csoport halárát is messze elkerülöd: — Az tavaly volt — nevet Kiss István 14 holdas dolgozó középpa- rasrd, csoporttag. — Tavaly, amikor a Pálos-atyáktól minden este nálunk vacsorázott valamelyik. Három hó­nap óta én is tagja vagyok á csoport­nak és hogy katonaszóval mondjam, már meg is kaptam az első csillagot: munkacsapat vezetőnek választottak meg. így nő, fejlődik a csoport hétről hétre, hónapról hónapra. Fekete Mi­hály, Mészáros János és a dagok jó­része vállalta, hogy a téli hónapok­ban legalább 5 új tagot szerez a csoportnak. Mert munkalehetőség van bőven, csak újabb dolgos, becsületes tagok kellenek. a csoport további felvirágoztatá­sához. Fekete bácsi már három Pintér István két új tagot ir(y- be éppen egy hete a csoportbaxl' ^ pétt már Fazekas József só'’ ’ ^ meg, mint mondja, csoport amíg meg nem ismerj eletet testverbály} Mihállyal iru(tan haU tja Fekeh Ferk^pkeí ú[ÜMi a részé e > %rigädvezető vállát és apja, az ö/j/^ uiyn így szói: ■ losszu sßjott nőttünk édesapáit és erősebbek leszünk!.., egy/ ___________ Új gépek sorozatg'jr^s^* kezdjük meg ötéves terviek második évében Ötéves tervünk első évéfc^ tálán uj ipari es me f - gépet gyártottunk. Az j mezőgazdasági gyártrfnyfv° ?' legfontosabbak. a pőrékét trak­toros boronák. trforo* vejogepek. és az újtipusú j/tctalpas traktorai. A, 1P:, vi tervben a mezőgaz­daságigép^tásban kévekötő-arató- géöok' soriban való’ gyártása _ sze­repel f'Cnkívül arató-cséplő i'om- bdjncf d- kukoricakévekötő-, arató­„ü^-et, Iraktorosszónarendrakókat We/-” ' és jészekvető-gépeleet készítünk- Számtalan újtipusú gén segíti a nehéz- és könnyűipar, az építőipar és bányászat munkáját az újesztendő- ben. Az év újdonságai közé tartozik az ü.iüpusú keskeny filmveWngcp és az öHcnnás városi és várooközi autó­busz. Az 1951-es évben a vegyiipar megkezdj egy nélkülözhetetlen gyógy, szer. a vbnicilin nagyüzemi gyártását. Ugyancsak kok újdnnságo' hoz az év a ruhagyártás, bútoripar és az élel­mezési ipar területén. Négyszáz tanfolyamon húszezer új építömunkást képezünk ki Az ötéves terv 2. évében további ha­talmas fejlődés áll építőiparunk előtt: Az 1951-es év (építkezéseinek előké­szítésére 400 taníolyamot indított az építésügyi minisztérium és ezeken a tanfolyamokon -körülbelül 20 ezer új építömunkást képeznek ki. Az építőiparban komoly fellendü­lést jelent a gépesítés. Ez évben ké­szült el Budapesten az első épület­elemgyártó üzem és ennek segítségé­vel már háromszor annyi előregyár­tott épületelem kerül felhasználásra, mint a múlt évben. A nagy tégla­szükséglet kielégítésére 1951 áprilisá­ban a Miskolc melletti Málgí község­ben befejezik az új nagyteljesítményű téglagyár építését. Ez az, üzem Közcp- 'Európa legnagyobb, legkorszerűbb téglagyára .lesz. Az év folyamán tovább folytatód­nak a Dunai Vasmű, Inotai Erőmű, a Budapesti Földalatti Gyorsvasút és a Sportstadion építkezései. Az év vé­gére befejeződik a veszprémi, mis­kolci és budapesti műegyetem bőví­tésetovábbá a gödöllői agrártudo­mányi egyetem új tanszékének építke­zése. Országszerte új kórházak és iro­daépületek születnek és százszámra épülnek az új lakóházak. ne együk meg ma a csirkét, amely holnap aranytojást tojik nekünk! 'Hát mi se ettük meg előre. Kifizet­tük az államnak mirulen adóságun­A fácánkakas vadászati tilalmi idejének újabb megállapítása 16.156 1950. (XII. 30.) F. M. kakasra október hó 1. napjától január A földművelésügyi miniszter rendc- ... . , .... . letet adott ki, mely szerbit fácán- ho 15. napjáig szabad tadaszni.

Next

/
Thumbnails
Contents