Szabad Föld, 1951. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

■»»••I ormta az első oldalról)ovábbszállításának és berakásának gyors és folyamatos lebonyolításában. Szükség esetén munkaerőt és fgaerőt is bocsássanak a felvásárló szervek rendelkezésére. 4. Az előttünk áló nagy feladatok, az osztályharc élesedése, a feszült nemzetközi helyzet megköveteli, hogy minden téren, így a begyűjtés terén is, felszámoljunk minden lazaságot és fokozottabban, érvényesítsük a kötelező állampolgári fegyelmet. Ezért a minisztertanács felhívja az igazságügyi, belügy- és-az élelmezési minisztert, hogy a dolgozó parasztságunk nagy többsége követelésének megfelelően — fokozottabb szigorral járjanakjól mindazokkal szemben, akik elmulasztják a beadási kötelezettség teljesítését! Versenyben az ország kenyeréért! 1. A minisztertanács felkéri a társadalmi , szervezeteket és felhívja a megyei, járási és községi tanácsokat, valamint a begyűjtő szerveket, nyújtsanak messzemenő támogatást a dolgozó parasztság, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, földművesszövetkezetek, községek, járások és a megyék versenyének előmozdításaiban és kiszélesítésében. A begyűjtési versenyt úgy kell megszervezni, hogy a termelőszövetkezetek és szövetkezeti csoportok egymás között, az állami gazdaságok — egymás között, dolgozó parasztok — egymás között, földművesszövetkezetek — egymás között, községek, járások, valamint a megyék — ugyancsak egymás között versenyben álljanak. 2. Az 1951. évi terménybegyűjtési versenyt két szakaszban kell lebonyolítani: a verseny első szakasza a múlt évi tapasztalatok alapján alkotmányunk ünnepére, augusztus 20-ra zárul, míg a második szakasz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján, november 7-én fejeződik be. Az első szakaszon a versenya búza, rozs, árpa és zab, a második szakaszon a szálastakarmányok, a kukorica és napraforgó begyűjtési tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért folyik. 3. A verseny eredményét kenyérgabona és takarmányfélék együttes teljesítéséhez kell kötni. A belügyminiszter gondoskodjék arról, hogy a verseny befejezése után a jutalmakat 15 napon belül a megyék, községek, A nedves terményt beadás előtt szárítsuk meg földmi vesszövetkezetek, termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok megkapják. 4. A minisztertanács felhívja az élelmezési és belkereskedelmi minisztert, hogy a forgalomba kerülő ipar■ cikkmennyiségből biztosítson elsőbbséget azok számára, akik beadásukat gyorsan teljesítik. Ennek megfelelően június 30-ig dolgozza ki az állami begyűjtési tervet teljesítő és túlteljesítő községek külön iparcikk-juttatásainak rendszerét. Ennek megfelelően: a) pontosam meg kell határozni a juttatásokra fordítandó iparcikkek (háztartási és ruházati cikkek, lábbeli, termelési eszközök, stb.) jegyzékét és el kell készíteni a juttatás ütemtervét; ‘ ' ' b) azételmezési miniszter gondoskodjék a juttatások nyilvánosságra hozásáról — a helyi sajtó, közérdekű hírszolgálat, stb. útján A begyűjtő szervek feladatai Ebben az esztendőben a gazdag termés, egyéni és szövetkezeti parasztságunk versenyszellemének erősödése, a cséplőgéptől történő terménytbeadási mozgalom kibontakozása mind az állami szerveket és földművesszövetkezeteket, mind a begyűjtő vállalatokat fokozottabb feladatok elé állítja. Biztosítani kell ezért, hogy az állami, szövetkezeti és a begyűjtő szervek egyaránt minden tekintetben felkészülten álljanak a terménybegyűjtésre. A minisztertanács felhívta a megyei, járási ésközségi tanácsokat, hogy az álanti terménybegyűjtést szabályozó törvényerejű rendelet végrehajtását a legnagyobb gondossággal készítsék elő és szervezzék meg. A minisztertanács felkéri a SZÖVOSZ-t, gondoskodjék arról, hogy a földművesszövetkezeti terménybegyűjtő hálózat minden tekintetben felkészüljön a terménybegyűjtés zavartalan lebonyolítására. Az élelmezési miniszter a Terményforgalmi Egyesülés útján szervezze meg az állami gazdaságoknál, termelőszövetkezeteknél és termelőszövetkezeti csoportoknál■■ a beadásra kerülő terményeknek közvetlenül közraktárakba történő beszállítását. A könnyűipari miniszter gondoskodjék arról, hogy a mezőgazdaság zsák- és zsákzsineg-ellátásának biztosítására még szükséges zsák- és zsákzsinegmennyiség a Népgazdasági Tanács által meghatározott ütemezésben átadásra kerüljön. A minisztertanács felhívja a dolgozó parasztságot, az állami gazdaságok dolgozóit, a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok tagjait, hogy a terményraktárakat és tárolásra használt egyéb helyiségeket az új termés betakarítása előtt gondosan tisztítsák ki. A földművelésügyi miniszter a termelők raktárainak kötelező kitisztítását és zsizsiktelenítését szabályozza június hó 25. napjáig rendeleti úton és gondoskodjék a raktári kártevők elleni védekezés széleskörű ismertetéséről, a megfelelő plakátok, brosúrák, röplapok, stb. útján. Az élelmezési miniszter gondoskodjék arról, hogy június hó 30. napjáig a terménytárolásra használt közraktárak tisztítása és fertőtlenítése befejeződjék. A minisztertanárós — számolva az esetleges esős időjárással — felhívja a dolgozó parasztságot, a termelőszövetkezetek (csoportok) tagjait, valamint az állami gazdaságok dolgozóit, hogy nedves terményeiket a beadás előtt szárítsák meg, s azállami begyűjtő szerveknek gabonát nedves állapotban ne adjanak át. Az élelmezési miniszter, a megyei terményforgalmi vállalatok, a SZÖVOSZ, a MESZÖV-ök útján esős időjárás esetében fokozottabb gonddal ellenőriztesse a begyűjtött termények kezelését. Az élelmezési miniszter a szükséghez mérten határozza meg, hogy a terményeket milyen magasságban tárolhatják a begyűjtő szervek. A begyűjtési terv pontos teljesítésével a békét védelmezzük! A terménybegyűjtésnek döntő jelentősége van az egész ország gazdasági életére, népgazdasági tervünk teljesítésére. Ezért a minisztertanács felhívja a terménybegyűjtés terén tevékenykedő állami és társadalmi szervek dolgozóit, hogy munkát és fáradságot nem kímélve, a begyűjtési tervek teljesítésével és túlteljesítésével a kitűzött határidőkre biztosítsák a begyűjtés teljes sikerét. A begyűjtés terén előttünk lálló nagy feladatok teljesítése, állami szerveink jó munkája mellett, dolgozó parasztságunk kötelessége. Nemes versengéssel a minél jobb eredményért, — váltsuk valóra a begyűjtés fő jelszavát: „ ... Cséplőgéptől a begyűjtőhelyre!...” ! Minden dolgozó paraszt, hazájának minden hű fia legyen tudatában annak, hogy a begyűjtési tervek pontos teljesítésével védelmezi a békét, növeli népünk jólétét és erősíti népköztársaságunk szilárd alapját , a munkásparaszt szövetséget. Jízravisúljuk a kölesvetőmagot A kedvező időjárás lehetővé teszi, hogy ebben az esztendőben ne csak szálastakarmánynak termeljünk másodnövényeket, hanem abraktakarmánynak is. Erre a célra legjobban bevált a köles, amely szemre is meg szalmára is lényegesen nagyobb tér mást ad, különösen, ha a szovjet tudósok által kidolgozott előcsíráztatási eljárással, jarovizálással készítjük elő a magot a vetésre. A köles jarovizálására legalkalmasabbak a szedős magtárak, amelyeket a jarovizálás előtt mésztejjel kell fertőtleníteni. A jarovizálásra szánt vetőmagot gondosan meg kell tisztítani a gyommagvaktól és a törött szemektől. Tisztítás után állapítsuk meg a mag csíraképességét, s ha a magok 90—95 százaléka csíraképes, hozzákezdhetünk a jarovizáláshoz. A magot vetés előtt 7—10 nappal kell benedvesíteni. Nedvesítésre legjobb, ha olyan kádat használunk, amelybe egyszerre 100 kg magot tudunk beönteni. A 100 kg köleshez két részletben 26 liter vizet adjunk. Először 16, később pedig 10 litert. A második nedvesítést csak akkor végezzük el, ha a kölesmag az első 16 liter vizet már magába szívta. Nedvesítés után a jarovizálásra szánt helyiség padlójára olyan vastagon terítsük le a kölest, hogy a magok közötti hőmérséklet állandóan 15—20 Celsius fok legyen. Ha a hőmérséklet magasabbra emelkedik, a magot át kell lapátolni és szét kell gereblyézni. Ha viszont a hőmérséklet 18—20 Celsius fok alá süllyed, rakjuk vastagabbra a köleshalmot. A jarovizálás időtartama 7—10 nap legyen. Ez alatt lapátoljuk át a magot naponta kétszer, háromszor Ha jól végezzük a munkát, a kölesmagok 1—2 százaléka a jarovizáció első két napjában már csírásodni kezd. A jarovizálás harmadik, negyedik napján pedig a magok 4—5 százalékának kell kicsíráznia. Ha a negyedik napon még nem csírázott ki a köles 4—5 százaléka, a köleshalmot újra meg kell nedvesíteni. Az utólagos nedvesítésnél a jarovizálás alatt álló köles minden 100 kg-jához egy két liter vizet adjunk és gondosan, egyenletesen keverjük össze. Ha viszont a csírásodás 4—5 százaléknál nagyobb, gyorsan csökkenteni kell a kiterített magréteg vastagságát és szelelőrostán egyszer az egész mennyiséget át kell engedni. A jarovizálás végén 10—12 százalék csírázott mag lehet az egész magmennyiségben. A jarovizált kölesmag vetésénél a vetőgépet állítsuk nagyobbra, mintha jarovizálatlan kölest vetnénk. Ezenkívül gondosan ügyeljünk a gép működésére, mert duzzadt magok nem gördülnek olyan könnyen mint a szárazak és könnyen beleragadhat a gép kanalaiba. ELKÉSZÜLT 80 KOMBÁJN! Előre 250 cséplőgépért! Valljuk be, hogy jól dolgoztunk. Az országnak hasznot hoztunk. Segítjük a falu népét, így védjük a tartós békét! Vidám öntudattal száll a dal az EMAG-gyár udvarán s az egybegyült munkások jogos büszkeséggel néznek a főkapu felé, ahol éppen most gördül ki a 80-ik kombájn. Az eredetileg tervezett 50 kombájn helyett 80-at készítettek el az EMAG-gyár dolgozói. Több mint ötezer ember munkáját végzik el ezek a gépek. Az EMAG munkásai így járultak hozzá ahhoz, hogy megkönnyítsék a legfáradságosabb paraszti munkát s hogy dolgozó parasztságunk idejében tudja betakarítani ez évi bő termését. A gyár legjobb dolgozóinak most ezen az ünnepségen osztják ki a jutalmakat a terv túlteljesítéséért. 180 dolgozó kapott jutalmat, összesen 68 ezer forint értékben. Az EMAG munkásai azonban nem állnak meg az eddigi eredményeknél. Az ünnepségre összegyűlt dolgozók mögött már ott sorakoznak a szerelésre váró cséplőgép-vázak. Július 15-re 250 cséplőgép elkészítését vállalták a munkások! Tudják, hogy az ország kenyeréről van szó sok tervtúlteljesítéssel, kiváló munkával új gépek százait adják a dolgozó parasztoknak a terménybetakarítás munkájához. Szabad Föld 1951 július 1. ehed, ahal érett! A szem veszteség) elkerülése és a termés jó minősége érdekében a búzás viaszérésben, a rozsot teljesérés előtt, az ősziárpát, tavaszi árpát és a zabot sárgaérésben, az egyéb növényeket pedig az érésnek abban a szakaszában kell learatni, amikor a szemveszteség a lehető legkisebb ... A learatott gabonát és egyéb növényeket az aratás befejezése után késedelem nélkül hordják össze asztagokba, vagy a gépre hordva takarítsák be, hogy elkerüljék a csírásodást és egyben elősegítsék a gyorsabb cséplést. Az aratás, behordás és cséplés idején, továbbá a szérük őrzésénél tanúsítsanak legmesszebbmenő éberséget és akadályozzanak meg minden kárt okozó kísérletet... Az aratás és a learatott gabona behordása után azonnal végezzék el mindenütt a tarlóhántást. (Az aratás és cséplés végrehajtásáról szóló minisztertanácsi határozatból. minden országszerte folyuk az aratás. A déli megyékben már levágták az ősziárpát, aratják a rozsot és egyes helyeken a búza aratása is megkezdődött. Az időjárás úgy alakult, hogy az egyes gabonafélék érése között igen kevés az időkülönbség. Egyszerre érik be a rozs, a búza és a tavaszi árpa. Éppen ezért úgy kell megszervezni az aratást, hogy a szemveszteséget teljes egészében elkerüljük. Kézi aratásnál a rendet mindig a még álló gabonára vágjuk, így a kalász az adó gabonának támaszkodva nem zuhan olyan nagyot és nem csapódik ki belőle a mag. A dőlt gabonát lehetőleg mindig kézi erővel arassuk, éspedig úgy, hogy mindig a dőlés után haladjunk. A dőlt gabonát lehet a dőlés irányára haránt is vágni, de csak úgy, hogy a kaszaa levágott gabonát a még lábon állóra döntse rá. A kévekötéshez szükséges kötelet a hajnali órában, harmatos gabonából készítsük, mert ha megsüti a nap, a száraz gabonából csavart kötél könnyein szétcsúszik, ezenfelül a kötél készítésénél minden magot kidörzsölünk a kötélbe font kalászokból. Aratógéppel mindig viaszérésben kezdjük a búza aratását, mert teljes érés esetén az aratógép egyben ki is csépeli, a szemet. A géppel a kévéket lehetőleg köttessük szorosra, hogy a későbbi száradás esetén a kévék szét ne csúszhassanak. Az aratógépet a kevésbbé dőlt gabonánál jól használhatjuk, mert a gép vitorlája az előrebukott gabonaszálakat, felállítja és kaszaélre fordítja. Ahol összeérik a gabona, erőt a legérettebb táblák aratására kell összpontosítani. Az állami gazdaságokban, termelőszövetkezeti csoportokban az aratóik helyesen teszik, ha nem várják be az egyes gabonatáblák teljes beérését. Helyes a tatai tszcs jelszava: „Vágd, ahol érett!” Ezzel azt akarják elérni, hogy a nagyobb tábláik kevésbbé érett részeit kihagyva, az érett gabonát aratják. Később pedig visszajönnek a mélyebb fekvésű, zöldebb részek learatására. Hogy a pergést elkerüljük, ha szükséges, arassunk éjjel is! A levágott gabonát ne hagyjuk renden, vagy szanaszét kévékben, hanem minden esetben rakjuk azonnal keresztbe. A keresztek rakásánál ügyeljünk, hogy akeresztsorok egyenesek legyenek, így könnyebben megy a tárcsázás és a gabona behordása is. A kereszteket ne rakjuk oda, ahol összefuthat az esővíz. Minden megkezdett kereszt alá tegyünk egy félmaroknyi összehúzott kaparékot, hogy a kereszt alsó kévéjének kalászai ki ne csírázzanak. A learatott gabonát ne hagyjuk kint hetekig a földeken. Párnapi száradás után hordjuk osztagba, vagy egyenesen a cséplőgépre. Gyorsabban megy a behordá, és kevesebb lesz a szemveszteség, ha az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok összefognak, és közös erővel — a tavaly jól bevált „behordó brigádokkal“ — végzik a hordást. Behordásnál a szekér aljába terítsünk ponyvát és tegyünk ponyvátaz asztag tövébe is, ahol a rakott szekereket ürítjük. Már most köthetünk szerződést őszi vetésű növényekre Az idén a szerződéses növények — őszirepce, biborhere is — igen jó termést adtak és kitűnő terméseredményt ígér a szöszösbükköny is. Ezeket a növényeket a betakarítás után mielőbb csépeljük el és a termést azonnal adjuk át a termeltető vállalatnak. A nagyon előnyös szerződéses termelői árat a termelőszövetkezetek, tszcs-k és az egyéni termelők csak akkor kapják meg, ha a bíborhere termékét július 20-ig, a repcéét július 31-ig, a szöszösbükkönyét augusztus 15-ig átadják. A határidők után már csak a szerződésen kívüli, lényegesen alacsonyabb árat kapják a termelők. Épp ezért ne halogassuk a cséplést és a termény átadását. A dunaszekcsői „Petőfi“-tszcs őszirepcéje holdanként több mint 12 mázsás termést adott,így három kát. hold 500 négyszögölön termelt repcéért több mint 11 ezer forint jövedelemre tett szert a tszcs. Érdemes tehát ezeknek a növényeknek szerződéses termelésével foglalkozni. A kormányzat lehetővé tette, hogy már most, az aratás és cséplés idején megköthessék az őszi vetésű növények termelésére a szerződéseket. A tszk és tszcs-k közvetlen a vállalatokkal, az egyéni dolgozó parasztok a földművesi szövetkezetek útján köthetik a szerződést. Az igen előnyös szerződéses termelői árak változatlanul megmaradtak: az őszirepcénél 270 forint, a szösös- és pannonbükkönynél, ősziborsónál 240 forint, a bíborherénél 340 forint mázsánként. A közellátási rendelkezések keretei között az arató- és cséplőmunkások szabadon rendelkeznek részkeresetükkel Az 1951. évi cséplésről szóló rendelet kimondja: gabonából az arató- és cséplőrész (cséplőmunkás rész és gépkereset) természetben kiadható. Kivétel ez alól az állami gazdaságok arató- és cséplőmunnkásai, továbbá a gépállomásoknál dolgozó traktorosok és segédtraktorosok, akik munkabérüket pénzben kapják meg. A természetben megkapott aratási és cséplési munkabérével a munkavállaló a közellátási rendelkezések keretei között szabadon rendelkezik, a fejadagon felüli részt eladhatja állami terménygyűjtőnek C-vételi jegyre, vagy pedig a fejadagon felül szabadon is őröltethet. Amennyi kenyérgabonát C-vételi jegyre bead, ugyanannyira kaphat szabad őrlési engedélyt. Az aratási és cséplési munkabér címén kapott takarmánygabonát a munkavállaló szabadon felhasználhatja takarmányozásra, vagy pedig állami terménygyűjtőnek-vételi jegyre eladhatja.