Szabad Föld, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-06 / 1. szám

A szövetkezeti dolgozó parasztság jó munkájától függ, milyen gyorsan visszük győzelemre a termelőszövetkezetek ügyét — Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a termd«sziivetke,zfitek és yépálluniásak küldötteinek orczáfts tanácskozásán — A terJnefősikrefkezetek A Répái fontán tk crnsvcigos titmúaskozúsú/iak tndnodik napján pénteken déleidét megjelent és viharos, hosszas taps, éljénzés közepeié felszólaM népünk szeretett atezére, Rákosi Mátyás glvtárs. Kedves Hvfrsak? A fcmácsköós edefrgi menete ismtatja, hogy , termelőszövetkezeti mozgalom nálutk milyen mély gyö­keret vert. Hoziá kell tennem,Viogy a« a feép, a>rwi M a sewefkeaetí mozgalomról kialakult, kicsit ró­zsás, mert hiszen ?tt a legjobb szö­vetkezetek és gépállomások vannak képviselve. Keményebb kézzel a munkafegyelem megszilárdításáért ' A fegyelemre vonatkozóan: alig volt o'yan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyel­mezetlenséget és nem mondta vol­na el, hagyat! igyekeznek a maguk területét ezzel a bajjal szembe­szállni. Megígérhetem, hogy sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önltéuyesen eltávoznak és azo­kat is, akik az ilyen önkényesen el­távozóka t felveszik (taps), mert el­jött az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton ismét­lem, h'>gy a lejjobb fegyelmezés annak a I légkörnek a kialakítása, amely­ben a naplopás, a lógás, a íe- gyehiezetlenség szégyen és 1 gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy van­nak bizonyos fokig javíthatatlanok. It.' y. ,J,. I, » ptó 4 ' IA. ;<i Uftpi hci Az iljenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondást: nem­akarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a tör­vényt fogjuk alkalmazni '(lelkes :aps) és az elvtársak tapasz­talni fogják, hogy ezúttal is a szó egybeesik a tettel, lapasztalni fogják ezt azok a lógósok is, akik szocialista építésünket a mezőgaz daságban és az iparban fegyelme­zetlenségükkel. vagy nem egyszer tudatős rosszakaratúkkal károsítják. A kötelező munkaegységek száma Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet 80-ról ne 1‘20-ra hanem 150-re emeljük fel. Bár­mennyire jó a szándék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársak­nak; mégis szem előtt kell tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tu­dok képzelni egy egész sor olyan szövetkezetét, amely nem is tírna még a mostani fejlődése mellett 150 ni unkaegységnyi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elvtársak most 80-ról egyszerre 150-re mennek fel lehet, hogy elijesztik vele a szövet kezet be belépni szándékozók egy részét. Ezért azt javasolnám, hogy egy­előre maradjunk meg 120-nál, illetve menjünk át a 120-ra. Ez természetesen nem zárja ki. hegy ott, ahol a fegyelem, a közösségi szellem jó, ott akár 180 is legyen az átlagos munkaegység, de kötelező­nek maradjunk csak 120-nál. Azt hiszem, ez egészségesebb. (Taps.) Minden kenyérgabonát —. munkaegység alapján Fe+n érült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapján adják ki. Szeriulvn ez a javaslat na­gyon helyes. Ez serkentem fogja a luslákai, vagy azokat, akik ■<» legnagyobb dologidő idején elmennek ~ ~ " számba, hogy mu a szövetkezeten b Ez a javaslat hét JAL/j 'ie bog v z egészséges j«jf támogatja. Az államr Wt sok »zo esett » icg.ytie»»ro., az egyes dolgozók fegyelméről. De nagyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezelek kötelezettségeit és fegyelmét illeti az állammal szemben. Éo november 30-i beszédemben felsoroltain egy sor jó szövetkezetét, amely messze túlteljesítette köte­lességet, elsősorban beadási köte- lességit az állammal szemben. De erős kísértésben is voltam, hogy el­rettentő például felsoroljak egy sor olyan sévetkezetet is, amely bi­zony jói d van maradva a beadás terén és egyáltalán nem töji magát, hogy az áfámmal szemben fennálló kötelezettsóét teljesítse. Szeret­ném, hogy az elvtársak, amikor fegyelemről eszélnek, az állampc.gári fegyelemre is i gondoljanak,amihez hozzátar­tozik. hogy a szövetkezet is jól. pontosan teljesítse az ál­lammal szembú fennálló kö- telessgeit. (Hosszantartó lelks taps.) Kevés szó esett t a mi szövet kezeteink fejlődésén* egyik gyen­geségéről, az állattarisról, a "közös állattartásról. nál. Máink fs rettenni gyenge a ke­gyelem, a szervezésben is nagyon sok a baj. A téléi az egyik fel­adatunk az lesz, hogy megpróbá­lunk ezen lényegesen javítani. De nem kevésbbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem ta­lálták meg az egészséges vé szonyt a gépállomásokhoz. Örömmel hallom itt most a felszó­lalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy a gépállomások és a szövetke­zetek viszonya akkor lesz egész­séges és jó, ha a szövetkeze­tekből kerülnek ki a traktoro­sok és a gépállomás legtöbb dolgozója Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak kora tavasztól késő őszig s oda lesznek erősítve a brigádjukkal, érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkál vé­gezzék, inért fizetésük a ter­méssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, ami­kor a traktoros a munkát úgy-ahogy í p . - - ..'lg;, a Belterjes állattenyésztés nélkül — nincs belterjes mezőgazdaság! Az a körülmény, hogy a szövet­kezetek legtöbbje jogos büszkeség­gel emlékezik meg arról, hogy mi­lyen istállókat, fiaztatókat épít, mu­tatja, hogy az elvtársak maguk is érzik, hogy ezen a téren le vannak maradva. Hozzátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szö­vetkezetek állatállománya számos­állatra átszámítva körülbelül égy- harmada, de legtöbbször egy­negyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem kell magya ráznom, hogy Intenzív, belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mező- gazdaság. És minél hamarabb szántják tel az elvtársak az állattartó, terén az elmaradást, annál gyt-sabban fognak' fejlődni. Minél több traktoros kerülőn ki a szövetkezetekből Megelégedéssel hallottam, ahgy a szövetkezetek képviselői, alapoyn megmosták a gépállomások fejét 's a gépállomások képviselői is jt odamondogattak az ittlévö szövet kezeti vezetőknek. Igv. áz elvtársak végre megismerték mindkét fél bá­natát. Mi nagyon jót tudjuk, hogy rengeteg hiba van a ■.gépállomások­van utalva, egymást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymához kötve. Ennek az lesz a következménye, hogy megjavul a gépállomások munkája és megjuvul a szövetkeze­tek termése is. Erőltetett belépésen nincsen áldás Néhányszor bejelentették itt, hogy egész falvak, községek nemsokára termelőszövetkezeti községekké vál­nak. Sőt az egyik leiszólaló elvtárs még a dátumot is megmondotta. amikorra az. ő községe termelőszö­vetkezeti községgé válik. Az ember csak örömmel üdvö­zölheti. ha ez annak következ­ménye, hogy ott a községben a termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták, hogy belépnek. Tartok tőle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé válásban van egy jó adag erőltetett agitáció talán niég egy kis nyomás is. Azért beszélek erről ilyen bátran, mer; a tavasszal lát­tam a szolnokmegyei és egyéb szö­vetkezeti községek létesülését. Má akkor figyelmeztettem az elvtársi­kat, hogy ne nyomják, m erőltessék a szövetkezetbe való belépést, de niég túlságosan ne is agitálja­nak .mellette, mert az olyan ember­nél, akit ilyen tizeriöt-hóiszszoros agitáció'után, úgyszólván kötéllel húzunk be a szövetkezetbe, azt fog­juk tapasztalni. íogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, más­kor nem találják és csak akkor je­lentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy' kevés a rájutó munkaegység. Egyszóval az épen emberen úgy sincs áldás. Kérem ja zokat az elvtársikat, akik itt bejelentették, hogy községük ter- ímekjjzövetkezeti kozséggé alakul át. íjkülörösen. akik a dátumot is nteg- • 'mondok, hogy \ szavaim nyomán nézzék meg, nem okosabb-e talán a jövendő tagság egv részét még érni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék még csak a kerítésen át, há­gván fejlődik a szövetkezet. Várjuk ki. amíg maguktól ön­szántukból bejönnek. Különben ügy járnak, mint egy csomó szövetkezeti községünk, amely a nyáron nem győzött cso­dálkozni és panaszkodni, hogy néha a tagság 80—40 százalékú hiány­zott a legnagyobb dologidőben. Vi­lágos, hogy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással kerültek a szövetkezette, vagy pedig túlságo­san agitálták, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az elvtársak, nekünk erre egyálta­lán nincs szükségünk. Vegyük fel azokat, akik vissza akarnak térni a szövetkezetbe Az egyik felszólaló elvtárs elmon­dotta. hogy náluk vannak olyan pa­rasztok, akik kiléptek a szövetke-- zetből. / Most már megbánták, hogy kilép­te és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen: most már nem veszik őket vissza, hanem hagyják---: -.—: uivi -'-O-t vir j-n-..J darabig. Eivtárspim, megértem, hogy édes a bosszú, meg az elégté­tel, különösen, ha az illető, mikor otthagyta a szövetkezetét, nem ta­karékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs el­lene, vegyék vissza a szövet­kezetbe. Az ilyen ember, aki már megpró­bálta mindkét oldalt és a végén újra a szövetkezetét választotta olyan, mint aki már megégette szá­ját a tejjel (nagy tetszés és taps) és most már jobban lög maguknál dolgozni, jobban meg fogja be­csülni a szövetkezetei. Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a mi szeretett ve­zérünk. Sztálin elvtárs (hosszan­tartó telkes éljenzés és taps) 1933. februárjában beszélt a szovjet koi- hozparaszfokkal. Bár akkor már a színjét parasztok több mint 90 szá­zaléka rátért a közös, kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Sztálin elvtárs, hogy az egyéni parasztokat, akik sokáig tépe- lödlek, nehezen határozták et magukat a belépésre, vegyék fel. Hozzátette: rre felejtsétek el. hogy közületek a legtöbb 3 4 évvel ez­előtt még maga is tépelödött, hogy belépjen-e, ne lépjen-e be, és most már ott tartotok, hogy nem akar­játok felvenni azokat, akik most 1 :v'> ?*■ lehat az ilyen egyéni parasztokul, akik kiléplek és most vissza akar­nak lépni, bevenném. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés esz­méjének legjobb képviselőivé vál­nak. A legjobb agitáció — ha a szövetkezet jól működik Szólnom kell a szövetkezetek gazdagéul ásóról. Mi most arra vet­tünk irányt, hogy megszilárdítsuk mindazt, amit eddig elértünk, megerősítsük a szövetkezetek veze­tését, politikai vezetését, gázdasági vezetését. Iskolára küldjük a szö­vetkezetek vezetőit, hogy megtanul­ják. elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel ntég jóiban tudják a szö­vetkezet gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek erősödjenek, virágozzanak, von­zókká legyenek. Olyan vonzók­ká. hogy a dolgozó parasztok kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak azok, akik kiléptek és most kérik, hogy vegyék vissza őket. A legjobb agitáció, elvtársak, a legjobb propaganda az. ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha a termelése olyan messze fölötte áll az egyéni paraszténak, hogy min­denki előtt világos, hogy ez a jobb termelési forma. Mi rajta leszünk, hogy a szövet­kezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjet­unió termelése nyújtani tud. Min­den tárpógutási megadunk, gépeket, traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, mindennel segíteni fogjuk a szövetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A napokban egy elvtárs közben­járt nálam egy szegény emberért, akinek 4 hold földje van és 4 csa­ládja hozzá. Kérdeztem: van-e a községben szövetkezet. Azt mondta: van. — Tagja ez a szegény ember a szövetkezetnek? Azt mondta: nem tagja. Hát - - mondtam — akkor a szegénységének mugu az oka, mert ha ?i 4 holdjával bemegy a szö­vetkezetbe és a feleségével együtt 400—500 munkaegysé­get kidolgoz, akkor már annyi a jövedelme, mint egy közép- parasztnak. (Nagy taps.) Amellett, mindjárt hozzátehetem, hogy nem is kel! úgy dolgoznia, mint régen, amikor hajnali 3 óra­kor már a botosispán zörgetett az ablakán, vagy ha napszámba ment, látástói-vakulásig kelleti túrnia a földet. Most egyszerű, rendes mun­kával a szövetkezeten belül egy házaspár 400 500 munkaegységet ki tud dolgozni és jövedelme már olyan lehet, mint régente, egy jó­módú paraszté volt. Becsületes munkával — jómódot teremthetünk Az elvtársak itt hallhatták a tíz­ezer forintos jövedelmeket. Elmon­dották itt egy három taggal dol­gozó családról, hogy 42.000 forintot kapott a szövetkezetben. Hát mikor volt egy 10 holdas parasztnak 42.000 forint jöve­delme egy évben? Régente, elvtársaim, a jó boldogu­lás útja, magyarán mondva a ku- lákság útja a "falun — antini erre Sztálin: elvtárs - is rámutatott —, az volt, hogy aki gazdagodott, az nyúzta a béresét, megkárosította a szomszédját, kizsákmányolta, be­csapta, akit csak tudott és így las­sú n ként megtol 1 a sód ott. A gazdaságnak emiatt mindig volt valami kis bűnös mellékíze a régi világban. Most pedig a szövetkezeti tagnak a jómódhoz nem kell. hogy kizsák­mányolja a szomszédját, vagy be­csapja • embertársát* hanem egy­Stabad Föld TWi. évfolyam. 1. szám. Ár« íiO fillér 1952 január 6.

Next

/
Thumbnails
Contents