Szabad Föld, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1952-01-06 / 1. szám

1952 január 6. Termelőszövetkezeteink az állatten­nyésztésben a munkát úgy szervezzék meg, hogy minden állatfajtánál és minden telepen, tehát szarvasmarhate­­nyészetben, sertéstenyészetben, hízla­­lásbál, juhtenyésztésben, baromfite­nyésztésben, létesítsenek külön brigá­dokat. A szavasmarhatenyésztő brigádokba fejönöket kell beállítani és minden fejőnőhöz tíz tehenet kell beosztani. Biztosítani kell minden három fejőnő mellé egy tehenészt, aki az istálló rendbentartásáról, a trágya kezelésé­ről gondoskodik és takarmányozás­ban segít. Nagyobb termelőszövetkezetben, ahol sok borjú van, szervezzenek külön borjúnevelő brigádot is. Az eddiginél sokkal nagyobb szám­ban von­janak be nőket az álatte­­nyésztés munkáiba. Különösen for­dítsanak nagy gondot arra, hogy a fejest, borjúnevelést, baromfi­tenyésztést nők végezzék. Az állattenyésztés fejlesztése meg­követeli azt is, hogy termelőszövetke­zeteink fokozott mértékben ügyeljenek az állategészségügyi szabályok betar­tására. Az istállókat, fiaztatókat, hiz­laldákat tartsák rendben, meszeljék ki, fertőtlenítő eszközökkel szereljék fel. Készítsenek istállórendet, melyben ír­ják elő az állatok gondozásával kap­csolatos munkák idejét és rendjét. Vezessük be az állattenyésztésben is a többtermelési jutalmat A termelőszövetkezetek vezessék be az állattenyésztésben is a tervet túl­teljesítő brigádok és tagok jutalmazá­sát és így tegyék még inkább érde­keltté őket az eredmények fokozásá­ban. Jutalmat azonban csak akkor le­het kiadni az állattenyésztésben dol­gozók számára is, ha a termelőszövet­kezet az állami kötelező beadást ma­radéktalanul teljesítette. A jutalmazá­sok a következők legyenek: 4) A szarvasmarhatenyésztő-brigád­­j­an annak a fejőnőnek, aki a gondozá­sára bízott teheneknél a megszabott tejhozamtervét túlteljesíti, a terven felül termelt tej tizenöt százalékát ad­ják ki természetben. A terven felül termelt tej további tíz százalékát az ugyanazon tehéncsoporttal dolgozó te­henészek, takarmányozok, pásztorok számára adják ki, munkaegységeik arányában. b) A borjú- és növendékmarhaneve­­lőknek, ha a rájuk bízott állatokat tel­jes számban felnevelik, é­i egész év folyamán nincs veszteségük, az egy évben elért munkaegységek számának tíz százalékát kell adni. c) Sertéstenyésztésben a sertéste­nyésztőnek a részére kiadott kocáktól a meghatározott terven felül két hóna­pos korig felnevelt malacok közül ter­mészetben adják ki minden ötödik ma­lacot. d) Juhtenyésztésben, a gyapjúnyírási terv túlteljesítése esetén, a terven felül nyírt gyapjú tíz százalékának meg­felelő pénzértéket adjanak a juhász­nak. A báránynevelési terv teljesítése után a juhász kapja meg természet­ben a terven felül felnevelt bárányok közül minden negyediket e) Baromfitenyésztésben a baromfi­tenyésztő-brigád vezetőjének és tagjai­nak, munkaegységeik arányában, a ba­­romfitojáshozam tervének túlteljesítése esetén ki kell adni a terven felül ter­melt tojás tizenöt százalékát, továbbá a terven felüli mértékben tenyésztett növendékbaromfi egynegyedét. f) A méhészetben a terv túlteljesí­téséért, ha a viaszhozamra és a méh­családok számára megszabott tervet is teljesítették, ki kell adni természetben a méhész számára a terven felül ter­melt méz tizenöt százalékát. g) A szarvasmarha- és sertéshízlaló brigádok tagjainak a hizlalásra átadott állatok átlagos élősúlyára vonatkozó terv túlteljesítése esetén a terven fe­lüli minden száz kilogrammnyi súly­többletből eredő pénzbevétel egyne­gyed részét ki kell fizetni, munkaegy­ségeik arányában. si munkafegyelem me­ l szorgalmasan és becsületesen dol­gozó tagok érdekében felhívjuk a ter­melőszövetkezeteket, hogy hozzanak rendszabályokat a hanyagokkal, lus­tákkal és naplopókkal, valamint az önkényesen eltávozóakkal szemben és tegyenek további intézkedéseket a munkafegyelem megszilárdításáért. A termelőszövetkezetek közgyűlésén hozzanak határozatot a kötelező munkaegységek számá­nak évi 120-ra történő felemelé­sére. A kisgyermekes anyák ré­szére évi 80 munkaegységet kell előírni. Szigorúan ügyeljenek arra, hogy a jövedelemből a tagok és a dolgozó családtagok vé­g­zett munkájuk után a teljesített munkaegységek alapján ré­szesedjenek. A szétosztásra kerülő ter­ményt kizárólag a végzett munka ará­nyában osszák szét. Előleget is ennek alapján kell folyósítani, ügyelve arra, hogy ennek mennyisége nte haladja Az alapszabály betartása . A termelőszövetkezetek vezetői és tagjai helyezzenek nagy súlyt az alap­szabály következetes betartására. Gon­doskodjanak arról, hogy a tagok föld­jeiket, á­lataikat az alapszabály szerint bevigyék a közös gazdálkodásba, for­dítsanak gondot az állam iránti köte­lezettségek időben és maradék nélküli teljesítésére és növeljék a szövetkezeti és üzemi alapot, amely a tagok jó­létének is alapja. Szembe kell szállni mindazokkal, akik a ta­gok jogait meg­sértik és azokkal is, akik az alap­szabályban előírt kötelezettségeiknek nem tesznek eleget. Az I-es és II-es típusú termelőszö­vetkezeti csoportok is gazdálkodjanak alapszabályszerűen, létesítsenek közös szövetkezeti vagyont és földjeiket táb­lásan műveljék. A szövetkezeti demokrácia megvaló­sítása érdekében termelőszövetkezeteink minden hónapban legalább egyszer tartsanak közgyűlést. A jövőben kölcsönt csak a tagság két­harmad részének közgyűlésen való hatá­rozata alapján lehet kérni. Szervezzék meg a közös szövetkezeti vagyon tár­sadalmi ellenőrzését. A vezetés meg­javítása érdekében válasszanak elnök­helyettest, aki az elnök távollétében önállóan is ellátja a termelőszövetke­zet vezetését. Termelőszövetkezeteink vonják be a vezetésbe a gazdál­kodáshoz értő volt középparaszto­kat, nőket, fiatalokat. A vezetők sajátítsák el mielőbb a nagyüzemi gazdálkodás vezetésének tudományát, növeljék szaktudásukat, vegyenek részt szaktanfolyamokon, iskolákon. Az iskolán lévő tagok ré­­ szilárdítása érdekében meg a várható munkaeg­ységen­kénti részesedés 50—60 százalékát. Gondos­kodjanak tsz-eink arról, hogy a bri­gád- és mun­kacsapatvezetők a teljesí­tett munkaegységeket pontosan nyil­vántartsák, szervezzék meg, hogy min­den tag megtanulja a munkaegységgel való számolást. Gondoskodjanak arról, hogy a tagok rendszeresen járjanak munkába. Azoktól, akik figyelmeztetés elle­nére sem jelennek meg a munka­helyen, a közgyűlés, a csoport­értekezlet határozata alapján, mu­lasztott naponként 1­2 munka­­egységet vonjon le. Termelőszövetkezeteink tegyenek meg mindent a munkafegyelem megszilár­dításáért. A nők munkába való bevonásá­nak megkönnyítésére termelőszövet­­kezeteink és gépállomásaink szervez­zenek napközi otthonokat, és a szövetkezeti demokrácia szére egész évben teljesített munka­­egységeik egy hónapra eső részének — a tagság határozatától függően —­­ 50—70 százalékát írják jóvá. Termelőszövetkezeteink gazdaságuk fejlesztése és erősítése mellett ne hanyagolják el az egyéni dol­gozó parasztokkal való jó kapcso­latok ápolását. Ismertessék meg velük eredményeiket, segítsék őket abban, hogy a számukra egyedüli helyes útra, a térm­­előszö­vetkezeti gazdálkodás útjára térjenek. Könyörtelen harcot az ellenség ellen . Ne feledkezzenek meg arról sem, hogy dolgozó népünk ádáz ellenségei, a kulákok, nem jó szemmel nézik a szövetkezetek erősödését, fejlődését és mindent elkövetnek, hogy azt meg­gátolják. Alattomosan végzik romboló munkájukat. Be akarnak furakodni a termelőszövetkezetbe, hogy belül foly­tassák kártevő tevékenységüket. Ter­melőszövetkezeteink vegyék fel ellenük a harcot, söpör­jék ki őket a szövetkezetekből és éberen ügyeljenek, hogy egyetlen­egy se furakodhasson be közülük soraikba. A termelőszövetkezeteket harcukban erősíti az a tudat, hogy mellettük áll a munkások és parasztok állama, se­gíti és vezeti őket a Magyar Dolgo­zók Pártja és a magyar dolgozó nép bölcs tanítója, Rákosi Mátyás. Mindig ott áll mellettük állandó támogatásával a hatalm­as Szovjetunió és annak ve­zére, a magyar nép legnagyobb ba­rátja és segítője, a nagy Sztálin. Kétéves állattenyésztési tervünk sikere érdekében nemcsak a ta­karmányfélék vetésterületét kell növelni, hanem azt is el kell érni, hogy az eddiginél bővebben termő, nagyobb tápértéket adó takar­mánynövényeket termesszünk. A nagy terméshozamot biztosító t­a­­­karmánynövények között igen előkelő helyet foglal el a Rózsaszínű BÉTA ta­karmányrépa, amely 1951-ben — az egyetlen magyar téka nm árn­y répái® jta — megkapta az áilfiaoíilag törzskönyve­zett minősítést. Az új fajtát a sopron­­horpácsii kísérleti gazdaságban, dr. Sedlmayr Kurt Kossuth-díjas növény­­nemesítő és Varga András tudomá­nyos­­ kutató nemesítették ki.­­• A Rózsaszínű BÉT­A- takarmány,répát­­minden más fajtától könnyen meg lehet különböztetni. Vastag karógyökere magasan kinő a földből, így igen környen szed­hető. Húsa fehér, ropogós, héja rózsaszínű, ami a gyökér hegye felé lassan elhalványodik. A répa feje nagy, a levele haragos­­zöld és rendkívül dús. Az új répafaj­tártak nagy előnye, hogy fiatal-kori fejlődésében, száraz­­ságilerrásában s a betegségekkel szem­beni ellenállóképességben felülmúlja a többi fajtákat. Ezenfelül könnyen el­tartható, nem rothad, mint az Eteken - dók­i és más répafajták. A Rózsaszínű BÉTA gyökértermés­ben messze felülmúlja az összes többi fajtákat és száraz anya­gtermésben is az első helyen élt. Levéltermése is nagyobb az összes többi ta­karmán­y­­répafajtáknál, ezért soázásra kiválóan alkalmas. Állami gazdaságaink egy ré­szében az elmúlt ősszel a Rózsaszínű BÉTA takarmányrépát levetestől együtt silózták be. A soporonhorpácsi kísérleti gazda­ságban a tíz év óta tartó kísértetekből kitűnt, hogy az új takarmányrépa az eddig termet takarmányrépák termés­átlagához viszonyítva negyvenöt százalékkal több gyö­kértermést, 69 százalékkal több le­­véltermést és 37 százalékkal ma­gasabb szára­zanyagt­ermést bizto­sít. Ez annyit jelent, hogy ha az eddig termesztett fajták gyökértermését kát, holdanként átlagban 200 mázsának vesszük, akkor a Rózsaszínű BÉTA ta­­karmányrépából ugyanannyi munkával, ugyanazon a talajon 290 mázsa gyö­kér terem. Ennél azonban jóval magasabb ter­mést lehet elérni a Rózsaszínű BÉTA takarmányrépával. A sopronhonpácsi kísérteti gazdaságban 1951-ben átlagban 652 mázsás kát, holdan­ként­ termést értünk el. Ugyanakkor a Bábolnai fehérrépafajta 404, az Eszterházi vörös 414, a Mauth­­ner Arany-hengerfajta pedig 405 má­zsás termést adott. Ha az egész országban takarm­ai H­­­répa vetésien­­letünket Rózsaszínű BÉTA-val­­vetjük be, évenként mintegy 100 ezer vagon­nal terem több takarmányrépánk és 50 ezer vagonnal lesz több ré­­palevelünk. A fajta nagy értékét azonban csak úgy hasznosíthatjuk, ha a kevert és le­romlott takarmányrépáink magját ki­cseréljük Rózsaszínű BÉTA takar­mányrépa magja, amellyel nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is kimagasló terméseredményeket értek­ el. Az 1951-es év takarmányrépa mag­termése biztosítja, hogy,a tavas­zi ve­téshez termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink és dolgozó parasztsá­gunk te­jes mértékben fedezhesse vető­magszükségletét a világ egyik legbő­vebben termő takarmányrépájából, a Rózsaszínű BÉT­A-ból. Bán­aki Sándor tudományo* kutató, Sopronhorpács. Kinemesítették az új magyar takarmányrépafajtát Évi százezer vagon terméstöbblet! Levélzettel együtt 80—90 cm-re is megnő a Rózsaszínű BETA-répa Szabad Fél­ ­ Állami gazdaságainkban, gépállomá­sokon és az erdőgazdaságokban ország­szerte befejeződtek az üzemi értekez­letek, amelyeken a dolgozók az újon­nan megalakuló Mezőgazdasági és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszerve­zetének megyei küldötteit megválasz­tották. A megválasztott megyei küldöttek december 30-án minden megyeszék­helyen országos küldöttválasztó érte­kezletet tartottak. Négyszáz országos küldöttet vá­lasztottak meg ezeken az értekez­leteken. Az országos küldöttek január második felében ülnek össze Budapesten és megalakítják az ipari munkásokéhoz hasonló új szakszervezetet, a Mezőgazda­­sági és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszervezetét. Szolnokon, a küldöttvá­­lasztó érte­kezleten Ha­lász József, a DÉFOSZ központ kul­­túrnevelési osztályának vezetője tar­tott beszé­det. Egyre több helyen felmerült az a kívánság — mondotta Halász elvtárs —, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak is legyen szakszervezetük. A megalakuló szak­­szervezet legfontosabb feladata, hogy a termelést minél jobban előmozdítsa s kialakítsa az egészséges munkaje­gyeimet. Az értekezleten sokan felszólaltak. „A legfontosabb fegyelmezési eszköz — ismételjük —, annak a szellemnek a kialakítása­, amely elítéli, megbé­­lyegzi a fegyelmezetlenséget, amely­ben a fegyelem megsértése, igazolat­lan kimaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat." — idézte Szűcs Lajos Rákosi elvtárs szavait. Szűcs Lajosról, a pusztabánrévei állami gazdaságban mindenki tudja, hogy nem bírja elnézni a fegyelmezet­lenségét, a rendetlen munkát. De nem­csak szót emel ezért, hanem saját­­maga is jó példával jár elől a mun­kában. A nyáron önként jelentkezett az aratási és cséplési munkára, pedig neki, mint takarmányosnak, ez nem lett volna kötelező. Az aratást elvégezték a gazdaság­ban idejében. A cséplés azonban elhú­zódott. Elhatározták, hogy megpróbál­koznak a Bredjuk-féle cséplési mód­szerrel. Ez nem ment könnyen. Többen akadtak, akik idegenkedtek az újtól. Szűcs Lajos volt az, aki meggyőzte a kétkedőket. Az ered­mény az lett, hogy felényi idő alatt végeztek a csépléssel. A megyei értekezleten Szűcs Lajost a jelölő bizottság az elsők között java­solta országos küldöttnek. Nagy taps fogadta Tukarcs Mária jelölését is. Tukarcs Mária a surján­pusztai állami gazdaság dolgozója. Nemrégiben kapta meg a „Gyapotsze­dés mestere” megtisztelő címet. Amel­lett, hogy saját maga is kiváló munkát végez, állandóan tanítja a brigád többi tagjait. Nagyrészben ennek kö­szönhető, hogy a brigád állandóan 120—130 százalékos teljesítményt ért el. Szűcs La­joson és Tu­karcs Má­rián kívül a többi meg­választott országos küldött is kiváló mun­kás. Ez biz­tosíték arra, hogy az újonnan megalakuló mezőgazdasági és erdőgazdasági dolgozók szakszervezete nagy lépésekkel viszi előbbre mező­gazdaságunk szocialista átépítésének ügyét! Január második felében alakul meg a Mezőgazdasági és Erdőgazdasági Dolgozók Szakszervezete A Termelőszövetkezeti Tanács első ülése A termelőszövetkezetek és gépállomások II. országos tanácskozása után a parlamentben tartotta meg alakuló ülését a Termelőszövetkezeti Tanács. Az ülésen a Tanácsnak mind a 71 tagja részt vett. Dobi István miniszterelnök, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, hangsúlyozta: azon kell fáradozni, hogy mielőbb megszilárduljon a szövetkezetekben a munkafegyelem és ugyanakkor arra kell törekedni, hogy mielőbb beve­zessük és széles körben alkalmazzuk a füves vetésforgós rendszert, a ker­esztsoros vetést, meg a többi korszerű tudományos eljárást, amellyel lényegesen emelni tudjuk a terméshozamot. Matolcsi János, a Tanács titkára, az új szervezet feladatait ismertette és bejelentette, hogy a Ta­nács munkájába a legjobb mezőgazdasági szakembereket is bevonják. Takács Gyula 800 négyszögölnyi gyapotföldjén 340 ing anyaga termett meg Dolgozó parasztságunk egyre jobban megbarátkozik új ipari növé­nyünk, a gyapot termesztésével. Kis, 4—600 négyszögöles hely, ahol eddig a káposzta, répa csak 300—400 forintot hozott a házhoz, gyapot­termesztéssel most ezreket jövedelmez. Különösen akkor, ha meg­adjuk a gyapotnak azt a munkát, amit a bő termés megkíván. Áramunk megbecsüli a gyapotter­melő­ parasztok munkáját Nagy juta­lommal, a „Munkaér­demre­­d" külön­böző fokozataival tüntette ki azokat az egyénileg dolgozó parasztokat, akiknek a­­ gyapottermése meghaladja a holdanként tízmázsás átlagot. Bajusz János, földeá­ki dolgozó pa­raszt a Munkaérdemrend III. fokoza­tát kapta. 407 négyszögölön 436 kiló­­ gyapotot termesztett, ami kát. holdan­ként 17 mázsa 14 kilós termésnek fe­lel meg. A jó eredményt szorgalmas munkával érte el gyapotját hétszer kapálta meg! Takács Gyula tápiószelei dolgozó paraszt Munkaérdemérmet kapott, mert 800 négyszögölön 543 kilós átlagter­mést ért el. Takács Gyula kacsolási, tetejezési módszerét átadta a környék­beli dolgozó parasztoknak is. Azokkal is megszerettette a gy­apotot, s a vele való foglalkozást. Minél több gyapotot termelünk, an­nál több és olcsóbb ruhaanyagot ve­hetünk! Takács Gyula 543 tanuló gya­potjától 410 méter lepedővásznat, vagy 154 méter férfiruhaszövetet, vagy 1024 méter inganyagot — ebből 340 férfi­inget — lehet készíteni. A hulladék­­gy­apotból ezenkívül cellulózot, filmet, a gyapotmagból stearinit, s más vegyi­­anyagokat lehet gyártani. Takács Gyula 800 négyszögöljén így száz meg ■száz ember ruhája, ingje és iparunk sokféle nyersanyaga „termett­­meg!” Érdemes tehát gyapotszerződést kötni az egyéni dolgozó parasztoknak is. A gondos munkáit sokszorosan meg­hálálja a bő gyapottermés! Új gyümölcsösök a szabolcsi tszcs-kben Szabolcs-Szatmár megyében az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek egyre nagyobb területeken telepítenek gyümölcsösöket és akácosokat, hogy hasznosítsák a Nyírség homokos területeit. Az állami gazdaságok közül a bal­­kinyi, a termelőszövetkezetek közül a komorói Szocializmusért termelőszövet­kezet jár az élen többszázholdas telepítéssel.

Next