Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

52430 ______ TELJES HETI RÁDIÓMŰSOR! ^ A MAGYAR DOLGOZÓ PARASZTSÁG HETILAPJA Ára 60 fillér ! VTI. évfolyam, 27. szám, 1952 július 6. VÁGD, AHOL ÉRETT! Soha nem volt annyira igaz a közmondás, mint ma: „munkáján ismerszik meg, ki milyen ember”. Falvainkban ma már nem az össze­harácsolt vagyon, nem is az el­röppenő szó, hanem a jó munka s a munka eredménye mutatja a nagyobb becsületet, a több ember­séget. Különösen így van ez ezekben a hetekben, amikor dolgozó paraszt­ságunk az év legnagyobb munkáját végzi. Most, amikor az a legfőbb feladatunk, hogy jól arassuk le, veszteség nélkül takarítsuk be, azt ami megtermett. „Vágd, ahol érett!” — ez a mos­tani napok jelszava. S azok a ter­melőcsoportok, állami gazdaságok, egyénileg dolgozó parasztok végez­nek valóban jó munkát, azok tud­ják legjobban elkerülni az aratási szemveszteséget, akik állandóan fi­gyelik a határt, nem várják, hogy minden tábla egyformán érett le­gyen, hanem a megfelelő érettségű táblánál késedelem nélkül megkez­dik az aratást. Ipari munkásságunk gépek ezreit biztosította az idei aratáshoz. Ma már az ország gabonaterületének jelentős részét géppel aratjuk le s vannak termelőszövetkezeti váro­saink, mint például Karcag, Mező­túr, amelyeknek határában a ga­bona 90 százalékát gép aratja. Ötéves tervünk óriási eredmé­nye ez! S ehhez az eredményhez, a dolgozó parasztság megsegítésé­hez hozzájárultak a bányászok, akik túlteljesítve tervüket több szenet termeltek ki a föld mélyéből. A ko­hászok, akik az izzó acél hőség ellen egymással versenyezve 130—150 százalékra teljesítik tervüket. A gépgyárak dolgozói, akik munka­versenyben milliós értékekkel ter­melnek többet a terv előírásánál. Az ipari munkásság példájára mezőgazdaságunkban is új eredmé­nyeket, új hősöket szül a szocialista munkaverseny. Az aratás, cséplés nagy munká­jának elvégzésénél termelőcsoportok százai léptek egymással párosver­senyre. Mezőtúron a Béke tsz ver­­senyez a Haladás tsz-szel. Kezdet­ben a Béke tsz vezetett a verseny­ben, de a Haladás tsz újabb 29 csa­ládtagot vont be az aratásba. A ver­seny nyomán kezd kialakulni az a szellem, amely szégyelnivaló dolog­nak tartja, ha bármelyik épkézláb családtag nem vesz részt az ara­tásban. Az egyes termelőcsoportokon belül versenyben állanak egymással a brigádok, sőt az egyes aratócsopor­tok is. A karcagi Béke tsz-ben pél­dául a Perge-brigád másfél nap alatt vágta le 30 holdnyi ősziárpá­­ját s a felszántott tarlót már be is vetette rövid termésidejű kukoricá­val. Ezzel megelőzte Bihari György brigádját, mely ugyancsak 30 hol­dat vágott le, de a másodvetéssel megkésett. Az elmúlt hetekben számos lelkes felajánlás született termelőcsoport­jainkban, állami gazdaságainkban. Traktorosok, aratógépkezelők, kom­­bájnvezetők vállalták a gyors, vesz­teség nélküli aratást. Kombájnveze­­tők és aratógépkezelők százai csat­lakoztak a 200-as mozgalomhoz: vállalták, hogy az aratási idényben legalább 200 holdat vágnak le. A vállalás — felelősséget, a vállalás teljesítése — dicsőséget jelent! Nézzük csak meg a borsodi gép­állomások példáját. A borsodi gép­állomásokon 10 kombájn és 93 aratógép dolgozik. Ha a kombájnok csupán egy órát állnak, annyit ve­szítünk, mintha 700 munkás állna. A 93 aratógép egyetlen órás veszte­sége 1880 kaszás kiesésével egyenlő. És ugyanez áll megfordítva is! Ha a verseny során egy órát nye­rünk, ha jobban megszervezzük a munkát, jobban kihasználjuk a munkaidőt, ugyanennyi munkás he­lyett végezhetjük el a munkát. Országszerte javában folyik az aratás, it az ideje a versenyvállalá­sok teljesítésének! Valóban már a verseny eddigi szakaszán is szület­tek kiváló eredmények. Baranya megye gépállomásain az aratógépek kezelői átlagosan több mint 150 százalékot teljesítettek. Bozó Barna, az újpetrei gépállomás aratógépke­­zelője naponta 18—20 holdat vág le, tehát több, mint 150 százalé­kot teljesít. Háy József, a mohács­szigeti állami gazdaság kombájn­­vezetője egyetlen nap alatt 30 hold őszi árpát vágott le s megfogadta, hogy összesen legalább 300 hold gabonát arat le és csépel el kom­bájnjával. A fiatalok és a nők között is szép számmal akadnak, akik kiváló ered­ményeket értek el. Kolozsi Anna, a mezőhegyesi állami gazdaság aratógépkezelője 28 hold őszi árpát vágott le egy nap alatt! Makkai Imre, a barattyosi állami gazdaság fiatal kombájnvezetője állandóan túlteljesíti normáját. A fiatalok, az asszonyok és leányok kövessék az ő példájukat! A verseny eredményeképpen ter­melőszövetkezeteink, állami gazda­ságaink többsége az aratással egy­­időben végzi a tarlóhántást és a másodnövények elvetését is. A gé­pek jobb kihasználására számos helyen megszervezték az éjjeli mű­szakot: a traktor nappal az arató gépet húzza, éjjel tárcsáz. Községeink legnagyobb részében már búgnak a cséplőgépek: ömlik az árpa s nemsokára a rozs, búza is a zsákokba. A jó aratás és be­hordás után a cséplőmunkásokon múlik, mikorra kerül a zsákba vesz­teség nélkül az idei termés, mi­korra nyeri vissza községünk, ter­melőszövetkezetünk a szabadpiaci értékesítés jogát. Közös érdek, hogy minden cséplőgépnél megszervezzük a po­litikai felvilágosító munkát, hiszen a szabadpiac visszanyerése azon fordul meg: a községben mindenki teljesítette-e beadását? Cséplőmun­kásaink arra is fordítsanak hát gon­dot, hogy minden egyes termelő közvetlenül a cséplőgéptől vigye a gyűjtőhelyre a gabonát, mint ahogy a törvény ezt kötelezően elő is írja! Az aratás, behordás, cséplés nagy munkájában élenjárók megérdemlik az egész község, az egész ország megbecsülését. Községeink, termelő­­szövetkezeteink vezetőinek legyen gondjuk arra is, hogy a legjobbak nevét az egész község megismerje. Mindig friss eredmények legyenek a versenytáblán, a dicsőségtáblán. Köszöntsék a kultúrbrigádok, az úttörők az élenjárókat. A páros­­verse­nyben állók nap mint nap el­lenőrizzék: várjon megelőzze-e őket versenytársuk. Mindig a legjobb cséplőgépen lobogjon az elsőséget hirdető büszke vörös zászló. Közeledik alkotmányunk ünnepe. Ipari munkásságunk felajánlások­kal, munkaversennyel, újabb nagy eredményekkel készül a nagy napra. Dolgozó parasztságunk soraiban is egyre több felajánlás születik alkot­mányunk napjának tiszteletére s egyre többen érnek el az aratás, cséplés nagy munkájában olyan eredményeket, melyek mutatják, hogy a felajánlás nem marad pa­pirosígéret, hanem­­ valósággá válik! A békéscsabai „Petőfi” tszcs köz­pontjában mindössze három elvtársat találunk. Nyakig benne vannak a mun­kában, a lószerszámokat javítják. Már a télen át javították az egészet, de azóta többen is felfeslett a varrás, meglazultak a karikák. És már né­hány nap má­ra megkezdik a hor­dást. Igen fontos, hogy a szerszámok is bírják az iramot. Kint a határban ezalatt­ Bagyinka János, a ,,Dózsa”-brigád vezetője szeme fölé teszi a kezét, az égboltot kémleli. Csorvás felöl felhők tornyo­sulnak. — Al­ján..­. le a­­szák is, minél előbb keresztekben legyen az árpil — és már ő is emeli a kévéket. Egymásután nőnek a keresztek és a tábla végén már indulhat is a ló­­fogatos gereblye, amely olyan tisztára összegyűjti a kapacékat, hogy a tarlón nagyítóval sem lehetne kalászt találni! A „Dózsa”-brigádban ötvenketten dolgoznak, ebből húszan családtagok. — És mi arról is nevezetesek va­gyunk, hogy a mi brigádunkban 18 asz­szony és lány dolgozik, nem mint a másik, „krepdesin”-brigádban. Ott csak arról folyik a szó, hogy milyen ruhát kellene csináltatni. Ha el nem bízzuk magunkat, mi nyerjük meg a brigádok közötti versenyt! — mondja Antal Andrásné. A brigádot az aratási terv elkészíté­sekor úgy állították össze, hogy van benne öt munkacsapat, ebből a két­­két kaszás arató­csoport. — Van ugyan a brigádnak egy traktorvontatású és egy lóvontatású aratógépe, de gondoskodtunk kézierő­ről is, nehogy meglepetés érjen ben­nünket. Aztán a nagyobb táblákon az érés sem egyenletes, vannak helyek, ahova csak kaszával lehet behatolni. A búzánál azár minden arató­cso­portnak kijelölik ,a területét,­ hogy­­ez­zel is elkerüljék az egyenlősdit és hogy állandóan mérhessék a verseny eredményét. Az árpánál ezt még nem tartották be, mert szigetekben kezd­ték vágni. Ifj. Bagyinka János traktoros már készülődik: alkonyatkor megkezdi a tarlóhántást,.­reggelre már rá se lehet ismerni a­ táblára. A tarló helyén fé­nyes fekete­ föld várja majd a másod­vetést ... Húsz kát, holdat vág !s naponta ez a két összekapcsolt aratógép. A vontató szerkezetet Néma Béla, a békéscsabai­­ gépállomás főgépésze állította össze. A kétszeres teljesítmény mellett az üzem­anyagmegtakarítás is jelentős: napi 4­0 kiló. Képünkön a békéscsabai Előre tsz búzáját aratják. Pillanatra sem szünetel a jókedv, ahol Zsíros Ádámné és Antal Andrásné dol­gozik, annyi huncutságot tudnak. Jókedvvel pedig a munka is jobban halad ám. A Petőfi tszes Dózsa brigádjának tábláján a keresztlakókat nyomban követi a gereblye, hogy egyetlen kalász se menjen veszendőbe, minden szem drága! Maczák Zsófia, a brigád legjobb munkacsapatvezetője olyan szakszerűen rakja a keresztet, hogy abban sem eső, sem vihar nem csinálhat kárt. Adam­ik Pali bácsi megszomjazott. Nincs jobb ilyenkor, mint nagyot húzni a csöcsöskorsóból, amely félnapig is hidegen tartja a vizet!

Next