Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-06 / 27. szám
52430 ______ TELJES HETI RÁDIÓMŰSOR! ^ A MAGYAR DOLGOZÓ PARASZTSÁG HETILAPJA Ára 60 fillér ! VTI. évfolyam, 27. szám, 1952 július 6. VÁGD, AHOL ÉRETT! Soha nem volt annyira igaz a közmondás, mint ma: „munkáján ismerszik meg, ki milyen ember”. Falvainkban ma már nem az összeharácsolt vagyon, nem is az elröppenő szó, hanem a jó munka s a munka eredménye mutatja a nagyobb becsületet, a több emberséget. Különösen így van ez ezekben a hetekben, amikor dolgozó parasztságunk az év legnagyobb munkáját végzi. Most, amikor az a legfőbb feladatunk, hogy jól arassuk le, veszteség nélkül takarítsuk be, azt ami megtermett. „Vágd, ahol érett!” — ez a mostani napok jelszava. S azok a termelőcsoportok, állami gazdaságok, egyénileg dolgozó parasztok végeznek valóban jó munkát, azok tudják legjobban elkerülni az aratási szemveszteséget, akik állandóan figyelik a határt, nem várják, hogy minden tábla egyformán érett legyen, hanem a megfelelő érettségű táblánál késedelem nélkül megkezdik az aratást. Ipari munkásságunk gépek ezreit biztosította az idei aratáshoz. Ma már az ország gabonaterületének jelentős részét géppel aratjuk le s vannak termelőszövetkezeti városaink, mint például Karcag, Mezőtúr, amelyeknek határában a gabona 90 százalékát gép aratja. Ötéves tervünk óriási eredménye ez! S ehhez az eredményhez, a dolgozó parasztság megsegítéséhez hozzájárultak a bányászok, akik túlteljesítve tervüket több szenet termeltek ki a föld mélyéből. A kohászok, akik az izzó acél hőség ellen egymással versenyezve 130—150 százalékra teljesítik tervüket. A gépgyárak dolgozói, akik munkaversenyben milliós értékekkel termelnek többet a terv előírásánál. Az ipari munkásság példájára mezőgazdaságunkban is új eredményeket, új hősöket szül a szocialista munkaverseny. Az aratás, cséplés nagy munkájának elvégzésénél termelőcsoportok százai léptek egymással párosversenyre. Mezőtúron a Béke tsz versenyez a Haladás tsz-szel. Kezdetben a Béke tsz vezetett a versenyben, de a Haladás tsz újabb 29 családtagot vont be az aratásba. A verseny nyomán kezd kialakulni az a szellem, amely szégyelnivaló dolognak tartja, ha bármelyik épkézláb családtag nem vesz részt az aratásban. Az egyes termelőcsoportokon belül versenyben állanak egymással a brigádok, sőt az egyes aratócsoportok is. A karcagi Béke tsz-ben például a Perge-brigád másfél nap alatt vágta le 30 holdnyi ősziárpáját s a felszántott tarlót már be is vetette rövid termésidejű kukoricával. Ezzel megelőzte Bihari György brigádját, mely ugyancsak 30 holdat vágott le, de a másodvetéssel megkésett. Az elmúlt hetekben számos lelkes felajánlás született termelőcsoportjainkban, állami gazdaságainkban. Traktorosok, aratógépkezelők, kombájnvezetők vállalták a gyors, veszteség nélküli aratást. Kombájnvezetők és aratógépkezelők százai csatlakoztak a 200-as mozgalomhoz: vállalták, hogy az aratási idényben legalább 200 holdat vágnak le. A vállalás — felelősséget, a vállalás teljesítése — dicsőséget jelent! Nézzük csak meg a borsodi gépállomások példáját. A borsodi gépállomásokon 10 kombájn és 93 aratógép dolgozik. Ha a kombájnok csupán egy órát állnak, annyit veszítünk, mintha 700 munkás állna. A 93 aratógép egyetlen órás vesztesége 1880 kaszás kiesésével egyenlő. És ugyanez áll megfordítva is! Ha a verseny során egy órát nyerünk, ha jobban megszervezzük a munkát, jobban kihasználjuk a munkaidőt, ugyanennyi munkás helyett végezhetjük el a munkát. Országszerte javában folyik az aratás, it az ideje a versenyvállalások teljesítésének! Valóban már a verseny eddigi szakaszán is születtek kiváló eredmények. Baranya megye gépállomásain az aratógépek kezelői átlagosan több mint 150 százalékot teljesítettek. Bozó Barna, az újpetrei gépállomás aratógépkezelője naponta 18—20 holdat vág le, tehát több, mint 150 százalékot teljesít. Háy József, a mohácsszigeti állami gazdaság kombájnvezetője egyetlen nap alatt 30 hold őszi árpát vágott le s megfogadta, hogy összesen legalább 300 hold gabonát arat le és csépel el kombájnjával. A fiatalok és a nők között is szép számmal akadnak, akik kiváló eredményeket értek el. Kolozsi Anna, a mezőhegyesi állami gazdaság aratógépkezelője 28 hold őszi árpát vágott le egy nap alatt! Makkai Imre, a barattyosi állami gazdaság fiatal kombájnvezetője állandóan túlteljesíti normáját. A fiatalok, az asszonyok és leányok kövessék az ő példájukat! A verseny eredményeképpen termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink többsége az aratással egyidőben végzi a tarlóhántást és a másodnövények elvetését is. A gépek jobb kihasználására számos helyen megszervezték az éjjeli műszakot: a traktor nappal az arató gépet húzza, éjjel tárcsáz. Községeink legnagyobb részében már búgnak a cséplőgépek: ömlik az árpa s nemsokára a rozs, búza is a zsákokba. A jó aratás és behordás után a cséplőmunkásokon múlik, mikorra kerül a zsákba veszteség nélkül az idei termés, mikorra nyeri vissza községünk, termelőszövetkezetünk a szabadpiaci értékesítés jogát. Közös érdek, hogy minden cséplőgépnél megszervezzük a politikai felvilágosító munkát, hiszen a szabadpiac visszanyerése azon fordul meg: a községben mindenki teljesítette-e beadását? Cséplőmunkásaink arra is fordítsanak hát gondot, hogy minden egyes termelő közvetlenül a cséplőgéptől vigye a gyűjtőhelyre a gabonát, mint ahogy a törvény ezt kötelezően elő is írja! Az aratás, behordás, cséplés nagy munkájában élenjárók megérdemlik az egész község, az egész ország megbecsülését. Községeink, termelőszövetkezeteink vezetőinek legyen gondjuk arra is, hogy a legjobbak nevét az egész község megismerje. Mindig friss eredmények legyenek a versenytáblán, a dicsőségtáblán. Köszöntsék a kultúrbrigádok, az úttörők az élenjárókat. A párosversenyben állók nap mint nap ellenőrizzék: várjon megelőzze-e őket versenytársuk. Mindig a legjobb cséplőgépen lobogjon az elsőséget hirdető büszke vörös zászló. Közeledik alkotmányunk ünnepe. Ipari munkásságunk felajánlásokkal, munkaversennyel, újabb nagy eredményekkel készül a nagy napra. Dolgozó parasztságunk soraiban is egyre több felajánlás születik alkotmányunk napjának tiszteletére s egyre többen érnek el az aratás, cséplés nagy munkájában olyan eredményeket, melyek mutatják, hogy a felajánlás nem marad papirosígéret, hanem valósággá válik! A békéscsabai „Petőfi” tszcs központjában mindössze három elvtársat találunk. Nyakig benne vannak a munkában, a lószerszámokat javítják. Már a télen át javították az egészet, de azóta többen is felfeslett a varrás, meglazultak a karikák. És már néhány nap mára megkezdik a hordást. Igen fontos, hogy a szerszámok is bírják az iramot. Kint a határban ezalatt Bagyinka János, a ,,Dózsa”-brigád vezetője szeme fölé teszi a kezét, az égboltot kémleli. Csorvás felöl felhők tornyosulnak. — Alján... le aszák is, minél előbb keresztekben legyen az árpil — és már ő is emeli a kévéket. Egymásután nőnek a keresztek és a tábla végén már indulhat is a lófogatos gereblye, amely olyan tisztára összegyűjti a kapacékat, hogy a tarlón nagyítóval sem lehetne kalászt találni! A „Dózsa”-brigádban ötvenketten dolgoznak, ebből húszan családtagok. — És mi arról is nevezetesek vagyunk, hogy a mi brigádunkban 18 aszszony és lány dolgozik, nem mint a másik, „krepdesin”-brigádban. Ott csak arról folyik a szó, hogy milyen ruhát kellene csináltatni. Ha el nem bízzuk magunkat, mi nyerjük meg a brigádok közötti versenyt! — mondja Antal Andrásné. A brigádot az aratási terv elkészítésekor úgy állították össze, hogy van benne öt munkacsapat, ebből a kétkét kaszás aratócsoport. — Van ugyan a brigádnak egy traktorvontatású és egy lóvontatású aratógépe, de gondoskodtunk kézierőről is, nehogy meglepetés érjen bennünket. Aztán a nagyobb táblákon az érés sem egyenletes, vannak helyek, ahova csak kaszával lehet behatolni. A búzánál azár minden aratócsoportnak kijelölik ,a területét, hogyezzel is elkerüljék az egyenlősdit és hogy állandóan mérhessék a verseny eredményét. Az árpánál ezt még nem tartották be, mert szigetekben kezdték vágni. Ifj. Bagyinka János traktoros már készülődik: alkonyatkor megkezdi a tarlóhántást,.reggelre már rá se lehet ismerni a táblára. A tarló helyén fényes fekete föld várja majd a másodvetést ... Húsz kát, holdat vág !s naponta ez a két összekapcsolt aratógép. A vontató szerkezetet Néma Béla, a békéscsabai gépállomás főgépésze állította össze. A kétszeres teljesítmény mellett az üzemanyagmegtakarítás is jelentős: napi 40 kiló. Képünkön a békéscsabai Előre tsz búzáját aratják. Pillanatra sem szünetel a jókedv, ahol Zsíros Ádámné és Antal Andrásné dolgozik, annyi huncutságot tudnak. Jókedvvel pedig a munka is jobban halad ám. A Petőfi tszes Dózsa brigádjának tábláján a keresztlakókat nyomban követi a gereblye, hogy egyetlen kalász se menjen veszendőbe, minden szem drága! Maczák Zsófia, a brigád legjobb munkacsapatvezetője olyan szakszerűen rakja a keresztet, hogy abban sem eső, sem vihar nem csinálhat kárt. Adamik Pali bácsi megszomjazott. Nincs jobb ilyenkor, mint nagyot húzni a csöcsöskorsóból, amely félnapig is hidegen tartja a vizet!