Szabad Föld, 1953. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

HETI- A MA GYÁR D O LGQZO PARASZTSÁG H ÉTI LAPJA Vl!I. évfolyam, 1, szám. ARA ÖÖ FILLÉR 1953 január 4. A magasabb terméshozamért r JA növénytermelésben a hozamok emelésének kulcsa az alapvető ag­rotechnikai rendszabályok követke­zetes megvalósítása, valamint a ta­lajerő fokozatos megjavítása” — hangsúlyozta Gerő elvtárs a Köz­ponti Vezetőség előtt mondott leg­utóbbi beszámolójában. Állami gazdaságaink, termelő­szövetkezeteink és az egyénileg gazdálkodó do'gozó parasztok az 1952-es gazdasági évben különö­sen tapasztalhatták, hogy az.ok az Új agrotechnikai módszerek, ame­lyeket a Szovjetunió szovhozaiban, kolhozaiban sikerrel alkalmaznak, igen jő! beválnak nálunk is. Példák egész sora bizonyítja, hogy az ide­jében elvégzett, mélyített őszi szán­tás. a kora tavaszi simítózás, a ke­resztsoros és négyzetes vetés, a pót­beporzás, stb. jelentős term-éstöbb- letet hozott azokban az állami gaz­daságokban, termelőszövetkezetek­ben, sőt ar egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjén is, akii. nem idegenkedtek az új módszerek­től és bátran alkalmazták azokat. Ezt bizonyítja, többek között Fe­kete József kéttomyúlaki levele­zőnk beszámolója is, aki megírja, hogy termelőszövetkezetükben már 195Í őszén alkalmazták a mélyítő szántást. Az ekét négy centivel en­gedték mélyebbre, mint az előző évi őszi mélyszántáskor. A mélyítő szántás eredménye nem maradt el. A kukorica kát. holdanként 30 má­zsát a,dott és cnkarrépábó i11i'íTrVln?lívtíitsgí thn.clh tak be. A kétornyúlakiak p< soinogygeszti Uj barázda szövetkezetben is gondos őszi mun­kát adtak a földnek: elShántós eké­vel végezték el az őszi mélyszán­tás jelentős részét s ha kora tavasz- szai a föld fagya kienged, nyomban simílóznak. Az idejében elvégzett s a minisz­tertanácsi határozatiban -előírt 25 cm-es mélyszántással s a kora ta­vaszi simítózáss-al a téli csapadék­ból összegyülemlett nedvesség 70 százalékát tartalékoljuk a száraz nyári hónapokra. Hogy mit jelent ez, azt ékesen bizonyítja a mihályi Táncsics t-s-z növénytermesztő bri­gádjának jó eredménye. A mihályi Táncsicsban a helyes . talaj-előkészí- tés után, négyszeri kapálással egész nyáron át porhanyósan, nedvesen tudták tartani a kukoricaföldet és a terméshozam 8—10 mázsával volt magasabb, mint a szomszédos dűlő­ben lévő, egyénileg dolgozó pa­rasztoké. Márpedig a Táncsics tsz földjére i-s ugyanannyi eső esett, mint az egyénileg gazdálkodókéra. Az új' agrotechnikai módszerek -közül nagy szerepe van a kereszt­soros vetésnek is. Ahol 1951 őszén és 1952 tavaszán a régi soros ve­tési módszertől eltérően keresztso- rosan vetették el a kalászosokat; kataszteri holdanként másfél-két mázsás terméstöbbletet eredménye­zett az új vetési mód. Mi a titka a keresztsoros vetés termésfokozó hatásának? Az, hogy így egyenletesebb tenyészterületet tudunk biztosítani az egyes növé­nyek számára s a szárbaszökő ve­tést egyenletesebben éri a fény. Az egyenletes fénymegoszlás ered­ménye; erőteljesebb a szánbaszökés, kedvezőbb a kikalászolás és na­gyobb a terméshozam. Még egy előnye van a keresztsoros vetésnek: az, hogy az így vetett gabona nem dől meg, inkább egymást támasztja. Szép eredményekkel jár a pótbe­porzás, amelyet a rozsnál, kukori­cánál, napraforgónál, lucernánál már évek óta alkalmaznak a Szov­jetunióban. A Szovjetunió Timirijá- zev akadémiájának adatai szerint a rozs pótbeporzása teljesen meg­szünteti az ablakos kalászok kép­ződését és kataszteri holdanként 180—220 klóval növeli a termést. A póíbeporzáshoz nem kell külö­nös felkészültség, nem kellenek kü­lönleges berendezések. A rozs és lucerna pótbeporzásához mindössze egy tízméteres kötél s két dolgozó sz ük séges. Termel ős zö vet kéz et ein.k a rozs pótbeporzását a virágzás ideje alatt háromszor, négyszer is­mételve kataszteri holdanként egy és fél munkaegységgel1 elvégezhe­tik. A másfél munkaegységgel meg­szerzett terméstöbb.’et egy ember egész évi kenyerét fedezi. A kukorica és a napraforgó pót­beporzása nem igényel nagyobb fel­készültséget. Az eredmény ezen a téren is olyan, amiért érdemes a DÓtbeporzással járó többletmunkát elvégezni. Kökényes! Páí, kismarjai levele­zőnk ezzel kapcso’atban a követke­zőket írja a Szabad Földnek.: „Öt és félholdas dolgozó paraszt vagvok •Tavaly olvastam kedves lapomban a kukorica nótbeporxásáról. Az iga­zat megvallva, nem igen hittem, hogy eredménnyel jár. De azért 1700 négyszögöles kukoricatáblám felerészén elvégeztem a pótbepor­zást aszerint, ahogy azt a Szabad Földben olvastam. Hogy rövidre fogjam: az 1700 négyszögölről 41 mázsa 50 kiló csöves kuko­ricát törtünk le. Azon a 850 négy­szögölön-, ahol a pótbeporzist elvk. uua, L-ciiuciOszovexKezeteinKnek, ha­nem a kisparcellá-kon gazdálkodó egyéni parasztoknak is érdemes megfogadni pártunk és kormá­nyunk tanácsát; érdemes elvégezni az egyszerűbb, újfajta agrotechni­kai eljárásokat. így a mélyszántást, simítózást, pótbeporzást, a gyapot csomkázását, stb. Nagy szerepe van a terméshoza­mok növelésében az idejében el­végzett jó munkának is. Pártunk és kormányunk éppen ezért határozat­ban szögezte le az egyes mezőgaz­dasági munkák elvégzésének végső határidejét. Ezek a határidők dön­tően fontosak, hogy a szántás­vetést, növényápolást, terménybeta­karítást a legjobb időben, károso­dás nélkül elvégezzük. Ferenczi János, karca-g: olvasónk ezzel szemben azt írja: „A határ­idők úgy vannak megállapítva, hogy azokat nem lehet betartani, mert igen sokszor összetorlódik a munka; egyszerre kell szántani, vetni, termést betakarítani, s vala­melyikkel elkésik az ember.” Feren­czi János csak az egyik oldalról nézte meg a dolgokat. Valójában ennek ellenkezője az igaz: a határ­idők betartása éppen az egyes mun­kák összetorlódását küszöböli ki! Ugyanakkor megakadályozzuk vele azt például, hogy a megkésett mun­kák miatt elperegjen aratáskor a szem, A terméshozamok fokozásához, a mezőgazdasági munka jó megszer­vezéséhez elengedhetetlen -követel­mény, hogy termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozói, s az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok — tanuljanak, olvassanak. Az új módszerek elsajátítása, be­vezetése nem kíván nagy befekte­tést, nem kell hozzá más, mint el­határozás és idejében végrehajtom azt, amit elhatároztunk. Ha az új módszereket az eddigi­nél még szélesebb területeken al­kalmazzuk; az új esztendőben még eredményesebben harcolhatunk az idővel s bebizonyíthatjuk, hogy — nem az idő, hanem az ember a gazdal Sztálin elvtárs újévi nyilatkozata James Reston, a „New-York Times” diplomáé iái munkatársa 1952 december 2l-én kérdéseket inté­zett Sztálin efytárshoz. December 25-én Sztálin elv társ az amerikai újságírónak a következő nagy­jelentőségű nyilatkozatot adta: Kérdés: Fj esztendő köszönt ránk. az Egyesült Államokban'új-kormány lép hivatalba; meggyő­ződése-e Önné' továbbra is, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és az Egyesült Álla­mok az e'kövi kező években békésen élhet? Válasz: Továbbra is hiszem, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közti háborút nem szabad eb.erülhetetlennek tekinteni, hogy országaink továbbra is békében élhetnek. Kérdési \i Ön véleménye szerint hol vannak a mostani nemzetközi feszültség forrásai? Válasz: Mindenütt és mindenben, ahol csak a Szovjetunió ellen folyó „hidegháború” politikájának agresszív cselekményei megnyilvánulnak. Kérdés: Cdvőzőlne-e Ön Eisenhower új kormányának képviselőivel folytatandó diplomáciai tár­gyalásokat, 'annak érdekében, hogy' megvizsgálják az Ön és Eisenhower tábornok találkozásának lehe­tőségét a nemzetközi feszültség enyhítése kérdésében? Válasz: Én egy ilyen javaslatot kedvezően fogadnék. Kérdés: Együttműködnék-e Ön valamely új d. plomáciai akcióban, amelynek célja, hogy a- koreai háborúnak végei vessenek? Válasz: Kész vagyok együttműködni, minthogy a Szovjetuniónak érdeke a koreai háború meg­szűntei és e. Ötéves tervünk szíve, büszkesége! Napról napra, óráról órára épül Sztálínváros. A Duna mentén, az egy­kor csendes pénteki fennsíkon, ahol két esztendővel ezelőtt még pusztaság terült el — új város született. Széles utcáival, mozi java?, iskoláival és áruházaival dobog a szíve az újonnan létesült városnak. „De ez csak a kez­det” — mondják a sztálinvárosiak. S ebben a kezdetben benne van az is, liogv már működik a Sztálin Vasmii gépgyára, valamint a nemrég elkészült Oxigén gyár és a Tű záUótéglagyár is. Hazánk történelmében most épül e'ő- ször ily hatalmas, új szocialista város sége. Erre az építkezésre népgazdasá­gunk ötéves tervünk kereteiben négy- miltiárd forintot ruház be. A Sztálin Vasmű ____ötéves népgazdasági ter­vü nk kulcskérdése, országunk szo­cialista iparosításinak alapja, honvé­delmünk megerősítésének és a béke védelméért folytatott harcunknak egűik döntő eszköze*' — állapítja meg pár­tunk Központi Vezetőségének határo­zata. A Sztálin Vashü kohászati kombi­nát lesz, mégpedií acéüeme.zgyártással szakosítva. Enmk megfelelően óriási kohók, martinkenencék, hengerművek és a szükséges kszoigáló és mellék­üzemek épülnek. \ melléküzemek kö­zül legfontosabb a kokszolómű, szi­vattyúmű, víllamiserőmű, karbantartó­mű és a szállítás üzem. Gyermekkori álmom vált valóra ... Ahogy a* kohóban az acél elválik a salaktól: a Sztilinvárosba dolgozni (övő ember is úg/ vetkőzi le régi szo­kásait, előítéleteit A párt nevelő mun­kája nyomán nap mint nap bukkannak fel a munka egyszerű hősei. Joggal mondhatta erről, a nagv változásról Farkas Mihály ebtárs: „Itt az épülő Sztálínváros friss falai között nemcsak dj város, nemesük új vasmű születik, de egyben új emberek is formálódnak.’’ Szenyita Sánd<jr DISZ-fiata! feje- búbjára tolja sapkáját, tenyerével vé­gigszánt gvöngvöző arcán és számolni kezd. Majd satuba fogja az U-alakú vasat és sorreszelést végez rajta. — Gverekkori álmom vált valóra, amikor Sztálinvárosba jöttem, — kezdi beszélni az életét S elmondja: szülei olyan szegények voltak a múltban, hogy inasnak sem adhatták, mert szük­ség volt arra- a pár fillérre is, amit a kis Sanyi pásziorkodásból keresett. Tíz hónappal ezelőtt azonban otthagy­ta faluiát, Nyírlugost, hogy a Sztálin Vasműnél szakmunkás váljon belőle. Jelenleg átképzős. Kilenc hónapon át gyakorlatban s elméletben sajátítja el a lakatosmesterséget a Mechanika- gyárban: februárban vizsgázik. Legkedvesebb tantárgya a számtan és a fizika. Erről szólva Szenyita Sán­dornak felcsillan a szeme: — Amikor hazulról eljöttem, esa-k szakmunkás akartam tenni. Ideérve azonban kitárult előttem az új város Sztálínváros legmagasabb épületére Rácz Sándor sztahanovista kitűzi a vörös lobogót képe. Elhatároztam1: tanulok, mérnök leszekI Férjem megelőzött a versenybe® Szilágyi Mikiósné született Győri Ilonka így meséli el sztálinvárosi éle­tének történetét: — Én Gégénvből kerültem ide. fér­jem pedig Nyírcsászáriból jött. Itt is­merkedtünk össze. Láttam, derekas em­ber a munkában, igaz az én kezemen is úgy égett a dolog, hogy' 160 száza­lékot teljesítettem. Száz szónak is egv a vége: megszerettük egymást. Együtt jártunk moziba, vasárnaponként szó­rakozni, sétálni a Duna-partra^ Együtt örüttünk a sosem látott építkezésnek és annak, hogy éppen itt, az ország leghíresebb táján hozott össze bennün­ket a sors... — Mégis. a> munka volt az, mely kettőnket leginkább összekovácsolt. Kölcsönösen megegyeztünk: versenyre lépünk egymással — vájjon ki a le­gény a gáton. Hát egvszercsak, szep­temberben én kerültem az élre, egv forint húsz fillérrel kerestem többet, mint Miklós: 1381 forint 30 fillért vit­tem haza. „No. szép szakmunkás vagy — hecceltem őt — én segédmunkás létemre többet keresek”. — Nosza, több sem kellett neki. kiköszörülte t csorbát felen! ‘g is -5 vezet. Szilágyfné újdonsült asszonyka. Két héttel ezelőtt volt az esküvőjük. Jelen­leg még külön laknak, de nemsokára új lakásba költöznek, a Május 1-útom. A pari formált új emberré! Magony István cselédember volt, amíg Sztálinvárosba nem került. Nagy Gábor 54 holdas tiszaföidvári kulák- ná! húzta az igát. Jól emlékszik arra; hogy egyszer a kulák szemeiáttára könyvet vett kezébe, olvasni kezdte. Akkor a kulák ezt vágta fejéhez: — Kommunista vagy? Majd én le­szoktatlak róla. Amíg az én kenyere­met eszed, ne lássak könyvet nálad, — s ezzel kikapta kezéből, összetépte és rátaposolt. Közel egv éve Magony Istvánt Sztáünvárosban Horváth élvtárs, a brigádvezetője ezzel fogadta: — Nesze elvtárs, egy könyv. Gorkij irta, címe: „Az Anya”. Olvass, hogy messzebb láthass falud határán. És az 51 éves Magony bácsi, itt az új városban, együtt növekedik az épülő házakkal, az új üzemrészekkel. Kőmű­vesek mellett segédmunkásként dolgo­zik, teljesítménye állandóan 165—170 százalék. Munkatársai szeretettel ve­z'k körül Magony bácsit. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents