Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

!kombajnosok, használjátok ki'jól is­­épeiteket elére ti hó termés tstsors betakarításáért! ,Az állami gazdaságok gabonavetésüknek országo­san legalább 90 százalékát, a gépállomások, a termelő­szövetkezetek gabonavetésének országosan legalább 35 százalékát kombájnnal és aratógéppel kötelesek le­aratni(Az idei aratásról szóló minisztertanácsi hatá­rozatból.) A gépek a dolgozó parasztok legjobb segítői. Meg­könnyítik és meggyorsít­jáik a legnehezebb mezőgazdasági munkák elvégzését. Különösen nagy segítség a kombájn, amely a legfárasztóbb nyári munkát végzi el az ember he­llett: egyszerre aratja és csépeli a gabonát. A Szovjetunió önzetlen baráti segítsége lehetővé tette, hogy az ötéves tervben a mi iparunk is megkezdhesse a kombájnok gyártását. Ipari munkásaink a szocialista mun­kaverseny nagyszerű lendületével azért dolgoztak és dol­goznak, hogy minél több kombájnt küldjenek segítségül az idei bő termés betakarítására. A tervbevettnél jóval több kombájnt készítettek el az EMAG-gyár dolgozói Ma az érett gabonatáblákon szerte az országban mintegy 1030 kombájn tanúsítja, mindennél ékesen szólób­­ban: milyen felbecsülhet­ ellen segítséget nyújt a munkás­­osztály a dolgozó parasztságnak, milyen hatalmas erő a munkás-paraszt szövetség! A gyárból kigördülő kombáj­nok százai azt is megmutatják, mit jelent a megvalósuló, diadalmas ötéves terv mezőgazdaságunknak! KEREPEL A KOMBÁJN motollája, búg a cséplődobjza s az őszi árpa, arany zu­hatagja ömlik a maggyüjtőbe. Még néhány forduló — és tarló sárgálik a gátéri Vorosilov tsz széles árpatáb­lája helyén. Deli István kombájnveze­tő harmadik sebességre kapcsol. — Én előttem kiváltotta a kombájn a becsületét — mondja id. Hajdú Im­re, a Kurucz-brigád tagja. — Úgy dol­gozik ez a­ gép, hogy öröm nézni. Az ember nem győzi tőle a zsákot elven­ni. Ha jól megnyomja, négy nap a­latt végez ezzel az ötvenholdas táblával. — Két műszakban persze — fűzi tovább a szót Fekete László, a kom­bájn segédvezetője, aki nemsokára fel­váltja Deli Istvánt. — Igyekszünk minden alkalmas órát jól kihasználni, mert bizony az eső néha megakasztja a munkát. Így is sikerült Deli Ist­vánnak egy műszakban hét holdat le­vágni. En­ge akarok mögötte marad­ni, s akkor ma meglesz a­ 14 hold. Hogy ekkora területet kézikaszával egy nap alatt learassanak, ahhoz 14 gyakorlott kaszás, 14 marokszedő, 7 kötöző szükséges. De a kombájn nyomban ki is csépeli a gabonát. Egyébként a csépléshez külön 21 em­ber — egy cséplőcsapat — munkája volna szükséges. De előbb be is kel­lene hordani, osztagba rakni a kévé­ket. A kombájn mindezt a munkát fö­löslegessé teszi. Vagyis ha jól számít­ok, egy kombájn — a két vezető, a ákos és az egymást váltó két-két almarakó, aza­z összesen hét ember vítségével — hetven ember munká­­t végzi el. De nemcsak a munkát könnyíti és orsítja meg a kombájn. Sok szem­­szteségtől is megmenti a termel­ő­­övetkezetet, állami gazdaságot. Ka­­ásáskor, keresztrakáskor, hordáskor, ztagrakáskor többször meg kell túgatni a­ kévéket, s emiatt több em elpereg — a szemveszteség az tvigyázatosság ellenére is 7—8 szá­­ka n­em több. A kombájnnal adós vezetés mellett három száza­sra vagy még kevesebbre csökkent­jük a szemveszteséget. Egy holdon, mázsás termést számítva, minden szalék megmentett szem 12 kiló gan­­nát jelent Ha a kombájn négy szá­lakkal csökkenti a szem­veszteséget. Időnként 48 kilóval több termék állhatunk be. A Vorosilov tsz 400 holdján a kombájn 192 mázsa gabo­nát ment meg az elpörgéstől! Ennyi gabona 80 felnőtt ember évi kenyeré­nek elegendő!­­ SAJÁT ÉRDEKE minden termelő­­szövetkezetnek, minden állami gazda­ságnak, hogy a kombájnok teljesítő­­képességét minél jobban kihasználja. Államunk sokmillió forintot fordított és fordít kombájnok gyártására. Sok kéz szorgalmas munkája van ezekben a gépekben. Ezért különösképpen meg kell becsülni őket. Tűrhetetlen könnyelműség és fele­lőtlenség ezeket a sokra képes, drága gépeket kihasználatlanul hevertetni — ahogy a kiskunhalasi tangazdaságban teszik. Ott áll a kombájn a gépműhely udvarán. Várja, hogy végre haszná­latba vegyék. Ha pedig a tangazda­ság háromszáz hold kalászos terüle­tén nem tudnak neki elég munkát biz­tosítani — hiszen arató-kévekötőgépe is van a gazdaságnak — sürgősen gondoskodjanak róla­, hogy átszállít­sák olyan helyre, ahol hasznát veszik! „SOKAT ESIK AZ ESŐ, azért áll a kombájn” — sopánkodnak itt is, ott is a bács-kiskun megyei gépállomáso­kon, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. De több helyen nem indulnak a gépek akkor sem, mikor kisüt a nap. Mert nem készültek fel az alkalmas időre sem. Fekete Pál, a kis­kunfélegyházi gépállomás kombájn­vezetője a helybeli Vörös Csillag tsz­­ben egy teljes napot vesztegelt, mert a tsz vezetői nem gondoskodtak ideje­korán zsákokról. A sopánkodó, tétlen vezetők em­be­­reljék meg magukat, vegyenek példát a vaskúti Dózsa tsz-ről, ahol a kom­bájn segítségével mind learat­ók már az ősziárpát! A termelőszövetkezet 240 mázsa ősziárpa beadásával egészévi takarmánygabonabeadási kötelezettsé­gét is teljesítette már. Pedig Vaskutat se kerülte el az eső. A tszben azonban mnden alkalmas órát kihasználtak az aratásra. A KISKUNHALASI gépállomáson amiatt panaszkodik Kozó Ferenc igaz­gató, hogy a hat kombájnokhoz csak egy szalmagyűjtő kocsi érkezett. A termelőszövetkezetek viszont ragasz­kodnak ahhoz, hogy a kombájn ne szórja el a szalmát. A termelőszövetkezeteknek jogos az igényük. S ezt az igényt a gépállomás könnyűszerrel kielégítheti. Házilag, néhány óra alatt könnyen készíthető szalmagyűr­ésre alkalmas, lapos tali­ga — amely a kombájn után akaszt­ható. Két lány vagy fiú összerakhatja rajta a szalmát, s mikor összegyűlt egy petrencére való, alkalmas helyen lecsúszt­athatja a taligáról. Ezt a módszert a sol­ti állami gazdaságban sikerrel alkalmazzák. „BAJ AZ IS, hogy a megdőlt, ku­szált gabonával nem bír a kombájn’ — siránkozik némely tehetetlen veze­tő. — „Hogyan teljesítsük így gépi aratási­­érvünket?” Lám, Csiila János, a kiskőrösi gép­állomás kombájnvezetője nem riadt meg ettől a nehézségtől. Bátran neki indult a dőlt árpának — s hét óra alatt nyolc holdat vágott fel — Óvatosabban haladtam, mélyebb­­re eresztettem a vágószerkezetet — mondja. — Az ember a szívét is adja bele a munkába, s jól odafigyeljen, akkor megbirkózik minden akadállyal! Azért még jobb eredményt is elér­hetett volna Csiila János — ha a ta­lálékonyságot is felhasználja és ka­lászemelőt szerel a kombájn vágó­szerkezetére. A kombájnos érdeklőd­jék jobban a hasznos újítások iránt és alkalmazza azokat. Nézzen utána, ho­gyan érték el élenjáró szaktársa kiváló eredményeiket: hogyan tudta, például Háy József, a mohácsszigeti állami gazdaság sztahanovista kam­­t­áján*vezetője már 155 holdról betakarí­tani az őszi árpát. A kiváló kombájnve­zetők tegyék közkimesé tapasztalatai­kat! A­­kombájnvezetők nagyszerű gé­peikkel legyenek élenjárók az idei bő termés betakarítá­áben. Segítsék elő, hogy minél hamarabb éléskamrákba és magtárakba kerüljön a gabona. A ti munkátokon is múlik, kombáj­­nosok, hogy hamarosan odakerüljön az új kenyér a gabonát megtermelő dolgozó parasztok, a nagyteljesítmé­nyű gépeket gyártó ipari munkások, a szocializmust építő dolgozó népünk asztalára! BERECZ JÓZSEF Naponta 5 új kombájn hagyja el az EMAG-gyár kapuját Az EMAG-gyár udvarán új kombáj­nok sorakoznak. Egyik-másikon még van egy kis igazítanivaló , de szinte órákon belül vasúti kocsira kerülnek, s 4—5 naap múlva már valamelyik ter­melőszövetkezet, vagy állami gazdaság gabonáját aratják... Az egyiken 1299-es, a másikon 1302-es a sorszám. Ezek a számok az első magyar kom­bájntól növekednek —­s egyre gyor­sabban. Kővári János elvtárssal, az EMAG igazgatójával beszélgetünk. 1953 első felében hány kombájnt küldött az EMAG mezőgazdasá­gunknak? — Első félévi tervünket jóval a ha­táridő előtt teljesítettük: 800 kombájnt készítettünk, s most még terven felül 15 gépet gyártunk, július 1-ig ezek is lent lesznek. Összesen tehát: 815 kom­bájn... Ha az ünnepeket leszámítjuk, azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhat­juk, minden nap öt kombájnt adtunk szövetségesünknek, a dolgozó paraszt­ságnak. Sőt úgy is mondhatnám, na­ponként mintegy 300 új „munkaerőt” adtunk, már tudniillik, ha a kombájno­kat emberre átszámítjuk... Igazgató elvtárs „a gyár kapuján kívül” figyelemmel kíséri-e a kom­bájnokat? — Igen. Személyesen is gyakran já­rok vidékre, gépállomásokra, állami gazdaságokba. Most egy hete Szente­­gáton néztem meg egyik idei, új kom­bájnunk beállítását. Előtte a 30 órás bejáratást lelkiismeretesen elvégezték. Aztán szemem láttára mentek bele a gyönyörű, magasnövésű árpába. Egy­két holdat fél szélességgel vágtak.. Örültem, hogy ilyen óvatosak és gon­dosak ezek az elvtársak. Mondom az­tán nekik, nyugodtan ráereszthetik tel­jes szélességgel. Nagyszerűen dolgo­zott a gép, s alig 2 százalékos szem­veszteséggel. — Hasonló tapasztalatom volt Elő­szálláson is. Tavalyi gépekkel dolgoz­tak, gondos „átteleltetés” után. Szak­szerűen le voltak zsírozva, olajozva. Tavaly sem volt baj, s reméljük, ez­után sem fordul elő zavar. A debrece­ni gépállomással fél órával ezelőtt be­széltem telefonon: náluk mind a 17 kombájn kifogástalanul működik. Járt-e elvtárs olyan helyen, ahol a drága kombájnokra nem fordíta­nak kellő gondot? — Sajnos, nem is egy ilyen helyein jártam. De én elsősorban a* mezőtúri gépállomás felháborító hanyagságát említem. Egész télen szabad ég alatt, sárban, piszokban tartották a kom­bájnokat és a­z aratógépeket is. Alit le­het várni az ilyen gépektől? Magától értetődik, hogy zavartalan jó munkát semmi esetre sem. Nem tudom, azóta már felelősségre vonták-e a mezőtúri gépállomás vezetőit?... A kombájn bonyolult gép, sokban hasonlít az em­ber szervezetéhez. Egészen kicsi, ide­gen anyag súlyos zavarokat okozhat az emberben is — a kombájnban is! Ha már a hibáknál és panaszok­nál tartunk, mi a helyzet a láncok­kal és a fogaskerekekkel? Több helyről panaszokat hallunk, hogy törnek ... — Az idén kibocsátott 800 gép kö­zül 50-nél jogos a panasz. A fogaske­rékgyárnak ez a sorozata valóban hibás volt. Ezt a hibát az EMAG­ és a fogas­kerékgyár ezekben a napokban (június 27—29) 72 órás határidőn belül min­denütt megszünteti. Ami a láncoka­t il­leti: 25 kombájnra új eljárással készí­tett, préselt magfelhordó- és motolla­láncokat szereltünk. A használati uta­sításban külön hangsúlyozzuk, hogy ezeket a láncokat nem szabad úgy meg­feszíteni, mint a régebbieket. Jobbak — de kényesebbek. Szóban és írásban is nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy milyen szigorúan be kell tartani a kezelési utasításokat! Nem egy esetben saját szemünkkel láttuk, hogy például a kombájnvezető elvtársak a kuplung benyomása nélkül kapcsolnak. Ilyenkor aztán reccs.­.­ odavannak a fogaske­rekek. Törnek a kurblik — mi ennek az oka? — A mi hibánkból, valóban gyöngék voltak, de erre már jó pár héttel ez­előtt fölfigyeltünk, s azóta sokkal erő­sebb vasból adjuk, s a hegesztésekre is nagyobb gondot fordítunk. Még azt is megkérdezzük igaz­gató elvtárstól: miért nincs min­denütt megfelelő mennyiségű pót­­alkatrész? — A pótalkatrészeket a MEZŐGÉP, illetve a MEGÉRT rendeli nálunk. Az elosztásról is ők gondoskodnak. Az idei nyárra megrendelt pótalkatrészeket mi június 25-ig utolsó darabig elkészí­tettük, szállítottuk. Ennél többet mi er­ről nem tudunk mondani. összefoglalásképpen: igazgató elvtárs hogyan látja, idei kombájn­jaink jobbak-e, mint a tavalyiak? — Minden­esetre jobbak — eltekint­ve ezektől az általunk is felfedezett hibáktól. A panaszok többsége azonban nem állja meg a helyét. Az idén több gonddal, nagyobb felkészültséggel gyártottuk a gépeket. Csak egy kis példát. Sok a­ panasz, hogy gyengék az akkumulátorok. Nem igaz. Az akkumu­látoroknál az a legfontosabb, hogy a­ di­namó állandóan töltsön. Ha enélkül használjuk, természetesen, kimerülnek. Az idei kombájnokra éppen ezért Am­­per-órát is tettünk, hogy állandóan lát­hassák az akkumulátor töltöttségét. Az új vágószerkezetek is határozottan jobbak. Szabó József elvt­ársnak, a kiskunlachházi gépállomás kiváló kom­­bájnvezetőjének — saját kérésére — a napokban szállítottunk új, idén készült vágószerkezetet. Azt mondja, ezzel még nagyobb eredmény­t ér el. Mi nagyon szeretnénk, ha valamennyi kombájno­­sunk Szabó József és Háy József elv­társ példáját követné, hogy minél több gabonát betakarítsanak a munkás­paraszt szövetség jelképével, szocialis­ta iparunk büszkeségével, a kombájn­nal! Szentkirályi János 2 Szabad Föld A KOMBÁJNNÁL FRISSEN LEARATOTT és elcsépelt gabonát csak alapos szárítás után szállítsuk magtárba. A szárítást a szérű egyik elsimított és ledöngölt szakaszán vé­gezzük. Eresszük át szelelő rostán egyszer­­kétszer a búzát, rozsot, árpát, zabot. Rostá­lás után terítsük szét 10—15 centi vastag ré­tegben, gereblyével addig mozgassuk, míg a szemek teljesen meg nem száradnak, s kö­römmel már nem nyomhatok be. A szérűn szárított gabonát óvjuk az esőtől: készítsünk a szérűre ponyvákat, zsákokat. A nem kombájnnal csépelt gabona tárolását is gondosan végezzük. A magtárban fél méternél vastagabb halomba ne rak­juk a frissen csépelt gabonaféléket. A magtárak szell­őző berendezéseit, abla­kait nyissuk ki hogy a száradás még gyorsabb legyen. ★ ★ GONDOSAN JÁRJUK VÉGIG a vetőmagnak szánt gabonatáblát. A mi­nőségi vetőmagtermelő körzetben, de minden vetőmagnak kijelölt parcellán s nézzük meg figyelmesen, a vetés nincs-e gyomnövénnyel fertőzve. Ez a mun­ka nagyobb gondosságot igényel már azért is, mert az egyéb kalászosok ezúttal gyomnövénynek számítanak. Felügyelet mellett a­ gyomirtást gyermekek is vé­gezhetik .... . ..... A jó vetőmag biztosítása érdekében ne sajnáljuk a munkát és fárad­ságot, mert egyetlen nem odavaló mag a következő évben számtalan utódot hozhat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vetőmagnak szánt gabonát kül­­ön arassuk, osztagol­juk, csépeljük és raktározzuk. A keveredés elkerülésére különösen a cséplésnél ügyeljünk. * ★ ★ A NAPRAFORGÓ tömeges virágzásaikor végezzük el a pótbeporzást. Erre a célra ké­szítsünk nuha szövetből vagy szőrméből a tányér nagyságának megfelelő, kerek kesz­tyűt. A kesztyűt töltsük vattával kissé pú­posra, hogy puha legyen. A pótbeporzást sose hagyjuk a déli nagy melegre: a reggeli órákban végezzük, a harmat felszáradása után. A mesterséges beporzást úgy végezzük hogy a kesztyűt kézretéve, a sorok mentén haladunk és könnyedén megdörzsöljük az egész tányért. Így a virágport az egyik virág­ról a másik virágra visszük. A pótbeporzást legalább kétszer ismételjük meg. Egy hold napraforgó egyszeri beporzása egy munkanapot igényel, jelentősen növeli a termés mennyiségét és minőségét. Kétszeri pótbeporzással a holdankénti magtermés 150—200 kilóval, a mag olaj­tartalma másfél százalékkal lesz magasab­bb * ★ TERMELJÜNK minél nagyobb területen másodnövényt. Aratás után ne késlekedjünk egy percig sem a szántással és vetéssel. A kévék keresztberakása után, de minden esetben még aznap kezdjük meg — átlag 15 centi mélyen —­­a tüdószántást. Szántás előtt feltétlen végezzük el a tarlógereblyézést, és szór­junk ki 50 kiló pétisót a gyökérkorhadás elősegítésére. Az eke után ne hiányoz­­zék a fogas s azt a vetőgép után is járassuk. Laza, száraz talajon mélyebben, kötöit nyirkos talajon sekélyebben vessünk, ahol lehet ikersorosan. Vegyünk példát a brri Béke tszcs-ről, amely a kévekötő aratógép után rögtön elvégezte­­a tarlógereblyézést és megkezdte a szarlóbuktatást. Az aratást követő napon őszi árpa után rövid tenyészidejű kukoricát vetett. ★ A KÍMÉLETLENÜL IRTSUK a lucerna leg­veszedelmesebb kártevőjét, az arankát­. Kü­lönösen a magnak hagyott lucernatáblán ügyeljünk erre, mert az arankával fertőzött mag elveszti értékét. A veszedelmes kártevő először magról szaporodik, de ha már szár­ba hajt, a szár legkisebb része is fertőz. Ha észrevesszük, hogy a lucernatáblán sárgás­­barnás foltok vannak, azonnal kezdjük meg a­z irtást. Az aranka* most virágzik, tehá­t már az ásónyomnyi mélyre való lebuktatás sem segít, mert a mag a földiben több évig meg­tartja csírázó képességét. Ne várjunk tehát addig, míg magot köt. Égessük fel lucernatálbláinkon az arankával fertőzött fol­tokat, s utána forgassuk le. Az arankáival fertőzött részt felásás után újból ves­sük be lucernával -I ,f -c-l Árpa, borsó, lucerna etetésével minél több süldőt fogjunk hízóba Egyes községek dolgozó paraszt­­ai között, sőt helyenként a termelőszövet­kezetekben is az a téves nézet uralko­dik, hogy a sertést egyéves kora előtt nem­ érdemes hízóba fogni, s a hiz­laláshoz csak kukoricát érdemes és gazdaságos felhasználni. Ezt a maradi nézetet régesrég meg­cáfolták azok a haladó állattenyésztők, akik rátértek a gyorshízlalásra, s a fia­tal füldök hizlalását nem kukoricával, hanem elsősorban bőséges és tápdús zöldta­karmánnyal és emellett fehérjé­ben gazdag abraktakarmánnyal kezdik. Különösen megoldható a gyorshízlalás most, amikor lucernából, borsóból és őszi árpából is igen jó termésünk van. A gyorshízlalás előhízlalási szaka­szában, vagyis adm­íg a süldők a 80—90 kTó súlyt elérik, a feletetett eleség 50 százaléka zöldtakarmányból áll­jon. A takarmányadag másik felét árpából, borsóból és napraforgópo­­gácsából úgy állítsuk össze, hogy a jószág szívesen és jó étvággyal fogyassza el takarmány adagj­át. A jó étvágy biztosításához azonban nem elég a változatos takarmányozás. Na­ponta kétszer jártassuk a hízóban fogott süldőket fél-félóráig. De gondoskodni kell hűsítő fürdetésről is. A napi etetések számát és idejét úgy osszuk be, hogy a süldők az előhízla­­lá­s ideje alatt először 4, később 3 rész­letben kapják meg napi takarmány­adagjukat. A tömegtakarmányokat a 60 kilós súly eléréséig rendszeresen az albraktakarmány előtt etessük. Ez azért fontos, mert a zöldtakarmányban lévő tápanyagok egy része oldott állapot­ban kerül a hízó szervezetébe, így az emésztés gyors és egyenletes lesz. Jó tudni, hogy a­ gyorshízlalásra fo­rrott süldők hogyan értékesítik a külön­féle takarmányokat. A takarmányárpa tudvalevőleg 72—73 százalék keményí­tőt és 9 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az árok etetésével annyi fehérjét biztosítunk a süldők fejlődéséhez, amennyit csak két­­anni­i kukoricával tudnánk pótolni. Az árpa tehát a hizlalás első szaka­szában olcsóbb és kifizetődőbb, mint­ha a régi módszer szerint kukoricá­val kezdjük a hizlalást. Az árpával, ezzel az értékes, fehérjében gazdag takar­mánnyal biztosítani tudjuk a fiatal sül­dőknél a jó izomzat kifejlődését, a ráma kialakítását és ugyanakkor­­ zöldtakarmány, főként a lucerna, ele­gendő ásványi anyagot, vitamint jelent s tágítja az állat gyomrát. A Szovjetunió kolhozaiban és szov­­házaiban azért alacsonyabb a hizlalás költség, mert rég áttértek a­ gyorshír látási módszerre, amellyel hízónként 2—3 mázsa abraktakarmányt takaríta­nak meg s a hizlalási időt a sertések­nél 10—15 hónapos korban már befeje­zik. A gyorshízlalásba befogott hússertés helyes takarmányozás mellett 4 kiló, fehérjében és keményítőben gazdag takarmányból egy kiló élősúlyt szer magára. Ezzel szemben a szarvasmar­hák egy kiló élősúly előállításához 7—8 kiló keményítőben gazdag takar­mányt használnak fel. A termelőszövetkezetek és a­ dolgozó parasztok használják ki a­ gyorshízlalás előnyeit, fogjanak hízóba mielőbb mi­nél több fiatal süldőt. Gyorshízlalássa kevesebb abraktakarmány felhasználá­­sa mellett hamarabb lesz kész a híz, gyorsabban és könnyebben lehet telje­síteni a beadási kötelezettséget és már ősz végére háztartási célokra is vág­hatunk. Szabó Zoltán FM állattenyésztési osztályának ■dolgozója

Next