Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

fkombajnosok. használjátok ki'jól fj 'épeiteket elére ti hé termés tjtjors betakarításáért! ,Az állami gazdaságok gabonavetésüknek országo­san legalább 90 százalékát, d gépállomások, a termelő­szövetkezetek gabonavetésének országosan legalább 35 százalékát kombájnnal és aratógéppel kötelesek le­aratni(Az idei aratásról szóló minisztertanácsi hatá­rozatból.) A gépek a dolgozó parasztok legjobb segítői. Meg­könnyítik és meggyorsít iáik a legnehezebb mezőgazdasági munkák elvégzését. Különösen nagy segítség a kombájn, amely a legfárasztóbb nyári munkát végzi el az ember he­tiéit: egyszerre aratja és csépeli a gabonát. A Szovjetunió önzetlen baráti segítsége lehetővé tette, hogy az ötéves tervben a mi iparunk is megkezdhesse a kombájnok gyártását. Ipari munkásaink a szocialista mun­kaverseny nagyszerű lendületével azért dolgoztak és dol­goznak, hogy minél több kombájnt küldjenek segítségül az idei bő termés betakarítására. A tervbevettné! jóval több kombájnt készítettek el az EMAG-gyár dolgozói Ma az érett gabonatáblákon 6zerte az országban mintegy 1C30 kombájn tanúsítja* mindennél ékesen szólób- ban: milyen felbecsülhe,.ellen segítséget nyújt a munkás- osztály a dolgozó parasztságnak, milyen hatalmas erő a munkás-paraszt szövetség! A gyárból kigördülő kombáj­nok százai azt is megmutatják: mit jelent a megvalósuló, diadalmas ötéves terv mezőgazdaságunknak! KEREPEL A KOMBÁJN motollája, búg a cséplődobjta s az ősziárpa: arany zu'hatagja ömlik a maggyüjtőbe. Még néhány forduló — és tarló sárgálik a gátéri Vorosilov tsz széles árpatáb­lája helyén. Deli István kombájnveze­tő harmadik sebességre kapcsol. — En előttem kiváltotta a kombájn a becsületét — mondja id. Hajdú Im­re, a Kurucz-brigád tagja. — Ügy dol­gozik ez a* gép, hogy öröm nézni. Az ember nem győzi tőié a zsákot elven­ni. Ha jól megnyomja, négy nap a.Ia11 végez ezzel az ötvenholdas táblával. — Két műszakban persze — tűzi tovább a 6zót Fekete László, a kom­bájn segédvezetője, aki nemsokára fel­váltja Deli Istvánt. — Igyekszünk minden alkalmas órát jól kihasználni, mert bizony az eső néha megakasztja a munkát. Igv is sikerült Deli Ist­vánnak egy műszakban hét holdat le­vágni. En 6e akarok mögötte marad­ni, s akkor ma meglesz ai 14 hold. Hogy ekkora területet kézikaszával egy nap alatt learassanak, ahhoz 14 gyakorlott kaszás, 14 marokszedő, 7 kötöző szükséges. De a kombájn nyomban ki is csépeli a gabonát. Egyébként a csépléshez külön 21 em­ber — egy cséplőcsapat — munkája volna szükséges. De előbb be is kel­lene hordani, asztagba rakni a kévé­ket. A kombájn mindezt a munkát fö­löslegessé teszi. Vagyis ha jól számít­ok: egy kombájn — a két vezető, a ákos és az egymást váltó két-két almarakó, azaiz összesen hét ember gítségével — hetven ember munká- : végzi el. De nemcsak a munkát könnyíti és orsítja meg a kombájn. Sok szem- szteségtől is megmenti a termel 5- övetkezetet, állami gazdaságot. Ka- áláskor, keresztrakáekor, hordáskor, ztagrakáskor többször meg kell tygatni a, kévéket, s emiatt főbb em elpereg — a szemveszteség az ívigyázatosság ellenére is 7—8 szá- ko --em több. A kombájnnal ndos vezetés mellett három száza­ira vagy még kevesebbre csökkent­jük a szemveszteséget. Egy holdon, mázsás termést számítva, minden Izalék megmentett szem 12 kiló ga<- nát jelent Ha a kombájn négy szá­lakkal csökkenti a szem veszteséget: Idánként 48 kilóval több termék withatunk be. A Vorosilov tsz 400 holdján a kombájn 192 mázsa gabo­nát ment meg az elpergéstől! Ennyi gabona 80 felnőtt ember évi kenyeré­nek elegendő! 9 SAJÁT ERDEKE minden termelő- szövetkezetnek, minden állami gazda­ságnak, hogy a kombájnok teljesítő- képességét minél jobban kihasználja. Államunk sokmillió forintot fordított es fordít kombájnok gyártására. Sok kéz szorgalmas munkája van ezekben a gépekben. Ezért különösképpen meg kell becsülni őket. Tűrhetetlen könnyelműség és fele­lőtlenség ezeket a sokra képes, drága gépeket kihasználatlanul hevertetni — ahogy a kiskunhalasi tangazdaságban teszik. Ott áll a kombájn a gépműhely udvarán. Várja, hogy végre haszná­latba vegyék. Ha pedig a tangazda­ság háromszáz hold kalászos terüle­tén nem tudnak neki elég munkát biz­tosítani — hiszen arató-kévekötőgépe is van a gazdaságnak — sürgősen gondoskodjanak rólai, hogy átszállít­sák olyan helyre, ahol hasznát veszik! „SOKAT ESIK AZ ESŐ, azért áll a kombájn” — sopánkodnak itt is. ott is a bács'kiskúnmegyei gépállomáso­kon, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban. De több helyen nem indulnak a gépek akkor sem, mikor kisüt a nap. Mert nem készültek fel az alkalmas időre sem. Fekete Pál, a kis­kunfélegyházi gépállomás kombájn­vezetője a helybeli Vörös Csillag tsz- ben egy teljes napot vesztegelt, meri a tsz vezetői nem gondoskodtak ideje­korán zsákokról. A sopánkodó, tétlen vezetők ernbe- reljék meg magukat, vegyenek példát a vaskúti Dózsa tsz-ről, aho! a kom­bájn segítségével mind learat ók már az ősziárpát! A termelőszövetkezet 240 mázsa ősziárpa beadásával egészévi takarmánygabonabeadási kötelezettsé­gét is teljesítette már. Pedig Vaskutat se kerülte el az eső. A tszben azonban mnden alkalmas órát kihasználtak az aratásra. A KISKUNHALASI gépállomáson amiatt panaszkodik Kozó Ferenc igaz­gató, hogy a hat kombájnukhoz csak egy szalmagyüjtő kocsi érkezett. A termelőszövetkezetek viszont ragasz­kodnak ahhoz, hogy a kombájn ne szórja el a szalmát. A termelőszövetkezeteknek jogos az igényük. S ezt az igényt a gépállomás könnyűszerrel kielégítheti. Házilag, néhány óra alatt könnyen készíthető szalmagyüj ésre alkalmas, lapos tali­ga — amely a kombájn után akaszt­ható. Két lány vagy fiú összerakhatja rajta a szalmát, s mikor összegyűlt egy petrencére való: alkalmas helyen lecsúszt athatja a taligáról. Ezt a módszert a sol'ti állami gazdaságban sikerrel alkalmazzák. „BAJ AZ IS, hogy a megdőlt, ku szált gabonával nem bír a kombájn’ — siránkozik némely tehetetlen veze­tő. — „Hogyan teljesítsük így gépi aratási {érvünkét?” Lám, Csvila János, a kiskőrösi gép állomás kombájnvezetője nem riadt meg ettől a nehézségtől. Bátran neki indult a dőlt árpának — s hét óra alatt nyolc holdat vágott lel — Óvatosabban haladtam, mélyebb, re eresztettem a vágószerkezeíet — mondja. — Az ember a szívét is adja bele a munkába, s jól odafigyeljen, akkor megbirkózik minden akadállyal! Azért még jobb eredményt is elér hetett volna Csvila János — ha a ta­lálékonyságot is felhasználja és ka lászemelőt szerel a kombájn vágó­szerkezetére. A kombájnos érdeklőd­jék jobban a hasznos újítások iránt és alkalmazza azokat. Nézzen utána, ho­gyan érték el élenjáró 6zaktársa kiváló eredményeiket: hogyan tudta* például Háy József, a mohácsszigeti állami gazdaság sztahanovista kom- t>áj*n*vezetője már 155 holdról betakarí­tani az ősziárpát. A kiváló kombájnve­zetők tegyék közkimesé tapasztalatai kát! A 'kombájnvezetők nagyszerű gé­peikkel legyenek élenjárók az idei bő termés betakariíáífben. Segítsek elő, hogy minél hamarabb éléskamrákba és magtárakba kerüljön a gabona. A ti munkátokon is múlik, kombáj- nosok, hogy hamarosan odakerüljön az új kenyér a gabonát megtermelő dolgozó parasztok, a nagyteljesítmé­nyű gépeket gyártó ipari munkások, a szocializmust építő dolgozó népűnk asztalára! BERECZ JÓZSEF Naponta 5 új kombájn hagyja el az EMAG-gyár kapuját A KOMBÁJNNÁL FRISSEN LEARATOTT és elcsépelt gabonát csak alapos szárítás után szállítsuk magtárba. A szárítást a szérű egyik elsimított és ledöngölt szakaszán vé­gezzük. Eresszük át szelelő rostán egyszer- kétszer a búzái, rozsot, árpát, zabot. Rostá­lás után terítsük szét 10—15 centi vastag ré­tegben, gerebiyével addig mozgassuk, míg a szemek teljesen meg nem száradnak, s kö­römmel már nem nyomhatok be. A szérűn szárított gabonát óvjuk az esőtől: készítsünk a szérűre ponyvákat, zsákokat. A nem kombájnnal csépelt gabona tárolását is gondosan végezzük. A magtárban fél méternél vastagabb halomba ne rak­juk a frissen csépelt gabonaféléket. A magtárak szel’-őző berendezéseit, abla­kait nyissuk ki hogy a száradás még gyorsabb legyen. ★ ★ GONDOSAN JÁRJUK VÉGIG a vetőmagnak szán; gabonatáblát. A mi­nőségi vetőmagtermelő körzetben, de minden vetőmagnak kijelölt parcellán s nézzük meg figyelmesen, a vetés nincs-e gyomnövénnyel fertőzve. Ez a mun­ka nagyobb gondosságot igényel már azért is, mert az egyéb kalászosok ezúttal gyomnövénynek számítanak. Felügyelet mellett ai gyomirtást gyermekek is vé­gezhetik .... . ..... A jó vetőmag biztosítása érdekében ne sajnáljuk a munkát és farad­ságot, mert egyetlen nem odavaló mag a következő évben számtalan utódot hozhat. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vetőmagnak szánt gabonát kür lön arassuk, asztagol juk, csépeljük és raktározzuk. A keveredés elkerülésére különösen a cséplésnél ügyeljünk, * ★ ★ A NAPRAFORGÓ tömeges virágzásaikor végezzük el a pótbeporzást. Erre a célra ké­szítsünk nuha szövetből vagy szőrméből a tányér nagyságának megfelelő, kerek kesz­tyűt. A kesztyűt töltsük vattával kissé pú­posra, hogy puha legyen. A pótbeporzást sose hagyjuk a déli nagy melegre: a reggeli órákban végezzük, a harmat felszáradása után. A mesterséges beporzást úgy végezzük hogy a kesztyűt kézretéve, a sorok mentén haladunk és könnyedén megdörzsöljük az egész tányért. Így a virágport az egyik virág­ról a másik virágra visszük. A pótbeporzást legalább kétszer ismételjük meg. Egy hold napraforgó egyszeri beporzása egy munkanapot igényel, jelentősen növeli a termés mennyiségét és minőségét. Kétszeri pótbeporzással a holdankinti magtermés 150—200 kilóval, a mag olaj­tartalma másfél százalékkal lesz magasafob3 * ★ TERMELJÜNK minél nagyobb területen másodnövényf. Aratás után ne késlekedjünk egy percig sem a szántással és vetéssel. A kévék keresztberakása után, de minden esetben még aznap kezdjük meg — átlag 15 centi mélyen —- a tadószántást. Szántás előtt feltétlen végezzük el a tarlógereblyézést, és szór­junk ki 50 kiló pétisót a gyökérkorhadás elősegítésére. Az eke után ne hiányoz- zék a fogas s azt a vetőgép után is járassuk. Laza, száraz talajon mélyebben, kötőit nyirkos talajon sekélyebben vessünk, ahol lehet ikersorosan. Vegyünk példát a biri Béke tszcs-ről, amely a kévekötő aratógép után rögtön elvégezte *a tarlógereblyézést és megkezdte a itarlóbuktatást. Az aratást követő napon őszi árpa után rövid tenyészidejű kukoricát vetett, ★ A KÍMÉLETLENÜL IRTSUK a lucerna leg­veszedelmesebb kártevőjét: az arankát'. Kü­lönösen a magnak hagyott lucernatáblán ügyeljünk erre. mert az arankával fertőzött mag elveszti értékét. A veszedelmes kártevő először magról szaporodik, de ha már szár­ba hajt, a szár legkisebb része is fertőz. Ha észrevesszük, hogy a lucernatáblán sárgás- barnás foltok vannak: azonnal kezdjük meg a*z irtást. Az aranka* most virágzik, tehá't már az ásónyomnyi mélyre való lebuktatás sem segít, mert a mag a földiben több évig meg­tartja csírázó képességét. Ne várjunk tehát addig, míg magot köt. Égessük fel lucematálbláinkon az arankával fertőzött fol­tokat, s utána forgassuk le. Az arankáival fertőzött részt felásás után újból ves­sük be lucernával -I ;f -c-l Az EMAG-gyár udvarán új kombáj­nok sorakoznak. Egyik-másikon még van egy kis igazítanivaló — de szinte órákon belül vasúti kocsira kerülnek, s 4—5 ntsp múiva már valamelyik ter­melőszövetkezet. vagy állami gazdaság gabonáját aratják... Az egyiken 1299-es, a másikon 1302-es a sorszám. Ezek a számok az első magyar kom­bájntól növekednek — s egyre gyor­sabban. Kővári János elvtánssal, az EMAG igazgatójával beszélgetünk. 1953 első felében hány kombájnt küldött az EMAG mezőgazdasá­gunknak? — Első félévi tervünket jóval a ha­táridő elölt teljesítettük: 800 kombájnt készítettünk, s most még terven felül 15 gépet gyártunk, július 1-ig ezek is lent lesznek. Összesen tehát: 815 kom­bájn... Ha az ünnepeket leszámítjuk, azt hiszem, dicsekvés nélkül mondhat­juk, minden nap öt kombájnt adtunk szövetségesünknek, a dolgozó paraszt­ságnak. Sőt úgy is mondhatnám, na­ponként mintegy 300 új „munkaerőt” adtunk, már tudniillik, ha a kombájno­kat emberre átszámítjuk... Igazgató elvtárs „a gyár kapuján kívül” figyelemmel kíséri-e a kom­bájnokat? — Igen. Személyesen is gyakran já­rok vidékre, gépállomásokra, állami gazdaságokba. Most egy hete Szente- gáton néztem meg egyik idei, új kom­bájnunk beállítását. Előtte a 30 órás bejáratást lelkiismeretesen elvégezték. Aztán szemem láttára mentek bele a gyönyörű, magasnövésű árpába. Egy­két holdat fél szélességgel vágtak.. Örültem, hogy ilyen óvatosak és gon­dosak ezek az elvtársak. Mondom az­tán nekik, nyugodtan ráereszthetik tel­jes szélességgel. Nagyszerűen dolgo­zott a gép, s alig 2 százalékos szem­veszteséggel. — Hasonló tapasztalatom volt Elő­szálláson is. Tavalyi gépekkel dolgoz­2 SzabadFöld tak, gondos „átteleltetés” után. Szak­szerűen le voltak zsírozva, olajozva. Tavaly sem volt baj, s reméljük, ez­után sem fordul elő zavar. A debrece­ni gépállomással fél órával ezelőtt be­széltem telefonon: náluk mind a 17 kombájn kifogástalanul működik. Járt-e elvtárs olyan helyen, ahol a drága kombájnokra nem fordíta­nak kellő gondot? — Sajnos, nem is egy ilyen helyein jártam. De én elsősorban a* mezőtúri gépállomás felháborító hanyagságát említem. Egész télen szabad ég alatt, sárban, piszokban tartották a kom­bájnokat és a*z aratógépeke; is. Alit le­het várni az ilyen gépektől? Magától értetődik, hogy zavartalan jó munkát semmi esetre sem. Nem tudom, azóta már felelősségre venták-e a mezőtúri gépállomás vezetőit?... A kombájn bonyolult gép, sokban hasonlít az em­ber szervezetéhez. Egészen kicsi, ide­gen anyag súlyos zavarokat okozhat az emberben is — a kombájnban is! Ha már a hibáknál és panaszok­nál tartunk: mi a helyzet a láncok­kal és a fogaskerekekkel? Több helyről panaszokat hallunk, hogy törnek ... — Az idén kibocsátott 800 gép kö­zül 50-nél jogos a panasz. A fogaske­rékgyárnak ez a sorozata valóban hibás volt. Ezt a hibát az EMAG- és a fogas­kerékgyár ezekben a napokban (június 27—29) 72 órás határidőn belül min­denütt megszünteti. Ami a láncoka't il­leti: 25 kombájnra új eljárással készí­tett, préselt magfelhordó- és motolla­láncokat szereltünk. A használati uta­sításban külön hangsúlyozzuk, hogy ezeket a láncokat nem szabad úgy meg­feszíteni, mint a régebbieket. Jobbak — de kényesebbek. Szóban és írásban is nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy milyen szigorúan be kell tartam a kezelési utasításokat! Nem egy esetben sajáf szemünkkel láttuk, hogy például a kombájnvezető elviársak a kuplung benyomása nélkül kapcsolnak, Ilyenkor Árpa, borsó, lucerna etetésével minél több süldőt fogjunk hízóba aztán reccs.-.i odavannak a fogaske­rekek. Törnek a kurblik — mi ennek az oka? — A mi hibánkból, valóban gyöngék voltak, de erre már jó pár héttel ez­előtt fölfigyeltünk, s azóta sokkal erő­sebb vasból adjuk, s a hegesztésekre is nagyobb gondot fordítunk. Még azt is megkérdezzük igaz­gató elvtárstól: miért nincs min­denütt megfelelő mennyiségű pót- alkatrész? — A pótalkatrészeket a MEZŐGÉP, illetve a MEGÉRT rendeli nálunk. Az elosztásról is ők gondoskodnak. Az idei nyárra megrendelt pótalkatrészeket mi június 25-ig utolsó darabig elkészí­tettük, szállítottuk. Ennél többet mi er­ről nem tudunk mondani. összefoglalásképpen: igazgató elvtárs hogyan látja, idei kombájn­jaink jobbak-e, mint a tavalyiak? — Minden esetre jobbak — eltekint­ve ezektől az általunk is felfedezett hibáktól. A panaszok többsége azonban nem állja meg a helyét. Az idén több gonddal, nagyobb felkészültséggel gyártottuk a gépeket. Csak egy kis példát. Sok ai panasz, hogy gyengék az akkumulátorok. Nem igaz. Az akkumu­látoroknál az a legfontosabb, hogy a* di­namó állandóan töltsön. Ha ené'kü! használjuk, természetesen, kimerülnek. Az idei kombájnokra éppen ezért Am- pér-órát is tettünk, hogy állandóan lát­hassák az akkumulátor töltöttségét. Az új vágószerkezetek is határozottan jobbak. Szabó József elvt'ársnak, a kiskúnlachiázi gépállomás kiváló kom- bájnvezetőjének — saját kérésére — a napokban szállítottunk új, idén készült vágószerkezetet. Azt mondja, ezzel még nagyobb eredményit ér el. Mi nagyon szeretnénk, ha valamennyi kombájno- sunk Szabó József és Háv József elv­társ példáját követné, hogy minél több gabonát betakarítsanak a munkás­paraszt szövetség jelképével, szocialis­ta iparunk büszkeségével: a kombájn­nal! Szentkirályi János Egyes községek dolgozó paraszt iái között, sőt helyenként a termelőszövet­kezetekben is az a téves nézet uralko­dik, hogy a sertést egyéves kora előtt nein érdemes hízóba fogni, s a hiz­laláshoz csak kukoricát érdemes és gazdaságos felhasználni. Ezt a maradi nézetet régesrég meg­cáfolták azok a haladó állattenyésztők, akik rátértek a gyorshízlalásra. s a fia­tal süidök hizlalását nem kukoricával, hanem elsősorban bőséges és tápdús zóldta-karmánnyal és emellett fehérjé­ben gazdag abraktakarmánnyal kezdik. Különösen megoldható a gyorshízlalás most. amikor lucernából, borsóból és ősziárpából is igen jó termésünk van. A gyorshízlalás előhízlalási szaka­szában, vagyis ictníg a süldők a 80—90 kTó súlyt elérik, a feletetett eleség 50 százaléka zöldtakarmányból áll­jon. A takarmányadag másik felét árpából, borspból és napraforgópo- gácsából úgy állítsuk össze, hogy a jószág szívesen és jó étvággyal fogyassza el takarmány adagi át. A |ó étvágy biztosításához azonban nem elég a változatás takarmányozás. Na­ponta kétszer iáríassuk a hízóbai fogott süldőket fél-félóráig. De gondoskodni kell hűsítő fürdetésről is. A napi etetések számát és ideiét úgy osszuk be. hogv a süldők az előhízla- lá*s ideje alatt először 4, később 3 rész­letben kapják meg napi takarmány­adagjukat. A tömegtakarmányokat a 60 kilós súly eléréséig rendszeresen az aibraktakapmánv előtt etessük. Ez azért fontos, mert a zöldtakarmányban lévő tápanyagok egy része oldott állapot­ban kerül a hízó szervezetébe, így az emésztés gyors és egyenletes lesz. Jó tudni, hogv a* gyorshízlalásra fo­rrott süldők hogyan értékesítik a külön­féle takarmányokat. A takarmányárpa tudvalevőleg 72—73 százalék keményí­tőt és 9 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az ároc etetésével annyi fehérjét biztosítunk u süldők fejlődéséhez, amennyit csak kéi- anni/i kukoricával tudnánk pótolni. Az árpa tehát a hizlalás első szaka­szában olcsóbb és kifizetődőbb, mint­ha a régi módszer szerint kukorica var kezdjük a hizlalást. Az árpával, ezzel az értékes, fehérjében gazdag takar­mánnyal biztosítani tudjuk a fiatal sül­dőknél a jó izomzat kifejlődését, a ráma kialakítását és ugyanakkor i zöldtakanmánv, főként a lucerna, ele­gendő ásványi anyagot, vitamint jelent s tágítja az állat gyomrát. A Szovjetunió kolhozaiban és szov- hozaiban azért alacsonyabb a hizlalás költség, mert rég áttértek a* gyorshír látási módszerre, amellyel hízónként 2—3 mázsa abraktakarmányt takaríta­nak meg s a hizlalást időt a sertések­nél 10—15 hónapos korban már befeje­zik. A gyorshízlalásba befogott hússertés helyes takarmányozás mellett 4 kiló, fehérjében és keményítőben gazdaf takarmányból egy kiló élősúlyt szei magára. Ezzel szemben a szarvasmar­hák egv kiló élősúly előállításához 7—8 kiló keményítőben gazdag takar­mányt használnak fel. A termelőszövetkezetek és ai dolgozó parasztok használják ki a* gyorshízlalás előnyeit, fogjanak hízóba mielőbb mi­nél több fiatal süldőt. Gyorshízialássa kevesebb abraktakarmány felhasználá* sa mellett hamarabb lesz kész a hízd gyorsabban és könnyebben lehet telje síteni a beadási kötelezettséget és mái ősz végére háztartási célokra is vág hatunk. Szabó Zoltán FM állattenyésztési osztályának ■dolgozója

Next

/
Thumbnails
Contents