Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
V (Folytatás a 3. oldalról) hogy minden ipari növény őszi szántásba és ősszel trágyázott talajba ke A gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztéséről ország kiváló lehetőségekkel a gyümölcs, és szőlőtersztéséhez. Kiváló minőségű és jó minőségű bort tudunk Lehetőségünk van arra, hogy él, szőlőből, borból hazánk szükségletetek kielégítése mel'*! Mentesen növeljük exportuntézzel lehetővé tegyük olyan nv-- grvb altjai a-na lervízmásét, dolgozóink iparcikkekkel valójának megjavítása érdekében szűk ég*, ek.ölcsfaállomány jelenleg mintegy 32 millió. Az ország egy lakosára alig tő, mint 3 darab gyümölcsfa jut. szükség van tehát gyümölc-lományunk növelésére. A jó gyümölcsfásítás megindítása. Az elkövetkező hat év alatt gyümolaállományunkat 15 millióval akaruk növelni, a rendes utánpótlás mellett. A gyümölcsfásításban nagy szerepet kell adni a helyi kezdeményezéseknek; gyümölcsfákat kell ültetni tereken, utak mentén, házak körüli kertekben. A helyi tanácsok egyik legfontosabb és egyben legszebb feladata, hogy szervezzék és vezessék a gyümölcsfásítási munkálatokat és kötelességüknek érezzék községük gyümölcsön ásásának megjavítását. A gyümölcstermelési színvonal emelése és a gyümölcsexport növelése érdekében nagy jelentősége van összefüggő, úgynevezett üzemi gyümölcsösök telepítésének. Jelenleg gyümölcsfaállományunknak mindössze 20 százaléka van üzemi gyümölcsösökben. Üzemi gyümölcsösöket nem a legjobb szántóterületeinken kell létesítenünk, hanem elsősorban a homokon, és ott, ahol a szántóföldi termelésnek akadálya van, a talaj viszont gyümölcstermelésre megfelel és a gyümölcs jó hozamot hoz. Például az őszibarack- és mandulatermelésre kiválóan alkalmas a kopárosok egy része. Üzemi gyümölcsösök létesítésére jelentős támogatást kell adni. A termelőszövetkezetek — figyelembe véve, hogy a gyümölcsös a fajtától függően, csak több év múlva hoz hasznot — a telepítésbertöntő, támogatást kapnak. Nagy területeken kell létesíteni gyümölcsösöket az állami gazdaságokban is. A gyümölcstelepítési programmot úgy akarjuk végrehajtani, hogy ezzel nemcsak mennyiségben nö nevekedjék a gyümölcsfaállotmány, hanem minőségben is, azaz a legjobb gyümölcseinket, és azokból is a legjobb fajtákat szaporítjuk el. E cél elérése érdekében ki kell terjeszteni a faiskolai hálózatot, és azt úgy kell fejleszteni, hogy 1956-ban a faiskolák már évi négymillió csemetét tudjanak előállítani. Nagy feladataink vannak a szőlőtermelés színvonalának emelésében is. A legfőbb feladat itt a meglévő szőlőterületeink felújításai, a kipusztult tőkék gyors pótlása. A jelenlegi begyűjtési rendszer ebben érdekeltté tesz minden termelőszövetkezetet és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot, a pótlás után ugyanis jelentős begyűjtési kedvezmény jár, jóllehet ez nem jelent semmiféle terméskiesést, sőt, megteremti az alapját a szőlő termőképessége gyors növelésének. Komoly erőfeszítéssel az elkövetkező három évben szinte teljes egészében pótolni tudjuk egész szőlőterületünkön a tőkehiányt. Ugyanakkor hozzáfogunk új szőlőterületek létesítéséhez is, részben a duna-tiszaközi homokon, ahol a további szőlőtelepítésekre nagy lehetőségek vannak, és ahol a szőlő különösen bő termést ad, és emellett a történelmi szőlővidékeken, mindenekelőtt Tokaj és Badacsony vidékén. Emellett mindenütt, ahol a szőlőtelepítés előfeltételei megvannak, főleg olyan területen, ahol a mezőgazdasági művelés eredményesen nem folytatható, támogatni kell a termelőszövetkezetek és a dolgozó parasztok törekvését új szölőtelepek létesítésére. A szőlőt telepítő gazdáknak, s termelőszövetkezeteknek államunk azzal is segít, hogy az új telepítésű szőlőterület négy évig teljesen mentes a bor-, termény- és állatbeadás alól. Az elmúlt években a gyümölcs és szőlő termésátlagait csökkentette az, hogy nem gondoskodtunk elegendő mennyiségű növényvédekező szerről nagy hiány volt rézgálicban, nikotinos permetezőszerben stb. Érvényesült olyan helytelen elgondolás is, hogy ezeket a termeléshez nélkülözhetetlen anyagokat csak azok kaphatják meg, akik termékeik egy részének átadására szerződést kötöttek. Ezt a módszert, mint teljesen helytelent, el kell ítélni, a gyümölcs- és szőlőtermeléshez szükséges minden anyagot, a rézgálicát, a szőlőkarót, háncsot és egyéb anyagokat, szabadon kell a termelők rendelkezésére bocsátani, a kereskedelmi hálózaton, elsősorban a földművesszövetkezeteken keresztül. Ezeket az anyagokat biztosítani kell még komoly áldozatok, még import árán is. Hazánk mezőgazdaságának felemeléséhez szorosan hozzátartozik gyümölcs- és szőlőtermelésünk felvirágoztatása, ezért mindent el kell követni gyümölcs-, szőlő- és borgazdaságunk gyors rendbehozására és továbbfejlesztésére. 4 Szabad Föld Hegedűs András elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek szarvasmarháikat megjavítva vagy felhizlalva adják át vágásra és ezzel a vágási súlyt darabonként rövid idő alatt legkevesebb 1 mázsával felemeljük. Ezen reális célkitűzésnek az elérése — az összlakosságot és még a csecsemőket is figyelembe véve — közel 4 kilogrammal emeli az elfogyasztható hús mennyiségét. E cél elősegítése érdekében a szarvasmarhafelvásárlás és vágások zömét az eddigitől eltérően a nyári és késő őszi időszakra kell helyezni,hogy a dolgozó parasztság olcsó takarmánnyal tudja szarvasmarháit feljavítani. A tejbegyűjtés új rendszere lényegesen megnövelte a tehéntartásban mind az egyéni parasztok, mind a termelőszövetkezetek érdekeltségét. A szarvasmarhatenyésztésben a lehetőségeket növeli az, hogy kiváló hazai szarvasmarhafajtával rendelkezünk, az ú. n. magyar tarkával, amelyik megfelelő tenyésztői munka mellett sok és magas zsírtartalmú tejet és ugyanakkor jó minőségű húst is ad. Fontos feladat ennek a fajtának továbbfejlesztése és jó tulajdonságai kibontakozásának elősegítése. Szarvasmarhaállományunk minősége további javításának célja a tejhozam növelése és a tej zsírtartalmának emelése. A magyar tarka olyan fajta, amelynek szinte minden egyes egyede képes jó takarmányozás mellett 3000 liter tejet adni, mégis országos átlagban a mi tehénállományunk évente átlagosan csak 1400—1600 liter tejet ad. A tehenek takarmányozásán és gondozásán múlik az, hogy ezen a helyzeten változtassunk és ugyanezzel az állománynyal is sokkalta több tejet termeljünk. A tejhozamok átlagosan 500 literrel való emelése, ami a takarmányalap megszilárdítása esetén 2-3 év alatt elérhető, már lehetőséget ad arra, hogy a városban és faluban igazi tejbőséget teremtsünk, mert így megkétszerezhető az áruforgalomba kerülő tej mennyisége. A tenyésztési munka fejlesztése érdekében ki kell szélesíteni a törzskönyvezést és be kell vonni nemcsak az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok teheneit is, és a törzskönyvezett tehenek számát 2—3 év alatt legkevesebb 100.000-re kell emelni. A törzskönyvezett, azaz a legjobb minőségű tehenek számlára kell biztosítani a legjobb előfeltételeket, így elsősorban megfelelő mennyiségű takarmányt. Helyre kell állítani a virágzó szarvasmarhalényesztést Somogy megyében a Kapos-völgyében, Tolna megyében Bonyhád vidékén, Győr-Sopron megyében Moson környékén és a Rábaközben. A lótenyésztés fejlesztése érdekében elsősorban is azt a nézetet kell felszámolni, amely szerint a gépesítés csökkenti a lótenyésztés fontosságát és megengedhetővé teszi a lóállomány lényeges csökkentését is. Sok tapasztalat mutatja azt, hogy a mezőgazdaság intenzivitásának növelése, a haszonállatállomány emelkedése még magasfokú gépesítés mellett is nemcsak hogy feleslegessé nem teszi a jelenlegi lóállomány fenntartását, hanem mégannak bizonyos növelését is megköveteli. Lóállományunk fejlesztésénél az állományt számbelileg nem kell lényegesen növelni, hanem a minőség további javítására kell törekedni. A magyar lótenyésztés méltán jóhírű, tenyésztésünk és lóállományunk minőségileg elérte a felszabadulás előttit, lovaink többsége húzóképességben is, gyorsaságban is megfejelő állapotban van. Lótenyesztésünkben nagy gondot kell fordítani ménállományunk további javítására, és a kamcaállomány nagyobb arányú csikóztatására; jelenleg ugyanis kancalállományunknak országosan mindössze 30,9 százaléka ad évente csikót Ezen százalék felemelése 5 százalékkal — mely nem lehetetlenség — évente több mint 10.000 darab csikóval jelentene többet, amely mind az állomány emelése, mind export szempontjából nagy jelentőséggel bír. Ennek elősegítésére kormányunk elengedi az adót a kancák után azon évben, amelyben csíkoznak, a törzskönyvezett kancák után pedig két évre. Az ország lakosságának hússal és zsiradékkal való ellátásában, a legnagyobb jelentősége a sertéstenyésztésrül jön. Ez nemcsak több nyersanyagot jelent a könnyű- és élelmiszeripar számára, hanem egyben növeli az egész mezőgazdaság kulturáltságát, közvetve kihat a kenyérgabona és a takarmányfélék terméshozamára is. nem van, mely a hússzükségletek kielégítésében jelenleg lényegesen nagyobb helyet foglal el, mint a szarvasmarha, közel kétszerese annak. Sertésállományunk fejlesztésénél a vágási átlagsúly növelése mellett a legdöntőbb a takarékos takarmányozás, hogy minél kevesebb és olcsóbb takarmányból minél több húst és zsírt tudjunk előállítani. Ezen cél elérése érdekében tovább kell javítani sertésállományunk minőségét, feltétlenül fenn kell tartani és tovább kell fejleszteni, különösen a szaporaság szempontjából a magyar mangalica fajtát, amely sok zsírt ad. Tovább kell fejleszteni a már meghonosodott nagy fehér hússertést, amely szapora és gyorsan fejlődő. Sertésállományunk alapját a továbbiakban is e két fajtának kell képeznie. Emellett Bács-Kiskun megye déli járásaiban és Szabolcs megye szatmári részében tovább kell fejleszteni és fel kell virágoztatni a Cornwall-tenyésztést. A tenyésztők több évtizedes tapasztalatai kétségbevonhatatlanul bebizonyították, hogy különböző sertésfajták keresztezéséből származó növendékek sokkal életképesebbek, gyorsabban híznak és jobb a takarmányfelhasználásuk. Ezért szélesen el kell terjeszteni nemcsak állami gazdaságokban, és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknál is az úgynevezett haszonállatkeresztezést. Ebből a célból a községeknek többfajta kant is kell adni. Az állami gazdaságok sertéstenyészeteinek mintegy 50 százalékát fokozatosan törzstenyészetté kell fejleszteni, amelyek nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodók számára is tudnak nevelni tenyészállatot, kant és kocasüldőt. A juhállomány fejlesztésére mind számbelileg, mind minőségileg nagy gondot kell fordítani és a dolgozó parasztokat az eddiginél sokkalta inkább érdekeltté kell tenni a gyapjútermelésben. * Meg kell szüntetni azt a lehetetlen állapotot, amely most a juhtenyésztést jellemzi, hogy a juhtenyésztő a tejből — ami a juhnál csak másodtermék — közel másfélszer annyi jövedelemre tud szert tenni, mint a főtermékből, agyapjúból, ezért a gyapjú áráát a jelenlegi 14 forintról fel kell emelni 36 forintra. A juhállományt számbelileg is jelentősen lehet fejleszteni, éspedig nemcsak ott, ahol nagy kiterjedésű juhlegelők vannak, hanem szinte az ország minden területén, és segítségével állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink olyan takarmánynyerési lehetőségeket tudnak kihasználni, amelyet a szarvasmarha vagy a sertés nem hasznosít. Főleg a silózás segítségével nagyobb gondot kell fordítani a juhok téli tartására, mert ez növeli a gyapjúhozamot és a szaporaságot. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a baromfitenyésztés fejlesztésére is, és ennek érdekében meg kell növelni a keltetőkapacitást és még 1954-ben 11 millió naposcsibét kell eladni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, termelőszövetkezeteknek és a városi lakosoknak. A tyúkféléken belül a főirányt a magyar sárga és a magyar fehérfajtákra kell venni, mert ez a két fajta a magyar viszonyokhoz jól alkalmazkodó, és jó gondozás, tenyésztés mellett megfelelő mennyiségű tojást, és ugyanakkor jó húst ad. Váradok körüli termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban létre kell hozni — kizárólag tojástermelés céljából — nagy léghoritenyészeteket is. Az ország lakosságának hússal való ellátásában a haltenyésztésnek százalékosan jelenleg kicsiny a szerepe, de fejlesztésére nagy lehetőségekkel rendelkezünk, ezért, nem hanyagolhatjuk el az állattenyésztésnek ezt az ágát sem. Állami segítséggel és támogatással 1956-ra a tógazdaságok területét a termelőszövetkezetekben a jelenlegi 500 kh-ról mintegy 6500 kh-ra emeljük fel és továbbfejlesztjük az állami tógazdaságokat is. Ezzel az összhalhozam 1956-ra országosan el kell, hogy érje a 200.000 mázsát, ami a jelenleginek négyszerese. Összefoglalva: Az állattenyésztésen belül aő feladat a hozamok növelése, hogy hússal, zsírral, tejjel, tojással kielégítően tudjuk ellátni lakosságánál. VI. A burgonya- és zöldségtermelésről A mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata, hogy nagy mennyiségben termeljen burgonyát és zöldségféléket és ezzel biztosítsa a lakosság zavartalan és bőséges ellátását e fontos élelmiszercikkekben. Burgonyatermelésünk egész mezőgazdaságunkon belül talán a legelhanyagoltabb és legelmaradottabb. Burgonyából hazánkban a felszabadulás előtt is hallatlanul alacsony termésátlagok voltak. 1930—1940 között a kát. holdankénti átlag mindössze 38 % volt. A felszabadulás után a burgonyatermelésben lényeges változás nem következett be, ez évben pedig viszonylag jó időjárás mellett is a kát, holdankénti termés mindössze 60 g, ugyanakkor a burgonya vetésterülete a felszabadulás előttihez képest egyéb növények, elsősorban az ipari növények javára csökkent. A lakosság zavartalan burgonyaellátásának biztosítása érdekében csak a városi lakosság ellátására, tehát a begyűjtési kötelezettség teljesítésére és szabadpiacra, legkevesebb 60.000 vagon burgonyát kell termelnünk, ami az eddigi átlagnak közel a kétszerese. E cél elérése érdekében burgonya-vetésterületünket valamelyest növelni is kell, a fő feladat azonban a burgonyatermelés rendkívüli elmaradottságának gyors felszámolása. A mi viszonyaink között a burgonyatermelés elmaradottságát mindenekelőtt a vetőgumó leromlása okozza; mint Liszenko akadémikus kimutatta, a hazánkhoz hasonló vidékeken a Szovjetunióban is nagyon gyorsan, szinte egyik évről a másikra bekövetkezik a vetőgumó leromlása, amit a legcélszerűbben a vetőgumó nyári vetésiben való megtermelésével lehet megakadályozni. A burgonyánál sokkal inkább, mint bármely más kultúránál, nagyobb gondot kell fordítani a vetőgumók fejavítására és rendszeres cseréjére,az egész vetésterületen. Ehhez azonban nagyon sok vetőgumó kell, hiszen csak 1 kát. hold burgonya elvetéséhez a mi viszonyaink között kát. holdanként legalább 12—18 g szükséges. Emiatt a vetőburgonya cseréjét nem lehet úgy megoldani, mint a gabonáét. A dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek számára nem az egész vetésterületükre, hanem annak csak egy részére tudunk biztosítani egy-egy arányban minőségi vetőgumócserét. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a saját gazdaságukban termeljék tovább ezt, és így biztosítsák teljes területükre szükséges vetőgumót. Ezt a cserét úgy kell kifejleszteni, hogy 4 évenként az ország vetőburgonyai szükséglete felcserélhető legyen. A kísérleti gazdaságoknak és a vetőburgonya termelést végző állami gazdaságoknak fontos feladataik, hogy olyan minőségű burgonyát állítsanak elő, amely két, holdanként legkevesebb 100 mázsa termést hoz. A vetőburgonyacsere természetesen nem oldja meg az egész burgonyatermelés felemelésének kérdését. Szükség van arra is, hogy a burgonyatermelés fejlesztésére és ezen belül elsősorban a négyzetes fészkes ültetési módszer elterjesztésére. Pártunk és kormányunk előtt halaszthatatlan feladat a zöldségtermelés fejlesztése. Ezen kérdés megoldásai szempontjából miindenekelőtt hathatós intézkedéseket kell tenni a zöldségtermelésnek a múltban már kialakult körzetei továbbfejlesztése érdekében, így tovább kell fejleszteni a makói körzetben a hagyma, a kalocsaiban, szegediben a paprika stb., a szabolcsiban a káposzta, a szigetköziben és a főváros környékén, valamint a nagyobb ipari városok körül a zöldségtermelést. Ezekben a körzetekben a párt- és tanácsszervek enek legfontosabb feladata a zöldségtermelés támogatása. E kérdés megoldására kell mozgósítani a körzetek gépállomásait is, ellátva őket speciális gépekkel és a zöldségtermeléshez értő szakemberekkel. A zöldségtermelés fejlődését erősen gátolta a Mezőker létrehozásával megszervezett zöldségfelvásárlás. Ez a szervezet teljesen összpontosította a zöldségtermelés forgalmát, megakadályozta, hogy a zöldségtermelés területén a falu és a város között egészséges áruforgalmi kapcsolat jöjjön létre. E hiba kiküszöbölése érdekében meg kell könnyíteni a zöldségfélék felhozását a városba. Ebbe a feladatba be kell vonni a földművesszövetkezeteket, amelyek különböző formákban, részben mint felvásárlók, részben mint bizományosok, foglalkozzanak a zöldségfélék értékesítésével. Mindezekkel az intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az 1953-as évben elkövetett hibákat kiküszöbölve, városaink lakossága már az 1954-es évben kielégítő mennyiségben jusson jó minőségű burgonyához és zöldségféléhez. Az ipari növények, de ugyanúgy a zöldségfélék, takarmányfélék egy része is gondos növényápolási munkát, többszöri kapálást igényel. Jóllehet, ezt minden termelő tudja, mégis szinte minden évben súlyos mulasztásokat követünk el. Ezért erre a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mert enélkül nagy befektetéseink nem éreztetik kellőképpen hatásukat a terméshozamokban. VII. VIII. Az állattenyésztés fejlesztéséről Népünk élelmiszercikkekkel való ellátásában a kenyérgabona után a legnagyobb jelentősége az állattenyésztésnek van, mert az élelmiszercikkek között fontosság szempontjából a kenyér után közvetlenül az állattenyésztés termékei, a hús, a zsír, a tej, a tojás következik, ugyanakkor az állattenyésztés jelentős nyersanyagot szolgáltat a könnyűipar számára is nyersbőrt, gyapjút stb. Országunk állatállománya felszabadulás után gyorsan fejlődött. Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói erőfeszítésének eredményeként állatállományunk jelenleg nemcsak eléri, hanem meghaladja a felszabadulás előttit. A hozam azonban hallatlanul alacsony: az állatállomány számához képest kevés húst kapunk a szarvasmarha- és sertéstenyésztésből, kevés tejet tehénállományunkból. Számbelileg ugyanannyi állatlétszámmal, ugyanazon fajtákkal a hozamokat legalább 50 százalékkal tudnánk emelni a takarmányozás és gondozás megjavításával. Miért van ez? A legfőbb oka az, hogy nem rendelkezünk szilárd takarmányalappal, de hozzájárul ehhez az is, hogy az állattenyésztés fejlesztésében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kevésbbé voltak érdekelve, mint a növénytermelés egyes ágazataiban. Különösen áll ez a szarvasmarhatenyésztésre, amely jelenleg a legelmaradottabb tenyésztési ág, elsősorban azért, mert ezen a területen sértettük meg a legdurvábban az egyénileg gazdálkodók és a termelő- szövetkezeti tagokegyéni érdekeltségét. A szarvasmarha tenyésztők a szabadon vágásra átvett szarvasmarháért mindössze 0,50 Ft-tal kaptak többet, mint a beadási kötelezettség teljesítésében átvettért. Ez nem késztette a dolgozó parasztokat arra, hogy a:~ inUA\s e-7 -irv»c mstrhá iillj»t »7 átlagos vágási súly évről-évre csökkent és ez soktízezer mázsával csökkenti a szarvasmarha tenyésztésből nyert húshozamot. . Különösen súlyos hibák voltak a tehéntartás körül, amit mutat az is, hogy össz szarvasmarhaállományunk növekedése mellett a tehénállomány elmaradt; míg az össz szarvasmarhaállomány 354.000-rel meghaladja az 1938-ast, addig a tehénállomány éppen csak eléri. A tehénállomány fejlődését elsősorban az akadályozta, hogy a tejbegyűjtés kivetése tehenenként történt, függetlenül a föld nagyságától és egy-egy tehénre a tejbegyűjtési kötelezettség viszonylag magas — öthatszáz liter volt. A minisztertanács rendeletei ezeken a súlyos hibákon részben már segítettek, így jelenleg a treadási árnál lényegesen magasabb, több mint három, szoros a szabadfelvásárlási ár és ez a minőségtől függően még magasabb is lehet. * Párt- és tanácsszerveinknek mint Vmrrtniót azért. hogy * IX. A mezőgazdasági refiikák gépesítéséről A mezőgazdasági termelés alános felemelése a talaj termőképességének fokozása, az állattenyészés hozamának növelése nagy mértékben a gépesítés színvonalánk emelésétől függ Mindazok a jenszabályok, melyeket a mezőgazdasági termelés érdekében alkalmazni akarunk, a mezőgazdaság intenzívebbé tételét jelentik és egyben növelik a munkaerőszükségletet. Mezőgazdaságunkban viszont jelenleg is nagy a munkaerőhiány, mert az elmúlt években a városba, az iparba soktízezer mezőgazdasági dolgozó ment el. Ezen kérdésnek egyetlen megoldása a mezőgazdasági munkák gyors gépesítése, mert ez megsokszorozza a munka termelékenységét és egyben könnyebbé teszi a mezőgazdasági munkákat, amelyek közismerten a legnehezebb munkák közé tartoznak. A mezőgazdaság gépesítésének tervezett üteme az elkövetkező három évben átlagosan évente mintegy 160 ezer mezőgazdasági dolgozó munkaerejét pótolja. Ez tehát annyit jelent, mintha 1956 végéig a mezőgazdaságban dolgozók számát 180 ezerrel növelnénk. Ez a gépesítés a.Folytatás az 5. oldalon)