Szabad Föld, 1954. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
Ezekben a napokban minden gazda *■“' legfontosabb feladata: a gabonatermés idejében, a legkisebb szemveszteséggel történő betakarításai A veszteségmentes betakarításhoz az első és legfontosabb feltétel, hogy állandóan figyeljük a gabonatáblák érési állapotát, s amelyik tábla kasza alá érett, azt nyomban arassuk. Jó tudni, hogy a gabonafélék közül a búza pereg a legkönnyebben, mert ennek kalászai a teljes érésben valósággal kinyílnak. Ne várjuk tehát a búzánál a teljes érést, arassuk a viaszérés kezdetén. Az árpa szemvesztesége nagyrészt a kalásztörésekből származik. A kalásztörések elkerülésének legjobb módja, ha sárgaérésben vágjuk le az árpát. A rozsot a viaszérés közepén legjobb aratni, amikor a szemek még zöldesek, de már körömmel nem nyomhatok szét. Ha egyszerre érik a gabona, a rozsot vágjuk utoljára, mert az nem pereg olyan könnyen. A teljesérésbe került búzát, árpát pedig az éjszakai órákban, a reggeli harmat felszáradásáig arassuk, így lényegesen kisebb lesz a szemveszteség. Ha pedig egyegy tábla nem érik egyenletesen, vágjuk le az érett részeket is és a zöld foltok aratását halasszuk későbbre. A KÉSÉS-EZT EREDMÉNYEZHETIH Ha nyáron rozsda eszi a kapát , Szőllősgyörökön is sovány marad a disznó A szőllősgyöröki Vörös Csillag tsz földjeitől mindössze öt kilométerre fekszik a lengyeltóti termelőszövetkezet. A földek minőségében sincs sok különbség. Napfényt is esőt is egyformán kap mindkét szövetkezet határa, de a krumpli, kukorica, répa, bizony nem úgy fejlődik a Vörös Csillag tábláin, mint ahogy a Táncsics termelőszövetkezetben. A Vörös Csillagban rozsda eszi a kapát, a gyom meg a kukoricát. A Táncsicsban pedig szemet gyönyörködtetően szép a határ. — Nincs munkaerő, állandóan esik az eső, ezért nem bírunk a gyomokkal — siránkozik Dezső János, a Vörös Csillag elnöke és nem tud más megoldást találni, minthogy részesműveléssé adja ki a kapásnövényeket. Pedig a megoldás kézenfekvő. Nem kellene mást tenni, mint amit a lengyeltótiak csinálnak. Huszonöt holdat géppel kapálunk Lássuk csak hogyan dolgoznak a Táncsicsban, s mivel magyarázható, hogy minden munkával idejében megbirkóznak. — Negyvenhét fiold kukoricánk, 8 hold cukorrépánk, 3 hold takarmányrépánk és 7 hold burgonyánk van —magyarázza Verebély István elnök. — A 47 hold kukoricából 25 holdat négyzetesen vetettünk s erre a 25 holdra kevés gondunk van, mert a gépállomás kultivátora forog benne, lókapa helyett A 25 hold kétszeri kultivátorozása bőven kikerül fél hold kukorica terméséből. — Persze, nem kizárólag a kultivátornak köszönhetjük, hogy a répa harmadszori kapálását s a burgonya másodszori töltögetését is befejeztük — veszi át a szót Apáti Ferenc mezőgazdász. — A növényápolás sikerének az az igazi titka, hogy a szövetkezetnek mind a 32 tagja tudja; a répánál minden egyes kapálás 10—15 mázsa a burgonyánál 4—6 mázsa, a kukoricánál pedig 2—3 mázsa terméstöbbletet jelent (májusi morzsokban számítva) Ez tavaly bebizonyosodott a Táncsics tsz-ben. S az eredmény az, hogy jól él a tagság és egy év alatt, majdnem kétszeresére növekedett az állatállomány . Tavaly ilyenkor 125 sertésünk volt, most 240 a disznóállományunk — sorolja az elnök és mindjárt hozzáteszi, hogy a lovaknál és szarvasmarháknál is nagy a szaporodás. Van 42 szarvasmarhánk és 22 lovunk. A sok jószág sok takarmányt kíván. Az esős május, meg a június is,pártunkat fogta segített nekünk, hogy abraktakarmányunk is bőven legyen. Persze nem sajnáljuk a kapát a földtől. Kiss József halad az élen Kimegyünk a határba A cukorrépa már hetekkel ezelőtt elborította leveleivel a földet s a gyökerek 3—4 centi vastagok. A burgonyabokrok alatt tyúk tojásnagyságú gumók vannak. A kukorica pedig derékig ér s a levele haragoszöld, a földje tiszta. Kiss József brigádvezető szerény ember, nem szóval, hanem jó példával serkenti még serényebb munkára a növényápolóbrigád tagjait, őt senki se tudja megelőzni reggel a munkábaállásnál. Persze Harsányi István, a brigád egyik legjobb dolgozója se hagyja magát. És a nemes vetélkedésnek meg is van az eredménye. Nemcsak a brigádvezető és Harsányi elvtárs, hanem a többiek parcellái is tiszták, szépek. Kukoricából ezeken a kiválóan művelt táblákon meglesz a 30 mázsás holdanként átlag, cukorrépából pedig 250 mázsás termést várnak. Százötven sertés hízik a Táncsics tsz-ben A Balaton felöl ólomszínü felhők kerekednek s az elnök nyugtalanul tekint a haragos égre. — Még 11 hold rétünkön renden fekszik a széna s azt mielőbb boglyába kell raknunk — jegyzi meg és máris indul, hogy a házak körül foglalatoskodó asszonyokat és családtagokat hívja a rétre. Most már biztos, hogy ezt a szénát sem rohasztja el az eső. Ezt is betakarítják veszteség nélkül, ahogyan azt a 20 hold lucernát, amely már több mint két hete pajtába került. De pajta alatt van 15 hold lóhere termése is. Ezenfelül egy 60 köbméteres silót is megtöltöttek lucernával. A másik 52 köbméteres silóba, a lucerna második kaszálásából, sertéstakarmány kerül. Kell a takarmány, hiszen 150 sertés van befogva hízóba, 50 darab augusztusra kész, a többi jövő év január végére hízik meg, — számolja az agronómus. Ebbe a számításba nem is csúszik hiba, mert szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozik a tagság. ---------------------------------------------------------- Takarítsuk ki és fertőtlenítsük a gabonaraktárokat Itt az aratás és rövidesen elérkezik a cséplés ideje is. Az elcsépelt gabona helyes tárolására alaposan fel kell készülni a földművesszövetkezeteknek, termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és az egyéni gazdáknak. Első és legfontosabb teendő a magtárak, hombárok és egyéb tárolóhelyek alapos kitisztítása és fertőtlenítése. A magtárakat mindenütt frissen meszeljük ki, a padlót pedig formalinos vagy lúgos vízzel fertőtlenítsük. Meszelés és fertőtlenítés előtt azonban gondoskodni kell a falakon, padlókon támadt repedések, lyukak betöméséről. A falakon támadt repedéseket cementes habarccsal tömjük be, az egérlyukakba pedig helyezzünk el Arvalin tablettákat, melyek a kártevőket elpusztítják. A magtárak padozatának, faburkolatának réseit pedig hintsük be Hungária Matador porral. Mi az előnye az idejében végzett tarlóhántásnak? A tarlóhántás időben való elvégzése döntő hatású lehet a jövő évi terméseredményekre. Ha a tarlóbuktatás nyomon követi a kaszát, akkor a legnagyobb szárazságban is megmunkálható a föld, mert a beárnyékoló növényzet alatti nyirkos talajt alulra fordítjuk. Hasznos a tarlóhántás azért is, mert a tarló és a földben maradt növényi részek korhadását meggyorsítjuk vele. A gyommagvak is — a föld felszínéről alulra, a nedves rétegbe kerülvén, gyorsabban kelnek ki — a tarlóhántás után két-három héttel végzett boronálással könnyen kiirthatók. A tarlóbuktatás előtt jó, ha megszórjuk a földet 40—50 kiló pétisóval holdanként Ha ezt elmulasztjuk, a talajbaktériumok a szaporodásukhoz, testük felépítéséhez, a korhidási folyamat elvégzéséhez a talaj meglévő nitrogénjét használják fel. A műtrágyázott és idejében buktatott tarló után könnyen művelhető, morzsalékos termékeny talajt kapunk. A felszántott tarlót sohasem szabad nyers barázdában hagyni, hanem azt fogassal, hengerrel azonnal végig kell járatni, különben a talaj gyorsan kiszárad. Hengerezéssel különösen a gyommagvak kikelését gyorsítjuk a szárazság idején. A kikelt gyomot aztán boronával könnyen kiirthatjuk. A tarlólegelő nagyon drága takarmányt ad. Nem érdemes meghagyni legelőnek, mert a rajta lévő gyomnövénnyel az állat nem lakik jól, s nagyon könnyen összetapossá, tömíti a talajt. A legeltetéssel járó ,kevés hasznot többszörösen ráfizetjük jövő évi terméseredményünk csökkenésével. Mégis van mód a tarlónak takarmánytermesztés céljára való felhasználására. A takarmányhiányt ugyanis másodvetéssel csökkenthetjük. Vessünk minél több csalamádét, mohart, kölest. Száraz talajon a másodvetés kikelésének gyorsítására hengerezzünk. Ekkor azonban a cserepesedés és kiszáradás ellen feltétlenül használjuk a boronát is. A tarlóhántás ideje alatt nagyon igénybe vannak véve fogataink. De a jó gazda megtalálja a módját, hogy ezt a munkát aratás után haladéktalanul elvégezze. Nagy segítséget nyújthatnak itt a gépállomások. Ahol nem áll rendelkezésre kellő számú traktor, ott a cséplőgépeket meghajtó traktort éjjeli műszakban be lehet állítani a tarlóhántásba. A gazdák jól járnak vele, mert egyéni dolgozó parasztoknak egy hold tárcsázása mindössze 32 forint, vagy 16 búzakiló, az ekével elvégzett tarlóbuktatás pedig 46 forint, vagy 23 búzakiló. Az erőgépek gyorsabban végzik el a tarlóhántást, s ami szintén fontos, a betakarításkor túlterhelt fogaterőt kímélni tudjuk a gépi munkával. Zimmermann István • Balatonmária I Gondozzuk a fiatal fákat A Szabad Földhöz érkező levelekben gyakran kérdezik olvasóink: miért nincs elegendő faanyag az építkezésekhez, miért nem kap a falusi bognár megfelelő száraz fát a szekér készítéséhez, s mi az oka, hogy sem az újtelepítésű szőlőkhöz, sem az elkorhadt karók pofájára nincs elegendő faanyaguk a szőlősgazdáknak. A mostani faanyaghiány elsősorban onnan ered, hogy a felszabadulás előtt rablógazdálkodás folyt erdeinkben. Hatalmras területeket taroltak le anélkül, hogy gondoskodtak volna az erdősítésről. 1944 előtt évente mindössze 3400 hektárt ültettek be facsemetével s ennek a többszörösét irtották ki. Az eredmény: 210 ezer hektár kopár, terméketlen terület, amelyet ha kellő időben fásítottak volna, most sokkal több fával rendelkezne az ország. Kormányunk a közelmúltban intézkedett: fokozni kell az erdőtelepítés és a fásítás ütemét. Elsősorban a hullámterek fásítását kell elvégezni. De emellett a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek erdősítését, a mezővédő erdősávok létesítésének meggyorsítását és a legelők fásítását is előírja a határozat. A feladatok elvégzésére — amennyiben a beerdősítendő kopár területek nagysága szükségessé teszi — az erdőgazdaságokban külön erdészeteket vagy erdészkerületeket kell szervezni a kopár területek fásítására. A fásítás munkájában fontos szerepük van a helyi tanácsoknak, amelyek pontosan ismerik községeik határát, tudják, hol hiányzik az árnyatadó fa, hova kell telepíteni. Nemcsak a tanácsoknak, hanem a legeltetési bizottságoknak is feladatául írja elő a rendelet, hogy a legelők fásítását gyorsabb ütemben és nagyobb gonddal végezzék. Mi tagadás, ezen a téren sok hanyagságot, nemtörődömséget tapasztalhatunk. Sok esetben késlekednek a legelők fásítására leküldött suhángok kiültetésével, s nem egyszer ez a késlekedés az oka, hogy a kis fáknak a fele sem ered meg. Még nagyobb baj, hogy az elültetett suhángokat sem a legelőkön, sem az erdősávokban, sem az utak, árokpartok, patakok mentén nem gondozzák kellően. A legelőn tartott állatok — jórészt a pásztorok gondatlanságából — kitördelik a csemetéket. És ezzel nem törődik sem a községi tanács, sem a legeltetési bizottság. Márpedig nem elég az ültetési tervet teljesíteni, a csemetéket óvni és ápolni is kell. De ne úgy ápolják a fiatal fákat, ahogy többek között a mezőtúri Bercsényi termelőszövetkezetben is megtörtént. A Bercsényi tsz dolgozói a szépen lombosodó és egyenletesen záródó erdősávot felnyesték — a fiatal fákat valósággal kihegyezték — s ezzel több kárt tettek, mint amennyi hasznot hoz a fanyesés munkája. Szerencsére több azoknak a termelőszövetkezeteknek és legeltetési bizottságoknak a száma, amelyek példaadóan dolgoznak. Az albertirsai Dimitrov termelőszövetkezetben például 41 hektár erdőt telepítettek ezideig, s azt úgy ápolják, hogy mielőbb árnyat adó, szelet csillapító, szerszámfával fizető erdő legyen belőle, így ápolják fiatal erdejüket a hernádi Kossuth tsz dolgozói is. De nemcsak a tanácsok, termelőszövetkezetek, legeltetési bizottságok és állami gazdaságok, feladata a fásítás, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké is. Az erdőgazdaságok nekik is segítséget nyújtanak a fásítás végrehajtásához, ingyenes csemetejuttatással, szaktanácsadással. Elsősorban az egyénileg gazdálkodók érdeke, hogy szántóföldjeik végén, a dűlőutak mentén mindenütt fasorok létesüljenek. Valósítsák meg azt a régi, íratlan szabályt: „egy kivágott fa helyett ültess kettőt". De nemcsak az erdőnkívüli területek fásítása terén vártak nagy feladatok a falvak és tanyák dolgozóira, hanem az erdőművelésben is. Az erdészeti szakemberek és az erdőüzemi dolgozók közelmúltban megtartott országos értekezlete megállapította, hogy az erdészetekben jó eredmények mellett még komoly bajok is vannak. A minőségi munkára való törekvés helyett az egyes üzemegységek vezetői elsősorban a mennyiségi munkára törekednek, s nem veszik figyelembe, hogy a jó miinőségű munkától függ elsősorban a siker. Az erdőben sok helyen a fatisztogatásokat nem azért végzik el, hogy a megmaradt állományból a legjobb erdő legyen, hanem, azért, hogy kalapácsnyelet, karót stb. nyerjenek. Ez helytelen. Arra kell törekedni, hogy minden kis fát gondosan felneveljünk. Csak így lesz elegendő szerszámfa az ipar és a mezőgazdaság számára és így tudunk az eddiginél lényegesen több tűzifát biztosítani. A fásítás munkájában az erdőüzemi munkások mellett igen nagy szerepük van a fiataloknak. A DISZ tagjai és az úttörők sok községben már eddig is példásan kivették részüket a csemeteültetés munkájából. A szabolcs megyei úttörők ez év tavaszán például 453 ezer csemete ültetését vállalták és 670 ezret ültettek el. Élenjártak ebben a munkában a nyírmeggyesiek, akiknek keze nyomán 96 ezer új facsemete zöldel a nyírmeggyesi határban. Az erdőnkívüli fásítások ügyét példaadóan segíti a szegedi erdőgazdaság is, amelynek dolgozói vállalták, hogy a fásításhoz szükséges csemetéket, suhányokat idejében, gondos csomagolásban szállítják le. Felvilágosító munkát végeznek, hogy a helyszínre szállított csemetéket az elültetésig szakszerűen kezeljék s a fasorokat, mezővédő erdősávokat egész nyáron át ápolják. Ezek a kezdeményezések az erdőüzemi dolgozók szakértelmével s a dolgozó parasztság szorgalmával párosulva biztosítják, hogy évről évre több lesz az erdőnk, a mezővédő erdősavunk s javul a faellátás. Ugyanakkor pedig gátat szabunk a pusztító, szárító szeleknek is. Másodvetési útmutató A téli takarmány biztosításának fontos része a másodnövénytermesztés. Ebben az esztendőben, májusban és júniusban is bőven volt eső s a talaj telítve van nedvességgel. Így rendkívül kedvezőek a másodvetés előfeltételei. Nem kell mást tenni, mint aratás után nyomban leszántani a tarlót és a legrövidebb időn belül elvégezni a vetést. Sok gazda azonban nem ismeri a másodvetésre alkalmas növények agrotechnikáját és bizonyára akadnak termelők, akik a másodvetésre leginkább alkalmas területek kiválasztására is tanácsot várnak. Általános elv, hogy a másodvetések termelésére elsősorban azokat a tarlókat kell kijelölni, amelyeket előző évben istállótrágyáztunk, s ahova másodvetés után kapásnövények vagy egyéves takarmányfélék kerülnek. Ez alól a szabály alól kivétel a gyapot és a cukorrépa. Ha kevés az ilyen terület, akkor oda vessünk másodnövényt, ahol egyéb tavaszi vetésű növényt termelünk, de minden esetben vizsgáljuk meg a talaj táperejét s ha úgy találjuk, hogy a föld gyenge erőben van, érett istállótrágyával vagy műtrágyával pótoljuk a táperőhiányt. Búza és rozs előtt ne vessünk másodnövényt. A silókukorica vetőmagszükséglete kát. holdanként 40—50 kiló, sortávolsága 40—50 cm. A csalamádét kétszeres gabonasortávolságra vessük, 6—8 cm mélységre. A vetőmagszükséglet 80—100 kiló. A köles vetés mélysége gabonasortávolságon 2—3 cm, a vetőmagszükséglet kát holdanként 16—20 kiló. Ugyanígy vessük a mohart is. Tarlórápa sortávolsága 36—40,vetésmélysége 2—3 cm legyen. A magszükséglet kát holdanként 2—3 kiló. A takarmánykáposzta 70—80 sortávolságon 2—3 cm mélyre vetve adja a legbiztosabb termést A vetőmagszükséglet 2,5—3 kiló. Napraforgó: zöldtrágyának vagy silónak úgy ad legnagyobb tömeget, ha 40 cm sortávolságra 4—5 cm mélyre vetjük. A vetőmagszükséglet 20—25 kiló. A szegletes lednek zöldtakarmányinak kétszeres gabonasortávolságra vetve ígéri a legbiztosabb termést. A vetésmélység 6 cm, a vetőmagszükséglet pedig 80—100 kiló. A másodvetés sikere érdekében a 14—18 cm mélyen szántott tarlót fogassal aprómorzsásra munkáljuk el és vetés után tüskeboronával simítsuk el a talajt. Hat és féltbillió napos zsüíit kaptak az egy©isi gazdák A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat szerint 10 millió 800 ezer naposcsibét kell az idén kikeltetni. Az állami gazdaságok és keltetőállomások június 20 ig 7 millió 360 ezer csibét 52 ezer libát, 312 ezer kacsát és 31 ezer pulykát keltettek ki és adtak át termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Az egyéni gazdák 6 és félmillió naposcsibét kaptak. Az élénk keresletnek örvendő naposcsibék keltetése folyamatosan tovább tart.