Szabad Föld, 1954. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-04 / 27. szám

E­zekben a napokban minden gazda *■“' legfontosabb feladata: a gabona­­termés idejében, a legkisebb szem­veszteséggel történő betakarításai A veszteségmentes betakarításhoz az első és legfontosabb feltétel, hogy állandóan figyeljük a gabonatáblák érési állapotát, s amelyik tábla kasza alá érett, azt nyomban arassuk. Jó tudni, hogy a gabonafélék közül a búza pereg a legkönnyebben, mert ennek kalászai a teljes érésben való­sággal kinyílnak. Ne várjuk tehát a búzánál a teljes érést, arassuk a viasz­érés kezdetén. Az árpa szemvesztesége nagy­részt a kalásztörésekből szárma­zik. A kalásztörések elkerülé­sének legjobb módja, ha sárgaérésben vágjuk le az árpát. A rozsot a viasz­érés közepén legjobb aratni, amikor a szemek még zöldesek, de már köröm­mel nem nyomhatok szét.­­ Ha egyszerre érik a gabona, a ro­zsot vágjuk utoljára, mert az nem pe­reg olyan könnyen. A teljesérésbe ke­rült búzát, árpát pedig az éjszakai órákban, a reggeli harmat felszáradá­sáig arassuk, így lényegesen kisebb lesz a szemveszteség. Ha pedig egy­­egy tábla nem érik egyenletesen, vág­juk le az érett részeket is és a zöld foltok aratását halasszuk későbbre. A­ KÉSÉS-EZT­­ EREDMÉNYEZHETI­H Ha nyáron rozsda eszi a kapát , Szőllősgyörökön is sovány marad a disznó A szőllősgyöröki Vörös Csillag tsz földjeitől mindössze öt kilométerre fek­szik a lengyeltóti termelőszövetkezet. A földek minőségében sincs sok kü­lönbség. Napfényt is esőt is egyformán kap mindkét szövetkezet határa, de a krumpli, kukorica, répa, bizony nem úgy fejlődik a Vörös Csillag tábláin, mint ahogy a Táncsics termelőszövetke­zetben. A Vörös Csillagban rozsda eszi a kapát, a gyom meg a kukoricát. A Táncsicsban pedig szemet gyönyörköd­­tetően szép a határ. — Nincs munkaerő, állandóan esik az eső, ezért nem bírunk a­ gyomokkal — siránkozik Dezső János, a Vörös Csillag elnöke és nem tud más meg­oldást találni, minthogy részesművelés­sé adja ki a kapásnövényeket. Pedig a megoldás kézenfekvő. Nem kellene mást tenni, mint amit a len­gyeltótiak csinálnak. Huszonöt holdat géppel kapálunk Lássuk csak hogyan dolgoznak a Táncsicsban, s mivel magyarázható, hogy minden munkával idejében meg­birkóznak. — Negyvenhét fiold kukoricánk, 8 hold cukorrépánk, 3 hold takarmányré­pánk és 7 hold­ burgonyánk van —ma­gyarázza Verebély István elnök. — A 47 hold kukoricából 25 holdat négy­zetesen vetettünk s erre a 25 holdra kevés gondunk van, mert a gépállomás kultivátora forog benne, lókapa helyett A 25 hold kétszeri kultivátorozása bő­ven kikerül fél hold kukorica termésé­ből. — Persze, nem kizárólag a kultivá­­tornak köszönhetjük, hogy a répa har­madszori kapálását s a burgonya má­sodszori töltögetését is befejeztük — veszi át a szót Apáti Ferenc mező­gazdász. — A növényápolás sikerének az az igazi titka, hogy a szövetkezet­nek mind a 32 tagja tudja; a répánál minden egyes kapálás 10—15 mázsa a burgonyánál 4—6 mázsa, a kukoricá­nál pedig 2—3 mázsa terméstöbbletet jelent (májusi morzsok­ban számítva) Ez tavaly bebizonyosodott a Táncsics tsz-ben. S az eredmény az, hogy jól él a tagság és egy év alatt, majdnem két­szeresére növekedett az állatállomány . Tavaly ilyenkor 125 sertésünk volt, most 240 a disznóállományunk — sorolja az elnök és mindjárt hozzáte­szi, hogy a lovaknál és szarvasmarhák­nál is nagy a szaporodás. Van 42 szarvasmarhánk és 22 lovunk. A sok jószág sok takarmányt kíván. Az esős május, meg a június is,pártunkat fogta segített nekünk, hogy abraktakarmá­nyunk is bőven legyen. Persze nem sajnáljuk a kapát a földtől. Kiss József halad az élen Kimegyünk a határba A cukorrépa már hetekkel ezelőtt elborította levelei­vel a földet s a gyökerek 3—4 centi vastagok. A burgonyabokrok alatt tyúk tojásnagyságú gumók vannak. A kuko­rica pedig derékig ér s a levele hara­goszöld, a földje tiszta. Kiss József brigádvezető szerény em­ber, nem szóval, hanem jó­ példával ser­kenti még serényebb munkára a nö­vényápolóbrigád tagjait, őt senki se tudja megelőzni reggel a munkábaál­­lásnál. Persze Harsányi István, a bri­gád egyik legjobb dolgozója se hagyja magát. És a nemes vetélkedésnek meg is van az eredménye. Nemcsak a bri­gádvezető és Harsányi elvtárs, hanem a többiek parcellái is tiszták, szépek. Ku­koricából ezeken a kiválóan művelt táb­lákon meglesz a 30 mázsás holdanként­ átlag, cukorrépából pedig 250 mázsás termést várnak. Százötven sertés hízik a Táncsics tsz-ben A Balaton felöl ólomszínü felhők ke­rekednek s az elnök nyugtalanul tekint a haragos égre. — Még 11 hold rétünkön renden fekszik a széna s azt mielőbb boglyába kell raknunk — jegyzi meg és máris indul, hogy a házak körül foglalatosko­dó asszonyokat és családtagokat hívja a rétre. Most már biztos, hogy ezt a szénát sem rohasztja el az eső. Ezt is betaka­rítják veszteség nélkül, ahogyan azt a 20 hold lucernát, amely már több mint két hete pajtába került. De pajta alatt van 15 hold lóhere termése is. Ezen­felül egy 60 köbméteres silót is megtöl­töttek lucernával. A másik 52 köbmé­teres silóba, a lucerna második kaszá­lásából, sertéstakarmány kerül.­­ Kell a takarmány, hiszen 150 ser­tés van befogva hízóba, 50 darab augusztusra kész, a többi jövő év ja­nuár végére hízik meg, — számolja az agronómus. Ebbe a számításba nem is csúszik hiba, mert szorgalmasan és lel­kiismeretesen dolgozik a tagság. ----------------------------------------------------------­ Takarítsuk ki és fertőtlenítsük a gabonaraktárokat Itt az aratás és rövidesen elérkezik a cséplés ideje is. Az elcsépelt ga­bona helyes tárolására alaposan fel kell készülni a földművesszövetkeze­­teknek, termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és az egyéni gaz­dáknak. Első és legfontosabb teendő a magtárak, hombárok és egyéb tároló­helyek alapos kitisztítása és fertőtlenítése. A magtárakat mindenütt frissen meszeljük ki, a padlót pedig formalinos vagy lúgos vízzel fertőtlenítsük. Meszelés és fertőtlenítés előtt azonban gondoskodni kell a falakon, padló­kon támadt repedések, lyukak betöméséről. A falakon támadt repedéseket cementes habarccsal tömjük be, az egérlyukakba pedig helyezzünk el Arva­­lin tablettákat, melyek a kártevőket elpusztítják. A magtárak padozatának, faburkolatának réseit pedig hintsük be Hungária Matador porral. Mi az előnye az idejében végzett tarlóhántásnak? A tarlóhántás időben való elvégzése döntő hatású lehet a jövő évi termés­­eredményekre. Ha a tarlóbuktatás nyo­mon követi a kaszát, akkor a legna­gyobb szárazságban is megmunkál­ható a föld, mert a beárnyékoló nö­vényzet alatti nyirkos talajt alulra fordítjuk. Hasznos a tarlóhántás azért is, mert a tarló és a földben maradt növényi részek korhadását meggyor­sítjuk vele. A gyommagvak is — a föld felszínéről alulra, a nedves rétegbe ke­rülvén, gyorsabban kelnek ki — a tarlóhántás után két-három héttel vég­zett boronálással könnyen kiirthatók. A tarlóbuktatás előtt jó, ha megszór­juk a földet 40—50 kiló pétisóval hol­danként Ha ezt elmulasztjuk, a talaj­baktériumok a szaporodásukhoz, tes­tük felépítéséhez, a korhidási folya­mat elvégzéséhez a talaj meglévő nit­rogénjét használják fel. A műtrágyázott és idejében buk­tatott tarló után könnyen művel­hető, morzsalékos termékeny ta­lajt kapunk. A felszántott tarlót sohasem szabad nyers­ barázdában hagyni, hanem azt fogassal, hengerrel azonnal végig kell járatni,­­ különben a talaj gyorsan kiszárad. Hengerezéssel különösen a gyommagvak kikelését gyorsítjuk a szárazság idején. A kikelt gyomot aztán boronával könnyen kiirthatjuk. A tarlólegelő nagyon drága takar­mányt ad. Nem érdemes meghagyni legelőnek, mert a rajta lévő gyomnö­vénnyel az állat nem lakik jól, s na­gyon könnyen összetapossá, tömíti a talajt. A legeltetéssel járó ,kevés hasz­not többszörösen ráfizetjük jövő évi terméseredményünk csökkenésével. Mégis van mód a tarlónak takar­­mánytermesztés céljára való felhasz­nálására. A takarmányhiányt ugyanis másodvetéssel csökkenthetjük. Vessünk minél több csalamádét, mohart, kölest. Száraz talajon a másodvetés kikelésé­nek gyorsítására hengerezzünk. Ekkor azonban a cserepesedés és kiszáradás ellen feltétlenül használjuk a boronát is. A tarlóhántás ideje alatt nagyon igénybe vannak véve fogataink. De a jó gazda megtalálja a módját, hogy ezt a munkát aratás után haladékta­lanul elvégezze. Nagy segítséget nyújt­hatnak itt a gépállomások. Ahol nem áll rendelkezésre kellő számú traktor, ott a cséplőgépeket meghajtó traktort éjjeli­ műszakban be lehet állítani a tarlóhántásba. A gazdák jól járnak vele, mert egyéni dolgozó parasztok­nak egy hold tárcsázása mindössze 32 forint, vagy 16 búzakiló, az ekével elvégzett tarlóbuktatás pedig 46 forint, vagy 23 búzakiló. Az erőgépek gyorsabban végzik el a tarlóhántást, s ami szintén fontos, a betakarításkor túlterhelt fo­gaterőt kímélni tudjuk a gépi mun­kával. Zimmermann István • Balatonmária I Gondozzuk a fi­atal fákat A Szabad Földhöz érkező levelek­ben gyakran kérdezik olvasóink: miért nincs elegendő faanyag az építkezésekhez, miért nem kap a falusi bognár megfelelő száraz fát a szekér készítéséhez, s mi az oka, hogy sem az újtelepítésű szőlőkhöz, sem az elkorhadt karók pofájára nincs elegendő faanyaguk a szőlősgazdák­nak. A mostani faanyaghiány elsősor­ban onnan ered, hogy a felszabadulás előtt rablógazdálkodás folyt er­­deinkben. Hatalmras területeket tarol­tak le anélkül, hogy gondoskodtak volna az erdősítésről. 1944 előtt évente mindössze 3400 hektárt ül­tettek be facsemetével s ennek a többszörösét irtották ki. Az ered­mény: 210 ezer hektár kopár, termé­ketlen terület, amelyet ha kellő időben fásítottak volna, most sokkal több fával rendelkezne az ország. Kormányunk a közelmúltban intézkedett: fokozni kell az erdő­­telepítés és a fásítás ütemét. Első­sorban a hullámterek fásítását kell elvégezni. De emellett a mezőgazda­­sági termelésre nem alkalmas terü­letek erdősítését, a mezővédő erdő­sávok létesítésének meggyorsítását és a legelők fásítását is előírja a ha­tározat. A feladatok elvégzésére — amennyiben a beerdősítendő kopár területek nagysága szükségessé teszi — az erdőgazdaságokban külön er­dészeteket vagy erdészkerületeket kell szervezni a kopár területek fásí­tására. A fásítás munkájában fontos sze­repük van a helyi tanácsoknak, amelyek pontosan ismerik községeik határát, tudják, hol hiányzik az ár­­nyatadó fa, hova kell telepíteni. Nemcsak a tanácsoknak, hanem a legeltetési bizottságoknak is felada­­tául írja elő a rendelet, hogy a lege­lők fásítását gyorsabb ütemben és nagyobb gonddal végezzék. Mi tagadás, ezen a téren sok ha­nyagságot, nemtörődömséget tapasz­talhatunk. Sok esetben késlekednek a legelők fásítására leküldött suhán­­gok kiültetésével, s nem egyszer ez a késlekedés az oka, hogy a kis fák­nak a fele sem ered meg. Még nagyobb baj, hogy az elülte­tett suhángokat sem a legelőkön, sem az erdősávokban, sem az utak, árokpartok, patakok mentén nem gondozzák kellően. A legelőn tartott állatok — jórészt a pásztorok gon­datlanságából — kitördelik a cseme­téket. És ezzel nem törődik sem a községi tanács, sem a legeltetési bizottság. Márpedig nem elég az ül­tetési tervet teljesíteni, a csemetéket óvni és ápolni is kell. De ne úgy ápolják a fiatal fákat, ah­ogy többek között a mezőtúri Ber­csényi termelőszövetkezetben is megtörtént. A Bercsényi tsz dolgo­zói a szépen lombosodó és egyenle­tesen záródó erdősávot felnyesték — a fiatal fákat valósággal kihegyez­ték — s ezzel több kárt tettek, mint amennyi hasznot hoz a fanyesés munkája. Szerencsére több azoknak a ter­melőszövetkezeteknek és legeltetési bizottságoknak a száma, amelyek példaadóan dolgoznak. Az albert­irsai Dimitrov termelőszövetkezet­ben például 41 hektár erdőt telepí­tettek ezideig, s azt úgy ápolják, hogy mielőbb árnyat adó, szelet csil­lapító, szerszámfával fizető erdő legyen belőle, így ápolják fiatal er­dejüket a hernádi Kossuth tsz dol­gozói is. De nemcsak a tanácsok, termelő­­szövetkezetek, legeltetési bizottságok és állami gazdaságok, feladata a fásí­tás, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoké is. Az erdőgazda­ságok nekik is segítséget nyújtanak a fásítás végrehajtásához, ingyenes csemetejuttatással, szaktanácsadás­sal. Elsősorban az egyénileg gazdál­kodók érdeke, hogy szántóföldjeik végén, a dűlőutak mentén mindenütt fasorok létesüljenek. Valósítsák meg azt a régi, íratlan szabályt: „egy ki­vágott fa helyett ültess kettőt". De nemcsak az erdőnkívüli terü­letek fásítása terén vártak nagy fel­adatok a falvak és tanyák dolgozói­ra, hanem az erdőművelésben is. Az erdészeti szakemberek és az erdőüzemi dolgozók közelmúltban megtartott országos értekezlete meg­állapította, hogy az erdészetekben jó eredmények mellett még komoly ba­jok is vannak. A minőségi munkára való törekvés helyett az egyes üzemegységek vezetői elsősorban a mennyiségi munkára törekednek, s nem veszik figyelembe, hogy a jó mi­­inőségű munkától függ elsősorban a siker. Az erdőben sok helyen a fatisz­togatásokat­ nem azért végzik el, hogy a megmaradt állományból a legjobb erdő legyen, hanem, azért, hogy kalapácsnyelet, karót stb. nyer­jenek. Ez helytelen. Arra kell tö­rekedni, hogy minden kis fát gon­dosan felneveljünk. Csak így lesz elegendő szerszámfa az ipar és a mezőgazdaság számára és így tu­dunk az eddiginél lényegesen több tűzifát biztosítani. A fásítás munkájában az erdő­üzemi munkások mellett igen nagy szerepük van a fiataloknak. A DISZ tagjai és az úttörők sok községben már eddig is példásan kivették részü­ket a csemeteültetés munkájából. A szabolcs megyei úttörők ez év tava­szán például 453 ezer csemete ülteté­sét vállalták és 670 ezret ültettek el. Élenjártak ebben a munkában a nyírmeggyesiek, akiknek keze nyo­mán 96 ezer új facsemete zöldel a nyírmeggyesi határban. Az erdőnkívüli fásítások ügyét példaadóan segíti a szegedi erdőgaz­daság is, amelynek dolgozói vállal­ták, hogy a fásításhoz szükséges csemetéket, suhányokat idejében, gondos csomagolásban szállítják le. Felvilágosító munkát végeznek, hogy a helyszínre szállított csemetéket az elültetésig szakszerűen kezeljék s a fasorokat, mezővédő erdősávokat egész nyáron át ápolják. Ezek a kezdeményezések az erdő­üzemi dolgozók szakértelmével s a dolgozó parasztság szorgalmával párosulva biztosítják, hogy évről évre több lesz az erdőnk, a mezővédő erdősavunk s javul a faellátás. Ugyanakkor pedig gátat szabunk a pusztító, szárító szeleknek is. Másodvetési útmutató A téli takarmány biztosításának fontos része a másodnövénytermesz­tés. Ebben az esztendőben, májusban és júniusban is bőven volt eső s a talaj telítve van nedvességgel. Így rendkívül kedvezőek a másodvetés előfeltételei. Nem kell mást tenni, mint aratás után nyomban leszán­tani a tarlót és a legrövidebb időn belül elvégezni a vetést. Sok gazda azonban nem ismeri a másodvetésre alkalmas növények agrotechnikáját és bizonyára akad­nak termelők, akik a másodvetésre leginkább alkalmas területek kivá­lasztására is tanácsot várnak. Általános elv, hogy a másodvetések termelésére első­sorban azokat a tarlókat kell ki­jelölni, amelyeket előző évben istállótrágyáztunk, s ahova másodvetés után kapás­növények vagy egyéves takarmány­félék kerülnek. Ez alól a szabály alól kivétel a gyapot és a cukorrépa. Ha kevés az ilyen terület, akkor oda vessünk másodnövényt, ahol egyéb tavaszi vetésű növényt terme­lünk, de minden esetben vizsgáljuk meg a talaj táperejét s ha úgy talál­juk, hogy a föld gyenge erőben van, érett istállótrágyával vagy mű­trágyával pótoljuk a táperőhiányt. Búza és rozs előtt ne vessünk má­sodnövényt. A silókukorica vetőmagszükséglete kát. holdanként 40—50 kiló, sortávolsága 40—50 cm. A csalamádét kétszeres gabonasortávolságra ves­sük, 6—8 cm mélységre. A vetőmag­­szükséglet 80—100 kiló. A köles vetés mélysége gabonasortávolságon 2—3 cm, a vetőmagszükséglet kát holdanként 16—20 kiló. Ugyanígy vessük a mohart is. Tarlórápa sortávolsága 36—40,­­vetésmélysége 2—3 cm legyen. A magszükséglet kát­ holdanként 2—3 kiló. A takarmánykáposzta 70—80 sortávolságon 2—3 cm mélyre vetve adja a legbiztosabb termést A vetőmagszükséglet 2,5—3 kiló. Napraforgó: zöldtrágyának vagy silónak úgy ad legnagyobb tömeget, ha 40 cm sor­távolságra 4—5 cm mélyre vetjük. A vetőmagszükséglet 20—25 kiló. A szegletes lednek zöldtakarmányinak kétszeres gabona­­sortávolságra vetve ígéri a legbizto­sabb termést. A vetésmélység 6 cm, a vetőmagszükséglet pedig 80—100 kiló. A másodvetés sikere érdekében a 14—18 cm mélyen szántott tarlót fo­gassal aprómorzsásra munkáljuk el és vetés után tüskeboronával simít­suk el a talajt. Hat és féltb­illió napos zsüíit kaptak az egy©isi gazdák A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat szerint 10 m­illió 800 ezer naposcsibét kell az idén kikeltetni. Az állami gazdaságok és keltetőállomások június 20 ig 7 millió 360 ezer csibét 52 ezer libát, 312 ezer kacsát és 31 ezer pulykát keltettek ki és adtak át termelőszövetkeze­teknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak. Az egyéni gazdák 6 és félmillió naposcsibét kaptak. Az élénk keresletnek örvendő naposcsibék keltetése folyamatosan to­vább tart.

Next