Szabad Föld, 1955. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Támogassuk teljes erői­kkel a sielji népfront-bizottságokat Az elmúlt esztendő egyik legjelen­tősebb belpolitikai eseménye a Ha­zafias Népfront létrejötte volt. Ez a tény rendkívül nagy­­hatással volt — és van — egész nemzeti életünk alakulására. Miben rejlik a Hazafias Népfront jelentősége? — Abban, hogy nélküle lehetetlen lett volna megvalósítani azokat a nagyszerű célokat, melyeket pártunk és kormányunk 1953 júniu­sában tűzött a nép elé. E célokat csak az összes hazafias erők össze­fogása és egységes tevékenysége út­ján lehetett — és lehet — valóra váltani. A Hazafias Népfront pedig éppen olyan tömegmozgalom, amely sikeresen tudja egybefogni a haza­­szerető emberek alkotásvágyát és tetterejét. A népfront-mozgalom pótolhatatlan értékét világosan mutatják az elmúlt hónapok eseményei. Első helyen kell említenünk, hogy az országszerte megalakult helyi népfront-bizottságok kiválóan megállták helyüket a vá­lasztások lebonyolításában. Tevékeny­ségük nyomán ezrével kapcsolódtak be a választási munkába olyan be­csületes parasztemberek, kisiparosok és értelmiségiek, akik az elmúlt évek­ben, visszahúzódtak a politikától. A népfront-bizottságok működése olyan légkört teremtett, amely hűen meg­mutatta a választás demokratikus jel­legét, azt, hogy itt valóban a nép döntött saját sorsáról. Na igen, ez rendben is van — mondhatják egyesek — hiszen tud­tuk, hogy a választás a Hazafias Nép­front jegyében zajlik, s itt valóban derekas munkát végeztek a bizottsá­gok, de ezenkívül mi egyebet csinál­tak? Nem jogos-e az az aggodalom, hogy a Hazafias Népfront helyi bi­zottságai a választások után háttér­be szorulnak, elsorvadnak? Üres bizony­kodás helyett fordul­junk a tényekhez. Leggyakoribb, hogy a népfront-bizottságok egy-egy fontosabb feladat elvégzésére társa­dalmi munkát szerveznek. Szedresen például társadalmi munkában végzik az utcák árkolását. Báj községben ugyanilyen módon kultúrotthont épí­tenek a régi kocsma romjaiból. Sü­megen jelentős társadalmi munkával járulnak hozzá a híres vár­helyret­állításához. Bélapátfalván játszóteret készítenek. Fülöpszálláson társadalmi munkával hozzák rendbe a dűlőuta­­kat. Vannak más tények is. A népfront­­bizottságok nemcsak anyagi, hanem szellemi síkon is gyarapítják népünk gazdagságát. A bizottságok kezdemé­nyezésére és támogatásával ezideig többszáz falusi olvasókör alakult az országban. A városi népfront-bizott­ság segítségével Szolnokon értelmisé­gi klubot szerveztek. A tolnamegyei kultúrotthonokban ifjúsági tanácso­kat hoztak létre. Nehéz abbahagyni a helyes, jó pél­dák, kezdeményezések felsorolását: a jászberényi járási népfront-bizottság felkérte a járás valamennyi helyi népfront-bizottságát, hogy dolgozza­nak a jászsági szokások, hagyomá­nyok feltárásán. Ászár község nép­front-bizottsága bornapot rendezett, hogy , bemutassa, milyen nagyszerű eredményeket érhetnek el a szőlőter­melők. Rádó községben a bizottság javaslatára a pedagógusok feldolgoz­ták a község történetét. Vértesszöllőn ismét létrehozzák a szlovák kultúr­­csoportot, szlováknyelvű felolvasáso­kat rendeznek és így tovább... íme a tények, melyek mindennél jobban bizonyítják, hogy népfront­bizottságaink élnek és működnek. Tevékenységük rendkívül sokszínű, hasznos és eredményes. Természetesen: a népfront-moz­galom fiatal mozgalom, amely mű­ködése kezdeti szakaszán áll. Még nem alakult ki tökéletesen ha­tásköre, tevékenysége, feladata. Kész formák, szabályok pedig nin­csenek. A bizottságoknak mindig az adott helyzetből kell kihámozni a tennivalót és meghatározni a munka formáit. Mindezek következtében az­tán előfordul, hogy egyik-másik he­lyi bizottság elalszik, nem talál ma­gának tennivalót. És amit tesznek, az sem mindig he­lyes. Előfordul, hogy valamelyik nép­front-bizottság összekeveri saját fel­adatát a tanács feladatával és kizá­rólagos joggal akar dönteni például a községi költségvetésben.­ A kun­szentmártoni népfront-bizottság fel­vette saját programjába, hogy a költségvetés keretén belül 50 ezer forintot fordítanak iskolatető-javítás­­ra, 25 ezret pedig a tanyai iskolákra. Az ilyen beavatkozás a költségvetés­be, természetesen helytelen. A nép­front-bizottság nem rendelkezhet a község pénzével. Az viszont helyes, ha javaslatot tesznek a költségkeret hovafordítására és a helyi tanácsok kötelesek ezeket a helyes javaslato­kat tekintetbe venni. Az is előfordul, hogy egyik-másik népfront-bizottság a termelési bizott­ság feladatát akarja ellátni. A mo­hácsi járási népfront-bizottság elha­tározta, hogy a kenyérgabona ter­méshozamát 8,5 mázsáról 9,5 mázsá­ra emeli. Rendkívül fontos tennivaló ez, de elsősorban a termelési bizott­ság hatáskörébe tartozik. A népfront­bizottság inkább arra törekedjen, hogy ezt a feladatot népszerű tudo­mányos előadások szervezésével, kul­turális és egyéb felvilágosító eszkö­zök segítségével támogassa. Általában: a Hazafias Népfront olyan mozgalom, amely egész népün­ket magába foglalja. Minden társa­dalmi réteg gondjával törődik és min­denki számára megfelelő munkate­ret biztosít. Felöleli az összes társa­dalmi, kulturális és ifjúsági szerveze­teket, éppen ezért nem törődhet csak egyik, vagy csak másik tennivalójá­val és különösen nem sajátíthatja ki magának az állami szervek, vagy — itt-ott ez is előfordul — a pártszer­vek feladatát. A helyi népfront-bi­zottságok akkor végeznek igazán jó munkát, ha biztosítják, hogy szavuk, mozgósító erejük minden becsületes dolgozó hazafihoz eljusson. Különösen azokra fordítsanak nagy figyelmet, akik még mindig húzódoznak a köz­ügyekben való részvételtől. Világos dolog, hogy népfront-bizott­ságaink nem tudnak egyedül megbir­kózni ezzel a feladattal. Arra van szükség, hogy tanácsaink, s főként pártszervezeteink odaadóan, az eddi­ginél feltétlenül jobban segítsék a kezdeti nehézségekkel, bizonytalanko­dásokkal küzdő népfront-bizottságo­kat. Hadd bontakozzék ki, hadd te­rebélyesedjék tovább a népfront­­mozgalom. A kormányprogram meg­valósítása, az ország felvirágoz­tatása érdekében hozzon felszínre minden nagyratörő erőt, minden kin­cset, mely a magyar népben rejlik. Tömörüljön a népfront zászlaja alá minden becsületes hazafi, akinek szív­ügye a magyar nemzet sorsa, jövője. ­ * Új motorkerékpárunk: a „Pannónia44 Még tíz esztendeje sincs, hogy ha­zánkban megkezdték a motorkerékpá­rok nagyüzemi gyártását. Már az eddig gyártott típusokkal is szép eredménye­ket értünk el. Nemrégiben pedig a Rá­kosi Mátyás Művek Motorkerékpárgyára megkezdte az új típusú 250 köbcentis „Pannónia” motorkerékpár sorozat­­gyártását. A próbautakon kitűnően bevált „Pan­nónia” nemcsak külsőre szép és erős, hanem kényelmesebb és biztonságo­­sabb is az eddigi motorkerékpároknál. A motor 9,5 lóerős. A „Pannónia” óránként 95—100 ki­lométeres sebességet is elér. A motor százkilométerenként 3,8—4,2 liter üzemanyagot fogyaszt. A külföldön is versenyképes, szén motorkerékpárból eddig már ezer da­rabot gyártottak. Cfc.elgy.Ci hoedzőlap. Tiltakozó kisgyűléseket szervezett a Hazafias Népfront Felgyő község­ben. A kisgyűlések részvevői távira­tokban tiltakoztak Nyugat-Németor­­szág újrafelfegyverzése, a nyugatné­met hadsereg felállítása ellen. ★­­ Az ezüstkalászos tanfolyamra nagy lelkesedéssel jár a gazdák öregje-fia­­tal­ja. Huszonnégy—huszonöt hallgató jön össze rendszeresen, s nagy érdek­lődéssel hallgatják Szentmiklósi Ist­ván tanár előadását. Csak az a baj, hogy nem mindig tud eljönni, mert ahelyett, hogy segítenék — gyakran nem engedik el a munkahelyért)’. Emiatt aztán sokszor előadó nélkü­l maradnak a hallgatók. * 1 Karácsonyi ünnepélyt rendeztek a­ maszlag halmi iskolás gyerekek és i. szülői mun.tv. közösség. A gyerekek vidám műsorral szórakoztatták a ven­dégeiket. Az előadás után pedig az is­kolások ajándékcsomagokat kaptak, amelyeket a szülők közösen készítet­tek el.­ Megváltozott a helyzet a csongrádi darálók ügyében a Szabad Föld cikke nyomán. Most már három daráló mű­ködik a városban és egy tanyai da­ráló felállítását is tervezik. ■k Szabad Föld Téli Estéket rendez­nek az I. típusú Béke TSZCS-ben. Az estéken állattenyésztési és növény­­­­termesztési szakelőadásokat is hall­­­­hatnak a részvevők. Ifj. Nagyistók Sándor Szergyl Szive minden dobbanásával faluját szolgálja a jánoshidai párttitkár A párttitkárt, akit felkerestünk, Molnár Ferencnek hívják. Molnár elvtárs 1950 óta áll a jánoshidai köz­ségi pártbizottság élén. Harminc­kilenc éves, de az idősebb falusiak Peresének hívják még mindig, ahogyan gyerekkorában nevezték. Mert itt élt a faluban világéletében. Ismerik hát jól az emberek, hiszen nem nagy a falu, 4872 lakosa volt a legutóbbi népszámláláskor. A közmondás ugyan azt tartja, hogy a maga falujában senki sem lehet próféta, de úgy látszik kivételek is vannak, mert Molnár Ferencre hallgat az egész falu, sőt sokszor talán már túlságosan is csak őra hall­gat. No nem mintha ez baj vol­na, de hát községi tanács is van a világon, és a parasztok mégis igen sokszor inkább a párttikárhoz men­nek ügyes-baj­os dolgaikkal. Takács néni véleménye... Nem ma született Molnár elvtárs Iránt ez a nagy tisztelet és meg­becsülés. Sok év fáradságos munká­jának eredménye ez. Találomra betérünk az egyik házba. A hatvannégy éves Takács Mihályné éppen kalácsot dagaszt az ünnepekre. Restelkedünk is, hogy ilyen munkában zavarjuk, de ő marasztal. — A B­ercse,, az egy áldott jó gyerek — mondja Takács néni — nincs még egy ilyen a faluban. Ha ő nem lenne, ki tudja, mikorra lett volna itt betonjárda — mondja nagy meggyőződéssel és a karjával hátrább igazítja a fején a kendőt. — Azt, hogy bölcsődénk van, első­sorban szintén neki köszönhetjük. Ez talán túlzás is, de annyi bizo­nyos, hogy itt, ebben a községben az elmúlt négy év minden eredmé­nyében benne van a párttitkár és a pártszervezet kitartó, odaadó mun­kája. A főutcán az új kétkilométeres betonjárdáról éppen most takarítják le a szalmát, amit a fagy ellen rak­tak rá. Az új esztendőben már szá­raz lábbal megtehetik az utat a falu egyik végéből a másikig a jános­­hidaiak. — Örülünk is mi ennek — mond­ja Berkó János, aki a járdát taka­rítja le az apósa háza előtt. — Pedig én nem is a faluban lakom, hanem kint a Berék-tanyán. De hát csak bejön az ember a faluba is Ismeri a falu minden örömét, gondját — Na és a párttitkár ki szokott menni a tanyára? — kérdezzük tőle. — Még­hozzá igen sokszor. Az őszön is kint volt nálunk vagy há­romszor. Megkérdezte, hogy van-e valami nehézségünk, hogyan élünk? Pedig elég messze lakunk, meg nagy a sár is. Egyszer meg éppen esett is az eső, amikor kint járt. De ő nem várta meg, amíg elállt, hanem ment tovább egy másik tanyára. Az ilyes­mit aztán nem felejti el az ember ... A párttitkár egyik füzete tele van feljegyzéssel. Eszes Mihály 72 éves dolgozó paraszt, aki a múlt rend­szerben cseléd volt, nem részesült öregségi segélyben. A pártbizottság közbenjárásával több hónapra visz­­szamenőleg megkapta azt. „Sülyi István 12 holdas gazda a nyáron minden gabonáját — a vető­magot is — beszolgáltatta és most nem tud vetni.“ — Ez áll a füzet egyik lapján, és mellé írva ez: „El­intézve.“ És a vastag füzet minden lapján apró betűivel szinte elbújik a sok „elintézve“ szócska, mely sok gond és hiba megszüntetését és a bizalom, a szeretet növekedését je­lenti a párttitkár iránt. Segíti, támogatja a DISZ-szervezetet A DISZ-szervezet is sokat köszön­het neki. Először is helyiséget, amelyet Molnár elvtárs már 1950- ben megszerzett a DISZ számára. A fiatalok tavalyelőtt kaptak egy rádiót, az idén meg egy zenegépet. Négy szakkör is működik a Dísz­ben­, még fotószakkör is van, teljes felszereléssel. És az ehhez szüksé­ges pénzt is a párttitkár szerezte meg. Talán úgy tűnik, hogy mindent a párttitkár intéz a faluban. Persze ez nem így van. De az eredmények oroszlánrésze "kétségtelenül az ő nevéhez fűződik Nagy szíve van a párttitkárnak, kora reggeltől késő estig csak a falu­nak él, azt nézi, hol tudna segíte­ni. De ez a szív meg tud keményed­ül is, ha akadályozza valaki a párt politikáját. Amikor tavaly a kulá­­kok nem teljesítették a beszolgál­tatást és ezt követve sok dolgozó paraszt is elmaradt beadási köte­lezettségével, szinte éjt nappallá téve járta a házakat a népnevelők nagy csoportjával, s nem nyugodott addig, míg a falu első nem lett. Tavaly ősszel még a Dimitrov Termelőszö­vetkezetet bomlasztották a kulákok. Molnár Ferenc párttitkár — aki maga is tsz-tag — napokig beszélt egy-egy taggal és így sikerült meg­­akadályozni a csoport felbomlását. Többet terem a föld , gyarapodik a jólét Jánoshidán bíznak az emberek a pártban, mert nincsen olyan pon­­tikai kérdés, amelyre ne kapnának választ a párt népnevelőitől. Az alapszervezetek minden két hétben tartanak népnevelő értekezletet és havonta egyszer Molnár elvtárs tart előadást a pártmunkásoknak, nép­nevelőknek, akik aztán eljuttatják mindenüvé a legfrissebb határozato­kat, ismertetik a világpolitikai hely­zetet. A párttitkár maga is járja állandóan a falut, mindig van vala­mi új, hasznos ötlete, amit a falu­siak örömmel fogadnak. Molnár elvtárs lelkesedése át­ragad az egész falura. A mezőgaz­dasági munkákat elsőnek végezték el a járásban, beszolgáltatási hátra­lékuk sincs. És ami a legfontosabb, ismerik és magukévá tették a mező­­gazdaság fejlesztéséről szóló határo­zatokat. Az 1954-es évben egy talpalatnyi műveletlen föld sem maradt János­iadén. A december 19-i határozat óta jobban megbecsülik az istálló­­trágyát is. A kukoricát is négyszer kapálták. A gondos vetésápolás foly­tán másfél mázsával emelkedett a dolgozó parasztok gabonatermelési átlaga, a község termelőszövetkeze­teiben még ennél is többel. És tehén is 130 darabbal van több a faluban, mint a határozat előtt. Jobban is él ma minden dolgozó paraszt János­hidán, mint egy évvel ezelőtt. Szeretik és megbecsülik A sok szép eredmény és az embe­rek szeretete Molnár elvtárs mun­káját dicséri. Még akkor is, ha hiba is adódik ebben a munkában, mert hiszen senki sem hiba nélkül való. Molnár elvtárs is elfelejti néha, hogy a vezetőségi tagoknak is fon­tos megbízatásokat kellene adni. Szeretne mindent egymaga elvégezni és ez hiba. Még jobb munkát végez­hetne a jánoshidai pártszervezet, ha Molnár elvtárs jobban igényelné a vezetőségi tagok segítségét. Ezt pedig könnyű elérni. Molnár elvtárs kis családja mellett az egész falut családjának érzi. Úgy is gondoskodik róla. Az életét is odaadná a falujáért. Ez nyilvánul meg minden tettében. És ezt érzik az emberek, azért is szeretik és be­csülik olyan nagyon. Pálfalvi Nándor ascsrc­csc­­cs cscs­c8c*cK8cscfrc8cscs›^cs‚frc®csaKtcícs‚8C8”s«3« A SABADFÖLD 1955. ÉVI TÉLI NAGY PÁLYÁZATA: „ A magyar nép felszabadulásának 10. évforduló­ját ünnepli. Tíz év alatt országunkban — a Szov­jetunió önzetlen segítségével — olyan hatalmas fejlődés ment végbe, amilyent azelőtt száz év alatt sem tapasztalhattunk. Kedves Olvasónk! Bizonyára sokszor elgondol­koztál már azon: a felszabadulás óta milyen sok esemény történt faludban, városodban! Amikor most meghirdetjük 1955. évi nagy pá­lyázatunkat, arra kérünk: írd meg, hogyan fejlő­dött falud, városod 10 év alatt. Ne felejtsd el, hon­nan indultunk: írj a múltbeli szenvedésekről, falud múltjáról, írhatsz bármiről, ami leginkább a szívedhez nőtt: számolj be arról, hányan és kik kaptak földet 1945-ben. népi demokratikus álla­munk hogyan segítette az új földhözjuttatottakat­­ kölcsönökkel, termelési szerződésekkel, vetőmag­juttatással és gépállomások létesítésével. Írj arról­­ is, hogyan vert gyökeret faludban a termelőszö­­­­vetkezeti mozgalom. Írd meg, hogy a hároméves és ötéves terv kere­­­­tében milyen létesítményekkel gazdagodott falud, s ezek hogyan teszik szebbé és emberibbé magad és családod életét. Számolj be arról is, hogy kik vezetik faludat, hányan járnak középiskolába és egyetemre községedből, s mit tesz a párt-, DISZ-, MNDSZ-szervezet, a helyi tanács, a termelési bi­zottság és a Hazafias Népfront, hogy a kormány­­program szellemében tovább növelje a jólétet. Egyszóval: minél részletesebben mutasd be falud, városod életét. Természetesen a fentieket csupán útbaigazítás, tájékozódás céljából soroltuk el. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minderről írnod kell. Vá­laszd ki azokat a pontokat, amelyek neked a leg­jobban tetszenek, — de ha úgy gondolod, írj bár­miről, ami ezzel kapcsolatos. Pályázatunkon részt vehet minden falusi és vá­­­­rosi dolgozó, egyéni és termelőszövetkezeti pa­raszt, állami gazdasági, gépállomási és hivatali dolgozó, orvos, tanító, agronómus, kisiparos, diák és mindenki, aki maga is tanúja tízéves szabad életünknek. Pályázni lehet bármilyen hosszúságú írással, elbeszéléssel, verssel, rajzzal, fényképpel, stb. MINDEN SIKERES PÁLYÁZAT ÉRTÉKES JUTALMAT NYER! I. díj: egy gyönyörű modern szobabútor (vagy pedig, ha a nyertes úgy kívánja, a bátor helyett 10 000 forint pénzjutalom). Két II. díj: egy varrógép, egy tangóharmonika. Két III. díj: egy-egy tűzhely. öt TV. díj: egy-egy kerékpár (női vagy férfi). Két V. díj: egy-egy gramofon, 20 hanglemezzel.­­ További díjak: 2 gyermekkerékpár (kisfiúnak , vagy kislánynak), öt nyertes kap egy-egy pár vá­­­­lasztási malacot (a fajta kívánság szerint). Szer­­i számos láda 15 db szerszámmal (fűrész, gyalu, kalapács, franciakulcs, hidegvágó, véső, fúró stb.). Ágy- és asztalterítőgarnitúra (szintén kívánság szerint). Hatszemélyes evőeszközkészlet, öt nép­­rádió, öt gyapjútakaró, öt futball-labda. Tíz éb­resztőóra. Száz díjnyertes pályázó pedig értékes könyvjutalmat kap. A pályázatot bármilyen levélpapírra írhatjuk. A boríték sarkára írjuk rá: Pályázat, s küldjük be a Szabad Föld szerkesztőségébe. Cím: Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. Beküldési határidő: 1955. március 1. A pályázat eredményét a Szabad Föld 1955. április 4-i számában közöljük.

Next