Szabad Föld, 1955. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-01 / 1. szám
Támogassuk teljes erőikkel a sielji népfront-bizottságokat Az elmúlt esztendő egyik legjelentősebb belpolitikai eseménye a Hazafias Népfront létrejötte volt. Ez a tény rendkívül nagyhatással volt — és van — egész nemzeti életünk alakulására. Miben rejlik a Hazafias Népfront jelentősége? — Abban, hogy nélküle lehetetlen lett volna megvalósítani azokat a nagyszerű célokat, melyeket pártunk és kormányunk 1953 júniusában tűzött a nép elé. E célokat csak az összes hazafias erők összefogása és egységes tevékenysége útján lehetett — és lehet — valóra váltani. A Hazafias Népfront pedig éppen olyan tömegmozgalom, amely sikeresen tudja egybefogni a hazaszerető emberek alkotásvágyát és tetterejét. A népfront-mozgalom pótolhatatlan értékét világosan mutatják az elmúlt hónapok eseményei. Első helyen kell említenünk, hogy az országszerte megalakult helyi népfront-bizottságok kiválóan megállták helyüket a választások lebonyolításában. Tevékenységük nyomán ezrével kapcsolódtak be a választási munkába olyan becsületes parasztemberek, kisiparosok és értelmiségiek, akik az elmúlt években, visszahúzódtak a politikától. A népfront-bizottságok működése olyan légkört teremtett, amely hűen megmutatta a választás demokratikus jellegét, azt, hogy itt valóban a nép döntött saját sorsáról. Na igen, ez rendben is van — mondhatják egyesek — hiszen tudtuk, hogy a választás a Hazafias Népfront jegyében zajlik, s itt valóban derekas munkát végeztek a bizottságok, de ezenkívül mi egyebet csináltak? Nem jogos-e az az aggodalom, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságai a választások után háttérbe szorulnak, elsorvadnak? Üres bizonykodás helyett forduljunk a tényekhez. Leggyakoribb, hogy a népfront-bizottságok egy-egy fontosabb feladat elvégzésére társadalmi munkát szerveznek. Szedresen például társadalmi munkában végzik az utcák árkolását. Báj községben ugyanilyen módon kultúrotthont építenek a régi kocsma romjaiból. Sümegen jelentős társadalmi munkával járulnak hozzá a híres várhelyretállításához. Bélapátfalván játszóteret készítenek. Fülöpszálláson társadalmi munkával hozzák rendbe a dűlőutakat. Vannak más tények is. A népfrontbizottságok nemcsak anyagi, hanem szellemi síkon is gyarapítják népünk gazdagságát. A bizottságok kezdeményezésére és támogatásával ezideig többszáz falusi olvasókör alakult az országban. A városi népfront-bizottság segítségével Szolnokon értelmiségi klubot szerveztek. A tolnamegyei kultúrotthonokban ifjúsági tanácsokat hoztak létre. Nehéz abbahagyni a helyes, jó példák, kezdeményezések felsorolását: a jászberényi járási népfront-bizottság felkérte a járás valamennyi helyi népfront-bizottságát, hogy dolgozzanak a jászsági szokások, hagyományok feltárásán. Ászár község népfront-bizottsága bornapot rendezett, hogy , bemutassa, milyen nagyszerű eredményeket érhetnek el a szőlőtermelők. Rádó községben a bizottság javaslatára a pedagógusok feldolgozták a község történetét. Vértesszöllőn ismét létrehozzák a szlovák kultúrcsoportot, szlováknyelvű felolvasásokat rendeznek és így tovább... íme a tények, melyek mindennél jobban bizonyítják, hogy népfrontbizottságaink élnek és működnek. Tevékenységük rendkívül sokszínű, hasznos és eredményes. Természetesen: a népfront-mozgalom fiatal mozgalom, amely működése kezdeti szakaszán áll. Még nem alakult ki tökéletesen hatásköre, tevékenysége, feladata. Kész formák, szabályok pedig nincsenek. A bizottságoknak mindig az adott helyzetből kell kihámozni a tennivalót és meghatározni a munka formáit. Mindezek következtében aztán előfordul, hogy egyik-másik helyi bizottság elalszik, nem talál magának tennivalót. És amit tesznek, az sem mindig helyes. Előfordul, hogy valamelyik népfront-bizottság összekeveri saját feladatát a tanács feladatával és kizárólagos joggal akar dönteni például a községi költségvetésben. A kunszentmártoni népfront-bizottság felvette saját programjába, hogy a költségvetés keretén belül 50 ezer forintot fordítanak iskolatető-javításra, 25 ezret pedig a tanyai iskolákra. Az ilyen beavatkozás a költségvetésbe, természetesen helytelen. A népfront-bizottság nem rendelkezhet a község pénzével. Az viszont helyes, ha javaslatot tesznek a költségkeret hovafordítására és a helyi tanácsok kötelesek ezeket a helyes javaslatokat tekintetbe venni. Az is előfordul, hogy egyik-másik népfront-bizottság a termelési bizottság feladatát akarja ellátni. A mohácsi járási népfront-bizottság elhatározta, hogy a kenyérgabona terméshozamát 8,5 mázsáról 9,5 mázsára emeli. Rendkívül fontos tennivaló ez, de elsősorban a termelési bizottság hatáskörébe tartozik. A népfrontbizottság inkább arra törekedjen, hogy ezt a feladatot népszerű tudományos előadások szervezésével, kulturális és egyéb felvilágosító eszközök segítségével támogassa. Általában: a Hazafias Népfront olyan mozgalom, amely egész népünket magába foglalja. Minden társadalmi réteg gondjával törődik és mindenki számára megfelelő munkateret biztosít. Felöleli az összes társadalmi, kulturális és ifjúsági szervezeteket, éppen ezért nem törődhet csak egyik, vagy csak másik tennivalójával és különösen nem sajátíthatja ki magának az állami szervek, vagy — itt-ott ez is előfordul — a pártszervek feladatát. A helyi népfront-bizottságok akkor végeznek igazán jó munkát, ha biztosítják, hogy szavuk, mozgósító erejük minden becsületes dolgozó hazafihoz eljusson. Különösen azokra fordítsanak nagy figyelmet, akik még mindig húzódoznak a közügyekben való részvételtől. Világos dolog, hogy népfront-bizottságaink nem tudnak egyedül megbirkózni ezzel a feladattal. Arra van szükség, hogy tanácsaink, s főként pártszervezeteink odaadóan, az eddiginél feltétlenül jobban segítsék a kezdeti nehézségekkel, bizonytalankodásokkal küzdő népfront-bizottságokat. Hadd bontakozzék ki, hadd terebélyesedjék tovább a népfrontmozgalom. A kormányprogram megvalósítása, az ország felvirágoztatása érdekében hozzon felszínre minden nagyratörő erőt, minden kincset, mely a magyar népben rejlik. Tömörüljön a népfront zászlaja alá minden becsületes hazafi, akinek szívügye a magyar nemzet sorsa, jövője. * Új motorkerékpárunk: a „Pannónia44 Még tíz esztendeje sincs, hogy hazánkban megkezdték a motorkerékpárok nagyüzemi gyártását. Már az eddig gyártott típusokkal is szép eredményeket értünk el. Nemrégiben pedig a Rákosi Mátyás Művek Motorkerékpárgyára megkezdte az új típusú 250 köbcentis „Pannónia” motorkerékpár sorozatgyártását. A próbautakon kitűnően bevált „Pannónia” nemcsak külsőre szép és erős, hanem kényelmesebb és biztonságosabb is az eddigi motorkerékpároknál. A motor 9,5 lóerős. A „Pannónia” óránként 95—100 kilométeres sebességet is elér. A motor százkilométerenként 3,8—4,2 liter üzemanyagot fogyaszt. A külföldön is versenyképes, szén motorkerékpárból eddig már ezer darabot gyártottak. Cfc.elgy.Ci hoedzőlap. Tiltakozó kisgyűléseket szervezett a Hazafias Népfront Felgyő községben. A kisgyűlések részvevői táviratokban tiltakoztak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, a nyugatnémet hadsereg felállítása ellen. ★ Az ezüstkalászos tanfolyamra nagy lelkesedéssel jár a gazdák öregje-fiatalja. Huszonnégy—huszonöt hallgató jön össze rendszeresen, s nagy érdeklődéssel hallgatják Szentmiklósi István tanár előadását. Csak az a baj, hogy nem mindig tud eljönni, mert ahelyett, hogy segítenék — gyakran nem engedik el a munkahelyért)’. Emiatt aztán sokszor előadó nélkül maradnak a hallgatók. * 1 Karácsonyi ünnepélyt rendeztek a maszlag halmi iskolás gyerekek és i. szülői mun.tv. közösség. A gyerekek vidám műsorral szórakoztatták a vendégeiket. Az előadás után pedig az iskolások ajándékcsomagokat kaptak, amelyeket a szülők közösen készítettek el. Megváltozott a helyzet a csongrádi darálók ügyében a Szabad Föld cikke nyomán. Most már három daráló működik a városban és egy tanyai daráló felállítását is tervezik. ■k Szabad Föld Téli Estéket rendeznek az I. típusú Béke TSZCS-ben. Az estéken állattenyésztési és növénytermesztési szakelőadásokat is hallhatnak a részvevők. Ifj. Nagyistók Sándor Szergyl Szive minden dobbanásával faluját szolgálja a jánoshidai párttitkár A párttitkárt, akit felkerestünk, Molnár Ferencnek hívják. Molnár elvtárs 1950 óta áll a jánoshidai községi pártbizottság élén. Harminckilenc éves, de az idősebb falusiak Peresének hívják még mindig, ahogyan gyerekkorában nevezték. Mert itt élt a faluban világéletében. Ismerik hát jól az emberek, hiszen nem nagy a falu, 4872 lakosa volt a legutóbbi népszámláláskor. A közmondás ugyan azt tartja, hogy a maga falujában senki sem lehet próféta, de úgy látszik kivételek is vannak, mert Molnár Ferencre hallgat az egész falu, sőt sokszor talán már túlságosan is csak őra hallgat. No nem mintha ez baj volna, de hát községi tanács is van a világon, és a parasztok mégis igen sokszor inkább a párttikárhoz mennek ügyes-bajos dolgaikkal. Takács néni véleménye... Nem ma született Molnár elvtárs Iránt ez a nagy tisztelet és megbecsülés. Sok év fáradságos munkájának eredménye ez. Találomra betérünk az egyik házba. A hatvannégy éves Takács Mihályné éppen kalácsot dagaszt az ünnepekre. Restelkedünk is, hogy ilyen munkában zavarjuk, de ő marasztal. — A Bercse,, az egy áldott jó gyerek — mondja Takács néni — nincs még egy ilyen a faluban. Ha ő nem lenne, ki tudja, mikorra lett volna itt betonjárda — mondja nagy meggyőződéssel és a karjával hátrább igazítja a fején a kendőt. — Azt, hogy bölcsődénk van, elsősorban szintén neki köszönhetjük. Ez talán túlzás is, de annyi bizonyos, hogy itt, ebben a községben az elmúlt négy év minden eredményében benne van a párttitkár és a pártszervezet kitartó, odaadó munkája. A főutcán az új kétkilométeres betonjárdáról éppen most takarítják le a szalmát, amit a fagy ellen raktak rá. Az új esztendőben már száraz lábbal megtehetik az utat a falu egyik végéből a másikig a jánoshidaiak. — Örülünk is mi ennek — mondja Berkó János, aki a járdát takarítja le az apósa háza előtt. — Pedig én nem is a faluban lakom, hanem kint a Berék-tanyán. De hát csak bejön az ember a faluba is Ismeri a falu minden örömét, gondját — Na és a párttitkár ki szokott menni a tanyára? — kérdezzük tőle. — Méghozzá igen sokszor. Az őszön is kint volt nálunk vagy háromszor. Megkérdezte, hogy van-e valami nehézségünk, hogyan élünk? Pedig elég messze lakunk, meg nagy a sár is. Egyszer meg éppen esett is az eső, amikor kint járt. De ő nem várta meg, amíg elállt, hanem ment tovább egy másik tanyára. Az ilyesmit aztán nem felejti el az ember ... A párttitkár egyik füzete tele van feljegyzéssel. Eszes Mihály 72 éves dolgozó paraszt, aki a múlt rendszerben cseléd volt, nem részesült öregségi segélyben. A pártbizottság közbenjárásával több hónapra viszszamenőleg megkapta azt. „Sülyi István 12 holdas gazda a nyáron minden gabonáját — a vetőmagot is — beszolgáltatta és most nem tud vetni.“ — Ez áll a füzet egyik lapján, és mellé írva ez: „Elintézve.“ És a vastag füzet minden lapján apró betűivel szinte elbújik a sok „elintézve“ szócska, mely sok gond és hiba megszüntetését és a bizalom, a szeretet növekedését jelenti a párttitkár iránt. Segíti, támogatja a DISZ-szervezetet A DISZ-szervezet is sokat köszönhet neki. Először is helyiséget, amelyet Molnár elvtárs már 1950- ben megszerzett a DISZ számára. A fiatalok tavalyelőtt kaptak egy rádiót, az idén meg egy zenegépet. Négy szakkör is működik a Díszben, még fotószakkör is van, teljes felszereléssel. És az ehhez szükséges pénzt is a párttitkár szerezte meg. Talán úgy tűnik, hogy mindent a párttitkár intéz a faluban. Persze ez nem így van. De az eredmények oroszlánrésze "kétségtelenül az ő nevéhez fűződik Nagy szíve van a párttitkárnak, kora reggeltől késő estig csak a falunak él, azt nézi, hol tudna segíteni. De ez a szív meg tud keményedül is, ha akadályozza valaki a párt politikáját. Amikor tavaly a kulákok nem teljesítették a beszolgáltatást és ezt követve sok dolgozó paraszt is elmaradt beadási kötelezettségével, szinte éjt nappallá téve járta a házakat a népnevelők nagy csoportjával, s nem nyugodott addig, míg a falu első nem lett. Tavaly ősszel még a Dimitrov Termelőszövetkezetet bomlasztották a kulákok. Molnár Ferenc párttitkár — aki maga is tsz-tag — napokig beszélt egy-egy taggal és így sikerült megakadályozni a csoport felbomlását. Többet terem a föld , gyarapodik a jólét Jánoshidán bíznak az emberek a pártban, mert nincsen olyan pontikai kérdés, amelyre ne kapnának választ a párt népnevelőitől. Az alapszervezetek minden két hétben tartanak népnevelő értekezletet és havonta egyszer Molnár elvtárs tart előadást a pártmunkásoknak, népnevelőknek, akik aztán eljuttatják mindenüvé a legfrissebb határozatokat, ismertetik a világpolitikai helyzetet. A párttitkár maga is járja állandóan a falut, mindig van valami új, hasznos ötlete, amit a falusiak örömmel fogadnak. Molnár elvtárs lelkesedése átragad az egész falura. A mezőgazdasági munkákat elsőnek végezték el a járásban, beszolgáltatási hátralékuk sincs. És ami a legfontosabb, ismerik és magukévá tették a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatokat. Az 1954-es évben egy talpalatnyi műveletlen föld sem maradt Jánosiadén. A december 19-i határozat óta jobban megbecsülik az istállótrágyát is. A kukoricát is négyszer kapálták. A gondos vetésápolás folytán másfél mázsával emelkedett a dolgozó parasztok gabonatermelési átlaga, a község termelőszövetkezeteiben még ennél is többel. És tehén is 130 darabbal van több a faluban, mint a határozat előtt. Jobban is él ma minden dolgozó paraszt Jánoshidán, mint egy évvel ezelőtt. Szeretik és megbecsülik A sok szép eredmény és az emberek szeretete Molnár elvtárs munkáját dicséri. Még akkor is, ha hiba is adódik ebben a munkában, mert hiszen senki sem hiba nélkül való. Molnár elvtárs is elfelejti néha, hogy a vezetőségi tagoknak is fontos megbízatásokat kellene adni. Szeretne mindent egymaga elvégezni és ez hiba. Még jobb munkát végezhetne a jánoshidai pártszervezet, ha Molnár elvtárs jobban igényelné a vezetőségi tagok segítségét. Ezt pedig könnyű elérni. Molnár elvtárs kis családja mellett az egész falut családjának érzi. Úgy is gondoskodik róla. Az életét is odaadná a falujáért. Ez nyilvánul meg minden tettében. És ezt érzik az emberek, azért is szeretik és becsülik olyan nagyon. Pálfalvi Nándor ascsrccsccs cscsc8c*cK8cscfrc8cscs›^cs‚frc®csaKtcícs‚8C8”s«3« A SABADFÖLD 1955. ÉVI TÉLI NAGY PÁLYÁZATA: „ A magyar nép felszabadulásának 10. évfordulóját ünnepli. Tíz év alatt országunkban — a Szovjetunió önzetlen segítségével — olyan hatalmas fejlődés ment végbe, amilyent azelőtt száz év alatt sem tapasztalhattunk. Kedves Olvasónk! Bizonyára sokszor elgondolkoztál már azon: a felszabadulás óta milyen sok esemény történt faludban, városodban! Amikor most meghirdetjük 1955. évi nagy pályázatunkat, arra kérünk: írd meg, hogyan fejlődött falud, városod 10 év alatt. Ne felejtsd el, honnan indultunk: írj a múltbeli szenvedésekről, falud múltjáról, írhatsz bármiről, ami leginkább a szívedhez nőtt: számolj be arról, hányan és kik kaptak földet 1945-ben. népi demokratikus államunk hogyan segítette az új földhözjuttatottakat kölcsönökkel, termelési szerződésekkel, vetőmagjuttatással és gépállomások létesítésével. Írj arról is, hogyan vert gyökeret faludban a termelőszövetkezeti mozgalom. Írd meg, hogy a hároméves és ötéves terv keretében milyen létesítményekkel gazdagodott falud, s ezek hogyan teszik szebbé és emberibbé magad és családod életét. Számolj be arról is, hogy kik vezetik faludat, hányan járnak középiskolába és egyetemre községedből, s mit tesz a párt-, DISZ-, MNDSZ-szervezet, a helyi tanács, a termelési bizottság és a Hazafias Népfront, hogy a kormányprogram szellemében tovább növelje a jólétet. Egyszóval: minél részletesebben mutasd be falud, városod életét. Természetesen a fentieket csupán útbaigazítás, tájékozódás céljából soroltuk el. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minderről írnod kell. Válaszd ki azokat a pontokat, amelyek neked a legjobban tetszenek, — de ha úgy gondolod, írj bármiről, ami ezzel kapcsolatos. Pályázatunkon részt vehet minden falusi és városi dolgozó, egyéni és termelőszövetkezeti paraszt, állami gazdasági, gépállomási és hivatali dolgozó, orvos, tanító, agronómus, kisiparos, diák és mindenki, aki maga is tanúja tízéves szabad életünknek. Pályázni lehet bármilyen hosszúságú írással, elbeszéléssel, verssel, rajzzal, fényképpel, stb. MINDEN SIKERES PÁLYÁZAT ÉRTÉKES JUTALMAT NYER! I. díj: egy gyönyörű modern szobabútor (vagy pedig, ha a nyertes úgy kívánja, a bátor helyett 10 000 forint pénzjutalom). Két II. díj: egy varrógép, egy tangóharmonika. Két III. díj: egy-egy tűzhely. öt TV. díj: egy-egy kerékpár (női vagy férfi). Két V. díj: egy-egy gramofon, 20 hanglemezzel. További díjak: 2 gyermekkerékpár (kisfiúnak , vagy kislánynak), öt nyertes kap egy-egy pár választási malacot (a fajta kívánság szerint). Szeri számos láda 15 db szerszámmal (fűrész, gyalu, kalapács, franciakulcs, hidegvágó, véső, fúró stb.). Ágy- és asztalterítőgarnitúra (szintén kívánság szerint). Hatszemélyes evőeszközkészlet, öt néprádió, öt gyapjútakaró, öt futball-labda. Tíz ébresztőóra. Száz díjnyertes pályázó pedig értékes könyvjutalmat kap. A pályázatot bármilyen levélpapírra írhatjuk. A boríték sarkára írjuk rá: Pályázat, s küldjük be a Szabad Föld szerkesztőségébe. Cím: Budapest, VIII., Rökk Szilárd utca 6. Beküldési határidő: 1955. március 1. A pályázat eredményét a Szabad Föld 1955. április 4-i számában közöljük.