Szabad Föld, 1956. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. Mellékletünk: „A Szabad Föld képes vasárnapja" A MAGYAR DOLGOZÓ PARASZTSÁG HETILAPJA ARAGOFILLER 1956. JANUÁR 1. or •• •• ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN ÍRTA: MATOLCSI JÁNOS FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTER Az 1955-ös esztendő végéhez érkezve, eszembe jut a földművelő embernek az a szokása, hogy naplementkor végig tekint földjén, és tapasztalt gazda szemével mérlegeli napi munkája eredményét. Az év utolsó napján az egész ország dolgozó népe visszatekint, hogy a jó gazda gondosságával, felelősségérzetével felmérje az elmúlt esztendőben elért sikereket, fogyatékosságokat, s erőt, tanulságot merítsen az új évben ránk váró, még nagyobb feladatok elvégzéséhez. A városok és a falvak dolgozói egyaránt a szorgalmasan végzett munka jó érzésével zárják az évet, s kölcsönösen örülnek egymás sikereinek, a közös erőfeszítések eredményeinek. Amikor pedig a munkások és a dolgozó parasztok boldog új évet kívánnak egymásnak, e megszokottnak látszó üdvözlésben kifejeződik a még szorosabb együttműködésre, a harcos összefogás erősítésére való törekvésük is. A munkások és dolgozó parasztok szoros szövetsége népi demokratikus rendünk alapja, s pártunk e szövetség erejére támaszkodva tudta elhárítani hazánk szocialista építésének útjából a jobboldali elhajlás okozta akadályokat és meghátrálásra kényszeríteni ellenségeinket. Ennek következtében 1955-ben újra egészségesen folytatódott hazánk szocialista építése. Az előző évi visszaesés után nőtt a nemzeti jövedelem, erőteljes fejlődésnek indult szocialista iparunk, és falun csaknem 80 000 dolgozó paraszt csatlakozott önként, saját meggyőződése alapján a termelőszövetkezeti tagok lelkes táborához. A mezőgazdaság dolgozói odaadó munkával 1955-ben sikeresen megvalósították a kenyérgabona és a főbb kapásnövények termésének növelésére vonatkozó terveket, sőt egy sor területen túlteljesítették. Nagyobb a szarvasmarha és a sertésállomány is. Ezáltal a mezőgazdaság összhozama az előirányzottnál nagyobb mértékben növekedett, ami elősegíti dolgozó népünk jövő évi jobb ellátását. Az eredményekért köszönet és elismerés illeti munkásosztályunkat, azokat a traktorosokat és agronómusokat, akik több géppel, műtrágyával, építőanyaggal, szakmai útmutatással segítették a mezőgazdasági tervek túlteljesítését. Köszönet és elismerés illeti továbbá mindazokat a termelőszövetkezeti tagokat, az egyénileg gazdálkodó parasztokat, akik szorgalommal küzdöttek a növénytermelési és állattenyésztési hozamok növeléséért, beadási kötelezettségüket teljesítve, „tiszta lappal“ indulnak az új esztendőbe. Elbizakodottságra, megnyugvásra ennek ellenére semmi okunk nincs. Nem hallgathatjuk el, hogy a gépállomások és termelőszövetkezetek nem teljesítették mélyszántási, trágyázási és silózáró tervüket, az egyénileg dolgozó posztok közül sokan nem tettek elege őszi kenyérgabona vetési kötelezettségüknek is többen elmaradtak beadásuk tejesítésével. Ezeket a mulasztásokat .S ezután kell pótolnunk. Az új esztendő küszöb, sok emberben felmerül a kérdés,m Mit várhatunk a jövő évtől? Régi a dolgozó ember, a földbirtokosok kapitalisták Magyarországán félve eltolt a holnapra a nincstelenek szőtlenül rettegtek a fenyegető mint nélküliségtől, tömegnyomortól népességektől, a kis- és középpara.lok pedig gazdaságuk dobraverésére Népi demokráciánk 10 éve alatt tanyz, gyökeresen megváltozott, az elnyomott és kizsákmányolt olgor nép az ország gazdájává vált , mint saját sorsának öntudatos idézője, bizalommal néz a jövőbe úgy, ez a bizakodás, mert szocializmust épít? hazánkban nem fenyeget gazdasági válság, népköztársaságok főbb törvényévé vált , a dolgozó emberről való gondoskodás és azovjetunió példáját követve tervszíű állami gazdálkodással töretlenü haladunk kitűzött célunk felé: a szocializmushoz. A falu dolgozó népe munkájában napról-napra tapasztalhatja népi demokratikus államunk gondoskodását. A termelőszövetkezeteket— hogy csak egy két példát említsek — az állami gépállomások 12 000 traktorral és más korszerű gépek ezreivel segítik s közös gazdaságuk fejlesztésére 1956-ban 21 százalékkal több beruházást, 50 százalékkal több közép- és rövidlejáratú hitelt irányoz elő a népgazdasági terv. Népi demokratikus államunk nagy súlyt helyez a mezőgazdaság többségét kitevő dolgozó paraszti magángazdaságok termelésének fejlesztésére is. Ezt mutatja, hogy többek között gépállomásaink az elmúlt évben közel egymillió normálholdnyi talajmunkát végeztek az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, továbbá az ingyenes állatorvosi szolgálat 75 millió forint támogatást jelentett, s 800 000 mázsa minőségi vetőmagot kaptak, a törzskönyvezett állatok után államunk takarmányt s adókedvezményt ad részükre is. Az új esztendő jelentőségét növeli, hogy 1956. január 1-én megkezdjük második ötéves tervünk megvalósítását, amely egész népgazdaságunk, elsősorban is az ipar és a mezőgazdaság továbbfejlesztését, a ma még megoldásra váró ügyek jelentékeny részének folyamatos rendezését irányozza elő. Ennek megvalósítása terén első lépés az 1956. évi tervek teljesítése. A mezőgazdaságban ez azt jelenti, hogy az idei, viszonylag jó terméshez képest, a növénytermelés és állattenyésztés hozamát további három százalékkal kell emelni, a termelési költségek jelentős csökkentése mellett. Ezzel párhuzamosan a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozatában kitűzött kettős feladatnak megfelelően a meggyőzés eszközével elő kell segítenünk a termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítését, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaságban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk körében a közös szövetkezeti gazdálkodás ma már nem ismeretlen, a szövetkezés gondolata állandóan érlelődik s a termelőszövetkezetek napról napra új tagokkal gyarapodnak. Mind többen látják, hogy a közös gazdálkodásban a nagy gépek, a tudomány alkalmazásával, könnyebb munka mellett nagyobb eredményeket, nagyobb jövedelmet lehet elérni, a mindennapi gond kevesebb. A belépés elhatározása azonban mégsem könnyű, sokan nehezen tudnak választani, a nehézségekkel járó, de mégis megszokott és az általuk meg nem próbált új gazdálkodási forma között. A szövetkezeti gazdaságok vitathatatlan fölényét azonban kézzel fogható tények bizonyítják. A termelőszövetkezetek 1955-ben búzából holdanként 160 kg-mal, rozsból 170 kgmal, kukoricából 120 kg-mal termeltek többet, mint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. Közös tehénállományuk 22 százalékkal lett nagyobb és az egy tehénre eső tej hozam egy év alatt 210 literrel nőtt. Nem nehéz elképzelni mennyivel nagyobb lett volna dolgozó parasztságunk, népgazdaságunk silye ledne, ha minden hold földön legalább annyit termeltek volna, mint a termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezeti mozgalom további fejlesztésének legfőbb feltétele a meglevő termelőszövetkezetek példamutató gazdálkodása, különösen az új termelőszövetkezetek mielőbbi megerősítése. A szövetkezeti demokrácia következetes érvényesítése pedig a legjobb cáfolat az ellenségnek minden olyan hazug híresztelésére, hogy „a szövetkezetben parancsolgatnak, nem a magam gazdája vagyok“. A szövetkezeti tagok az ezer holdak, a milliós vagyon gazdái és az ebből fakadó felelősségérzetet, lelkesedést fejezi ki Zelenyánszki Andrásné, a békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezet tagja a Szabad Földhöz írt levelében: „Örömmel írom, hogy megtörtént a zárszámadási közgyűlés. A hozzászólások, a javaslatok mind arról szóltak, hogy miképpen dolgozzunk jövőre, hogy még nagyobb jövedelemhez jussunk. Amikor az elnök elvtárs a beszámolót tartotta, minden tagunk arcáról le lehetett olvasni az örömet. Az egy munkaegységre jutó részesedés értéke nálunk 46,50 forint idén. Mi hárman összesen 811 munkaegységet teljesítettünk. Ezenkívül kaptam búzából 4 mázsa prémiumot, cukorrépa-termelési prémiumból 1840 forintot. Beleértve háztáji gazdaságunk jövedelmét is , 63 344 forintot kerestünk egy év alatt. Ilyen szép jövedelmet akárhogyan dolgoztunk volna, máshol nem tudtunk volna elérni soha” — fejezi be levelét Zelenyánszkiné. Azt ajánljuk, hogy a még kételkedő egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok vegyenek részt, a termelőszövetkezetek hívják meg őket ezekre a lelkes közgyűlésekre, s győződjenek meg a termelőszövetkezeti tagok megváltozott, új életéről. Ismerjék meg, hogyan gondoskodnak az öregekről, betegekről, lássák a dolgozó parasztasszonyok, hogy az anyákról falun soha olyan gondoskodás még nem volt, mint ami az alapszabály előírása és az állami anyasági segély, családi pótlék bevezetése következtében a termelőszövetkezetekben megvalósult. Nem kétséges, ha egyénileg gazdálkodó parasztságunk megismeri a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit, előbb-utóbb önként, saját elhatározásából erre az útra tér. Megvannak-e a lehetőségek az itünk álló termelési feladatok teljesítéséhez? Erre egyértelműen igennel válaszolhatunk. A mezőgazdaság fejlesztése szocialista iparosítás politikájának vitele mellett továbbra is pártunk és kormányunk figyelmének központjában áll, s ezért 1956-ban államunk 2,2 milliárd forintot fordít mezőgazdasági beruházásokra. Ennek folytán az új esztendőben újabb 3759 traktort és sokezer más korszerű mezőgazdasági gépet kap a mezőgazdaság, köztük kombájnokat, kukorica négyzetbevető-gépeket, silókombájnokat, burgonyaültető- és szedőgépeket, stb. A mezőgazdaságban jövőre 380 000 tonna műtrágyát fogunk felhasználni s a termelőszövetkezetekben a holdankénti felhasználás 25 kg-al növekszik. Ez is bizonyítja, szocialista iparunk legfőbb biztosítéka annak, hogy többet teremjen a magyar föld, hogy növekedjék népünk jóléte. A jövő évi tervek sikeres teljesítése azonban megköveteli, hogy már most hozzáfogjunk a tavaszi munkák előkészítéséhez. Nagy gondot kell fordítani a téli hónapokban a traktorok és más gépek időben való kijavítására, a tavaszi vetéshez szükséges vetőmagvak biztosítására, tisztítására, legelők ápolására, a tehenek téli takarmányozására, hogy nőjön a tejhozam. Különösen gondos munkát igényel népünk jövő évi kenyerének biztosítása érdekében az őszi vetések megfelelő tavaszi ápolása, szükségszerinti fogasolása, hengerezése és a gyenge minőségű, vagy rosszul áttelelt vetések nitrogén műtrágyával való fejtrágyázása. Már most gondolni kell kapásnövényeink, elsősorban a kukorica és cukorrépa termésátlagainak növelésére, ezért — ha az idő megengedi — a téli hónapokban is pótolni kell az elmaradt szántási és trágyázási feladatokat, mert magas termést csak abban az esetben tudunk biztosítani, ha kapásnövényeinket ősszel mélyszántott és lehetőleg trágyázott talajba vetjük. A tavaszi mezőgazdasági munkák jobb előkészítését lehetővé teszi, hogy állami gazdaságaink, gépállomásaink, termelőszövetkezeteink vezetése erősödött azáltal, hogy pártunk 1200 tapasztalt, vezetésben jártas kommunistát falura küldött. A tavaszi munkák szervezését azonban a pártszervezetek irányítása mellett a tanácsok, termelési bizottságok, legeltetési bizottságok is tekintsék elsőrendű feladatuknak. A mezőgazdaság fellendítése, a tudomány vívmányainak alkalmazása a mezőgazdaság valamennyi dolgozójától nagyobb hozzáértést igényel. A dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok működését, szaktudásuk növelését ezüstkalászos tanfolyamok, termelőszövetkezeti vezetőképző tanfolyamok, traktorista és kombájnista tanfolyamok és másfélék segítik elő. Ezek a tanfolyamok akkor érik el céljukat, ha a részvevőknek lehetőséget nyújtanak olyan, fejlett termelési módszerek megismertetésére, amelyek alkalmazásával Kaszapovics Andrásholdanként 58 mázsás kukoricatermést, Tóth László traktorista 1100 normál hold teljesítményt, Csányi Mihály feje tehenenként 5376 literes tejtermelést ért el. Akkor érik el céljukat ezek a tanfolyamok, ha segítséget adnak a fiatal termelőszövetkezeteknek a közös gazdaság megalapozásához, ha elősegítik a széleskörű szocialista munkaverseny kibontakozását s a többtermelést. Nem kétséges, hogy az 1956. évi célkitűzéseket pártunk vezetésével, munkásosztályunk támogatásával a termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságunk szorgalmas munkájával sikeresen megvalósítjuk. Most, amikor az új esztendőbe lépünk, abban a reményben kívánok a mezőgazdaság dolgozóinak boldog új évet, hogy az 1956-os év hazánk szocialista építésének sikerekben gazdag, boldog éve lesz, amelyért teljes színes lélekkel dolgozni valamennyi hazáját, dolgozó népét szerető embernek becsületbeli kötelessége. Milyen új gépeket kap mezőgazdaságunk 1956-ban? Államunk évről évre egyre többet tesz a mezőgazdaság gépesítése érdekében. Bizonyítja ezt az az 1200 kombájn és a sok fürge traktor s egyéb gépek, amelyek az idén is nagyban megkönnyítették parasztságunk munkáját. A következő esztendőben a gépek újabb sorozatát állítja államunk a falu, a mezőgazdaság szolgálatába. A budapesti Vörös Csillag Traktorgyár az idén is sok G 35-ös és egyéb traktort adott a mezőgazdaságnak. Jövőre újabbakkal szaporodik a számuk, köztük olyanokkal is, mint a GL—35-ös féllánctalpas traktor, amelyet homokos és erősen kötött talajon is kitűnően lehet használni. Eddig külföldről hozták be az úgynevezett mindenes-traktorokat. 1956- ban megkezdik az első magyar mindenes-traktor, az M—25-ös gyártását. Nagyszerűen dolgozik majd a nehéz, kötött talajokon is a DT—413-as lánctalpas traktor, amelyet jövőre már nagyobb számban bocsát a Vörös Csillag Traktorgyár a mezőgazdaság rendelkezésére. Ugyancsak 1956-ban lát hozzá iparunk az altalajlazító traktoreke (TEA 430-as) kisebb mennyiségben való elkészítéséhez. Ennek az új ekének az az előnye, hogy a normál eke által körülbelül 25 centiméteres mélységben felszántott talajt további 10—15 centi mélyen fellazítja, é s ezzel megakadályozza a mélyen gyökerező szántóföld növények, a különböző répaféleségek evökérrészének e szétágazását. Az öntözéses gazdálkodásnál sokat segít majd a CE ideiglenes csatornakészítő-eke. Kis sorozatgyártását szintén a következő évben kezdi meg iparunk. Ennek segítségével egy munkanap alatt négy-öt kilométer hosszúságú ideiglenes öntözőcsatornát lehet ásni. A gyümölcsösökben fogják alkalmazni a jövőre már nagy sorozatban gyártott oldalazó tárcsát is, amellyel a mélyen lehajló lombok alá is be lehet nyúlni és ott is elvégezhetik a szükséges talajművelést. A hegyvidéki szőlőművelés korszerű gépe lesz a csörlőskapu. A sorok egyik végén csörlőt állítanak fel és ez drótkötélen húzza végig a munkagépet a sorok közt. A csörlőskapával naponta szőlőfedésnél, nyitásnál, kapálásnál 1—1,5 kát. holdon végzik el a szükséges munkát. Új vetőgépet is kap 1956-ban a mezőgazdaság. A sűrű sorú vetőgép (UTV—48-as) egyenletes vetésével minden mag részére biztosítani lehet a szükséges tápterületet. Bizonyára jelentős terméstöbbletet is eredményez majd. Ezzel a géppel a kisebb és a nagyobb magvakat is egyenletesen lehet elvetni. Sok nehéz munkától menti meg az embert a BV—2. kétsoros, szovjet típusú burgonyaültetőgép. A 70 centiméter sortávolságra állítható ültetőgép naponta 5—6 hold burgonyát vet el. Gyártásához a jövő évben kezd hozzá iparunk. A szakemberek tovább tökéletesítették a kombájnt, hogy ezzel is fokozottabb segítséget nyújtsanak 1956- ban a betakarítás gépesítéséhez, úgynevezett talajkopírozó szerkezettel átják el jövőre a gabonakombájnokat. E szerkezet segítségével a kombájn vágószerkezete alkalmazkodni tud a talajfelszín egyenetlenségeihez is, a vágószerkezet önműködő magasságszabályozásával még kifogástalanabbá válik a gabonakombájn munkája Nagyteljesítményű gabonatisztítógép lesz a motoros gabonarosta, amelyet különösen a kombájnszerűkön használhatnak fel. Jövőre kezdik meg az 1,8 méteres vágószélességű, 50 lóerős lánctalpas traktorral vontatott silókombájn sorozatgyártását is. Ezt a gépet a kukoricaszár, szálastakarmány és a silókukorica betakarítására használják. A gép nemcsak levágja és szecskázza a szárat, hanem egyidőben pótkocsiba is gyűjti. Naponta mintegy 8—10 holdról tudja a kukoricaszárat letakarítani. Segítségével naponként körülbelül 800 méter mázsa szecskázott zöldtakarmány készíthető. Olyan fűkaszálógépet is kap majd a jövő esztendőben mezőgazdaságunk, amellyel 2,1 méteres szélességű rendet lehet vágni és 13—15 holdról kaszálja le a termést. Petrencéző gyűjtőkocsi, burgonyaszedőgép és sok más egyéb fontos gép is készül 1956-ban a mezőgazdaság számára. Biztosan szép sikere lesz azoknak a permetező, porozógépeknek, amelyek egyenletesen, ködszerűen permeteznek, s a régi rendszerű gépeknél jóval kevesebb permetlevet —■ a 600—1000 liter helyett 200—300 litert — fogyasztanak. A gép porozására szántóföldön és gyümölcsösben egyaránt alkalmazható. Az új gépet egyébként permetezésre és porozásra is lehet használni — egyidőben. Ezt is nagy sorozatban gyártja majd iparunk. A szakszerű állattenyésztés fontos gépe lesz a répamosógép. Az óránkénti teljesítőképessége 30 mázsa. Ezek és még sok más régi és új gép — párosulva gépállomásaink, állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink javuló munkájával — nagy léptekkel viszik előre 1956-ban mezőgazdaságunk fejlődését, a nagyüzemi gazdálkodás kialakulását. J. L.