Szabad Föld, 1956. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Hogyan a tavaszi vetésre AZ ELCSÉPELT MAGVAK nem tökéletesen éret­tek; meghatározott utóérést igényelnek. Ez egyrészt a felesleges vízmennyiség elpárologtatásával, más­részt a sejtekben felhalmozódott szerves anyagok át­alakulásával megy végbe. A magvak e folyamatok elvégzéséhez szükséges energiát és hőt légzés útján állítják elő, mialatt oxigént használnak el és szénsa­vat fejlesztenek. A beraktározott vetőmagból tehát vízpára, szénsav és felszabadult, felesleges hőmeny- nyiség távozik, amit — hogy az utóérési folyamat tö­kéletes legyen — a környező levegőnek akadálytala­nul fel kell vennie. Ha ezt nem biztosítjuk, a távozó szénsav, vízpára és hő a vetőmag között levő héza­gokban halmozódik fel. Ennek következtében a mag felmelegszik, a vízpára a felszínen lecsapódik, a ter­mény „megizzad“, penészes, dohos lesz; életrevalósá­ga és csírázóképessége csökken. A veszély különösen a tárolás kezdeti időszakában fenyeget. Ilyenkor gon­dosan ügyeljünk arra, hogy a szellőzés tökéletes le­gyen; Kedvező körülmények között a mag fokozatosan le­adja felesleges vízmennyiségét, végbemegy benne a táplálóanyagok szükségszerű vegyi átalakulása és a légzése lelassul. Az ilyen utóérésen átment termény már nagyobb tömegben sem melegszik be, tehát vas­tagabb rétegben is raktározható. A jól beérett és ki­száradt mag nagyobb hőkülönbségeket is elvisel; tö­mény sejtanyaga a hidegnek ellenáll, a fagy sejtron­csoló hatása nem érvényesül benne. A NEDVES MAGON megtelepednek a penészgom­bák és baktériumok. Mennél kisebb a mag, mennél nagyobb a fehérjetartalma, annál erősebb a légzés és a páraképződés. Cséplés után a magvak víztartalma rendszerint több az előírtnál. Egyes magvak utóérése ilyenkor még nem fejeződött be, másoknál pedig a lehűlést és lélegzést kell elősegítenünk. A kezelendő magvakat vékonyan teregessük el és a raktárt, két ol­dalán levő ablakok kinyitásával, alaposan szellőztes­sük ki. A szellőztetés lényege, hogy a hideg, száraz levegő a magot jól átjárja. Csak abban az esetben ne szellőztessünk, ha a levegő hőmérséklete magasabb, mint a magvaké, mert ilyenkor a levegő víztartalma lecsapódik a magon. Ez különösen a tavaszi hónapok­ban fordul elő, amikor a mag hideg. A szellőztetés gyakran nem elégséges. Ilyenkor a mag száradását vékony elteregetéssel és lapátolással segítjük elő. A mozgatást falapáttal, gumicsizmában végezzük, hogy minél kevesebb mag sérüljön meg. A korszerű magtárakban a szállítószalagokat is felhasz­nálják a termény szellőztetésére, ami időben, munka­erőben és költségben egyaránt megtakarítást jelent. ÉRDEMES FELNEVELNI Á KISBORJÚT! — Erről tanúskodik a Bognár-család példája is — kezeljük kerülő magvakat?’ Nagyon nedves magnál gyakran még ez sem elég­séges. Ilyenkor előtisztítást végzünk. Az előtisztítás célja, hogy a vetőmagnak szánt tételt a nagy víztar­talmú szárrészektől, toklászoktól, továbbá rögöktől, portól mentesítsük és ezáltal megelőzzük a további felmelegedést. TÉLEN NAGYOBB a levegő víztartalma; mert a magvak a levegő nedvességét magukba szívják. En­nek megakadályozása végett a készletet óvnunk kell a külső levegővel való érintkezéstől. A magtár abla­kai, ajtói és szellőző nyílásai szorosan zárva legyenek. A levegő felfrissítése végett és annak érdekében, hogy a légzési termékek a garmada aljából eltávozhassa­nak, célszerű, ha a tél folyamán ajtót, ablakot ki­nyitva, a zsákolt árut egyszer-kétszer átrakjuk, illet­ve a garmadát átlapátoljuk. Ezt a műveletet száraz, fagyos időben végezzük. Befejezése után az ajtókat és ablakokat csukjuk be. Ha az idő felmelegszik, a mag­tár ajtóit és ablakait tartsuk továbbra is zárva. A fa­gyos téli idő folyamán a nedves magvak életképessé­gében többnyire semmiféle változás nem észlelhető. A tavaszi felmelegedéskor azonban rohamosan meg­indulnak azok a nem kívánatos folyamatok, melyek a csírázóképesség elvesztésével járhatnak. Ezért a tél folyamán gondosan ügyeljünk a magvak víztartalmá­nak alakulására, és annak emelkedését akadályozzuk meg. TAVASSZAL a magvak tárolási körülményei a leg­kedvezőtlenebbek. Ebben az időben a külső levegő hőfoka és víztartalma — különösen hóolvadás idején — magas, a magvak hőmérséklete pedig alacsony. Ilyenkor, ha nedves, meleg levegő hatol be a magtár­ba és érintkezik a téli hideget tartó magvakkal, ak­kor lehűl, relatív páratartalma csökken, a vízgőzök harmat alakjában lecsapódnak a magvak felületére és a felső réteget átnedvesítik. Tavasszal a rakás vagy a garmada belsejében lényegesen alacsonyabb a hő­mérséklet, mint a felület közelében. A mag tömegé­nek jobban felmelegedett zónáiban a helyi átnedve­sedés könnyen azt eredményezheti, hogy a vízgőzök átszívódnak a belső, hidegebb rétegekbe. Ezeken a helyeken helyi önfelmelegedés következhet be, amely azután tovább terjed. A napos, meleg tavaszi idő be­álltával semmi esetre ße tárjuk ki magtáraink ajta- jait, ablakait. Gondoskodjunk a télen át lehűlt magté­telek egyenletes felmelegedéséről. Az ömlesztett kész­leteket fokozatosan szellőztessük. * Részlet Bánlaki Sándor Vetőmaqtermesztós elmfl könyvéből. A könyv megrendelhető a Mezőgazdasági Könyvkiadó könyvesboltjában. Budapest, Vécsey u. 5. Ara: 60 Ft. : „A Központi Vezetőség Ismételten leszögezi, hogy a lakosságnak tejjel és hússal való Jobb ellátása, valamint az egész mezőgazdaságunk fejlesz­tése érdekében az állattenyésztésen belül elsősorban a szarvasmarha­tenyésztés fellendítése a következő két-három év legfontosabb feladata...” (A Központi Vezetőség 1955. június 8-1 határozatából.) Bognár Károly 17 holdas tárká- fiyi gazdát nemcsak saját falujában, hanem az egész komáromi járásban kiváló állattenyésztőnek tartják. Két törzskönyvezett tehenétől, Cédrustól és Méditől évről évre szép borjúkat nevel. — Mi tagadás, én most nem vá­gyóik elégedett a jószágaimmal — mentegetődzik Bognár Károly, ami­kor a két tehénből és négy növen­dékállatból álló szarvasmarha-állo­mányát nézegetjük. — A tehenek is, meg a borjak is gyengébb erő­ben vannak, mint tavaly ilyenkor, mert valamivel kevesebb az abrak­adagjuk. Ennek pedig az az oka, hogy több jószág áll az istállóm­ban. A kevesebb abrak azonban való­jában nem látszik meg sem a te­heneken, sem a borjakon (de az is lehet, hogy ezt csak az idegen nem veszi észre). Cédrus tehén üszőborja, a 15 hónapos Rubi olyan fejlett, hogy bátran be lehetne már fo­lyatni. A jó csontozatú jószág szőre sima és tükörfényes, mint a mese­beli paripáké. — Ezt az üszőt a magunk részére neveljük és úgy számolunk, hogy három hó­nap múlva már bika alá eresztjük ■— magyarázza Bognár Károly gaz­da —, s ha nem csalatkozunk a számításunkban, úgy egy év múlva már borjú lesz alatta. Az istálló szögletében két darab, egyenként kétéves tinó kérődzik. Ezeket az Állatforgalmi Vállalat ré­szére szerződéses alapon nevelik Bognárék. A szerződés értelmében a tinóknak egyenként 1956 májusára el kell érniök a 400 kilós súlyt és akkor — ha elsőosztályúak lesznek — kilónként 10 forintos árat, ha viszont másodosztályúaknak minősí­tik — úgy 9 forintos árat fizetnek értük. Ez azt jelenti, hogy öt hó­nap múlva a két tinóért mintegy 8 ezer forintot kapnak. Ds lehet, hogy többet is, hiszen a két állat máris elnyomja a 7 mázsát, így az elkö­vetkező öt hónap alatt nem lesz ne­héz másfél mázsát rájuk hizlalni. De nemcsak a két tinót, hanem egy törzskönyvezett bikaborjút is nevelnek szerződéses alapon Bogná­rék. Ezt a háromhónapos bikát 1956 végén veszi át az állatforgalmi. Egy­szóval 1956-ban Bognároknak leg­alább 12 ezer forint bevételt bizto- BÍt a szerződéses borjúnevelés. — Ami azt i-Eeti, ennél többet — magyarázza a kiváló gazda —, mert hiszen minden egyes bikaborjú vagy tinó felnevelése után 400 forint adót engednek el a tanácsházán. Már­pedig ez jelentős kedvezmény! — Rossz gazda az, aki a tehén alól eladja a borjút belőle a csípőjükre is. De nemcsak a takarmány gondos előkészítése, hanem az etetési és az itatási idő pontos betartssa is szükséges. És ezt Bognárék hajszálnyira betartják. Reggel ötkor —• most is, amikor ké­sőn virrad — már talpon a gazda és hétkor végez is az etetéssel. Az esti takarmányozásnak ugyanígy meg­van a pontos menetrendje. — szól közbe Bogárné és mindjárt hozzáteszi, hogy aki ilyen helytele­nül cselekszik, az végeredményben legjobb jövedelmi forrását hagyja veszendőbe. Ügy igaz — toldja meg az asszony kijelentését Bognár Ká­roly, aki Imre fiával együtt máris hozzálát az esti etetés előkészítésé­hez. A munkát azzal kezdik, hogy tisztára kiseprik a jászlakat, aztán friss almot készítenek be. — A tehenek naponta 3 kilő ab­rakot, 10 kiló takarmányrépát és 3 kiló lucemaszénát, no meg annyi ta­karmányszalmát kapnak, amennyit jóízűen elfogyasztanak. A növendék­állatok abrakadagja viszont csak 2 kiló, de így is megvan naponta a 85 dekás súlygyarapodás. A takarmányadagokat nem egy­szerre, hanem két-három részletben kapják az állatok. Így jobb ízűén fogyasztják az eleséget, és ahogy Bognár Károly mondja, több ragad Ez a menetrend azonban még nem mindem Szeretni Is kell az állatot Az állatok szeretete Bognáréknál ha­gyomány. A 78 éves Bognár bácsi éppen olyan örömmel és gonddal ápolja, eteti Cédrust, Rubit meg a többieket, akárcsak legifjabb ki? unokája, a Lajcsi gyerek. Ezzel magyarázható, hogy a Bog­nár-család jövedelme a szarvasmar­hatenyésztésből évente mintegy 20 ezer forintra rúg. 1955-ben például a 865 liter tejbeadáson felül 3 ezer li­ter szabad tejet adtak át a tejbe­gyűjtő vállalatnak. Érdemes tehát borjút nevelni és minél több tejet termelni, így érté­kesül legjobban a megtermelt ta­karmány és így találja meg számí­tását igazán a gazda! Danes József Gondoltunk a holnapra is Közgyűlésünk jóváhagyta az idei zárszámadást: egy munkaegység ér­téké 37,80 formt. Nem azért „csak“ ennyi, mintha több nem juthatott volna, de mi gondoltunk a holnapra is. Háromszáz mázsa nyári ültetésű kiosztható burgonyát tavaszi eladásra hagytunk meg, az állatok takar­mányozására az új termésig tárolt kukoricamennyiségen felül pedig mint­egy 800 mázsa csövestengerit tettünk félre sertéshizlalásra. A hízókat majd szabadpiacon adjuk el és árukból pénzelőleget osztunk. Én 479 munkaegységet teljesítettem, könnyű tehát kiszámítani, hogy tisztességes megélhetést biztosít a közös gazdálkodás. Eredményeink lát­tán nemcsak mezőgazdasági foglalkozású dolgozók, hanem már jó iparo­sok is — mint például Mezei Imre — felvételüket kérik termelőszövetke­zetünkbe. Tagságunk létszáma így havonként hét-nyolc fővel növekszik. Molnár Antal. Hajdúböszörmény. II. kongresszus Tsz-------——»/MM/—— El őnyös a Középkorai érésű napraforgó termelése Az elmúlt őszön sok gondot okozott a napraforgó betakarítása. Szedésé­re éppen az ősziek vetése idején ke­rült sor, de szárítása és tárolása is körülményes volt. Én 1000 ölön termeltem naprafor­gót, de abból már szeptember 10-én. teljesen száraz állapotban tíz mázsát tudtam beadni. Hogy miért? Azért, mert középkorai, 2—3 méter magas szárút terhelek, s a betakarítása megelőzi az összes őszi kapásokét. Azt javaslom tel át, hogy az illeté­kes szervek az úgynevezett Andreái középkorai fajtából lássák el vető­maggal a dolgozó parasztságot. Nem­csak azért fontos ez, mert bő termő, hanem azért is. mert hosszú korúját a tanyavilágban kerítés javításra és tüzelésre is jól felhasználhatják. Szomszédaim is elismerték az em­lített előnyöket és kérésükre szívesen adtam vetőmagot, hogy jövőre már nekik se okozzon gondot a napra­forgó betakarítása. Tóth József. Sárospatak.- egyéni gazdálkodó A tejtermel pi verseny első hónapjának eredményei Június 30-án befejeződött az 1954 —55. évi első országos tejtermelési, verseny, amelynek során kiváló eredmények születtek. Ennek a ver­senynek tapasztalatait felhasználva, a Földművelésügyi. Minisztérium és az Állami Gazdaságok Minisztériu­ma, a tejtermelés fokozása és a szarvasmarha tenyésztés fejlesztése érdekében meghirdette a második országos tejtermelési versenyt. A verseny 1955. november 1-től 1956. október 31-ig tart. „Az ország legjobb tehenészete” cím elnyeréséért az állami, a kísér­leti, a tan- és célgazdaságok 130 tehenésze 16 ezer 981, ezenkívül 174 tsz 4 ezer 940 tehénnel nevezett be. „Az ország legjobb tehenésze" cím elnyeréséért versenyző tehenészek összesen 3 ezer 896 tehenet gondos» nak. A szövetkezetekből 168 tehe­nész jelentette be részvételét, 1919 tehénnel. Verseny folyik azért is, hogy me­lyik gazdaság istállójában lesz „az ország legjobb tehene"; E verseny­be az állami gazdaságok 405, a tsz-ek 109, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok pedig 328 tehén­nel neveztek be. A verseny szervezésében a leg­jobb eredményt Békés, Pest és Győr megye érte el. Igen elmaradt ebben a munkában Szabolcs, Borsod és Zala megye. A Földművelésügyi Miniszteri un a második országos tejtermelési ver seny első hónapját értékelve, a kö­vetkező sorrendet állapította meg; „Az ország legjobb tehenészete“ címért indított versenyben: állami gazdasagok nagytenyészetei: Gazdaság 1. Herceghalomi Kísérleti Gazdaság 2. Felsőbabád! Törzsállattenyésztő AG 3. Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság 1. Gerjenl Állami Gazdaság 2. Pécsi Állami Gazdaság 3. Nagycenki Kísérleti Gazdaság 1. Vörös Október Tsz, Kunhegyes 2. Kossuth Tsz, Boly 3. Béke Tsz, Mezőtúr 1. Béke Tsz, Budapest, XV. kerület 2. Sarló Kalapács Tsz, Ivándárda 3. Béke Tsz, Jászjákóhalma Tehén­Egy tehénre Átlagos állomány jutó átlagos tejzsír °Á összesen tejtermelés 118 409 kg 3.9 125 409 „ 3,9 110 407 „ 3,8 K KI5TENYÉSZETEI: 80 379 kg 3,7 68 347 „ 3,6 59 338 „ 3,9 NAGYTENYÉSZETEI KOZOL: 45 462 kg 3.6 43 295 „ 3,8 42 268 „ 3,7 KIST ENYÉSZETEI KOZOL: 20 416 kg 4,0 25 397 „ 3,9 20 356 „ 3,6 „Az ország legjobb tehenésze“ címért folyó verseny helyezettjei: AZ ALLAMI GAZDASAGOK FEJŐINEK VERSENYÉBEN: A tehenész neve: Gazdaság: 1. Kapornokl Kálmán, Kísérleti Gazdaséq, Mosonmagyaróvár 2. Muntyán Demeter, Kísérleti Gazdaság, Herceghalom 3. Fehér László, Törzsállattenyésztő AG, Felsőbabád %E V —* IU * ° ö '««5 4» n o e 1 * L s £ • £ <u lm I •T ■5 .CT3~ h <T ~ bJ •=, 10 5493 549 kg 3,9 11 5697 517 h 3,0 10 5131 513 „ 4,1 A TERMELŐSZÖVETKEZETEK TEHENÉSZEINEK VERSENYÉBEN: Sí N'fO s n* É A tehenész neve: Gazdaséq: SS o 4> CTC • £ ♦* r * Ej: 1 4« •O ffl <y 4* C S«t e >2 T- »3-8 u a e H < ki — 1. Hajba Dezső, Ivándárda, Sarló-Kalapács Tsz 19 4800 480 kq 4,1 2. IfJ. Varqa Ferenc, Budapest, XV„ Béke Tsz 10 4656 466 „ 4,1 i Lajtos István, Aszód, Petőfi Tsz 11 4929 448 ., 3^ Hasznos tanácsok a disznóöléshez A levágásra kerülő hízót vágás előtt 24 órával különítsük el a többitől és ne adjunk neki enni. Az elkülönített sertés alá ne almozzunk szalmával, hanem inkább homokos vagy cementes padozatú ólba csuk­juk. így sokkal kevesebb munka lesz a bél tisztításával. •k V gén sokszor panaszkodnak az asz- * szonyok, hogy a levágott sertés vére nem folyik ki és emiatt véres a hús. Hogy elkerüljük, szúráshoz jól köszörült, éles, hegyes kést hasz­náljunk és a nyakrész közepetáján, a szegycsont irányában, a légcső mellett szúrjuk be. A sebben a kést azután keresztbefordítjuk és átvág­juk a fő ereket. Hogy a vér jobban kifolyjon, leszűrés után a sertés farát kissé emeljük meg. k JJ a véres hurkát akarunk készí- ** teni. a vért felfogjuk. A vérfel­fogó edénybe hintsünk egy kanál sót és fakanállal állandóan kever­jük a kifolyó vért. így a vér nem alvad meg. de szétválik és a folyé­konyan maradó vérből a savó és az összecsomósodott rész eltávolítható. ★ R® erzselés közben különösen a has és az áll alatti részen könnyen megéghet a sertés bőre. Azokat a helyeket tehát, ahol vékonyabb a bőr — ha szükséges, perzselés köz­ben tapasszuk be agyaggal és csak annyira engedjük perzselődni. hogy meg ne égjen és ki ne repedjen. Ha szalmával perzselünk, a lábak haj­lataiból. továbbá a fülkagylóból a szőrt külön szalmacsutakkal perzsel­jük ki, közben kétszer, háromszor éles késsel kaparjuk meg a bőrt. Majd a megperzselt, szépen megpirí tott állatot forró vízzel jól megáz­tatva, mossuk le és ugyancsak két­szer, háromszor éles késsel kapi ­juk végig a bőrt mindaddig, amíg egészen fehér és vékony nem lesz. k J¥a orjára bontjuk a sertést, ak­kor hasra fektetve, a gerincén hasítjuk ketté. Ha viszont karajt akarunk készíteni, hasáról bontjuk fel a sertést. Ilyenkor a medencetáj­tól a szegycsontig a testet a közép­vonalán végigvágjuk és a hasfalat óvatosan átmetsszük, vigyázva, hogy a beleket meg ne sértsük. Ezután a kést a szegycsont alá szúrjuk és ezt a porcos részénél úgy felezzük szét, hogy az egyik oldalon a szegycsont, a másik oldalon a bordavégek porcos részei maradjanak. Majd a végbél- rózsát körülvágva, először a beleket és a gyomrot emeljük ki a hasüreg­ből. A gyomrot óvatosan válasszuk el a rekesztől, majd ezt átvágva, a tüdőt, a szívvel és a májjal együtt kihúzzuk a mellüregből, s jó bő hi­deg vízzé\ lemossuk. Utána már min­den dara' felszedése mutatja a sor­lát. * A bele it mindig testmeleg álla­potba tisztítsuk. Ha meghűlt, inkább meeg vízbe áztassuk be. mert különben zakad és nehéz a tisztí­tása. ★ ^oból é: pácból kiszedett húsokat es szionnát, füstölés előtt vizes, tiszta ruhyal áttöröljük, megszik­kasztjuk. Fijtöléshez legjobb vékony gallyakat, szőlővenyigét, és fűrész­ért haszijjni. Szénnel vagy más ásványi apaggal nem szabad húst fütölni, deiem jó a tűlevelű fák ága és a kukt-jcakóró sem. mert sok korom rakdik le belőlük a húsra. Az ilyen híj könnyen romlik. Ügyel­jünk arra hogy a füst ne legyen meleg, merez a húsban ízelváltozást Okoz. A 4—1 napig hideg füstön tar­tott hús s,p sárgásbarna lesz és (jgész nyári jól eltartható.

Next

/
Thumbnails
Contents