Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)

1956-07-01 / 27. szám

A termelés pártellenőrzése szövetkezeteinkben Igen fontos feladatunk az elkövet­kező években, hogy megjavítsuk termelőszövetkezeteinkben a terme­lés pártellenőrzésének munkáját. Az eddig elért eredmények, és a je­lenlegi állapot azt bizonyítja, hogy járásunk termelőszövetkezeti párt­­szervezetei, ha helyesen irányítjuk őket, alkalmasak az új ötéves terv során rájuk váró feladatok megoldá­sára. De látnunk kell azt is, hogy a pártszervezetek vezetőinek — illetve azok nagy részének — még nincs elég gyakorlata a termelés minden­napi dolgaiban. Éppen ezért fokozott feladatok hárulnak a járási pártbi­zottságokra, a gépállomásokon dolgo­zó kommunistákra: segítsék, irányít­sák a tsz-pártszervezetek munkáját. Járásunk területén folyik ugyan a termelés, a gazdasági munka ellen­őrzése, de minden komolyabb terv és cél nélkül. Ez a munka úgyszólván kivétel nélkül csak a párttitkárok, legjobb esetben a pártvezetőségek feladata. Ezért fontos tehát, hogy a termelés pártellenőrzését a termelő­­szövetkezetben dolgozó összes pártta­gok feladatává tegyük. A párttago­kat meg kell bízni — lehetőleg párt­taggyűléseken — egyes gazdasági feladatok segítésével, ellenőrzésével. Helyes, ha a párttagokat párttag­gyűléseken beszámoltatjuk saját munkaterületük, brigádjuk, munka­csapatuk munkájáról. Ennek érdeké­ben javítani kell járási pártbizottsá­gunk munkamódszereit is n­em megfelelő az a módszer, hogy a járás írja elő: a tsz pártszervezete mikor és milyen napi­renddel tartson taggyűlést. Kasos István elvtárs, a sárosdi Kossuth Tsz párttitkára például párttaggyű­lést hív egybe egy hónapban több­ször is, ha a termelőszövetkezet va­lamilyen ügyes-bajos dolgot meg kell oldani, vagy időszerű feladatok ke­rülnek napirendre. Ennek a taggyű­lésnek időpontjáról és napirendjéről a járást előre értesíti. Az ilyen párt­­alapszervezet önállóan dolgozik, s nem kénytelen sokszor számára eről­tetett kérdések felett vitázni. A pártszervezetek vezetői tájékoz­tassák rendszeresen a párttagságot a termelőszövetkezetek vezetőinek ter­veiről, a közgyűlés által elfogadott tervek végrehajtásának állásáról, a tsz előtt álló feladatokról. Feltétlenül szükséges, hogy a párttagok ismerjék az egyes tervfeladatokat, és azt is, hogy milyen módszerekkel akarják a feladatot megvalósítani. Nem elég például azt tudni, hogy 13 mázsás búzatermést tervezett a tsz holdan­ként. Azt is tudni kell, hogy milyen elővetemény után milyen módon elő­készített magágyba tervezik a vetést, milyen ápolási munkákat terveznek, hol és mennyi fejtrágyát akarnak kiszórni és így tovább. Csak így le­hetséges az, hogy a párttagok figye­lemmel kísérjék: vajon megtesznek-e mindent a tervezett termésátlag el­éréséért? Nagyon fontos, hogy amikor jelen­tős kérdésről akar a közgyűlés dön­teni, előtte párttaggyűlésen kialakít­sák a párttagok egységes álláspont­ját. Az idén tavasszal nehézségek mutatkoztak a nagyhörcsögi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben a cu­korrépa növényápolási munkáinak elvégzésénél. Nehezen ment a család­tagok munkába állítása. A pártszer­vezet idejében felfigyelt a hibákra, helyes javaslatokat dolgozott ki a já­rási pártbizottság segítségével. A párttaggyűlés egységes javaslatait a közgyűlés elfogadta és a cukorrépa növényápolási munkái jelenleg kifo­gástalanul­­haladnak. A tsz pártszervezete jelölje meg azokat a munkaterületeket, ahová az átlagosnál több segítség szükséges. A pártszervezet vitassa meg és ennek alapján jelölje meg a hibák kiküszöbölésének módját is. Az alsószentiváni összetartás Terme­lőszövetkezetben például az elmúlt évek során komoly hibák mutatkoz­tak a szarvasmarha-tenyésztésben 1955 őszén 2 liter körül mozgott az istállóátlag a tehenészetben. A hi­bák okát kutatva, a pártszervezet rá­jött arra, hogy a szarvasmar­ha-te­nyésztésben dolgozók becsületesen megoldanák feladataikat , de nem értenek hozzá. A termelőszövetkezet­ben már mindenki, aki számításba jöhet, megfordult a tehenészetben. Ezért úgy határoztak az elvtársak, hogy igyekeznek minél több olyan új belépőt megnyerni a szövetkezet szá­mára, aki a szarvasmarha-tenyésztés­hez jól ért. így került a tsz-be Caffer elvtárs, aki közismerten jól ért a te­henészethez, és akinek munkája eredményeképpen a múlt év novem­berétől az idén tavaszig 2 literről 8 literre emelkedett a tehenészetben az istállóátlag. A pártszervezet számoltassa be munkájukról azokat a párttagokat, akik a tsz vezetőségében vannak. A vezetők beszéljenek ilyenkor nehéz­ségeikről, jelöljék meg azokat a te­rületeket, ahol segítséget várnak. A pártszervezet viszont vonja felelős­ségre , ha kell fegyelmileg is azo­kat, akik feladataikat nem látják el becsületesen. Ha szükséges, a párt­­szervezet vezetősége hívjon meg ve­zetőségi ülésre, párttaggyűlésre pár­­tonkívüli vezetőket is, s kérje meg őket, hogy munkájukról a pártszer­vezetet tájékoztassák. A termelés­ pártellenőrzése a termelőszövetkezetekben meg­követeli, hogy a pártszervezet foko­zott figyelmet fordítson a termelő­­szövetkezetek között és a termelő­­szövetkezeten belül folyó munkaver­seny szervezésére, irányítására. A pártszervezet ellenőrizze, hogy rend­szeresen megtörténik-e a verseny értékelése. A dolgozók közötti politi­kai munka legyen gyakorlati, mutas­son rá arra, hogy a tsz egyik, vagy másik tagja a jobb munkával ho­gyan viszi előre a tsz egészének ügyét, ugyanakkor saját maga bol­dogulását is. A termelés pártellenőr­zéséhez tartozik a munkafegyelem és a termelőszövetkezeti vagyon védel­mének éber figyelése is. Nem enged­hető meg az, hogy a termelőszövet­kezet pártszervezete szemet hányjon az itt mutatkozó lazaságok felett. A sárkeresztúri Béke Tsz volt vezetői — elsősorban könyvelője — súlyos mulasztásokat követett el. A párt­­szervezetnek tudomása volt ezek­ről a mulasztásokról, mégsem lépett fel ellenük. A járási szervek és a rendőrség kiderítette az elkövetett súlyos hibákat, a régi elnököt és könyvelőt a közgyűlés leváltotta. A helyükbe került becsületes és hozzá­értő elvtársak viszont nem kapnak kellő támogatást a tsz pártszerveze­tétől. Igen fontos feladata a pártszerve­zetnek, hogy őrködjék az alapszabály betartásán. Szervezze meg a párt­­szervezet az alapszabály ismertetését a tagok között. A pártszervezet tö­rődjék a dolgozók ügyes-bajos dol­gaival is. Segítse elő pl. idényböl­csőde, napközi otthon felállítását, az aratás-cséplés idején a közös étkez­tetést stb. Mindezekkel megoldható a dolgozók több személyi ügye is, így azok nyugodtabban dolgoznak égül meg kell állapítani, hogy a termelés pártellenőrzése ter­melőszövetkezeteinkben még megle­hetősen gyenge. Járási pártbizottsá­gunk sem adott eddig kellő segítsé­get a szövetkezeteknek, s különböző kiadványaink, a pártsajtó sem fog­lalkozott eddig ezzel a témával fon­tosságának megfelelően. Helyesnek tartanám, ha az érdekeltek elmonda­nák véleményüket az itt leírtakkal kapcsolatban. Mondják el minél töb­ben, hogy képzelik el a termelés pártellenőrzését termelőszövetkeze­teinkben. Botos László a járási pártbizottság titkára Sárbogárd Idénybölcsőde a szegedi Alkotmány Tsz-ben A szegedi Alkotmány Tsz idénybölcsődéjében 26 gyermek játszik gondtala­nul, míg édesanyjuk a határban szorgoskodik. Az aratás és cséplés idejére még tíz aprósággal gyarapszik a kis közösség. Gondozóik, Lucza Istvánné és Farkas Béláné, szeretettel tanítgatják a kicsinyeket és a nagy munkák beálltával éjszaka is vigyáznak rájuk. /I Saabad Föld javasolja : Állítsák üzembe az elhagyott mészégető kemencéket A Szabad Föld szerkesztőségébe Köveskálról, Kalózról, Révfülöpről, Bokrosról érkeznek a sürgető leve­lek: Meszet! Meszet! Meszet! Mész­­híján nem tudunk permetezni. Nagy a mészhiány Szabolcs, Bács, Hajdú, Csongrád megyékben is. Megkérdeztük Holecz Balázs elv­társat, a Mész- és Cementipari Igaz­gatóság vezetőjét, mi ennek az oka. — A múlt év harmadik és negye­dik negyedévében — mondja Holecz elvtárs — sok volt a mész. A ke­reskedelem azonban nem vette át a termelt mennyiséget, hiába kértük ezt a SZÖVOSZ-tól és a TÜZÉP-től. Ezért egy ideig csökkenteni kellett a mész gyártásét. Az idén az első ne­gyedévben a szénhiány miatt több tízezer tonna mésszel maradtunk adósai az országnak. A második ne­gyedévben teljesítettük a mészégetés tervét, bár Dorogon az egyik nagy kemencéhez nem kaptunk gázt és ez napi 3—4 vagon mész kiesését jelen­tette. Az is nehezíti a lakosság mészellátását, hogy elsősorban az árvízsújtotta te­rületek építkezéseinek mész­szü­kség­­letét kell ellátnunk. Csákvári Pál elvtárs, az Építésügyi Minisztérium Anyagellátási Igazgató­ságának vezetője elmondotta, hogy már harmadik hete a mésztermelés 90 százalékát a mezőgazdaság kapja. Ezért egyes építkezéseket rövid időre leállítottak. Csákvári elvtárs arra kérte a földművesszövetkezeteket és TÜZÉP-telepeket, hogy most csak a permetezéshez adjanak meszet. Nagy István elvtárs, a SZÖVOSZ- ban arról panaszkodik, hogy rossz a mész elosztása. Az első félévben az évi igénynek 39, a másodikban 61 százalékát kapják. Ennek éppen for­dítva kellene lenni — mondja Nagy elvtárs —, mert az első félévben vannak a nagy permetezések. Hely­teleníti, hogy az Országos Tervhiva­tal így állapította meg a tervet. Most napi 800 tonna meszet kap a mezőgazdaság. A MESZÖV-ök naponta jelentik, hová irányítsák a meszet. A­­hónap végéig minden község megkapja a permetezéshez szükséges mennyisé­get. Mire e sorok olvasóinkhoz jutnak, ígéret szerint mindenütt lesz mész. De csak a permetezéshez! Arra sen­ki sem tudott felvilágosítást adni, hogy a termelőszövetkezeti és egyéni, saját erőből történő építkezésekhez tudnak-e biztosítani meszet a har­madik és negyedik negyedévben. Elő­relátható, hogy további nehézségek lesznek ezen a téren. Győr megyében például a harmadik negyedévben 5 ezer mázsával kevesebbet kapnak, mint amennyi szükséges. Valahonnan pótolni kell a hiányt. Mi a kiút? Győr felé menet az országút jobb­oldalán. Piliscsaba és Leányvár kö­zelében a mészégető kemencék üresen ásítoznak. A Bakonyban, Tés község határában és az ország mészkőben gazdag más területein hasonló kép fogadja a lá­togatót. Már sok mészégető gondolt arra, hogy üzembe kellene helyezni a kemencéket és ilyen irányú kérel­meiket be is adták, s azok ott há­nyódnak a helyi tanácsoknál. Ezek az emberek pedig sokat tudnának se­gíteni munkájukkal a mészellátáson. Egyedül Tésen, ebben a kis község­ben — s ha a kérelmezők megkapnák az engedélyt —, annyi meszet tud­nának égetni, hogy Győr megye har­madik negyedévi hiányát három hó­nap alatt pótolni tudnák. A Szabad Föld azt javasolja a me­gyei tanácsoknak: sürgősen vizsgál­ják meg, hol vannak kihasználatlan mészégető kemencék, amelyek a ta­nácsok, szövetkezetek és magánosok kezében vannak. Ezek üzembehelye­zését törvényeink szerint engedélyez­ni lehet és amint a helyzet mutatja, ez szükséges is , ha ki akarjuk elé­gíteni a növényápolás és a megnö­vekedett építkezések folyamán je­lentkező igényeket. Láng János tudománya Láng János 25 éven át volt útka­paró — vagy amiképpen hivatalos nyelven mondják — állami útőr. Is­meri a kövesút-készítés minden csín­­ját-bínját. Tudja, hogy az út gödrös­­kópiáját milyen módon lehet javítani, tisztában van a jó út altalajának ter­mészetével is, de mindezeken felül más, az előbbieknél nehezebb és hasznosabb tudományt is szerzett: tud bánni az emberekkel. Huszonöt év alatt számtalan em­ber haladt el a porlepte útkaparó mellett. Ki szekéren, ki biciklin, ki gyalog vagy autón. Sokakkal volt hát egy-két váltó­szava. Kedveskedő, ér­deklődő vagy legalábbis ilyesmi: „na, messze van még?“ Sok olyan utas volt, aki a szóra­ kiváncsi útőr mel­lett állott meg pihenni. Leültek az árokpartra, s ott hányták-vetették meg a legújabb politikát. Ma már idős ember Láng János és jelenleg ő a ménfőcsanaki községgazda. Nagy pénzek forognak a keze alatt! — A befizetett pénzadóból 13 ezer forintot kaptunk vissza ebben az év­ben — sorolja. — Járdának való ce­mentet vásároltunk belőle. Az állam 24 ezer forintot adott beruházásra — hidak, átereszek, dűlőutak javítására. A békekölcsön befizetett összegéből 15 ezer forint marad a községben. A la­kosság 80 ezer forintos községfejlesz­tési hozzájárulásával együtt az idén kövesutat építünk ebből a pénzből a község belterületén, az öreg utcá­ban. Feltűnő, hogy a 132 ezer forintot kitevő községfejlesztési alap jó részét útkészítésre fordítják. De, akik azt hiszik, hogy az egykori útkaparó „szakmai elfogultsága“ ez, azok té­vednek, hiszen a pénzzel nem ő, ha­nem a lakosság nevében a tanács rendelkezik. A lakosság nagy része a győri üzemekbe jár dolgozni, a város­ban már megszokták a kövezett utat, s otthon sem járnak szívesen a sár­ban. Ennek lehet köszönni, hogy Láng János azoknak az egykori in­­ségmunkásoknak gondoskodik most járdákról, kövezett utakról, akikkel annak idején együtt „szalonnázta“ a hagymát az árokparton. A községfejlesztési alap felhaszná­lása azonban nem olyan könnyű! — Mert hiába fizetik be az embe­rek a községfejlesztési hozzájáru­lást, nem jön a megrendelt kő a cellsági bányából. A pusztító ár­vízre hivatkoznak — állítólag oda kell szállítaniok. Pomogács Jenő tanácstag panasz­kodik így, de a többi tanácstagnak is van mondanivalója. Különösen a Ki­rályszék utcabelieknek nagy a sérel­mük: hiába áll a pénz a község lá­dájában a villany beszerelésére, az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (röviden: ÉDÁSZ), mégsem szereli fel a hálózatot, mondván, hogy nincsen villanyoszlop. Dehát nem véletlenül írtuk a cikk elején hogy Láng János „tud bánni az emberekkel“. Az ő tudományával, ha nem is lehet hegyeket megmoz­gatni, de kisebb fajta dombokat — igen! A községben ő szervezte meg a készülő utak alap­ozására, a hajlatok feltöltésére, dombok lehordására a gazdákat, s most, hogy semmi kifo­gása se lehessen a cellsági bányának, ő állította össze a falu vállalkozó kedvű gazdáiból azt a négy brigádot, amely hajlandó követ bányászni, fu­varozni, utat készíteni a szakértők vezetésével Még a vil­lanyoszlopokat is előkeríti Láng Já­nos a kútágasnak szánt, évekkel ez­előtt kivágott és a gazdák udvarain szanaszét heverő faderekakból! Csak jöjjenek már az ÉDÁSZ szerelői a drótokkal, p­orceláncsigákkal, a­­ villanyárammal! És legfőképp­en jöj­jenek, siessenek a cellsági bánya meg az Útépítő Vállalat szakemberei...! A ménfőcsanakiak az őszi terménye­ket már az új, kövezett úton akarják behordani a mezőről! Fábián Gábor Szánkon történt­­ 1956 júniusában... Az elmúlt napok egyikén Szánk községbe tévedve, néhány említésre méltó jelenséggel találkoztunk, amelyeket ime, ezennel közreadunk. Törvénysértés — figyelmetlenségből Pál Imre helybeli 12 holdas gazda e hó 12-én meghívót kapott a havi rendes, nyilvános tanácsülésre. A meghívó bevezető szövege íav­a hang­zik: „Szánk község tanácsa 1956. évi június hó 17. nap délelőtt 10 órakor ülést tart, melyre a végrehajtó bi­zottság tanácskozási joggal meg­hívja.” E szöveg szerint és a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának 1954. évi 17. számú határozata szerint is, akit nyilvános tanácsülésre tanácskozási joggal meghívnak, annak joga van tanácskozni. Pál Imrével mégis az történt, hogy amikor hozzászólásra jelentkezett, az elnök nem adott ne­ki azonnal szót, hanem előbb meg­szavaztatta a tanácstagokkal, hogy felszólalhat-e. Az ilyen nyilvánvaló törvénysértés még akkor is megen­gedhetetlen, ha — állítólag — figyel­metlenségből történt. Ez sérti az em­berek jogérzetét és elveszi a kedvüket a felszólalástól. „Ebből baj lesz!" Június 23-án, szombaton déltáj­ban megállott egy autó a tanácsháza előtt és kiszállott belőle Szegedi Jó­zsef elvtárs, a járási tanács elnöke. Előbb a helyi tanácselnökkel akart beszélni, mivel azonban őt nem ta­lálta meg, Faragó Mihály adóügyi megbízott szobájába ment. Az ott lezajlott beszélgetést szó szerint idéz­zük: — Jó napot — köszönt az elnök elvtárs. — Hogy állnak a negyedévi adóval? — Elég gyengén — válaszolt Fa­ragó elvtárs. — Azt tudom. De mi lesz a terv­teljesítéssel. Mennyi lesz? — Hát... — Nem hát, hanem tehát? — Gondolom, lesz 65—70 százalék. — Hetvenöt lesz! Értjük egymást? Így legyen, mert különben baj lesz! Ezután köszönt és sietve elment a községből. Ezért igazán kár is volt Szánkra fáradnia. „Kipipált" kulákok A község közvéleményét hónap­ok óta élénken foglalkoztatja, hogy mi lesz az igaztalanul kuláklistára­­került középparasztok — sőt: kis­­parasztok! — ügyével. Az ilyenfajta tévedéseket ugyanis országszerte rendezik, s joggal várják a szankiak, hogy javítsa ki a tanács náluk is a korábbi években elkövetett hibákat. Mintegy másfél­­hónappal ezelőtt a járási tanács egyik munkatársának felszólítása nyomán össze is ült egy öttagú bizottság és felülvizsgálta a kulákok névsorát. Mivel szabály írja elő, hogy kik legyenek a bizottság tagjai, hát ragaszkodtak a szabály­hoz és aszerint állt össze a bizottság. Ebből adódott aztán az a fura hely­zet, hogy a jogtalanul kuláklistára került emberek sorsa felett olyanok döntöttek, akik nem is a községbe va­lók. Az öttagú bizottság többsége ugyanis — a tanácselnök, a rendőrp­a­­rancsnok, a tanácstitkár — nemrégi­ben kerültek Szánkra. Természetes, hogy helytelen volt a döntésük és több tanácstag véleménye szerint leg­alább 20 embert benne hagytak a névsorban, noha az illetők földjének értéke még a 100 aranykoronát sem haladja meg. A fő baj azonban pillanatnyilag nem is ez a tévedés, hanem az a bű­nös hanyagság, ahogyan a községben ezt az egész ügyet kezelik. A felül­vizsgáló bizottság tevékenysége ugyanis abból állt, hogy találomra — nem is tehettek másként — kipipál­tak néhány kulákot, azaz, akikkel szemben meg akarták szüntetni a megkülönböztető eljárást, azok neve mellé egy kis vonalkát húztak. Ezzel a dolog be is fejeződött. A kipip­ált embereket azonban továbbra is ku­­lákként kezelik a többivel együtt, mert a járási tanács még nem adta írásba, hogy végleg kihúzhatják őket a névsorból. írás nélkül ezt nem me­rik megtenni, a járás pedig bizonyá­ra nem mer írást adni... így aztán a kuláknévsorban levők pipával, vagy pipa nélkül­i kulákok marad­tak. Csák Gyula ­ Béketalálkozót rendeztek Cegléden Vasárnap Cegléden béketalálkozót rendezett a Hazafias Népfront. A találkozóra a környékbeli községekből is többszázan elmentek, szekereken, gépkocsikon, kerékpárokon. A borús, esős idő ellenére körülbelül hatezer ember gyűlt össze a Szabadság-téren. Megjelent a találkozón Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ratkó Anna, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának alelnöke, Kádár János, az MDP Pest megyei bizottságának első titkára, Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Fekete Mihály, a Pest megyei tanács végrehajtó bzottságá­­nak elnöke és még sokan mások. Remete József, a ceglédi járási népfront bizottság elnökének megnyitó szavai után Dobi István elvtárs mondott beszédet.

Next