Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

(Folytatás az 1­. oldalról.) gazdaságban. Jugoszláv példára hivatkoztak és azt állították, hogy nincs szükség gépállomásokra, azokat meg kell szüntetni, mert csak szántó-vető vállalatként dol­goznak. Igyekeztek a termelőszö­vetkezeteket szembe állítani a gépállomásokkal. A mi vélemé­nyünk az, hogy gépállomások nélkül nem le­­het szocialista mezőgazdasá­­got felépíteni. Ezen a téren sürgősen rendet kell teremteni és a gépállomások er­kölcsi tekintélyét helyre kell állí­­­tani. Ehhez persze az is szükséges, hogy gépállomásaink javítsanak munkájukon, vegyék figyelembe jobban a bírálatot. Szolnok m­igsében ma egészségesebbek a tér­e­­előszöve­tkezetek Bakó Kálmán elvtárs Szolnok megyei küldött először is arról a bátor kiállásról szólott, amellyel több termelőszövetkezetben a bomlasztó ellenforradalmi eleme­ket fogadták. Egyik-másik ter­­meselőszövekezetben — mondotta Bakó elvtárs — az elvtársak vasvillát fogtak és azt mondották: elhurcol­­kodtak innen, vagy nem, mert különben testi épségetekért nem felelhetünk. Így történt ez a kisújszállási Tán­csics Termelőszövetkezetben is, ahol gyorsan meggondolták magu­kat a szövetkezetet zülleszteni szándékozó egyének és odébb áll­tak. A lényeg az, hogy nem sike­rült elérni céljukat, nem sikerült a termelőszövetkezeteket szét­­szórni. — Persze — folytatta Bakó elv­­táns — termelőszövetkezeteinkből történtek kilépések. Oszlottak is fel­­sz­ek, de túlnyomó többség­ben újjá is alakultak. Szolnok me­gyében 234 termelőszövetkezet volt, s ma 225 működik. Ez any­­nyit jelent, hogy mindössze csak kilenc esett ki. Ezzel szemben a termelőcsoportok szaporodtak, mert a kilépők többségükben nem egyéni parasztok lettek, hanem átmentek termelőcsoportba. Bát­ran mondhatjuk, hogy termelő­­szövetkezeteink ma egészségeseb­bek, mint azelőtt voltak. Jobb a vezetés, szilárdabb a munkafegye­lem és gazdaságilag is erősödünk. Majd áttért Bakó elvtárs a ter­melőszövetkezeti szakemberek kérdésére. Erről a következőket mondotta: " Sokat beszélünk arról, hogy a termelőszövetkezetek húzódoz­nak a szakemberektől. Ebben van is igazság, de nézzük meg azt is, hogy miért van ez? Mert sok eset­ben mindenféle embert a nya­kunkba varrtak azon a címen, hogy szakember". Én tisztelem, becsülöm a szakembereket, de ne­künk nem olyan szakemberekre van szükségünk, akik többet árta­nak, mint használnak, akik dél­előtt 10 órakor járnak ki a szövet­kezeti gazdaságba, délután 3 óra­kor pedig hazamennek. olyan szakember kell nekünk, aki a termelőszövetkezetek ügyét a szívén viseli, s vele dolgozik, izzad, harcol azért, hogy a termelőszövetkezet erős legyen, és segítsen abban, hogy a terméseredmények évről évre nö­vekedjenek. m A határ képe hizlaló Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csalag Termelőszövetkezet elnöke arról a fellendülésről be­szélt, amely a párt és a kormány helyes politikájának következté­ben a mezőgazdaságban bekövet­kezett. — Óriási különbség van a pár évvel ezelőtti helyzethez képest — hangsúlyozta Losonczi elvtárs — megszűntek a parlagföldek, bár­merre járunk az országban, alig látni már ilyent és gondoljunk vissza 1953-ra, amikor majdnem egymillió kát. hold parlagföld volt az országban, s ha a kettőt össze­hasonlítjuk, óriási különbség tű­nik a szemünkbe. A határ képe biztató mindenfelé, a terméskilá­tások kedvezőek. Szólt Losonczi elvtárs a hibák­ról is és azokról az akadályokról,­­ amelyek a belterjes mezőgazda­ság kialakítását gátolják. Itt első­sorban az állatállomány fejleszté­sének fontosságát emelte ki. Az állatállomány növekedését — mint mondotta — nagyban gátol­ják a spekuláns elemek, akik borjúkat és más állatokat vásá­rolnak fel és szállítanak el. Lo­sonczi elvtárs erélyesebb rendsza­bályokat sürgetett az ilyen spe­kulánsok ellen. — Még nem tudok olyan eset­ről — kifogásolta Losonczi elv­társ —, hogy felelősségre vontak volna valakit azért, mert növen­dékállatokat vásárol fel és viszi azokat a városba eladni. Az ilyen spekulánsoknak el kell venni a kedvüket, ha azt akarjuk, hogy állatállományunk zavartalanul­­ fejlődjék. Ne féljünk a termelőszövetkezetek népszerűsítésétől Rapai Gyula elvtárs a Tolna megyei intéző bizottság elnöke a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével kapcsolatban a követ­kezőket mondotta: Az utóbbi időben nagyon he­lyesen hangsúlyozzuk felszólalá­sainkban, beszédeinkben, hogy egyik alapvető kérdés a termelő­­szövetkezetek gazdasági megszi­lárdítása. Valóban ez nagyon fon­tos, mert csak így érhetjük el, hogy a termelőszövetkezetek tag­jai egy bizonyos idő után jobban élhessenek, mint az egyénileg dolgozó parasztok és ez lesz az alapvető vonzóerő, aminek foly­tán a dolgozó parasztok közeled­nek és belépnek a termelőszövet­kezetbe. Ez persze a dolognak csak egyik oldala. A másik fontos követelmény az, hogy következetes, mindennapos felvilágosító, meggyőző mun­kát folytassunk a termelőszö­vetkezetek népszerűsítése ér­dekében. — Nem arról van szó — foly­tatta Rapai elvtárs —, hogy most újból elkezdjük össze-vissza di­csérni a termelőszövetkezeteket és azt is dicsérjük, ami rossz. De arra igenis szükség van, hogy el­mondjuk a termelőszövetkezet ténylegesen elért eredményeit, ta­pasztalatcseréket szervezzünk ter­melőszövetkezet és egyéni parasz­tok között, kiállításokat szervez­zünk, eszmecserét folytassunk, amelyekből a dolgozó parasztság láthatja, hogy nem térünk le a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének útjáról. — Van olyan helytelen nézet is — toldotta még meg Rapai elv­társ —, amely szerint egyesek ab­ból a nézetből, hogy gazdaságilag meg kell szilárdítani a termelő­szövetkezeteket, olyan következ­tetéseket vonnak le, hogy amíg ez meg nem történik, nem lehet új termelőszövetkezetet szervezni és nem lehet felvilágosító munkát végezni míg minden termelőszö­vetkezet be nem bizonyítja fölé­nyét. Ez helytelen álláspont és ezzel nem tudjuk a termelőszövet­kezeti mozgalmat előbbre vinni. Erélyes intézkedéseket a spekulánsok ellen! Putnoki László elvtárs a Heves megyei pártbizottság titkára han­goztatta, hogy a munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúra ere­je nem sújt le elég keményen azokra, akik kárt okoznak a nép­gazdaságnak, akik spekulálnak és feketéznek. — Engedjék meg az elvtársak — mondotta Putnoki elvtárs —, hogy megyénk sajátos helyzetéről szóljak egy pár szót A megye egyes részei, Gyöngyös és Hatvan környéke közismerten fejlett me­zőgazdasággal rendelkeznek. Ren­geteg zöldséget és gyümölcsöt ter­ mennek ezen a részen. És itt azt tapasztaljuk, hogy kezdenek fel­éledni a spekulánsok. Budapest­ről lejárnak három-négy teher­autóval és vásárolják a gyümöl­csöt. Ezzel szemben a földműves­szövetkezetek, amelyeknek meg­van határozva például, hogy egy kiló cseresznyéért öt forintnál többet nem adhatnak és ennek ellenére a bürokrácia folytán mire a cseresznye a fogyasztóhoz érke­zik, kilónként 12 forintra emelke­dik az ára. Ugyan­akkor a magán­­kereskedő fel tudja vásárolni a cseresznyét hat forintért, s eladja kilenc forintért úgy, hogy nyer is rajta. A földművesszövetkezet által felvásárolt cseresznye, salá­ta, vagy más áru sok esetben elromlik, mert nem veszi sen­ki. Nyilván nem veszi, mert a ma­gánkereskedő olcsóbban és na­gyobb haszonnal adja el. Vélemé­nyem szerint ebben a kérdésben gyorsan intézkedni kellene, mert ez súlyosan kihat az egész nép­gazdaságra. — Másik súlyos tünet — hívta fel az értekezlet figyelmét Putno­ki elvtárs —, hogy az említett te­rületen háromezer holddal több paradicsomot, paprikát és egyéb zöldségfélét termelnek, ugyanak­kor 22—23, helyenként 25 száza­lékkal csökkent az állatállomány és csökkent a kenyérgabona ve­tésterülete is, így kialakítunk a mezőgazdaságban valami kupeci féle kereskedelmet, ami egyálta­lán nem segíti elő a mezőgazda­­sági termelés fejlesztését. Ez a kérdés nagyon izgatja a dolgozó embereket és sürgős intézkedése­ket kell hozni az egészségtelen állapotok megszüntetése érdeké­­ben FEHÉR LAJOS ELVTÁRS: A mezőgazdasági termelés fejlesztése nem szakítható el a mezőgazdaság szocialista átalakításától Fehér Lajos elvtárs, a Politikai Bizottság tagja felszólalásában néhány időszerű, elsősorban ter­meléspolitikai és szövetkezetpoli­tikai kérdéssel foglalkozott. Egyik oldalon áll a mezőgazda­sággal szemben a felfokozott igény. Ezzel szemben áll viszont az a tény, hogy mezőgazdaságunk fejlődése lassú, nem kielégítő. Ez ma népgazdaságunk egyik legna­gyobb belső ellentmondása. En­nek megoldása csak úgy lehetsé­ges, ha munkánk középpontjában továbbra is az iparosítás áll, egy­bekötve az egészségesebb ipari struktúra kialakításával, de amel­lett — az iparfejlesztés érdekében is — a mezőgazdasági termelés eddiginél erőteljesebb fejlesztését kell az elkövetkező években egyik fő feladatul magunk elé kitűz­nünk. A mezőgazdaság fejlesztésé-é nek, szocialista átalakításá­nak is alapvető feltétele a gé­peket, műtrágyát, növényvé­dőszereket elegendő menn­yi­­ségben és megfelelő minőség­ben legyártani tudó nehéz­ipar korszerűsítése és kapaci­tásának bővítése. Ezután a belterjesítés kérdései­re tért át Fehér elvtárs. Megálla­pította, hogy a kormány intézke­dései nyomán máris kedvező vál­tozások történtek a növényter­mesztés szerkezetében. Az egészségesebb szerkezet, a helyes vezetési arányok kialakí­tására irányuló folyamatot segí­tenünk kell minden erővel, s el kell érnünk rövidesen, hogy szántóterületünk 50—52 százalé­kán takarmánynövényeket ter­messzünk. Emellett természetesen, el kell érnünk azt is, hogy a föl­dek táperejének fokozása, s en­nek nyomán a hozamok növelése útján kenyérgabonaellátásunkat minél előbb saját erőnkből oldjuk meg.­ A takarmánybázis, ezen belül a pillangósok vetésterületének je­lentős növekedése lehetővé teszi, hogy egészségesebb szerkezet ala­kuljon ki az állattenyésztésen be­lül is — az elmaradt szarvas­marhatenyésztés javára. A szük­séges takarmánybázis megterem­tése mellett ez elsősorban mégis árpolitikai kérdés. Kormányza­tunk az elmúlt héten nagy hord­erejű intézkedéseket foganatosí­tott e téren is. Az új, október el­sejével kezdődő állathizlalási, szerződéskötési idényben az ab­normálisan magas szerződéses hí­zott sertés árakat mintegy három forinttal csökkenti. (Az új árak — 16 forintos átlagár — mellett a sertéshizlalás továbbra is egyik legjövedelmezőbb termelési ág marad.) Ugyanakkor a szarvas­marhatenyésztés fejlesztése és jö­vedelmezővé tétele érdekében már július 1-től kezdődően a jó­minőségű vágómarha szerződéses és felvásárlási árát 1.522 forint­tal felemelte. A hatvan kilón fe­lüli borjú árát kilogrammonként szintén másfél forinttal emelte. Ezzel a nagyjelentőségű intézke­déssel pártunk javaslatára a kor­mány évek óta húzódó és vajú­dó problémához nyúlt hozzá bá­tor kézzel. S megnyitotta az utat a szarvasmar­hatenyésztés fel­lendülése előtt is, ami a me­zőgazdaság belterjesítésének egyik kulcskérdése. Kormányunk azt tette, amit Nagyváthy János, az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv írója, már 1821-ben tanácsolt: „Amely ember — írja — a mezei gazdaságot jobblábra akarja ven­ni, javítást a barmokon kezdi legelsősorban." A begyűjtést nem állítjuk vissza! Népgazdaságunk, s az egész munkás-paraszt szövetség erősíté­sének egyik legnagyobb problé­mája és gondja ma, hogy a be­gyűjtési rendszer megszüntetésé­vel hogyan látjuk el a munkás­­osztályt, a várost elegendő meny­­nyiségű élelmiszerrel, az ipari nyersanyaggal, s hogyan teszünk eleget a mezőgazdasági export­feladatoknak? Egy biztos: a begyűjtést nem állítjuk vissza, mert annak több vérit a hátránya, mint előnye, el­sősorban a termelés terén. Kétségtelen, hogy ma, amikor a mezőgazdaságban az egyéni pa­rasztgazdaságok túlsúlyban van­nak, a szántóterület háromnegye­dén ők gazdálkodnak, s csak ne­gyedén van szocialista szektor, bonyolult a feladat a termelés megfelelő irányítása, úgyszintén a felvásárlás is. A mezőgazdaság háromnegyed részében a terv­szerű befolyásolás eszközeivel, nem adminisztratív módszerekkel, hanem gazdasági eszközökkel, si­keresen meg lehet és meg tudjuk oldani a termelés fellendítésének feladatát. A mezőgazdaság terv­szerű befolyásolása és a kereske­delmi eszközökkel folyó állami szabadfelvásárlás és szerződéses termelés a legszorosabban össze­függnek egymással. A begyűjtési rendszer helyett nagyobbrészt kereskedelmi esz­közökkel, felvásárlással megolda­ni az ország zavartalan ellátását, nehéz, de nem lehetetlen feladat. Erre jogosítanak fel bennünket az eddig eltelt 6-7 hónap tapaszta­latai. Az Élelmiszeripari Minisz­térium az 1957. első félévi felvá­sárlási terveket június 1-ig 86,6 százalékban teljesítette, ami idő­arányosan véve kielégítő ered­mény. Kedvezően alakult a felvá­sárlás a kenyérgabonánál, sze­mestakarmánynál, napraforgónál, burgonyánál, vágómarhánál, meg­felelően a sertésnél. A termelők az április 20-án lezárult hizlalási akcióban az eredeti 600 ezer dara­bos tervvel szemben, több mint egymillió sertésre kötöttek hizla­lási szerződést. Tejből naponta 1,7 millió litert vásárolnak fel, any­­nyit, mint tavaly begyűjtéssel és felvásárlással együttvéve. Kedve­zőtlen viszont a felvásárlás — elsősorban a kiterjedt spekuláció miatt — a bornál, tojásnál, ba­romfinál, zöldségnél és gyümölcs­nél A zöldség- és gyümölcsfelvá­­sárlásnál 3400 magánkereskedő van. Ez még nem is volna baj. De egy-egy magánkereskedőnek 6—8 felhajtója van és ez már 20—30 ezer felvásárlót jelent, s ez nagy kárt okoz. Ebben a kérdésben a magánkereskedőik számának egészséges arányú csökkentése s az erélyesen végrehajtott ellen­őrző rendészeti eszközök jelentik az egyetlen megoldást. A kenyérgabona felvásárlási terv túlnyomó részét úgynevezett „biztosított módszerekkel*­ oldjuk meg, tehát az állami gazdaságok árugabonájával, természetbeni földadóval, gépállomás cséplő­­részkeresettel és malmi vámmal Nagyon fontos, hogy a négy holdon felüli termelők a földadót határidőre, legkésőbb szeptember 1-ig befizessék természetben. A felvásárlási terv kisebbik ré­szét pedig kereskedelmi eszközök­kel oldjuk meg. Termelőszövetkezeti mozgalmunk időszerű kérdései Mint felszólalásom elején mon­dottam, a párt és a kormány előtt álló egyik fő feladat az el­következő éveikben: a mezőgazda­­sági termelés erőteljes, állandó fejlesztése. A mezőgazdaság fejlesztése azonban nem szakítható el a mezőgazdaság szocialista át­alakításától. Itt két ellenkező jelű hibát kö­vettünk el. Az egyik véglet az volt, amikor 1953 előtt az átszer­vezés feladatai mellett háttérbe szorultak a mezőgazdaságfejlesz­tés érdekei, s ennek következté­ben számos területen megtorpant a termelés. A másik pedig Nagy Imre agrárpolitikai nézeteiben nyilvánult meg, melyekben az egyéni gazdaságok szerepének, le­hetőségeinek eltúlzása miatt hát­térbe szorultak a falu szocialista átalakításának érdekei. A mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlesztése csak a nagyüzemű termelésre való fokozatos áttérése alapján, a kisárutermelők önkéntes szö­vetkezése útján valósulhat meg. A mezőgazdaság nagyüzemű át­szervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgaz­dasági termelőerők állandó fej­lesztésének, a szocializmus gazda­sági alaptörvénye akadálytalan érvényesülésének, a dolgozó nép és ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének. Ahhoz, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalom mielőbb kiheverje az ellenforradalom okozta káro­kat, a mezőgazdaság szocialista átalakítása terén újabb eredmé­nyeket érjünk el: jelenleg párti és állami szerveink legfőbb fel­adata a meglévő termelőszövet­kezetek politikai, gazdasági és szervezeti megerősítése. Megkü­lönböztetett figyelemmel kell fog­lalkoznunk és a­­ legnagyobb tá­mogatást adnunk a nagyarányú kilépések miatt meggyengült és az újjáalakult termelőszövetkeze­teknek. A Földművelésügyi Mi­nisztérium helyesen tenné, ha a különböző állami szervek bevo­násával a legsürgősebben kidol­gozná azoknak a gazdasági eszkö­zöknek és módszereknek rendsze­rét, amelyek megvalósítása, tá­maszkodva elsősorban a termelő­­szövetkezetek saját erőire, kiegé­szítve az állam hathatósabb tá­mogatásával, meggyorsítaná ter­melőszövetkezeteink talp­raállását, gazdálkodási színvonalunk meg­­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next