Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

(Berendi Ferenc felvétele) Olőidőij, ú j éüe t! Ajtó nyil'k, síréig tárul, postás Indul a posta ul. Nagy bot-táska a nyakában, sc4< levél van a táskában. „Boldog új évet kívánok! nagypapának, nagymamának, unokának, menyecskének, mind az egész háznépének!*' Szép menyecske lép elébe, azt mondják a falu-szépe. Lehajol a pitvar szélen, mosoly játszik a szemében: „Köszönjük a kedves szókat, magának is hasonlókat! Sok csomagot, sok levelet, jövőre is enyhe teleti...” „Mát a bél, az még megjárjál** Fölpattan a táska zárja, itt egy újság ott egy levél. „Jó nagy táska, sok beleféri** Mosolyog a szép menyecske. „Bizony, lesz ám öreg este. amíg házról báa~a járok: Boldog új évet kívánokl .. .** „Jókívánság, van itt bőven!** — szól a postás elmenőben. Végig kocog utcán téren, járt itt sokszor egész évben. Billeg vállán a bőrtáska, be is köszön minden házba, út'án mi is véle járunk: Boldog új évet kívánunk!... „Családi beruházás motorkerékpár, új ház A földesi Rákóczi Tsz-ben 264 'család dolgozott az elmúlt gazda- sági évben. Szakszerű, lelkiismeretes munkájuk eredményeként, a* aszályos idő ellenére, 50 forintot fizettek egy-egy munkaegységre. A tagság elégedett a jövedelmével és évről évre jobban él Ezt bizonyítják a tagok „beruházásai’’, vásárlásai is. Egy—* másfél esztendő alatt a tsz tagjai közül 15-en építettek új házat, i ami azelőtt ritkaságszámba ment falun, a motorkerékpár minden­napi közlekedési eszköze lett a Rákóczi Tsz tagjainak, ötvenhat, vagyis minden ötödik család tulajdonában van egy-egy motor- kerékpár. 0 égi szokás, hogy ilyen. kor újesztendő táján minden gondos, gaz­da számot vet ön­magával. összegezi, mennyit jövedelmezett a nö­vénytermesztés, a kertészkedés és mit hozott az állattenyésztés. Persze a számvetést végző gazda nemcsak a bevételt nézi, hanem a kiadást is. S a kettő összeveté­séből állapítja meg (persze ő nem mindig vallja be), hogyan zárult számára az óesztendő. A termelőszövetkezetek zár­számadásaikban 'gondosan — mondhatjuk úgy is, aprólékosan mérik fel az elmúlt év gazdasági eredményeit. Ugyanakkor a leg­több termelőszövetkezetben tüze­tesen megvitatják a termeléssel kapcsolatos tapasztalatokat és az értékesítési lehetőségeket is. Mindezt azért, hogy a következő gázda-'ági évre a tervek készíté­sénél hasznosíthassák, s maguk javára fordíthassák azokat. Mint minden gazdasági évnek, így az 1958-as esztendőnek is megvannak a maga értékes ta­pasztalatai, melyekből leszűrhe­tünk egyet-mást. Mindenekelőtt az idójárá'sal, illetve a talajmíj- veléssel kapcsolatban Forró és csapadékban szegény volt a má­jus. Ahol nem volt meg a mód a/. őszi mélyszántást géppel vé­gezni, ahol igaerővel szántottak a vetések alá. ott általában gyen­gébb volt a termés. Az állami gazdaságok, termelőszövetkeze­tek tábláin — és mindenütt, ahol traktor szántott, lényegesen job­ban bírták a növények a száraz­ságot és végeredményben gat:da- gabb lett a termés. Nem egy me­zőgazdasági szakembertől és egyéni gazdától hallottuk, hogv a géppel végzett talajművelő munka — amelyet a termelőszö­vetkezetben, szakcsoportokban vagy egyéni gazdáknál is alkal­maztak — terméstöbbletben még sohasem mutatkozott meg olvan kézzelfogható módon, mint ebben az esztendőben. Gabonatermelésünkkel nem di­csekedhetünk annak ellenére fém. hogy az állami gazdaságok és többségükben a termelőszö­vetkezetek is, gondosan lerakták a jó termés alapjait. Az állat- tenyésztés ügye azonban tovább jármit az elmúlt esztendőben. Számbelileg is nőtt az állatállo­mány. több a szarvasmarhánk, a sertésünk, de még nagyobb az az eredmény, ami az állati hozamok, bán mutatkozik. Növekedett a gyapjúhozam, s a tejtermelésben végre elértük a tehenenkénti 2000 litert or'zágos átlagban. Az állami gazdaságok évi tejtermelé­si állaga tehenenként 3200 liter­re növekedett, ami már a legjobb tejterme’ö országok eredményei között is előkelő helynek számít. Azt viszont gabonatermeszté­sünkről is elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetek egy, az ál­lami gazdaságok pedig több mint két mázsával értek el ma­gasabb eredményeket kataszteri holdanként, mint az egyéniek. Ez például Komárom megyére kivetítve azt jelenti, hogy egye­dül ebben a dunántúli megyében kereken 120 ezer mázsával ter­mett kevesebb búza a múlt év­ben. Egyszerűen azért, mert az egyéniek a maguk szétszórt par­celláin most is jórészben a fél­évszázaddal ezelőtti eszközökkel és módszerekkel dolgoznak. Erre az elmaradottságra egyedül a búzatermelésnél 1200 vagonnal fizet rá Komárom megye egyéni­leg dolgozó parasztsága. De ráfi­zet erre az egész ország népe, nemc.-ak a paraszt, hanem az ipari munkás is. A ráfizetés pedig rossz dolog. Aki csak teheti elkerüli. Érthető hát, hogy szocialista államunk is igyekszik úgy irányítani a mező- gazdaságot, hogy ráfizetés helyett tisztességes mun^a alapján meg­érdemelt jövedelem, biztos meg­élhetés jusson minden termelő­nek. Azt fjedig csak úgy lehet elérni, ha szakítunk az elavult­tal, s a gépek használatára, az eredményesebb termelési mód­szerek alkalmazására térünk át. Ne értsen félre senki. Nem ar­ra gondolok, hogy máról-holnap­ra egész mezőgazdaságunkat szocialistává alakítsuk át. De ar­ra, igen, hogy alaposan nézzünk körül. Keressük a könnyebb munka, az eredményesebb ter­melés módszereit. Ne ragaszkod­junk a derékfájdító kézikapához, ha kultivátorral is kapálhatunk. Éi ne robotoljunk látástól vaku- lásig, ha a gépek segítségével ki­sebb fáradsággal, kevesebb idő alatt, jobb munkát végezhetünk. A nagy termések elérését könnyítő ö szefogásnak minde­nütt megvannak a lehetőségei, s ez a szövetkezés. Nem kell külö­nösebben bizonygatni, hogy nagy gépeket gazdaságosan kihasznál­ni. vagy az öntözéses gazdálko­dást megvalósítani, amire az or­szág különböző vidékein még olyan sok kihasználatlan termé­szetadta lehetőségeket lát az em­ber, c'ak a parasztemberek összefogásával lehet. Alkalmas formálói lehetnek ennek a víz­használati, géphasználati vagy egyébb társulások is, különösen kezdeti lépések megtételében. De a legjobb forma erre a termelő- szövetkezet, s ezt már a gyakor­lati élet is bizonyítja. Igaz, ne­héz megválni a régitől. Közösbe adni a legkedvesebb állatot, amit nem egyszer tulajdon gyermeké­nél is jobban dédelget a gazda. Közösbe adni az „ősi jussot”, a dédapáktól örökölt (esetleg a de­mokráciától kapott) fö'det, amely­hez a paraszti sorba' bele nem kóstolt emberek előtt érthetetlen módon ragaszkodnak a tulajdo­nosok. Bizonyos, hogy a legtöbb pa­rasztembert ezer és ezer ékszakít- hatatlannak tetcző szál köti a ré­gihez, a megszokotthoz. És min­den szálat egyszerre nehéz el­szakítani. Akik e tekintetben az értelemre, a parasztember józan eszére hivatkoznak csupán, azok rendszerint nem eléggé ismerik a földdel, állattal rendelkező pa­rasztember érzelmeit, amelvek sok esetben erősebbek a józan paraszti észnél is. De ha így áll a dolog, akkor ne is gondoljunk a fejlódé re? Hagyjunk mindent a régiben? Szántson a paraszt a maga par­celláján a két lovával, vagy a két kis tehénkéjével? Vessen a módos paraszttól napszolgálatért kölcsönkapott vetőgéppel, s arasson úgy, ahogy a dédapja és a nagyapja aratott, hogy a gabo- nabetakarítás idején testsúlyának tizedrészét leizzadja, lerobotolja7 S a eóvánv termésből fizesse a párbért, a kovácsot, a bognárt és Ószre ne maradjon többje a ve­tőmagnál? Nem! Úgy érzem a dolgozó pa­rasztok közül ezt senki sem kí­vánja. Nemcsak a volt mezei munkások, részaratók, sommá­sak, kubikosok nem kívánják ezt, de nem kérnek belőle azok sem, akik kisparaszti vagy kő- zépparaszti sorban éltek a felsza­badulás előtt. Előre kell tehM lépni. Hiszen ha nem lépünk előre — ha nem változtatunk gazdálkodásunk ősi, s egyben maradi formáján — bizony le­maradunk a világban folyó nagy termelési versenyben. Ez a le- • maradás pedig szegénységet je­lentene. Olyan szegénységet, amelyet nem akar ebben az or­szágban eg,yetlen parasztember sem. Az előrelépést az is sürgeti, hogy az elmúlt tizennégy eszten­dő alatt, népgazdaságunk egyéb ágai mellett iparunk is szocialis­tává lett és ezen az alapon hatal­mas arányokban fejlődött. Szén és nyersvas termelésünk a hábo­rú előttinek kétszeresére, bauxit termelésünk két és félszeresére, villamosenergia termelésünk há- .omszoro'ára. kőolajtermelésünk pedig hat és félszeresére n<Jit. Ezzel egyidőben megszaporodott az iparban dolgozók száma, de megnőtt lakosságunk igénye is. A7, ipari munkások éppúgy, mint a parasztok, többet fogyasztanak húsból, tejből, cukorból és egyéb fontos élelmiszerekből, mint ré­gen. Tehát a városok és -iparvi­dékek számára lényegesen több mezőgazdasági termeket kell biz­tosítani. Nemcsak többet, hanem jobbat és olcsóbbat is. Ehhez pe­dig nem e'ég a tehénfogat, nem alkalmasak a kisparaszti gazdál­kodás eszközei és módszerei, ehhez korszerűen felszerelt, szo­cialista mezőgazdasági nagyüze­meket, jól termelő állami gazda­ságokat, termelőszövetkezeteket kell kialakítani. Csak így állhat­juk meg helyünket a világmére­tekben is folyó versenyben. Érthető hát, hogy a párt- és államvezetés nem mond le, — de nem is mondhat le a termelőszö­vetkezetek fejlesztéséről, mező-, gazdaságunk szocialista építésé­ről. Mindig őszintén megmond­tuk, hogy nem maradhatnak így a dolgok. A kormány nem egy nyilatkozatában félreérthetetle­nül állást foglalt amellett, hogy fejlődnie kell a termelőszövetke­zeti mozgalomnak, és hogy anya­gilag is messzemenően támogat­ja azt. Államunk nemcsak poli­tikai, hanem népgazdasági okok­ból sem volna következetes, ha a termelés nagyobb lehetőségeit magukbanhordozó nagyüzeme­ket, a szövetkezeteket nem része­sítené nagyobb támogatásban, hiszen azok helyes gazdálkodás esetén, azonos befektetésből is magasabb termelőd biztosítanál:, mint a parcellagazdaságok. Mivel ez a támogatás — amint azt a 3004-es rendelet szelleme is mu­tatja — főképpen a termelés nagyüzemi kialakítását segíti, a jobb gazdálkodásra ösztönöz, hasznosan gyümölcsözik a szö­vetkezet tagjainak és az egész ország népének is, — még a rosszindulat sem emelhet elfo­gadható kifogást ellene. Azoknak, akik a kisüzemi gaz­dálkodás. végeredményben a ma­radi módszerek mellett kardos­(Folytatás a 3. oldalon) A Zafa-egerszegi Rulhagyrárba-n az idén hétvenegyfa.lta szabással ké­szítették a ruhákat. tftíO-ben száztíz féle fazonban készíti a gyár termé­keit. A ker^kedelem kérésének meg- fe'e'ően tizenhat .Pété kivi'é'hon íri­szül a férfi kulikabát és a tember­dzsek. Ezekből az efs-ö negyedévben tizen-nyolcezret készítenek. Bővítifc a választékot a férfi és fiú átmeneti kabátoknál is. Megkezdik a tlfloli m<V ’í' ; az első neevedévben körülbelül tí’é*er darabot adnak M belőle a kereskedelemnek.----------------^ n »---------------------­Ny ugdíj, az #7/ős tsz-tagoknak’ termény «n»nuíu*tuHUi|iunmi»f»«& Vas megye tsz-pihen háromszáz idős szövetkezeti dolgozó vo­nult nyugdíjba. A- közös gazdaságok példásan gondoskodnak az öre­geikről és a nyugdíjon felül a szociális alapból pénzt és terményt oszlanak számukra. A gércei Vörös Csillag Tsz-ben a zárszámadáskor 150—200 kiló terményt és 400—500 forintot kaptak az öregek és öz­vegyek. Csepregen, Rábasöm jenben. Kemenesszentmártonban ól másutt a szociális alapra tartalékolt terményekből részesedtek aa idős szövetkezetiek. 1958 0CC 3^* Közöljük a heti rádióműsort HÍBPJJJ® ^ ^ Szabad told XV. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ARA: 70 FILLÉR 1950. JANUÁR 1. ÚJÉVI SZÁMVETÉS ÍR TA: DOBI IST VAN % A fajta ruha készül a zalaegerszegi gyárban

Next

/
Thumbnails
Contents