Szabad Föld, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

l". jra lepergett egy év az idő lJ homokóráján. Búcsúzúnk az óévtől és ké­szöntjük az újat — az 1961-es esztendőt. S jó gazda módjára számotvetünk, milyen ered­ménnyel zárult az óév és mit hoz az új? Ha egy mondatban akarnánk összegezni az óeszten­dőt, akkor azt mondhatnánk: 1960 a szocializmus újabb elő­retörésének, a bélié megszilár­dításának az éve volt. Ezt a tényt még azok a fekete felle­gek sem takarhatják el, ame­lyek megjelentek a nemzetközi élet egén és átmenetileg borús „időjárást” okoztak. Az olva­dás Camp David-i szellemét az amerikai Powers-féle provoká­ció miatt a hidegháború vál­totta fgl... A Szovjetunió józan, állhatatos békepolitikája azon­ban újra győzött. Ezt bizo­nyították az osztrák—szovjet tárgyalások sikerei, majd az ENSZ XV. történelmi ülése, amelyen egyre inkább kiala­kult a szocialista tábor és a semlegesek egységfrontja. A szocializmus és a béke to­vábbi megszilárdítását segítet­té elő a 81 ország kommunis­ta és munkáspártjainak no­emberi moszkvai értekezlete. A világ kommunista- és mun­kásmozgalma tovább megy előre az eddigi, az élet által igazolt helyes úton, új, nagy győzelmek felé. S ahogyan Kádár elvtáns a Pravdában ír­ta: „A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nemzeti büszkesége, hogy ott halad az emberiség jövőjét formáló és legyőzhetetlen ha­talmas sereg soraiban”. Az óesztendő hazánk fejlő­désében, szocialista építő mun­kánkban is újabb eredménye­ket hozott. Bár még nincsenek végleges adataink, de máris megállapíthatjuk, hogy a há­roméves tervben az ipar ter­melése 40 százalékkal, a me­zőgazdaságé pedig 12 száza­lékkal emelkedett. Az. új esz­tendőt megalapozva kezdjük. Ezzel kapcsolatban Kádár elv­társ parlamenti beszédében el­mondotta, hogy bár az új öt­éves terv a VII. pártkongresz- szus fő irányszámain alapszik, megvan a lehetőség, hogy az eddiginél gyorsabban halad­junk előre. A terv teljesítéséhez szükséges nyersanyagokat, energiát már 70 százalékban biztosították. Mi a helyzet a falun? Aki utazik az országban az láthatja azt a nagy változást, süni az elmúlt esztendőkben végbement. Fehér falú, piros- tetős, modern gazdasági épüle­tek, szerfás istállók, gépszínek sorakoznak a szövetkezeti fal­vak határában. A tavalyi ter­més a rossz időjárás ellenére is jobb volt, mint az 1959. év­ben. A termelőszövetkezetek több árut adtak az országnak, mint amikor még az egyéni ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ parasztgazdaságok voltak túl­súlyban. A szövetkező parasztok ér­zelmileg is egyre inkább a nagyüzemben gondolkodnak. Az elmúlt esztendőben sokfelé megfordultam az országban, beszéltem termelőszövetkezeti elnökökkel, egyszerű tsz-gaz- dákkal, paraszt asszony okkal, fiatalokkal. Szavaikból kicsen­dült, hogy bíznak a jövőben. Ügy érzik, hogy a kezdeti ne­hézségeket legyűrve megtalál­ták a kulcsot a boldogabb élet­hez. Közelebb kerültek egy­máshoz az emberek. A „ka­parj kurta, neked is lesz” elvet egyre inkább a szocialista er­kölcs, a kölcsönös segítés vált­ja fel. Alakul a falu szocialista közössége, és ami régen elvá­lasztotta az embereket — a föld — ma összetartja őket. Mi lesz ezután? Ezekben a napokban is folyik a termelő- szövetkezetek szervezése. He­lyes és célszerű ez, hiszen a népgazdaság továobi gyors iej- lesztése alapvetően a mezőgaz­dasági termelés előrehaladásá­tól függ .Tehát a falu boldogu­lása, hazánk fejlődése is meg­kívánja, hogy a mezőgazdasá­got teljesen átalakítsuk. A szo­cialista ipar az elmúlt másfél évtizedben rohamosan fejlő­dött. Az ipari termelés három és félszeresére nőtt. Hazánk exportjának mintegy 70 száza­lékát az ipar adja. A mezőgaz­daság termelése ugyanakkor csupán 20—25 százalékkal ha­ladta meg a felszabadulás előt­tit. Száztizenöt évvel ezelőtt hangzott el az a kossuthi mon­dás, amely szerint „ipar nélkül félkarú óriás a nemzet”. Ma azt mondjuk: fejlett, szocialista mezőgazdaság nélkül nem le­het boldog, gazdag országot te­remteni! Nem állhatunk meg fél úton, tovább kell lépnünk előre, hogy mindkét lábbal szi­lárdan a szocialimus talaján álljunk. A nagyobbik lépést már megtettük! Hazánkban a föld­területnek mintegy 80 százalé­kán szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás folyik, ahol fejlett szocialista iparunkra támasz­kodva már a legmodernebb gazdálkodási módszereket al­kalmazhatjuk. Vannak azon­ban még községek, ahol egyé­nileg gazdálkodnak a parasz­tok. Itt is előre kell léppünk. Ezt kívvnja családunk, gyer­mekeink jövője, boldogulása.. El kell tüntetni a modern gaz­dálkodást gátló mezsgyéket, hogy a gépeket, a tudomány vívmányait, a szakemberek tu­dását az egész mezőgazdaság­ban s egész népünk javára al­kalmazni tudjuk. Ki nem érti ezt meg? Pa­rasztságunk zöme már megér­tette és az elmúlt évben a szö­vetkezetekben jelentős gazda­sági eredményeket ért el. Ügy gondolom, hogy az értelem mindenütt azt diktálja, hogy meg kell tennünk a döntő lé­pést. Igaz, hogy az érzelem még sok szállal köti a múlthoz, a kisparaszti világhoz a falusi embert. Az értelemnek, a jó­zan észnek, a megfontoltság­nak azonban mindenütt felül kell kerekedni az érzelmeken, mert az ember nemcsak a má­nak él, hanem a jövőnek is. Mi a biztosíték, hogy a szö­vetkezetekben jobban élünk? — teszik 'fel egyesek a kérdést. Az egyik biztosíték pártunk és kormányunk helyes politi­kája. A másik meg maga a szövetkezeti parasztság, amely a gépek segítségével, gazdasági erejét és tudását egyesítve gazdálkodik. A termelőszövet­kezetek 1960-as évi fejlődése is azt bizonyítja, hogy a szö­vetkezetbe lépő parasztok, ha jól gazdálkodnak, nemcsak megélnek — mint régen —, hanem jól élnek a szövetkezeti földeken. Kádár János eivlárs parlamenti beszédében ezzel kapcsolatban ezt mondotta: „Az eddigi úton megyünk to­vább! Ugyanazt a politikát va­lósítjuk meg a társadalom egész életében, amellyel né­pünk, kormányunk, ország- gyűlésünk eddig is egyetértett, s amelynek végrehajtásában egységesen támogatta Központi Bízót tság u n ka t”. E politikát valósítjuk meg a jövőben is. S ez mégnyugtató számunkra. Az új esztendő' újabb eredményeket és sikere­ket hoz! Az utóbbi években én még nem találkoztam olyan parasztemberrel, aki azért pa­naszkodott volna, hogy nincs megélhetése, kenyere. Ma már mások a falusi gondok. Meg­nőttek az igények es ezek ki­elégítését várja és óhajtja minden ember., A szövetkezet meghozza ezt, csak dolgozni, munkálkodni kell benne. Akt ezt felismeri — az boldogul. Ami a legdöntőbb: az egész mezőgazdaság á tala látásával falun egy gazdagabb, jobb vi­lág következik . . . Ha a szocialista átalakítás semmi egyebet nem hozna, mint az öreg parasztok prob­lémájának megoldását, mát az is egymagában óriási vívmány lenne. Ismeretes, hogy milyen döbbenetes és tragikus volt az öregek sorsa a felszabadulás előtt. Tudok olyan parasztról, aki egy eletet leélt, családjára dolgozott, s amikor megörege­dett gyerekei sajnálták tőié a kenyeret! Most mai nyugdijat, öregségi és munkaképtelenségi járadékot kapnak, háztáji föld­lüket e.munkálja a tsz ts meg­annyi más segítség könnyíti meg az öregek életét . . . A szövetkeztek az egesz falu társadalmára kihatnak. A fia­talság helyzete is megválto­zott. A mi fiatalkorunkban még évekig gürcöltünk, hogy össze tudjuk hozni a pár csiz­ma. az öltöny ruha és jegy­kendő árát. ami szükséges volt az esküvőhöz. Ma a szövetke­zetekben a házasulandó fiata­lok pénzelőleget, kölcsönt kap­nak az éietmduiáshoz. A közösségi életben kivirág­zik a kultúra. Az iskolákban, a különböző tanfolyamokon tíz- es tízezrek' tanulnak. A kultúrotthonokban, tsz-klub- bokban százezrek művelődnek, szórakoznak. A régi népszoká­sok is felújúlnak és újak szü­letnek. Mi ez, ha nem az embe­ribb, a vidámabb, in hb élet mutatója.' E gondolatok, jegyeoen bú­csúzunk az óesztendőtől és kö­szöntjük az újai, amely újabb feladatokat, de sok örömet is tartogat számunkra. A világ­ban végbemenő változások azt mutatják, hogy a történelem kereke előre forog és nincs erő, amely megállíthatná. Ebben a nagy előrehaladás­ban nekünk, magyaroknak az a tennivalónk, hogy az új esz­tendőben bizakodással és be­csülettel fogjunk hozzá a máso­dik ötéves terv megvalósításá­hoz, hiszen ez a terv mind- annyión1’ boldogulását foglal­ja magában. Ehhez a munká­hoz kívánunk erőt, egészséget, és boldog új esztendőt! Gáli Sándor- Q 1 Közöljük a rádió és televízió műsorát! H ^ BAK LD BHBEBBEEB^^BBB5gEEEEEEffiBBK33iBBEB3Bi XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. | forÍ„g 1961. JANUÁR 1. (Szovyi Gyula rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents