Szabad Föld, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
- 2 - S TABADIOLD Rendkívül szeszélyes volt az időjárás 1960-ban Tájfun, kibírhatatlan hőhullám, árrés, ussáligás neseff hidvigek, hátúvának világsaorja . Az 1960-as évben az egész világon rendkívül szeszélyes időjárás uralkodott. Sok volt az időjárási rendellenesség, vagy katasztrófa. Már az új esztendő első napjai is így köszöntöttek be. Januárban Európában szokatlan enyheség uralkodott, az Egyesült Államokból viszont viharos, hideg szelet és hóesést jelentettek. Ugyanakkor Ausztráliában szinte elviselhetetlen, 40—47 fokos forróság volt, mely fojtó homokviharral párosult és 11 halálos áldozatot követelt. Az európai enyheségnek is hamarosan vége szakadt és január 10-e után erős havazás, majd Skandinávia felől szigorú hideg érkezett. Még Nápolyban és a portugáliai Oportóban is havazott, és a Vezúv pinmét hósapka borította Hazánkban is voltak hófúvások és emiatt több út járhatatlanná vált. Párizsban rekord hideget észleltek. Nancyban az erős fagy miatt nem működött egy váltó és vasúti szerencsétlenség keletkezett négy halottal és 22 sebesülttel. Súlyos szerencsétlenséget okozott a viharos, csapadékos időjárás Amszterdamban, ahol a nagy védőgát átszakadt és a víz elöntötte az északi külvárosokat. Tizenötezer emberrált hajléktalanná. Közép- és Dél-Amerikában is volt néhány szomorú szenzáció. Argentína lakossága hőhullámtól szenvedett, amelynek tíz áldozata volt. Mexikóban a nagy esőzések árvizet okoztak , 40 ezer ember lakása pusztult el. A hó végén pedig Brazíliában okozott a felhőszakadás árvizet. Japánban is pusztított az időjárás: a hóvihar és a lavina 135 halálos áldozatot szedett. Február sem hozott kedvezőbb időjárást: a hónap elején ismét erős hideghullám tört Európára. Lengyelországban mínusz 41 fokot mértek. Az Indiai-óceánon levő Mauritius-szigeten február végén pusztító trópusi ciklon vonult végig. Ennek következtében 15 ezer ember vált hajléktalanná, a termés 40 százaléka elpusztult, 30 halálos és 150 sebesült áldozat volt. Hatvannyolc éve nem jegyeztek, fel ilyen borzalmas vihart. A ciklonnak oly roppant ereje volt, hogy Port Louis városában három templomot rombadöntött és több házat száz méterekre elsodort. Negyvenegyezer épület dőlt romba, 24 és fél ezer megrongálódott. Március elején ismét hóvihar dühöngött New York környékén. A vihar 105 halálos kimenetelű szerencsétlenséget okozott. Május elején az Egyesült Államok Oklahoma államában tornádó pusztított a legsúlyosabb károkat Wilburton városka szenvedte, amelynek egy része teljesen eltűnt a föld színéről. Tizenkét ember meghalt és száz megsebesült. Júniusban A Medárd hazánkban is kitett magáért: Pécsett és a fővárosban is szinte trópusi felhőszakadás volt. Emlékezetes a borsodi felhőszakadás következtében a Pitypalaty völgyre zúduló árvíz is. Fejér megyében három ember halt meg villámcsapástól. Kínában is nagy időjárási károk keletkeztek. Hopei tartományban katasztrofális aszály pusztított. A 270 napos szárazság miattnem lehetett elvetni a gabonát. Indiában és Pakisztánban a hőhullám következtében összesen 395-en haltak meg. Árnyékban 46—47 fokot mértek. A déli féltekén a tél — amely a mi nyarunkkal esik egybe — hasonlóan fzeszélyes volt. Buenos Airesben 42 év óta először havazott júniusban. Egész Argentínában nagy hidegek voltak. A chilei határ közelében mínusz 26 fokot mértek. Júliusban hazánkban is voltak rendkívüli felhőszakadások, melyek a Bakonyban és Borsodban áradásokat okoztak. A Balatonon — rekordnak számító — 190 vihar vonult végig a hónap végéig. Angus vlusban Tajvan felett pusztított több borzalmas erejű tájfun, amelyeknek 104 halálos áldozata volt. Az Egyesült Államok keleti partvidékén is emberemlékezet óta nem tapasztalt hatalmas erejű orkán okozott károkat. Százharmincöt halálos áldozatot követelt és az anyagi kár egymillió dollár volt. Míg Európában nyári hőség uralkodott, az Antarktiszi télben rekord hideget jegyeztek fel. A föld leghidegebb vidéke a szovjet kutatók megállapítása szerint Kelet-Antarktisz középső része, ahol augusztus 24-én mínusz 88,3 fokot mértek. Szeptember újabb árvizeket hozott. A hatalmas esőzések miatt Olaszországban és Tirolban több folyó kiöntött. Délnyugat-Angliában a ■közlekedés is megbénult az árvíz miatt. Franciaországban a Rhone, a Dordogne és Vezére folyók harminc áldozatot követeltek. Októberben két tájfun söpört végig a Fülöp-szigeteken, 41 halálos áldozatot és 5 millió font sterling kárt követelve. Angliában folytatódott az ítéletidő, felhőszakadásokkal, szélviharokkal. Az árvíz a családok százait űzte ki otthonukból. Kelet-Paksztánban, a Bengáli-öbölben is ciklon és szökőár pusztított, 3500 halottat, elpusztított falvakat, hajléktalaiok százezreit hagyva maga után. November hazánkban is rendkívüliséget jelentett. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy az ország egész területén 100—150 mm eső hulljon. Rendkívüli volt a csapadékos napok száma is. November 22-e kivételével a hó minden napján esett az ország valamelyik részén. A véget nem érő esőzések miatt Olaszországban a Po deltáját is árvíz sújtotta és 18 ezer ember vált hajléktalanná. Az Iccombrr szerencsére nem hozott ilyen szomorú szenzációt. Az időjárási katasztrófák mellett jelentős az a kár is, amit az 1960- as év kilengésekben gazdag időjárása az emberek egészségében okozott." Az idegeket rendkívül megviselte a rengeteg frontátvonulás és a szélsőségek. " iziscik az eső. Azik a hegy elül dal, megszedett szőlőtőkéivel, összevert diófáival. Vizesen pislog a varjú a mezsgyén, mint egy még friss tintafolt az iskolásgyerek füzetében. Korán barnul a délután, érett berkenyeszínű a táj. Mire való az ilyen idő? Gubbasztanak a pincék a hegyoldalon, fehér, telt begyű kacsák a patak partján. A hordókban tisztul az új bor, formálódik, kialakul, melyik melyik a maga belső arculata szerint. A rizling átlátszó lesz és felizzik benne a vulkáni kőzetek tüze. Habzik az otelló, vörösen, akár a vér. Csillagszínt kap a furmint, s egy bakfislány tekintete ragyog fel a zöldszilvániban. Mire való lenne hát ez az idő, ha nem borkóstolóra? Szaporodnak ilyenkor a szakértők, mint nyáron a legyek. Szüret után még az is borszakértővé lép elő, aki szőlőföldet legfeljebb vonatablakból látott. Csak belül kerüljön a pinceajtón. Szóhoz se juthat sokszor az, aki kezében kapanyéllel ismerkedett a szőlőfajtákkal. Olyan sok a hozzáértő Hanem a pincegazdát se ejtették a fejeságyára. Ha egy kicsit tréfás ember, hallgat bölcsen és úgy kifog a borszakértőn, hogy az észre se veszi. . Pali bácsi ilyen tréfás ember. Mikor a pincevendégek nagyon letalálnak ragadni a padkára, fogja magát, feláll, veszi a lopót, hogy na, még egy literrel felhoz abból a vendégmarasztalóból. Aztán odalent, a hordók között szegre akasztja a lopót, a szellőzőnyílás fülkéjében megkeresd a tavaly eltört lopó maradványait. Azzal visszakocog a vendégek közé s fancsali képpel azt mondja: — Na ne! Hát nem eltörött!... Most megáll a tudományom, mert a másik topónkat a borkimérésben tartjuk.... Amiből mindenki érthet, amit akar. Csak azt nem várhatja, hogy Pali bácsi még egy literrel az asztalra tegyen. Ezúttal azonban nem él ezzel a módszerrel. Újságíró jött a szövetkezetbe, azt hozta ki az elnök, tollforgató emberrel pedig csínyján kell bánni. Hátha még azt írja az újságba," hogy a tsz sajnál a vendégeitől egykét liter bort. Hordja hát neki szorgalmasan. Hanem a vendég igencsak borszakértőnek igyekszik mutatni magát. Forgatja szeme előtt a poharat, az ablak , felé fordulva, mintha a bíráló bizottság tagja lenne egy borversenyen. — Megvan vagy tizenkét fokos! — Még meg se kóstolta! — Megállapítom én azt anélkül is. — Miből? — A karimájából. Amelyik bornak ilyen gyűrűje van körben a pohár mentén ... És elismerőleg emeli szájához a poharat. — Úgy, úgy! — bólogat Pali bácsi. — Abból meg is lehet állapítani! Erősen ingerli ez a nagy szakértelem. A borszakértő vissza- helyezi poharát az asztalra, csettinget néhányszor a nyelvével és ismét megnyilatkozik. — Tiszta rizling... De vörösföldben termett. Érződik rajta a talaj vulkanikus eredete. A vulkanikus talajban termett rizlingnek egészen sajátságos íze van. Meg lehet különböztetni a többi rizlingtől. — Jól mondja! — szólal meg az elnök. — Jól mondja az elvtársi Ez a városföldekről való. ■ Pali bácsi csak hümmög. — Onnan ... onnan ... De van nekünk másfajta is. Azt kóstolja meg az elvtársi A borszakértő szívesen engedelmeskedik, ha Pali bácsi abból a másfajtából is hajlandó felhozni. Pali bácsi pedig hajlandó. Habzik a még egészen le nem tisztult bor a pohárban. A borszakértő megvárja, míg eltakarodnak a buborékok. Akkor egy csipetet nyelvére vesz a borból ízlelgeti akkurátusán. Ahogy azt kell. Nem iszik, csak ízlelgeti. Forgatja szájában a bort, fejében a megformálandó véleményt. Nézi a mennyezetet, mintha onnan leolvashatná. Nem nyilatkozik azonnal. Előbb kerülgeti egy kicsit. — Nem rossz ez se! — Nem-e? — mosolyog Pali bácsi. — Nem!... De egészen más bor! Ez kevert szedés. Van benne egy kis muskotály is. .— Muskotály? — csodálkozik azelnök. — Van nekünk muskotályunk? — A Sándor hegyi részen... egy kevés... — mondja Pali bácsi. A borszakértő diadalmaskodik. — Na ugye! Aki ért a borhoz, mindjárt megérzi. — Jól van! — mondja Pali bácsi. — Látom, az elvtárs ért a borhoz. De azt kóstolja meg, amit majd most hozok fel. Az a legjobb borunk. És Pali bácsi újra fordul egyet a topóval. A bor habzik, mint az előbb, a borszakértő vár, mint az előbb. Aztán megismétli a kóstolás szertartását. Csak most hamarabb nyilvánít véleményt. — Ez igen! — csillan meg a tekintete. — Ez csakugyan jobb bor! Ha túl lesz az első fejtésen, ezzel a versenyre is benevezhetnek. Mert akkor az igazi! Micsoda színe lesz ennek! A zöldszilváninak van a legszebb színe. — Zöldszilváninak?! — csodálkozik megint az elnök. Pali bácsi siet az elismeréssel. Mintha levette volna a lábáról a vendég szakértelme. — No, ha így felismerte az évtárs, hogy zöldszilváni, azt meg tudná-e mondani, hány fokos lehet? A borszakértő beleszagol a pohárba és most nagyobb kortyokban issza a bort. Mivelhogy most nem az ízét latolgatja, hanem az erejét. — Erősebb, mint az előbbi! Több tizenkét foknál. Az elnök próbál szerénykedni. — Idei bor nem nagyon éri el a tizenkét fokot... Nálunk sem — Az igaz — bólogat a borszakértő. — Lehet, hogy ebben tévedek. A bor fokának megítéléséhez nem szabad pohárszám inni. Mi pedig, itt már több pohárral megittunk. — Nem baj — mondja Pali bácsi. — A szakértelem megvan ... És az a fő! És töltöget szorgalmasan továbbra is a borszakértőnek. Addig-addig, amíg végül csak kifogynak mindenfajta bor megítéléséből. Akkor aztán indulni lehet hazafelé. Az eső elcsendesedett, a vendég hát kiállhat a pince elé nagyokat szippantani a friss levegőből. Kell az ilyenkor, egy ilyen Sikeres borkóstoló után. Adóig odabent az elnök,, meg Pali bácsi helyre rakják a lopót, a poharakat, megvizsgálják a hordókon a dugókat, megkeresik a hatalmas pincekulcsot, szóval, felszülődnek a távozásra. — Muskotály!... — dünnyög az elnök. — Meg zöldszilváni. Honnan hoztál volna te zöld*szilvánit? Pali bácsi szeme ravaszul pis-H lóg a félhomályban. — Sehonnan! — mondja. —* Ebből vittem én mindannyiszor!] Ebből az egy hordóból, ni! — s most már a mosolya is meg- villan. — Ugyanezt ittuk egész délután! ■ S ahogy forgatják a kulcsot a zárban, göcögve még hozzáteszi: — Fő a szakértelem!.. t s‘B"U8Ztó: fő A SZAKÉRTELEM Ql -XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXX\XXXXVXV\XVXXXXVOvXXXXXXXV Színes asztalterítőminta rajzolására és hímzésére oktatja lányát Vén Lajosné népművész Szakmáron. Eleven, szép virágmintáit, , hímzéseit és díszítéseit a világon több felé ismerik. Hosszú évek óta gyűjtögeti a Duna—Tisza-közi festő- és hímzőmotívumokat, s aztán előrajzolás nélkül „írja” a hímzőmintákat.. 1961. JANUÁR 1. A Földművelésügyi Minisztérium köszönti a falu népét . . Az 1961-es esztendő új feladatokkal várja a földek I munkásait, a termelőszövetkezeti gazdákat, az állami tözgazdaságok, gépállomások dolgozóit, a kutatóintézetek fő tudósait, az iskolák tanárait és mindazokat, akik tudá- Io suk, szorgalmuk legjavával eddig is derekasan munkál- 1akodtak eredményeink fokozásán. II. A második ötéves terv, a mezőgazdaság szocialista I 1; átalakítása mindenkitől az eddiginél is jobb munkát kő- 1- vetek Nem kétséges, hogy mint oly sok nagyszerű fel- 'I 1 adatot, úgy ezt is sikerrel megoldjuk, s esztendő múltán is, — akárcsak az elmúlt év végén — a jól végzett munka ug■ boldog tudatában, összegezhetjük eredményeinket. Ez alkalommal a Földművelésügyi Minisztérium vezzetői szeretettel köszöntik a termelőszövetkezetek pa- tarasztságát, s a mezőgazdaság valamennyi dolgozóját, és a sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánnak a falu II. népének. 1 Több millió tégla és cserép a terven belül Szolnok megye hét téglagyára dacolva a kedvezőtlen, csapadékos időjárással, az ősszel is szünet nélkül dolgozott. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, cserép és égetett téglagyártási tervét teljesítette, az év végéig hásrommillió-egyszázezer égetet, téglát és négyszáznegyvenezer cserepet gyártott terven felül. Ez a mennyiség 78 családi ház felépítéséhez elegendő.