Szabad Föld, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. JAM AR 1. f TABADÍOLD Rendkívül szeszélyes volt az időjárás 1960-ban Tájfun, kibírhntutlun hőhullám, árrés, ussálig ás nesc;ff hidvfgrk, háíúváuuk rilágsaorío . Az 1960-as évben az egész vilá­gon rendkívül szeszélyes időjárás uralkodott. Sok volt az időjárási rendellenesség, vagy katasztrófa. Már az új esztendő első napjai is igy köszöntöttek be. Januárban Európában szokatlan enyheség uralkodott, az Egyesült Államok­ból viszont viharos, hideg szelet és hóesést jelentettek. Ugyanak­kor Ausztráliában szinte elvisel­hetetlen, 40—47 fokos forróság volt. mely fojtó homok viharral párosult és 11 halálos áldozatot követelt. Az európai enyheségnek is hamarosan vége szakadt és ja­nuár 10-e után erős havazás, majd Skandinávia felől szigorú hideg érkezett. Még Nápolyban és a portugáliai Oportóban is hava­zott. és a Vezúv p«iV«ét hósapka borította Hazánkban is voltak hófúvások és emiatt több üt járhatatlanná vált. Párizsban rekord h'deget ész’eltek. Nnncyban az erős fagy miatt nem mű­ködött egy váltó és vasúti szeren­csétlenség keletkezett négy halottal és 22 sebesülttel. Súlyos szerencsétlensé­get okozott a viharos, csapadékos idő­járás Amszterdamban, ahol a nagy védőgát átszakadt ér » víz elöntötte az északi külvároeo,kat. Tizenötezer embe- vált hajléktalanná. Közép- és Dél-Amerikában is volt néhány szomorú szenzáció. Argentína lakossága hőhullámtól szenvedeti, amelynek tíz áldozata volt. Mexikóban a nagy esőzések árvizet okoztak — 40 ezer ember lakása pusztuJt el. A hó végén pe­dig Brazíliában okozott a felhő- szakadás árvizet. Japánban is pusztított az időjárás: a hóvihar és a lavina 135 halálos áldozatot szedett. Február sem hozott kedvezőbb időjá­rást: a hónap elején ismét erős hi­deghullám tört Európára. Len­gyelországban mínusz 41 fokot mértek. Az Indiai-óceánon levő Mauritius-szigeten február végén pusztító trópusi ciklon vónult vé­gig. Ennek következtében 15 ezer ember vált hajléktalanná, a ter­més 40 százaléka elpusztult, 30 halálos és 150 sebesült áldozat volt. Hatvannyolc éve nem je­gyeztek, fel ilyen borzalmas vi­hart. A ciklonnak oly roppant ere­je volt, hogy Port Louis városá­ban három templomot romba- döntött és több házat száz méte­rekre elsodort. Negyvenegyezer épület dőlt romba, 24 és fél ezer megrongálódott. Március elején ismét hóvihar dühöngött New York környékén. A vihar 105 halálos kimenetelű szeren­csétlenséget okozott. Május elején az Egyesült Államok Okla- homa államában tornádó pusztí­tott a legsúlyosabb károkat Wilburton városka szenvedte, amelynek egy része teljesen eltűnt a föld színéről. Ti­zenkét ember meghalt és száz megsebesült. Júniusban A Medárd hazánkban is kitett magáért: Pécsett és a fővárosban is szinte trópusi felhőszakadás volt. Emlékezetes a borsodi fel­hőszakadás következtében a Pity- palaty völgyre zúduló árvíz is. Fejér megyében három ember halt meg villámcsapástól. Kínában is nagy időjárási károk keletkeztek. Hopei tartományban katasztrofális aszály pusztított. A 270 napos szárazság miatt .nem lehetett elvetni a gabonát. Indiá­ban és Pakisztánban a hőhullám következtében összesen 395-en haltak meg. Árnyékban 46—47 fo­kot mértek. A déli félteikén a tél _ amely a ml ny arunkkal esik egybe — hasonlóan saes’élyes vo't. Buenos Airesben 42 év óta először havazott júniusban. Egész Argentínában nagy hidegek voltak. A chilei határ közelében mí­nusz 26 fokot mértek. Júliusban hazánkban is voltak rendkívüli felhőszakadások, melyek a Ba­konyban és Borsodban áradáso­kat okoztak. A Balatonon — re­kordnak számító — 190 vihar vonult végig a hónap végéig. Angii v/liisliaii Tajvan felett pusztított több bor­zalmas erejű tájfun, amelyeknek 104 halálos áldozata volt. Az Egyesült Államok keleti partvidé­kén is emberemlékezet óta nem tapasztalt hatalmas erejű orkán okozott károkat. Százharmincöt halálos áldozatot követelt és az anyagi kár egymillió dollár volt. Míg Európában nyári hőség uralkodott, az Antarktiszi télben rekord hideget jegyeztek fel. A föld leghidegebb vidéke a szovjet kutatók megállapítása szerint Ke- let-Antarktisz középső része, ahol augusztus 24-én mínusz 88,3 fokot mértek. Szeptember újabb árvizeket hozott. A hatal­mas esőzések miatt Olaszország­ban és Tirolban több folyó ki­öntött. Délnyugat-Angliában a ■közlekedés is megbénult az ár­víz miatt. Franciaországban a Rhone, a Dordogne és Vezére fo­lyók harminc áldozatot követel­tek. Októberben két tájfun söpört végig a Fülöp-szige- taken, 41 halálos áldozatot és 5 millió font sterling kárt követelve. Angliá­ban folytatódott az ítéletidő, felhő- szakadásokkal, szélviharokkal. Az ár­víz a családok százait űzte ki ottho­nukból. Kelet-Pa.ksztánhan, a Ren- góli-ö bőiben is ciklon és szökőár pusz­tított, 3500 halottat, elpusztított fal­vakat, hajléktaiaijok százezreit hagyva maga után. Xovem bér hazánkban is rendkívüliséget je­lentett. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy az ország egész területén 100—150 mm eső hulljon. Rendkívüli volt a csapa­dékos napok száma is. November 22-e kivételével a hó minden napján esett az ország valamelyik részén. A véget nem érő esőzések miatt Olaszoi’szágban a Po del­táját is árvíz sújtotta és 18 ezer ember vált hajléktalanná. A (Iccém brr szerencsére nem hozott ilyen szomorú szenzációt. Az idő­járási katasztrófák mellett je­lentős az a kár is, amit az 1960- as év kilengésekben gazdag idő­járása az emberek egészségében okozott.' Az idegeket rendkívül megviselte a rengeteg frontátvo- nulás és a szélsőségek. Színes asztalterítő­minta rajzolására és hímzésére oktatja lányát Vén Lajosné népművész Szakma­ron. Eleven, szép vixágmintáit, , hím­zéseit és díszítéseit a világon több felé ismerik. Hosszú évek óta gyűjtögeti a Duna—Tisza-kózi festő- és hímzőmotí- vumokat, s aztán előrajzolás nélkül „írja” a hímzőmin­tákat.. Szolnok megye hét téglagyára dacolva a kedvezőtlen, csapadé­kos időjárással, az ősszel is szü­net nélkül dolgozott. Az erőfe­szítés nem volt hiábavaló, cse­rép és égetett téglagyártási ter­>- Az 1961-es esztendő új feladatokkal várja a földek I lmunkásait, a termelőszövetkezeti gazdákat, az állami 1 >• gazdaságok, gépállomások dolgozóit, a kutatóintézetek I > tudósait, az iskolák tanárait és mindazokat, akik tudá- I J suk, szorgalmuk legjavával eddig is derekasan munkál- 1 > kodtak eredményeink fokozásán. I >. A második ötéves terv, a mezőgazdaság szocialista I j; átalakítása mindenkitől az eddiginél is jobb munkát kő- 1 >- vetek Nem kétséges, hogy mint oly sok nagyszerű fel- 'I 1 adatot, úgy ezt is sikerrel megoldjuk, s esztendő múltán I j; — akárcsak az elmúlt év végén — a jól végzett munka u >■ boldog tudatában, összegezhetjük eredményeinket. >! Ez alkalommal a Földművelésügyi Minisztérium ve- « zetői szeretettel köszöntik a termelőszövetkezetek pa- I > rasztságát, s a mezőgazdaság valamennyi dolgozóját, és I sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánnak a falu I >; népének. 1 vét teljesítette, az év végéig hás rommilliú-égy százezer égetet. téglát és négyszáznegyvenezer cserepet gyártott terven felül. Ez a mennyiség 78 családi ház fel­építéséhez elegendő. |7isdk az eső. Azik a hegy öl­ül dal, megszedett szőlőtőkéi­vel, összevert diófáival. Vizesen pislog a varjú a mezsgyén, mint egy még friss tintafolt az isko­lásgyerek füzetében. Korán bar- nul- a délután, érett berkenye- színű a táj. Mire való az ilyen idő? Gubbasztanak a pincék a hegy­oldalon, fehér, telt bögyű kacsák a patak partján. A hordókban tisztul az új bor, formálódik, ki­alakul, melyik-melyik a maga belső arculata szerint. A riz- ling átlátszó lesz és felizzik ben­ne a vulkáni kőzetek tüze. Hab­zik az otelló, vörösen, akár a vér. Csillagszínt kap a furmint, s egy bakfíslány tekintete ra­gyog fel a zöldszilvániban. Mire való lenne hát ez az idő,1 ha nem borkóstolóra? Szaporodnak ilyenkor a szak­értők, mint nyáron a legyek. Szüret után még az is borszak­értővé lép elő. aki szőlőföldet legfeljebb vonatablakból látott. Csak belül kerüljön a pinoe- ajtón. Szóhoz se juthat sokszor az, aki kezében kapanyéllel is­merkedett a szőlőfajtákkal. Olyan sok a hozzáértő Hanem a pincegazdát se ejtet­ték a íejelágyára. Ha egy kicsit tréfás ember: hallgat bölcsen és úgy kifog a borszakértőn, hogy az észre se veszi. . Pali bácsi ilyen tréfás ember. Mikor a pincevendégek nagyon le találnak ragadni a padkára, fogja magát, feláll, veszi a lo- pót, hogy na. még egy literrel felhoz abból a vendégmaraszta­lóból. Aztán odalent, a hordók között szegre akasztja a lopót e. a szellőzőnyílás fülkéjében megkeresd a tavaly eltört lopó maradványait. Azzal visszako­cog a vendégek közé s fancsali képpel azt mondja: — Na né! Hát nem eltörött!... Most megáll a tudományom, mert a másik topónkat a bor­kimérésben tartjuk.... Amiből mindenki érthet, amit akar. Csak azt nem várhatja, hogy Pali bácsi még egy literrel az asztalra tegyen. Ezúttal azonban nem él ezzel a módszerrel. Újságíró jött a szövetkezetbe, azt hozta ki az elnök, tollforgató emberrel pe­dig csínyján' kell bánni. Hátha még azt írja az újságba," hogy a tsz sajnál a vendégeitől egy­két liter bort. Hordja hát neki szorgalmasan. Hanem a vendég igencsak bor­szakértőnek igyekszik mutatni magát. Forgatja szeme előtt a poharat, az ablak , felé fordulva, mintha a bíráló bizottság tagja lenne egy borversenyen. — Megvan vagy tizenkét fo­kos! — Még meg se kóstolta! — Megállapítom én azt anél­kül is. — Miből? — A karimájából. Amelyik bornak ilyen gyűrűje van kör­ben a pohár mentén ... És elismerőleg emeli szájához a poharat. — Ügy, úgy! — bólogat Pali bácsi. — Abból meg is lehet állapítani! Erősen ingerli ez a nagy szak­értelem. A borszakértő vissza-' helyezi poharát az asztalra, cset- tinget néhányszor a nyelvével és ismét megnyilatkozik. — Tiszta rizling... De vörös- földben termett. Érződik rajta a talaj vulkanikus eredete. A vulkanikus talajban termett riz- lingnek egészen sajátságos íze van. Meg lehet különböztetni a többi rizlingtől. — Jól mondja! — szólal meg az elnök. — Jól mondja az elv­társi Ez a városföldekről való. ■ Pali bácsi csak hümmög. — Onnan ... onnan ... De van nekünk másfajta is. Azt kóstol­ja meg az elvtársi A borszakértő szívesen enge­delmeskedik, ha Pali bácsi ab­ból a másfajtából is hajlandó felhozni. Pali bácsi pedig haj­landó. Habzik a még egészen le nem tisztult bor a pohárban. A bor­szakértő megvárja, míg elta- karodmak a buborékok. Akkor egy csipetet nyelvére vesz a bor­ból ízlelgeti akkurátusán. Ahogy azt kell. Nem iszik, csak ízlel­geti. Forgatja szájában a bort, fejében a megformálandó véle­ményt. Nézi a mennyezetet, mintha onnan leolvashatná. Nem nyilatkozik azonnal. Előbb ke­rülgeti egy kicsit, — Nem rossz ez se! — Nem-e? — mosolyog Pali bácsi. — Nem!... De egészen más bor! Ez kevert szedés. Van ben­ne egy kis muskotály is. .— Muskotály? — csodálkozik az 'elnök. — Van nekünk mus­kotályunk? — A Sándor hegyi részen... egy kevés... — mondja Pali bácsi. A borszakértő diadalmaskodik. — Na ugye! Aki ért a borhoz, mindjárt megérzi. — Jól van! — mondja Pali bácsi. — Látom, az elvtárs ért a borhoz. De azt kóstolja meg, amit majd most hozok fel. Az a legjobb borunk. És Pali bácsi újra fordul egyet a topóval. A bor habzik, mint az előbb, a borszakértő vár, mint az előbb. Aztán megismétli a kóstolás szertartását. Csak most hamarabb nyilvánít véleményt. —> Ez igen! — csillan meg a tekintete. — Ez csakugyan jobb bor! Ha túl lesz az első fejté­sen, ezzel a versenyre is bene­vezhetnek. Mert akkor az igazi! Micsoda színe lesz ennek! A zöld- szilvánimak van a legszebb szí­ne. — Zöldszilváninak?! — csodál­kozik megint az elnök. Pali bácsi siet az elismeréssel. Mintha levette volna a lábáról a vendég szakértelme. — No. ha így felismerte az c vtárs. hogy zöldszilváni, azt meg tudná-e mondani, hány fo­kos lehet? A borszakértő beleszagol a pohárba és most nagyobb kor­tyokban issza a bort. Mivelhogy most nem az ízét latolgatja, ha­nem az erejét. — Erősebb, mint az előbbi! Több tizenkét foknál. Az elnök próbál szerénykedni. — Idei bor nem nagyon éri e’ a tizenkét fokot... Nálunk se„ — Az igaz — bólogat a bor­szakértő. — Lehet, hogy ebben tévedek. A bor fokának megíté­léséhez nem szabad pohárszám inni. Md pedig, itt már több po­hárral megittunk. — Nem baj — mondja Pali bácsi. — A szakértelem meg­van ... És az a fő! És töltöget szorgalmasan to­vábbra is a borszakértőnek’ Ad- dig-addig, amíg végül csak ki­fogynak mindenfajta bor meg­ítéléséből. Akkor aztán indulni lehet ha-r zaf.elé. Az eső elcsendesedett, a ven­dég hát kiállhat a pince elé na­gyokat szippantani a friss leve gőből. Kell az ilyenkor, egy ilyei Sikeres borkóstoló után. Adói* odabent az elnök,, meg Pali bá­csi helyre rakják a lopót, a po harakat, megvizsgálják a hordó kon a dugókat, megkeresik a ha talmas pincekulcsot, szóval, feé szülődnek a távozásra. — Muskotály!... — dünnyög az elnök. — Meg zöldszilváni'. Honnan hoztál volna te zöld* szilvánit? Pali bácsi szeme ravaszul pis-H lóg a félhomályban. — Sehonnan! — mondja. —* Ebből vittem én mindannyiszor!] Ebből az egy hordóból, ni! —i s most már a mosolya is meg-t villan. — Ugyanezt ittuk egész délután! - ■ S ahogy forgatják a kulcsot a zárban, göcögve még hozzáteszi: — Fő a szakértelem!.. t- 2­A Földművelésügyi Minisztérium köszönti a falu népét ] Több millió tégla és cserép — terven (elül s‘B"U8Ztó: fő A SZAKÉRTELEM Ql -XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXX\XXXXVXV\XVXXXXVOvXXXXXXXV

Next

/
Thumbnails
Contents