Szabad Föld, 1961. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961. JANUÁR 1. Mielyünk a v­ársban A régi időkben is sokat foglal­koztatta ez a téma a ma­gyar közvéleményt, de valahány­szor szóba került a lapok ha­sábjain inkább csak a kultúra­­terén, s néhány fényes írói vagy művészi név emlegetésével pró­bálták kijelölni helyünket­­ vi­lágban. A legtöbb esetben böl­csen hallgattak a kérdés lénye­géről, arról tudniillik, hogy Ma­gyarországnak milyen a hely­zete a nemzetközi politikában? Persze, ebben a kérdésben olyan körülmények között, amikor ha­zánk az uralkodó osztályok jóvol­tából, a nemzetközi reakció há­lójában vergődött, s ki volt szol­gáltatva a nagyhatalmak vetél­kedésének — kiváltképp amikor a n­agynémet uralmi törekvések ug­ródeszkája volt —, bizony nem sok dicsekedni valónk akadt. Amióta a felszabadult­ magyar nép maga vette kezébe az ország dolgát —, megváltozott helyünk a világban is. Ma már nemcsak egyre gazdagodó kulturális érté­keink jelölik ki helyünket a vi­lágban, hanem politikai hovatar­tozásunk is. Azzal, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a szocia­lista országok testvéri közösségé­ben megtalálta népünk felemel­kedését és nemzetközi független­ségét biztosító helyét, nem­csak a haladó világ megbecsülé­sét vívta ki, hanem még a reak­ciós körök szemében is megnőtt­­ a tekintélyünk. Kénytelenek szá­molni velünk, mint a haladásért és a békéért folyó világméretű küzdelem egyik hatékony erőté­­nyezőjével. Egyáltalán nem vélet­len, hogy az 1956-os ellenforrada­lom napjaiban olyan vad rohamot intéztek ellenünk , törvénysze­rű volt az is, hogy az itt elszen­vedett kudarc kihatott a hideg­­háborús politika más frontszaka­szaira is. A „magyar -ügy", ami­vel az amerikai imperialisták és ügynökeik éveiken át igyekez­tek megzavarni a békés légkör kialakulását a nemzetközi politi­kában diplomáciai téren ugyan­olyan kudarcot, sőt a kudarcok sorozatát hozta meg számuikra, mint a fegyveres erővel megkísé­relt ellenforradalom. Ez a „ma­gyar ügy” végül is a hideghá­borús irányzat tehetetlenségének a próbaköve lett. Helyünk a világban ma annyit jelent, — barát és ellenség szá­mára egyaránt —, hogy a szocia­lista országok, térségben, lélek­­számban, szellemi és anyagi erő­ben egyformán óriási ereje adja meg e tábor valamennyi népé­nek nemzetközi súlyát. Nem va­gyunk egyedül, a világ leghala­dóbb népeivel együtt veszünk részt az egész emberiség sorsá­nak jobbra fordításáért folyó­­tör­ténelmi küzdelemben. Külpolitikánk fővonalát azok az alapelvek határozzák meg, amelyek az egész szocialista tá­bort, élén a Szovjetunióval, a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában veze­tik." A Magyar Népköztársaságot testvéri kapcsolatok fűzik a szo­­cialsta országokhoz. Helyünket a világban elsősorban ezek a kap­­­­csolatok, s e kapcsolatokban ki­fejező szolidaritás, a szocialista országok között kialakult eszmei, gazdasági és politikai sorsközös­ség határozza meg tö­rténelmileg az a legjellem­­zőbb hazánk helyzetére, hogy megbonthatatlan sorsközös­ségbe kerültünk a szocializmus világrendszerével. A szocialista vitá­grendszer országai­­ között olyan merőben új kapcsolatok alakultak ki, am­elyekhez hason­lóval nem találkozunk az eddigi történelemben. Az az erő, amely összetartja a szocialista tábor or­szágait, nem hatalompolitikai cél­­■ kitűzésekből, hanem a szocializ­­m­us építésének és a béke védel­mének közös nagy ügyéből fakad, s a kölcsönös segítség legmaga­­sabbrendű formáit hívta életre. A szocialista világrendszerhez való tartozás megsokszorozta a­­ mi erőinket, is, s lényegesen ki-­ tágította lehetőségeinket az or­­­szágépítés úgyszólván minden te­rületén. Külpolitikánk egyik alapvető jelentőségű kérdését te­kintve pedig, a szocialista világ­­rendszerhez való tartozás meg­oldhatta számunkra a kisállamok önálló nemzeti létének és bizton­ságának problémáját is. Túlmenően azon, hogy saját nemzeti létünk végre szilárd ala­pokra került, abban a helyzetben vagyunk, hogy segítséget nyújt­hatunk azoknak a népeknek, amelyek a gyarmati sorból sza­badulva, most rakják le az ön­álló nemzeti élet alapjait. Ilyen­­módon is kivesszük részünket ab­ból a világraszóló küzdelemből, mely az emberiség fejlődését akadályozó szégyenteljes gyarma­ti rendszer végleges eltávolítását tűzte ki célul. Ez a küzdelem, mely az imperializmus­­ tűzveszé­lyes gyarmati rendszerének fel­számolására irányul, előmozdítja a béka ügyét is, s alkalmas arra, hogy a nyugati hatalmakat is rá­kényszerítse a békés egymás mellett élés elveinek elfogadásá­ra. A­mi a magyar külpolitika fő­­ célkitűzéseit illeti, ezek telje-­­­sen világosak és az a lényegük,­­ hogy megszilárdítsák a békét. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere legutóbb az or­szággyűlésen elmondott beszámo­lójában röviden így foglalta ösz­­sze külpolitikánk feladatait. Meg­védeni a békét, szocialista építő munkánk e legfontosabb előfel-| tételét. Leleplezni és visszaverni­­ országunk függetlensége és szu- | verenitása ellen irányuló minden­­ imperialista kísérletet, visszauta­sítani minden beavatkozást, vagy a beavatkozási kísérletet országunk belügyeibe. Szoros együttműkö­dést kialakítani és fejleszteni kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A békés egymás mellett élés poli­­ tikáját folytatni minden más tár­­­sadalmi berendezésű országgal.­ Baráti kapcsolatokat kiépíteni az­­ imperialista járom alól nemrégi kiszabadult ázsiai és afrikai or­­­­szágokkal. Amikor azt mondjuk, hogy a magyar külpolitika vezérelve:­­ megvédeni a békét, akkor nem- ■ csak népünk legfőbb vágyát és­­ szocialista országunk továbbépít­­­tésének legfontosabb feltételét­ hangoztatjuk. A béke biztosítása­­ ma egyformán érdeke a világ va­­ lamennyi népének, s ami még en-­ nél is fontosabb: az emberiség­ történetében először meg is van­­ hozzá a reális lehetőség. A kom-­­ munista és munkáspártok moszk­vai értekezletéről, kiadott Nyilat­kozat kifejti, hogy a szocialista világrendszer kialakulásával megteremtődtek a háború elhárí­tásának reális feltételei. A mai világhelyzetnek az a lényegesebb vonása, hogy a szocialista orszá­gok egyre növekvő ereje nagyobb befolyást­­gyakorol az események menetére, mint az imperializmus, amelynek a" háborús" természete nem változott meg, de megvál­toztak az erőviszonyok a világ­ban, még­pedig a béketábor ja­vára. A háborús veszély kikap­csolásának feltételei adva van­nak a szocialista tábor növekvő gazdasági és nemzetközi erejé­ben, a népek nemzetközi szabad­ságmozgalmaiban és az imperia­lista országokon belül ható béke­­erők, harcában. Békepolitikánk, mely egyaránt megfelel a magyar nép és a vi­lág valamennyi népe érdekeinek, nemcsak olyan módon határozza meg helyünket a világban, hogy nemes és emberséges célkitűzé­sekért harcolunk, hanem olyan módon is, hogy e békepolitika az adott körülmények között sok­kal reálisabb is, mint az imperia­lista bajkeverők és csatlósaik politikája. Pa­ál Ferenc Szabad Told 3 P­ártszer­eszeteink a termelőn­övekek­etek megsz­ilá­r­di­í t­á­sá­ért írta: Kenkes András, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára Egy esztendeje sincs még, hogy Szabolcs-Szatmár megyében is döntő fordulat következett, be a falvakban, meggyorsult a mező­­gazdaság szocialista átszervezésé­nek folyamata. Megyénkben 1960 tavaszán a községek többsé­gében a tanácsi szántóterület­nek több mint a felén már közö­sen művelték a földet, kialakult a közös állatállomány és ezer és ezer holdak gazdái lettek a teg­nap még egyénileg dolgozó pa­rasztok Egy év távlatából nézve meg­állapíthatjuk, hogy termelőszö­vetkezeteink egészségesen fejlőd­nek, megszilárdultak és beváltot­ták a hozzájuk fűzött reménye­ket. Az évtizedek óta nem ta­pasztalt rossz időjárás ellenére is többségük szilárd gazdasági bá­zist teremtett megerősítette a bi­zalmat a termelőszövetkezetek tagságában. Bátran állíthatjuk: szövetkezeti parasztságunk élt a párt és az állam nyújtott­ lehe­tőségekkel, kedvezményekkel és jól gyümölcsöztette azokat Pártbizottságaink és szövetke­zeti pártszervezeteink zömében már a kezdet kezdetén helyes irányban indultak el. A termelő­­szövetkezetek megalakulása után azonnal a megszilárdítás munká­jához láttak. Valamennyi járási pártbizottság elkészítette ter­vét a termelőszövetkezetek megerősítésére és hozzálá­tott a sok, bonyolult és tisztázatlan probléma megol­dásához. Ebben az időben sokat kellett dolgozni a különböző helytelen nézetek és belső ellenté­tek leküzdéséért is. Például a szatmárcsekei tsz-ben olyan né­zet alakult ki, hogy fel kell osz­tani a jószágállományt és a fo­gatokat a tsz-tagok között vallá­suknak megfelelően Más tsz-ek­­ben a kis- és középparasztok kö­zött volt ellentét Úgyszintén ne­héz probléma volt megoldani a háztáji területek kiosztását az alapszabály szellemében. Tevékeny politikai in■■­tika Járási pártbizottságaink felada­tai között első helyen állt a ter­­melőszövetkezti pártszervezetek megerősítése. A mátészalkai járás tsz-eiben például viszony­lag kevés volt a párttagok száma s ez nehezítette a munkát Meg kellett erősíteni a pártszerveze­teket megfelelő káderekkel. A járásban néhány hónap alatt több mint 150 tagjelöltet vettek fel a szövetkezeti pártszervezetek — nagyrészt brigádvezetőket, munkacsapatvezetőket, termelő­­­­szövetkezeti elnököket és egysze­­­­rű termelőszövetkezeti tagokat,­­ közöttük olyan becsületes és jól­­ dolgozó parasztokat, mint Antal­­ János, a győrteleki tsz elnöke,­­ Jakab Imre, a kocsordi tsz bri­­­­gád vezetője, ifjú H­uszt­i Sándor,­­ a hodászi tsz brigádvezetője és­­ mások.­­ A járási pártbizottságok és a­­ tsz-pártszervezetek a megfelelő­­ időben­ napirendre tűztek olyan­­ fontos kérdéseket, mint: a tájjel- s legnek és a sajátos viszonyoknak­­ megfelelő gazdálkodási szervezet­­ kialakítása, a munkafegyelem, a­­ közös tulajdonhoz való vi­­­­szony, a premizálás a gazdasági - és pártvezetés kapcsolata a párt­­i munkások szakmai képzettségé­­­­nek emelése. A tiszalöki és má-­­­tészalkai járásban — mivel e két­­ járás talaj- és éghajlati adottsá- I gai igen kedvezőek az­ állatte­­­­n­yésztésre — a pártszervezetek­­ különösen az állattenyésztés fej­­­­lesztését­ szorgalmazták. így érték­­ el például, hogy a tsz-ek 100 hold­­­­ra eső számosállat tervüket tel­je- s sítették.­­ Az­ eredmények nem születtek­­ maguktól. Pártszervezeteink se­­­­gítségével azonban a termelőszö­­­­vetkezetek az átszervezéssel egy­­­ időben megoldották a termelés­­ növelését is Termelőszövetkeze­­­­teink ez évben kenyérgabonából 1­02 mázsával, burgonyából 10­­ mázsával, kukoricából 3 mázsá­­i­val termeltek többet, mint az el­­­­múlt évi átlagt — amikor az­­egyéni gazdaságok voltak túlsúly­­i­rán­yítottsertésből 19 ezerrel­­ többet adunk el ez évben, min­t 1959- ben. Termelőszövetkezeteink gazdálkodása a belterjesség irá­nyába halad. Míg 1959-ben a burgonya vetésterülete az össz­területhez viszonyítva 5 száza­lék volt, 1960-ban már 11 száza­lék. A szemeskukorica vetésterü­lete 1959-ben 8,9 százalék, 1960- ban a háztájival együtt 20 százalékra nőtt. A z­silókukorica vetésterülete az elmúlt évben 2000 holdról már 12 000 holdra emelkedett Nehéz helyzetben voltak meg­alapozásuk első évében a fehér­­gyarmati járás termelőszövetke­zetei is Ebben a mélytalajú já­rásban a szövetkezetek 1200 hol­don termeltek rizst, 1600 hol­don cukorrépát és 2500 holdon burgonyát. A tsz-ek tagsága szin­te emberfeletti munkát végzett. Más lehetőség híján szánnal és kézzel hordták a rizskévéket a cséplőgéphez Kölcsén, Kisar­­kán, Tiszakóródon, Fehérgyarma­ton a szövetkezeti tagok. A nap­raforgót is nagyon nehezen tud­ták elcsépelni A nehézségek elle­nére a szövetkezetek többsége megoldotta a feladatokat. Ide­jében felszedték, elcsépeltek és elszállították a termést. Kispalá­don például — amíg a férfiak a takarmánybetakarítási munkát végezték — a termelőszövetkezeti tagok feleségei összefogtak és öt­ezer zabkeresztet hordtak össze, hogy megmentsék a termést. A munka első soraiban a termelő­szövetkezeti párttagok és vezetők feleségei haladtak. Kölcsén a Kossuth Termelőszövetkezetben a párttaggyűlés tárgyalta meg elő­ször, hogyan fogjanak a nehéz adottságok között a rizs learatá­­sához. A taggyűlés határozatát ismertették a közgyűléssel és a kommunisták példája nyomán két nap alatt aratták le kézzel az 50 holdas rizstáblájukat. A tagság egyetértésével... Az eredmények elérésének egyik fontos mozgatója volt, hogy megyénk legtöbb termelő­­szövetkezetében idejében és jól oldották meg a tagság premizá­lását. A mátészalkai járásban például 8 millió forintot osztot­tak ki prémium címén. Válla­jón a premizálás bevezetése után lát­hatóan meggyorsult a munka és egy szem termés­zejti ment veszen­dőbe. A pártszervezetek a mun­ka folytonossága mellett a hol­napra is gondolta­k és meggyor­sították a termelőszövetkezetek építkezését — mégpedig saját erőből. Említésre méltó példa többek között Milota, ahol két­millió forintot ruháztak be sa­ját erőből. A fehérgyar­mati járás termelőszövetke­zeteiben néhány hónap alatt 86 szerfás épületet építettek, míg a mátészalkai járásban ugyanek­kor 35 erőgépet vásároltak a ter­melőszövetkezetek saját erőből. Sok jel mutatja már a társadal­mi tulajdonhoz, a közösséghez va­ló viszony megváltozását. Jel­lemző erre, hogy például a mán­ál Új Élet Tsz-ben a tagság egyet­értésével a pártszervezet napi­rendre tűzte a háztáji földterüle­tek rendezését. Mivel itt nagyon sok család háztáji földterülete meghaladta az alapszabályban megengedettet — és a közös meg­sínylette ezt — felmérték az ösz­­szes háztájit és a törvényes ala­pokon rendezték azt. Pártszervezeteink bátran hozzá­nyúltak az úgynevezett népsze­rűtlen feladatokhoz is, s a leg­többször sikeresen megoldották azokat. Ahol viszont — mint Kisarban — maguk a pártszerve­zetek vezetői is megalkudtak a hibákkal, elnézték a társadalmi tulajdon herdálását, vagy azt, hogy jónéhányan jogtalan ha­szonhoz jussanak, ott a tagság nem félt segítséget kérni a járá­si pártbizottságtól, amely az egyszerű termelőszövetkezeti ta­gokkal együtt intézkedett is, így oldották meg, hogy új elnök, ag­­ronómus, párttitkár és brigádve­zető került a szövetkezet élére. Azóta itt a helyzet megváltozott, a tagság pedig elismerését fejezte ki a kommunistáknak Törődünk a gazdasági feladatokkal Biztató jelenség hogy a terme­lőszövetkezeti pártszervezeteink többsége felismerte helyét, szere­pét és az úgynevezett „tiszta pártmunka” helyett naponta ki­veszi részét a gazdasági felada­tok megoldásából­ is Például a kömörői Új Élet Termelőszövet­kezet pártszervezetének vezető­sége a gazdasági vezetőkkel együtt egész évben jól a kezében tartotta az irányítást, s jó mun­kára buzdította a tagságot. A ter­vezett 37 forintos munkaegység ezért — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — biztosított. A tag­sággal való — s nem egyszer éj­félekig tartó — viták eredménye, hogy eddig 120 hízottsertést ad­tak el az államnak, s már megte­­remtették a jövő évi hízóállo­mány alapjait is, így lett e kis­­létszámú, azelőtt gyenge párt­­szervezetből tevékeny, erős párt­­szervezet. Komlódtótfalun nyitott szem­mel és ceruzával a kézben figye­lik a kommunisták a jövedelem alakulását és ha baj van, nem fukarkodnak a javaslattal, jó öt­lettel. Az idei szeszélyes nyár hárommillió 150 ezer forintot vett ki a zsebükből — ennyi kiesés mutatkozik almából — ami pedig a munkaegység értékének nagy­­részét adta volna. Mit csináltak ezek láttán? A kommunisták ja­vasolták, hogy a kiesést az állat­­tenyésztésből pótolják. Ez jónak bizonyult, s írta már ott tarta­nak, hogy átadtak 100 darab hí­zott marhát s még átadásra vár 100 hízott sertés és 50 hízott bi­ka Mindez egymillió. 200 ezer forintot pótol, a munkaegység értékét pedig 8 forinttal emeli. Megoldjuk a kellő­ feladatul örvendetes jelenség tsz­eink­­ben, hogy az öregekről rendsze­resen gondoskodnak. Megyénk­ben ez évben 12 ezer ,özeg nyug­díjasnak biztosították tsz-eink a­ megfelelő ellátást. Szamostatár­­falván a pártszervezet javaslatá­ra az öreg nyugdíjasok kaptak még mindent elsőnek: kenyérga­bonából, takarmányból, szalmá­ból és így tovább ... Pártszerve­zeteink többsége nem tekintette tizedrendű kérdésnek az apró ügyeket sem Nem fűlt bele a ki­sebb gondok, bajok orvoslásába, meg tudta különböztetni a lé­nyegest a lényegtelentől, és nem hagyta elhatalmasodni a bajokat, még ha az csupán egy-két em­bert érintett is. Járási pártbizottságaink taná­csainkkal együtt nagy gondot for­dítanak a szakmai tanfolyamok szervezésére A mátészalkai járás 120 termelőszövetkezeti brigádve­­zetője részére például szabad akadémiát szerveztek a mező­­gazdasági technikum keretében. Havonként tartanak tanfolyamot a szövetkezetek elnökei, autonó­­musai továbbképzésére amelyen a járás legjobb szakemberei ad­ják át a bevált módszereket ta­pasztalatokat. A termelőszövetke­zeti párttitkárokat fokozatosan szakjellegű­­ pártiskolákon képez­zük tovább. A tények azt bizonyítják: terme­­lőszövetkezeteink­ a súlyos elemi károk, a kezdéssel együttjáró ne­hézségek ellenére is megoldották a kettős feladatot. A szövetke­zetek idei munkája, amellyel egyúttal a holnapot, a jövőt is megalapozták, gyümölcsöző volt. A zárszámadás előzetes mérlege kielégítő, a jövedelem megfelelő. Pártmunkásaink a termelőszövet­kezetek tagságával vállvetve nagy munkát végeztek ebben az évben a még szilárdabb sza­­bolcs-szatmári termelőszövetke­zetekért.

Next