Szabad Föld, 1963. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-07 / 27. szám
2 SPEKULÁNSOK ALKONYA Melléküzemág-e a guri-guri gyártás, vagy a gombüzem ? Sötét ügyek a könyvelésben — Busás haszon jogtalanul Véget vetnek az üzelmeknek! (Tudósítónktól.) A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységét több rendelet szabályozza. Ezek célja helyes mederbe terelni a szövetkezetek ilyen irányú munkáját, hogy a melléküzemág segítse elő a nagyüzemi mezőgazdasági termelést, fokozza a jövedelmezőséget, biztosítsa a tagok egyenletes foglalkoztatását. „Szabad vállalkozók" Pest megyében azonban — főként a főváros közelében —, több termelőszövetkezetben messze eltértek e világosan megfogalmazott elvektől, és olyan utakat kerestek, amelyek a „gyors meggazdagodáshoz” vezetnek. Nem a termelőszövetkezeti tagok kezdeményezték azokat a vállalkozásokat, amelyeknek úgyszólván semmi közük nincs a mezőgazdasághoz, a mezőgazdasági termeléshez — ők szorgalmasan dolgoznak a szövetkezet földjein. Sokkal inkább a tsz-vezetőket ejtették bűvkörükbe azok a „szabad vállalkozók”, akik a könnyű és gyors pénzkeresetet ígérték. Ezek a vállalkozók az utóbbi időben szinte ellepték a főváros környéki szövetkezeteket Amint ezt a vizsgálatok megállapították, nem egy közülük több szövetkezetben is vállalt „vezető” beosztást, s jövedelme meghaladta a havi 10— 15 ezer forintot. A „melléküzemági” tevékenység széles skálája megtalálható még ma is. A dányi Magvető, a vácbottyáni Petőfi, a budakalászi Szabadság tsz-ek magasépítő munkálatokat végeznek. A budaörsi Vörös Csillag Tsz-ben guriguri üzemet létesítettek, az alsógödi Egyesült Duna-menti Tsz-nek gombüzeme van, s így folytathatnánk a felsorolást. A melléküzemági tevékenység néhány szövetkezetben már olyannyira előrehaladt, hogy a jövedelem mármár nem is a földek műveléséből, a gazdálkodásból származott és származik, hanem az üzemi tevékenységből. A nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz-ben például az egy holdra eső jövedelem a növénytermesztésből 854 forint, az állattenyésztésből 1429 forint, a melléktevékenységekből 8406 forint. A vácbottyáni Petőfi Tsz-ben a növénytermesztés 642, az állattenyésztés 636 forintot hozott holdanként, ugyanekkor a melléktevékenység 3921 forintot. Ellenőrzés nélkül Ha ilyen jól jövedelmez a melléküzemág, miért nyúltak mégis erélyes kézzel ezek megszüntetéséhez az államigazgatási szervek? Amint az előbbi számadatok is bizonyítják a melléküzemági tevékenység túlhajtása, a rendeletek be nem tartása hovatovább oda vezet, hogy egyes szövetkezetek „felszámolnák” a mezőgazdaságot, mert az „nem kifizetődő”. Holott nem a termelőszövetkezetek feladata a felsorolt melléküzemek létesítése. Még akkor sem engedélyezhető, ha valamennyit ma még hoz is a szövetkezet konyhájára. A vizsgálatok azonban azt is megállapították, hogy a melléküzemági tevékenységet olyannyira szorgalmazó „vállalkozók” — közönséges szélhámosok —, korántsem a szövetkezetek megszilárdítása érdekében igyekeznek kifejteni tevékenységüket, sokkal inkább a maguk pecsenyéjét sütögetik. Mi vonzza ezeket az embereket a szövetkezetekbe? Az — amint ezt a vizsgálat is megállapította —, hogy a szövetkezetekben szinte teljesen ellenőrzés nélkül folytathatják tevékenységüket. A termelőszövetkezetek adják a nevet — sok esetben a szövetkezeti vezetők engedélyt sem kértek egy-egy üzemág létesítésére —, az ellenőrzés rendkívül laza, így lehetőség nyílik arra, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyenek szert. Noha egy-egy esetben a bűnüldöző szervek le is leplezték a spekulációt és bírósági eljárást is indítottak (most folyik eljárás a bugyi Tessedik Tsz volt vezetői és vállalkozói ellen), az ipari tevékenységben járatlan szövetkezeti vezetők képtelenek az ellenőrzésre. A megyei tanács határozata Az ilyen melléküzemek legtöbbször nem is a szövetkezet székhelyén vannak, hanem másutt, legtöbbször a fővárosban. Hogyan dolgoznak akkor a melléküzemágakban a tagok? Az esetek többségében bérmunkásokkal dolgoztatnak — jó, ha aláírják a belépési nyilatkozatot, de a szövetkezeti életből nem veszik ki a részüket. Rendkívül sok visszaélésre ad alkalmat, hogy a melléktevékenység pénzügyeit nem a termelőszövetkezet könyvelésén keresztül bonyolítják le. Az elburjánzott melléküzemági tevékenység megszüntetésére a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott. Ez év végéig meg kell szüntetni a törvényellenes melléküzemági tevékenységet, ugyanakkor elő kívánja segíteni a törvényesen is megengedett melléküzemágak, mint a kisállattenyésztés, kovács-, bognárműhely, savanyító, szárító, illetve feldolgozó üzem, stb létesítését. Természetesen mindezeket már spekulánsok nélkül. Mihók Sándor Műszererdő a Hortobágyon A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Meteorológiai Intézete az idén ismét végez kutató vizsgálatokat a Hortobágyon. Az intézet, amely 1961 óta minden év nyarán valóságos műszererdővel hálózza be a puszta egy részét, sok százezer értékes adatot gyűjtött már össze a Hortobágy klímájáról. A szikes és zsombékos talajokon 80 centiméter mélységig mérik a talaj hőmérsékletét. Ezen kívül éjjel-nappal minden órában jegyzik a levegő hőmérsékletét és az uralkodó széljárást. A víz párolgásának mennyiségét naponta háromszor figyelik meg a talajba épített kádaknál. Az adatokat a harmincnapos meteorológiai vizsgálat során elektromos műszerekkel rögzítik. Az öreg halász szerencséje *Írta: Ari Kálmán Márton, az öreg halász, nagy, barna kucsmában ül a tűzhely mellett. Jolánt, a menyét nézi, aki a lábasok körül sürgölődik. Aztán hirtelen egyet gondolt, feláll, kezébe veszi görbebotját, s lassú léptekkel az ajtó felé indul. — Kimegyek a partra! — szól vissza a küszöbről. Jolán bólint. — De harangszóra visszajöjjön, tudja, hogy nem szeretünk várni az ebéddel! És tovább végzi a dolgát. Egy cseréptálba vizet önt, krumplit hámoz, élesztgeti a tüzet, meg galuskát kavar. Közben ráripakodik hol a gyerekre, hol a macskára, aszerint, mikor, melyik van útjában. Sok munkája közben egészen megfeledkezett az öregről. Különben is hozzászokott már ezekhez a naponta megismétlődő sétákhoz. Így megy ez, mióta nyugdíjazták, úgy látszik, egy napot sem bír ki anélkül, hogy ne lássa a vizet. Vagy talán mégsem ezért járna el hazulról? Ej, ez csak szóbeszéd bizonyára. Ide, a szélső utcához mindöszsze kétszáz méternyire van a gát. Az öreg halász ziháló mellel, időnként meg-megpihenve kapaszkodik fel a tetejére. Fent megáll, s miután kifújja magát, keskenyre húzott szemmel tekint le a szélesen kanyargó Tiszára a gyóri, a mamaji, az ellesi részekre. Ahány zug, megannyi emlék a több mint hatvan esztendős vízi életből. Az első rámpánál keskeny gyalogút vezet le a meredek gátoldalon. Itt lassít egy pillanatra — mint aki tilosban jár —, lopva körülnéz, majd a tőle telhető legnagyobb igyekezettel a közeli vályogtanya felé indul. Félszemű, koloncos szőrű kutya szalad elébe. — Itthon van-e a gazdaszszony, he? — veregeti meg a kutya lapockáját barátságosan, mire a vén eb szapora farkcsóválás kíséretében dörzsöli nedves orrát a csizmájához. Aztán — mintegy hívogatólag — előreszalad, ahol a konyhaajtóban egy tiszta kis öregasszony, kezét kötényébe törülgetve, várakozik. — Jöjjön csak, Márton! — tessékeli beljebb szíves hangon vendégét —, várja még a jó meleg kaproslepény. A kanapéra, a tükör alá ülnek, akár a jegyespár. Az asztal házilag szőtt fehér abrosszal van betakarva, közepén egy tányér friss kaproslepény párolog. — Ez való az én fogaimnak — nyúl otthonosan a legfelső lepényért az öreg halász, s döcögve nevetgél hozzá, de bizony a szájából egyetlen árva fog sem villan elő, mivelhogy nincs más ott, csak a csupasz ínye. — Erzsi, Erzsi, te azért tudod, mi kell a vénembernek — veregeti meg a kicsi öregasszony vállát elégedetten. — Bezzeg otthon hiába mondom Jolánnak, hogy puhára hagyja az ételt, rá se hederít, mert neki még jó a foga. Én meg már a pipát is csak úgy tudom a számban tartani, ha a kezemmel fogom. Az öregasszony aprókat bólogat kontyos kis fejével, s úgy lesi a halász minden szavát, mintha igét hirdetne. Pedig kívülről tudja már a gondolatát, hisz’ mióta özvegységre jutott, alig múlik el nap, hogy át ne ballagna hozzá, néhány kaproslepényre, pohár borocskára, no meg egy-két jó szóra, mely leginkább a régi vízivilág emlékei körül forog. Merthogy az ő embere is halászott, míg az égi háló el nem ragadta. Hajaj, de régen is volt! Akkor még ott hasították a halat az asszonyok az öreg templommal átellenben. A felhasított halat sikárkefével mosták, hordókba sózták, kihúzott madzagokon szárították, s a kunyhókban szépen egymásra rakták. A fiatalabbja hasítás idején az éjszakát is a kunyhóban töltötte. Ott aludtak az elszállításra váró halak tetején. Ennél a gondolatnál az öregasszony szemérmesen elmosolyodik, s könyökével oldalba böki a halászt: — Tudja-e mi jutott eszembe, Márton? •— Halljuk! A — Mikor egyszer bemászott hozzám a hasítókunyhóba ... 5 — Hm — bazsafog huncutul az öreg. — Régen volt. — .. .aztán én meg pofon- t teremtettem, merthogy éppen £ akkor voltam párhetes asszony. £ — Nono — emeli fel mutató- ujját tiltakozva a halász —, nem J is csattant az olyan nagyot, mert ? féltél, hogy felébreszted a töb- J bieket. De most megadhatod!^ — tolja közelebb játékosan bo- ^ zontos fejét. — Már nincs rá szüksége —! hárítja el ingerkedve az ajánla- ?tót az öregasszony. — Nem ^ mászkál már kend a hasító-^ menyecskék után. — Ejnye, ebadta asszonya —^ pattan fel önérzetesen a halász ^ —, hát nem tudod te, hogy öreg- £ ember nem vénember? rs se szó, se beszéd, cuppa-^ t-í nős csókot nyom az irulo- ^ piruló öregasszony szájára. KI- ^ csit talán hosszabbra is sikerült ^ a tervezettnél, mert észre sem veszik, hogy nyílik az ajtó, s Jo- ^ fán ámulva megáll a küszöbön. ^ — Elharangozták a delet, apó- í sem! — szólal meg gúnyolódva, ? A két öreg riadtan rebben szét, ^ ám, a halász látván, hogy hasz- ^ talán lenne minden magyaráz-^ kodás, hirtelen elhatározással, ^ jókedvűen tárja szét tenyerét: ^ — No, nézd csak, micsoda sze- ^ rencse érti — kiáltja az elké-r pedt menye felé. — Így leg-? alább megkíméltél attól a beje- ^ lentéstől, amire már napok óta ^ készülök. Vidd hírül azoknak, akiket illet: Márton, az öreg ha- lász hálóba került, aztán ki-t fogták. .. ! Szabadföld 1963. JÚLIUS 7. A sándorfalvi gyerekek 36 fokos hőségben, vígan lubickolnak a falu korszerűen épített fürdőmedencéjében, amelyet egy artézi forrás táplál. (Rózsa László felvétele) IiWWWWV^awvxwwwwwwwvwvvwwvwwvvvvvvwawwxwvwwvvvwvwwwvwwwvwvvvvvwvk Egy tragédia színhelyén Az elmúlt héten, csütörtökön súlyos szerencsétlenség történt a Baranya megyei Kishajmáson. A vásárosdombói Aranykalász Tsz elnökhelyettese és két traktorosa mezőgazdasági gépeket szállított Pécsről. A két vontató közül az egyik az árokba fordult, és Papp Mihály, a tsz elnökhelyettese és Keresztény Lajos, az egyik traktoros a helyszínen meghalt. Erős, egészséges ember volt mindkettő. Miért kellett itthagyniuk családot, a munkát, a termelőszövetkezeti közösséget, ahol mindkettőjükre oly nagy szükség lett volna még sok-sok évig? Az ok: ittasság. Aki csak újságból olvassa a szöveget, hogy itt, vagy ott közleke-dési baleset történt, talán könynyen napirendre tér felette. Legfeljebb megállapítja, hogy szaporodnak a gépjárművek, és velük együtt a közlekedési balesetek is. Ám nagyon megrendítő az, amikor látjuk a pár pillanattal előbbi még ép, egészséges embereket holtan, összetörve, s látjuk a csá■ lád tagjait, amikor értesülnek, hogy szeretett hozzátartozójuk , nincs többé. Láttuk, amint Papp Mihályné, ■ a borzasztó hír hallatára, annyira rosszul lett, hogy gyorsan orvost kellett hozzá hívni, mert félő volt, hogy kettős családi tragédia történik. Mindezek elkerülhetők lettek volna. A másik traktoros — sajnos, a nevét nem jegyeztük fel — szerencsésen hazaérkezett,s mint ahogyan minden baj nélkül hazaérkezhettek volna a baleset áldozatai is, ha tiltón emelik fel a kezüket, amikor a szeszes itallal ^ telt poharat nyújtották feléjük. ?! Nem könnyű ez. A szerencsés ? traktorost, aki baj nélkül hazaér kezett családjához, sokszor gú^ nyolták, hogy milyen nyim nyám ^ ember, aki megijed egy pohárka a pálinkától, sokszor mondogatták ^ neki, hogy „No, igyad csak, ezzel az egy pohárkával nem árt meg.” ? Ő azonban rá sem hederített az ^ ilyen megjegyzésekre. Bár követték volna a példáját ennek a megrrendítő balesetnek az áldozatai is! ! - -----| Vezessük pontosan tábla-törzskönyvet ! A Földművelésügyi Minisztérium ? üzemgazdasági főosztálya közleményt adott ki. E szerint a termelőszövetkezetek szakszerű talajhasználatának, ? valamint a mezei leltár adatainak el? lenőrzése során megállapítást nyert, ? hogy a termelőszövetkezeteit tekintélyes része nem vezeti az ehhez, valamint a termelés helyes tervezéséhez ? és szervezéséhez elengedhetetlenül ? szükséges „táblatörzskönyv”-et. : " Tekintettel arra, hogy a táblatörzsi könyvek vezetése egyik alapvető feltétele a szakszerű talajhasználatnak,és csak több éven át helyesen vezetett táblatörzskönyv birtokában lehetmegnyugtató módon megszervezni a helyes vetésforgót, a szervestrágyázást, megismerni és rögzíteni az egyes területek gépi munkáit, és a gyomirtó vegyszerek használata is megköveteli a táblatörzskönyvek pontos vezetését. Ezért a közlemény felhívja a tET- i melószövetkezetek szakvezetőinek figyelmét a táblatörzskönyvek beszerzisére, azok felfektetésére és pontos vezetésére.