Szabad Föld, 1966. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-02 / 1. szám

M EGINT kettős ünnep­re készülünk, Szil­vesztert és új esz- endőt köszöntünk. Az ünnepi :ikkek íróinak nem kell tör- űük a fejüket, hogy miről ír­atlak — van most bőven Lé­na, amely közvéleményünket lénkén foglalkoztatja, váró­én, falun egyaránt. Mindenki nondja a magáét, ki így véle-. :edik, ki amúgy — sőt már az Iső viccek is megszülettek .. i Két hete lesz, hogy nyiivá- íosság elé került az 1966-os íépgazdasági terv, és ezen be­ül o bér- és árintézkedések- ■ŐZ szóló határozat. Az igaz­ághoz tartozik, hogy a forra- ialmi munkás-paraszt kor- nánynak kilenc év óta nem mit még határozata, amely így felborzolta volna a kön- íangulatot, mint ez .az első, átszatra „népszerűtlen” in­tézkedés. Természetes, a járt és a kormány egyetlen jérből és fizetésből élő dolgo­sétól sem várta el. hogy uj­jongva köszön Lse az áremelé­seket — csak az ügy komoly­ságához és jelentőségéhez mél­tóan, több megértést kért, il­letve kér. ' Az első napokban tapasz­talható zavart és értetlenséget izóta komoly mértékben szét­oszlatták a párt és a kor-' nány egyes vezetőinek cik­kei és egyéb megnyilatkozá­sai: a népgazdaság lényeges problémáit és összefüggéseit tárták fel, nyílt őszinteséggel szóltak a mezőgazdaság, a pa­rasztság legégetőbb kérdésed­ről. Szóval: e megnyilatkozá­sok nagyon sokat segítettek; ennek ellenére, szerény vé­leményem szerint, még min­dig sok a kétség és a bizal­matlanság az emberekben, mert hiszen sok tekintetben könnyebb milliárdokkal szá­molni, mint egy kétgyerme­kes anyának az ötven- és a százforintosokkal... Igen sok meleg és okos, de főként egy­szerű emberi szó kell még, hogy mindenki előtt megvilá­gosodjék az intézkedések je­lentősége. Még az 56 előtti időkiben ismertem egy vezető embert, akinek kedvenc szayajárása volt: „Tudni kell étv társak, hogy miről van szó” ... Ezt mindig olyankor mondta, ami- sor valami fontos, bonyolult iolgot igyekezett megmagya­rázni. A baj csak az volt, aogy ennél sokkal többet so- aase mondott; nagy a gya­núm, hogy ő sem tudta, mi­ről van szó... Nos, ha valaha, akkor a nostani intézkedésekkel kap­csolatban bizonyára százez- ’efkben felmerül a kérdés:’ voltaképpen miről is van szó? Csakhogy ma 1965-öt írunk — ás a kérdésre válaszolni is teli! Próbáljuk meg, legalább aza körvonalakban, ahogy nondami szokás: hangosan MIRŐL VAN SZÓI gondolkozva, vizsgálgatni az intézkedések okát és lényegét. Nem titok — és szocialista országban a katonai és dip­lomáciai ügyeken kívül ne is legyen más titok —, hogy a szocializmus építésének leg­súlyosabb és legtöbb gondot, nehézséget okozó problémája a mezőgazdaság. Amilyen könnyű volt éveken át írná és mondani, hogy „az elmara­dott, kisparcellás gazdálkodás helyett megteremtjük a mo­dem nagyüzemi, szocialista mezőgazdaságot” — a való­ságban éppen olyan irdatlanul nehéz feladat ez. Kismillió oka van ennek. Kezdve a parasztság magán- tulajdonhoz való ragaszkodá­sától a földek különböző mi­nőségéig, vagy addig, hogy a mezőgazdasági termelés el­szakíthatatlan kapcsolatban áll a természettel; bármeny­nyire is fejlődnek a tudomá­nyok, bármennyire is befo­lyásolhatjuk a termelést —r mégis ki kell mondani, hogy emberi távlatokban semmi re­mény nem lehet arra, hogy a mezőgazdasági termelést a természettől és az időjárás­tól teljes mértékben függet­leníthessük. Ezzel kapcsolat­ban is érvényes az, amit Ká­dár elvtárs egyszer úgy fogal­mazott meg: úgy álmodoz­zunk, hogy azért a lábunk a földön legyen ... És másfajta nehézségek, mondhatnánk, tehertételek is akadályozták a szocialista mezőgazdaság teljes kibonta­kozását. Ilyen volt pl. egy bi­zonyos fajta ipari szemlélet, amely a mezőgazdasági ter­melést hosszú ideig, primitív módon az ipar kaptafájához akarta idomítani. Ebből aztán a többi között az is követke­zett, hogy a mezőgazdaság — tisztelet a becsületes többség­nek — számos hozzá nem ér­tő, haszontalan embernek i6 a vadászterületévé vált. Mindehhez hozzájárult —* ugyancsak hosszú ideig — a szocializmus építésének az a szektás, dogmatikus, bürokra­tikus koncepciója, amely a terhek nagyobbik részét a mezőgazdaságra, a paraszti la­kosságra akarta hárítani —, és bizony hárította is. Ez pe­dig mindenekelőtt az árpoliti­kában nyilvánult meg: a fel- vásárlási árak általában nem fedezték az önköltséget sem. A mi agrárpolitikánk 1956 óta — a józanság, a megfon­toltság és a becsületesség út­ján járva — számos teherté­teltől megtisztította mezőgaz­daságunkat. A kilenc év alatt jelentős és üdvös mezőgazda- sági árpolitikai intézkedések is történtek, de érthető okok miatt tovább nem lehetett menni. Az adott időszakban helyes és szükséges volt a me­zőgazdaság dotálásának ismert rendszere — az átszervezés időszakában ezt jobban, töké­letesebben nem is lehetett volna megoldani. Az idő azon­ban haladt, s fejlődésünknek mai és következő szakaszá­ban a dotálás eddigi módja nem segítené megfelelő mér­tékben a mezőgazdasági ter­melés növelését, nem serken­tene több önállóságra és fele­lősségre — s mint az utóbbi években kiderült, parasztsá­gunk életszínvonala sem emel­kedett a kívánt módon. S közben egyre nagyobb aggodalommal és keserűség­gel látjuk a falu elöregedését, a parasztfiatalok menekülését. Mi lesz itt 10—15 év múlva? Kicsit megváltoztatva, Ady Endre sorait idézhetjük: „Ügy elfogy a paraszt, mintha nem lett volna”... És szá­mos esetben, ahelyett, hogy szembe néztünk volna a nyers valósággal, kerülgettük a problémát, mint macska a forró kását... A lényeg he­lyett eszpresszóikról, táncos szórakozóhelyekről, Beatles- frizuráról és ördög tudja, mik­ről beszéltünk. Jó, igaz, ezek is kellenek, ezek is fontos BTEPi (8„.n M Ferenc Í.U.L) liáffi dolgok — de a lényeg mégis­csak az, hogy a paraszti mun­ka eddigi anyagi és társadal­mi megbecsülése nem vonzza — és jósban ésszel nem is vonzhatja —falusi fiataljain­kat a mezőgazdaságba! Károsak voltak azok a ha­mis illúziók is, amiket a pa­rasztság életszínvonaláról tápláltunk — főként a városi lakosság előtt. A legjobban gazdálkodó, legerősebb tszr-ek agyonreklámozásával elősegí­tettük, hogy a „be nem ava­tottak” ezeket azonosítsák az egész mezőgazdasággal, az egész parasztsággal. Ahogy sokan még arra is hajlamosak voltak, hogy egy-két ügyes, vagy szerencsés falusi ember villáján és Moszkvicsán mér­jék le az egész parasztság életszínvonalát... Legyen szabad kijelenteni, hogy a Szabad Föld lelkiis- merete ezeket a „kényes” kérdéseket illetően is tiszta. A szocializmus ügye, és ezen belül a parasztság sorsa ne­künk nem megélhetési forrás, hanem legszentebb hitünk és meggyőződésünk, amire az életünket tettük. Emlékezze­nek olvasóink, hányszor fog­lalkoztunk mi elesett szegény para&ztcsaládok gondjaival, emlékezzenek a Katona-portán tett látogatásainkra, és a sok más írásra, amely nem szégyellte, nem takargatta, hogy a szocializmusban is vannak szegény emberek, fő­ként szegény, szűkösen élő, nagy-nagy gondokkal küzdő parasztcsaládok ... Az elmúlt évben többször is ráirányítottuk a figyelmet mezőigazdasági árpolitikánk hiányosságaira. Júniusban kö­zöltük Nagy Imre elvtársnak, a dunaújvárosi járási tanács elnökhelyettesének írását... Járási szinten egy-két mező­gazdasági cikk tavalyi önkölt­sége ilyen volt: egy mázsa burgonyáé 132,80 Ft, egy liter tejé 3,37 Ft, egy kg hízott marháé 19,60 Ft... ezzel szemben: egy mázsa burgonya felvásárlási ára 106,68 Ft volt, egy liter tejé 2,91 Ft és egy kiló marháé 13,25 Ft... Igaz, ez csak egy járás... —■ ám ehhez hozzá kell tenni, hogy országos szinten eddig a felvásárlási ár 26 százalékkal alatta volt az önköltségnek. Aki ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát nem látja be — legyen bár miniszter, vagy egyetemi tanár — irat­kozzék be az általános iskola első osztályába, vagy lépjen be tagnak egy gyenge tsz-be! És azt is tudni kell, hogy a mezőgazdasági termelés az elmúlt évtizedekben olyan értelemben is sokat változott, hogy „tudományosan” szólva, tőkéigényesebb lett. Ez azt je­lenti, hogy az ipar soha nem látott mértékben hatolt be a (Folytatása a 2. oldalon.) Szabad Főid pT xxii. évfolyam, i. szám. Ara: i forint 1966. januar Sí. mmmmmmmmmmmmmm Az egyéni felelősség és a tsz-gazdálkodás Tíz év után a belegi fiatalok nyomában ★ ★ ★ ★ ★ ★ Fája Géza: Dézsa György városában A Szabad Föld társasjátéka

Next

/
Thumbnails
Contents