Szabad Föld, 1966. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
1966. JANUÁR 2. '-----------------------------------------------------------SlABAPFOlP -------------------------------------------------------------------------------------- 1 A Szabad Föld karácsonyi számában Keserű János miniszterhelyettes: Hogyan tovább a mezőgazdaságban? címmel nyilatkozott a mezőgazdasági termelés feladatairól. A nyilatkozat befejező részében megállapítja, hogy a cél elérése nemcsak a kormányszerveken, hanem a tagságon is múlik. Valóban, a nagy egészen belül minden mezőgazdasági üzemnek külön-külön is megvan a maga kis gazdasági mechanizmusa, működési rendszere, amely még a legnagyobb mértékű központosítások, kötöttségek idején is rendelkezett némi önállósággal.Más kérdés az, hogy ezeket a szűkre szabott lehetőségeket ki hogyan hasznosította. Az egyik tsz-gazdaság a kötöttségek ellenére is fejlődött, erősödött, a másik egyhelyben topogott, sőt olyan is akadt, amely a kezdeti nekilendülés után megtorpant és visszafejlődött. Mindenki a maga helyén... Az új gazdasági mechanizmus keretében a tsz-gazdaságok a korábbinál jóval nagyobb önállóságot kapnak. Egy-két kormányintézkedés máris történt e tekintetben. Ezt a célt szolgálja a tervezéssel kapcsolatos új rendelkezés, a felvásárlási árak emelése is ebben az irányban hat. Újabb és újabb lehetőségek szárulnak ki a szövetkezeti gazdák és szövetkezeti vezetők előtt. Hasznosítani lehet ezeket a lehetőségeket minden tsz-gazdaságban! Mindenki a maga helyén tegye meg, amit megtehet a közös boldogulás érdekében. A termelőszövetkezeti demokráciának ne csak az egyik oldalát domborítsuk ki, ne csak a jogokat hangsúlyozzuk, hanem ugyanígy beszéljünk a kötelességekről is. Az üzem belső „gazdasági mechanizmusát” úgy kell kialakítani, hogy ott élesen kirajzolódjon mindenkinek a személyes felelőssége — a tehenésztől kezdve a tsz elnökéig. Milyen termelőszövetkezeti demokrácia az, ahol az elnök, a főmezőgazdász, a főkönyvelő így beszélhet: „Kérem, én nem tehetek semmiről, a közgyűlés határozott így...” Egyébként Varga Sándor, a dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz egyik tagja, a már nem éppen fiatal, nagy élettapasztalattal bíró szövetkezeti gazda erről így beszél: „Hogy miért fizetnek nálunk egy munkaegységre az idén 89 9 forintot? Annak én az okát nem tudhatom. Ezt a szakembereknek kell tudniok. Engem nagyon érdekel a közös gazdaság ügye, bele is szólok abba, de ne keverjük össze a termelőszövetkezeti demokráciát a szakmai kérdésekkel.” Rugalmasan érdemes ezen a véleményen elgondolkodni. Minden fontosabb kérdésről a tsz tagságának tudnia kell, csak a tagság együttes akarata dönthet az ilyen kérdésekben. De minden kérdésnek van szakmai oldala is. Ha a szakmai kérdésekben is áttoljuk a felelősséget a közgyűlésre, akkor Varga Sándorhoz hasonlóan joggal kérdezheti bármelyik tsz-tag: „Minek a szakember a tsz-ben?” Vegyünk egy példát ehhez a tervezés köréből: feltétlen a közgyűlés elé tartozik, hogy a tsz a szarvasmarhatenyésztésben, vagy a sertéstenyésztésben igyekezzen-e a gazdaságot tovább fejleszteni. Mindegyik szövetkezeti gazda ismeri a helyi adottságokat, az idősebbek a gyakorlati tapasztalataikat is közkinccsé tehetik. Érdemben dönthetik el a kérdésnek ezt a részét. De csak ezt a részét! A többi már a szakember dolga. A továbbiakban a szakember felelős azért, hogy a gazdaság tényleges fejlesztését megelőző üzemi számításokat jól elvégezze. Ily módon nem vész el a személyes felelősség. A szakembert a későbbiekben teljes joggal felelősségre lehet vonni, ha kiderül, hogy például százzal növelte a tehénállományt, holott a reális lehetőség csak ötvenet engedett volna meg, vagy fordítva. Ily módon minden mezőgazdasági üzemben fény derül arra is,hogy mi írható az időjárás rovására és mi nem. Senki nem tagadhatja például, hogy az idei ősz rendkívüli időjárást hozott. Elhúzódtak a betakarítási munkák, az őszi szántás is megkésett, de nem mindenütt egyformán. Csótó István, az országos hírű mezőhéki Táncsics Tsz elnöke örömmel újságolja, hogy a vetést és a betakarítási munkákat idejében elvégezték. Hasonló a helyzet a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-nél és sorolhatnám tovább nagy terjedelemben azokat a kitűnő, vagy közepes tsz-gazdaságokat, ahol a rendkívüli időjárás miatt az őszi munkák néhány napos hátralékban vannak, de amelyeket a télen még biztosan pótolni tudnak. Egyik bibét követi a másik Hogyan hozzák be a késedelmet a decsi Új Élet Tsz-ben, ahol még töretlen kukoricát találtunk? Sőt, Budapest és Solt között kinthagyott kombájnszalmát is látni. Ezek már nem írhatók az időjárás számlájára. Keserű János miniszterhelyettes a cikkében megállapítja, hogy az új termelési módszerek nagyon nehezen terjednek. Hozzátehetjük: még nagyobb baj az, hogy sok helyen az alapvető agrotechnikai követelményeket sem érvényesítik. Ilyenkor aztán az a baj, hogy egy rosszul érvényesülő gazdasági tényező nem egy, hanem több káros követelményt von maga után. A betakarítás elhúzódása nemcsak azt jelenti, hogy egy csomó takarmány tönkrement, hogy a lábon maradt kukoricaszár csak tüzelőnek jó már, hanem azt is, hogy szinte mesterségesen megteremtjük az életfeltételeiket a különféle kártevőknek, a hörcsögnek, a pocoknak stb. A kint hagyott termény akadályozza a mélyszántást is. Ez viszont oda vezet, hogy elromlik a talaj szerkezete, a tavasszal szántott föld pedig sok esetben még féltermést sem ad. Pfundtner Sándor, a kitűnően gazdálkodó tolnai Aranykalász Tsz elnöke azt tartja: „Nincs rossz föld, nincs rossz időjárás, csak rossz gazda van.” Ha van is túlzás ezekben a szavakban, de igazság legalább annyi van bennük. Viszont ebben a tszben a vezetők mernek teljes felelősséggel dönteni, intézkedni azokban az ügyekben, amelyek rájuk tartoznak. Ezzel egyáltalán nem sértik a termelőszövetkezeti demokráciát. Nemrég például a traktorosok panaszkodtak, hogy a sok eső és a téli hideg nagyon nehézzé tette a szántást, a legnagyobb igyekezet mellett sem tudják teljesíteni a megszabott műszaknormát. A tsz vezetői a vizsgálatnál úgy találták, hogy a traktorosoknak igazuk van. Viszont a műszaknormát nem lazíthatták fel, hiszen azt nem rendkívüli esetekre dolgozták ki, de így még a termelőszövetkezeti demokráciát is sértették volna, hiszen a műszaknormákat és az azok után járó díjazást a közgyűlés hagyta jóvá. A vezeték felelőssége A „nehéz” kérdést a tsz vezetői mégis megoldották. Érintetlenül hagyták a műszaknormákat és az azokhoz kapcsolódó díjtételeket, de ugyanakkor két holdon felüli teljesítmény esetén holdanként húsz forint rendkívüli pótlékot állapítottak meg. Hogy honnan volt erre pénz? Az év elején félretett tartalékból. A tolnai Aranykalász Tszben tehát jól értelmezik a tervgazdálkodást. Tudják, hogy az év elején kidolgozott terv soha nem valósul meg pontrólpontra. Tudják, hogy a terv nem valami statikus, állóvízszerű valami, hanem a mozgásokkal, a változásokkal teli termelési folyamat leegyszerűsített, papírra vetett tükörképe. Ezzel egyáltalán nem vétenek a tervgazdálkodás elve ellen, sőt nagyobb tekintélyt biztosítanak annak. Az Aranykalász Tsz vezetői nem vétenek a termelőszövetkezeti demokrácia ellen, viszont teljes felelősséggel és természetesen az utolsó fillérig történő elszámolási kötelezettséggel rendelkeznek az év elején tartalékba helyezett öszszeggel, ha előre nem látható körülmények miatt azok felhasználása szükségessé válik. Azt tartják, hogy tartalék nélkül gazdálkodni nem lehet, és igazuk van. Egyébként a tartalék létesítésének szükségességét ma már nem vitatják sehol, hanem inkább a létesítés idejét és módját teszik kérdésessé. Különösen gyenge közös gazdaságokban szoktak így vélekedni: „Jó, jó, kell a tartalék, de most még gyengén gazdálkodunk, majd ha megerősödünk, akkor teszünk félre tartalékolás céljára is.” Alapvetően hibás ez a szemlélet. A gyenge tszben sokkal nagyobb szükség van a tartalékra, mint az erős, szilárd közös gazdaságokban. Eddig jóval többet beszéltünk a vezetők felelősségéről, pedig a tsz-gazdaságban a tisztség nélküli gazdáknak is van felelősségük. Itt is vigyázni kell arra, hogy a személyi felelősség ne legyen áttolható senkire. Olyan munkakörülményeket, olyan szervezeti formát kell kialakítani, ahol a személyi felelősség nem sikkad el. Nem kell ehhez papírhalmaz, nagy bürokrácia, irnokgárda stb. A legegyszerűbb módszerekkel is meg lehet teremteni ennek feltételeit. Egy nagyszerű példa ehhez: A galgahévízi Rákóczi Tsz-ben az uborkával teli ládában ott kellett lennie egy papírdarabnak is, amelyre a szedő ráírta nevét és címét. Így reklamáció esetén megállapítható, hogy ki a felelős a rosszul végzett munkáért. A hiba mindig konkrét Ahol a személyi felelősség végig követhető, ahol az egyik ember nem érzi hátrányát a másik könnyelműségének, hanyagságának, ott jó a légkör akkor is, ha még anyagilag nem túl erős a közös gazdaság. Sok helyen panaszkodnak például, hogy a fiatalok nem szeretik a földművelő munkát. A már említett decsi Új Élet Tsz-ben arról panaszkodnak, hogy nagyon elöregedett a tagság, az öcsödi Kossuth Tsz-ben viszont örömmel újságolják, hogy a 390 tagból 160 a huszonöt éven aluli fiatal. Mi a magyarázata? Az évi jövedelem nagysága között alig van ezer forint különbség a Kossuth Tsz javára. Viszont ez utóbbinál rend, fegyelem van, Decsen pedig egyetlen nevet sem tud mondani a tsz ellenőrző bizottsága, csak úgy általában beszélnek a hibákról. Márpedig általában vett hiba sehol nincs. A hibák mindig személyekhez kötődnek és az emberi munkával természetszerűen együtt is járnak. Néha a legkitűnőbb vezetők, vagy szakemberek is követnek el hibákat. Ezektől nem megy tönkre a gazdaság, nem következnek be nagy bajok s ezeket minden további nélkül ki lehet javítani. Más kérdés persze az, ha nem hibáról, hanem hozzánemértésről, gondatlanságról, hanyagságról, esetleg bűnös mulasztásról van szó. Ezeket a minősítéseket mind-mind el kell határolni egymástól egy üzem keretén belül is. És ez nem az új gazdasági mechanizmus kérdése. Eddig sem volt az és ezután sem lesz az. Gazdasági életünk országos irányításának felülvizsgálata, a fejlődéshez való hozzáigazítása mellett a kisebb közösségek is sokat tehetnek a hibák kijavítása érdekében. Teszkó Sándor Az egyéni felelősség és a szövetkezeti gazdálkodás A nyolcezer holdas mezőszilasi Mezőföld Tsz-ben már készülnek a zárszámadásra. A négy leltározó bizottságnak mintegy 50 millió forint értékű közös vagyonról kell számvetést csinálni. A leltározóknak 56 erőgépet, két kombájnt, három cséplőgépet, számtalan munkagépet, 540 szarvasmarhát, 342 lovat, mintegy 5 ezer sertést és ezer vagon terményt kell „szemrevételezniük” s az adatokat a leltári összesítő ívekre feljegyezniük. A tsz vezetősége úgy látja, hogy a januárban megtartandó zárszámadó közgyűlésen jó gazdasági eredményről számolhatnak be a tsz tagságának. Az idei gazdasági év alapján az egy munkaegység értéke nem marad el a tavalyiétól, ez pedig 65 forint volt a jól gazdálkodó termelőszövetkezetben. Az irodában jól halad a leltári adatok feldolgozása. A képen: Barna József, az ellenőrző bizottság tagja, Solymosi József főkönyvelő, Horváth Sándorné könyvelő és Zrínyi Miklós főállattenyésztő látható. (MTI Fotó : Bereth Ferenc felvétele)