Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-03 / 27. szám

Országgyűlési tudósítás (3. oldal) — Itt az új Posta­szabályzat (7. oldal) — Két­felé élni (7. oldal) — Hetven esztendős a Mezőgazdasági Múzeum (9. oldal) — Utazás a gabona körül (10. oldal) Divatnézőben Bukarestben (12. oldal) — Kisorsolták a Szabad Föld Kupa második fordulójának mérkőzéseit (15. oldal) Van-e elég hűsítő ital? (Riport az 5. ol­dalon.) (Berendi Ferenc felvétele.) Versenyben a pártkongresszus tiszteletére... II jókedvű tizenegy és a többiek E bédidő van. Egy parányi szobában szorongunk tucatnyian. Az asztalon né­hány füzet, kimutatás, aztán az előbb volt ebéd roncsai, kávéfőzőgép és egy félig ki­ivott dupla. Odakint perzsel a hőség, a „szobát” körülfo­gó helyiségekben több ezer aprójószág piheg. A hartai Lenin Tsz baromfikombinát­jában vagyunk, látogatóban a Tyereskova nevét viselő szo­cialista brigádnál, amelynek tagjai nyolcvanötezer darab csirkét adnak át egy év alatt ■— egy részüket továbbte- nyésztésre — a népgazdaság­nak. A Tyereskova-brigádnál Bent a faluban, amikor a központi irodában valakitől a kongresszusi verseny iránt érdeklődtem azt mondta: a párttitkár Csehszlovákiában van, a kimutatások még el­zárva, a fiókjában. Kérdez­zem meg tehát egyenesen a tagokat, végtére is ők ebben a kérdésben a legilletékesebbek. Elsőként a Tyereskova-brigá- dot említette. Most hát kérdezem őket, pontosabban szólva hallgatom a kilenc asszonyt és a két leányt — ők alkotják ugyanis a brigádot — és a „plusz egy főt”, az egyetlen férfit a bri­gádvezetőt. A tervezett évi 85 ezer csir­kéből 52 ezeret már felnevel­tek és átadtak. Munkájuk minőségére utal, hogy az el- hullási százalék országos vi­szonylatban is alacsony, alat­ta van a 2 százaléknak. És ha már itt tartunk, akkor hadd mondjak el még egy adatot: a Tyereskova-brigád tagjai 3, kiló takarmány ellenére ad­nak egy kiló baromfihúst. — Mi nem írtunk le papírra semmit, hogy ilyen, vagy olyan vállalást teszünk. Szo­cialista brigád vagyunk és így természetes, hogy mindenből a legtöbbet, a legjobbat akar­juk nyújtani. A kongresszus tiszteletére is az a legtöbb, amit tennünk lehet, hogy rá akarunk szolgálni továbbra is a „szocialista brigád” címre. Ha az olvasó netán most azt gondolja, hogy a brigád tagjai közül valaki felállt és ünnepélyes képpel mondta el az idézet nyilatkozatot — ak­kor téved. Tizenegy jókedvű, ha úgy tetszik borsosán pajzán nő csiviteléséből állt az össze, akik, mint elmesélték, ha a kelleténél hangosabban beszél velük a „plusz egy fő”, akkor kollektiven sírvafakadnak ugyan, de a munkát nappal és éjjel, télen és nyáron, hétköz­nap és ünnepnapokon is egy­forma szorgalommal és pon­tossággal elvégzik. — No igen... — mondták búcsúzóul — azért valami többletet még tudnának adni. Ha a szellőzést, a levegőcse­rét megoldanák, akkor ők ga­rantálni tudnák a jószágok arányos növekedését és még a takarmányon is „hoznának” valamit. Ventillátorok vannak is, csak fel kellene szerelni őket. De hát ahhoz ők nem értenek. Talán ha a szerelő­brigád szorítana rá valahogy egy kis időt, akkor... Egy munkáshétköznap ... Egy órával később a Szakasits Árpád nevét vise­lő 18 tagú szerelőbrigád ve­zetőjével beszélgetek. Percek alatt kiderül, ez a brigád is elnyerte már a szocialista címet és jelenlegi munkáju­kat, feladataik mércéjét —> ideértve a kongresszusig el­következő hónapok munkáját is — ez a körülmény határoz­za meg. ■— Minden eddiginél több és nagyobb munka vár ránk — meséli az alacsony, barná­sült, agilis művezető. — Ez évben egyesültünk ugyanis a solti Egyetértés Tsz-szel s a gazdaság összterülete megkö­zelíti most már a kilencezer holdat. Ami már e megnöve­kedett munkából ránk vonat­kozik, az magyarán szólva azt jelenti, hogy az eddigi négy kombájn helyett egysze­riben hét kombájn javítása, karbantartása, munkára való felkészítése várt ránk, har­minc helyett ötven erőgéppel kell számolnunk, kilenc öntö­zőmotor helyett tizenöttel, a tizenkét szolgálati motorke­rékpár helyett tizennégy kar­bantartási munkáival és így tovább.' És . mindezekhez ugyanannyi idő, ugyanaz a műhely és műszaki felké­szültség és lényegében ugyanaz a munkaerő áll rendelkezésre, mintha mi sem történt volna. Napi 12 órát dolgozunk, ha kell többet, ez a legtöbb, amit tehetünk; minden feladatot idejében, a lehető leggazdaságosabban megoldani! No és még talán valami, amit úgylehet érde­mes feljegyezni, hátha ötletet ad másoknak is. Közismert, hogy általában anyagellátási problémával küszködünk. Ép­pen azért a mi brigádunk el­határozta, hogy az elromlott gépek, eszközök, stb. mintegy tizenöt százalékát új anyag felhasználása nélkül állítja helyre. Elromlik két kapcso­ló? Nem dobjuk el. A kettő­ből csinálunk egy használhat tót. Szóval, valahogy így .. . Az ajtó félpercenként nyí­lik, a telefon percenként cseng. Kicsit csodálkozom a tempón. A brigád vezető mo­solyog és azt mondja, éppen olyan ez a nap is, mint a töb­bi. A szokásos munkáshétköz­nap. Olyan, amilyenekből a szocialista jövő formálódik. Jelszavak helyett... Vagy húsz kilométerre odébb, Kalocsán ezekről a hétköznapokról beszél a váro­si pártbizottság titkára és a 4400 holdas Iszkra Tsz elnöke is. A kongresszusi készülődés legünnepibb megnyilatkozásai ezek a munka-szorgos hétköz­napok. Kimutatás, terv, pla- . kát, dekoráció, ' jelszavak és jelmondatok, bizony nincse­nek itt sehol. De azt minden­ki tudja, hogy például itt az Iszkrában 160 nő ígéretet tett arra, hogy exportszállítások idején a retek, a paprika, a paradicsom és a többi kerté­szeti termékek szedését és csomagolását függetlenül a napszaktól bármikor hajlan­dók kifogástalanul és azonnal elvégezni, ha beáll az üres vagon. Azt is tudják, hogy a palántaültetésnél a traktoro­sok minden eddiginél jobban igyekeznek s hogy igyekeze­tüket a szövetkezet azzal ho­norálja, hogy rendes fizetésü­kön felül bizonyos elültetett tőszám után a fizetésük 10—• 15 százalékát juttatja nekik. És azt is tudják, hogy a ser­tésgondozók igencsak rákap­csoltak, mert minden nyolc és fél malacon felül felnevelt állat után ötven százalékos részesedést kapnak. — Mi most, rövid időkö­zönként, nem értékeljük a kongresszusi munkavállalá­sok eredményeit. Hagyjuk, dolgozzon mindenki lelkiis- merete, ereje szerint. Az ér­tékelést és a jutalmak kiosz­tását novemberre hagyjuk, de akkor, méltó keretet terem­tünk majd neki. Kalocsáról hazaérve a kongresszusi versenyről szóló jelentéseket találtam íróasz­talomon is. Az elsőt Török- szentmiklósról jelentette a Távirati Iroda. A jelentés ar­ról szól, hogy a huszonkét és félezer holdon gazdálkodó hét termelőszövetkezet közös ala­pot létesített a kongresszusi versenyben résztvevő tsz-gaz­dák jutalmazására __ Az al pra minden gazdaság hol­danként 50 fillért fizetett be, így csaknem 12 ezer forintot tartalékoltak. Az összeg fe­lett a városi versenybizottság rendelkezik. A nagy nyári be­takarítási munka legjobbjait, a kombájnosokat, traktoroso­kat, szállítómunkásokat, a ki­váló növénytermelőket a kö­zös alapból jutalmazzák. De a közös alapon kívül valameny- nyi szövetkezet saját jutalma­zási keretet is létesített: erre holdanként 2,50 forintot tet­tek félre. A pénzösszegből a verseny legjobbjai kapnak jutalmat, ezen kívül a külön­böző célfeladatok végrehajtá­sát is honorálják. A jutalmak odaítélésére az év végén ke­rül sor. Két és fél millió terven felül Az országos hírű barcsi Vörös Csillag TermelBszövet- kezdetet nem kell olvasóink­(Folytatás a 2. oldalond (Szabad FöldI

Next

/
Thumbnails
Contents