Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967. január 1-től új nyugdíjtörvény lép életbe a termelőszövetkezetekben (3. old.) - Az 1967. évi terv (élkitűzései (3old) — Az MSZMP KB határozata nyomán fellendült a melléküzemági tevékenység a baranyai tsz-ekben (4. old.) Mit vér az új esztendőtől? (5. old.) - Újévi köszöntő (7. old.) - Régi idők híres esetei - Az utolsó bihari betyár (9. old.) - Ami a riportból kimaradt... (10. old.) - Legfrissebb külpolitikai események (II. old.) - A magyar sport évi mérlege (13. old.) Siabad Föld XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 1 FORINT 1967. JANUÁR r. Jövő heti, január 8-i számunkhoz színes, képes falinaptárt mellékelünk 1967, január 1-ével nemcsak új esztendő kezdődik, hanem új fejlő­dési fázisa is szocialista mezőgazda­ságunknak. Ekkor lép életbe két nagy jelentőségű intézkedés: a ter­melőszövetkezeti tagok új nyugdíj­rendszere és a termelőszövetkezetek beruházási hiteleinek a rendezése. De 1967-ben még számos más, hasonló­képpen nagy jelentőségű elhatározás is megvalósul. Elkészül az új terme­lőszövetkezeti törvény, az új föld­törvény, amely a termelőszövetkezeti tulajdont is törvénybe iktatja és megvalósításának a módjait rendezi, s végül, de nem utoljára, a termelő- szövetkezetek megválasztják országos tanácsukat és létrejönnek a területi termelőszövetkezeti szövetségek. És mindezeken belül fokozatosan valósulnak meg a gazdaságirányítás reformjának egyes elemei, folytatva a már eddig is megtörtént lépéseket. Mindezek a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusi elhatá­rozásának és mái- korábban a párt Központi Bizottsága döntéseinek a következményei. Maga a felsorolás mutatja, hogy kiemelkedő jelentősé­gű, egymással összefüggő, egész ag­rárpolitikai komplexumról van szó. Hosszas előkészítés után, körültekin­tő mérlegelés alapján, mint a szocia­lista mezőgazdaság egész következő időszakára kiható nagy jelentőségű elvi elhatározásokat hozta meg e döntéseket a kongresszus. Ezek az elhatározások tulajdonképpen két alapvető elvi álláspontra vezethetők vissza. Egyik: az ipar és a mezőgaz­daság arányos fejlesztésének elve, ami azt is jelenti, hogy mielőbb meg kell szüntetni a mezőgazdaság vi­szonylagos elmaradottságát és több vonatkozásban hátrányos helyzetét. A másik pedig az, hogy a mezőgaz­daságban dolgozók életszínvonalát, személyi jövedelmét és társadalom- biztosítását közelíteni kell a munká­sok és az alkalmazottak szintjéhez, hogy mielőbb azzal egyenlő legyen. E két elvi álláspont magától értető­dően és szükségszerűen következik a szocializmus teljes felépítésének a politikájából. A mezőgazdaság foko­zottabb fejlesztése és a dolgozó pa­rasztság életszínvonalának emelése ugyanis az egész szocialista társada­lom érdeke, s a szocialista építés tel­jességének elengedhetetlen követel­ménye. Vannak, akik úgy gondolják, hogy mindezek a nagy jelentőségű intézke­dések csakis a mezőgazdaság és a pa­rasztság érdekeit szolgálják. Kétség­telenül azt is szolgálják, és ezt sem tagadni, sem szégyenleni nem kell, MEZŐGA ZDA SÁG UNK ÚJ É VE írta: Erdei Ferenc , - i vi hiszen ennek éppenséggel elérkezett az ideje. A szocializmus jelenlegi fej­lődési fokán tarthatatlan lenne olyan álláspont, amely továbbra is tűrné a mezőgazdaság elhanyagoltságát és hátrányosabb helyzetét, valamint a mezőgazdasági dolgozók életszínvo­nalának jelentős elmaradását a mun­kások és alkalmazottak életszínvo­nala mögött. Ezért kell az egész népgazdaság és az egész szocialista építés érdekében állónak tekintenünk a mezőgazdaság és a mezőgazdasági lakosság hasonló szintjének elvi kifejezését és ennek a lehetőséghez képest való megvaló­sítását, illetőleg közelítését. És van még egy különleges szempont, ami miatt a parasztság érdekében külö­nösen szükségesek voltak ezek az in­tézkedések. Ez pedig azoknak az idő­sebb paraszt embereknek, férfiaknak és asszonyoknak a megbecsülése, akik a szocialista átszervezés időszakáéban is jelentős áldozatokat hoztak és a jelenlegi időszakban is szinte erejü­kön felül dolgoznak a termelésben. Ezen túlmenően azonban nemcsak a mezőgazdaság, hanem egész nép­gazdaságunk részéről és egész szocia­lista építésünk politikája szempont­jából is megértek a feltételek ezekre az intézkedésekre. Gazdaságilag különösen a követ­kezők miatt. Üjabb közgazdasági vizsgálatok alapján nyilvánvaló lett, hogy a jelenleg fennálló (s még in­kább a korábbi) árak mellett a me­zőgazdaság nagyobb arányban járult hozzá a nemzeti jövedelemhez, mint ahogy azt folyó árakon kimutatni le­hetett. Másfelől viszont a mezőgaz­daság és a mezőgazdasági dolgozók nem értékarányosan részesedtek a nemzeti jövedelemből. Ezen már nem is vitatkoznak a közgazdasági szak­emberek, vita caupán azon van még, hogy ebből a helyzetből mi követke­zik a jövőre. De e tekintetben is van néhány olyan következtetés, amiben már nincs, vagy alig lehet vita. Az egyik az, hogy ipari fejlődésünknek is feltétele a mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztése, hiszen a tovább fejlődő ipar növekvő belső piacot kí­ván, valamint több olyan nyersanya­got, amit a mezőgazdaságnak kell termelnie. Ugyancsak egyetértés van abban a gazdaság-politikai következtetésben is, hogy mind a mezőgazdasági üze­mek teljesítő képességét és jövedel­mét, mind pedig a mezőgazdaság­ban dolgozók személyi jövedelmét növelni kell. És nincs vita abban sem, hogy még a most kialakuló árak mellett is külön állami segítségre van szükségük a mostoha körülmé­nyek között dolgozó szövetkezetek­nek. Azért mert mind a beszerzési, mind az értékesítési árak még a gaz­daságirányítás reformjának teljes megvalósítása után sem lesznek olya­nok, hogy azok a rosszabb körülmé­nyek között gazdálkodó szövetkeze­tekben a termelés teljes költségét fe­dezzék, a megfelelő üzemi jövedel­met és a tagok illő személyi jövedel­mét biztosítsák. : Politikailag pedig a munkás-pa­raszt szövetségről van szó. E politika következetes elvi alkalmazását az MSZMP IX. kongresszusa kellően hangsúlyozta, s a Központi Bizottság referátuma és határozatai arra is rá­világítottak, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége mi­közben erősödik és fejlődik, történeti fejlődése során új meg új problémá­kat is vet fel és ezeknek a megfelelő megoldását is megköveteli. És a kongresszus úgy értékelte, hogy a jelenlegi történeti időszakban idő­szerűek mindazok az agrárpolitikai intézkedések, amelyek tekintetében állást foglalt. Éppen ennek alapján az a politikai jelentősége az idevágó kongresszusi határozatoknak, hogy erősítik a munkás-paraszt szövetséget és szilárdítják jövőbeli fejlődése alap­jait. Mindezeknek az elhatározásoknak és intézkedéseknek a megvalósítása és hatása az új esztendőben kezdő­dik. Reálisan látnunk kell tehát, hegy­ezek hatása még nem bontakozik ki teljesen az új esztendőben, de ked­vező hatásuk már biztosan érezhető lesz. Azt pedig biztosra vehetjük, hogy a következő években fokozato­san fognak hatni és mind nagyobb mértékben lehetővé teszik a szocia­lista mezőgazdaságban rejlő lehető­ségek realizálását. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa célki­tűzéseinek megfelelően a mezőgazda­ságban is haladunk a szocializmus teljes felépítése útján. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a mezőgazdaságban sikeresen fog előrehaladni az elhatározások és intézkedések megvalósítása, hiszen az új gazdasági mechanizmus egyes lé­péseinek a megtételében is nemhogy elmaradt volna a mezőgazdaság, ha­nem elöljárt. Azt is megállapíthatjuk, hogy az átlagosnál rosszabb időjárási körülmények ellenére, éppen a re­form szellemében történt gazdaság- politikai rendelkezések nyomán kö­vetkeztek be az elmúlt években is azok az eredmények mezőgazdasá­gunkban, amelyeket ma már az egész ország közvéleménye egyértelműen megállapíthat. Ilyen biztatással és ilyen remény­séggel kezdhetjük az új esztendőt, s nem kell, hogy kétségeket tápláljunk e reménységek megvalósulása iránt* Ojúldúg áf faxét, fű egészséget kiadnunk minden kedaes űlixasé tiknak ! A SZABAD FÖLD s zerkes ztő * eg e és kia dó ir tű a talti

Next

/
Thumbnails
Contents