Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967. JANUÁR 1. Korszerűbb gazdálkodás — nagyobb reáljövedelem Az 1967. évi terv célkitűzései 1966-ban eredményesen fejlődött az ország gazdasága, érvényre jutottak az MSZMP Központi Bizottságának 1964 és 1965 decemberi határozatai — állapítja meg ez évi feladatainak elvégzéséről a kormány Tájékoztatási Hivatala, amely az elmúlt napokban közreadta az 1967. évi népgazdasági terv adatait, előirányzatait. 1966-ban például 5,6 százalékkal haladta meg a tavalyi szintet a mezőgazdaság össztermelése, így a tervezettnél magasabb volt a kenyérgabona, a burgonya, a cukorrépa, kukorica átlagtermése. Lényegesen több és jobb gyümölcs és zöldség termett, mint 1965-ben, 10 százalékkal csökkent az idénycikkek ára. Hatezerötszáz traktort, 8500 pótkocsit, 1980 gabonakombájnt és 1 millió 700 ezer tonna műtrágyát kapott a mezőgazdaság. Az ipari termelés emelkedése 1966-ban valamelyest meghaladta a tervezettet, az előzetes adatok szerint 66,6 százalékkal magasabb a tavalyinál. Az átlagosnál gyorsabban nőtt a vegyipar, a gépipar és az építőipar termelése. Az 1967. évi népgazdasági terv főbb előirányzatai közé tartozik, hogy a nemzeti jövedelem 3,5—4 százalékkal emelkedjék. A beruházások évi terve 6—7 százalékkal magasabb az előző évinél. Az ipari termelés 4—6 százalékos növekedésével számol évi tervünk, s e növekedés jelentős része a kapacitások bővítéséből adódik Ami a mezőgazdaságot illeti, itt 2—3 százalékos emelkedéssel számol a terv. Az előirányzatok teljesítése biztosítja az ország kenyérgabonáját, a lakosság élelmiszer-ellátásának javítását, valamint lehetővé teszi a mezőgazdasági termékek exportjának növelését. A terv gondoskodik a mezőgazdasági termelés anyagi, műszaki feltételeinek további fejlesztéséről. A mezőgazdaság 1967. évi, mintegy 8,7 milliárd forint értékű beruházásain kívül lehetővé válik a termelést kiszolgáló alap- és járulékos beruházások növelése. A többi között 30 ezer tehén és 58 ezer sertés elhelyezésére szolgáló új férőhelyet létesítenek. Sok egyéb gépen kivil 6200 traktort, 6000 pótkocsit, 1500 gabonakombájnt, 800 silókombájnt, továbbá burgonya-, cukorrépa- és kukoricabetakarító kombájnokat vásárolhatnak az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek. A vegyipar termelésének emelése lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság csaknem 20 százalékkal több műtrágyát és 6, 7 százalékkal több növényvédőszert használhasson fel, mint 1966-ban. Nagyobb arányban nő a jobb hatékonyságú növényvédőszerek aránya. Nagy összeget fordítanak az ár- és belvizek elleni védekezésre. Elsősorban a Duna alsó szakaszán és a Kőrösök völgyében levő gátakat erősítik meg, de megfelelő eszközöket biztosít a terv a védekezésre az ország más részein is. Az 1967. évi terv fontos célul tűzi ki az életszínvonal további emelését. A parasztság egy főre jutó reálfogyasztása például 3 százalékkal emelkedik, míg a munkás és alkalmazott népesség egy főre jutó reáljövedelme 2,5—3 százalékkal emelkedik. A jövedelmek alakulásával összefüggésben mintegy 3— 4 százalékkal nő a kiskereskedelmi forgalom. A kormány felhívja az irányítószervek, a tanácsok vezetőit, hogy ismertessék a dolgozókkal, milyen feladatok hárulnak rájuk az évi terv végrehajtásában. A Minisztertanács felhívással fordul az ország minden polgárához: fegyelmezett munkával, szorgalmasan járuljon hozzá az új terv céljainak eléréséhez. A Péti Nitrogénművek bővítését az ütemterv szerint hajtják végre. A nagy építkezés közben zavartalanul dolgoznak a termelőüzemek. Évi tervükön felül kb. 12 millió forint értékű argongázt, szorbit, furfurol-alkohol és nitrogén termékeket készítettek 1966-ban. Az ütemterv szerint 1967 decemberében megkezdődik a próbatermelés az új nyomás alatti földgázbontó- és ammóniaüzemben, a karbamilot és pétisót gyártó új részlegekben. Képünkön szerelik az új földgázbontó berendezéseket. A hatalmas tartályokat a helyükre emelik. Szabad Tétő 1957. január 1-től: ÚJ NYUGDÍJTÖRVÉNY LÉP ÉLETBE A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN A termelőszövetkezeti tagok jelenlegi nyugdíjrendszere 1958. január 1-én lépett életbe. Ez nagy jelentőségű intézkedés volt: az 1960-ban bevezetett öregségi és munkaképtelenségi járadékkal együtt javította a tsz-tagság szociális helyzetét, elősegítette a szövetkezetek fejlesztését. A mai nyugdíjrendszer alapján kifizetésre kerülő összegek egyetlen esztendőben meghaladják az egymilliárd forintot. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata szerint létre kell hozni az új nyugdíjrendszert, amely alapelveiben és rendszerében azonos a bérből élőkével. Az erről szóló törvényerejű rendelet tervezetét a Minisztertanács legutóbbi ülésén elfogadta, majd az Elnöki Tanács is jóváhagyta az előterjesztést. Az elmúlt hét végén megalkotott törvényerejű rendelet megállapítja, hogy a parasztságnak a nagyüzemi társas gazdálkodásban elért, fokozatosan javuló eredményei lehetővé teszik a tsz-tagokról való gondoskodás továbbfejlesztését. A nyugdíjak megállapításánál figyelembe veszik a szövetkezeti tag munkában eltöltött idejét, szakképzettségét, a közös munkáért kapott részesedést, s ennek megfelelően nagyobb nyugdíjat biztosít azoknak, akik többet és jobban dolgoztak. Megszűnik az egyenlősdi, amely abban nyilvánult meg, hogy a nyugellátást minden esetben havi 900 forint jövedelem alapján kellett megállapítani. A törvényerejű rendelet gondoskodik az alacsony összegű, régi nyugdíjak emeléséről is. öregségi nyugdíjra azok a férfiak jogosultak, akik 65., s azok a nők, akik 60. életévüket betöltötték, s legalább tíz nyugdíjévük van. Az összeg tíz nyugdíjév esetén a tag havi átlagjövedelmének 33 százaléka; tíz-huszonöt nyugdíjév esetén — évi 2 százalékos növekedéssel — az átlagjövedelem 63 százalékáig emelkedik; 25 nyugdíjéven felül minden további nyugdíjév után a tsz-tag átlagjövedelmének 1, 1 százalékával nő, de nem lehet több az átlagos jövedelem 70 százalékánál. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 400 forint. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek száma a bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjrendszeréhez hasonlóan az életkortól függ. A korábbi jogszabályok a rokkantságnak csak két csoportját ismerték, ezzel szemben az új nyugdíjrendszerben három rokkantsági csoport szerepel, tehát a nyugdíjak mértékében jobban érvényesülhet a munkaképesség csökkenésének foka. A rokkantsági nyugdíj a harmadik rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem 33 százaléka, de legalább havi 400 forint; a második csoportban a jövedelem 38 százaléka, de legalább 430 forint; végül az első csoportban a jövedelem 43 százaléka, s legalább 470 forint. A rokkantsági nyugdíj összege a szükséges nyugdíjéven felül minden további nyugdíjév után — a 25. nyugdíjévig bezárólag — a havi átlagjövedelem 2—2 százalékával, a 25. életévet követően pedig a havi átlagjövedelem 1—1 százalékával nő minden nyugdíjév után. Az üzemi baleset következtében megrokkant tsz-tagok a felsoroltaknál magasabb összegű rokkantsági nyugellátásban részesülnek. A baleseti rokkantsági nyugdíjra az a tsztag is jogosult, aki nyugdíjévet nem szerzett. Ha a tsz-tag munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében csökken, de nem rokkant, baleseti járadékra jogosult. Ennek négy fokozata van. Az új jogszabály meghatározza e fokozatokban a baleseti járadék kiszámításának módját és legkisebb összegét. A kártalanítási segély azt a tsz-tagot illeti meg, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében keresőképtelenné vált. Ennek a segélynek a havi összege az átlagjövedelem 65 százaléka. Részletesen foglalkozik az új jogszabály a nyugdíjévekkel. Nyugdíjévként azokat a naptári éveket kell számításba venni, amelyekben a férfi tsz-tag 150, a női tsz-tag száz, tízórás rmunkanapnak megfelelő munkát végzett a közös gazdaságban. Munkaviszonyban, kisipari szövetkezetben és a kisipari nyugdíjbiztosításban eltöltött időt is számításba kell venni. Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy azok a családtagok, akik belépnek a szövetkezetbe, az ezt követő egy éven belül kérhessék a közös munkában töltött idejük beszámítását nyugdíjidejükbe. Azok a családtagok, akik 1967. január 1. előtt léptek be a tsz-be, ezzel a lehetőséggel 1967. december 31-ig élhetnek. Ha a nyugdíj évenként figyelembe vehető idők között egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van — ugyanúgy, mint a bérből és fizetésből élők nyugdíjrendszerében — a megszakítást megelőző időt nem lehet számításba venni. Ez a rendelkezés is előnyösebb, mint a korábbi volt, ugyanis annak értelmében már két évet meghaladó megszakítás esetén figyelmen kívül hagyták a korábban szerzett nyugdíjéveket. A tsz-tagot a jövedelemelosztás sajátosságai miatt és nyugdíja megállapításának egyszerűsítése céljából minden naptári év elején — előző évi személyi jövedelme alapján — nyugdíjosztályba kell sorolni. A jogszabály 21 nyugdíjosztályt állapít meg, a legalacsonyabb osztályban a nyugdíj alapjaként figyelembe vehető jövedelem havi 900, a legmagasabb osztályban havi 5000 forint. Az új nyugdíjrendszer a termelőszövetkezeti szakmunkásokra is kiterjeszti azt a kedvezményt, amelyet az ipari szakmunkások élveznek. Jogukban áll, hogy tényleges személyi jövedelmük helyett a szakmájukra irányadó átlagos kereset figyelembevételét kérjék, ha ez számukra kedvezőbb. Lehetővé válik az is, hogy az öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjas házastársi pótlékban részesüljön havi 100 forint összegben, hasonlóan a bérből és fizetésből élőkhöz. Az özvegyi nyugdíj havi legkisebb összege havi 300 forint, a félárvai havi 150, a teljes árvái havi 300 forint. Az új nyugdíjrendszer változatlanul hagyja az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonatkozó szabályokat. A termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíjasok és járadékosok, amennyiben fizikai munkát végeznek, nyugdíjukat, illetőleg járadékukat a közös munkából származó jövedelemre való tekintet nélkül megkapják. A nem fizikai munkát végzők csak addig folyósíthatók korlátozás nélkül, amennyiben teljesítményük nem haladja meg az évi 120 munkanapot. A régi nyugellátások emeléséről a következő tudnivalókat közöljük. Az 1967 előtt megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forintra, a gondozási pótlékkal kiegészített rokkantsági nyugdíjakat havi 470, az özvegyi nyugdíjakat havi 300, az özvegyi járadékot havi 200, a félárvák ellátását havi 150, a teljes árvák ellátását havi 300 forintra kell emelni. Ettől eltérően emelik azokat a nyugellátásokat, amelyeket legalább tíz évi munkaviszonyban töltött idő és ezen felül szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjévek figyelembevételével állapítottak meg. Az ilyen öregségi és rokkantsági nyugdíjakat tíz százalékkal, legfeljebb 750 forintra, az özvegyi nyugdíjakat is hasonló arányban, de legfeljebb 400 forintra, a félárvákét 200-ra, a teljes árvákét 400 forintra kell emelni maximálisan. Mindehhez kérelmet benyújtani nem kell. A magasabb színvonalú nyugdíjrendszer bevezetése szükségessé teszi a járulékfizetési rendszer megváltoztatását is. A tsz-ek felosztható jövedelmük után 7,5 százalék társadalombiztosítási járulékot fizetnek, s ezen felül saját alapjukból fedezik a tagokat megillető betegségi, terhességi-gyermekágyi segélyeket. A tsz-tagok jövedelmük után progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek, hasonlóan a bérből és fizetésből élőkhöz. A tsz-ek és tagjaik tehát hasonló társadalombiztosítási terheket viselnek, mint a bérből és fizetésből élő dolgozók és munkáltatóik. Az új nyugdíjrendszer intézkedései 1967. január 1-én, az új rendszerű járulék fizetésére vonatkozó rendelkezések pedig 1968. január 1-én lépnek életbe. Eszerint tehát amíg a nyugdíjakat már január 1-től fölemelik , a járulékokat csak a ma még érvényes rendelkezések szerint fizetik. 3 —v--