Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967. JANUÁR 1. Korszerűbb gazdálkodás — nagyobb reáljövedelem Az 1967. évi terv célkitűzései 1966-ban eredményesen fej­lődött az ország gazdasága, ér­vényre jutottak az MSZMP Központi Bizottságának 1964 és 1965 decemberi határozatai — állapítja meg ez évi feladatai­nak elvégzéséről a kormány Tá­jékoztatási Hivatala, amely az elmúlt napokban közreadta az 1967. évi népgazdasági terv ada­tait, előirányzatait. 1966-ban például 5,6 százalékkal halad­ta meg a tavalyi szintet a me­zőgazdaság össztermelése, így a tervezettnél magasabb volt a kenyérgabona, a burgonya, a cukorrépa, kukorica átlagter­mése. Lényegesen több és jobb gyümölcs és zöldség termett, mint 1965-ben, 10 százalékkal csökkent az idénycikkek ára. Hatezerötszáz traktort, 8500 pótkocsit, 1980 gabonakombájnt és 1 millió 700 ezer tonna mű­trágyát kapott a mezőgazdaság. Az ipari termelés emelkedése 1966-ban valamelyest megha­ladta a tervezettet, az előzetes adatok szerint 6­6,6 százalék­kal magasabb a tavalyinál. Az átlagosnál gyorsabban nőtt a vegyipar, a gépipar és az építő­ipar termelése. Az 1967. évi népgazdasági terv főbb előirányzatai közé tartozik, hogy a nemzeti jöve­delem 3,5—4 százalékkal emel­kedjék. A beruházások évi ter­ve 6—7 százalékkal magasabb az előző évinél. Az ipari terme­lés 4—6 százalékos növekedésé­vel számol évi tervünk, s e nö­vekedés jelentős része a kapa­citások bővítéséből adódik Ami a mezőgazdaságot illeti, itt 2—3 százalékos emelkedéssel számol a terv. Az előirányzatok teljesítése biztosítja az ország kenyérgabonáját, a lakosság élelmiszer-ellátásának javítását, valamint lehetővé teszi a mező­­gazdasági termékek exportjá­nak növelését. A terv gondos­kodik a mezőgazdasági terme­lés anyagi, műszaki feltételei­nek további fejlesztéséről. A mezőgazdaság 1967. évi, mintegy 8,7 milliárd forint értékű beru­házásain kívül lehetővé válik a termelést kiszolgáló alap- és já­rulékos beruházások növelése. A többi között 30 ezer tehén és 58 ezer sertés elhelyezésére szolgáló új férőhelyet létesíte­nek. Sok egyéb gépen kivil 6200 traktort, 6000 pótkocsit, 1500 gabonakombájnt, 800 siló­kombájnt, továbbá burgonya-, cukorrépa- és kukoricabetaka­rító kombájnokat vásárolhatnak az állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek. A vegyipar termelésének emelése lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság csaknem 20 szá­zalékkal több műtrágyát és 6, 7 százalékkal több növényvédő­szert használhasson fel, mint 1966-ban. Nagyobb arányban nő a jobb hatékonyságú nö­vényvédőszerek aránya. Nagy összeget fordítanak az ár- és belvizek elleni védekezésre. El­sősorban a Duna alsó szakaszán és a Kőrösök völgyében levő gátakat erősítik meg, de meg­felelő eszközöket biztosít a terv a védekezésre az ország más ré­szein is. Az 1967. évi terv fontos célul tűzi ki az életszínvonal további emelését. A parasztság egy főre jutó reálfogyasztása például 3 százalékkal emelkedik, míg a munkás és alkalmazott népes­ség egy főre jutó reáljövedel­me 2,5—3 százalékkal emelke­dik. A jövedelmek alakulásá­val összefüggésben mintegy 3— 4 százalékkal nő a kiskereske­delmi forgalom. A kormány felhívja az irá­nyítószervek, a tanácsok veze­tőit, hogy ismertessék a dolgo­zókkal, milyen feladatok hárul­nak rájuk az évi terv végrehaj­tásában. A Minisztertanács fel­hívással fordul az ország min­den polgárához: fegyelmezett munkával, szorgalmasan járul­jon hozzá az új terv céljainak eléréséhez. A Péti Nitrogénművek bővítését az ütemterv szerint hajtják végre. A nagy építkezés közben zavartalanul dolgoznak a termelőüzemek. Évi tervükön felül kb. 12 millió forint értékű argongázt, szorbit, furfurol-alkohol és nitrogén termékeket készítettek 1966-ban. Az ütemterv szerint 1967 decemberében megkezdődik a próbatermelés az új nyomás alatti földgázbontó- és ammóniaüzemben, a karba­­m­­ilot és pétisót gyártó új részlegekben. Képünkön szerelik az új földgázbontó berendezéseket. A hatalmas tartályokat a helyükre emelik. Szabad Tét­ő 195­7. január 1-től: ÚJ NYUGDÍJTÖRVÉNY LÉP ÉLETBE A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN A termelőszövetkezeti tagok jelenlegi nyugdíjrendszere 1958. január 1-én lépett életbe. Ez nagy jelentőségű intézke­dés volt: az 1960-ban beveze­­­­tett öregségi és munkaképte­­­­lenségi járadékkal együtt ja­­­­vította a tsz-tagság szociális­­ helyzetét, elősegítette a szö­vetkezetek fejlesztését. A mai nyugdíjrendszer alapján kifi­zetésre kerülő összegek egyet­len esztendőben meghaladják az egymilliárd forintot. A Magyar Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusának határozata szerint létre kell hozni az új nyugdíjrendszert, amely alapelveiben és rend­szerében azonos a bér­ből élő­kével. Az erről szóló törvény­­erejű rendelet tervezetét a Mi­nisztertanács legutóbbi ülésén elfogadta, majd az Elnöki Ta­nács is jóváhagyta az előter­jesztést. Az elmúlt hét végén megal­kotott törvényerejű r­endelet megállapítja, hogy a paraszt­ságnak a nagyüzemi társas gazdálkodásban elért, fokoza­tosan javuló eredményei lehe­tővé teszik a tsz-tagokról való gondoskodás továbbfejleszté­sét. A nyugdíjak megállapítá­sánál figyelembe veszik a szö­vetkezeti tag munkában eltöl­tött idejét, szakképzettségét, a közös munkáért kapott része­sedést, s ennek megfelelően nagyobb nyugdíjat biztosít azoknak, akik többet és job­ban dolgoztak. Megszűnik az egyenlősdi, amely abban nyil­vánult meg, hogy a nyugellá­tást minden esetben havi 900 forint jövedelem alapján kel­lett megállapítani. A törvény­­erejű rendelet gondoskodik az alacsony összegű, régi nyugdí­jak emeléséről is. öregségi nyugdíjra azok a férfiak jogosultak, akik 65., s azok a nők, akik 60. életévü­ket betöltötték, s legalább tíz nyugdíjévük van. Az összeg tíz nyugdíjév esetén a tag ha­vi átlagjövedelmének 33 szá­zaléka; tíz-huszonöt nyugdíj­év esetén — évi 2 százalékos növekedéssel — az átlagjöve­delem 63 százalékáig emelke­dik; 25 nyugdíjéven felül min­den további nyugdíjév után a tsz-tag átlagjövedelmének 1, 1 százalékával nő, de nem le­het több az átlagos jövedelem 70 százalékánál. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 400 forint. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjévek száma a bérből és fizetésből élő dol­gozók nyugdíjrendszeréhez hasonlóan az életkortól függ. A korábbi jogszabályok a rok­kantságnak csak két csoport­ját ismerték, ezzel szemben az új nyugdíjrendszerben há­rom rokkantsági csoport sze­repel, tehát a nyugdíjak mér­tékében jobban érvényesülhet a munkaképesség csökkenésé­nek foka. A rokkantsági nyug­díj a harmadik rokkantsági csoportban a havi átlagjöve­delem 33 százaléka, de leg­alább havi 400 forint; a má­sodik csoportban a jövedelem 38 százaléka, de legalább 430 forint; végül az első csoport­ban a jövedelem 43 százaléka, s legalább 470 forint. A rok­­­­kantsági nyugdíj összege a szükséges nyugdíjéven felül minden további nyugdíjév után — a 25. nyugdíjévig be­zárólag — a havi átlagjöve­delem 2—2 százalékával, a 25. életévet követően pe­dig a havi átlagjöve­delem 1—1 százalékával nő minden nyugdíjév után. Az üzemi baleset következtében megrokkant tsz-tagok a felso­roltaknál magasabb összegű rokkantsági nyugellátásban részesülnek. A baleseti rok­kantsági nyugdíjra az a tsz­­tag is jogosult, aki nyugdíj­évet nem szerzett. Ha a tsz-tag munkaképessé­ge üzemi baleset, vagy foglal­kozási betegség következtében csökken, de nem rokkant, bal­eseti járadékra jogosult. En­nek négy fokozata van. Az új jogszabály meghatározza e fo­kozatokban a baleseti járadék kiszámításának módját és leg­kisebb összegét. A kártalaní­tási segély azt a tsz-tagot il­leti meg, aki üzemi baleset vagy foglalkozási betegség kö­vetkeztében keresőképtelenné vált. Ennek a segélynek a havi összege az átlagjövedelem 65 százaléka. Részletesen foglalkozik az új jogszabály a nyugdíjévek­kel. Nyugdíjévként azokat a naptári éveket kell számítás­ba venni, amelyekben a férfi tsz-tag 150, a női tsz-tag száz, tízórás rmunkanapnak megfe­lelő munkát végzett a közös gazdaságban. Munkaviszony­ban, kisipari szövetkezetben és a kisipari nyugdíjbiztosítás­ban eltöltött időt is számítás­ba kell venni. Az új rendelke­zések lehetővé teszik, hogy azok a családtagok, akik be­lépnek a szövetkezetbe, az ezt követő egy éven belül kérhes­sék a közös munkában töltött idejük beszámítását nyugdíj­idejükbe. Azok a családtagok, akik 1967. január 1. előtt lép­tek be a tsz-be, ezzel a lehe­tőséggel 1967. december 31-ig élhetnek. Ha a nyugdíj évenként fi­gyelembe vehető idők között egyhuzamban öt évet megha­ladó megszakítás van — ugyanúgy, mint a bérből és fizetésből élők nyugdíjrend­szerében — a megszakítást megelőző időt nem lehet szá­mításba venni. Ez a rendelke­zés is előnyösebb, mint a ko­rábbi volt, ugyanis annak ér­telmében már két évet megha­ladó megszakítás esetén fi­gyelmen kívül hagyták a ko­rábban szerzett nyugdíjéve­ket. A tsz-tagot a jövedelemel­osztás sajátosságai miatt és nyugdíja megállapításának egyszerűsítése céljából min­den naptári év elején — előző évi személyi jövedelme alap­ján­ — nyugdí­j­osztályba kell sorolni. A jogszabály 21 nyug­díjosztályt állapít meg, a leg­alacsonyabb osztályban a nyugdíj alapjaként figyelem­be vehető jövedelem havi 900, a legmagasabb osztályban ha­vi 5000 forint. Az új nyugdíj­­rendszer a termelőszövetkeze­ti szakmunkásokra is kiter­jeszti azt a kedvezményt, amelyet az ipari szakmunká­sok élveznek. Jogukban áll, hogy tényleges személyi jöve­delmük helyett a szakmájukra irányadó átlagos kereset fi­gyelembevételét kérjék, ha ez számukra kedvezőbb. Lehetővé válik az is, hogy az öregségi, illetőleg rokkant­sági nyugdíjas házastársi pót­lékban részesüljön havi 100 forint összegben, hasonlóan a bérből és fizetésből élőkhöz. Az özvegyi nyugdíj havi leg­kisebb összege havi 300 fo­rint, a félárvai havi 150, a tel­jes árvái havi 300 forint. Az új nyugdíjrendszer vál­tozatlanul hagyja az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonatkozó szabályo­kat. A termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíjasok és járadékosok, amennyiben fizikai munkát végeznek, nyugdíjukat, illetőleg járadé­kukat a közös munkából szár­mazó jövedelemre való tekin­tet nélkül megkapják. A nem fizikai munkát végzők­ csak addig folyósíthatók korlátozás nélkül, amennyiben teljesít­ményük nem haladja meg az évi 120 munkanapot. A régi nyugellátások emelé­séről a következő tudnivaló­kat közöljük. Az 1967 előtt megállapított öregségi és rok­kantsági nyugdíjakat havi 400 forintra, a gondozási pótlékkal kiegészített rokkantsági nyug­díjakat havi 470, az özvegyi nyugdíjakat havi 300, az öz­vegyi járadékot havi 200, a félárvák ellátását havi 150, a teljes árvák ellátását havi 300 forintra kell emelni. Ettől el­térően emelik azokat a nyug­ellátásokat, amelyeket leg­alább tíz évi munkaviszony­ban töltött idő és ezen felül szerzett termelőszövetkezeti nyugdíjévek figyelembevéte­lével állapítottak meg. Az ilyen öregségi és rokkantsági nyugdíjakat tíz százalékkal, legfeljebb 750 forintra, az öz­vegyi nyugdíjakat is hasonló arányban, de legfeljebb 400 forintra, a félárvákét 200-ra, a teljes árvákét 400 forintra kell emelni maximálisan. Mindehhez kérelmet benyúj­tani nem kell. A magasabb színvonalú nyugdíjrendszer bevezetése szükségessé teszi a járulékfi­zetési rendszer megváltoztatá­sát is. A tsz-ek felosztható jö­vedelmük után 7,5 százalék társadalombiztosítási járulé­kot fizetnek, s ezen felül saját alapjukból fedezik a tagokat megillető betegségi, terhessé­gi-gyermekágyi segélyeket. A tsz-tagok jövedelmük után progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek, hasonlóan a bérből és fizetésből élőkhöz. A tsz-ek és tagjaik tehát hasonló társa­dalombiztosítási terheket vi­selnek, mint a bérből és fize­tésből élő dolgozók és mun­káltatóik. Az új nyugdíjrendszer in­tézkedései 1967. január 1-én, az új rendszerű járulék fize­tésére vonatkozó rendelkezé­sek pedig 1968. január 1-én lépnek életbe. Eszerint tehát amíg a nyugdíjakat már ja­nuár 1-től fölemelik , a já­rulékokat csak a ma még ér­vényes rendelkezések szerint fizetik. 3 —v--

Next