Szabad Föld, 1969. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
l 530A0# Szabad Föld " frinToTTRe a XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM AHA: 1.30 FT 1989. JANUÁR 5. 1-44,13 - 2ől . A Szabad Föld huszonötödik évfolyamának első számát veszi kezébe az olvasó. Tudjuk, olyan ez az alkalom, mint amikor valaki a huszonötödik évébe lép, de még nem negyedszázados. Mégis kedves, bensőséges pillanat számunkra, akik e lapot írjuk s talán a velünk együttérző olvasó sem érzi fölöslegesnek, hogy megállunk néhány mondatra ennél a dátumnál. Valaha ennyi időt, huszonnégy évet kellett leélniük honfitársainknak ahhoz, hogy törvényesen nagykorúvá legyenek. Mi úgy gondoljuk, az 1945-ben útjára indult Szabad Föld olyan különös újszülött volt, aki tüstént határozott léptekkel indult meg a maga útján és félreérthetetlen szavakkal szólt azokról a kérdésekről, melyeket a magyar falu érdekében ki kelllett mondania. Ezért mondhatjuk bátran: a Szabad Föld huszonnégy évének története lényegében a magyar falu felszabadulás utáni életének a története. Az újgazdák talpraállása, a népi önkormányzati szervek megteremtése és megerősítése, a falusi szövetkezés elemi és magasabb formáinak kialakítása, a tsz-ek gyermekbetegségeinek orvoslása, a korszerű termelési eljárásokkal való ismerkedés . .. folytassuk? A falu életének központi kérdései foglalkoztatják a Szabad Földet huszonnégy éve. Közben változott a falu — változott a mi lapunk is. Kemény harcok, sok megpróbáltatás után jobb és könnyebb lett az élet — színesebbé, tartalmasabbá, terjedelmesebbé vált a Szabad Föld. Az ünnepi alkalmak gyakran csábítják arra az embert, hogy mindent megszépítő elnézéssel szemléljen — ami már mögötte van. Mi nem áltatjuk önmagunkat azzal, hogy mindig jó lapot, érdekes újságot, korszerű sajtóterméket nyújtottunk át az olvasónak. Mai ismereteink fényénél nem nehéz ráakadnunk régebbi gyengébben sikerült lapszámainkra, egyes nem szerencsés cikkeinkre, utóbb az élet által megcáfolt elképzelésünkre, vagy éppen azokra a bírálni valókra, melyek a Szabad Föld nyomdatechnikai kivitelezésében adódtak. De e hibák ellenére sem vonják talán kétségbe kedves olvasóink, hogy ez a lap megjelenése óta minden számával a falut akarta szolgálni. Mindig az a szándék vezetett bennünket, hogy tisztességes, szókimondó, korszerű, a parasztság anyagi és kulturális előbbre jutását munkáló lapot készítsünk. A jövőben is az előbb fölsorolt követelményeknek megfelelő újságot szeretnénk írni. De annak a Szabad Földnek mégis másnak kell lennie, mint a mai vagy a tegnapi lapnak. Hiszen a falu ámulatot keltő tempóban változik. Változik a házak formája, fölszereltsége, a falu népének iskolázottsága, sőt társadalmi összetétele is. Ma már mindennapos dolog, hogy ugyanegy családban, ugyanabban a házban paraszt, munkás, tisztviselő egyaránt akad. A rádió, a televízió információk tömegét árasztja a legkisebb településekre is. Kitágult a falusi ember világképe. A divat, a művészetek, a passziók, az életet megkönnyítő új használati tárgyak híre szinte ugyanabban a pillanatban jut el Kötegyánba, Kékedre, Zalavárra , mint Budapestre. A Szabad Földnek e változásokkal kell együtt változnia. S hogy ez így lesz, arra nem csupán a mi jószándékunk a biztosíték. Mondhatni, meghatóan szoros kapcsolatunk van olvasóink többszázezres táborával. A szerkesztőségünkbe érkező rengeteg levélben mindig szép számmal akad olyan, amelyik a lap köntösével, vagy tartalmi kérdéseivel foglalkozik. Noha mindig hibátlan lappal szeretnénk megörvendeztetni olvasóikat, a munkánk fogyatékosságait bíráló leveleket is mindenkor örömmel fogadjuk, mivel azokban a jószándékunkba vetett bizalom jelét látjuk, s az olvasónak azt a meggyőződését, hogy övé a lap. Valóban az övé. Az egyszerű falusi emberé. Azé, aki nyílt, világos, félreérthetetlen szóra vágyik. Mi ilyen szavakkal akarunk szólni továbbra is a világ sokszor fájdalmasan bonyolult helyzetéről, a haza és azon belül a falu ügyeiről , gondjairól. És továbbra is az egész család lapja kívánunk maradni. Számunkra nincs jobb hír annál, mint ami egy nyírségi községből érkezett a minap: valamelyik községben egy héttagú család kedvesen összepörölt azon, ki olvassa előbb a friss Szabad Földet. A mama a Család és otthon cikkeire volt kíváncsi, az apa a jogi tanácsokat várta, a nagylány a folytatásos regény heti „porcióját” szerette volna rögtön elolvasni, egyik általános iskolás kisfiú a gyermekrovatot követelie és így tovább. Senki se gondolja ebből, hogy az ilyen levél önhitté tesz bennünket és azt gondoljuk : nincs még egy ilyen pompás lap, mint a miénk. Tudjuk, vannak szebb kiállítású, „tudósabb” tartalmú, izgalmasabb újságok. De büszkén valljuk, kevés olyan sajtótermék van, amelyik olvasóinak olyan együttérzésével, ragaszkodásával dicsekedhetik, mint a Szabad Föld. Ezrekre tehető az olyan családoknak a száma, ahová 1945 óta minden héten megérkezik az a lap, amelyik önérzettel vallja magát a parasztság újságjának. Az pedig, hogy eljut, a falusi postások, újságkézbesítők érdeme. Névtelen munkatársainké, akiknek aláírása soha sem fordul elő cikkeink alatt, de akik hóban, fagyban, esőben, kánikulában szerényen, pontosan, becsülettel végzik vállalt munkájukat. Nélkülözhetetlen munkatársaink ők. Nélkülük meddő volna minden erőfeszítésünk. Munkájuk révén viszont a tengernyi tanyavilág legmagányosabb hajlékaiba is eljut az újság, amelyre talán éppen a tanyai lakosságnak van a legnagyobb szüksége. Köszönjük sok munkájukat és azt a dicséretes buzgalmat, aminek jeleit naponta tapasztaljuk. Kérjük, maradjanak a jövőben is hűséges terjesztői a Szabad Földnek, segítsenek abban, hogy lapunk bármilyen időjárási és útviszonyok mellett mindig időben eljusson azokhoz, akik várják azt, számítanak rá! A magyar sajtó napján a Hazafias Népfront vezetői levelet intéztek szerkesztőségünkhöz. A többi között ez volt a levélben: „. .. Örömmel és elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy parasztságunk népszerű hetilapja példás igényességgel, töretlen hűséggel tölti be hivatását: a honi újságírás gazdag hagyományait kamatoztatva, a szép magyar szó és stílus kincseit felhasználva ad számot hétről hétre sokszázezer példányban a magyar falu életéről, parasztságunk helyzetéről. . Ebből mi a „töretlen hűséggel” szavakat érezzük a legfontosabbaknak. Arra irányul legfőbb erőfeszítésünk, érezze minden olvasónk — szabad Föld az övé, töretlen hűséggel. . !Minden kedves olvasónknak hilleg újévet kiadnunk ! Újesztendő hajnalán (Berendi Ferenc felvétele.) nsmsmmsbe ! N 3 EGYEZSÉGGEL VÉGZŐDÖTT (2. oldal) - BESZÁMOLÓ AZ APOLLÓ 8. ÚÍJÁBÓL (3. oldal) - HATÁRKŐ A FÖLDTÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSÁBAN (3. oldal) - RENDELETEK (4. oldal) - A ZÖLD ESZTENDŐ (3. oldal) - JÓT NEVETTÜNK! ! (7. oldal) - DIVAT? ÜZLET? PASSZIÓ? NÉPMŰVÉSZET! (9. oldal) - ÍGY SZÜLETIK A MODERN AUTÓ (10. oldal) - A „V” FEGYVEREK jó ELŐDJE (11. oldal)