Szabad Föld, 1969. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám

530A0 # l Szabad Föld "‘rrnToTTR p a XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM AHA: 1.30 FT 1989. JANUÁR 5. JMinden kedoes olaai ónknak hflldeq újévet kiadnunk ! A Szabad Föld huszonötö­dik évfolyamának első szá­mát veszi kezébe az olvasó. Tudjuk, olyan ez az alkalom, mint amikor valaki a huszon­ötödik évébe lép, de még nem negyedszázados. Mégis ked­ves, bensőséges pillanat szá­munkra, akik e lapot írjuk s talán a velünk együttérző ol­vasó sem érzi fölöslegesnek, hogy megállunk néhány mon­datra ennél a dátumnál. Valaha ennyi időt, huszon­négy évet kellett leélniük honfitársainknak ahhoz, hogy törvényesen nagykorúvá le­gyenek. Mi úgy gondol­juk, az 1945-ben útjára in­dult Szabad Föld olyan külö­nös újszülött volt, aki tüs­tént határozott léptekkel in­dult meg a maga útján és fél­reérthetetlen szavakkal szólt azokról a kérdésekről, melye­ket a magyar falu érdekében ki kelllett mondania. Ezért mondhatjuk bátran: a Sza­bad Föld huszonnégy évének története lényegében a ma­gyar falu felszabadulás utá­ni életének a története. Az újgazdák talpraállása, a népi önkormányzati szervek meg­teremtése és megerősítése, a falusi szövetkezés elemi és magasabb formáinak kialakí­tása, a tsz-ek gy érmék beteg­ségeinek orvoslása, a korsze­rű tei-melési eljárásokkal va­ló ismerkedés . .. folytassuk? A falu életének központi kér­dései foglalkoztatják a Sza­bad Földet huszonnégy éve. Közben változott a falu — változott a mi lapunk is. Ke­mény harcok, sok megpróbál­tatás után jobb és könnyebb lett az élet — színesebbé, tartalmasabbá, terjedelme­sebbé vált a Szabad Föld. Az ünnepi alkalmak gyak­ran csábítják arra az embert, hogy mindent megszépítő el­nézéssel szemléljen — ami már mögötte van. Mi nem ál­tatjuk önmagunkat azzal, hogy mindig jó lapot, érdekes újságot, korszerű sajtótermé­ket nyújtottunk át az olva­sónak. Mai ismereteink fé­nyénél nem nehéz ráakad­nunk régebbi gyengébben si­került lapszámainkra, egyes nem szerencsés cikkeinkre, utóbb az élet által megcáfolt elképzelésünkre, vagy éppen azokra a bírálni valókra, me­lyek a Szabad Föld nyomda- technikai kivitelezésében adódtak. De e hibák ellené­re sem vonják talán kétségbe kedves olvasóink, hogy ez a lap megjelenése óta minden számával a falut akarta szol­gálni. Mindig az a szándék vezetett bennünket, hogy tisztességes, szókimondó, korszerű, a parasztság anya­gi és kulturális előbbre jutá­sát munkáló lapot készítsünk. A jövőben is az előbb föl­sorolt követelményeknek megfelelő újságot szeretnénk írni. De annak a Szabad Földnek mégis másnak kell lennie, mint a mai vagy a tegnapi lapnak. Hiszen a fa­lu ámulatot keltő tempóban változik. Változik a házak formája, fölszereltsége, a fa­lu népének iskolázottsága, sőt társadalmi összetétele is. Ma már mindennapos dolcg, hogy ugyanegy családban, ugyanabban a házban pa­raszt, munkás, tisztviselő egyaránt akad. A rádió, a te­levízió információk tömegét árasztja a legkisebb települé­sekre is. Kitágult a falusi ember világképe. A divat, a művészetek, a passziók, az életet megkönnyítő új hasz­nálati tárgyak híre szinte ugyanabban a pillanatban jut el Kötegyánba, Kékedre, Za- lavárra — mint Budapestre. A Szabad Földnek e változá­sokkal kell együtt változnia. S hogy ez így lesz, arra nem csupán a mi jószándékunk a biztosíték. Mondhatni, meg­hatóan szoros kapcsolatunk van olvasóink többszázezres táborával. A szerkesztősé­günkbe érkező rengeteg levél­ben mindig szép számmal akad olyan, amelyik a lap köntösével, vagy tartalmi kérdéseivel foglalkozik. Noha mindig hibátlan lappal szeretnénk megörvendeztet­ni olvasóiknat, a munkánk fogyatékosságait bíráló leve­leket is mindenkor örömmel fogadjuk, mivel azokban a jószándékunkba vetett biza­lom jelét látjuk, s az olvasó­nak azt a meggyőződését, hogy övé a lap. Valóban az övé. Az egysze­rű falusi emberé. Azé, aki nyílt, világos, félreérthetetlen szóra vágyik. Mi ilyen sza­vakkal akarunk szólni továbbra is a világ sokszor fájdalmasan bonyolult hely­zetéről, a haza és azon belül a falu ügyeiről — gondjairól. És továbbra is az egész család lapja kívánunk ma­radni. Számunkra nincs jobb hír annál, mint ami egy nyír­ségi községből érkezett a mi­nap: valamelyik községben egy héttagú család kedvesen összepörölt azon, ki olvassa előbb a friss Szabad Földet. A mama a Család és otthon cikkeire volt kíváncsi, az apa a jogi tanácsokat várta, a , nagylány a folytatásos regény heti „porcióját” szerette vol­na rögtön elolvasni, egyik ál­talános iskolás kisfiú a gyer­mekrovatot követelt# és így tovább. Senki se gondolja ebből, hogy az ilyen levél önhitté tesz bennünket és azt gondol­juk : nincs még egy ilyen pompás lap, mint a miénk. Tudjuk, vannak szebb kiállí­tású, „tudósabb” tartalmú, izgalmasabb újságok. De büszkén valljuk, kevés olyan sajtótermék van, amelyik ol­vasóinak olyan együttérzésé­vel, ragaszkodásával dicse­kedhetik, mint a Szabad Föld. Ezrekre tehető az olyan családoknak a száma, ahová 1945 óta minden héten meg­érkezik áz a lap, amelyik ön­érzettel vallja magát a pa­rasztság újságjának. Az pedig, hogy eljut, a fa­lusi postások, újságkézbesí­tők érdeme. Névtelen munka­társainké, akiknek aláírása soha sem fordul elő cikkeink alatt, de akik hóban, fagyban, esőben, kánikulában szeré­nyen, pontosan, becsülettel végzik vállalt munkájukat. Nélkülözhetetlen munkatár­saink ők. Nélkülük meddő volna minden erőfeszítésünk. Munkájuk révén viszont a tengernyi tanyavilág legma­gányosabb hajlékaiba is eljut az újság, amelyre talán ép­pen a tanyai lakosságnak van a legnagyobb szüksége. Köszönjük sok munkájukat és azt a dicséretes buzgalmat, aminek jeleit naponta tapasz­taljuk. Kérjük, maradjanak a jövőben is hűséges terjesztői a Szabad Földnek, segítse­nek abban, hogy lapunk bár­milyen időjárási és útviszo­nyok mellett mindig időben eljusson azokhoz, akik vár­ják azt, számítanak rá! A magyar sajtó napján a Hazafias Népfront vezetői le­velet intéztek szerkesztősé­günkhöz. A többi között ez volt a levélben: „. .. Örömmel és elismerés­sel állapíthatjuk meg, hogy parasztságunk népszerű heti­lapja példás igényességgel, tö­retlen hűséggel tölti be hiva­tását: a honi újságírás gaz­dag hagyományait kamatoz­tatva, a szép magyar szó és stílus kincseit felhasználva ad számot hétről hétre sokszáz­ezer példányban a magyar fa­lu életéről, parasztságunk helyzetéről. . Ebből mi a „töretlen hűség­gel” szavakat érezzük a leg­fontosabbaknak. Arra irányul legfőbb erőfeszítésünk, érez­ze minden olvasónk — sza­bad Föld az övé, töretlen hű­séggel. , (Berendi Ferenc felvétele.) Újesztendő hajnalán nsmsmmsbe ! I 3 EGYEZSÉGGEL VÉGZŐDÖTT (2. oldal) - BE­I SZÁMOLÓ AZ APOLLÓ 8. HTJÁBÓL (3. oldal) - HATÁRKŐ A FÖLDTÖRVÉNY VÉGREHAJTÁ­SÁBAN (3. oldal) - RENDELETEK (4. oldal) - A ZÖLD ESZTENDŐ (3. oldal) - JÓT NEVETTÜNKl j (7. oldal) - DIVAT? ÜZLET? PASSZIÓ? NÉPMŰ­VÉSZET! (9. oldal) - ÍGY SZÜLETIK A MO­DERN AUTÓ (10. oldal) - A „V” FEGYVEREK ja USŐDJE (11. oldal) 1-44,13 - 2>l .

Next

/
Thumbnails
Contents