Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-05 / 27. szám
Aratunk! Harmincegy esztendővel ezelőtt, Péter-Pál napján részt vettem egy emlékezetes aratási bemutatón, József főherceg alcsúti gazdaságában. Könnyű homokfutón jártuk be a határt, aztán megálltunk egy százholdas búzatábla szegélyén, ahol harminchat aratópár látott munkához. De nem ám csak úgy szimplán, kaszával, sarlóval és kévekötőfával. Mérőműszert csatoltak a kaszások kezére, lábára, és méricskélték, milyen mértékben veszi igénybe a szívet, a tüdőt, az izomzatot az aratás. De főként arra voltak kiváncsiak az uradalom vezetői, hogy miként lehetne kisebb erőkifejtéssel nagyobb rendet vágni, gyorsabban aratni. A kaszások, akikkel a puszta végén, kaszaköszörülés közben beszélgettem, afféle úri huncutságnak tekintették a méricskélést, amiből a részaratókra nem származik semmi előny, inkább csak hátrány." Nekik különben megvolt a jól bevált módszerük ahhoz, hogy a munka nehézségi fokát megállapítsák. Mérlegre , álltak az aratás kezdetén és végén, s a leadott kilók pontosan jelezték, milyen nehéz feladat három, négy hétig a kaszanyelet markolni, a tarlót taposni. Emlékszem, kétkedve fogadták a részaratók az uradalom vezetőjének azt a közlését is, hogy a világ nagy mezőgazdasági gépgyárai olyan masinákat készítenek, amelyekkel egyszerre lehet aratni, csépelni és nincs messze az idő, amikor gyerekjáték lesz az aratás. A kombájnok azóta a korszerű nagyüzemi, gazdálkodás hétköznapi eszközeivé váltak, de az a jóslat, hogy gyerekjátékká egyszerűsödik az aratás, nem vált be. Persze most jóval kevesebb élő munkaerőt követel a gabonabetakarítás, de ez a munka ma sem könynyű, ezekben a napokban is sok verejtéket nyelnek el a tarlók. A gabonabetakarítás gépesítése hazánkban majdnem száz százalékos és a géppark felújítása révén ebben az aratási idényben másfélezer új kombájn áll munkába. A kézikaszákat és a már elavultnak tekintett rendrevágó-kévekötő gépeket azonban végképpen mégsem vethetjük sutba. Azért nem, mert a betakarítás feltételei ebben az esztendőben lényegesen mostohábbak, mint tavaly, vagy harmadéve. Június második felében heves záporok, zivatarok pásztázták végig az országot, a Tisza és a Körösök mentén pedig sok helyen ekejárásnál mélyebben áztatták sárra a talajt a szivárgó-fakadó vizek. Ezeken a területeken nehéz lesz a kombájnokat munkába állítani. Könnyebben boldogulnak itt a kézikaszások. A gyomosodás mértéke is nagyobb, mert a kalászossal bevetett területek egy részét a kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt nem sikerült gyomtalanítani. A gyomos gabona több munkát ad a betakarító brigádnak és nagyobb gondosságot követel a kombájnszerűkön dolgozó emberektől, gépektől. Ráadásul az alkatrészhiány is nehezíti a betakarítással kapcsolatos gondokat. Olvasóink közül néhányan levélben is hangot adtak az új kenyér biztosításával kapcsolatos aggodalmuknak, miszerint a súlyos tiszántúli árvizek és belvizek miatt veszélyben van a jó termés. Szerencsére nem volt olyan méretű a kipusztulás a gabonaföldeken, hogy a folyamatos és bőséges kenyérellátás miatt bárki is nyugtalankodjék. Előzetes felmérések szerint 280—300 ezer hold vetést tett tönkre a víz, ami nagy kár ugyan, de a megmaradt hárommillió egyszázezer holdnyi gabona termelése teljes egészében fedezi a hazai szükségletet. Ne álltassuk magunkat. A veszteség, ami különösen az árvizes-belvizes területeket gazdálkodó üzemeket érinti, jelentékeny. De szerencsére nagymérvű az a segítség is, amelyet az ország minden részéből küldenek a károsultaknak. Emberek, gépek vonulnak ezekben a napokban a bajbajutottak felkarolására. Ahol a víz egy szálig kiölte a vetést, ahol nem maradt abrakféle a jószágnak, oda a téasz-szövetségek kezdeményezésére hamarosan útbaindulnak a takarmánygabonával rakott vagonok. A kollektív segítségnyújtásnak ezek a példái is beletartoznak az idei aratás krónikájába és úgy érezzük, nem hagyhatjuk dicsérő szó nélkül az áldozatvállalást, amelyet a szerencsésebb helyzetben levő termelőszövetkezetek gyakorolnak. Hozzávetőleges számítás szerint hárommillió-egyszázezer hold gabona betakarítása vár az aratókra. Akárhogy nézzük is, hatalmas terület ez. Most a legégetőbb feladat idejében, lehetőleg jó minőségben és alacsony szemveszteség mellett magtárba takarítani az életet. A betakarítás szervezésén, a munkát irányító szakembereken, a kombájnosokon, kézikaszásokon, szállítókon, szőrösökön, átvevőkön és raktárosokon az ország szeme. Rajtuk, no meg az időjáráson múlik, sikerül-e augusztus 20-ra, a kenyér ünnepére minden gabonát magtárba takarítani. A betakarításban részt vevők megérdemlik, hogy meszszemenően gondoskodjunk róluk és ne sajnáljuk tőlük a jó keresetet. Az anyagi ösztönzés ezernyi változatából alkalmazzák a legeredményesebbeket a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetői. Ne tévesszük szem elől, hogy az az ezer forint, vagy az a néhány mázsia búza, amit prémiumként — a szemveszteség csökkentése, a gabona jó minősége és az aratás mielőbbi befejezése érdekében a dolgozók zsebét, kamráját gazdagítja, bőséges kamatot hoz a közösnek és végeredményben az egész országnak is. Dancs József ------------------------------------------------------------------------------------------------- ' - •S.-- W - '-k'A, -.■.' .■ .■/”' .*•'• ' -_____ SZABAD 0 FOLD ■X-:-*/XX .'•- : X'X .'v i . :-•'. I fl MAGYAR PARASZTSÁG HETILAPJA XXVI. ÉVF. 27. sZ. ARA: 1.20 Ft 1970. JÚLIUS 5. Fő cél: a szilárdabb egyensúly (3. oldal) Házunk tája (4. oldal) Törvény és önérzet (5. oldal) Ámor jár a szőnyegen... (10. oldal) Húsz kombájnos munkában Péter Pálra, az aratás hagyományos kezdetének napjára, ismét csak beérett az őszi árpa a Paksi Állami Gazdaságban is. A baracsi kerület dimbas-dombos, homokos földjein megkezdték a kombájnok az aratását. Kombájnnal cserélte fel a gépműhelyben végzett munkáját, az ifjú, 20 esztendős Hanteszka István mezőgazdasági gépszerelő is. A biztos kézzel irányított SZK 2 4-ese mohón falja a bókoló, érett kalászokat. Gyakorlott vezető ő már, fiatal kora ellenére is, hiszen harmadik esztendeje száll a kombájn nyergébe, s ebben az esztendőben már nem is segédvezetőként dolgozik. Mint kombájnos társainak, 18—20 napon át neki is a forrón tűző nap alatt aranyló árpa és búzatáblákon lesz a munkahelye, ahol bizony, csak a kombájn ülése feletti ponyvasétor ad némi árnyékot a nap heve ellen. 219 hold gabonát kelt neki is a tervek szerint betakarítani gépével. S a munkanap bizony nem 8 vagy 10, hanem legalább 12 órából áll. — Érdemes volt felcserélni a gépműhelyt a kombájnnal? — Hogyne — válaszolja. Szeretem is ezt a munkát és ha nehezebb és hosszabb is a munkaidő, itt a dupláját is megkeresem annak, mint a gépműhelyben. Két kombájnnal hárman, egy segédvezetővel dolgozunk itt és reméljük, hogy az árpát a tervezett 5—6 nap alatt learatjuk és sikerül a további tervet is teljesíteni. Folyik tehát az aratás a 16 ezer holdas Paksi Állami Gazdaságban is, ahol a 362 hold őszi árpán kívül több mint 3 és fél ezer hold kenyérgabona vár betakarításra. Ez azonban itt is kizárólag a gépek, illetve a gépekkel dolgozó emberek munkája. — Tizenegy SZK—4-es és 3 két műszakban dolgozó E 5— 12-es NDK kombájnunk van .— mondja Major László termelési igazgató. Ha az idő engedi — bár mi már nagyon szívesen látnánk egy jó kiadós esőt —, úgy tervezzük, hogy 18—20 nap alatt végzünk a betakarítással. A gépek üzembiztonsága érdekében —, mint Gacsályi László főmérnök mondja — mindent megtettek. Ha voltak is alkatrészbeszerzési gondjaik, minden gép üzemképes állapotban áll munkába. Természetesen ebben az idősszakban a főmérnök sem hagyja el szívesen még egy napra sem a gazdaságot. Mint mondja, rendszerint akkor történik valami baj, ha éppen nincs otthon. Így hát szabadság sincs egyelőre neki sem. Ő is azt reméli, hogy azt a 10 százalékos gépkiesést, amellyel mindig számolni lehet, ebben a szezonban sem haladják túl. Időben a magtárba kerül a gabona. (Folytatás a 2. oldalon.) Ilanuszka István a kombájnon, háttérben a gazdaság vezetői figyelik a munkát. Herendi Ferenc felvétele)