Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-02 / 1. szám
Év végi számvetés a Parlamentben Milyen az ország háztartása? Hogyan dolgozunk, mennyi jövedelemre teszünk szert és miképpen élünk belőle? — Az év végén ezekre a kérdésekre adott választ az országgyűlés, amikor kétnapos ülésszakán az új esztendő költségvetéséről tárgyaltak a képviselők. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter tárta az országyűlés elé az ország zárszámadását s vele együtt a népgazdaság 1972-es terveit, elképzeléseit. Hangsúlyozta: elégedettek lehetünk az 1971-es esztendővel, mert gazdaságunk erőteljesen, a tervezettnél gyorsabban fejlődött. Nyíltan, minden kendőzés nélkül beszéltek a Parlamentben az államháztartás gondjairól is. Közismert, hogy a néhány területen keletkezett feszültség zavarja a népgazdaság egyensúlyát; mindenekelőtt a beruházások terén szaladt el velünk a szekér. Ezért az új esztendőben törekedni kell arra, hogy a beruházási kiadások az idén se haladják meg a tavalyi szintet, okosabban, gazdaságosabban, takarékosabban kell bánni az állami pénzek felhasználásával. A mezőgazdaságban például — minden eredményessége mellett — gondot okoz, hogy néhány munkaigényes növénynél — zöldségnél, cukorrépánál és dohánynál — visszaesett a termelés és nem megnyugtató a szarvasmarha-tenyésztés helyzete sem. Az országgyűlés mostani ülésszakán bejelentették, hogy a cukorrépa és a dohány felvásárlási árát máris 20 százalékkal emelik; további tíz-, illetőleg öt százalék felárat kapnak azok a gazdaságok, amelyek több éves szerződésben vállalják a termőterület növelését. Mind a pénzügyminiszter beszámolójából, mind a képviselői felszólalásokból kiderült, hogy a tapasztalható egyenetlenségek orvoslása az államháztartásban nem a lakosság életszínvonala rovására történik. A lakosság jövedelme várhatóan 5-6 százalékkal magasabb lesz a tavalyinál s az egy keresőre jutó reálbér két-három százalékkal növekszik. Könnyítenek a több gyermekes családok helyzetén is: január 1-től gyermekenként havi 100 forinttal emelik a három- és több gyermekes családok családi pótlékát. Kedvező intézkedések születnek a nyugdíjasok életkörülményeinek javítására is. Kétségkívül mindezt jóleső érzéssel fogadja közvéleményünk. Ugyanakkor egynéhány árhoz is hozzányúl a kormányzat. A szappan, mosószer és tisztítószer árának csökkentése mellett sor kerül az építőanyagok és a sör árának emelésére. Ennek szükségességét sokoldalúan bizonyították a költségvetés vitájában. De hangsúlyozták, hogy az 1972-es esztendő is az életszínvonal további emelésének éve lesz, mivel „életszínvonal-politikánk sarkalatos alapelve,hogy a béremelkedésnek minden évben meg kell haladnia az áremelkedéseket”. Írta: Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Ilyenkor, amikor ismét lepergett egy esztendő, s új év kö vetkezik — összegzést, számvetést készítünk az előző esztendőről, az új évre pedig terveket fogalmazunk. Számvetés! Mit is emeljünk ki az elmúlt év munkájának rengetegéből? Hogyan értékeljük az elmúlt esztendőt? Mindenekelőtt úgy, hogy 1971-ben élelmiszer- és fagazdaságunk legfontosabb termelés- és gazdaságpolitikai feladatait öszszességében az eddiginél is nagyobb tervszerűséggel teljesítette, számos korábbi kedvező tendencia tovább fejlődött, erősödött. Az élelmiszer- és fagazdaság különböző területein dolgozók alkotó energiája, szorgalma, egyre fokozódó szakmai műveltsége nyomán - a mezőgazdasági termelés a tervezett szinten alakult, s 9 százalékkal több az 1970. évinél. Sőt, mezőgazdaságunk termelése kereken 3 százalékkal haladta meg az eddig legjobbnak ítélt, rekordnak számító 1969-es év színvonalát. Az állattenyésztés termelése 6 százalékkal több, az élelmiszeriparé 8 százalékkal haladja meg az 1970-es esztendő eredményeit, és teljesültek a fagazdaság célkitűzései is. Eredményeink tudatában, az élet adta igazolással még nagyobb meggyőződéssel vallhatjuk agrárpolitikánk, a gazdaságirányítási rendszer helyességét Ez a politika jól szolgálja az eredeti célt: szocialista élelmiszer- és fagazdaságunk további fejlesztését. A termelés szerkezete ismét közelebb került a fogyasztói igényéhez, mindjobban szolgálja amiért van: a dolgozó embert . Jogosan lehetünk büszkék eredményeinkre! Például arra, hogy 1971-ben a mezőgazdaság történetének legkiemelkedőbb búzatermését takarítottuk be — országosan hektáronként 31,7 mázsát. Teljesítettük a párt és kormány által szabott feladatot, az ország kenyérszükségletét most már több éve biztonságosan saját termésből elégítjük ki, sőt, mód volt a tartalékok részbeni pótlására is. És amit dolgozóink szerte az országban megelégedéssel nyugtázhatnak, búzánk minősége, beltartalmi értéke jó —belőle jó minőségű kenyér süthető! S noha az időjárás a kukoricát különösen nem kényeztette el — mégis: elismerésre méltó a 36 mázsás hektáronkénti országos átlagtermés. Búza- és kukoricatermesztési eredményeinkre jogosan lehetünk büszkék. Többek között azért, mert ezzel már a sokat emlegetett világszínvonalat is elérjük, s e két növény terméshozamával a világranglista 4—5. helyén állunk. Ez már tiszteletet parancsoló eredmény, s olyan rang, amely arra is kötelez bennünket, hogy a megelégedettség helyett előbbre lépjünk. Előbbre, különösen azokban a gazdaságokban, amelyekben még a szomszédos rekorder üzemek termelésének felét sem érik el, kötelez arra, hogy a sok esetben világszínvonalon álló gépeket, vegyszereket, műtrágyákat az eddiginél nagyobb hatásfokkal hasznosítsuk. A sikerekben az alkotó és hozzáértő emberi munka mellett, alapvető szerepe volt a javuló anyagi-műszaki színvonalnak. Annak, hogy a műtrágya hatóanyag-felhasználás közel ötödével, a növényvédő- és gyomirtó szereké pedig kereken egyharmadával növekedett egy év alatt. S igen jelentős, sikert meghatározó tényező az is, hogy 1970-hez képest 10 százalékkal növekedett a gépbeszerzés, s javult az alkatrészellátás is. Az elmúlt évek újévi számvetéseinél mindig elégedetlenek voltunk állattenyésztési eredményeinkkel. Most örvendetes módon más a helyzet. A korábban hozott határozatok, intézkedések, közgazdasági ösztönzők és az emberek fokozódó hozzáértése nyomán, sok a kedvező jelenség. Állattenyésztésünk alapvető céljainkkal, az életszínvonal-politikánkkal összefüggésben tovább fejlődött. Két évvel korábban a hústermelésben még egyhelyben topogtunk. Ezzel szemben 1971- ben már 12 százalékos a termelésnövekedés és különösen örvendetes, hogy fokozódott a hústermelés hatékonysága is: most közel egy mázsával több az egy számosállatra jutó vágóállat-termelés, mint amennyi annak idején 1967-ben, a húsprogram meghirdetésekor volt, sertésállományunk pedig az elmúlt évben nagyobb volt, mint korábban bármikor. A hús- és vágóállat-termelésben elért eredmények, a hazai húsellátásban kedvezően éreztették hatásukat. Sőt ,míg korábban húst importáltunk, tavaly már sertést is vihettünk ki az országból. A számvetésnél a siker oldalára könyveljük azt is, hogy 1971-ben az élelmiszerek többségéből az igényeknek megfelelő, kiegyensúlyozott volt az ellátás. Így van ez még akkor is, ha a központi ellátáson kívüli területek élelmiszer-ellátása sok kívánnivalót hagy maga után. Az élelmiszer és az élvezeti cikkek kiskereskedelmi forgalma tavaly— az egy évvel korábbihoz képest — 9—10 százalékkal nagyobb volt. A fogyasztás szerkezete kedvezően változott: növekedett az összes fehérje, ezen belül az állati eredetű fehérjefogyasztás, korszerűbb lest táplálkozásunk. A zöldség- és gyümölcsellátásban viszont jelentősek a gondjaink, s ez alapvető zöldségtermesztési helyzetünkkel függ össze. Úgy helyes, ha ilyenkor, a számvetés idején nemcsak az örömökről, eredményekről, hanem a gondokról is beszélünk. Sőt , még az sem baj, ha a gondokat hangsúlyozottabban húzzuk alá, mert így a figyelem nem lankad, s a gondokból fakadó tennivalókat jobban emlékezetünkbe véshetjük. Az idén gondunk, tennivalónk, adósságunk is bőven van. Gondjainkról szólva ki kell emelnem, hogy az elmúlt évben csökkent a zöldségtermő terület és a terméshozamok sem kielégítőek. Éppen ezért az idén erőforrásainkat nagymértékben a legjobban igényelt zöldségfélékre, a paprikára, paradicsomra és a vöröshagymára fordítjuk. A nagyüzemi termesztés elsődleges fejlesztése mellett lényeges a már bevált „hagyományos” — részes, családi — művelési formák, a házikertek fejlesztésének segítése is. Azon fáradozunk, hogy a nyersanyagtermelők és a feldolgozók közötti kapcsolatok erősödjenek, a többcsatornás értékesítés és a közvetlen értékesítés jobban terjedjen. Lényeges feladatnak tekintjük, hogy az ez évi fejlesztéshez szükséges technológiai és egyéb feltételek, köztük a géprendszerek, növényházak, vetőmagvak, növényvédő szerek időben a termelők rendelkezésére álljanak — más szóval, hogy jobban megalapozzuk az új esztendő zöldségtermesztését. Cukrot importálunk! Miért állhatott elő ez a helyzet — kérdezik sokan? Elsősorban azért, mert munkaigényessége, továbbá az alacsonyabb jövedelemszint miatt jelentősen csökkent a cukorrépa vetésterület, s az átlagtermések is alacsonyak. Általában kedvezőtlen a termesztéstechnológia színvonala is. Az elmúlt évben már sok vonatkozásban előbbre léptünk: közel 30 ezer hektáron kialakult a korszerű nagyüzemi termesztéstechnológia, komplex géprendszerek terjedtek el E fejlődésre jellemző, hogy az elmúlt évben több cukorrépa betakarító gépet szereztünk, be, mint az azt megelőző öt évben együttvéve. A gondok további orvoslásaként az idén fokozzuk a termesztés gazdaságosságát! Mindezek nyomán bízunk abban, hogy a kormány által megfogalmazott feladatot teljesítjük — az ország cukorszükségletét — a kubai import mellett — mihamarabb hazai termésből elégítjük ki. Állattenyésztésben örömeink nem teljesek — sőt: a már említett siker mellett a szarvasmarha-tenyésztésben egy sor gondunk is van. Szarvasmarhaállományunk nem növekszik, tehénállományunk csökken, s ezért a népgazdaságilag nagy fontosságú vágómarha termelés csupán az elmúlt két év szintjén áll, a tejtermelés, valamint a felvásárlás pedig elmaradt a tervezettől. A kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére ez év elejétől a „kivágható” tehén és üsző mennyiségét szigorúan meghatároztuk, s az előirányzat teljesítését betartatjuk. Az év első felében a kormány számára készülő előterjesztésben újbólfeltárjuk a szarvasmarhatenyésztésben kialakult helyzetet, s egyúttal javaslatot teszünk a kedvezőtlen jelenségek gyökeres, hosszabb távra szóló megváltoztatására is. S az eddig sorolt három mellett van még egy negyedik gondunk — a beruházások területén. A tapasztalatokon okulva az idén különösen ügyelni kell arra, hogy a beruházást ne aprózódjanak és ne húzódjanak el, és mindenekfelett nem lehet az előirányzatot túlkölteni. Tisztán kell látni, hogy a beruházások mértéke nem a jóindulaton, hanem a lehetőségeken múlik. Lényeges, hogy erőinket ez évben a beruházások mielőbbi befejezésére összpontosítsuk. Nagyobb figyelmet kell fordítani a gépesítési beruházásokra, közöttük is a zöldség, dohány és a többi munkaige (Folytatás a 4. oldalon) Élelmiszer-gazdaságunk az új év küszöbén Már az ígéretes tavasz hangulatát idézi a cserkeszőllői Vörös Csillag Tsz üvegháza. SZABAD FÖLD 3