Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-02 / 1. szám

SZABAD FÖLD 3 Év végi számvetés a Parlamentben Milyen az ország háztartása? Hogyan dolgozunk, mennyi jö­vedelemre teszünk szert és mi­képpen élünk belőle? — Az év végén ezekre a kérdésekre adott választ az országgyűlés, amikor kétnapos ülésszakán az új esz­tendő költségvetéséről tárgyal­tak a képviselők. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter tárta az országyülés elé az ország zárszámadását s vele együtt a népgazdaság 1972-es terveit, elképzeléseit. Hangsú­lyozta: elégedettek lehetünk az 1971-es esztendővel, mert gaz­daságunk erőteljesen, a terve­zettnél gyorsabban fejlődött. Nyíltan, minden kendőzés nél­kül beszéltek a Parlamentben az államháztartás gondjairól is. Közismert, hogy a néhány te­rületen keletkezett feszültség zavarja a népgazdaság egyen­súlyát; mindenekelőtt a beru­házások terén szaladt el velünk a szekér. Ezért az új esztendő­ben törekedni kell arra, hogy a beruházási kiadások az idén se haladják meg a tavalyi szin­tet, okosabban, gazdaságosab­ban, takarékosabban kell bán­ni az állami pénzek felhaszná­lásával. A mezőgazdaságban például — minden eredményessége mel­lett — gondot okoz, hogy né­hány munkaigényes növénynél — zöldségnél, cukorrépánál és dohánynál — visszaesett a ter­melés és nem megnyugtató a szarvasmarha-tenyésztés hely­zete sem. Az országgyűlés mos­tani ülésszakán bejelentették, hogy a cukorrépa és a dohány felvásárlás* árát máris 20 szá­zalékkal emelik; további tíz-, il­letőleg öt százalék felárat kap­nak azok a gazdaságok, ame­lyek több éves szerződésben vál­lalják a termőterület növelését. Mind a pénzügyminiszter be­számolójából, mind a képviselői felszólalásokból kiderült, hogy a tapasztalható egyenetlenségek orvoslása az államháztartásban nem a lakosság életszínvonala rovására történik. A lakosság jö­vedelme várhatóan 5—6 száza­lékkal magasabb lesz a tavalyi­nál s az egy keresőre jutó reál­bér két-három százalékkal nö­vekszik. Könnyítenek a több gyermekes családok helyzetén is: január 1-től gyermekenként havi 100 forinttal emelik a há­rom- és több gyermekes csalá­dok családi pótlékát. Kedvező intézkedések születnek a nyug­díjasok életkörülményeinek ja­vítására is. Kétségkívül mind­ezt jóleső érzéssel fogadja köz­véleményünk. Ugyanakkor egynéhány árhoz is' hozzányúl a kormányzat. A szappan, mosószer és tisztítószer árának csökkentése mellett sor kerül az építőanyagok és a sör árának emelésére. Ennek szükségességét sokol­dalúan bizonyították a költ­ségvetés vitájában. De hangsú­lyozták, hogy az 1972-es esz­tendő is az életszínvonal továb­bi emelésének éve lesz, mivel „életszínvonal-politikánk sar­kalatos alapelve, «hogy a bér- emelkedésnek minden évben meg kell haladnia az áremelke­déseket”. Irta: Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Ilyenkor, amikor ismét leper­gett egy esztendő, s új év kö-' vetkezik — összegzést, számve­tést készítünk az előző eszten­dőről, az új évre pedig terve­ket fogalmazunk. 4 Számvetés! Mit is emeljünk ki az elmúlt év munkájának rengetegéből? Hogyan értékel­jük az elmúlt esztendőt? Min­denekelőtt úgy, hogy 1971-ben élelmiszer- és fagazdaságunk legfontosabb termelés- és gaz­daságpolitikai feladatait ösz- szességében az eddiginél is na­gyobb tervszerűséggel teljesí­tette, számos korábbi kedvező tendencia tovább fejlődött, erő­södött. Az élelmiszer- és fa­gazdaság különböző területein dolgozók alkotó energiája, szor­galma, egyre fokozódó szakmai műveltsége nyomán - a mező- gazdasági termelés a tervezett szinten alakult, s 9 százalékkal több az 1970. évinél. Sőt, me­zőgazdaságunk termelése kere­ken 3 százalékkal haladta meg az eddig legjobbnak ítélt, re­kordnak számító 1969-es év színvonalát. Az állattenyésztés termelése 6 százalékkal több, az élelmiszeriparé 8 százalékkal haladja meg az 1970-es esztendő eredményeit, és teljesültek a fa­gazdaság célkitűzései is. Eredményeink tudatában, az élet adta igazolással még na­gyobb meggyőződéssel vallhat­juk agrárpolitikánk, a gazda­ságirányítási rendszer helyessé­gét Ez a politika jól szolgálja az eredeti célt: szocialista élel­miszer- és fagazdaságunk to­vábbi fejlesztését. A termelés szerkezete ismét közelebb ke­rült a fogyasztói igényéhez, mindjobban szolgálja amiért van: a dolgozó embert D Jogosan lehetünk büszkék eredményeinkre! Például arra, hogy 1971-ben a mezőgazdaság történetének legkiemelkedőbb búzatermését takarítottuk be — országosan hektáronként 3(1.7 mázsát. Teljesítettük a párt és kormány által szabott felada­tot, az ország kenyérszükségle­tét most már több éve bizton­ságosan saját termésből elégít­jük ki, sőt, mód volt a tartalé­kok részbeni pótlására is. És amit dolgozóink szerte az or­szágban megelégedéssel nyug­tázhatnak —, búzánk minősé­ge, beltartalmi értéke jó —be­lőle jó minőségű kenyér süt­hető! S noha az időjárás a kukori­cát különösen nem kényeztette el — mégis: elismerésre méltó a 36 mázsás hektáronkénti or­szágos átlagtermés. Búza- és kukoricatermesztési eredményeinkre jogosan lehe­tünk büszkék. Többek között azért, mert ezzel már a sokat emlegetett világszínvonalat is elérjük, s e két növény ter­méshozamával a világranglista 4—5. helyén állunk. Ez már tiszteletet parancsoló eredmény, s olyan rang. amely arra is kö­telez bennünket, hogy a meg­elégedettség helyett előbbre lépjünk. Előbbre, különösen azokban a gazdaságokban, ame­lyekben még a szomszédos re­korder üzemek termelésének fe­lét sem érik el, kötelez arra, hogy a sok esetben világszín­vonalon álló gépeket, vegysze­reket, műtrágyákat az eddigi­nél nagyobb hatásfokkal hasz­nosítsuk. A sikerekben az alkotó és hozzáértő emberi munka mel­lett, alapvető szerepe volt a ja­vuló anyagi-műszalfi színvo­nalnak. Annak, hogy a műtrá­gya hatóanyag-felhasználás kö­zel ötödével, a növényvédő- és gyomirtó szereké pedig kereken egyharmadával növekedett egy év alatt. S igen jelentős, sikert meghatározó tényező az is, hogy 1970-hez képest 10 százalékkal növekedett a gépbeszerzés, s ja­vult az alkatrészellátás is. Az elmúlt évek újévi szám­vetéseinél mindig elégedetlenek voltunk állattenyésztési ered­ményeinkkel. Most örvendetes módon más a helyzet. A ko­rábban hozott határozatok, in­tézkedések, közgazdasági ösz­tönzők és az emberek fokozódó hozzáértése nyomán, sok a ked­vező jelenség. Állattenyészté­sünk alapvető céljainkkal, az életszínvonal-politikánkkal összefüggésben tovább fejlő­dött. Két évvel korábban a hús­termelésben még egy -helyben topogtunk. Ezzel szemben 1971- ben már 12 százalékos a terme­lésnövekedés és különösen ör­vendetes, hogy fokozódott a hústermelés hatékonysága is: most közel egy mázsával több az egy számosállatra jutó vá­góállat-termelés, mint amennyi annak idején 1967-ben, a hús- program meghirdetésekor volt; sertésállományunk pedig az el­múlt évben nagyobb volt, mint korábban bármikor. A hús- és vágóállat-terme­lésben elért eredmények, a ha­zai húsellátásban kedvezően éreztették hatásukat, Sőt —míg korábban húst importáltunk, tavaly már sertést is vihettünk ki az országból. A számvetésnél a siker olda­lára könyveljük azt is, hogy 1971-ben az élelmiszerek több­ségéből az igényeknek megfele­lő, kieg.y ensúlyozott volt az el­látás. Így van ez még akkor is, ha a központi ellátáson kívüli területek élelmiszer-ellátása sok kívánnivalót hagy maga után. Az élelmiszer és az élvezeti cikkek kiskereskedelmi forgal­ma tavaly.— az egy évvel ko­rábbihoz képest — 9—10 száza­lékkal nagyobb volt. A fogyasz­tás szerkezete kedvezően válto­zott: növekedett az összes fe­hérje, ezen belül az állati ere­detű fehérjefogyasztás, korsze­rűbb lelt táplálkozásunk. A zöldség- és gyümölesellá- tásban viszont jelentősek a * gondjaink, s ez alapvető zöld­ségtermesztési helyzetünkkel függ össze. Ügy helyes, ha ilyenkor, a számvetés idején nemcsak az örömökről, eredményekről, ha­nem a gondokról is beszélünk. Sőt — még az sem baj, ha a gondokat hangsúlyozottabban húzzuk alá, mert így a figye­lem nem lankad, s a gondokból fakadó tennivalókat jobban em­lékezetünkbe véshetjük. Az idén gondunk, tenniva­lónk, adósságunk is bőven van. Gondjainkról szólva ki kell emelnem, hogy az elmúlt évben csökkent a zöldségtermő terü­let és a terméshozamok sem kielégítőek. Éppen ezért az idén erőforrásainkat nagymértékben a legjobban igényelt zöldségfé­lékre, a paprikára, paradicsom­ra és a vöröshagymára fordít­juk. A nagyüzemi termesztés elsődleges fejlesztése mellett lényeges a már bevált „hagyo­mányos” — részes, családi — művelési formák, a házikertek fejlesztésének segítése is. Azon fáradozunk, hogy a nyersanyag- termelők és a feldolgozók kö­zötti kapcsolatok erősödjenek, a többcsatornás értékesítés és a közvetlen értékesítés jobban terjedjen. Lényeges feladatnak tekintjük, hogy az ez évi fej­lesztéshez szükséges technoló­giai és egyéb feltételek, köztük a géprendszerek, növényházak, vetőmagvak, növényvédő szerek időben a termelők rendelkezé­sére álljanak — másszóval: hogy jobban megalapozzuk az új esztendő zöldségtermeszté­sét. Cukrot importálunk! Miért állhatott elő ez a helyzet — kérdezik sokan? Elsősorban azért, mert munkaigényessége, továbbá az alacsonyabb jövede- lemszmt miatt jelentősen csök­kent a cukorrépa vetésterület, s az átlagtermések is alacsonyak. Általában kedvezőtlen a ter­mesztéstechnológia színvonala is. Az elmúlt évben már sok vonatkozásban előbbre léptünk: közel 30 ezer hektáron kiala­kult a korszerű nagyüzemi ter­mesztéstechnológia, komplex géprendszerek terjedtek eL E fejlődésre jellemző, hogy az el­múlt évben több cukorrépa be­takarító gépet szereztünk, be, mint az azt megelőző öt évben együttvéve. A gondok további orvoslásaként az idén fokozzuk a termesztés gazdaságosságát! Mindezek nyomán bízunk ab­ban, hogy a kormány által meg­fogalmazott feladatot teljesít­jük — az ország cukorszükség­letét — a kubai import mellett — mihamarabb hazai termésből elégítjük ki. Állattenyésztésben örömeink nem teljesek — sőt: a már em­líteti siker mellett a szarvas­marha-tenyésztésben egy sor gondunk is van. Szarvasmarha- állományunk nem növeltszik, te­hénállományunk csökken, s ezért a népgazdaságilag nagy fontosságú vágómarha terme lés csupán az elmúlt két év szint­jén áll. a tejtermelés, valamint a felvásárlás pedig elmaradt a tervezettől. A kedvezőtlen je­lenségek megszüntetésére ez év elejétől a „kivágható” tehén és üsző mennyiségét szigorúan meghatároztuk, s az előirányzat teljesítését betartatjuk. Az év első felében a kormány számá­ra készülő előterjesztésben új­ból ^feltárjuk a szarvasmarha- tenyésztésben kialakult helyze­tet, s egyúttal javaslatot teszünk a kedvezőtlen jelenségek gyö­keres, hosszúbb távra szóló megváltoztatására is. S az eddig sorolt három mel­lett van még egy negyedik gon­dunk — a beruházások terüle­tén. A tapasztalatokon okulva az idén különösen ügyelni kell arra, hogy a beruházást ne aprózódjanak és ne húzódjanak el, és mindenekfelett nem le­het az előirányzatot túlkölteni. Tisztán kell látni, hogy a be­ruházások mértéke nem a jó­indulaton, hanem a lehetősége­ken múlik. Lényeges, hogy erőinket ez évben a beruházá­sok mielőbbi befejezésére össz­pontosítsuk. Nagyobb figyelmet kell fordítani a gépesítési beru­házásokra, közöttük is a zöldség, dohány és a többi munkaigé­(Folytatás a 4. oldalon) Már az ígéretes tavasz hangulatát idézi a cserkeszőllői Vörös Csillag Tsz üvegháza. Élelmiszer-gazdaságii nk az új év küszöbén

Next

/
Thumbnails
Contents